Barcsay kapitánynak (Meghatotta Minost...)
| Barcsay kapitánynak szerző: Ányos Pál |
Meghatotta Minost Orfeues lantyával,
Apollo csudákot képzelt dudájával,
Éjszak Sándorának élt furuglyájával -
Engem ujra teremt az Ur szép tollával.
Örülhet Nagyszombat ilyen lakossának,
Mint Mántua áldoz Virgiliussának,
Mert Máro köszöni éltét Mántuának,
Ez pedig életet ád Szombat várának.
Tehát még nem olly üres Nagyszombat, mint amillyennek itéli a világ; és egyedül az Urnak köszönheti hátramaradott kevés életét, - de ha ugyanettől a vagyonnától is megfosztatik, ugy minden dicsőségétől elbucsuzhat.
Nevethetem valóban a világot, midőn látom erősségében bizakodni. - Erős volt Carthágó, mégis egy Scipio annyira vitte, hogy most porában is alig találhattyuk. Rómának a széles világon elterjedett uralkodását Emáthius mezeje határazta meg. - Az idő fényes palotákból barlangokat csinál és a szakadozott falak közt kóborló lelkektől iszonyodunk. - Boldogok, akik ezeket megesmérhetik! Kőszálon állanak, s onnét kacagják a tengeri haboknak küszködését.
Éljen vitéz Kapitány Uram boldogul! és rólam, mint igaz szivü baráttyáról, emlékezzen.