A lap feldolgozottságának foka

Generális báró Orczynak

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Generális báró Orczynak
szerző: Ányos Pál
Elefánt, 15-dik napján Sz. György havának 1782.

Rura mihi et rigui placeant in vallibus amnes;
Flumina amem, silvasgue inglorius.

                                       VIRGILIUS

    Nagyságos Uram!

    Messzére szakadtam Rákos mezejétől,
Koronás Hunyadi pusztult kerteitől;
Itt lakom Nyitrának csendes szigeteit,
Hideg kőszikláit, magános erdeit.
Igy futott Apollo gyenge szüzeivel,
Reszkető Rómából nyájas csemetivel,
Mikor Hánnibálnak tartott záporától,
Melly rákerekedett Trázimén tavától.
Igy vitte Minerva szelid bagolyait,
Bus Thessaliának futván lugossait,
Mikor Juliusnak repülő hadait,
Látta fertéztetni Rubikon habjait.
Ugy tetszik, hogy én is illyen szélvészektől
Ragadtatom honnyom s a kilenc szüzektől,
Kikkel ifjuságom enyelgő ölében
Gyakran mulatoztam Gellért tetejében.
Báresak álmom volna, miről gondolkozom,
S képzelt mennydörgések, mellyektől irtózom!
De sok mélly bánattal rajzolt homlokokról,
Titkon az egekre repitett jajokról
Nem jövendölhetem Saturnus ideit,
Vagy Második András arany esztendeit.
Édes emlékezet rég boldogságokról,
Idők homállyában temetett napokról!
Ezzel mulatom én csendes éjjelimet,
Remete kunyhómat, hives völgyeimet.

Távol világunknak mostani zajjától,
Távol a kénköves Coczytus partyától,
Néha forrás mellett, néha árnyékokban
Fujom furuglyámat tavaszi napokban.
Ez az emlékezet végzések rendére,
Vezet szent titkokkal gazdag rejtekére,
S utasit az elmult százok példájából:
Mit várjunk jövendőnk terhes homályából.
Mint szüz Erytrea babonás házából
Isten sugallásit fujván ki magából,
Remélni tanittá görög vitézeit,
Midőn szomjuhozták Simois vizeit,
Csudálkozva nézek nemzetek sorsára,
Hány viszontagságnak vettettek karjára!
Hol arany szabadság, hol kinos igával
Játszott a szerencse zsoldos világával.
Voltak ollyan idők, mellyek erkölcsöknek
Koszorukat fontak hazaszeretőknek.
Voltak ollyanok is, hogy szentségtörésnek,
Legnagyobb ára volt undok hitszegésnek.
Ó Thebe, ó Sparta, rég Laviniával,
Nylus szomszédjai, Emáth pusztájával,
Mondjátok meg többi iszonyuságokat,
Dühösségnek emelt véres oltárokat!

Ha még megemlékezni méltóztatik Nagyságod egy legkisebb szolgájáról és igaz hiv tisztelőjéről, ugy szivesen fogja venni csekély verseimet. Bátor a világ utolsó szegletére rendel is a mindenkor felettünk virrasztó isteni gondviselés, mégsem törölheti ki szivemből azt az édes érzékenységet, mellyel Nagyságod hozzám mutatott kegyességének tartozom. - Ez a köteles buzgóság adta kezembe lantomat, hogy mivel más tehetségem nincsen mély tiszteletemnek megbizonyittására, legalább ezzel fizessem le vagy egy részét adómnak. - Még Szent Mihály havában eljöttem Budáról; fellebbvalómnak parancsolatából itt lakom, hol egészen a szép tudományoknak szentelem magamat. Bárcsak olly szerencsés lehetnék, hogy mostani magánosságomban Nagyságod érdemes munkáival, ugymint Szabadságról és Fejér tatárok országáról irt gyönyörü verseivel mulathatnám magamat; hathatós segélytségére lennének ezek születendő poesisomnak!