Szerző:Ányos Pál
Ugrás a navigációhoz
Ugrás a kereséshez
Ányos Pál István (Esztergár, 1756. december 28. – Veszprém, 1784. szeptember 5.) pálos szerzetes, tanár, költő.
Versei[szerkesztés]
- Penelope Ulisszesnek
- Gyöngyösi árnyékához
- Egy Nimfa dicséri Keményt, Ekho felel reája
- Alexis
- Három királyok napján
- Az „Orvosi Oktatások” szerzőjéhez
- Igaz hazafi
- Egy elenyészendő rózsához
- A lenyugovó naphoz
- Titkos Polyxena
- Generalis Gróf Vurmser vitézsége Habelschvertnél
- Érzékeny gondolatok
- Egy boldogtalannak panasszai a halavány holdnál
- Az isteni gondviselés
- A szép tudományoknak áldozott versek
- Kártigám nevezetes irójához
- Érzékenységeim egy kedves atyámfiának időnek előtte történt halálán
- Gróf Eszterházi Pálnak pécsi püspökségre lett felemeltetését inneplő versek
- Az ifjuságnak hivataljáról
- Egy terhes álomtalan éjjelemkor
- A régi magyar viseletről
- Egy sohajtás
- Egy fohászkodás
- Battyáni Károly Őhercegsége halálán egy poetának érzékenységei
- Érzékeny levelek
- Esdeklés (Ányos Pál)
- Gróf Zrinyi Miklósról
- Kalapos király
- Főgenerál Gróf Nádasdy Ferenc halálakor
- Boldogságos Szüz Máriához az édes hazáért
- A vig társaságról
- Hiv barátnak hivétől fájdalmas elválása
- A csalfa szivnek megvetése
- Egy hiv szivnek kedvesse sirja felett való panaszi
- A megaggott világ-fiának emlékezete
- A végső óra
- Ájtatos ének
- Horváth Ádámnak
- Pyrkernek
Költői levelek[szerkesztés]
- Barcsay kapitánynak (Ime általküldöm elmém...)
- Virág Benedeknek (Vettem leveledet szivemnek...)
- Gadótzi Rőth Klárának
- Hérits Vincének Rómában
- Barcsay kapitánynak (Kiröpültem minap...)
- Barcsay kapitánynak (Meghatotta Minost...)
- Virág Benedeknek (Mi dolog, barátom...)
- Faiszi Ányos Jánosnak (Csak kétszer fárodtál...)
- Faiszi Ányos Jánosnak (Muzsám, kelj szárnyakra...)
- Faiszi Ányos Jánosnak (Már boldogul...)
- Kreskay Imrének (Alig serkentem fel...)
- Megyesi Somogyi Jánosnak
- Kreskay Imrének (Barátom, nem birok...)
- Egy jó barátomnak (az utolsó burkus háboruról)
- Kreskay Imrének (Barátom! különös...)
- Kreskay Imrének (Imre! sokat igérsz...)
- Barcsay kapitánynak (Nyughatatlan szivem...)
- Barcsay kapitánynak (Éppen Balatonnak...)
- Bessenyei Györgynek (Örültem, barátom...)
- Egy barátomnak, midőn véle megbékültem
- Bessenyei Györgynek (Bölcsen okoskodol...)
- Barcsay kapitánynak (Vettem leveledet Slezia...)
- Bessenyeinek (Melly szomoru árnyék...)
- Bessenyeinek (Ne könyvezz, barátom...)
- Bessenyeinek (Szépen gondolkozol...)
- Bessenyeinek Pestre
- Mészáros Ignác urnak
- Kónyinak (Elhagytam már Budát...)
- Kónyinak (Már a tél érkezik...)
- Bessenyeinek (A szeléd egeknek...)
- Két jó barátomnak a Bakonyba
- Barcsay kapitánynak (Melly hosszu hallgatás...)
- Krajnik Lászlónak
- Kónyinak (Szomoru verseket...)
- Barcsay kapitánynak (Irod: Tudományok...)
- (Kreskay Imrének)
- Barcsay kapitánynak (Ó ne mondd, barátom...)
- Kónyinak (Hibáson itéltél...)
- Kapitány Barcsaynak
- Egy jó barátomnak (Hát te is hullattál...)
- Barcsaynak (Ideje, hogy szivünk...)
- Barcsaynak (Felemelsz a földi...)
- Barcsaynak (Magamat felejtve...)
- Mészáros Ignácnak
- Barcsaynak (Hát szunnyadoz Muzsád...)
- Generális báró Orczynak
- Barcsaynak (Rendes! mig én...)
- Barcsay kapitánynak (Venussal játszani...)
- Barcsaynak (Szomszédodban kivánsz...)
![]() | Ennek a szerzőnek az összes eredeti munkája közkincs, mert a szerző régen elhunyt. (A munkák fordításai jogvédettek lehetnek.)![]() |