A csalfa szivnek megvetése

A csalfa szivnek megvetése szerző: Ányos Pál

(1782-1784)

                          1

Hasztalan mászkálsz lábomnál,
    Esmérem már szivedet:
Nincs helyed buzgóságomnál,
    Mert megszegted hitedet.
Menny annak nyögni ölében,
Kinek leltél szerelmében
    Édesb kellemetességet,
    Mint nálam gyönyörüséget.

                         2

Nem bizom szinre magamat
    Ezután, ha szeretek;
Láng gerjessze fel lángomat,
    Külömben nem éghetek.
Még kék szemeknek sem hiszek,
Sem szóknak, mellyek, mint vizek,
    Kedvesek, mig csergedeznek,
    S a lehellettel enyésznek.

                         3

Legalább e hasznát vettem
    Megcsalt szeretetemnek;
Noha többet érdemlettem, ─
    De ez elég szivemnek.
Te pedig, ha jut eszedben,
Melly nemtelen vagy szivedben,
    Pirulj, s felejts el engemet. ─
    Háláld evvel hivségemet.