A lap feldolgozottságának foka

Kártigám nevezetes irójához

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kártigám nevezetes irójához
szerző: Ányos Pál

    Egy török kisasszonyt Algir rabságában
Hallok sohajtozni estvély homállyában,
Festi gyászos sorsát hárfája szavában,
S csak Sándor herceget nevezi bujában!

    Melly érzékeny eset egy szüz életében,
Ki csak szerelmet tud pihegni szivében,
S dőlvén szép tárgyának reszkető ölében,
Olvad, s élled ujra, mint Fenix, tüzében!

    Most láncok csüggenek gyönge karjairól,
Nem repülnek édes csókok ajakiról,
Mellyeket Adonis Cyprus partyairól
Látván, oda szállott puha oltáriról.

    Ó hogy vérzik szive emlékezetével,
Hogy sokszor szép estvélyt töltött kedvessével;
Meg nem cserélt volna fél világ kincsével,
Midőn az angyalnak nevezte hevével!─

    Hát sétálván véle párisi kertyében,
Hogy szedett violát s rózsákot keblében,
S előbb megferesztvén száz öröm könyvében,
Maga rakosgatta kalapja hegyében.

    Mind e boldog napok eltüntek egéről,
Setét éj borult rá Erebus térjéről, ─
S most csak ugy álmodoz mult szerencséjéről,
Mint bus Cleopátra régi szépségéről! ─

    Ne sirj szép Kártigám!... Szánom könyveidet,
Hidd el, láttya az ég tiszta erkölcsidet!
Tartsd fenn Sándorodhoz érzékenységidet,
Elfelejted ölén minden inségidet!

    Nincs nagyobb ereje szerelem tüzének,
Mintha végét érvén sok szenvedésének,
Érdemlett jutalmát veszi hivségének,
Boldog ajakain csüggvén kedvesének.

    Te pedig, barátom, ki Buda hegyéről,
Olly szépen Kártigám irtál esetéről,
Méltán dicsekedhetsz tollad erejéről,
Mert borostyánt kaptál nemzeted szivéről,

    Már szép leányzóink esmérik nevedet,
Pázsitos székeken olvassák könyvedet;
S festvén énekjekkel érzékeny szivedet,
Áldgyák, ki tégedet szült, arany kertedet!

    Sőt Dáciának is havas határában
Látom már nevedet metszve fák héjjában,
Mellyeknek szép szüzek virágos allyában
Számodra bokrétát kötnek árnyékában.

    Ó ha még magyarok laknak Krimiában,
Vagy boldog Árpádnak elhagyott honnyában,
Miként örülhetnek könyved látásában,
Hogy még fenn van nyelvek Mátyás udvarában.

    Melly édes jutalom egy iró tollának,
Hogy ezer áldásit hallya hazájának,
S ha már enyészik is fenekén sirjának
Mégis tömjéneznek boldog árnyékának!