Hiv barátnak hivétől fájdalmas elválása
| Hiv barátnak hivétől fájdalmas elválása szerző: Ányos Pál |
1
Szivem! jön már szerelmünknek,
Boldog szerelmünknek,
Elválásnak órája;
Próbaköve hivségünknek,
Eskütt hivségünknek,
Szenvedésnek pályája.
Bátran csüggtem ajakidról,
S eddig veled mulattam;
Ragad a sors karjaidról,
Gyenge karjaidról;
Bura kárhoztattattam,
Elhagyattam, elhagyattam!
2
Nyulj mellyemre kezeiddel,
Drága kezeiddel,
Érezd elholt szivemet:
De ne sirj; mert könyveiddel,
Igaz könyveiddel,
Kettőzteted sebemet.
Oh ég! mért adtál oly szivet,
Melly annyit érezhessen,
Vagy miért esmértem oly hivet,
Imádandó hivet,
Kiért szivem éghessen,
Esdekhessen, esdekhessen.
3
Nem szegezem a végzések,
Örök szent végzések
Ellenébe magamat.
Eltitkolom szenvedések,
Kinos szenvedések
Tengerébe bajomat.
Eltávozom személlyedtől,
Szivedtől nem távozom; ─
Miként válhatnék el ettől,
S nemes hivségedtől?
Oh! ettől nem távozom,
Nem távozom, nem távozom!
4
Látlak én messzeségemben
Nagy messzeségemben,
S lelkeddel beszélgetek;
Csókjaidra képzésemben,
Édes képzésemben,
Csókokkal felelgetek.
Estvéli gyenge szellőktől
Kérdezd hollételemet,
Megmondgyák ők; s nyögésektől,
Csendes nyögésektől
Tanuld ki szerelmemet,
Hivségemet, hivségemet.
5
Emlékezz meg imádódról,
Igaz imádódról,
Te is, szivem reménye!
Gondolkodgyál barátodról,
Eskütt barátodról;
Ez szerelem törvénye.
Számot tartok hivségedre,
Félvilágért nem adom;
Emlékezz eskütt hivedre,
Ó eskütt hivedre,
Lásd, én immár bujdosom,
Már bujdosom, már bujdosom!