Julius Caesar

A Wikiforrásból
Jump to navigation Jump to search
Ez a lap túl hosszú, allapokra kéne bontani. Lásd: Segítség:Könyv forma


Julius Caesar
szerző: William Shakespeare, fordító: Vörösmarty Mihály
Vörösmarty Mihály szövegét átdolgozta:
SZEMÉLYEK
DRAMATIS PERSONAE
JULIUS CAESAR
OCTAVIUS CAESAR,
MARCUS ANTONIUS,
M. AEMILIUS LEPIDUS - triumvirek Caesar halála után
CICERO, PUBLIUS, POPILIUS LENA szenátorok
MARCUS BRUTUS,
CASSIUS,
CASCA,
TREBONIUS,
LIGARIUS,
DECIUS BRUTUS,
METELLUS CIMBER,
CINNA - összeesküdtek Julius Caesar ellen
FLAVIUS,
MARULLUS tribunosok
ARTEMIDORUS, cnidosi sophista
JÓS
CINNA, költő
LUCILIUS, TITINIUS, MESSALA, IFJÚ CATO, VOLUMNIUS - Brutus és Cassius barátjai
VARRO, CLITUS, CLAUDIUS, STRATO, LUCIUS, DARDANIUS - Brutus szolgái
PINDARUS, Cassius szolgája
CALPURNIA, Caesar neje
PORTIA, Brutus neje
Szenátorok, polgárok, őrök, cselédek, katonák
JULIUS CAESAR
OCTAVIUS CAESAR, Triumvir after his death.
MARCUS ANTONIUS, Triumvir after his death.
M. AEMIL. LEPIDUS Triumvir after his death.
CICERO, PUBLIUS, POPILIUS LENA, Senators.
MARCUS BRUTUS, Conspirator against Caesar.
CASSIUS, Conspirator against Caesar.
CASCA, Conspirator against Caesar.
TREBONIUS, Conspirator against Caesar.
LIGARIUS, Conspirator against Caesar.
DECIUS BRUTUS, Conspirator against Caesar.
METELLUS CIMBER, Conspirator against Caesar.
CINNA, Conspirator against Caesar.
FLAVIUS, tribune
MARULLUS, tribune
ARTEMIDORUS, a Sophist of Cnidos.
A Soothsayer
CINNA, a poet. Another Poet.
LUCILIUS, TITINIUS, MESSALA, young CATO, and VOLUMNIUS, Friends to Brutus and Cassius.
VARRO, CLITUS, CLAUDIUS, STRATO, LUCIUS, DARDANIUS, Servants to Brutus
PINDARUS, Servant to Cassius
The Ghost of Caesar
Senators, Citizens, Soldiers, Commoners, Messengers, and
Servants
CALPURNIA, wife to Caesar
PORTIA, wife to Brutus
A történet helye nagyrészt Róma, utóbb Sardis és Philippi környéke.
SCENE: Rome, the conspirators' camp near Sardis, and the plains of Philippi.

Első felvonás[szerkesztés]

1. szín[szerkesztés]

Róma. - Utca.
Flavius, Marullus s egy sereg polgár jőnek.
SCENE I. Rome. A street.
Enter Flavius, Marullus, and a Throng of Citizens.
FLAVIUS
El, renyhe nép, lóduljatok haza.
Ünnepnap ez ma? Nem tudjátok-e,
Kézműves létetekre, hogy tilos
Hétköznap járni mesterségitek
Jelvénye nélkül? Neked mi a munkád?
FLAVIUS.
Hence! home, you idle creatures, get you home!
Is this a holiday? What! know you not,
Being mechanical, you ought not walk
Upon a laboring day without the sign
Of your profession?—Speak, what trade art thou?
ELSŐ POLGÁR
Hát, uram, én ács vagyok.
FIRST CITIZEN.
Why, sir, a carpenter.
MARULLUS
Hol bőrkötényed és a mérvonal?
Mi dolgod itt most legjobbik ruhádban?
S te itt miféle műves vagy?
MARULLUS.
Where is thy leather apron and thy rule?
What dost thou with thy best apparel on?—
You, sir; what trade are you?
MÁSODIK POLGÁR
Biz’, uram, finom műveshez képest én úgyszólván csak kontár vagyok.
SECOND CITIZEN.
Truly, sir, in respect of a fine workman, I am but, as you
would say, a cobbler.
MARULLUS
De mi mesterséget űzöl? Ki vele!
MARULLUS.
But what trade art thou? Answer me directly.
MÁSODIK POLGÁR
Oly mű az, uram, melyet a legjobb lélekkel űzhetek, ami valóban nem egyéb, mint
a rossz viselet megjavítója.
SECOND CITIZEN.
A trade, sir, that, I hope, I may use with a safe
conscience, which is indeed, sir, a mender of bad soles.
FLAVIUS
De mi az, te semmirekellő, szólj, miféle mű?
MARULLUS.
What trade, thou knave? Thou naughty knave, what trade?
MÁSODIK POLGÁR
Ne, kérlek, uram, ki ne kelj ellenem, de ha valamidből ki találnál kelni, én
helyrehozhatlak.
SECOND CITIZEN.
Nay, I beseech you, sir, be not out with me; yet,
if you be out, sir, I can mend you.
MARULLUS
Te helyrehozhatsz, szemtelen fiú?
MARULLUS.
What mean'st thou by that? Mend me, thou saucy fellow!
MÁSODIK POLGÁR
Igen, uram, megfoldalak.
SECOND CITIZEN.
Why, sir, cobble you.
FLAVIUS
Te csizmafoltozó vagy, nemde?
FLAVIUS.
Thou art a cobbler, art thou?
MÁSODIK POLGÁR
Biz’, uram, én minden életszükségeim árát árral szerzem; én nem ártom magamat
sem a mesteremberek közé, sem az asszonyi dolgokba egyébbel, mint árral.
Igazán szólva, én az öreg lábbelik seborvosa vagyok: ha nagy veszélyben vannak,
kigyógyítom őket. Oly derék nép járdogál az én két kezem művein, amilyen csak
valaha marhabőrt tapodott.
SECOND CITIZEN.
Truly, Sir, all that I live by is with the awl; I meddle with
no tradesman's matters, nor women's matters, but with awl.
I am indeed, sir, a surgeon to old shoes; when they are in
great danger, I re-cover them. As proper men as ever trod upon
neat's-leather have gone upon my handiwork.
FLAVIUS
De mért ma műhelyedben nem maradsz?
Mért hordod e népséget fel s alá?
FLAVIUS.
But wherefore art not in thy shop today?
Why dost thou lead these men about the streets?
MÁSODIK POLGÁR
Igazán, uram, csak hogy csizmáik kopjanak, s munkám szaporodjék. De
valósággal, uram, azért ünnepelünk ma, hogy Caesart láthassuk s örüljünk
diadalán.
SECOND CITIZEN.
Truly, sir, to wear out their shoes to get myself into more
work. But indeed, sir, we make holiday to see Caesar and to
rejoice in his triumph.
MARULLUS
Örülni? mért? mi zsákmányt hoz haza?
Vagy mely adózók jőnek, szekerét
Rabláncaikban ékesíteni?
Ti fák, szirtek! gonoszbak mindazoknál!
Ó, rög szivek, Rómának vad fiai,
Nem ismerétek Pompejust? Mi sokszor
Mászkáltatok fel falra, várfokokra,
Ablak- s toronyra, sőt kéménytetőkre
Emőitekkel és ott ültetek
Reggeltől estig, békén várakozva,
Láthatni nagy Pompejus menetét
Rómának utcáin! S ha szekere
Csak feltünék is, nem kezdétek-e
Köz zendüléssel oly örömkiáltást,
Hogy pandalainak visszhangzásira,
Miket ujjongástok ébresztett fel ott,
Megreszketett ágyában Tiberis?
S ti most még jobb ruhákat öltetek?
S ti most még ünnepeltek, és ti most
Virágot szórtok annak útain,
Ki diadalmat ül Pompejusvér fölött?
El innen! Tüstént menjetek haza.
Az istenekhez térden esdjetek,
Hogy a villámot feltartsák, minek
Lecsapni kell e háladatlanságra.
MARULLUS.
Wherefore rejoice? What conquest brings he home?
What tributaries follow him to Rome,
To grace in captive bonds his chariot wheels?
You blocks, you stones, you worse than senseless things!
O you hard hearts, you cruel men of Rome,
Knew you not Pompey? Many a time and oft
Have you climb'd up to walls and battlements,
To towers and windows, yea, to chimney tops,
Your infants in your arms, and there have sat
The livelong day with patient expectation
To see great Pompey pass the streets of Rome.
And when you saw his chariot but appear,
Have you not made an universal shout
That Tiber trembled underneath her banks
To hear the replication of your sounds
Made in her concave shores?
And do you now put on your best attire?
And do you now cull out a holiday?
And do you now strew flowers in his way
That comes in triumph over Pompey's blood?
Be gone!
Run to your houses, fall upon your knees,
Pray to the gods to intermit the plague
That needs must light on this ingratitude.
FLAVIUS
El, el, jó földiek, s e vétekért
Gyűjtsétek össze sorstársaitokat
A Tiberishez; sírjátok vizébe
Könyűitek, mig a legaljasabb ár
A legfőbb partot csókolandja meg.
Nép el.
Nézd, hogy megolvadt bennök a salak;
Eltűntek, megnémulva bűneikben.
Eredj te most a Capitol felé.
Én erre tartok. Foszd a szobrokat,
Ha melyeket díszjellel fedve látsz.
FLAVIUS.
Go, go, good countrymen, and, for this fault,
Assemble all the poor men of your sort,
Draw them to Tiber banks, and weep your tears
Into the channel, till the lowest stream
Do kiss the most exalted shores of all.
Exeunt CITIZENS.
See whether their basest metal be not moved;
They vanish tongue-tied in their guiltiness.
Go you down that way towards the Capitol;
This way will I. Disrobe the images,
If you do find them deck'd with ceremonies.
MARULLUS
Tehetjük ezt?
Tudod, ma vannak a Lupercaliák.
MARULLUS.
May we do so?
You know it is the feast of Lupercal.
FLAVIUS
Sebaj! Ne hagyd Caesarnak díszjelét
Semilyen szobrán. Én körülmegyek.
S elűzöm utcáról a pórokat.
Tedd ezt te is, hol tömve látod őket.
Alant repűlend Caesar, szárnyiból
E nőni kezdő toll ha tépve lesz:
Különben túlszáll ember látkörén,
S mindünket szolga félelembe fojt.
El.
FLAVIUS.
It is no matter; let no images
Be hung with Caesar's trophies. I'll about
And drive away the vulgar from the streets;
So do you too, where you perceive them thick.
These growing feathers pluck'd from Caesar's wing
Will make him fly an ordinary pitch,
Who else would soar above the view of men,
And keep us all in servile fearfulness.
Exeunt.

2. szín[szerkesztés]

Ugyanott. - Köztér.
Versenyre készülten jőnek díszjárattal s zenével
Caesar, Antonius, Calpurnia, Portia, Decius, Cicero, Brutus, Cassius, Casca;
utánok nagy csoport s köztük egy jós.
SCENE II. The same. A public place.
Enter, in procession, with music, Caesar; Antony, for the course; Calpurnia, Portia, Decius, Cicero, Brutus, Cassius, and Casca; a great crowd following, among them a Soothsayer.
CAESAR
Calpurnia!
CAESAR.
Calpurnia,—
CASCA
Csendesen, hejh! Caesar szól.
A zene megszűn.
CASCA.
Peace, ho! Caesar speaks.
Music ceases.
CAESAR
Calpurnia!
CAESAR.
Calpurnia,—
CALPURNIA
Itt vagyok, uram.
CALPURNIA.
Here, my lord.
CAESAR
Antoniusnak álld egészen útját,
Ha majd pályát futand. Antonius!
CAESAR.
Stand you directly in Antonius' way,
When he doth run his course.—Antonius,—
ANTONIUS
Caesar, uram?
ANTONY.
Caesar, my lord?
CAESAR
Megemlékezzél versenyed között
Calpurniát illetni. Őseink
Mondásaként a magtalan, ha íly
Szent pálya közben érintik, lerázza
A meddőségnek átkát.
CAESAR.
Forget not in your speed, Antonius,
To touch Calpurnia; for our elders say,
The barren, touched in this holy chase,
Shake off their sterile curse.
ANTONIUS
Nem felejtem.
Ha Caesar mondja: tedd, az téve van.
ANTONY.
I shall remember.
When Caesar says "Do this," it is perform'd.
CAESAR
Kezdjétek. S minden rend szerint legyen.
Zene.
CAESAR.
Set on; and leave no ceremony out.
Music.
JÓS
Caesar!
SOOTHSAYER.
Caesar!
CAESAR
Hah! ki szólít?
CAESAR.
Ha! Who calls?
CASCA
Csendet körül! Hallgasson el ki-ki.
Zene megszűn.
CASCA.
Bid every noise be still.—Peace yet again!
Music ceases.
CAESAR
Ki az, ki hozzám szól a sokaságból?
Egy hang visítja Caesart, a zenén is
Túl hatva. Szólj, Caesar kész hallani.
CAESAR.
Who is it in the press that calls on me?
I hear a tongue, shriller than all the music,
Cry "Caesar"! Speak, Caesar is turn'd to hear.
JÓS
Őrizkedjél Martius idusától.
SOOTHSAYER.
Beware the Ides of March.
CAESAR
Mi ember ez?
CAESAR.
What man is that?
BRUTUS
Egy jós tanácsolja ónod magadat Martius idusától.
BRUTUS.
A soothsayer bids you beware the Ides of March.
CAESAR
Hadd lássam arcát, hozzátok közelb.
CAESAR.
Set him before me; let me see his face.
CASSIUS
Fickó! Jöjj ki a csoportból, tekints Caesarra.
CASSIUS.
Fellow, come from the throng; look upon Caesar.
CAESAR
Mit szólsz nekem most. Mondd még egyszer el.
CAESAR.
What say'st thou to me now? Speak once again.
JÓS
Őrizkedjél Martius idusától.
SOOTHSAYER.
Beware the Ides of March.
CAESAR
Ábrándozó, bocsássuk őt. - Eredj.
Harsonák. Mind el, Cassius és Brutuson kívül.
CAESAR.
He is a dreamer; let us leave him. Pass.
Sennet. Exeunt all but BRUTUS and CASSIUS.
CASSIUS
Nem jössz megnézni a versenyt?
CASSIUS.
Will you go see the order of the course?
BRUTUS
Nem én.
BRUTUS.
Not I.
CASSIUS
Jöjj, kérlek.
CASSIUS.
I pray you, do.
BRUTUS
Játék barátja nem vagyok. Kevés van
A fürgeségből bennem, mely jutott
Antoniusnak. Ám ez fel ne tartson
Kivánatodban; én magadra hagylak.
BRUTUS.
I am not gamesome; I do lack some part
Of that quick spirit that is in Antony.
Let me not hinder, Cassius, your desires;
I'll leave you.
CASSIUS
Régóta, Brutus, szemmel tartalak.
Te nem tekintesz oly nyájas szemekkel,
Sem szívességet többé nem mutatsz,
Milyenhez szokva voltam; szigorún
Zord vagy barátodhoz, aki szeret.
CASSIUS.
Brutus, I do observe you now of late:
I have not from your eyes that gentleness
And show of love as I was wont to have:
You bear too stubborn and too strange a hand
Over your friend that loves you.
BRUTUS
Csalatkozol. Ha arcom elsötétült,
Lelkem borúja csak magamra tér.
Sokféle szenvedély bánt egy kor óta
És ötletek, csupán nekem valók,
Mi tetteimre tán homályt borít;
De ez ne bántsa meg barátimat,
(Kiknek sorában egy vagy, Cassius),
Se másra múlasztásimat ne értsék,
Mint hogy magával Brutus lelke küzd
És nyájas lenni máshoz elfelejt.
BRUTUS.
Cassius,
Be not deceived: if I have veil'd my look,
I turn the trouble of my countenance
Merely upon myself. Vexed I am
Of late with passions of some difference,
Conceptions only proper to myself,
Which give some soil perhaps to my behaviors;
But let not therefore my good friends be grieved—
Among which number, Cassius, be you one—
Nor construe any further my neglect,
Than that poor Brutus, with himself at war,
Forgets the shows of love to other men.
CASSIUS
Így félreértém bomlott kedvedet,
Miért is e keblembe sok nyomós
Szándékot s méltó gondot eltemettem.
Mondd, láthatod-e, jó Brutus, arcodat?
CASSIUS.
Then, Brutus, I have much mistook your passion;
By means whereof this breast of mine hath buried
Thoughts of great value, worthy cogitations.
Tell me, good Brutus, can you see your face?
BRUTUS
Nem, Cassius, mert a szem önmagát
Nem látja, csak más tárgyról visszavert
Sugárok által.
BRUTUS.
No, Cassius, for the eye sees not itself
But by reflection, by some other thing.
CASSIUS
Úgy vagyon.
S felette kár, Brutus, hogy nincsenek
Ily tükreid, honnan rejtett becsed
Szemedbe tűnnék, s látnád másodat.
Hallám, miképp sok fő-fő római
(A halhatatlan Caesaron kivűl)
Brutusról szólva s e kor járma súlyát
Nyögvén, ohajtá: vajha a nemes
Brutus szemekkel bírna.
CASSIUS.
'Tis just:
And it is very much lamented, Brutus,
That you have no such mirrors as will turn
Your hidden worthiness into your eye,
That you might see your shadow. I have heard
Where many of the best respect in Rome,—
Except immortal Caesar!— speaking of Brutus,
And groaning underneath this age's yoke,
Have wish'd that noble Brutus had his eyes.
BRUTUS
Mily veszélybe
Vezetsz te engem, azt kivánva, hogy
Olyat keressek bennem, ami nincs?
BRUTUS.
Into what dangers would you lead me, Cassius,
That you would have me seek into myself
For that which is not in me?
CASSIUS
Készülj azért, jó Brutus, hallani.
És tudva, hogy nem láthatod magad
Oly jól, mint tükröződve, tükröd, én,
Szerényen felfödöm magadnak azt,
Mit még magadról nem tudsz. És ne légy
Ezért gyanúval, Brutus, ellenem.
Ha köznevetkező, s ha szokva volnék
Hálálkodókra szívességemet
Pór esküvéssel elpazarlani,
S ha észrevetted, hogy hizelkedém
Embernek, és forrón ölelgetém
S aztán gyaláztam, vagy hogy tor között
Egész csoportnak megnyilatkozom,
Ugy óvakozzál tőlem.
Harsonák és zaj.
CASSIUS.
Therefore, good Brutus, be prepared to hear;
And since you know you cannot see yourself
So well as by reflection, I, your glass,
Will modestly discover to yourself
That of yourself which you yet know not of.
And be not jealous on me, gentle Brutus;
Were I a common laugher, or did use
To stale with ordinary oaths my love
To every new protester; if you know
That I do fawn on men, and hug them hard
And after scandal them; or if you know
That I profess myself, in banqueting,
To all the rout, then hold me dangerous.
Flourish and shout.
BRUTUS
Mit jelent ez
Örömkiáltás? Tartok tőle, hogy
Caesart a nép királlyá emeli.
BRUTUS.
What means this shouting? I do fear the people
Choose Caesar for their king.
CASSIUS
Igen, te tartasz? Úgy azt kell gyanítnom,
Hogy nem szeretnéd.
CASSIUS.
Ay, do you fear it?
Then must I think you would not have it so.
BRUTUS
Azt nem, Cassius;
De őt én kedvelem. Hanem miért
Tartasz te engem ily sokáig itt?
Mi az, mit vágyásod van közleni?
Ha közjót illet, tégy becsűletet
Egyik s halált a másik szem elé,
S én mind a kettőt egy kedvvel tekintem.
Mert istenek úgy segítsenek, miként
Inkább imádom a becsűletet,
Mint félem a halált.
BRUTUS.
I would not, Cassius; yet I love him well,
But wherefore do you hold me here so long?
What is it that you would impart to me?
If it be aught toward the general good,
Set honor in one eye and death i' the other
And I will look on both indifferently;
For let the gods so speed me as I love
The name of honor more than I fear death.
CASSIUS
Ismérem benned, Brutus, ez erényt,
Éppen miként külsődet ismerem.
Igen tehát, becsűlet tárgya szómnak.
Nem mondhatom, te s más mit tartotok
Az életről; nekem, magamra nézve,
Nem lenni éppen oly kivánatos,
Mint élni rémben olytól, mint magam.
Szabadul születtem, mint Caesar, s te is;
Mindketten szinte jól táplálkozánk
S kiálljuk, mint ő, a tél hidegét.
Mert egykor egy zord, szélveszes napon,
Tiber hulláma küzdvén partival,
Így szóla Caesar: „Mersz-e most velem
A bősz habokba szállni, Cassius,
S amott a pontig úszni?” E szavakra,
Fegyverben, mint valék, belészökém,
S intém, kövessen. És ő követett.
Dühödt az ár s mi vertük, gyors inakkal
Hadarva félre és dacos kebellel
Előrenyomván. Ám, még mielőtt
A feltett ponthoz érnénk: „Cassius!”
Kiált Caesar, „Segíts, vagy elbukom.”
Én, mint nagy ősünk, Aeneas, kihozta
Hátán az agg Anchisest láng közül,
Úgy hoztam a fáradt Caesart Tiberis
Hullámiból. S most istenné leve
Ez ember, s Cassius hitvány teremtmény,
Kinek fejét mélyen kell hajtani,
Ha Caesar csak ugy odaint feléje.
Hispániában egykor láz gyötörte,
Reszketni láttam őt, midőn
Rohamja jött; ez isten reszketett!
A gyáva ajkak színöket hagyák
S azon szem, melytől a világ remeg,
Fényét veszíté. Hallám nyögni őt;
Igen! s azon nyelv, mely Rómát köti,
Hogy rá figyeljen és beszédeit
Könyvébe rója, az most így nyögött:
„Adj innom, ah, Titinius”,
Mint egy beteg leány. Ó, istenek!
Bámulnom kell, hogy ily gyarló egy ember
Elébe vágott a dicső világnak
S a pálmát bírja egyedül.
Zaj. Harsonák.
CASSIUS.
I know that virtue to be in you, Brutus,
As well as I do know your outward favor.
Well, honor is the subject of my story.
I cannot tell what you and other men
Think of this life; but, for my single self,
I had as lief not be as live to be
In awe of such a thing as I myself.
I was born free as Caesar; so were you:
We both have fed as well; and we can both
Endure the winter's cold as well as he:
For once, upon a raw and gusty day,
The troubled Tiber chafing with her shores,
Caesar said to me, "Darest thou, Cassius, now
Leap in with me into this angry flood
And swim to yonder point?" Upon the word,
Accoutred as I was, I plunged in,
And bade him follow: so indeed he did.
The torrent roar'd, and we did buffet it
With lusty sinews, throwing it aside
And stemming it with hearts of controversy;
But ere we could arrive the point proposed,
Caesar cried, "Help me, Cassius, or I sink!
I, as Aeneas, our great ancestor,
Did from the flames of Troy upon his shoulder
The old Anchises bear, so from the waves of Tiber
Did I the tired Caesar: and this man
Is now become a god; and Cassius is
A wretched creature, and must bend his body,
If Caesar carelessly but nod on him.
He had a fever when he was in Spain;
And when the fit was on him I did mark
How he did shake: 'tis true, this god did shake:
His coward lips did from their color fly;
And that same eye whose bend doth awe the world
Did lose his luster. I did hear him groan:
Ay, and that tongue of his that bade the Romans
Mark him, and write his speeches in their books,
Alas, it cried, "Give me some drink, Titinius,"
As a sick girl.—Ye gods, it doth amaze me,
A man of such a feeble temper should
So get the start of the majestic world,
And bear the palm alone.
Shout. Flourish.
BRUTUS
Köz-felkiáltás ismét; úgy hiszem,
E tapsok új tisztesség jelei,
Melyekkel Caesar elboríttatik.
BRUTUS.
Another general shout!
I do believe that these applauses are
For some new honors that are heap'd on Caesar.
CASSIUS
Ó, mint coloss lép ő a szűk világon,
S kis emberek, mi, roppant szárai
Alatt bolyongva, széttekingetünk,
Gyalázatos sirunkat keresők.
Sorsának ember néha mestere.
Nem csillaginkban, Brutus, a hiba,
Hanem magunkban, kik megbókolunk.
Caesar vagy Brutus! Caesarban mi van?
Mért volna hangzóbb e név, mint tiéd?
Írd össze s szintoly ékes lesz neved;
Mondd és a szájnak szintúgy jólesik
Mérd s szinte oly nehéz; idézz vele
S lelket hivand fel Brutus, mint amaz.
Zaj.
Egyszerre minden istenek nevében!
Ugyan miféle táppal él e Caesar,
Hogy ilyen nagyra nőtt? Ó, kor, gyalázva vagy,
Nemes fajodban, Róma, megfogyál!
A vízözöntől fogva múlt-e kor,
Csupán egy s nem több férfival jeles?
Ha mondhaták Rómáról mostanig,
Hogy tág terén egy ember fér csak el?
Valóban, Róma tágas, puszta rom,
Ha benne nincsen több egy férfinál.
Ó, én s te hallók őseink szavából:
Egy Brutus élt hajdan, ki Róma földén
A véghetetlen ördög udvarát
Szenvedte volna inkább, mint királyt.
CASSIUS.
Why, man, he doth bestride the narrow world
Like a Colossus; and we petty men
Walk under his huge legs and peep about
To find ourselves dishonorable graves.
Men at some time are masters of their fates:
The fault, dear Brutus, is not in our stars,
But in ourselves,that we are underlings.
"Brutus" and "Caesar": what should be in that "Caesar"?
Why should that name be sounded more than yours?
Write them together, yours is as fair a name;
Sound them, it doth become the mouth as well;
Weigh them, it is as heavy; conjure with them,
"Brutus" will start a spirit as soon as "Caesar."
Now, in the names of all the gods at once,
Upon what meat doth this our Caesar feed
That he is grown so great? Age, thou art shamed!
Rome, thou hast lost the breed of noble bloods!
When went there by an age since the great flood,
But it was famed with more than with one man?
When could they say, till now, that talk'd of Rome,
That her wide walls encompass'd but one man?
Now is it Rome indeed, and room enough,
When there is in it but one only man.
O, you and I have heard our fathers say
There was a Brutus once that would have brook'd
Th' eternal devil to keep his state in Rome,
As easily as a king!
BRUTUS
Hogy engem kedvelsz, nem kétlem: miket
Tennem kivánsz, gyaníthatom. Miként
Elmélkedém ezekről és korunkról,
Majd elbeszélem. Most, ha szívesen
Kérnem szabad, ne késztenél tovább.
Amit mondál, meggondolom; mi még
Van mondandód, békén kihallgatom
S időt lelendek, alkalmast reá,
Hogy megvitassunk ily fő dolgokat.
Addig, nemes barátom, tartsd eszedben,
Hogy Brutus inkább lenne pór falun,
Mint Róma gyermekeinek egyike
Ilyen kemény feltétekkel, minőket
Az idő ránk vetni készül.
BRUTUS.
That you do love me, I am nothing jealous;
What you would work me to, I have some aim:
How I have thought of this, and of these times,
I shall recount hereafter; for this present,
I would not, so with love I might entreat you,
Be any further moved. What you have said,
I will consider; what you have to say,
I will with patience hear; and find a time
Both meet to hear and answer such high things.
Till then, my noble friend, chew upon this:
Brutus had rather be a villager
Than to repute himself a son of Rome
Under these hard conditions as this time
Is like to lay upon us.
CASSIUSS
S én örűlök,
Hogy gyenge szóm Brutusnak kebliből
Csak ennyi szikrát is kifejthetett.
Caesar és kísérete visszajő.
CASSIUS.
I am glad that my weak words
Have struck but thus much show of fire from Brutus.
BRUTUS
Lefolyt a játék, s Caesar visszatér.
BRUTUS.
The games are done, and Caesar is returning.
CASSIUS
Ha erre jőnek, rántsd meg Casca ujját
S fanyar szeszéllyel ő majd elbeszéli,
Mi történt, méltó megjegyzésre, ma.
CASSIUS.
As they pass by, pluck Casca by the sleeve;
And he will, after his sour fashion, tell you
What hath proceeded worthy note today.
Re-enter Caesar and his Train.
BRUTUS
Azt megteszem; de nézzed, Cassius:
Haragfolt ég Caesarnak homlokán,
S a többi úgy néz, mint a vert cseléd.
Calpurnia arca sápadt s Cicero
Oly rőt s tüzes szemekkel néz körül,
Mint a Capitoliumban láttuk őt, midőn
Vitában állott a szenátorokkal.
BRUTUS.
I will do so.—But, look you, Cassius,
The angry spot doth glow on Caesar's brow,
And all the rest look like a chidden train:
Calpurnia's cheek is pale; and Cicero
Looks with such ferret and such fiery eyes
As we have seen him in the Capitol,
Being cross'd in conference by some senators.
CASSIUS
Elmondja Casca majd, mi történt.
CASSIUS.
Casca will tell us what the matter is.
CAESAR
Antonius!
CAESAR.
Antonius,—
ANTONIUS
Caesar!
ANTONY.
Caesar?
CAESAR
Tedd, hogy kövér nép foglaljon körül,
És síkfejű s kik éjjel alszanak.
E Cassius ott sovány, éhes szinű;
Sokat tünődik s ily ember veszélyes.
CAESAR.
Let me have men about me that are fat;
Sleek-headed men, and such as sleep o' nights:
Yond Cassius has a lean and hungry look;
He thinks too much: such men are dangerous.
ANTONIUS
Ne féljed, Caesar, nem veszélyes az.
Derék és jóérzelmü római.
ANTONY.
Fear him not, Caesar; he's not dangerous;
He is a noble Roman and well given.
CAESAR
Mért nem kövérebb? Bár nem félem őt,
S mégis, ha nevemhez férne félelem,
Nem ösmerek, kit inkább kellene
Kerülnöm, mint e fonnyadt Cassiust.
Szünetlen olvas; nagy figyelmező;
Átlát az embereknek tettein.
Játéknak nem barátja, mint te vagy,
Antonius; nem hallgat muzsikát.
Ritkán mosolyg s mintegy magát csufolva
S eszét gyalázva akkor is, hogy azt
Akármi tárgy mosolyra bírhatá.
Ily embereknek nyugta nincs soha,
Amíg nagyobbat látnak, mint magok,
Azért is ők igen veszélyesek.
Inkább beszélem, ami félhető,
Mint ami rettent: én Caesar vagyok.
Jöjj jobb felemre; bal fülem nagyot hall;
S mondd el valólag, mit tartasz felőle.
Caesar és kísérői el. Casca hátramarad.
CAESAR.
Would he were fatter! But I fear him not:
Yet, if my name were liable to fear,
I do not know the man I should avoid
So soon as that spare Cassius. He reads much;
He is a great observer, and he looks
Quite through the deeds of men: he loves no plays,
As thou dost, Antony; he hears no music:
Seldom he smiles; and smiles in such a sort
As if he mock'd himself and scorn'd his spirit
That could be moved to smile at any thing.
Such men as he be never at heart's ease
Whiles they behold a greater than themselves;
And therefore are they very dangerous.
I rather tell thee what is to be fear'd
Than what I fear, for always I am Caesar.
Come on my right hand, for this ear is deaf,
And tell me truly what thou think'st of him.
Exeunt Caesar and his Train. Casca stays.
CASCA
Palástomat megrántátok; beszédtek van velem?
CASCA.
You pull'd me by the cloak; would you speak with me?
BRUTUS
Mondd el nekünk, mi történt, Casca, most,
Hogy Caesar oly setét tekintetű?
BRUTUS.
Ay, Casca, tell us what hath chanced today,
That Caesar looks so sad.
CASCA
Hiszen ti is vele voltatok, vagy nem?
CASCA.
Why, you were with him, were you not?
BRUTUS
Nem kérdeném úgy Cascától, mi történt.
BRUTUS.
I should not then ask Casca what had chanced.
CASCA
Hát koronával kínálták meg, s meg levén vele kínálva, ő azt keze fejével
félretolta, így, s a nép ujjongatott.
CASCA.
Why, there was a crown offer'd him; and being offer'd him,
he put it by with the back of his hand, thus; and then the
people fell a-shouting.
BRUTUS
Mért volt a második zaj?
BRUTUS.
What was the second noise for?
CASCA
Hát megint ezért.
CASCA.
Why, for that too.
CASSIUS
Háromszor ujjongtak; miért a végkiáltás.
CASSIUS.
They shouted thrice: what was the last cry for?
CASCA
Hát megint ezért.
CASCA.
Why, for that too.
BRUTUS
Háromszor ajánltatott neki a korona?
BRUTUS.
Was the crown offer'd him thrice?
CASCA
Háromszor, ha mondom. S ő azt háromszor tolta vissza, mindig szelídebben, mint
előbb, s az én becsületes szomszédaim minden visszatoláskor sivalkodtak.
CASCA.
Ay, marry, was't, and he put it by thrice, every time gentler
than other; and at every putting-by mine honest neighbors
shouted.
CASSIUS
Ki nyújtá neki a koronát?
CASSIUS.
Who offer'd him the crown?
CASCA
Hát Antonius.
CASCA.
Why, Antony.
BRUTUS
Jó Casca, mondd el rendét és sorát.
BRUTUS.
Tell us the manner of it, gentle Casca.
CASCA
Akasszanak fel, ha én nektek rendét, sorát megmondhatom: csupa bolondság
volt, nem vigyáztam reá. Láttam Marcus Antoniust, hogy koronát ajánlott neki:
tulajdonképpen nem is korona volt, hanem csak afféle párta. - S amint mondám,
ő azt először félretolá; mindamellett, úgy gondolom, igen örömest elvette volna.
Azután ismét odanyújtá neki, s ő ismét félretolá; de, úgy gondolom, igen nehezen
esett ujjait róla levennie. Azután harmadízben nyújtá neki, s ő harmadszor is
félretolá. S valahányszor lemondott róla, a gyülevész felsivalkodott, összeverte
kérges tenyereit, felhányta izzadságos hálósipkáit, s oly temérdek büdös lélegzetet
bocsátott ki, mivel Caesar megveté a koronát, hogy Caesar szinte megfúlt belé,
mert arra elájult és lerogyott. Részemről nem mertem nevetni, félvén, hogy ha
szájamat kinyitom, teleszívom magamat romlott levegővel.
CASCA.
I can as well be hang'd, as tell the manner of it: it was
mere foolery; I did not mark it. I saw Mark Antony offer him a
crown;—yet 'twas not a crown neither, 'twas one of these
coronets;—and, as I told you, he put it by once: but, for all
that, to my thinking, he would fain have had it. Then he
offered it to him again: then he put it by again: but, to my
thinking, he was very loath to lay his fingers off it. And then
he offered it the third time; he put it the third time by; and
still, as he refused it, the rabblement shouted, and clapp'd
their chopt hands, and threw up their sweaty night-caps, and
uttered such a deal of stinking breath because Caesar refused
the crown, that it had almost choked Caesar, for he swooned and
fell down at it: and for mine own part, I durst not laugh for
fear of opening my lips and receiving the bad air.
CASSIUS
Kérlek, megállj; elájult volna Caesar?
CASSIUS.
But, soft! I pray you. What, did Caesar swoon?
CASCA
Lerogyott a vásártéren, habot túrt szája, s a szava is elállt.
CASCA.
He fell down in the market-place, and foam'd at mouth, and was
speechless.
BRUTUS
Az meglehet; nehézség gyötri őt.
BRUTUS.
'Tis very like: he hath the falling-sickness.
CASSIUS
Nem, őt nem; minket, engem s tégedet
S téged, jó Casca, sujtol a nehézség.
CASSIUS.
No, Caesar hath it not; but you, and I,
And honest Casca, we have the falling-sickness.
CASCA
Nem tudom, hogy érted; annyi bizonyos, hogy Caesar lerogyott. De ha a gizgaz
nép meg nem tapsolta s pisszegette őt, amint tetszett vagy nem tetszett nekik,
miként az alakosokkal a színen szokott tenni, ne legyek becsületes ember.
CASCA.
I know not what you mean by that; but I am sure Caesar fell
down. If the tag-rag people did not clap him and hiss him,
according as he pleased and displeased them, as they use to do
the players in the theatre, I am no true man.
BRUTUS
Mit szólt, hogy ismét eszméletre jött?
BRUTUS.
What said he when he came unto himself?
CASCA
Nos hát, mielőtt lerogyott, látván a közcsoportot örvendeni azon, hogy ő a koronát
visszavetette, megnyitá mellruháját, s odamutatá torkát, hogy messék el. És ha
én valamiféle kézmíves volnék, szálljak pokolra a gonoszokkal, ha szaván nem
fogtam volna. S így lerogyott. S mikor ismét magához tért, monda: ha szóval vagy
tettel valami hibát követett volna el, óhajtaná, hogy azt ő nagyságok e bajának
tulajdonítanák. Három vagy négy szajha, hol állék, kiáltá: „Ah, a jó lélek!”, s
teljes szívökből megbocsátának neki; de ez nem sok figyelmet érdemel: ha Caesar
anyjaikat döfte volna is le, nem tesznek vala kevesebbet.
CASCA.
Marry, before he fell down, when he perceived the common
herd was glad he refused the crown, he pluck'd me ope his
doublet, and offered them his throat to cut: an I had been a
man of any occupation, if I would not have taken him at a word,
I would I might go to hell among the rogues:—and so he fell.
When he came to himself again, he said, if he had done or said
any thing amiss, he desired their worships to think it was his
infirmity. Three or four wenches where I stood cried, "Alas,
good soul!" and forgave him with all their hearts. But there's
no heed to be taken of them: if Caesar had stabb'd their
mothers, they would have done no less.
BRUTUS
És erre ment ő oly sötéten el?
BRUTUS.
And, after that he came, thus sad away?
CASCA
Igen.
CASCA.
Ay.
CASSIUS
Szólt Cicero is valamit?
CASSIUS.
Did Cicero say any thing?
CASCA
Igen, görögül beszélt.
CASCA.
Ay, he spoke Greek.
BRUTUS
S hova vágott vele?
CASSIUS.
To what effect?
CASCA
Ha én azt nektek megmondom, soha ne nézzek többé szemetekbe. Azok, kik
értették, egymásra mosolyogtak, és csóválták fejöket; de, mi engem illet, nekem
az görögül volt. Több újságot is mondhatok nektek: Flavius és Marullus, Caesar
szobra díszjeleinek lerángatásáért, hűvösre tétettek. Éljetek boldogul. Több
bohóság is volt még, ha emlékezném reá.
CASCA.
Nay, an I tell you that, I'll ne'er look you i' the face
again: but those that understood him smiled at one another and
shook their heads; but for mine own part, it was Greek to me. I
could tell you more news too: Marullus and Flavius, for pulling
scarfs off Caesar's images, are put to silence. Fare you well.
There was more foolery yet, if could remember it.
CASSIUS
Eljössz ma hozzám estebédre, Casca?
CASSIUS.
Will you sup with me tonight, Casca?
CASCA
Nem, el vagyok ígérkezve.
CASCA.
No, I am promised forth.
CASSIUS
Eljössz ebédre holnap?
CASSIUS.
Will you dine with me tomorrow?
CASCA
Igen, ha élek, s te szándékod mellett maradsz, s étkeid méltók a megevésre.
CASCA.
Ay, if I be alive, and your mind hold, and your dinner worth
the eating.
CASSIUS
Jó! elvárlak.
CASSIUS.
Good; I will expect you.
CASCA
Azt tedd. Ég veletek!
Casca el.
CASCA.
Do so; farewell both.
Exit CASCA.
BRUTUS
Mi lomha fickó vált ebből? Tüzes,
Fürgenc fiú volt iskolás korában.
BRUTUS.
What a blunt fellow is this grown to be!
He was quick mettle when he went to school.
CASSIUS
Az ő ma is, ha végrehajtani
Kell nagy s nemes merényeket, noha
E lomha képet öltözé magára;
E durvaság a mártás ép eszén,
Mely a gyomort késziti, hogy szavait
Jobb ízüen költhessük el.
CASSIUS.
So is he now in execution
Of any bold or noble enterprise,
However he puts on this tardy form.
This rudeness is a sauce to his good wit,
Which gives men stomach to digest his words
With better appetite.
BRUTUS
Úgy van. De most megyek; holnap ha tán
Beszélni vágysz velem, hozzád megyek;
Avagy ha tetszik, jöjj hozzám s bevárlak.
BRUTUS.
And so it is. For this time I will leave you:
Tomorrow, if you please to speak with me,
I will come home to you; or, if you will,
Come home to me, and I will wait for you.
CASSIUS
Jövök s te addig töprengj a világon.
Brutus el.
Nemes szivű vagy, Brutus, ám, hiszem,
Természeted más útra fogható,
Mint melyre hajlik. Azért kivánatos,
Hogy a nemes nemessel frígyesüljön.
Ki oly erős, hogy nem csábítható?
Sújt Caesar engem, Brutust kedveli.
De volnék Brutus én s ő Cassius,
Nem tántorítna meg. Ma éjszaka
Többféle írást, mintha több külön
Polgártól jőne, hányok ablakába,
Mind arra célzót, mily nagy véleménnyel
Vagyon nevéhez Róma; benne titkon
Érintve lesz Caesar dicsvágya is.
S hadd üljön aztán Caesar biztosan:
Megrázzuk őt, vagy rosszabb kort türünk.
El.
CASSIUS.
I will do so: till then, think of the world.—
Exit Brutus.
Well, Brutus, thou art noble; yet, I see,
Thy honorable metal may be wrought,
From that it is disposed: therefore 'tis meet
That noble minds keep ever with their likes;
For who so firm that cannot be seduced?
Caesar doth bear me hard, but he loves Brutus;
If I were Brutus now and he were Cassius,
He should not humor me. I will this night,
In several hands, in at his windows throw,
As if they came from several citizens,
Writings all tending to the great opinion
That Rome holds of his name; wherein obscurely
Caesar's ambition shall be glanced at:
And after this let Caesar seat him sure;
For we will shake him, or worse days endure.
Exit.

3. szín[szerkesztés]

Ugyanott. - Utca.
Dörgés és villámlás. Kétfelől jőnek Casca kivont karddal és Cicero.
SCENE III. The same. A street.
Thunder and lightning. Enter, from opposite sides, CASCA, with his sword drawn, and CICERO.
CICERO
Jó estét, Casca: hazavivéd-e Caesart?
Mért lelkendezve, mért nézsz íly merőn?
CICERO.
Good even, Casca: brought you Caesar home?
Why are you breathless, and why stare you so?
CASCA
S te nem rendülsz, midőn a földtömeg
Úgy reszket, mint a nád? Ó, Cicero,
Láttam vihart, midőn a szél dühe
Csomós tölgyfákat megrepeszte; láttam
A kevély tengert bőszen felzajogni,
Míg a fenyítő felhőkig dagadt.
De mind ez éjig, mostanig, soha
Tűzzáporon keresztül nem menék.
Vagy belső háború van fenn az égben,
Vagy az istenekre vakmerő világ
Gyújtá fel azt, hogy küldjön pusztulást.
CASCA.
Are not you moved, when all the sway of earth
Shakes like a thing unfirm? O Cicero,
I have seen tempests, when the scolding winds
Have rived the knotty oaks; and I have seen
Th' ambitious ocean swell and rage and foam,
To be exalted with the threatening clouds:
But never till tonight, never till now,
Did I go through a tempest dropping fire.
Either there is a civil strife in heaven,
Or else the world too saucy with the gods,
Incenses them to send destruction.
CICERO
Ki látott ily csodákat valaha?
CICERO.
Why, saw you anything more wonderful?
CASCA
Egy közrab (arcról őt jól ismered)
Feltartva balját, olyan lánggal égett,
Mint húsz szövétnek és mégis keze
Tüzet nem érző, sértetlen maradt.
Ezen felül (azóta kardomat
Le nem tevém) a Capitol felé
Oroszlánnal találkoztam, ki rám
Mereszkedék, mogorván elhaladt
S bántatlanul hagyott. Száz halovány
Nő ment csoportban máshol, rémüléstől
Arcváltozottan, kik megesküvének,
Hogy égő férfiakat láttanak
Künn járni fel s alá; s az éjmadár
Világos délben ült a közteren
Vijjogva és huhogva. E csodák,
Ha ily együtt járnak, ne mondja senki:
Ez volt az ok, s hogy az természetes;
Mert úgy hiszem, vészhirdető jelek
A föld szakának, melyre szállanak.
CASCA.
A common slave—you'd know him well by sight—
Held up his left hand, which did flame and burn
Like twenty torches join'd, and yet his hand
Not sensible of fire remain'd unscorch'd.
Besides,—I ha' not since put up my sword,—
Against the Capitol I met a lion,
Who glared upon me, and went surly by,
Without annoying me: and there were drawn
Upon a heap a hundred ghastly women,
Transformed with their fear; who swore they saw
Men, all in fire, walk up and down the streets.
And yesterday the bird of night did sit
Even at noonday upon the marketplace,
Howling and shrieking. When these prodigies
Do so conjointly meet, let not men say
"These are their reasons; they are natural";
For I believe they are portentous things
Unto the climate that they point upon.
CICERO
Valóban zordon szellemű idő.
De dolgot ember külszínből itél meg,
Valódi célját fel nem érheti.
Eljő-e Caesar holnap a tanácsba?
CICERO.
Indeed, it is a strange-disposed time.
But men may construe things after their fashion,
Clean from the purpose of the things themselves.
Comes Caesar to the Capitol tomorrow?
CASCA
Igen; mert meghagyá Antoniusnak
Tudtodra adni, hogy holnap bejő.
CASCA.
He doth, for he did bid Antonius
Send word to you he would be there to-morrow.
CICERO
Jó éjszakát; ez a zavart idő
Sétálni nem való.
El.
CICERO.
Good then, Casca: this disturbed sky
Is not to walk in.
CASCA
Az istenek veled.
Cassius jő.
CASCA.
Farewell, Cicero.
Exit Cicero.
Enter Cassius.
CASSIUS
Ki van itt?
CASSIUS.
Who's there?
CASCA
Római.
CASCA.
A Roman.
CASSIUS
Casca, hangod után.
CASSIUS.
Casca, by your voice.
CASCA
Nem rossz füled van, Cassius. Minő éj!
CASCA.
Your ear is good. Cassius, what night is this!
CASSIUS
Derék embernek vajmi kedves éj!
CASSIUS.
A very pleasing night to honest men.
CASCA
Ki látta valaha égnek ily haragját.
CASCA.
Who ever knew the heavens menace so?
CASSIUS
Ki a földet látta ily bűnteljesen.
Részemről, én az utcákat bejártam,
Kivetve magam a veszélyes éjnek,
És íly födetlen, mint látsz, mellemet
Kitártam a mennykő csapásinak,
S midőn a villám kék cikázata
Az ég keblét megnyitni láttatott,
Útjába álltam s lángja ellenébe.
CASSIUS.
Those that have known the earth so full of faults.
For my part, I have walk'd about the streets,
Submitting me unto the perilous night;
And, thus unbraced, Casca, as you see,
Have bared my bosom to the thunder-stone;
And when the cross blue lightning seem'd to open
The breast of heaven, I did present myself
Even in the aim and very flash of it.
CASCA
De mért kisérted így az egeket?
Embernek sorsa félni és remegni,
Ha rémitéseűl az istenek
Ily szörnyü hírmondókat küldenek.
CASCA.
But wherefore did you so much tempt the Heavens?
It is the part of men to fear and tremble,
When the most mighty gods by tokens send
Such dreadful heralds to astonish us.
CASSIUS
Tompult vagy, Casca, s melynek rómait
Hevítni kéne, az életszikra benned
Hibázik, vagy hogy nem használod azt.
Halvány merőn nézsz, félsz s csodálkozol,
Látván az ég ily szertelen haragját.
De majd ha való okát meggondolod,
Mért e tüzek s e bolygó szellemek;
Miért fajul el állat és madár;
Mi tesz bohóvá aggot, s kisdedet
Bölcselkedővé; mért változnak el
E dolgok mind velök szült erejök,
Természetök s rendeltetésök ellen
Ily balszerűkké: - meg kell vallanod,
Hogy ég adá e szellemet beléjök,
Intő s ijesztő jellé téve őket
A dolgok szörnyü állása miatt:
És én egy embert mondhatnék neked,
Hasont ez ádáz éjhez, aki dörg,
Villámlik, sírokat nyit és dühöng,
Miként az oroszlán a Capitoliumnál;
Embert, személyre, mint mi, nem hatósbat,
De aki bámulandó nagyra nőtt
S rémes, mint mind e rendkivűli vész.
CASSIUS.
You are dull, Casca;and those sparks of life
That should be in a Roman you do want,
Or else you use not. You look pale and gaze,
And put on fear and cast yourself in wonder,
To see the strange impatience of the Heavens:
But if you would consider the true cause
Why all these fires, why all these gliding ghosts,
Why birds and beasts, from quality and kind;
Why old men, fools, and children calculate;—
Why all these things change from their ordinance,
Their natures, and preformed faculties
To monstrous quality;—why, you shall find
That Heaven hath infused them with these spirits,
To make them instruments of fear and warning
Unto some monstrous state. Now could I, Casca,
Name to thee a man most like this dreadful night;
That thunders, lightens, opens graves, and roars,
As doth the lion in the Capitol;
A man no mightier than thyself or me
In personal action; yet prodigious grown,
And fearful, as these strange eruptions are.
CASCA
Caesar, kit értesz, nemde, Cassius?
CASCA.
'Tis Caesar that you mean; is it not, Cassius?
CASSIUS
Akárki bár. Mert most a római
Izomra s tagra mint az ősei;
De hajh! apáink lelke már kihalt
S anyák szivétül kormányoztatunk:
Igánk s türelmünk gyáva nőt mutat.
CASSIUS.
Let it be who it is: for Romans now
Have thews and limbs like to their ancestors;
But, woe the while! our fathers' minds are dead,
And we are govern'd with our mothers' spirits;
Our yoke and sufferance show us womanish.
CASCA
Valóban híre van, hogy a tanács
Holnap királlyá készül tenni Caesart:
Koronát viselhet szárazon, vizen,
És mindenütt Itálián kivűl.
CASCA.
Indeed they say the senators to-morrow
Mean to establish Caesar as a king;
And he shall wear his crown by sea and land,
In every place save here in Italy.
CASSIUS
Akkor tudom, hová döf e vasam:
Rabságtól Cassiust mentse Cassius.
Erőt gyengének ebben, büntetést
Zsarnoknak ebben adtok, istenek:
Sem kőtorony, sem rézből vert falak
S szűk légü börtön, sem kemény bilincs
A szellem erejét meg nem köthetik.
Az élet, únva földi nyűgöket,
Bucsút magának mindig képes adni.
Ha ezt tudom, tudhatja minden ember,
Hogy ami rész önkény reám esik,
Lerázhatom kényemre.
Mennydörög folyvást.
CASSIUS.
I know where I will wear this dagger then;
Cassius from bondage will deliver Cassius:
Therein, ye gods, you make the weak most strong;
Therein, ye gods, you tyrants do defeat:
Nor stony tower, nor walls of beaten brass,
Nor airless dungeon, nor strong links of iron
Can be retentive to the strength of spirit;
But life, being weary of these worldly bars,
Never lacks power to dismiss itself.
If I know this, know all the world besides,
That part of tyranny that I do bear
I can shake off at pleasure.
Thunders still.
CASCA
Szintugy én.
S minden rabnak kezében a tehetség
Eltépni szolgasága láncait.
CASCA.
So can I:
So every bondman in his own hand bears
The power to cancel his captivity.
CASSIUS
S mért volna hát Caesar zsarnok? Szegény,
Tudom, nem volna ő farkas, hanem
Mert látja, hogy a rómaiak juhok:
Nem volna ő oroszlán, csak magunk
Őzek ne volnánk. Aki nagy tüzet
Kiván élesztni hirtelen, silány
Szalmával kezdi. Róma mely szemét,
Mi gaz, mely ízék, hogy rossz tűzi-szerként
Oly hitványságnak, mint Caesar, derűt
S fényt adni szolgál? Hajh! de fájdalom,
Hová ragadtál? Én tán ezeket
Készséges rabnak mondom, s tudom, akkor
Felelni kell: ám fegyverzett vagyok
És a veszély engem meg nem zavar.
CASSIUS.
And why should Caesar be a tyrant then?
Poor man! I know he would not be a wolf,
But that he sees the Romans are but sheep:
He were no lion, were not Romans hinds.
Those that with haste will make a mighty fire
Begin it with weak straws: what trash is Rome,
What rubbish, and what offal, when it serves
For the base matter to illuminate
So vile a thing as Caesar! But, O grief,
Where hast thou led me? I perhaps speak this
Before a willing bondman: then I know
My answer must be made; but I am arm'd,
And dangers are to me indifferent.
CASCA
Cascának szólasz s oly egy férfinak,
Ki nem vigyorgó hírharang. Kezem rá!
Kezdj pártot mind e seb orvoslatára,
S ha van, ki bármi messze lépni mer,
E láb is ott lesz.
CASCA.
You speak to Casca; and to such a man
That is no fleering tell-tale. Hold, my hand:
Be factious for redress of all these griefs;
And I will set this foot of mine as far
As who goes farthest.
CASSIUS
Így! az alku áll.
Most, Casca, tudd meg, néhány rómait
A legnemesb szivek közül reá birék,
Hogy egy merényt vállaljanak velem
Becsűletes veszélyü sikerért.
Most ők, tudom, Pompejus csarnokában
Várnak rám; mert e szörnyü éjszaka
Utcán időzni s járni nem való;
S az elem alkatja olyan arcot ölt,
Mint a merény, mit kezdendők vagyunk:
Tüzest, vérengzőt, rémületeset.
Cinna jő.
CASSIUS.
There's a bargain made.
Now know you, Casca, I have moved already
Some certain of the noblest-minded Romans
To undergo with me an enterprise
Of honorable-dangerous consequence;
And I do know by this, they stay for me
In Pompey's Porch: for now, this fearful night,
There is no stir or walking in the streets;
And the complexion of the element
Is favor'd like the work we have in hand,
Most bloody, fiery, and most terrible.
CASCA
Légy csendben, itt valaki sietve jő.
CASCA.
Stand close awhile, for here comes one in haste.
CASSIUS
Az Cinna, járásáról ismerem.
Ő jó barátunk. Cinna, hova sietsz?
CASSIUS.
'Tis Cinna; I do know him by his gait;
He is a friend.—
Enter Cinna.
Cinna, where haste you so?
CINNA
Téged kereslek. - Nem Metellus ez?
CINNA.
To find out you. Who's that? Metellus Cimber?
CASSIUS
Nem, Casca, frígyesünk a vállalathoz.
Nem várnak, Cinna, rám?
CASSIUS.
No, it is Casca, one incorporate
To our attempts. Am I not stay'd for, Cinna?
CINNA
Örűlök.
Mi szörnyü éj ez! Néhány társaink
Csodálatos dolgot szemléltenek.
CINNA.
I am glad on't. What a fearful night is this!
There's two or three of us have seen strange sights.
CASSIUS
Nem várnak engem, Cinna? Szólj!
CASSIUS.
Am I not stay'd for? tell me.
CINNA
Igen,
Várnak reád. Ó, Cassius, ha nemes
Brutust felünkre bírnád szerzeni!
CINNA.
Yes,
You are. O Cassius, if you could but win
The noble Brutus to our party,—
CASSIUS
Jó Cinna; légy nyugodt. Fogd ezt az írást
És hagyd a praetor székében, hogy ott
Találja Brutus! ezt hajtsd ablakába;
Az ős Brutus szobrán ragaszd fel ezt.
Onnan Pompejus csarnokába térj,
Hol megtalálandsz. Vajjon Decius
Brutus s Trebonius is ott vannak-e?
CASSIUS.
Be you content. Good Cinna, take this paper,
And look you lay it in the praetor's chair,
Where Brutus may but find it; and throw this
In at his window; set this up with wax
Upon old Brutus' statue: all this done,
Repair to Pompey's Porch, where you shall find us.
Is Decius Brutus and Trebonius there?
CINNA
Mind, csak Metellus Cimber nem, ki téged
Honn felkeresni ment. Én sietek
Ez íratokkal, amint meghagyád.
CINNA.
All but Metellus Cimber, and he's gone
To seek you at your house. Well, I will hie
And so bestow these papers as you bade me.
CASSIUS
Aztán Pompejus csarnokába térj meg.
Cinna el.
Jöjj, Casca: míg nem nappallik, mi Brutust
Nézzük meg honn. Főbb része már mienk,
Egy ostrom még s egészen bírjuk őt.
CASSIUS.
That done, repair to Pompey's theatre.—
Exit Cinna.
Come, Casca, you and I will yet, ere day,
See Brutus at his house: three parts of him
Is ours already; and the man entire,
Upon the next encounter, yields him ours.
CASCA
Ó! magasan ül a nép szivében ő,
És ami bennünk bűnnek látszanék,
Tekintete, legdúsabb alchymiaként,
Érdem- s erényre változtatja azt.
CASCA.
O, he sits high in all the people's hearts!
And that which would appear offense in us,
His countenance, like richest alchemy,
Will change to virtue and to worthiness.
CASSIUS
Őt és becsét s szükségünket reá,
Igen helyesen fogád fel. Most jerünk.
Már éjfél múlt s előbb, mint nappalodnék,
Felverjük őt és szerződünk vele.
Elmennek.
CASSIUS.
Him, and his worth, and our great need of him,
You have right well conceited. Let us go,
For it is after midnight; and, ere day,
We will awake him, and be sure of him.
Exeunt.

Második felvonás[szerkesztés]

1. szín[szerkesztés]

Ugyanott. Brutus kertje. Brutus jő. SCENE I. Rome. BRUTUS'S orchard.

Enter Brutus.

BRUTUS
Hejh! Lucius.
A csillagokból nem tudom kivenni,
Mi messze a nap. Hallod, Lucius!
Bár vétkem volna ilyen jól alunni.
Nos, Lucius! fel, mondom, Lucius.
Lucius jő.
BRUTUS.
What, Lucius, ho!—
I cannot, by the progress of the stars,
Give guess how near to day.—Lucius, I say!—
I would it were my fault to sleep so soundly.—
When, Lucius, when! Awake, I say! What, Lucius!
Enter Lucius.
LUCIUS
Híttál, uram?
LUCIUS.
Call'd you, my lord?
BRUTUS
Vígy könyvszobámba gyertyát, Lucius,
S ha ég, jelentsd meg itt.
BRUTUS.
Get me a taper in my study, Lucius:
When it is lighted, come and call me here.
LUCIUS
Igen, uram.
El.
LUCIUS.
I will, my lord.
Exit.
BRUTUS
Neki meg kell halni. Ami engem illet,
Személyes ok nem indit ellene,
Csupán a közjó. Ő koronát kiván:
Kérdés: ezáltal mily természetet vált?
A hév napfény az, mely kigyót kikölt,
S ez vigyázatra int. Koronát neki?
Igen, fulánkot adni, hogy vele
Kényére ártson. A nagyság visszaél
Hatalmával, midőn azt elszakítja
A lelkiismerettől. És valót
Itélve Caesarról, nem vettem észre,
Hogy szenvedély uralkodnék eszén;
De köztapasztalás szerint alázat
Az ifju nagyravágyás lépcseje,
Amelyhez arccal áll a felmenő,
De hátat fordít vég fokára jutva
A lajtorjának, fellegekbe néz,
Megvetve, melyen feljutott, az aljas
Lépcsőt. Így Caesar is tehet. Nehogy
Tehessen, előzzük őt. És mert vitánk
Nem attól kapja súlyát, ami ő most,
Fordítsuk így: az, ami most, ha megnő,
Ilyen meg olyan túlságokra hág,
Tekintsük úgy, mint a kigyótojást
Mi, ha kikél, mérges lesz, mint faja,
Azért a héjban gyilkoljuk meg őt.
Lucius visszajő.
BRUTUS.
It must be by his death: and, for my part,
I know no personal cause to spurn at him,
But for the general. He would be crown'd:
How that might change his nature, there's the question:
It is the bright day that brings forth the adder;
And that craves wary walking. Crown him?—that:
And then, I grant, we put a sting in him,
That at his will he may do danger with.
Th' abuse of greatness is, when it disjoins
Remorse from power; and, to speak truth of Caesar,
I have not known when his affections sway'd
More than his reason. But 'tis a common proof,
That lowliness is young ambition's ladder,
Whereto the climber-upward turns his face;
But, when he once attains the upmost round,
He then unto the ladder turns his back,
Looks in the clouds, scorning the base degrees
By which he did ascend: so Caesar may;
Then, lest he may, prevent. And, since the quarrel
Will bear no color for the thing he is,
Fashion it thus,—that what he is, augmented,
Would run to these and these extremities:
And therefore think him as a serpent's egg
Which hatch'd, would, as his kind grow mischievous;
And kill him in the shell.
Re-enter Lucius.
LUCIUS
Uram, szobádban ég a gyertya már.
Kovát keresvén, ezt a zárt irást
Találtam ablakodban, s bizonyos,
Hogy ott nem volt, midőn fekünni mentem.
Levelet nyújt.
LUCIUS.
The taper burneth in your closet, sir.
Searching the window for a flint I found
This paper thus seal'd up, and I am sure
It did not lie there when I went to bed.
BRUTUS
Visszafekhetsz, még nincs reggel. Fiú,
Nincs holnap Martiusnak idusa?
BRUTUS.
Get you to bed again; it is not day.
Is not tomorrow, boy, the Ides of March?
LUCIUS
Nem tudom, uram.
LUCIUS.
I know not, sir.
BRUTUS
Tekintsd a naptárt s hozz felőle hírt.
BRUTUS.
Look in the calendar, and bring me word.
LUCIUS
Igen, uram.
El.
LUCIUS.
I will, sir.
Exit.
BRUTUS
A légben fenndöbörgő párafény
Elég világot ád; olvashatok.
Felbontja a levelet s olvas.
„Brutus, te alszol. Ébredj s lásd magad,
Rómának kell-e hát? - Szólj, üss, javíts.
Brutus, te alszol. Ébredj!”
Több ilyen elszórt unszolásokat
Szedtem fel immár.
„Rómának kell-e?” ezt így tölthetem be:
Rómának egytől kell-e félnie?
Elődim Róma tériről kiverték
Tarquiniust királlyá lettekor.
„Szólj, üss, javíts.” Beszélni s ütni
Szólíttatom fel? Róma! fogadom
Csak jobbulás kövesse, megnyered
Brutus kezétől mind, amit kivánsz.
BRUTUS.
The exhalations, whizzing in the air
Give so much light that I may read by them.—
Opens the letter and reads.
"Brutus, thou sleep'st: awake and see thyself.
Shall Rome, &c. Speak, strike, redress—!
Brutus, thou sleep'st: awake!—"
Such instigations have been often dropp'd
Where I have took them up.
"Shall Rome, & c." Thus must I piece it out:
Shall Rome stand under one man's awe? What, Rome?
My ancestors did from the streets of Rome
The Tarquin drive, when he was call'd a king.—
"Speak, strike, redress!"—Am I entreated, then,
To speak and strike? O Rome, I make thee promise,
If the redress will follow, thou receivest
Thy full petition at the hand of Brutus!
Re-enter Lucius.
LUCIUS
jő.
Tizennégy napja múlt el Martiusnak.
Kopogás künn.
LUCIUS.
Sir, March is wasted fifteen days.
Knocking within.
BRUTUS
Jól van: de menj, zörögnek a kapun.
Lucius el.
Mióta Cassius Caesar ellen unszolt,
Nem alhatám. A veszélyteli
Tett megtevése s gondolása közt az
Egész idő olyan, mint rémalak
S borzalmas álom. Akkor a halandó
Életerők s a genius tanácsot
Ülnek s az ember alkotmánya, mint
Egy kis királyság, háborog magában
S a zendülésnek sorsát szenvedi.
Lucius visszajő.
BRUTUS.
'Tis good. Go to the gate, somebody knocks.—
Exit Lucius.
Since Cassius first did whet me against Caesar
I have not slept.
Between the acting of a dreadful thing
And the first motion, all the interim is
Like a phantasma or a hideous dream:
The genius and the mortal instruments
Are then in council; and the state of man,
Like to a little kingdom, suffers then
The nature of an insurrection.
Re-enter Lucius.
LUCIUS
Testvéred, Cassius, a kapuban,
És látni kíván.
LUCIUS.
Sir, 'tis your brother Cassius at the door,
Who doth desire to see you.
BRUTUS
Maga van?
BRUTUS.
Is he alone?
LUCIUS
Nem, vannak többen is vele.
LUCIUS.
No, sir, there are more with him.
BRUTUS
Isméred őket?
BRUTUS.
Do you know them?
LUCIUS
Nem, uram, kalapjok a fülig lenyomva,
Palásttal arcok félig födve van,
Hogy semmiképp, egy jelről sem birom
Kitudni őket.
LUCIUS.
No, sir, their hats are pluck'd about their ears,
And half their faces buried in their cloaks,
That by no means I may discover them
By any mark of favor.
BRUTUS
Jöjjenek.
Lucius el.
Ők a párt.
Ó, összeesküvés! szégyenled-e
Éjjel mutatni vészes arcodat,
Hol legszabadabb a rossz? Úgy hol találsz
Barlangra nappal, mely elég setét
Szörnyarcodat befedni? Ne keress.
Öltözz mosolyba s nyájasságba; mert ha
Természetes képedben állsz elé,
Nem mély eléggé Erebus maga,
Hogy eltakarjon a gyanú előtt.
Cassius, Casca, Decius, Metellus Cimber és Trebonius jőnek.
BRUTUS.
Let 'em enter.—
Exit Lucius.
They are the faction.—O conspiracy,
Shamest thou to show thy dangerous brow by night,
When evils are most free? O, then, by day
Where wilt thou find a cavern dark enough
To mask thy monstrous visage? Seek none, conspiracy;
Hide it in smiles and affability:
For if thou pass, thy native semblance on,
Not Erebus itself were dim enough
To hide thee from prevention.
Enter Cassius, Casca, Decius, Cinna, Metellus Cimber, and Trebonius.
CASSIUS
Félek, nyugalmad ellen vétkezünk.
Jó reggelt, Brutus; nem háborgatunk?
CASSIUS.
I think we are too bold upon your rest:
Good morrow, Brutus; do we trouble you?
BRUTUS
Most keltem; ébren virrasztám az éjt.
Ismérem mind e férfi társidat?
BRUTUS.
I have been up this hour, awake all night.
Know I these men that come along with you?
CASSIUS
Egytől egyig. S közöttük nincs, ki nem
Tisztelne, s mind ohajtják, hogy magadról
Oly véleménnyel volnál, mint amellyel
Viseltetik minden jobb római.
Ez itt Trebonius.
CASSIUS.
Yes, every man of them; and no man here
But honors you; and every one doth wish
You had but that opinion of yourself
Which every noble Roman bears of you.
This is Trebonius.
BRUTUS
Üdvözlöm őt.
BRUTUS.
He is welcome hither.
CASSIUS
Ez Decius Brutus itt.
CASSIUS.
This Decius Brutus.
BRUTUS
Üdvözlöm őt is.
BRUTUS.
He is welcome too.
CASSIUS
Ez itt Metellus Cimber, Casca, Cinna.
CASSIUS.
This, Casca; this, Cinna; and this, Metellus Cimber.
BRUTUS
Üdvözve légyenek!
Mi éber gond vetette fel magát
Szemeitek és az éj közé?
BRUTUS.
They are all welcome.—
What watchful cares do interpose themselves
Betwixt your eyes and night?
CASSIUS
Egy szóra kérlek.
Brutus és Cassius halkan beszélnek.
CASSIUS.
Shall I entreat a word?
BRUTUS and CASSIUS whisper apart.
DECIUS
Itt van kelet; nem a nap kél-e itt?
DECIUS.
Here lies the east: doth not the day break here?
CASCA
Nem.
CASCA.
No.
CINNA
Sőt megbocsáss, igen, s amott a szürke csík
A fellegek közt a nap hírnöke.
CINNA.
O, pardon, sir, it doth, and yon grey lines
That fret the clouds are messengers of day.
CASCA
Valljátok meg, hogy mindketten csalódtok.
Itt, merre kardom vége áll, kel a nap
Mi jóval inkább dél iránt esik,
Az évnek ifjuságát számba véve;
Csak két hó múlva virrad majd fölebb
Éjszak felé; és a magas kelet,
Mint a Capitolium áll, emerre van.
CASCA.
You shall confess that you are both deceived.
Here, as I point my sword, the Sun arises;
Which is a great way growing on the South,
Weighing the youthful season of the year.
Some two months hence, up higher toward the North
He first presents his fire; and the high East
Stands, as the Capitol, directly here.
BRUTUS
Mind és egyenként adjatok kezet.
BRUTUS.
Give me your hands all over, one by one.
CASSIUS
Határzatunkra esküdjünk hitet.
CASSIUS.
And let us swear our resolution.
BRUTUS
Nem, semmi esküvés! Ha ember arca,
Ha lelki gyötrelmünk s a kor hibái
Csekély ok, akkor menjünk szét s ki-ki
Keresse lomha ágyát jó korán.
A nagyralátó önkény hadd tiporjon,
Mig el nem hullunk sors szerint. De ha
Ezekben, mint hiszem, van annyi tűz,
Hogy lelket adjon gyávának s a lágy nőt
Vitézzé edzte: úgy, jó honfiak,
Mi inger kell még, mint saját ügyünk,
Mely jobbitásra unszoljon? mi frígy, mint
Hallgató rómaiak kik szavokat
Adják s azt vissza nem veszik? mi eskü,
Mint emberségnek emberség lekötve,
Hogy ez legyen, vagy érte elesünk.
Esküdjenek pap, gyáva s a ravasz,
Gyarló öreg s oly tűrő lelkek, akik
Bántalmat megköszönnek; esküdjék
Rossz ügyben oly nép, melyhez nem bizunk:
De meg ne fertőztessük e merény
Őszinteségét s elszánt lelkeink
Buzgalmát, azt gondolva, hogy nekünk is
Az ügy- vagy tettre nézve eskü kelle;
Holott azon nemes vér, mely pezseg
Minden rómaiban, korccsá aljasul,
Mihelyt a legkisebb részt megszegi
Igéretéből, melyet fogadott.
BRUTUS.
No, not an oath: if not the face of men,
The sufferance of our souls, the time's abuse—
If these be motives weak, break off betimes,
And every man hence to his idle bed;
So let high-sighted tyranny range on,
Till each man drop by lottery. But if these,
As I am sure they do, bear fire enough
To kindle cowards, and to steel with valour
The melting spirits of women; then, countrymen,
What need we any spur but our own cause
To prick us to redress? what other bond
Than secret Romans, that have spoke the word,
And will not palter? and what other oath
Than honesty to honesty engaged,
That this shall be, or we will fall for it?
Swear priests, and cowards, and men cautelous,
Old feeble carrions, and such suffering souls
That welcome wrongs; unto bad causes swear
Such creatures as men doubt: but do not stain
The even virtue of our enterprise,
Nor th' insuppressive mettle of our spirits,
To think that or our cause or our performance
Did need an oath; when every drop of blood
That every Roman bears, and nobly bears,
Is guilty of a several bastardy,
If he do break the smallest particle
Of any promise that hath pass'd from him.
CASSIUS
Hát Cicero? Ne kémleljük ki őt?
Úgy vélem, ő velünk fog tartani.
CASSIUS.
But what of Cicero? Shall we sound him?
I think he will stand very strong with us.
CASCA
Ne hagyjuk őt ki.
CASCA.
Let us not leave him out.
CINNA
Nem, nem, semmiképp.
CINNA.
No, by no means.
METELLUS
Ó, foglaljuk le őt! Ezüst haja
Megszerzi a jó véleményt reánk,
S szavakat veend javalni tetteinket.
Kezünket, az lesz a hír, bölcs esze
Igazgatá, s korunk szilaj heve
Tekintetével födve nem tünik fel.
METELLUS.
O, let us have him! for his silver hairs
Will purchase us a good opinion,
And buy men's voices to commend our deeds:
It shall be said, his judgment ruled our hands;
Our youths and wildness shall no whit appear,
But all be buried in his gravity.
BRUTUS
Ó, hagyjuk őt, ne nyíljunk meg neki.
Ő semmi vállalatnak nem barátja,
Mely mástól származott.
BRUTUS.
O, name him not! let us not break with him;
For he will never follow any thing
That other men begin.
CASSIUS
Hát hagyjuk őt.
CASSIUS.
Then leave him out.
CASCA
Valóban, ő nem alkalmas.
CASCA.
Indeed, he is not fit.
DECIUS
Senkit ne bántsunk, mint Caesart magát?
DECIUS.
Shall no man else be touch'd but only Caesar?
CASSIUS
Jól emlékeztetsz; mert Antoniusnak,
Kit Caesar úgy szeret, nem volna jó
Tulélni Caesart; álnok kontatóra
Fogunk találni benne, és hatalma
Oly messze terjedő, ha neveli,
Hogy bajba hozhat; jobb elejét vegyük
S essék együtt Caesar s Antonius.
CASSIUS.
Decius, well urged.—I think it is not meet,
Mark Antony, so well beloved of Caesar,
Should outlive Caesar: we shall find of him
A shrewd contriver; and you know his means,
If he improve them, may well stretch so far
As to annoy us all: which to prevent,
Let Antony and Caesar fall together.
BRUTUS
Ádázat volna, Cassius, leütnünk
A főt s aztán a testet széttagolni:
Ölésben düh, gonoszság azután;
Antonius Caesarnak tagja csak.
Ne hentesek, de áldozók legyünk.
Mi Caesar lelke ellen támadunk fel,
S lélekben nincs vér. Vajha, Cassius,
Férnünk lehetne Caesar szelleméhez
S el nem tagolni Caesart! hajh, de érte
Caesarnak vérzeni kell. S nemes barátim,
Öljük meg őt bátran, ne dühösen;
Metéljük őt fel istenek torául,
Ne koncoljuk, mint ebnek szánt dögöt.
Tegyen szivünk, mint álnok úr, ki szolgát
Vad tettre bujtogat s ha téve van,
Feddőzni látszik; ez majd azt mutatja,
Hogy nem kaján: szükséges volt müvünk.
S ha ezt a nép ily szemmel nézi majd,
Orvosnak mondatunk, nem gyilkosoknak.
Mi illeti Antoniust, feledd el őt:
Ő nem hatalmasb, mint Caesar keze,
Caesar fejének estivel.
BRUTUS.
Our course will seem too bloody, Caius Cassius,
To cut the head off, and then hack the limbs,
Like wrath in death, and envy afterwards;
For Antony is but a limb of Caesar.
Let us be sacrificers, but not butchers, Caius.
We all stand up against the spirit of Caesar;
And in the spirit of men there is no blood:
O, that we then could come by Caesar's spirit,
And not dismember Caesar! But, alas,
Caesar must bleed for it! And, gentle friends,
Let's kill him boldly, but not wrathfully;
Let's carve him as a dish fit for the gods,
Not hew him as a carcass fit for hounds;
And let our hearts, as subtle masters do,
Stir up their servants to an act of rage,
And after seem to chide 'em. This shall mark
Our purpose necessary, and not envious;
Which so appearing to the common eyes,
We shall be call'd purgers, not murderers.
And for Mark Antony, think not of him;
For he can do no more than Caesar's arm
When Caesar's head is off.
CASSIUS
Én tartok tőle mégis, mert azon
Rögzött barátság Caesarhoz...
CASSIUS.
Yet I do fear him;
For in th' ingrafted love he bears to Caesar—
BRUTUS
Ah! Cassius, ne is gondolj reá.
Ha szereti Caesart, mind, amit tehet,
Caesarra emlékezni s érte halni,
S ez több, mint tőle telnék; vad gyönyör,
Játék, tivornya foglalták el őt.
BRUTUS.
Alas, good Cassius, do not think of him:
If he love Caesar, all that he can do
Is to himself,—take thought and die for Caesar.
And that were much he should; for he is given
To sports, to wildness, and much company.
TREBONIUS
Ne bántsuk, nincs mit tőle tartani;
Ő élni, s még ezen kacagni fog.
Óraütés.
TREBONIUS.
There is no fear in him; let him not die;
For he will live, and laugh at this hereafter.
Clock strikes.
BRUTUS
Csitt! Hány lehet?
BRUTUS.
Peace! count the clock.
CASSIUS
Az óra hármat üt.
CASSIUS.
The clock hath stricken three.
TREBONIUS
Ideje, hogy menjünk.
TREBONIUS.
'Tis time to part.
CASSIUS
Kétséges nagyon,
Vajon ma Caesar eljövend-e vagy nem?
Mert egy kor óta a bűvökre hajt,
Ellenkezőleg, mint elébb itélt
Szertartás, álom s képzelmek felől.
Lehet, hogy e most megjelent csodák,
Ez éj szokatlan ijedelmei
S az augurok jövendölései
Ma visszatartják a Capitoliumtól.
CASSIUS.
But it is doubtful yet
Whether Caesar will come forth today or no;
For he is superstitious grown of late,
Quite from the main opinion he held once
Of fantasy, of dreams, and ceremonies.
It may be these apparent prodigies,
The unaccustom'd terror of this night,
And the persuasion of his augurers
May hold him from the Capitol to-day.
DECIUS
Attól ne tarts; ha úgy van eltökélve,
Én másra bírom. Ő szereti hallani,
Hogy szarvorrút fa, medvéket tükör,
Oroszlánt háló, elefántot verem
S embert hizelgés ejt meg: ám, ha mondom,
Hogy ő utálja a hizelkedőt,
Azt mondja, úgy van, s evvel leggonoszbul
Le van hizelgve. Bízzátok reám.
Kedvének én majd jó irányt adok,
És elhozandom a Capitoliumba.
DECIUS.
Never fear that: if he be so resolved,
I can o'ersway him, for he loves to hear
That unicorns may be betray'd with trees,
And bears with glasses, elephants with holes,
Lions with toils, and men with flatterers:
But when I tell him he hates flatterers,
He says he does, being then most flattered.
Let me work;
For I can give his humor the true bent,
And I will bring him to the Capitol.
CASSIUS
Nem úgy; mind elmegyünk meghíni őt.
CASSIUS.
Nay, we will all of us be there to fetch him.
BRUTUS
Nyolc órakor, legkésőbb, nemde úgy?
BRUTUS.
By the eighth hour: is that the uttermost?
CINNA
Nyolc órakor ne hibázzék senki is.
CINNA.
Be that the uttermost; and fail not then.
METELLUS
Cajus Ligarius bosszús reá,
Mert megszidá, hogy Pompejust dicsérte.
Csodálom, hogy rá nem gondoltatok.
METELLUS.
Caius Ligarius doth bear Caesar hard,
Who rated him for speaking well of Pompey:
I wonder none of you have thought of him.
BRUTUS
Menj, jó Metellus, hozzá; engem ő
Szeret, s adék is rá okot neki.
Csak küldd el; én majd elkészítem őt.
BRUTUS.
Now, good Metellus, go along by him:
He loves me well, and I have given him reason;
Send him but hither, and I'll fashion him.
CASSIUS
Ránk virrad immár; Brutus, elhagyunk.
Széledjetek, barátim, és ki-ki
Megemlékezzék, mit szólott, s magát
Viselje, mint valódi római.
CASSIUS.
The morning comes upon 's. We'll leave you, Brutus;—
And, friends, disperse yourselves, but all remember
What you have said, and show yourselves true Romans.
BRUTUS
Jókedvvel, urak, s vidáman nézzetek.
Ne hordjuk szándokunkat arcainkon;
Viseljük azt úgy, mint szinészeink:
Kimért szilárdan s lankadatlanul.
S most járjatok mindnyájan boldogul.
Brutuson kívül mind el.
Hejh! Lucius! Erősen alszik; semmi baj.
Élvezd a szender mézes harmatát:
Még nincsenek rém- s ábrándképeid,
Miket az őrgond emberagyba vet;
Azért van oly ép álmod.
Portia jő.
BRUTUS.
Good gentlemen, look fresh and merrily;
Let not our looks put on our purposes,
But bear it as our Roman actors do,
With untired spirits and formal constancy:
And so, good morrow to you every one.—
Exeunt all but Brutus.
Boy! Lucius!—Fast asleep? It is no matter;
Enjoy the honey-heavy dew of slumber:
Thou hast no figures nor no fantasies,
Which busy care draws in the brains of men;
Therefore thou sleep'st so sound.
Enter Portia.
PORTIA
Brutus, uram!
PORTIA.
Brutus, my lord!
BRUTUS
Hogy, Portiám? Mit gondolsz, mért kelél fel?
Nem válik épségedre a durva, hűs
Reggelnek így kitenni gyönge tested.
BRUTUS.
Portia, what mean you? wherefore rise you now?
It is not for your health thus to commit
Your weak condition to the raw-cold morning.
PORTIA
Neked sem, Brutus; tegnap nem szelíden
Szökél el ágyamtól; a vacsorát
Félben szakasztván, járál fel s alá,
Mélázva és sohajtva, s karjaid
Keresztbe vetve; és ha kérdezélek,
Szemet meresztél zordonul reám;
Hogy sürgetőztem, fejedet vakartad
S türelmetlen lábaddal tombolál.
Unszoltalak mégis; te nem feleltél,
Hanem haraggal mozdult meg kezed!
Távoznom intél. Távoztam, nehogy
Neveljem még békétlenségedet,
Mely már lobogni látszott, és mivel
Hivém, hogy az szeszély játéka csak,
Mely minden embert néha megkerül.
Ez enni nem hágy, szólni és elunni,
S ha oly hatalma volna képeden,
Mint lelkedet már elváltoztatá,
Nem ismernék rád. Kedves Brutusom,
Tudasd okát gyötrelmidnek velem.
PORTIA.
Nor for yours neither. You've ungently, Brutus,
Stole from my bed: and yesternight, at supper,
You suddenly arose, and walk'd about,
Musing and sighing, with your arms across;
And, when I ask'd you what the matter was,
You stared upon me with ungentle looks:
I urged you further; then you scratch'd your head,
And too impatiently stamp'd with your foot:
Yet I insisted, yet you answer'd not;
But, with an angry wafture of your hand,
Gave sign for me to leave you. So I did;
Fearing to strengthen that impatience
Which seem'd too much enkindled; and withal
Hoping it was but an effect of humour,
Which sometime hath his hour with every man.
It will not let you eat, nor talk, nor sleep;
And, could it work so much upon your shape
As it hath much prevail'd on your condition,
I should not know you, Brutus. Dear my lord,
Make me acquainted with your cause of grief.
BRUTUS
Nem jól vagyok, s ez minden.
BRUTUS.
I am not well in health, and that is all.
PORTIA
Ó, Brutus bölcs, s ha elhagyná egészség,
Keresne módot megszerezni azt.
PORTIA.
Brutus is wise, and, were he not in health,
He would embrace the means to come by it.
BRUTUS
Hisz azt teszem; jó Portia, menj alunni.
BRUTUS.
Why, so I do. Good Portia, go to bed.
PORTIA
Brutus beteg? Hát üdvösséges-e
Így járni öltözetlen és beszíni
A gőzös reggel nedveit? Beteg?
És mégis ép ágyából megszökik,
Az éjnek ártó mételyivel dacolni,
S a láztartalmu romlott levegőt
Kisértni, hogy nevelje még baját?
Nem, Brutus, téged belső baj fogyaszt,
Mit tudnom kéne helyzetem érdeme
S jogánál fogva. S íme, térdimen,
Egykor magasztalt bájaimra, kérlek,
Szerelmi esküidre s a legnagyobbra,
Mely összekapcsolt és eggyé teve:
Közöld velem, magaddal, ten feleddel;
Miért vagy ily levert, s mi férfiak
Kerestek az éjjel: mert itt voltanak,
Hat- vagy heten, kik arcokat
Még a homály előtt is elfödék.
PORTIA.
Is Brutus sick? and is it physical
To walk unbraced and suck up the humours
Of the dank morning? What, is Brutus sick,
And will he steal out of his wholesome bed
To dare the vile contagion of the night,
And tempt the rheumy and unpurged air
To add unto his sickness? No, my Brutus;
You have some sick offense within your mind,
Which, by the right and virtue of my place,
I ought to know of: and, upon my knees,
I charge you, by my once commended beauty,
By all your vows of love, and that great vow
Which did incorporate and make us one,
That you unfold to me, yourself, your half,
Why you are heavy, and what men to-night
Have had resort to you; for here have been
Some six or seven, who did hide their faces
Even from darkness.
BRUTUS
Ne térdepelj, édes jó Portiám.
BRUTUS.
Kneel not, gentle Portia.
PORTIA
Volnál jó Brutusom, nem kellene.
Mondd, házassági szerződéseinkben
Ki volt-e kötve, hogy nekem tilos
Titkodba látnom? én feled vagyok,
De csak határok közt s feltét alatt:
Hogy ágyat, asztalt oszthatok veled
S beszélek néha? Csak külvárosában
Lakom kegyednek? Ó, így Portia
Ágytársa csak Brutusnak, nem neje.
PORTIA.
I should not need, if you were gentle Brutus.
Within the bond of marriage, tell me, Brutus,
Is it excepted I should know no secrets
That appertain to you? Am I yourself
But, as it were, in sort or limitation,—
To keep with you at meals, comfort your bed,
And talk to you sometimes? Dwell I but in the suburbs
Of your good pleasure? If it be no more,
Portia is Brutus' harlot, not his wife.
BRUTUS
Becsűletes s igaz nőm vagy, s nekem
Oly drága, mint véremnek cseppjei,
Melyek setét szivemhez ömlenek.
BRUTUS.
You are my true and honorable wife;
As dear to me as are the ruddy drops
That visit my sad heart.
PORTIA
Ha ez való, úgy tudnám titkodat.
Asszony vagyok, megvallom; mindazáltal
Oly asszony, akit Brutus vett nejül,
Asszony vagyok, de feddtelen nevű,
Cato leánya, s ily férj mellett, nem vagyok
Erősb nememnél? Mondd szándékodat,
S fel nem födendem azt; erőmet én
Kemény próbára tettem: combomon
Önként sebet ejték; ezt türelmesen
Viselhetém, s ne férjem titkait?
PORTIA.
If this were true, then should I know this secret.
I grant I am a woman; but withal
A woman that Lord Brutus took to wife:
I grant I am a woman; but withal
A woman well reputed, Cato's daughter.
Think you I am no stronger than my sex,
Being so father'd and so husbanded?
Tell me your counsels, I will not disclose 'em.
I have made strong proof of my constancy,
Giving myself a voluntary wound
Here in the thigh: can I bear that with patience
And not my husband's secrets?
BRUTUS
Ó, istenek, ti tégyetek e nemes
Asszonyra méltóvá. De hallga! Künn
Kopogás kívül.
Kopognak; menj be kissé, Portia,
S kebledbe tárom nemsokára majd
Szivemnek titkait,
Kifejtem előtted minden célomat,
Bús homlokomnak minden képjelét.
Hagyj el legitt.
Portia el. Lucius és Ligarius jőnek.
Lucius, ki zörgetett?
BRUTUS.
O ye gods,
Render me worthy of this noble wife!
Knocking within.
Hark, hark, one knocks: Portia, go in awhile;
And by and by thy bosom shall partake
The secrets of my heart:
All my engagements I will construe to thee,
All the charactery of my sad brows.
Leave me with haste.
Exit Portia.
—Lucius, who's that knocks?
Re-enter Lucius with Ligarius.
LUCIUS
Itt egy beteg, ki szólni jő veled.
LUCIUS.
Here is a sick man that would speak with you.
BRUTUS
Ligarius, kit emlitett Metellus.
Távozz, fiú. Hogy vagy, Ligarius?
BRUTUS.
Caius Ligarius, that Metellus spake of.—
Boy, stand aside.—Caius Ligarius,—how?
LIGARIUS
Fogadj jó reggelt e bágyadt ajakról.
LIGARIUS.
Vouchsafe good-morrow from a feeble tongue.
BRUTUS
Mi rossz időben vagy beteg, derék
Ligarius. Kivánnám, kór ne volnál.
BRUTUS.
O, what a time have you chose out, brave Caius,
To wear a kerchief! Would you were not sick!
LIGARIUS
Nem vagyok az, ha Brutus tettre készül,
Mely a becsűlet névre érdemes.
LIGARIUS.
I am not sick, if Brutus have in hand
Any exploit worthy the name of honour.
BRUTUS
Oly tettre készülök, Ligarius,
Füled ha volna ép meghallani.
BRUTUS.
Such an exploit have I in hand, Ligarius,
Had you a healthful ear to hear of it.
LIGARIUS
Az istenekre, kiknek Róma hódol,
Im itt lemondok minden nyavalyáról.
Ó, lelke Rómának, derék fiú,
Becsűletes vér sarjadéka, te
Bennem, mint bűvölő, felizgatád
Az elhalt szellemet. Most küldj, parancsolj,
S én lehetetlen dolgokkal vivok, sőt
Legyőzöm őket. Mit kell tenni, szólj?
LIGARIUS.
By all the gods that Romans bow before,
I here discard my sickness. Soul of Rome!
Brave son, derived from honorable loins!
Thou, like an exorcist, hast conjured up
My mortified spirit. Now bid me run,
And I will strive with things impossible;
Yea, get the better of them. What's to do?
BRUTUS
Oly munkát, melytől a beteg kigyógyul.
BRUTUS.
A piece of work that will make sick men whole.
LIGARIUS
S nem, amitől beteg lesz, aki ép?
LIGARIUS.
But are not some whole that we must make sick?
BRUTUS
Úgy van! s miből áll, Cajus, elbeszélem,
Útközben ahhoz, akit érint.
BRUTUS.
That must we also. What it is, my Caius,
I shall unfold to thee, as we are going,
To whom it must be done.
LIGARIUS
Vezess;
Követlek újan feltüzelt kebellel,
Megtenni, nem tudom, mit; ám elég, hogy
Brutus vezérel.
LIGARIUS.
Set on your foot;
And with a heart new-fired I follow you,
To do I know not what: but it sufficeth
That Brutus leads me on.
BRUTUS
Jer, kövess tehát.
El.
BRUTUS.
Follow me then.
Exeunt.

2. szín[szerkesztés]

Caesar palotája.

Dörgés, villámlás, Caesar jő éji köntösben.

SCENE II. A room in Caesar's palace.

Thunder and lightning. Enter Caesar, in his nightgown.

CAESAR
Sem föld, sem ég nem nyughatott az éjjel.
Calpurnia alva háromszor kiáltott:
Segítség! Caesart gyilkolják. - Ki van benn?
Szolga jő.
CAESAR.
Nor heaven nor earth have been at peace tonight:
Thrice hath Calpurnia in her sleep cried out,
"Help, ho! They murder Caesar!"—Who's within?
Enter a Servant.
SZOLGA
Uram!
SERVANT.
My lord?
CAESAR
Menj a papokhoz, mondd, áldozzanak,
S hozd véleményök hírét a sikerről.
CAESAR.
Go bid the priests do present sacrifice,
And bring me their opinions of success.
SZOLGA
Igen, uram.
El
Calpurnia jő.
SERVANT.
I will, my lord.
Exit.
Enter Calpurnia.
CALPURNIA
Mit gondolsz, Caesar? Szándékod kimenni?
Ma hazunnan távoznod nem kellene.
CALPURNIA.
What mean you, Caesar? Think you to walk forth?
You shall not stir out of your house to-day.
CAESAR
Caesar megyen. Mind, ami még ijeszte,
Hátam megett állott; ha látni fogja
Caesarnak arcát, semmivé tünik.
CAESAR.
Caesar shall forth: the things that threaten me
Ne'er look but on my back; when they shall see
The face of Caesar, they are vanished.
CALPURNIA
Caesar, jelekre nem hajték soha;
Most elrémítenek. Van itt egy ember,
Ki az általunk látott s hallott felett
Borzasztó látványt mond az őr körül.
Az utcán nő-oroszlán kölykezett;
A sírok megnyilának s felveték
Holtaikat, s a fellegek között
Tüzes, vad férfiak harcoltanak,
Sorban, csapatban, egész hadrend szerint,
Hogy vér hullt le a Capitoliumra.
A léget hadzaj verdesé: lovak
Nyihogtanak és haldoklók nyögének,
S lelkek visongtak, zúgtak fel s alá.
Ó, Caesar, rendkivűli tűnemény ez:
Én rettegek.
CALPURNIA.
Caesar, I never stood on ceremonies,
Yet now they fright me. There is one within,
Besides the things that we have heard and seen,
Recounts most horrid sights seen by the watch.
A lioness hath whelped in the streets;
And graves have yawn'd, and yielded up their dead;
Fierce fiery warriors fight upon the clouds,
In ranks and squadrons and right form of war,
Which drizzled blood upon the Capitol;
The noise of battle hurtled in the air,
Horses did neigh, and dying men did groan;
And ghosts did shriek and squeal about the streets.
O Caesar,these things are beyond all use,
And I do fear them!
CAESAR
Mit a hatalmas istenek
Végzének, azt mi mellőzhetjük-e?
S Caesar mégis megyen: mert e jelek
Úgy a világot, mint őt illetik.
CAESAR.
What can be avoided
Whose end is purposed by the mighty gods?
Yet Caesar shall go forth; for these predictions
Are to the world in general as to Caesar.
CALPURNIA
Koldus ha vész, nem tűn fel üstökös.
Ha fejedelemnek halni kell,
Lánggal jelenti azt az ég maga.
CALPURNIA.
When beggars die, there are no comets seen;
The heavens themselves blaze forth the death of princes.
CAESAR
A gyáva többször hal meg sír előtt,
A bátor egyszer ízli a halált.
Minden csodák közt, melyeket tudok,
Legrendkivűlibbnek találom azt,
Hogy ember félni tud.
Holott a kényszerű vég, a halál
Eljő, ha jőnie kell.
Szolga visszajő.
Mit szólnak jósaim?
CAESAR.
Cowards die many times before their deaths;
The valiant never taste of death but once.
Of all the wonders that I yet have heard,
It seems to me most strange that men should fear;
Seeing that death, a necessary end,
Will come when it will come.—
Re-enter Servant.
What say the augurers?
SZOLGA
Nem akarják, hogy ma távozzál hazunnan;
Egy áldozatnak felbontván belét,
Nem lelhetének szívet a baromban.
SERVANT.
They would not have you to stir forth to-day.
Plucking the entrails of an offering forth,
They could not find a heart within the beast.
CAESAR
Ez istenektől gúny a gyávaságra:
Szivetlen marha volna Caesar úgy,
Ha félelemből honn maradna most.
De nem marad. Jól tudja a veszély,
Hogy nála Caesar még veszélyesebb;
Mi, két oroszlán, egy napon születtünk,
De a korosb és rettentőbbik én.
És Caesar menni fog.
CAESAR.
The gods do this in shame of cowardice:
Caesar should be a beast without a heart,
If he should stay at home today for fear.
No, Caesar shall not: danger knows full well
That Caesar is more dangerous than he:
We are two lions litter'd in one day,
And I the elder and more terrible;
And Caesar shall go forth.
CALPURNIA
Hajh! bölcsességedet
Bizalmad ejti meg! Ne menj ma el;
Mondd félelmemnek, ami honn maraszt,
Nem a tiédnek. Majd Antoniust
Küldjük tanácsba és az mondja meg,
Hogy most bajod van. Ó, hagyj térdemen
Esengve tőled megnyerhetnem ezt.
CALPURNIA.
Alas, my lord,
Your wisdom is consumed in confidence!
Do not go forth to-day: call it my fear
That keeps you in the house, and not your own.
We'll send Mark Antony to the Senate-house,
And he shall say you are not well to-day:
Let me, upon my knee, prevail in this.
CAESAR
Antonius hadd mondja, hogy bajom van;
S szeszélyedért ma itthon maradok.
Decius Brutus jő.
Itt Decius Brutus; majd ő hírt viszen.
CAESAR.
Mark Antony shall say I am not well,
And, for thy humor, I will stay at home.
Enter Decius.
Here's Decius Brutus, he shall tell them so.
DECIUS
Dicső Caesar, jó reggelt s minden üdvöt.
Jövök, hogy a tanácsba híjalak.
DECIUS.
Caesar, all hail! Good morrow, worthy Caesar:
I come to fetch you to the Senate-house.
CAESAR
S éppen jókor jövél, hogy megvigyed
Szenátoroknak üdvözlésemet,
És hogy ma nem megyek. Nem mehetek?
Nem igaz! Hogy nem merek? Még kevésbé!
Nem akarok, mondd meg, Decius, nekik.
CAESAR.
And you are come in very happy time
To bear my greeting to the Senators,
And tell them that I will not come to-day.
Cannot, is false; and that I dare not, falser:
I will not come to-day. Tell them so, Decius.
CALPURNIA
Mondd, hogy beteg.
CALPURNIA.
Say he is sick.
CAESAR
Caesar hazudjon-e?
Oly messze ért el hóditó karom,
S most félve szóljak ősz szakálluaknak?
Mondd, hogy ma Caesar menni nem akar.
CAESAR.
Shall Caesar send a lie?
Have I in conquest stretch'd mine arm so far,
To be afeard to tell grey-beards the truth?—
Decius, go tell them Caesar will not come.
DECIUS
Hatalmas Caesar, tudnom hagyd okát,
Mert megkacagnak majd, ha így beszélek.
DECIUS.
Most mighty Caesar, let me know some cause,
Lest I be laugh'd at when I tell them so.
CAESAR
Akaratom az ok: mondd, hogy nem akarok.
És a tanácsnak tudni ezt elég.
Személyes nyugtatásodúl azonban,
Mivel szeretlek, ím, okát adom:
Calpurnia, nőm, tartóztat honn maradnom.
Azt álmodá, hogy látta szobromat,
Mely, mint szökőkút száz csövön, csupa
Vért áradott. S több izmos római
Mosolygva fürdeté meg benn kezét.
S ő ebben intést, gyászos jóslatot,
Gonosz jövendőt lát és térdein
Kért honn maradnom ez napon.
CAESAR.
The cause is in my will; I will not come:
That is enough to satisfy the Senate.
But, for your private satisfaction,
Because I love you, I will let you know:
Calpurnia here, my wife, stays me at home:
She dreamt to-night she saw my statua,
Which, like a fountain with an hundred spouts,
Did run pure blood; and many lusty Romans
Came smiling and did bathe their hands in it:
And these does she apply for warnings and portents
And evils imminent; and on her knee
Hath begg'd that I will stay at home to-day.
DECIUS
Balul van így ez álom fejtegetve;
Az szép, szerencsés látomány vala.
Képszobrod több nyitáson vért buzogva,
Melyben mosolygva rómaiak fürödtek,
Jelenti, hogy ma Róma éltető
Vért szí belőled és nagy emberek
Ereklye- s díszjelül kérendik azt.
Calpurniának álma ezt jelenti.
DECIUS.
This dream is all amiss interpreted:
It was a vision fair and fortunate.
Your statue spouting blood in many pipes,
In which so many smiling Romans bathed,
Signifies that from you great Rome shall suck
Reviving blood; and that great men shall press
For tinctures, stains, relics, and cognizance.
This by Calpurnia's dream is signified.
CAESAR
S ez értelemben jól fejtéd meg azt.
CAESAR.
And this way have you well expounded it.
DECIUS
Hát még ha hallanád; mit én tudok.
De halld: dicső Caesarnak koronát
Határzott adni a tanács. S ha most
Azt mondatod, hogy jőni nem akarsz,
Szándéka megfordulhat. Efölött
Gúny tárgya is lehetne, mondanák majd:
Halasszuk más időre a gyülést,
Ha Caesar nője jobbat álmodik.
Ha Caesar rejtezik, nem fognak-e
Sugdosni: íme, Caesar fél.
Bocsáss meg, Caesar: mert vonzalmam az,
Mely ezt javadra sürget mondanom.
S e vonzalomnak enged minden ok.
DECIUS.
I have, when you have heard what I can say;
And know it now: The Senate have concluded
To give this day a crown to mighty Caesar.
If you shall send them word you will not come,
Their minds may change. Besides, it were a mock
Apt to be render'd, for someone to say
"Break up the Senate till another time,
When Caesar's wife shall meet with better dreams."
If Caesar hide himself, shall they not whisper
"Lo, Caesar is afraid"?
Pardon me, Caesar; for my dear dear love
To your proceeding bids me tell you this;
And reason to my love is liable.
CAESAR
Most látni, félelmed mily dőre volt,
Calpurnia: szégyenlem, hogy hallgaték rá.
Add köntösöm, mert én megyek.
Publius, Brutus, Ligarius, Metellus, Casca, Trebonius, Cinna jőnek.
És nézzed, itt jön értem Publius.
CAESAR.
How foolish do your fears seem now, Calpurnia!
I am ashamed I did yield to them.
Give me my robe, for I will go.
Enter Publius, Brutus, Ligarius, Metellus, Casca, Trebonius, and Cinna.
And look where Publius is come to fetch me.
PUBLIUS
Jó reggelt, Caesar.
PUBLIUS.
Good morrow, Caesar.
CAESAR
Légy üdvöz, Publius.
S Brutus, te is fenn vagy már íly korán?
Jó reggelt, Casca. Ah, Ligarius,
Oly ellened nem volt Caesar soha,
Mint a gonosz láz, mely így elsanyart.
Hány óra?
CAESAR.
Welcome, Publius.—
What, Brutus, are you stirr'd so early too?—
Good morrow, Casca.—Caius Ligarius,
Caesar was ne'er so much your enemy
As that same ague which hath made you lean.—
What is't o'clock?
BRUTUS
Éppen nyolc múlt.
BRUTUS.
Caesar, 'tis strucken eight.
CAESAR
Köszönöm
A figyelmet és fáradástokat.
Antonius jő
Antonius, ím, ki hajnalig mulat,
Már fenn van. Jó reggelt, Antonius.
CAESAR.
I thank you for your pains and courtesy.
Enter Antony.
See! Antony, that revels long o'nights,
Is notwithstanding up.—Good morrow, Antony.
ANTONIUS
Dicső Caesar! Légy üdvöz.
ANTONY.
So to most noble Caesar.
CAESAR
Mondjátok, hogy benn elkészüljenek.
Nem szép, hogy íly sokáig váratok rám.
Ah, Cinna, ah, Metellus! S ím, Trebonius;
Beszédem van veled, vagy egy órai.
Megemlékezzél, hogy hozzám beszólj,
S közel maradj, hogy rád megemlékezzem.
CAESAR.
Bid them prepare within:
I am to blame to be thus waited for.—
Now, Cinna;—now, Metellus;—what, Trebonius!
I have an hour's talk in store for you:
Remember that you call on me to-day;
Be near me, that I may remember you.
TREBONIUS
Igen, Caesar.
Félre.
Majd oly közel leszek, hogy
Legjobb barátid távolabb kivánnak.
TREBONIUS.
Caesar, I will. Aside. and so near will I be,
That your best friends shall wish I had been further.
CAESAR
Jertek, barátim, egy kis borra be,
S mint jó barátok, aztán indulunk.
CAESAR.
Good friends, go in, and taste some wine with me;
And we, like friends, will straightway go together.
BRUTUS
félre.
Hogy a mint nem mindenkor egy, oh, Caesar,
Brutus szivének fáj e gondolat.
BRUTUS.
Aside. That every like is not the same, O Caesar,
The heart of Brutus yearns to think upon!
Exeunt.

3. szín[szerkesztés]

Utca a Capitolium közelében. Artemidorus jő, írást olvasva. SCENE III. A street near the Capitol.

Enter Artemidorus, reading paper.

ARTEMIDORUS
„Caesar, őrizkedjél Brutustól; ódd magad Cassiustól; ne közelíts Cascához;
szemmel tartsd Cinnát; ne higgy Treboniusnak; vigyázz Metellus Cimberre;
Decius Brutus nem szeret; Cajus Ligariust megbántottad. Egy szándék fűti
mindnyájukat s az Caesar ellen van intézve. Ha halhatatlan nem vagy, néz jól
körül. A gondatlanság utat nyit összeesküvésre. A hatalmas istenek ójanak meg.
Híved, Artemidorus.”
Itt állok meg, míg Caesar erre jő,
S kérő levélként nyújtom ezt neki.
Sír rajta lelkem, hogy nincs oly erény, mely
Elkerüli az írigység fogát.
Ha ezt elolvasod, Caesar, megélsz;
Ha nem, árulókkal cimborál a sors. (El)
ARTEMIDORUS.
"Caesar, beware of Brutus; take heed of Cassius; come
not near Casca; have an eye to Cinna; trust not Trebonius; mark
well Metellus Cimber; Decius Brutus loves thee not; thou hast
wrong'd Caius Ligarius. There is but one mind in all these men,
and it is bent against Caesar. If thou be'st not immortal, look
about you: security gives way to conspiracy. The mighty gods
defend thee!
Thy lover, Artemidorus."
Here will I stand till Caesar pass along,
And as a suitor will I give him this.
My heart laments that virtue cannot live
Out of the teeth of emulation.—
If thou read this, O Caesar, thou mayest live;
If not, the Fates with traitors do contrive.
Exit.

4. szín[szerkesztés]

Más része ugyanazon utcának Brutus háza előtt. Portia és Lucius jőnek. SCENE IV. Another part of the same street, before the house of Brutus.

Enter Portia and Lucius.

PORTIA
Fuss, kérlek, a tanácsházhoz, fiú;
Ne válaszolj, csak menj el szaporán.
Mért állasz?
PORTIA.
I pr'ythee, boy, run to the Senate-house;
Stay not to answer me, but get thee gone.
Why dost thou stay?
LUCIUS
Hogy megértsem, mit üzensz.
LUCIUS.
To know my errand, madam.
PORTIA
Ohajtanám, hogy légy ott, majd meg itt,
Előbb, mint mondhatom, mi dolgod ott.
Ó, légy velem, szilárdság, és szoríts
Egy nagy hegyet szivem s nyelvem közé.
Van férfilelkem, ámde nőerőm.
Nőnek mi terhes titkot tartani!
Még most is itt vagy?
PORTIA.
I would have had thee there, and here again,
Ere I can tell thee what thou shouldst do there.—
Aside. O constancy, be strong upon my side!
Set a huge mountain 'tween my heart and tongue!
I have a man's mind, but a woman's might.
How hard it is for women to keep counsel!—
Art thou here yet?
LUCIUS
Mit tegyek, asszonyom?
Szaladjak a tanácsházhoz s ne többet?
S így visszatérjek hozzád és ne többet?
LUCIUS.
Madam, what should I do?
Run to the Capitol, and nothing else?
And so return to you, and nothing else?
PORTIA
Hozz hírt, fiú, miként van urad. Beteg volt
Midőn kiment; és Caesar mit csinál,
Jegyezd meg jól s mi kérők környezik.
Csitt! mely zaj ez, fiú?
PORTIA.
Yes, bring me word, boy, if thy lord look well,
For he went sickly forth: and take good note
What Caesar doth, what suitors press to him.
Hark, boy! what noise is that?
LUCIUS
Nem hallok semmi zajt.
LUCIUS.
I hear none, madam.
PORTIA
Kérlek, figyelj.
Zsibongást hallék, mint a harci zaj.
S a szél a Capitoliumtól hajtja erre.
PORTIA.
Pr'ythee, listen well:
I heard a bustling rumour, like a fray,
And the wind brings it from the Capitol.
LUCIUS
Hidd, asszonyom, nem hallok semmit is.
A jós jő.
LUCIUS.
Sooth, madam, I hear nothing.
Enter Artemidorus.
PORTIA
Idébb, ember: honnan jössz?
PORTIA.
Come hither, fellow:
Which way hast thou been?
JÓS
Éppen hazulról, asszonyom.
ARTEMIDORUS.
At mine own house, good lady.
PORTIA
Hány óra most?
PORTIA.
What is't o'clock?
JÓS
Kilenc körül.
ARTEMIDORUS.
About the ninth hour, lady.
PORTIA
Caesar vajon tanácsba ment-e már?
PORTIA.
Is Caesar yet gone to the Capitol?
JÓS
Nem még, s magam is most foglalok helyet,
Hogy lássam őt, mikor tanácsba megy.
ARTEMIDORUS.
Madam, not yet: I go to take my stand
To see him pass on to the Capitol.
PORTIA
Kérelmed van Caesarhoz, nemde az?
PORTIA.
Thou hast some suit to Caesar, hast thou not?
JÓS
Van, asszonyom: ha Caesar oly kegyes lesz
Caesarhoz, engem meghallgatni, úgy
Megkérem őt, ügyeljen önjavára.
ARTEMIDORUS.
That I have, lady: if it will please Caesar
To be so good to Caesar as to hear me,
I shall beseech him to befriend himself.
PORTIA
Talán veszélyt tudsz, mely őt környezi?
PORTIA.
Why, know'st thou any harm's intended towards him?
JÓS
Még nem tudok, de félek eshetőt.
Jó reggelt! Itt az utca szűk nagyon;
A sok tolongó, mely nyomába jár,
Praetor, tanácsos s közkérelmezők
Agyonnyomnának, gyarló öreget.
Téresb helyet választok, hogy beszéljek
Caesarral, majd ha arra átmenend.
El.
ARTEMIDORUS.
None that I know will be, much that I fear may chance.
Good morrow to you.—Here the street is narrow:
The throng that follows Caesar at the heels,
Of Senators, of Praetors, common suitors,
Will crowd a feeble man almost to death:
I'll get me to a place more void, and there
Speak to great Caesar as he comes along.
Exit.
PORTIA
Be kell vonulnom. Ah, mi gyenge szer
A női szív. Ó, Brutus! istenek
Segítsenek merényedben. - Bizony,
Ez a fiú meghallja. - Brutus olyat
Kér, mit Caesar megadni nem akar.
Ó, én alélni kezdek. Lucius, menj,
Ajánlj uradnak, mondd: vidor vagyok.
Térj vissza aztán s hozz hírt, mit üzen.
El.
PORTIA.
I must go in.—Aside. Ah me, how weak a thing
The heart of woman is!—O Brutus,
The heavens speed thee in thine enterprise!—
Sure, the boy heard me.—Brutus hath a suit
That Caesar will not grant.—O, I grow faint.—
Run, Lucius, and commend me to my lord;
Say I am merry: come to me again,
And bring me word what he doth say to thee.
Exeunt.

Harmadik felvonás[szerkesztés]

1. szín[szerkesztés]

Capitolium. - A szenátus fent ülésezik.

Egy sereg nép a Capitoliumba vivő utcán, közöttük Artemidorus s a jós. Trombitaszó. Caesar, Brutus, Cassius, Casca, Decius, Metellus, Trebonius, Cinna, Antonius, Lepidus, Popilius, Publius s mások.

SCENE I. Rome. Before the Capitol; the Senate sitting.

A crowd of people in the street leading to the Capitol, among them Artemidorus and the Soothsayer. Flourish. Enter Caesar, Brutus, Cassius, Casca, Decius, Metellus, Trebonius, Cinna, Antony, Lepidus, Popilius, Publius, and others.

CAESAR
Im, eljött Martiusnak idusa.
CAESAR.
The Ides of March are come.
JÓS
Igen, Caesar, de nem múlt el.
SOOTHSAYER.
Ay, Caesar; but not gone.
ARTEMIDORUS
Légy üdvöz, Caesar, olvasd e levélkét.
ARTEMIDORUS.
Hail, Caesar! read this schedule.
DECIUS
Óhajtaná Trebonius, ha érkezendel,
Alázatos kérelmét áttekintnéd.
DECIUS.
Trebonius doth desire you to o'er-read,
At your best leisure, this his humble suit.
ARTEMIDORUS
Enyémet olvasd, ó, Caesar, előbb;
Ez Caesart legközelebbről illeti.
Nagy Caesar, olvasd.
ARTEMIDORUS.
O Caesar, read mine first; for mine's a suit
That touches Caesar nearer: read it, great Caesar.
CAESAR
Ami minket illet,
Végül maradjon.
CAESAR.
What touches us ourself shall be last served.
ARTEMIDORUS
Ó, Caesar, ne hagyd el;
Olvasd legitt.
ARTEMIDORUS.
Delay not, Caesar; read it instantly.
CAESAR
Ez a fickó bolond?
CAESAR.
What, is the fellow mad?
PUBLIUS
Tágulj, fiú.
PUBLIUS.
Sirrah, give place.
CASSIUS
Mit sürgetőzöl kérelmeddel utcán?
A Capitoliumba jöjj.
Caesar bemegy, a többi utána. A szenátorok fölkelnek.
CASSIUS.
What, urge you your petitions in the street?
Come to the Capitol.
Caesar enters the Capitol, the rest following. All the Senators
rise.
POPILIUS
Óhajtom, hogy ma célt érjen merénytek.
POPILIUS.
I wish your enterprise to-day may thrive.
CASSIUS
Merény, Popilius?
CASSIUS.
What enterprise, Popilius?
POPILIUS
Élj boldogul.
Caesar felé megy.
POPILIUS.
Fare you well.
Advances to Caesar.
BRUTUS
Mit monda Popilius Lena?
BRUTUS.
What said Popilius Lena?
CASSIUS
Kivánta, hogy ma célt érjen merényünk.
Szándékunk, félek, felfödöztetett.
CASSIUS.
He wish'd to-day our enterprise might thrive.
I fear our purpose is discovered.
BRUTUS
Nézd, mint közelget Caesarhoz; figyelj rá.
BRUTUS.
Look, how he makes to Caesar: mark him.
CASSIUS
Serényen, Casca, mert megelőztetünk.
Most mit tegyünk, Brutus? Ha ez kisűl,
Cassius vagy Caesar nem tér vissza többé;
Kivégzem magamat.
CASSIUS.
Casca, be sudden, for we fear prevention.—
Brutus, what shall be done? If this be known,
Cassius or Caesar never shall turn back,
For I will slay myself.
BRUTUS
Légy nyúgodt, Cassius,
Popilius nem dolgainkról beszél.
Mert, nézd, mosolyg, s Caesar nem változik.
BRUTUS.
Cassius, be constant:
Popilius Lena speaks not of our purposes;
For, look, he smiles, and Caesar doth not change.
CASSIUS
Trebonius jól tudja idejét,
Mert félrevonja már Antoniust.
Antonius s Trebonius el. Caesar s a szenátorok üléseiket elfoglalják.
CASSIUS.
Trebonius knows his time, for, look you, Brutus,
He draws Mark Antony out of the way.
Exeunt Antony and Trebonius. Caesar and the Senators take their
seats.
DECIUS
Hol van Metellus? jöjjön és legott
Caesarnak a kérelmet nyújtsa be.
DECIUS.
Where is Metellus Cimber? Let him go,
And presently prefer his suit to Caesar.
BRUTUS
Helyén van már; közelb, s pártoljuk őt.
BRUTUS.
He is address'd; press near and second him.
CINNA
S te, Casca, első vagy, ki kart emelsz.
CINNA.
Casca, you are the first that rears your hand.
CASCA.
Are we all ready?
CAESAR
Mind itt vagyunk? Mi tárgy van hátra még,
Mit Caesar és tanácsa rendbe hozzon?
CAESAR.
What is now amiss
That Caesar and his Senate must redress?
METELLUS
Dicső, fenséges s nagy hatalmu Caesar,
Metellus Cimber székedhez borul
S alázott szívvel...
Letérdel.
METELLUS.
Most high, most mighty, and most puissant Caesar,
Metellus Cimber throws before thy seat
An humble heart.
Kneeling.
CAESAR
Kénytelen vagyok
Szavadba vágni, Cimber; e csuszás,
E szolgahajlongás képes lehet
Közemberek vérét felgyújtani,
S első döntést, főparancsot gyerekmód
Megváltoztatni. Dőrén azt ne hidd,
Hogy Caesar vére olyan pártütő,
Mely olyanért, mi csak bolondra hat,
Valódiságából felolvadozzon:
Az édes szókat, mélyen görbedő
Hajlongást értem s rossz kopóhizelgést.
Testvéred végzés által űzetett ki,
S ha most te érte hajlongsz, kérsz, hizelgsz,
Felrúglak, mint ebet; Caesar, jegyezd meg ezt,
Igaztalant nem tesz, s azért nem is
Engesztelődik ok nélkül.
CAESAR.
I must prevent thee, Cimber.
These couchings and these lowly courtesies
Might fire the blood of ordinary men,
And turn pre-ordinance and first decree
Into the law of children. Be not fond,
To think that Caesar bears such rebel blood
That will be thaw'd from the true quality
With that which melteth fools; I mean, sweet words,
Low-crooked curtsies, and base spaniel-fawning.
Thy brother by decree is banished:
If thou dost bend, and pray, and fawn for him,
I spurn thee like a cur out of my way.
METELLUS
Nincs hát becsesb szó, mely Caesar fülében
Kedvesb zengésü volna, mint enyém,
Hogy visszahíja számütött öcsémet?
METELLUS.
Caesar, thou dost me wrong.
CAESAR.
Caesar did never wrong but with just cause,
Nor without cause will he be satisfied.
METELLUS.
Is there no voice more worthy than my own,
To sound more sweetly in great Caesar's ear
For the repealing of my banish'd brother?
BRUTUS
Kezedet, de nem hízelegve, csókolom,
Caesar, könyörgve, hogy legott adassék
Szabadság visszatérni Publiusnak.
BRUTUS.
I kiss thy hand, but not in flattery, Caesar;
Desiring thee that Publius Cimber may
Have an immediate freedom of repeal.
CAESAR
Hogy? Brutus!
CAESAR.
What, Brutus?
CASSIUS
Bocsánatot, Caesar, bocsánatot.
Lábadhoz omlik, íme, Cassius,
Felmentését kérve Publiusnak.
CASSIUS.
Pardon, Caesar; Caesar, pardon:
As low as to thy foot doth Cassius fall,
To beg enfranchisement for Publius Cimber.
CAESAR
Volnék, miként ti, hajlanám; ha kérni
Tudnék, hajthatna kérelem. De én
Szilárd vagyok, mint éjszak csillaga,
Melyhez kimérten nyugvó szerkezetre
Hasonló nincs az égnek boltozatján.
Számtalan szikra festi az eget
És mindenik tűz, fénylő mindenik,
De egy vagyon csak, mely helyén marad:
Úgy a világ is fel van bútorozva
Emberrel, s embervér, hús mindenik
S érző; de mind e sok között csupán
Egyet tudok, ki víhatatlanul
És rendületlen megmarad fokán.
Hogy ez én vagyok, hagyjátok megmutatnom
Azáltal is, hogy eltökélt valék
Száműzni Publiust, s elszánt vagyok
Száműzetésben hagyni őt.
CAESAR.
I could be well moved, if I were as you;
If I could pray to move, prayers would move me:
But I am constant as the northern star,
Of whose true-fix'd and resting quality
There is no fellow in the firmament.
The skies are painted with unnumber'd sparks,
They are all fire, and every one doth shine;
But there's but one in all doth hold his place:
So in the world; 'tis furnish'd well with men,
And men are flesh and blood, and apprehensive;
Yet in the number I do know but one
That unassailable holds on his rank,
Unshaked of motion: and that I am he,
Let me a little show it, even in this,—
That I was constant Cimber should be banish'd,
And constant do remain to keep him so.
CINNA
Ó, Caesar...
CINNA.
O Caesar,—
CAESAR
El innen! Olympot felforgatni törsz?
CAESAR.
Hence! wilt thou lift up Olympus?
DECIUS
Nagy Caesar!
DECIUS.
Great Caesar,—
CAESAR
Brutus nem hiába térdel-e?
CAESAR.
Doth not Brutus bootless kneel?
CASCA
Kéz, szólj helyettem.
Casca nyakon döfi Caesart: Caesar megragadja karját:
azután többektől s végre Brutustól döfetik meg.
CASCA.
Speak, hands, for me!
Casca stabs Caesar in the neck. Caesar catches hold of his arm.
He is then stabbed by several other Conspirators, and at last by
Marcus Brutus.
CAESAR
Brutus, te is? Úgy halj meg Caesar. (Meghal)
A nép s szenátorok zavarodva visszavonulnak.
CAESAR.
Et tu, Brute?— Then fall, Caesar!
Dies. The Senators and People retire in confusion.
CINNA
Váltság! szabadság! meghalt a bitorlás.
El! hirdessétek utcáinkon ezt.
CINNA.
Liberty! Freedom! Tyranny is dead!—
Run hence, proclaim, cry it about the streets.
CASSIUS
Szószékre fel, s kiáltsa valaki:
Váltság! szabadság!
CASSIUS.
Some to the common pulpits and cry out,
"Liberty, freedom, and enfranchisement!"
BRUTUS
Nép és tanács, megállj, ne féljetek.
A nagyravágyás bűne meglakolt.
BRUTUS.
People and Senators, be not affrighted;
Fly not; stand still; ambition's debt is paid.
CASCA
Szószékre, Brutus.
CASCA.
Go to the pulpit, Brutus.
DECIUS
És te, Cassius.
DECIUS.
And Cassius too.
BRUTUS
Hol Publius?
BRUTUS.
Where's Publius?
CINNA
Teljes zavarban itt e lázadástól.
CINNA.
Here, quite confounded with this mutiny.
METELLUS
Együtt szilárdan álljatok, ha tán
Caesarnak egy barátja...
METELLUS.
Stand fast together, lest some friend of Caesar's
Should chance—
BRUTUS
Állást ne említs. Publius, nyugodtan.
Személyed nincs szándékunk bántani
S egy rómait sem; mondd meg ezt nekik.
BRUTUS.
Talk not of standing.—Publius, good cheer!
There is no harm intended to your person,
Nor to no Roman else: so tell them, Publius.
CASSIUS
És hagyj el, Publius, nehogy korodnak
Árthasson a nép, mely felénk rohan.
CASSIUS.
And leave us, Publius; lest that the people
Rushing on us, should do your age some mischief.
BRUTUS
Tedd azt; s a tett ne szálljon senkire,
Mint ránk, kik azt tevők.
Trebonius jő.
BRUTUS.
Do so;—and let no man abide this deed
But we the doers.
Re-enter Trebonius.
CASSIUS
Antonius
Hová lőn?
CASSIUS.
Where's Antony?
TREBONIUS
Elképedve ment haza.
És mintha végitélet volna, gyermek,
Nő, férfi, szemmeresztve fut, sikolt.
TREBONIUS.
Fled to his house amazed.
Men, wives, and children stare, cry out, and run,
As it were doomsday.
BRUTUS
Végzet! kivárjuk most tetszésedet.
Hogy halni kell, tudjuk: csupán idő,
Miért az ember fárad, s haladék.
BRUTUS.
Fates, we will know your pleasures:
That we shall die, we know; 'tis but the time
And drawing days out, that men stand upon.
CASCA
S az életből ki húsz évet kivág,
Halálfélelme éveit vágja ki.
CASCA.
Why, he that cuts off twenty years of life
Cuts off so many years of fearing death.
BRUTUS
Valljuk meg ezt, s így jótét a halál.
S mi, Caesar jó baráti, megszegők
Halála félelmének idejét.
Hajoljatok, rómaiak, és kezünket
Könyökig fürösszük Caesar vériben:
Fenjük be kardjainkat s egyenest
Köztérre innen s vérszín fegyverinket
Fejünk fölött forgatva fenn kiáltsuk:
Béke, szabadság!
BRUTUS.
Grant that, and then is death a benefit:
So are we Caesar's friends, that have abridged
His time of fearing death.—Stoop, Romans, stoop,
And let us bathe our hands in Caesar's blood
Up to the elbows, and besmear our swords:
Then walk we forth, even to the market-place,
And waving our red weapons o'er our heads,
Let's all cry, "Peace, freedom, and liberty!"
CASSIUS
Mosdjunk meg tehát!
Hány késő század adja majd elő
E büszke tettet még nem született
Országokban s nem ismert nyelveken.
CASSIUS.
Stoop then, and wash. How many ages hence
Shall this our lofty scene be acted o'er
In States unborn and accents yet unknown!
BRUTUS
Játékban hányszor fog még vérzeni
Caesar, ki most; a pornál nem becsesben,
Pompejus oszlopalján itt hever.
BRUTUS.
How many times shall Caesar bleed in sport,
That now on Pompey's basis lies along
No worthier than the dust!
CASSIUS
S mindannyiszor, hogy az történni fog,
Nevezve lesz frigyünk s a férfiak,
Akik szabaddá tették e hazát.
CASSIUS.
So oft as that shall be,
So often shall the knot of us be call'd
The men that gave their country liberty.
DECIUS
Menjünk tehát?
DECIUS.
What, shall we forth?
CASSIUS
Igen! mindnyájan el.
Elül Brutus, s mi díszezzük nyomát
Rómának legjobb s bátrabb szellemeivel.
Egy szolga jő.
CASSIUS.
Ay, every man away:
Brutus shall lead; and we will grace his heels
With the most boldest and best hearts of Rome.
BRUTUS
Halkan! Ki jő? Antonius barátja.
BRUTUS.
Soft, who comes here?
Enter a Servant.
A friend of Antony's.
SZOLGA
Uram parancsa, Brutus, térdepelnem,
Antonius parancsa így borulnom
Lábadhoz és ott ígyen szólanom:
Brutus nemes, becsületes, bölcs, vitéz;
Caesar nagy, bátor, jó s királyi volt.
Mondd: Brutust kedvelem s becsűlöm őt:
Mondd: Caesart féltem, tisztelém s szerettem.
Ha Brutus engedi, hogy Antonius
Hozzá jöhessen bizton és megértse,
Mint érdemelte Caesar a halált:
Nem fogja Caesart holtan úgy szeretni,
Mint élve Brutust: sőt követni kész
Nemes Brutusnak sorsát s lépteit
Viszályi közt e járatlan világnak,
Teljes hűséggel. Így szólott uram.
SERVANT.
Thus, Brutus, did my master bid me kneel;
Thus did Mark Antony bid me fall down;
And, being prostrate, thus he bade me say:
Brutus is noble, wise, valiant, and honest;
Caesar was mighty, bold, royal, and loving;
Say I love Brutus and I honor him;
Say I fear'd Caesar, honour'd him, and loved him.
If Brutus will vouchsafe that Antony
May safely come to him, and be resolved
How Caesar hath deserved to lie in death,
Mark Antony shall not love Caesar dead
So well as Brutus living; but will follow
The fortunes and affairs of noble Brutus
Thorough the hazards of this untrod state
With all true faith. So says my master Antony.
BRUTUS
Urad derék és bölcs egy római:
Sosem hittem rosszabbnak.
Mondd neki: Ha itt e helyre tetszik jőnie,
Megtudhat mindent és, becsűletemre!
Bántása nem lesz.
BRUTUS.
Thy master is a wise and valiant Roman;
I never thought him worse.
Tell him, so please him come unto this place,
He shall be satisfied and, by my honour,
Depart untouch'd.
SZOLGA
Tüstént hívom őt.
El.
SERVANT.
I'll fetch him presently.
Exit.
BRUTUS
Tudom, barátul nyerjük őt.
BRUTUS.
I know that we shall have him well to friend.
CASSIUS
Kivánnám.
De bennem él a gondolat,
Mely tőle tart s gyanúm mindig beüt.
Antonius jő.
CASSIUS.
I wish we may: but yet have I a mind
That fears him much; and my misgiving still
Falls shrewdly to the purpose.
BRUTUS
De íme, jön. Légy üdvöz, Antonius!
BRUTUS.
But here comes Antony.—
Re-enter Antony.
Welcome, Mark Antony.
ANTONIUS
Hatalmas Caesar, íly alant heversz!
Ily kis halomba hulltak össze minden
Diadalmid, híred, hóditásaid.
Légy boldog! Uraim, nem tudhatom,
Mi célotok: ki van megérve már,
Ki vére folyjon még. Ha tán enyém,
Ugy annak jobb órája nem lehet,
Mint melyben Caesar halt, sem eszköze
Fél oly becses, mint kardotok, mit a
Világon legnemesb vér díszesít.
Kérlek, ha van haragtok ellenem,
Most, míg pirosló vértől jobbotok,
Töltsétek kedvetek. Éljek ezredévig,
Oly kész halálra nem leszek soha,
Sem hely, sem mód így nem fog tetszeni,
Mint Caesarral megöletni s tőletek,
A kor dicsői- s uralkodóitól.
ANTONY.
O mighty Caesar! Dost thou lie so low?
Are all thy conquests, glories, triumphs, spoils,
Shrunk to this little measure? Fare thee well.—
I know not, gentlemen, what you intend,
Who else must be let blood, who else is rank:
If I myself, there is no hour so fit
As Caesar's death-hour, nor no instrument
Of half that worth as those your swords, made rich
With the most noble blood of all this world.
I do beseech ye, if you bear me hard,
Now, whilst your purpled hands do reek and smoke,
Fulfill your pleasure. Live a thousand years,
I shall not find myself so apt to die:
No place will please me so, no means of death,
As here by Caesar, and by you cut off,
The choice and master spirits of this age.
BRUTUS
Antonius, ne kérj tőlünk halált,
Bár véres ádázaknak látszatunk,
Mint jobbjaink s e tett után itélnéd.
De csak kezünket, s melyet elkövettek,
E véres munkát látod, nem szivünket.
Az irgalommal teljes, s irgalom
Rómának közbaján (mint tűz tüzet,
Úgy fojt irgalmat irgalom) tevé
Caesarral ezt. Rád nézve fegyverink
Tompák, Antonius. Karunk,
Dacára e vérműnek, és szivünk
Testvérileg fogad be szeretet-
És tiszteletben, legjobb indulattal.
BRUTUS.
O Antony, beg not your death of us!
Though now we must appear bloody and cruel,
As, by our hands and this our present act
You see we do; yet see you but our hands
And this the bleeding business they have done:
Our hearts you see not; they are pitiful;
And pity to the general wrong of Rome—
As fire drives out fire, so pity pity—
Hath done this deed on Caesar. For your part,
To you our swords have leaden points, Mark Antony;
Our arms in strength of amity, and our hearts
Of brothers' temper, do receive you in
With all kind love, good thoughts, and reverence.
CASSIUS
Szintoly nyomós lesz, mint másé, szavad,
Új méltóságok rendezésekor.
CASSIUS.
Your voice shall be as strong as any man's
In the disposing of new dignities.
BRUTUS
Csak légy türelmes, míg lenyugtatók
A népet, mely a félelem miatt
Magánkivűl van. S majd okát adandjuk,
Mért tettem így, ki, amidőn döfém,
Szerettem Caesart.
BRUTUS.
Only be patient till we have appeased
The multitude, beside themselves with fear,
And then we will deliver you the cause
Why I, that did love Caesar when I struck him,
Have thus proceeded.
ANTONIUS
Nem kétlem bölcsességed.
Mindenki nyújtsa most véres kezét.
Először, Brutus, rázom jobbodat;
Most Cassius, veled fogok kezet;
Most Decius, Metellus, Cinna, s most
Veled, vitézlő Casca, s jó Trebonius,
Legvégső bár, nem legkisebb szivemnek,
Veled. Ah, uraim, mit szóljak? hitelem
Oly csuszamlósan áll, hogy előttetek
Két rossz közűl egynek kell látszanom:
Gyávának vagy hizelgőnek. Hogy én
Szerettelek, Caesar, ó, az való!
S ha most reánk lenézhet szellemed,
Nem fáj-e kínosabban, mint halálod,
Frigyülni látnod Antoniusodat,
És rázni véres jobbját ellenidnek,
Ah, legdicsőbb te, holttested körében!
Oly sok szemem ha volna, mint sebed van,
Úgy könnyezők, mint véred csorg ezekből,
Az jobban illenék, mint elleniddel
Baráti szókban alkudoznom.
Bocsáss meg, Julius. - Itt vadásztak el,
Nemes vad; itt esél, s itt állanak
Vadászaid zsákmánnyal ékesítve,
Vérednek bíborában. Ó, világ!
Te voltál e szarvasnak erdeje,
S ő szíved volt, világ. Ó, mily hasonlón
Fekszel te itt a vadhoz, mely halálra
Királyok által űzetett.
ANTONY.
I doubt not of your wisdom.
Let each man render me his bloody hand:
First, Marcus Brutus, will I shake with you;—
Next, Caius Cassius, do I take your hand;—
Now, Decius Brutus, yours;—now yours, Metellus;—
Yours, Cinna;—and, my valiant Casca, yours;—
Though last, not least in love, yours, good Trebonius.
Gentlemen all—alas, what shall I say?
My credit now stands on such slippery ground,
That one of two bad ways you must conceit me,
Either a coward or a flatterer.—
That I did love thee, Caesar, O, 'tis true:
If then thy spirit look upon us now,
Shall it not grieve thee dearer than thy death
To see thy Antony making his peace,
Shaking the bloody fingers of thy foes,—
Most noble!—in the presence of thy corse?
Had I as many eyes as thou hast wounds,
Weeping as fast as they stream forth thy blood,
It would become me better than to close
In terms of friendship with thine enemies.
Pardon me, Julius! Here wast thou bay'd, brave hart;
Here didst thou fall; and here thy hunters stand,
Sign'd in thy spoil, and crimson'd in thy leth.—
O world, thou wast the forest to this hart;
And this, indeed, O world, the heart of thee.—
How like a deer strucken by many princes,
Dost thou here lie!
CASSIUS
Antonius!
CASSIUS.
Mark Antony,—
ANTONIUS
Bocsáss meg, Cajus Cassius.
Így Caesar ellenségi szólanak majd:
Mert jó baráttól ez hideg szerénység.
ANTONY.
Pardon me, Caius Cassius:
The enemies of Caesar shall say this;
Then, in a friend, it is cold modesty.
CASSIUS
Nem feddlek, hogy Caesart magasztalod.
De mely kötésre lépsz velünk? Akarsz
Barátaink számában lenni? Vagy
Menjünk tovább, számot nem tartva rád?
CASSIUS.
I blame you not for praising Caesar so;
But what compact mean you to have with us?
Will you be prick'd in number of our friends,
Or shall we on, and not depend on you?
ANTONIUS
Azért fogék kezet; de szándokomtól
Valóban eltértem, meglátva Caesart.
Szeretlek mind, s barátotok vagyok,
Azon reményben, hogy megérthetem:
Caesar miért volt és miben veszélyes?
Avagy különben ez vad látomány.
ANTONY.
Therefore I took your hands; but was indeed
Sway'd from the point, by looking down on Caesar.
Friends am I with you all, and love you all,
Upon this hope, that you shall give me reasons
Why and wherein Caesar was dangerous.
BRUTUS
Okunk oly meggondolt, Antonius,
Hogy rajta megnyugszol, habár fia
Volnál is Caesarnak.
BRUTUS.
Or else were this a savage spectacle:
Our reasons are so full of good regard
That were you, Antony, the son of Caesar,
You should be satisfied.
ANTONIUS
Csak ezt kivánom.
S azonfelül kérem, hogy tetemét
Kitehessem a köztéren, s ott, miként
Baráthoz illik, szószékből halotti
Beszédet tartsak.
ANTONY.
That's all I seek:
And am moreover suitor that I may
Produce his body to the market-place;
And in the pulpit, as becomes a friend,
Speak in the order of his funeral.
BRUTUS
Azt megteheted.
BRUTUS.
You shall, Mark Antony.
CASSIUS
Egy szót veled, Brutus.
Félre Brutushoz.
Te nem tudod,
Mit téssz. Ne hagyd Antoniust
Beszédet tartni a holttest fölött.
Tudod, hogy felzudúlhat majd a nép
Beszéde által?
CASSIUS.
Brutus, a word with you.
Aside to Brutus. You know not what you do; do not consent
That Antony speak in his funeral:
Know you how much the people may be moved
By that which he will utter?
BRUTUS
Megbocsáss; előbb
Én lépek a szószékre és okát
Adom Caesar halálának. Miket
Antonius mondand, kihírdetem,
Hogy engedelmünkből beszéli, s hogy
Nincs ellenünkre Caesarnak megadni
Az illető szertartást s díszeket.
Ez hasznos inkább, mint hogy ártana.
BRUTUS.
Aside to Cassius. By your pardon:
I will myself into the pulpit first,
And show the reason of our Caesar's death:
What Antony shall speak, I will protest
He speaks by leave and by permission;
And that we are contented Caesar shall
Have all true rights and lawful ceremonies.
It shall advantage more than do us wrong.
CASSIUS
Mi eshetik, nem tudhatom; de ezt
Nem szeretem.
CASSIUS.
Aside to Brutus. I know not what may fall; I like it not.
BRUTUS
Antonius, vedd Caesar tetemét.
Vádat ne mondj beszédedben reánk;
De ami jót csak bírsz Caesar felől.
S mondjad, hogy engedelmünkből teszed.
Egyébre e temetkezés körül
Gondolnod tiltva. S melyre most megyek,
Azon szószéken szólsz te is, ha én
Végeztem a beszédet.
BRUTUS.
Mark Antony, here, take you Caesar's body.
You shall not in your funeral speech blame us,
But speak all good you can devise of Caesar;
And say you do't by our permission;
Else shall you not have any hand at all
About his funeral: and you shall speak
In the same pulpit whereto I am going,
After my speech is ended.
ANTONIUS
Légyen úgy.
Én nem kivánok többet.
ANTONY.
Be it so;
I do desire no more.
BRUTUS
Készítsd tehát a testet és kövess.
Mind el Antoniuson kívül.
BRUTUS.
Prepare the body, then, and follow us.
Exeunt all but Antony.
ANTONIUS
Ó, megbocsáss, te vérző földdarab,
Hogy hentesidhez íly nyájas vagyok.
A legnemesbik férfi romja vagy te,
Ki valaha az idők hullámában élt.
Jaj a kéznek, mely e drága vért kiontá!
Sebeid fölött, kik bíbor ajkaikkal
Nyilongva néma szájként hangokat
S szót kérnek tőlem, íme, jósolom:
Átok csapand az embertestre le;
Beldüh s vad honfi-háború sanyarja
Itáliának minden részeit;
Vér, rombolás oly nagy divatba jő,
Oly megszokott lesz minden szörnyü tárgy,
Hogy az anya csak mosolygni fog, ha látja
A harc kezétől néggyé szelt fiát.
Irgalmat elfojt vadtét megszokása,
És Caesar lelke száguldván boszúért,
S a hő pokolból jött Até vele
Száll e határra és uralkodói
Hangon kiáltja: Pusztitás! megoldván
A harc ebeit, hogy égre bűzhödik fel
Ezen cudar tett, emberek dögével,
Kik nyögve kérnek sírt a föld felett!
Egy szolga jő.
Octavius szolgája, nemde az vagy?
ANTONY.
O, pardon me, thou bleeding piece of earth,
That I am meek and gentle with these butchers!
Thou art the ruins of the noblest man
That ever lived in the tide of times.
Woe to the hand that shed this costly blood!
Over thy wounds now do I prophesy,—
Which, like dumb mouths do ope their ruby lips
To beg the voice and utterance of my tongue,—
A curse shall light upon the limbs of men;
Domestic fury and fierce civil strife
Shall cumber all the parts of Italy;
Blood and destruction shall be so in use,
And dreadful objects so familiar,
That mothers shall but smile when they behold
Their infants quarter'd with the hands of war;
All pity choked with custom of fell deeds:
And Caesar's spirit, ranging for revenge,
With Ate' by his side come hot from Hell,
Shall in these confines with a monarch's voice
Cry "Havoc!" and let slip the dogs of war,
That this foul deed shall smell above the earth
With carrion men, groaning for burial.—
Enter a Servant.
You serve Octavius Caesar, do you not?
SZOLGA
Igen, Antonius.
SERVANT.
I do, Mark Antony.
ANTONIUS
Caesar levéllel hítta őt ide.
ANTONY.
Caesar did write for him to come to Rome.
SZOLGA
Vevé az írást, s már uton vagyon,
S meghagyta szóval mondanom neked -
meglátva a holttestet.
Ó, Caesar!
SERVANT.
He did receive his letters, and is coming;
And bid me say to you by word of mouth,—
Seeing the body. O Caesar!—
ANTONIUS
Menj félre, sírj: szived terhelve van.
A szenvedély, látom, ragad; szemem
Tiedben látva búnak gyöngyeit,
Könnyezni kezd. Uton van már urad?
ANTONY.
Thy heart is big, get thee apart and weep.
Passion, I see, is catching; for mine eyes,
Seeing those beads of sorrow stand in thine,
Began to water. Is thy master coming?
SZOLGA
Múlt éjjel innen hét mérföldre szállt meg.
SERVANT.
He lies tonight within seven leagues of Rome.
ANTONIUS
Sietve nyargalj vissza, s mondd, mi történt.
Itt egy veszélyes, gyászos Róma van.
Nem biztos Róma még Octaviusnak.
Térj vissza s mondd ezt; mégis várj kevéssé.
Ne menj előbb, mint én e tetemet
A térre vittem; ott beszédem által
Kikémlem, a nép mely szűvel veszi
Ez ádáz emberek határzatát.
S majd aszerint vidd hírét dolgainknak
Octaviushoz. Nyújtsad karodat.
El Caesar testével.
ANTONY.
Post back with speed, and tell him what hath chanced.
Here is a mourning Rome, a dangerous Rome,
No Rome of safety for Octavius yet;
Hie hence, and tell him so. Yet stay awhile;
Thou shalt not back till I have borne this corse
Into the market-place: there shall I try,
In my oration, how the people take
The cruel issue of these bloody men;
According to the which thou shalt discourse
To young Octavius of the state of things.
Lend me your hand.
Exeunt with Caesar's body.

2. szín[szerkesztés]

Köztér. Brutus és Cassius s egy sereg nép jő.
SCENE II. The same. The Forum. Enter Brutus and Cassius, with a throng of Citizens.
NÉP
Elégtételt, elégtételt nekünk!
CITIZENS.
We will be satisfied; let us be satisfied.
BRUTUS
Kövessetek tehát s hallgassatok meg.
Eredj a más utcába, Cassius,
Oszlasd meg a csoportot.
Ki engem kíván hallani, álljon itt;
Ki Cassiust, az menjen el vele.
Caesar holtának nyíltan okait
Kivánjuk adni.
BRUTUS.
Then follow me, and give me audience, friends.—
Cassius, go you into the other street
And part the numbers.—
Those that will hear me speak, let 'em stay here;
Those that will follow Cassius, go with him;
And public reasons shall be rendered
Of Caesar's death.
ELSŐ POLGÁR
Brutust hallgatom meg.
FIRST CITIZEN.
I will hear Brutus speak.
MÁSODIK POLGÁR
Én Cassiust s így vessük össze majd,
Külön ha meghallók, az okokat. -
Cassius el néhány polgárral. Brutus a rostrumra lép.
SECOND CITIZEN.
I will hear Cassius; and compare their reasons,
When severally we hear them rendered.
Exit Cassius, with some of the Citizens. Brutus goes into the
rostrum.
HARMADIK POLGÁR
Már a nemes Brutus fenn van; hallgassatok.
THIRD CITIZEN.
The noble Brutus is ascended: silence!
BRUTUS
Legyetek mindvégig türelemmel. Rómaiak, hazámfiai, barátim, hallgassatok meg
ügyem miatt, s legyetek csendesen, hogy meghallhassatok. Higgyetek nekem
becsületemért, s legyetek tekintettel becsületem iránt, hogy hihessetek. Bíráljatok
bölcsességiek szerint, s ébresszétek fel érzékeiteket, hogy jobban ítélhessetek. Ha
valaki van ezen gyülekezetben, szíves barátja Caesarnak, annak mondom, hogy
Brutus szeretete Caesar iránt nem csekélyebb, mint az övé. Ha most ezen jó barát
kérdezi, miért támadott fel Brutus Caesar ellen, válaszom ez: nem mivel Caesart
kevésbé szeretném, hanem mert Rómát jobban szerettem. Azt óhajtanátok-e
inkább, hogy Caesar élne, s mindnyájan rabokul halnátok, mint hogy Caesar
haljon meg, s ti mindnyájan éljetek szabad emberekül? Mivel Caesar engem
szeretett, megsiratom: mivel szerencsés volt, örvendek: mivel vitéz volt, becsülöm
őt; de mivel nagyravágyó volt, ledöftem őt. Tehát könny szeretetéért, öröm
szerencséjén, becsület vitézségeért s halál nagyravágyásaért. Hol van itt oly
nyomorú, ki rabszolga kívánna lenni? Ha van, szóljon; mert őt bántottam meg.
Hol van itt oly durva, ki római nem kívánna lenni? Ha van, szóljon; mert őt
bántottam meg. Van-e itt oly alávaló, ki hazáját ne szeretné? Ha van, szóljon;
mert őt bántottam meg. Megszűnöm, hogy választ adjatok.
BRUTUS.
Be patient till the last.
Romans, countrymen, and lovers! Hear me for my cause; and be
silent, that you may hear: believe me for mine honour, and have
respect to mine honor, that you may believe: censure me in your
wisdom; and awake your senses, that you may the better judge.
If there be any in this assembly, any dear friend of Caesar's, to
him I say that Brutus' love to Caesar was no less than his. If
then that friend demand why Brutus rose against Caesar, this is
my answer,—Not that I loved Caesar less, but that I loved Rome
more. Had you rather Caesar were living, and die all slaves, than
that Caesar were dead, to live all freemen? As Caesar loved me, I
weep for him; as he was fortunate, I rejoice at it; as he was
valiant, I honour him; but, as he was ambitious, I slew him.
There is tears for his love; joy for his fortune; honour for his
valour; and death for his ambition. Who is here so base that
would be a bondman? If any, speak; for him have I offended. Who
is here so rude that would not be a Roman? If any, speak; for him
have I offended. Who is here so vile that will not love his
country? If any, speak; for him have I offended. I pause for a
reply.
MIND
Senki, Brutus, senki.
CITIZENS.
None, Brutus, none.
BRUTUS
Úgy tehát senkit sem bánték meg. Nem tettem Caesarral egyebet, mint amit ti
fognátok tenni Brutusszal. A vizsgálat halála felett a Capitoliumban föl van
jegyezve; dicsősége nem kisebbítve, amiben jeles volt; sem vétkei nagyítva,
melyekért a halált szenvedte.
Antonius s mások Caesar tetemével jőnek.
Itt hozatik teste Antonius gyászkíséretében, ki, ámbár megölésében részes nem
volt, osztozandik halála jótéteményeiben, helyet foghatván a közigazgatásban,
mint ki nem közületek? Evvel én távozom, kinél, valamint legjobb barátomat
megöltem Róma javáért, ugyanazon tőr van számomra, ha honom halálomat
kívánja.
BRUTUS.
Then none have I offended. I have done no more to Caesar
than you shall do to Brutus. The question of his death is
enroll'd in the Capitol, his glory not extenuated, wherein he
was worthy;, nor his offenses enforced, for which he suffered
death.
Enter Antony and others, with Caesar's body.
Here comes his body, mourned by Mark Antony, who, though he had
no hand in his death, shall receive the benefit of his dying, a
place in the commonwealth; as which of you shall not? With this
I depart— that, as I slew my best lover for the good of Rome, I
have the same dagger for myself, when it shall please my country
to need my death.
MIND
Éljen, Brutus, éljen, éljen!
CITIZENS.
Live, Brutus! live, live!
ELSŐ POLGÁR
Diadallal vigyétek őt haza.
FIRST CITIZEN.
Bring him with triumph home unto his house.
MÁSODIK POLGÁR
Állítsunk szobrot őseihez neki.
SECOND CITIZEN.
Give him a statue with his ancestors.
HARMADIK POLGÁR
Ő légyen Caesar.
THIRD CITIZEN.
Let him be Caesar.
NEGYEDIK POLGÁR
Caesar jobb fele
Nyerjen Brutusban koronát.
FOURTH CITIZEN.
Caesar's better parts
Shall be crown'd in Brutus.
ELSŐ POLGÁR
Kisérjük őt örömzajjal haza.
FIRST CITIZEN.
We'll bring him to his house with shouts and clamours.
BRUTUS
Földieim!
BRUTUS.
My countrymen,—
MÁSODIK POLGÁR
Csitt, béke! Brutus szól.
SECOND CITIZEN.
Peace! silence! Brutus speaks.
ELSŐ POLGÁR
Csend, béke, hó!
FIRST CITIZEN.
Peace, ho!
BRUTUS
Jó földieim, hadd menjek egyedül.
Ti kedvemért maradjatok meg itt,
Tisztelni a holttestet és beszédét
Antoniusnak, mellyel engedénk
Caesar dicsőségét megadnia.
Kérlek, ne jöjjön senki el velem,
Mig ő beszédét végzi.
El.
BRUTUS.
Good countrymen, let me depart alone,
And, for my sake, stay here with Antony:
Do grace to Caesar's corpse, and grace his speech
Tending to Caesar's glory; which Mark Antony,
By our permission, is allow'd to make.
I do entreat you, not a man depart,
Save I alone, till Antony have spoke.
Exit.
ELSŐ POLGÁR
Hó! maradjunk,
Halljuk meg Antoniust.
FIRST CITIZEN.
Stay, ho! and let us hear Mark Antony.
HARMADIK POLGÁR
Menjen fel a
Szószékre, hallgassuk meg őt. Nemes
Antonius, menj fel.
THIRD CITIZEN.
Let him go up into the public chair;
We'll hear him.—Noble Antony, go up.
ANTONIUS
Brutusért
Irántatok hálával tartozom.
ANTONY.
For Brutus' sake, I am beholding to you.
Goes up.
NEGYEDIK POLGÁR
Mit monda Brutusról?
FOURTH CITIZEN.
What does he say of Brutus?
HARMADIK POLGÁR
Azt mondja, Brutusért
Mindnyájunknak hálával tartozik.
THIRD CITIZEN.
He says, for Brutus' sake,
He finds himself beholding to us all.
NEGYEDIK POLGÁR
Jobb lesz, ha Brutus ellen nem beszél.
FOURTH CITIZEN.
'Twere best he speak no harm of Brutus here.
ELSŐ POLGÁR
Ez a Caesar zsarnok volt.
FIRST CITIZEN.
This Caesar was a tyrant.
HARMADIK POLGÁR
Már az csak igaz.
Szerencse Rómának, hogy tőle ment.
THIRD CITIZEN.
Nay, that's certain:
We are blest that Rome is rid of him.
MÁSODIK POLGÁR
Csendet, figyeljünk, mit tud mondani.
SECOND CITIZEN.
Peace! let us hear what Antony can say.
ANTONIUS
Ti nemes rómaiak...
ANTONY.
You gentle Romans,—
TÖBBEN
Csendet! halljuk őt.
CITIZENS.
Peace, ho! let us hear him.
ANTONIUS
Barátaim, rómaiak, földieim,
Figyeljetek rám.
Temetni jöttem Caesart, nem dicsérni,
A rossz, mit ember tesz, tuléli őt;
A jó gyakorta sírba száll vele.
Ez legyen Caesar sorsa is. A nemes
Brutus mondá, hogy Caesar nagyra vágyott:
Ha ez való, úgy súlyos bűne volt,
És Caesar érte súlyosan lakolt meg.
Most Brutus engedvén s a többiek
(S Brutus derék, becsületes férfiú,
S a többi is mind, mind becsűletes),
Jövök beszélni holt Caesar fölött.
Barátom volt ő, hozzám hű s igaz.
De Brutus mondja, hogy nagyokra tört,
S Brutus derék, becsületes férfiú.
Rómába ő sok foglyokat hozott;
Váltságuk a közkincstárt gazdagítá:
Ez nagyravágyását jelenti-e?
Szegény ha jajdult, Caesar sírt vele;
A nagyravágyásnak nem íly szelíd
Anyagból kéne szerkesztetve lenni:
De Brutus mondja, hogy nagyokra tört:
S Brutus becses, derék egy férfiú.
Láttátok a Lupercal ünnepen,
Háromszor nyújtám a koronát neki,
S ő visszatolta. És ez nagyravágyás?
De Brutus mondja, hogy nagyokra tört,
S bizonnyal ő derék egy férfiú.
Nem szólok én, hogy Brutusnak beszédét
Cáfoljam: azt mondom csak, mit tudok.
Mind kedvelétek őt és volt miért:
Mi tilthat el most érte sírnotok?
Vadállatokba szöktél, ó, itélet,
S az ember ész nélkül maradt! Türelmet!
Caesarral szívem ott a gyászpadon van:
Pihennem kell, míg hozzám visszatér.
ANTONY.
Friends, Romans, countrymen, lend me your ears;
I come to bury Caesar, not to praise him.
The evil that men do lives after them;
The good is oft interred with their bones:
So let it be with Caesar. The noble Brutus
Hath told you Caesar was ambitious:
If it were so, it was a grievous fault;
And grievously hath Caesar answer'd it.
Here, under leave of Brutus and the rest,—
For Brutus is an honourable man;
So are they all, all honorable men,—
Come I to speak in Caesar's funeral.
He was my friend, faithful and just to me:
But Brutus says he was ambitious;
And Brutus is an honourable man.
He hath brought many captives home to Rome,
Whose ransoms did the general coffers fill:
Did this in Caesar seem ambitious?
When that the poor have cried, Caesar hath wept:
Ambition should be made of sterner stuff:
Yet Brutus says he was ambitious;
And Brutus is an honourable man.
You all did see that on the Lupercal
I thrice presented him a kingly crown,
Which he did thrice refuse: was this ambition?
Yet Brutus says he was ambitious;
And, sure, he is an honourable man.
I speak not to disprove what Brutus spoke,
But here I am to speak what I do know.
You all did love him once,—not without cause:
What cause withholds you, then, to mourn for him?—
O judgment, thou art fled to brutish beasts,
And men have lost their reason!—Bear with me;
My heart is in the coffin there with Caesar,
And I must pause till it come back to me.
ELSŐ POLGÁR
Beszéde, úgy tetszik, hogy alapos.
FIRST CITIZEN.
Methinks there is much reason in his sayings.
MÁSODIK POLGÁR
Ha voltaképp a dolgot megtekintjük,
Caesarral rosszul bántak.
SECOND CITIZEN.
If thou consider rightly of the matter,
Caesar has had great wrong.
HARMADIK POLGÁR
Vélitek?
Félek, helyébe még gonoszb jövend.
THIRD CITIZEN.
Has he not, masters?
I fear there will a worse come in his place.
NEGYEDIK POLGÁR
Hallátok? Megveté a koronát;
Ekként világos: nem volt nagyravágyó.
FOURTH CITIZEN.
Mark'd ye his words? He would not take the crown;
Therefore 'tis certain he was not ambitious.
ELSŐ POLGÁR
Ha ez való: megbánja valaki.
FIRST CITIZEN.
If it be found so, some will dear abide it.
MÁSODIK POLGÁR
Szegény! mint ég a sírástól szeme.
SECOND CITIZEN.
Poor soul! his eyes are red as fire with weeping.
HARMADIK POLGÁR
Antoniusnál nincs nemesszivűbb
Ember Rómában.
THIRD CITIZEN.
There's not a nobler man in Rome than Antony.
NEGYEDIK POLGÁR
Hallga! újra szól.
FOURTH CITIZEN.
Now mark him; he begins again to speak.
ANTONIUS
Még tegnap hasztalan dacolt vala
Caesarral a világ. Ma itt hever
S nincs oly szegény, ki bókoljon neki.
Ó, honfiak, ha dühre, lázadásra
Ingerelném a lelket bennetek,
Megbántanám Brutust, meg Cassiust,
Kik, tudva van, derék, jó férfiak.
Nem bántom őket hát, inkább leszek
Igaztalan holtunkhoz és magamhoz,
Hozzátok, mint oly tisztelt férfiakhoz.
De itt egy írat, rajt Caesar pecséte:
Végrendelménye: házában lelém.
Csak hallja ezt a község (melyet én,
Bocsássatok meg, fel nem olvasok),
Csókolni járand holt Caesar sebeit;
Kendőket áztat szent vérébe; sőt
Emlékül egy haj szálért esdekel,
S majd haldokolva feljegyzendi vég-
Hagyatékába s dús örök gyanánt
Utóira szállítandja.
ANTONY.
But yesterday the word of Caesar might
Have stood against the world: now lies he there,
And none so poor to do him reverence.
O masters, if I were disposed to stir
Your hearts and minds to mutiny and rage,
I should do Brutus wrong and Cassius wrong,
Who, you all know, are honourable men:
I will not do them wrong; I rather choose
To wrong the dead, to wrong myself, and you,
Than I will wrong such honourable men.
But here's a parchment with the seal of Caesar,—
I found it in his closet,—'tis his will:
Let but the commons hear this testament,—
Which, pardon me, I do not mean to read,—
And they would go and kiss dead Caesar's wounds,
And dip their napkins in his sacred blood;
Yea, beg a hair of him for memory,
And, dying, mention it within their wills,
Bequeathing it as a rich legacy
Unto their issue.
NEGYEDIK POLGÁR
Végrendeletét akarjuk hallani.
Olvasd, Antonius.
FOURTH CITIZEN.
We'll hear the will: read it, Mark Antony.
MIND
Az íratot! Caesar végrendelését
Akarjuk hallani.
CITIZENS.
The will, the will! We will hear Caesar's will.
ANTONIUS
Nyugodtan, jó barátim; nem lehet
Felolvasnom; nem jó megtudnotok,
Miként valátok Caesartól szeretve.
Ti nem vagytok fa, kő; de emberek,
S mint emberek, hallván végrendelését,
Az lángra gyújt és őrületbe hoz.
Nem tudnotok jobb, hogy ti lettetek
Örökösi; mert ha tudtotokra esnék,
Mi lenne abból!
ANTONY.
Have patience, gentle friends, I must not read it;
It is not meet you know how Caesar loved you.
You are not wood, you are not stones, but men;
And, being men, hearing the will of Caesar,
It will inflame you, it will make you mad.
'Tis good you know not that you are his heirs;
For if you should, O, what would come of it!
NEGYEDIK POLGÁR
Olvasd a rendelést,
Antonius, kivánjuk hallani
A rendelést, Caesar végrendelését.
FOURTH CITIZEN.
Read the will! we'll hear it, Antony;
You shall read us the will,—Caesar's will!
ANTONIUS
Békével lesztek, vártok egy kicsinyt?
Meggondolatlanság volt róla szólanom.
Kell tartanom, hogy a derék férfiak,
Kiknek ledöfte Caesart fegyverök,
Meg lesznek bántva általam.
ANTONY.
Will you be patient? will you stay awhile?
I have o'ershot myself to tell you of it:
I fear I wrong the honorable men
Whose daggers have stabb'd Caesar; I do fear it.
NEGYEDIK POLGÁR
Az árulók! derék férfiak!
FOURTH CITIZEN.
They were traitors: honourable men!
MIND
Végrendelését, a végrendelést!
CITIZENS.
The will! The testament!
MÁSODIK POLGÁR
Gaznépek, gyilkosok! Végrendelését,
Olvasd nekünk fel a végrendelést.
SECOND CITIZEN.
They were villains, murderers. The will! read the will!
ANTONIUS
Olvassam hát, ti kényszerítetek?
Csináljatok kört a holttest körül,
Hogy megmutassam a végrendelőt.
Szabad leszállnom? engedelmet adtok?
ANTONY.
You will compel me, then, to read the will?
Then make a ring about the corpse of Caesar,
And let me show you him that made the will.
Shall I descend? and will you give me leave?
MIND
Szálljon le.
CITIZENS.
Come down.
MÁSODIK POLGÁR
Jöjj le.
Antonius lejő.
SECOND CITIZEN.
Descend.
He comes down.
HARMADIK POLGÁR
Megengedjük.
THIRD CITIZEN.
You shall have leave.
NEGYEDIK POLGÁR
Álljátok körül.
FOURTH CITIZEN.
A ring! stand round.
ELSŐ POLGÁR
El a gyászpadtól; hátrább a halottól.
FIRST CITIZEN.
Stand from the hearse, stand from the body.
MÁSODIK POLGÁR
Helyet Antoniusnak: nemes Antonius!
SECOND CITIZEN.
Room for Antony!—most noble Antony!
ANTONIUS
Nem, álljatok félrébb: ne nyomuljatok
Mind úgy felém. Vonuljatok tovább.
ANTONY.
Nay, press not so upon me; stand far' off.
MIND
Hátrább! Helyet, helyet!
CITIZENS.
Stand back; room! bear back.
ANTONIUS
Ha van könyűtök, most ontsátok el.
Ezen palástot mind ösméritek.
Emlékezem, hogy felvevé először,
Egy nyári este volt az, sátorában:
Aznap veré meg a nerviusokat.
Nézzétek, itt járt Cassius vasa,
S mily rést csinált a fondor Casca itt;
Ehelyt a kedvelt Brutus döfte át,
S hogy elvoná az átkozott acélt,
Ím, mint követte Caesar vére, mintegy
Ajtóhoz futva meggyőződni, vajjon
Brutus kopogtat-e íly barátiatlan?
Mert, tudjátok, Caesarnak angyala
Volt Brutus; ó, itéljetek,
Ti istenek, miként szerette őt!
Ez mindenek közt legfájóbb döfés volt;
Mert amint Caesar döfni látta Brutust,
Hálátlanság jobban, mint áruló kéz,
Végképp leverte. Akkor megszakadt
Nagy szíve, s arcát elfödvén palásttal,
Pompejus oszlopalján, honnan a vér
Mindegyre folyt, nagy Caesar elesett.
Ó, míly esés volt ez, jó honfiak!
Elestem akkor én, ti, és mi mind,
Míg véres ármány kérkedett fölöttünk.
Ó, most ti sírtok: látom, érzitek
A metsző szánalmat. De mind ez itt
Szelíd könyű még. Jó lelkek, ti sírtok,
Ámbár ruháján láttok csak sebet.
Ide nézzetek, itt fekszik ő maga,
Sebekkel rakva áruló kezektől!
ANTONY.
If you have tears, prepare to shed them now.
You all do know this mantle: I remember
The first time ever Caesar put it on;
'Twas on a Summer's evening, in his tent,
That day he overcame the Nervii.
Look, in this place ran Cassius' dagger through:
See what a rent the envious Casca made:
Through this the well-beloved Brutus stabb'd;
And as he pluck'd his cursed steel away,
Mark how the blood of Caesar follow'd it,—
As rushing out of doors, to be resolved
If Brutus so unkindly knock'd, or no;
For Brutus, as you know, was Caesar's angel:
Judge, O you gods, how dearly Caesar loved him!
This was the most unkindest cut of all;
For when the noble Caesar saw him stab,
Ingratitude, more strong than traitors' arms,
Quite vanquish'd him: then burst his mighty heart;
And, in his mantle muffling up his face,
Even at the base of Pompey's statua,
Which all the while ran blood, great Caesar fell.
O, what a fall was there, my countrymen!
Then I, and you, and all of us fell down,
Whilst bloody treason flourish'd over us.
O, now you weep; and, I perceive, you feel
The dint of pity: these are gracious drops.
Kind souls, what, weep you when you but behold
Our Caesar's vesture wounded? Look you here,
Here is himself, marr'd, as you see, with traitors.
ELSŐ POLGÁR
Ó, szánandó eset!
FIRST CITIZEN.
O piteous spectacle!
MÁSODIK POLGÁR
Ó, nemes Caesar!
SECOND CITIZEN.
O noble Caesar!
HARMADIK POLGÁR
Ó, siralmas nap!
THIRD CITIZEN.
O woeful day!
NEGYEDIK POLGÁR
Árulók! Gazemberek!
FOURTH CITIZEN.
O traitors, villains!
ELSŐ POLGÁR
Ó, véres látomány!
FIRST CITIZEN.
O most bloody sight!
MÁSODIK POLGÁR
Bosszút kell áltanunk.
SECOND CITIZEN.
We will be revenged.
MIND
Bosszút! Tova! Kutatni! Égess, gyújts, ölj, vágj; ne hagyj egy árulót is életben.
CITIZENS.
Revenge,—about,—seek,—burn,—fire,—kill,—slay,—let not a
traitor live!
ANTONIUS
Maradjatok még, honfiak.
ANTONY.
Stay, countrymen.
ELSŐ POLGÁR
Békével ott! Halljuk meg a nemes Antoniust.
FIRST CITIZEN.
Peace there! hear the noble Antony.
MÁSODIK POLGÁR
Halljuk meg őt. Kövessük őt és haljunk meg vele.
SECOND CITIZEN.
We'll hear him, we'll follow him, we'll die with him.
ANTONIUS
Édes barátaim, ne kapjon el
A zendülés vad árja szózatomra.
Kik ezt tevék, derék, jó férfiak:
Én nem tudom, minő magánboszú
Bírhatta rá; hisz bölcs, jó férfiak,
S nincs benne kétség, számot adnak érte.
Én nem jövök kilopni szívetek.
Én szónok, milyen Brutus, nem vagyok.
Hanem miként ismertek, egyszerű,
Őszinte ember, aki szeretém
Barátomat, s ezt jól tudák azok,
Kik róla nyilvánosan szólni hagytak.
Sem szóm, sem elmém, sem tekintetem;
Sem a beszéd hatalmát nem birom,
Hogy vért keverjek. Én csak egyenest
Beszélek. Mondom, ami tudva van.
Itt felfödöm kedves Caesar sebeit,
Ez árva, néma szájakat, s hagyom
Helyettem szólni. Volnék Brutus én,
És Brutus Antonius, úgy volna egy,
Ki nyelvet adna Caesar mindegyik
Sebének, mely Rómának még kövét is
Bosszúra s lázadásra keltené.
ANTONY.
Good friends, sweet friends, let me not stir you up
To such a sudden flood of mutiny.
They that have done this deed are honourable:
What private griefs they have, alas, I know not,
That made them do it; they're wise and honourable,
And will, no doubt, with reasons answer you.
I come not, friends, to steal away your hearts:
I am no orator, as Brutus is;
But, as you know me all, a plain blunt man,
That love my friend; and that they know full well
That gave me public leave to speak of him:
For I have neither wit, nor words, nor worth,
Action, nor utterance, nor the power of speech,
To stir men's blood: I only speak right on;
I tell you that which you yourselves do know;
Show you sweet Caesar's wounds, poor dumb mouths,
And bid them speak for me: but were I Brutus,
And Brutus Antony, there were an Antony
Would ruffle up your spirits, and put a tongue
In every wound of Caesar, that should move
The stones of Rome to rise and mutiny.
MIND
Fel, lázadás!
CITIZENS.
We'll mutiny.
ELSŐ POLGÁR
Brutus házát gyújtsuk fel.
FIRST CITIZEN.
We'll burn the house of Brutus.
HARMADIK POLGÁR
El, tova!
Kutassuk fel az összeesküvőket.
THIRD CITIZEN.
Away, then! come, seek the conspirators.
ANTONIUS
Figyelmet! még hadd szóljak, földiek.
ANTONY.
Yet hear me, countrymen; yet hear me speak.
MIND
Csitt! halljuk őt, dicső Antoniust!
CITIZENS.
Peace, ho! hear Antony; most noble Antony!
ANTONIUS
Ti mentek tenni, még nem tudva, mit;
S mint érdemlé ezt Caesar tőletek?
Ah, nem tudjátok, el kell mondanom,
Melyről beszéltem, a végrendelést
Már elfeledtétek.
ANTONY.
Why, friends, you go to do you know not what.
Wherein hath Caesar thus deserved your loves?
Alas, you know not; I must tell you then:
You have forgot the will I told you of.
MIND
Bizony való!
Álljunk meg; halljuk a végrendelést.
CITIZENS.
Most true; the will!—let's stay, and hear the will.
ANTONIUS
Im, itt vagyon: Caesar pecséte rajta.
Minden lakosnak Rómában fejenként
Hagy hetvenöt drachmát.
ANTONY.
Here is the will, and under Caesar's seal.
To every Roman citizen he gives,
To every several man, seventy-five drachmas.
MÁSODIK POLGÁR
Ó, a dicső!
Halálaért bosszút kell állanunk.
SECOND CITIZEN.
Most noble Caesar!—we'll revenge his death.
HARMADIK POLGÁR
Királyi Caesar!
THIRD CITIZEN.
O, royal Caesar!
ANTONIUS
Hallgassatok ki békén.
ANTONY.
Hear me with patience.
MIND
Halljuk őt!
CITIZENS.
Peace, ho!
ANTONIUS
Ezen fölül magányos lombjait,
Sétáit, új ültetvény kerteit
A Tiberen innen mind nektek hagyá
S utóitoknak mindörökre köz-
Használatúl, hogy benne járjatok,
S mulatkozást és enyhet nyerjetek.
Ez volt Caesar; mikor jön más hasonló?
ANTONY.
Moreover, he hath left you all his walks,
His private arbors, and new-planted orchards,
On this side Tiber: he hath left them you,
And to your heirs forever; common pleasures,
To walk abroad, and recreate yourselves.
Here was a Caesar! when comes such another?
ELSŐ POLGÁR
Soha! soha! El innen, jöjjetek!
Égessük meg testét a szent helyen
S az üszköt vessük az árulók lakára.
Fogjuk fel a testet.
FIRST CITIZEN.
Never, never.—Come, away, away!
We'll burn his body in the holy place,
And with the brands fire the traitors' houses.
Take up the body.
MÁSODIK POLGÁR
Hozzatok tüzet.
SECOND CITIZEN.
Go, fetch fire.
HARMADIK POLGÁR
Le a padokkal.
THIRD CITIZEN.
Pluck down benches.
NEGYEDIK POLGÁR
Rontsatok le széket
És ablakot és mindent, ami van.
El a polgárok a testtel.
FOURTH CITIZEN.
Pluck down forms, windows, any thing.
Exeunt Citizens, with the body.
ANTONIUS
Most hadd lobogjon. Balság! oldva vagy,
Menj, merre tetszik.
Belép egy szolga.
Nos, fiú?
ANTONY.
Now let it work.—Mischief, thou art afoot,
Take thou what course thou wilt!—
Enter a Servant.
How now, fellow?
SZOLGA
Octavius Rómába érkezett.
SERVANT.
Sir, Octavius is already come to Rome.
ANTONIUS
Hol van?
ANTONY.
Where is he?
SZOLGA
Caesar lakában, ő és Lepidus.
SERVANT.
He and Lepidus are at Caesar's house.
ANTONIUS
Legitt megyek meglátogatni őt.
Jókor jön éppen. A szerencse most
Kedvében van, s így semmit sem tagad meg.
ANTONY.
And thither will I straight to visit him:
He comes upon a wish. Fortune is merry,
And in this mood will give us any thing.
SZOLGA
Uram beszélé: Brutus s Cassius, mint
Őrült, rohant ki Róma kapuin.
SERVANT.
I heard 'em say Brutus and Cassius
Are rid like madmen through the gates of Rome.
ANTONIUS
Lehet, hogy megneszelték, mennyire
Felizgatám a népet. Jöjj, vezess
Octaviushoz.
El.
ANTONY.
Belike they had some notice of the people,
How I had moved them. Bring me to Octavius.
Exeunt.

3. szín[szerkesztés]

Ugyanott. - Utca.

Cinna, a költő, jön.

SCENE III. The same. A street. Enter Cinna, the poet.

CINNA
Azt álmodám, Caesar vendége voltam,
Baljós sejtelmek nyomják lelkemet,
Örömest maradnék házamban: de mintha
Húznának, menni kell.
Polgárok jőnek.
CINNA.
I dreamt to-night that I did feast with Caesar,
And things unluckily charge my fantasy:
I have no will to wander forth of doors,
Yet something leads me forth.
Enter Citizens.
ELSŐ POLGÁR
Mi neved?
FIRST CITIZEN.
What is your name?
MÁSODIK POLGÁR
Hová mégy?
SECOND CITIZEN.
Whither are you going?
HARMADIK POLGÁR
Hol lakol?
THIRD CITIZEN.
Where do you dwell?
NEGYEDIK POLGÁR
Házas vagy-e vagy nőtelen?
FOURTH CITIZEN.
Are you a married man or a bachelor?
MÁSODIK POLGÁR.
Felelj mindenkinek egyenesen.
SECOND CITIZEN.
Answer every man directly.
ELSŐ POLGÁR
Igen, és röviden.
FIRST CITIZEN.
Ay, and briefly.
NEGYEDIK POLGÁR
Igen, és bölcsen.
FOURTH CITIZEN.
Ay, and wisely.
HARMADIK POLGÁR
Igen, és igazán, azt tanácsolom.
THIRD CITIZEN.
Ay, and truly; you were best.
CINNA
Mi a nevem? Hova megyek? Hol lakom? Házas vagyok-e vagy nőtelen? S azután
feleljek mindenkinek egyenesen, röviden, bölcsen és igazán. Bölcsen azt felelem,
hogy nőtelen vagyok.
CINNA.
What is my name? Whither am I going? Where do I dwell? Am I
a married man or a bachelor? Then, to answer every man directly
and briefly, wisely and truly. Wisely I say I am a bachelor.
MÁSODIK POLGÁR
Ez annyi, mintha mondanád: bolond, aki házasodik. Félek, hogy ezért egy ütleget
kapsz tőlem. Tovább, folytasd: egyenesen.
SECOND CITIZEN.
That's as much as to say they are fools that marry; you'll bear
me a bang for that, I fear. Proceed; directly.
CINNA
Egyenesen Caesar temetésére megyek.
CINNA.
Directly, I am going to Caesar's funeral.
ELSŐ POLGÁR
Mint jó barát, vagy mint ellenség?
FIRST CITIZEN.
As a friend, or an enemy?
CINNA
Mint jó barát.
CINNA.
As a friend.
MÁSODIK POLGÁR
Erre egyenes volt a felelet.
SECOND CITIZEN.
That matter is answered directly.
NEGYEDIK POLGÁR
Lakásod, röviden!
FOURTH CITIZEN.
For your dwelling,—briefly.
CINNA
Röviden: én a Capitoliumnál lakom.
CINNA.
Briefly, I dwell by the Capitol.
HARMADIK POLGÁR
Neved, uram, igazán!
THIRD CITIZEN.
Your name, sir, truly.
CINNA
Igazán: nevem Cinna.
CINNA.
Truly, my name is Cinna.
ELSŐ POLGÁR
Tépjétek össze, szaggassátok ízekre: ő is áruló.
FIRST CITIZEN.
Tear him to pieces! he's a conspirator.
CINNA
Én Cinna, a poeta vagyok, én Cinna, a poeta vagyok.
CINNA.
I am Cinna the poet, I am Cinna the poet.
NEGYEDIK POLGÁR
Tépjétek össze rossz verseiért.
FOURTH CITIZEN.
Tear him for his bad verses, tear him for his bad verses!
CINNA
Én nem a pártütő Cinna vagyok.
CINNA.
I am not Cinna the conspirator.
MÁSODIK POLGÁR
Semmit sem tesz, neve Cinna. Csak nevét szakasszátok ki szívéből, azután hadd
menjen.
FOURTH CITIZEN.
It is no matter, his name's Cinna; pluck but his
name out of his heart, and turn him going.
HARMADIK POLGÁR
Tépjétek el, tépjétek el. Jerünk, kanócot ide, hajh, égő kanócot! El Brutushoz,
Cassiushoz; égessük fel mind. Egy rész Decius házához egy rész Cascáéhoz, egy
rész Ligariuséhoz. Jerünk! El innen.
El mind.
THIRD CITIZEN.
Tear him, tear him! Come; brands, ho! firebrands. To
Brutus', to Cassius'; burn all. Some to Decius' house, and some
to Casca's, some to Ligarius': away, go!
Exeunt.

Negyedik felvonás[szerkesztés]

1. szín[szerkesztés]

Ugyanott. - Szoba Antonius házában.

Antonius, Octavius, Lepidus, asztalnál ülnek.

SCENE I. Rome. A room in Antony's house.

Antony, Octavius, and Lepidus, seated at a table.

ANTONIUS
Tehát ezeknek meg kell halniok,
Kiknek nevét megjegyzők.
ANTONY.
These many then shall die; their names are prick'd.
OCTAVIUS
Lepidus,
Testvéred is meghal. Beleegyezel?
OCTAVIUS.
Your brother too must die: consent you, Lepidus?
LEPIDUS
Bele.
LEPIDUS.
I do consent,—
OCTAVIUS
Húzz jelt rá, Antonius.
OCTAVIUS.
Prick him down, Antony.
LEPIDUS
De úgy
Hogy Publius, ki nénédnek fia,
Antonius, ne éljen.
LEPIDUS.
—Upon condition Publius shall not live,
Who is your sister's son, Mark Antony.
ANTONIUS
Hát ne éljen.
Nézd, e huzás itt sírba veti őt.
De most eredj el Caesar hajlokába,
S végrendelését hozd el, Lepidus.
Itéljük meg, hogy mit lehet leütni
Hagyományiból.
ANTONY.
He shall not live; look, with a spot I damn him.
But, Lepidus, go you to Caesar's house;
Fetch the will hither, and we shall determine
How to cut off some charge in legacies.
LEPIDUS
S itt keresselek fel?
LEPIDUS.
What, shall I find you here?
OCTAVIUS
Vagy itt, vagy a Capitoliumban.
Lepidus el.
OCTAVIUS.
Or here, or at the Capitol.
Exit Lepidus.
ANTONIUS
Haszontalan, silány egy ember ez,
Csak hírhordásra jó. Érdemli-e,
Három felé szakadván a világ,
Hogy harmadát ő bírja?
ANTONY.
This is a slight unmeritable man,
Meet to be sent on errands: is it fit,
The three-fold world divided, he should stand
One of the three to share it?
OCTAVIUS
Te akartad úgy,
S rá hallgatál a számüző tanácsban,
Kiket kelljen halálra jegyzeni.
OCTAVIUS.
So you thought him;
And took his voice who should be prick'd to die,
In our black sentence and proscription.
ANTONIUS
Én több napot is láték, Octavius!
Habár ez embert dísszel rakjuk is meg,
Lerázni némi rágalmak sulyát:
Hadd hordja, mint szamár az aranyat,
Izzadva, nyögve munkája alatt,
Az úton, melyre hajtjuk vagy vezetjük.
S a kincset elvivén, hová kivántuk,
Levesszük terhét és üres szamárként
Bocsátjuk el, hogy rázza füleit
S legeljen a gyepen.
ANTONY.
Octavius, I have seen more days than you:
And, though we lay these honors on this man,
To ease ourselves of divers slanderous loads,
He shall but bear them as the ass bears gold,
To groan and sweat under the business,
Either led or driven, as we point the way;
And having brought our treasure where we will,
Then take we down his load and turn him off,
Like to the empty ass, to shake his ears
And graze in commons.
OCTAVIUS
Tégy, mint akarsz;
De ő derék és edzett katona.
OCTAVIUS.
You may do your will;
But he's a tried and valiant soldier.
ANTONIUS
Lovam is az, Octavius, s azért
Kijár abrakja tőlem. Állat, melyet én
Tanítok állni, futni, forgani,
Uralkodván mozgásin szellemem.
Ő ilyen némi részt. Tanítani
S izgatni kell; egy meddő lélek, aki
Utánozásból teng, s elkoptatott
Tárgyak- s müvekből, melyek, már avulván,
Most jönnek nála divatba. Szót se róla,
Csak mint eszközről. S most, Octavius,
Nagy dolgokat hallj: Brutus s Cassius
Hadat fogadnak. Tüstént szembe kell
Mennünk; azért is álljunk frígybe; legjobb
Barátainkat összesítve és legitten
Tartsunk tanácsot, mint lehessen
A rejtett rosszat felfödözni s nyílt
Bajokkal legbiztosabban dacolni.
ANTONY.
So is my horse, Octavius;and for that
I do appoint him store of provender:
It is a creature that I teach to fight,
To wind, to stop, to run directly on,
His corporal motion govern'd by my spirit.
And, in some taste, is Lepidus but so;
He must be taught, and train'd, and bid go forth:
A barren-spirited fellow; one that feeds
On objects, arts, and imitations,
Which, out of use and staled by other men,
Begin his fashion: do not talk of him
But as a property. And now, Octavius,
Listen great things. Brutus and Cassius
Are levying powers: we must straight make head;
Therefore let our alliance be combined,
Our best friends made, our means stretch'd;
And let us presently go sit in council,
How covert matters may be best disclosed,
And open perils surest answered.
OCTAVIUS
Tegyük azt. Kutyaszorítóban vagyunk,
Körül csaholva számos elleninktől.
S félek, nem egy, ki ránk mosolyg, szivében
Ezer veszélyt kohol.
El.
OCTAVIUS.
Let us do so: for we are at the stake,
And bay'd about with many enemies;
And some that smile have in their hearts, I fear,
Millions of mischiefs.
Exeunt.

2. szín[szerkesztés]

Brutus sátora előtt a Sardis melletti táborban. Dobszó.

Brutus, Lucilius, Lucius s katonák, szemben Titinius, Pindarus jőnek.

SCENE II. Before Brutus' tent, in the camp near Sardis.

Drum. Enter Brutus, Lucilius, Titinius, and Soldiers; Pindarus meeting them; Lucius at some distance.

BRUTUS
Állj!
BRUTUS.
Stand, ho!
LUCILIUS
Tovább a jelszót! és megálljatok!
LUCILIUS.
Give the word, ho! and stand.
BRUTUS
Mi hír, Lucilius? Nem jő-e Cassius?
BRUTUS.
What now, Lucilius! is Cassius near?
LUCILIUS
Közel van immár s íme Pindarus,
Urától téged üdvözölni jött.
Pindarus levelet ad által Brutusnak.
LUCILIUS.
He is at hand; and Pindarus is come
To do you salutation from his master.
Pindarus gives a letter to Brutus.
BRUTUS
Ez nyájas üdvözlés. De, Pindarus,
Urad, vagy önként változván, avagy
Gonosz tanács után, méltó okot
Adott a tettet nem tetté kivánnom.
De ha itt van, elégtételt adand.
BRUTUS.
He greets me well.—Your master, Pindarus,
In his own change, or by ill officers,
Hath given me some worthy cause to wish
Things done, undone: but, if he be at hand,
I shall be satisfied.
PINDARUS
Nemes
Uram, nem kétlem, úgy fog megjelenni,
Amíly méltányos és becsűletes.
PINDARUS.
I do not doubt
But that my noble master will appear
Such as he is, full of regard and honour.
BRUTUS
Nincs benne kétség. Jöjj, Lucilius,
Beszéld el, mint fogadtatál?
BRUTUS.
He is not doubted.—A word, Lucilius:
How he received you, let me be resolved.
LUCILIUS
Elég
Tisztességgel s nem udvariatlanul;
De nem oly bizalmas szívvel, oly baráti
És nyílt beszéddel, mint szokása volt.
LUCILIUS.
With courtesy and with respect enough;
But not with such familiar instances,
Nor with such free and friendly conference,
As he hath used of old.
BRUTUS
Hűlő barátot rajzoltál. Jegyezd meg,
Lucilius, midőn a szeretet
Betegszik s fogyni kezd, erőltetett
Modort veszen fel. A nyílt, egyszerű
Hűség nem ismer áltatást. De a
Színlett barát, mint kezdetben tüzes ló,
Erőt mutatva tombol délcegen,
Majd tűrni kellvén sarkantyú döfését
Száll büszkesége s rossz gabancs gyanánt
Kidől a pálya közben. Jön hada?
BRUTUS.
Thou hast described
A hot friend cooling: ever note, Lucilius,
When love begins to sicken and decay,
It useth an enforced ceremony.
There are no tricks in plain and simple faith;
But hollow men, like horses hot at hand,
Make gallant show and promise of their mettle;
But, when they should endure the bloody spur,
They fall their crests, and, like deceitful jades
Sink in the trial. Comes his army on?
LUCIUS
Szándékuk éjre Szárdon szállani;
De a lovasság s a nagyobb sereg
Jő Cassiusszal.
Induló, künn.
LUCILIUS.
They meant his night in Sard is to be quarter'd:
The greater part, the Horse in general,
Are come with Cassius.
March within.
BRUTUS
Halld! megérkezett.
Menj lassan ellenébe.
Cassius és katonák jőnek.
BRUTUS.
Hark! he is arrived.
March gently on to meet him.
Enter Cassius and Soldiers.
CASSIUS
Hó! megállj!
CASSIUS.
Stand, ho!
BRUTUS
Megállj; adjátok a szót tovább!
Kívül:.
„Megállj - megállj - megállj!”
BRUTUS.
Stand, ho! Speak the word along.
FIRST SOLDIER.
Stand!
SECOND SOLDIER.
Stand!
THIRD SOLDIER.
Stand!
CASSIUS
Öcsém! Te engem megbántál.
CASSIUS.
Most noble brother, you have done me wrong.
BRUTUS
Az ég
Legyen birám, ellent megbántok-e,
S ha nem, testvéremet hogy bántanám?
BRUTUS.
Judge me, you gods! wrong I mine enemies?
And, if not so, how should I wrong a brother?
CASSIUS
E józan szín, Brutus, bántalmakat
Fedez, s ha így...
CASSIUS.
Brutus, this sober form of yours hides wrongs;
And when you do them—
BRUTUS
Légy nyugton, Cassius.
Sérelmedet mondd halkan. Ismerünk jól.
Hadunk előtt, melynek nem kellene
Mást, mint szeretetet köztünk látnia,
Ne patvarkodjunk. Hadd távozzanak,
S majd sátramban tárd föl sérelmeid:
Kihallgatandalak.
BRUTUS.
Cassius, be content;
Speak your griefs softly, I do know you well.
Before the eyes of both our armies here,
Which should perceive nothing but love from us,
Let us not wrangle; bid them move away;
Then in my tent, Cassius, enlarge your griefs,
And I will give you audience.
CASSIUS
Menj, Pindarus,
Mondd hadnagyinknak, hogy vigyék tovább
A sereget innen.
CASSIUS.
Pindarus,
Bid our commanders lead their charges off
A little from this ground.
BRUTUS
Tedd meg ezt te is,
Lucilius, s ne jöjjön sátorunkhoz,
Míglen beszédünk tartand, senki is.
Lucius és Titinius álljon őrt.
El.
BRUTUS.
Lucilius, do you the like; and let no man
Come to our tent till we have done our conference.—
Lucius and Titinius, guard our door.
Exeunt.

3. szín[szerkesztés]

Brutus sátorának belseje. Lucius és Titinius egy kis távolságban tőle.

Brutus és Cassius jőnek.

SCENE III. within the tent of Brutus.

Enter Brutus and Cassius.

CASSIUS
Hogy engem megbántál, ebből világos,
Gáncsoltad Lucius Pellát s elitélted,
Hogy ajándokot vőn itt a szárdiaktól.
S irásom, mellyel érte közbejártam,
Mert ismerem jól, félrevettetett.
CASSIUS.
That you have wrong'd me doth appear in this:
You have condemn'd and noted Lucius Pella
For taking bribes here of the Sardians;
Whereas my letters, praying on his side
Because I knew the man, were slighted off.
BRUTUS
Magad bántád meg tenmagad, midőn
Ilyen dologban írtál.
BRUTUS.
You wrong'd yourself to write in such a case.
CASSIUS
Ily időben
Mint ez, nem illik minden kis hibát
Úgy latra vetni.
CASSIUS.
In such a time as this it is not meet
That every nice offense should bear his comment.
BRUTUS
Halljad, Cassius,
Szennyes kezűnek tartatol te is,
Ki pénzen árulsz s adsz el hivatalt
Érdemtelennek.
BRUTUS.
Let me tell you, Cassius, you yourself
Are much condemn'd to have an itching palm,
To sell and mart your offices for gold
To undeservers.
CASSIUS
Én szennyes kezű?
Tudod, hogy Brutus az, ki így beszél,
Vagy istenekre! végszód volna ez.
CASSIUS.
I an itching palm!
You know that you are Brutus that speak this,
Or, by the gods, this speech were else your last.
BRUTUS
E vesztegetésnek Cassius neve
Ád díszt s azért burkolja el fejét
A büntetés.
BRUTUS.
The name of Cassius honors this corruption,
And chastisement doth therefore hide his head.
CASSIUS
A büntetés!
CASSIUS.
Chastisement!
BRUTUS
Igen!
Emlékezz Martiusnak idusára.
Nem jog miatt vérzett nagy Julius?
Ki a gazember, aki döfni hajlott,
Ha nem jogért? És minmagunk, kik a
Világnak első emberét ledöftük,
Csupán mivel rablók védője volt,
Mi most kezünket fertőztessük-e
Rút szerzeménnyel, s dús tisztségeink
Nagy terjedelmét egy marok szemétért
Elvesztegessük? Inkább eb legyek
S ugassak holdat, mint ily római.
BRUTUS.
Remember March, the Ides of March remember:
Did not great Julius bleed for justice' sake?
What villain touch'd his body, that did stab,
And not for justice? What! shall one of us,
That struck the foremost man of all this world
But for supporting robbers,—shall we now
Contaminate our fingers with base bribes
And sell the mighty space of our large honours
For so much trash as may be grasped thus?
I had rather be a dog, and bay the moon,
Than such a Roman.
CASSIUS
Brutus, ne zaklass, ezt nem tűrhetem.
Te megfeledkezel, hogy ennyire
Szorítasz. Én idősebb katona
S jártasb vagyok náladnál s képesebb
Feltételt szabni.
CASSIUS.
Brutus, bay not me,
I'll not endure it: you forget yourself,
To hedge me in; I am a soldier, ay,
Older in practice, abler than yourself
To make conditions.
BRUTUS
Menj! te nem vagy az!
BRUTUS.
Go to; you are not, Cassius.
CASSIUS
De az vagyok.
CASSIUS.
I am.
BRUTUS
Ha mondom, nem vagy az!
BRUTUS.
I say you are not.
CASSIUS
Ne űzz tovább, mert megfeledkezem;
Vigyázz magadra és tovább ne kísérts.
CASSIUS.
Urge me no more, I shall forget myself;
Have mind upon your health, tempt me no farther.
BRUTUS
El, hitvány ember!
BRUTUS.
Away, slight man!
CASSIUS
Lehetséges ez?
CASSIUS.
Is't possible?
BRUTUS
Hallgass, beszélnem kell. Kitérjek-e
Szilaj hevednek? Megrettenjek-e,
Ha egy bolond őrjöng?
BRUTUS.
Hear me, for I will speak.
Must I give way and room to your rash choler?
Shall I be frighted when a madman stares?
CASSIUS
Ó, istenek!
Ó, istenek, s én mindezt tűrjem-e?
CASSIUS.
O gods, ye gods! must I endure all this?
BRUTUS
Sőt többet; mérgelődj, míg megszakad
Dölyfös szived. Mutasd meg rabjaidnak,
Milyen dühös vagy; reszkettesd meg őket.
S én meghajoljak? Udvaroljalak?
S dühös szeszélyeidre görbedezzek?
Az istenekre! meg kell mérgedet
Emésztened, bár megfakadj belé.
Mert mától fogva tréfa, sőt nevetség
Gyanánt veszem fullánkod.
BRUTUS.
All this? ay, more: fret till your proud heart break;
Go show your slaves how choleric you are,
And make your bondmen tremble. Must I budge?
Must I observe you? Must I stand and crouch
Under your testy humour? By the gods,
You shall digest the venom of your spleen,
Though it do split you; for, from this day forth,
I'll use you for my mirth, yea, for my laughter,
When you are waspish.
CASSIUS
Ennyire
Jutottam!
CASSIUS.
Is it come to this?
BRUTUS
Mondád, hogy jobb harcoló vagy.
Mutasd meg, tedd e kérkedést valóvá,
S örvendek rajta; mert mi engem illet,
Nagy férfiaktól szívesen tanúlok.
BRUTUS.
You say you are a better soldier:
Let it appear so; make your vaunting true,
And it shall please me well: for mine own part,
I shall be glad to learn of abler men.
CASSIUS
Folyvást, de folyvást bántasz, Brutus, engem.
Mondám: korosb, de nem jobb katona.
Azt mondtam-é: jobb?
CASSIUS.
You wrong me every way, you wrong me, Brutus.
I said, an elder soldier, not a better:
Did I say "better"?
BRUTUS
Ha mondtad is, mit bánom én!
BRUTUS.
If you did, I care not.
CASSIUS
Caesar ha élne, nem tanácslanám,
Hogy így bosszantson.
CASSIUS.
When Caesar lived, he durst not thus have moved me.
BRUTUS
Ó, hallgass! Te őt
Nem merted volna így felingerelni.
BRUTUS.
Peace, peace! you durst not so have tempted him.
CASSIUS
Nem mertem volna?
CASSIUS.
I durst not?
BRUTUS
Nem.
BRUTUS.
No.
CASSIUS
Mit, én ne mertem volna?
CASSIUS.
What, durst not tempt him?
BRUTUS
Nem, éltedért!
BRUTUS.
For your life you durst not.
CASSIUS
Brutus! ne merj sokat
Baráti érzetimre; mert különben
Olyat teszek, mit még megbánhatok.
CASSIUS.
Do not presume too much upon my love;
I may do that I shall be sorry for.
BRUTUS
Te megtevéd már, mit megbánni kell.
Fenyegetésed nem rémít, Cassius;
Mert oly erősen fegyverzett vagyok
Becsűletemben, hogy mellettem elszáll,
Mint lenge szél, mellyel nem gondolok.
Pénzt kéreték tőled s te megtagadtad.
Én pénzt szerezni nem tudok galádul.
Ég látja, inkább szívemet veretném
És ontanám drachmákká véremet,
Mint bármi csalfasággal a paraszt
Kérges kezéből a silány keresményt
Előcsikarjam. Pénzért küldtem el
Hadam fizetni és te megtagadtad.
Oly tett-e ez, mely Cassiushoz illik?
S így bántam volna én is Cassiusszal?
Ha Brutus ily fukar lesz valaha,
S barátitól ily rongy batkákat elzár,
Készítsetek fel minden mennykövet,
Ti istenek, s törjétek ízre őt.
BRUTUS.
You have done that you should be sorry for.
There is no terror, Cassius, in your threats,
For I am arm'd so strong in honesty,
That they pass by me as the idle wind
Which I respect not. I did send to you
For certain sums of gold, which you denied me;—
For I can raise no money by vile means:
By Heaven, I had rather coin my heart,
And drop my blood for drachmas, than to wring
From the hard hands of peasants their vile trash
By any indirection:—I did send
To you for gold to pay my legions,
Which you denied me: was that done like Cassius?
Should I have answer'd Caius Cassius so?
When Marcus Brutus grows so covetous
To lock such rascal counters from his friends,
Be ready, gods, with all your thunderbolts,
Dash him to pieces!
CASSIUS
Én nem tagadtam azt meg.
CASSIUS.
I denied you not.
BRUTUS
Sőt igen.
BRUTUS.
You did.
CASSIUS
Nem, mondom: csak bolond vihette meg
Azt válaszul. Te szívemet repesztéd,
Brutus. Barátja gyengeségeit
Barátnak tűrni kén’, enyéimet
Brutus nagyítja még.
CASSIUS.
I did not. He was but a fool
That brought my answer back. Brutus hath rived my heart:
A friend should bear his friend's infirmities,
But Brutus makes mine greater than they are.
BRUTUS
Nem tettem azt,
Míg nem gyötrél velök.
BRUTUS.
I do not, till you practise them on me.
CASSIUS
Te nem szeretsz.
CASSIUS.
You love me not.
BRUTUS
Hibáidat nem.
BRUTUS.
I do not like your faults.
CASSIUS
A baráti szem
Nem lát meg ily hibát.
CASSIUS.
A friendly eye could never see such faults.
BRUTUS
A hizelkedő
Nem látna meg, bár oly roppant legyen,
Mint a magas Olymp.
BRUTUS.
A flatterer's would not, though they do appear
As huge as high Olympus.
CASSIUS
Jer hát, Antonius, s jer, Octavius!
Csak Cassiuson álljatok boszút,
Mert Cassius megúnta a világot,
Gyülölve attól, kit szeret, dacolva
Testvére által, szidva szolgaként;
Lesik hibáit s emlékkönyvbe írják,
Könyv nélkül megtanulják, hogy szemére
Vessék. Ó, szűmet tudnám e szemekből
Kisírni! Itt e tőr, itt puszta mellem,
És benne szív, mely drágább, mint Plutus
Bányái, dúsabb, mint arany:
Ha római vagy, vedd; én, ki megtagadtam
Az aranyat tőled, nyújtom szívemet.
Döfd, mint döféd Caesart, mert jól tudom,
Midőn leginkább gyűlöléd, erősben
Szeretted őt, mint Cassiust valaha.
CASSIUS.
Come, Antony and young Octavius, come,
Revenge yourselves alone on Cassius,
For Cassius is a-weary of the world;
Hated by one he loves; braved by his brother;
Check'd like a bondman; all his faults observed,
Set in a note-book, learn'd and conn'd by rote,
To cast into my teeth. O, I could weep
My spirit from mine eyes!—There is my dagger,
And here my naked breast; within, a heart
Dearer than Plutus' mine, richer than gold:
If that thou be'st a Roman, take it forth;
I, that denied thee gold, will give my heart:
Strike as thou didst at Caesar; for I know,
When thou didst hate him worst, thou lovedst him better
Than ever thou lovedst Cassius.
BRUTUS
Dugd vissza tőrödet; légy haragos
Ha úgy tetszik. Minden legyen szabad.
Kényed szerint tégy. A gyalázatot
Nevezd szeszélynek bár. Ó, Cassius, te
Bárányhoz vagy csatolva, aki csak
Úgy tart haragot, miként a kő tüzet,
Mely ütve hirtelen szikrákat ád,
S legott hideg megint.
BRUTUS.
Sheathe your dagger:
Be angry when you will, it shall have scope;
Do what you will, dishonor shall be humour.
O Cassius, you are yoked with a lamb
That carries anger as the flint bears fire;
Who, much enforced, shows a hasty spark,
And straight is cold again.
CASSIUS
Hát Cassius
Avégre élt, hogy tréfa és nevetség
Gyanánt szolgáljon Brutusnak, midőn
A fájdalom s rossz vére üldözik?
CASSIUS.
Hath Cassius lived
To be but mirth and laughter to his Brutus,
When grief, and blood ill-temper'd, vexeth him?
BRUTUS
Ezt szólva, rossz vér űzött engem is.
BRUTUS.
When I spoke that, I was ill-temper'd too.
CASSIUS
Ha ennyit vallasz, fogjad jobbomat.
CASSIUS.
Do you confess so much? Give me your hand.
BRUTUS
És szívemet vele.
BRUTUS.
And my heart too.
CASSIUS
Ó, Brutus.
CASSIUS.
O Brutus,—
BRUTUS
Mit kivánsz?
BRUTUS.
What's the matter?
CASSIUS
Ó, Brutus, nincs-e benned annyi szív,
Hogy tűrj, midőn a hirtelen szeszély,
Mely rám anyáról szállott, elragad?
CASSIUS.
—Have not you love enough to bear with me,
When that rash humor which my mother gave me
Makes me forgetful?
BRUTUS
Van, Cassius, s ha eztán Brutusoddal
Oly nagy szigorral bánnál, azt hiendi:
Anyád civódik és magadra hágy.
Zaj kívül.
BRUTUS.
Yes, Cassius; and from henceforth,
When you are over-earnest with your Brutus,
He'll think your mother chides, and leave you so.
Noise within.
POETA
künn.
Bocsássatok be fővezéreinkhez,
Viszály van köztök; nem jó így magokra
Hagyatniok.
POET.
Within. Let me go in to see the generals:
There is some grudge between 'em; 'tis not meet
They be alone.
LUCILIUS
künn.
Ne menj!
LUCILIUS.
Within. You shall not come to them.
POETA
(künn).
Csak a halál
Tart vissza.
Poeta jő.
POET.
Within. Nothing but death shall stay me.
Enter Poet, followed by Lucilius, and Titinius.
CASSIUS
Nos mi baj?
CASSIUS.
How now! What's the matter?
POETA
Szégyen, vezérek!
Mit gondoltok? barátság, szeretet
Kapcsoljon újra, mint hozzátok illik.
Mert nálatoknál én már több napot
Láttam, bizonnyal mondhatom.
POET.
For shame, you generals! what do you mean?
Love, and be friends, as two such men should be;
For I have seen more years, I'm sure, than ye.
CASSIUS
Haha! Pocsékul versel a pimasz!
CASSIUS.
Ha, ha! How vilely doth this cynic rhyme!
BRUTUS
Kotródj, fickó; arcátlan, takarodj!
BRUTUS.
Get you hence, sirrah; saucy fellow, hence!
CASSIUS
Tűrd, Brutus, ez szokása.
CASSIUS.
Bear with him, Brutus; 'tis his fashion.
BRUTUS
Idejét
Válassza meg s én eltüröm szeszélyét.
De mit keressen ily futóbolond
A háborúban? Távozz, cimbora.
BRUTUS.
I'll know his humor when he knows his time:
What should the wars do with these jigging fools?—
Companion, hence!
CASSIUS
El, el; hordd el magad.
Poeta el. Lucilius és Titinius jőnek.
CASSIUS.
Away, away, be gone!
Exit Poet.
BRUTUS
Lucilius
S Titinius, mondjátok hadnagyinknak,
Hogy éjtanyára szálljanak hadaikkal.
BRUTUS.
Lucilius and Titinius, bid the commanders
Prepare to lodge their companies tonight.
CASSIUS
S ti jöjjetek s hozzátok Messalát
Ide magatokkal.
Titinius és Lucilius el.
CASSIUS.
And come yourselves and bring Messala with you
Immediately to us.
Exeunt Lucilius and Titinius.
BRUTUS
Egy pohár bort, Lucius.
BRUTUS.
Lucius, a bowl of wine!
Exit Lucius.
CASSIUS
Nem gondolám, hogy ily haragos lehetsz.
CASSIUS.
I did not think you could have been so angry.
BRUTUS
Ó, Cassius, én bútól vagyok beteg.
BRUTUS.
O Cassius, I am sick of many griefs.
CASSIUS
Így nem cselekszel bölcs tanod szerint,
Történetes bajoknak helyt ha adsz.
CASSIUS.
Of your philosophy you make no use,
If you give place to accidental evils.
BRUTUS
Bút jobban, ember nem tűr. Portia
Meghalt.
BRUTUS.
No man bears sorrow better. Portia is dead.
CASSIUS
Hah, Portia?
CASSIUS.
Ha! Portia!
BRUTUS
Meghalt.
BRUTUS.
She is dead.
CASSIUS
Hogy maradtam
Életben, így szegülvén ellened?
Ó, tűrhetetlen, szívtörő csapás!
S mi bajban halt?
CASSIUS.
How 'scaped I killing, when I cross'd you so?—
O insupportable and touching loss!—
Upon what sickness?
BRUTUS
Sínylé távoztomat
S evődve, hogy az ifju Octavius
Antoniusszal oly erőre kaptak -
Mert ez, s halála híre egykorú -,
Magánkivűl lőn és távol levén
Őrzői, lángot nyelt.
BRUTUS.
Impatient of my absence,
And grief that young Octavius with Mark Antony
Have made themselves so strong;—for with her death
That tidings came;—with this she fell distract,
And, her attendants absent, swallow'd fire.
CASSIUS
És így hala?
CASSIUS.
And died so?
BRUTUS
Így.
BRUTUS.
Even so.
CASSIUS
Ó, halhatatlan istenek!
Lucius jő borral s gyertyával.
CASSIUS.
O ye immortal gods!
Re-enter Lucius, with wine and a taper.
BRUTUS
Ne többet róla. Egy pohár bort! Cassius,
Minden viszályt most ebbe temetek.
Iszik.
BRUTUS.
Speak no more of her.—Give me a bowl of wine.—
In this I bury all unkindness, Cassius.
Drinks.
CASSIUS
Szomjúzza szívem e szép zálogot,
Töltsd, Lucius, csordultig a kupát:
Sok nem lehet, mit Brutusért iszom.
Titinius jő Messalával.
CASSIUS.
My heart is thirsty for that noble pledge.
Fill, Lucius, till the wine o'erswell the cup;
I cannot drink too much of Brutus' love.
Drinks.
BRUTUS
Titinius, jövel. Jó Messala,
Légy üdvöz. Üljük most körűl e gyertyát
És értekezzünk szükségink felől.
BRUTUS.
Come in, Titinius!—
Exit Lucius.
Re-enter Titinius, with Messala.
Welcome, good Messala.—
Now sit we close about this taper here,
And call in question our necessities.
CASSIUS
Portia, elköltözél!
CASSIUS.
Portia, art thou gone?
BRUTUS
Ne többet róla, kérlek.
Azt írják több levélben, Messala,
Hogy nagy hatalommal jőnek ellenünk
Antonius s ifjú Octavius,
S Philippihez vezérlik a hadat.
BRUTUS.
No more, I pray you.—
Messala, I have here received letters,
That young Octavius and Mark Antony
Come down upon us with a mighty power,
Bending their expedition toward Philippi.
MESSALA
Leveleim tartalma ugyanaz.
MESSALA.
Myself have letters of the selfsame tenour.
BRUTUS
Mi toldalékkal?
BRUTUS.
With what addition?
MESSALA
Hogy vagy száz tanácsost
Octavius, Antonius és Lepidus
Proscriptióval küldének halálra.
MESSALA.
That by proscription and bills of outlawry
Octavius, Antony, and Lepidus
Have put to death an hundred Senators.
BRUTUS
Itt híreink különbözők: enyéim
Hetven tanácsost mondanak, kiket
Proscriptio által vesztének el;
S közöttük Cicero.
BRUTUS.
There in our letters do not well agree:
Mine speak of seventy Senators that died
By their proscriptions, Cicero being one.
CASSIUS
Hogy? Cicero?
CASSIUS.
Cicero one!
MESSALA
Igen.
Ő meghalt, számkivetve általok.
Nődtől, uram, nem érhetett levél?
MESSALA.
Cicero is dead,
And by that order of proscription.—
Had you your letters from your wife, my lord?
BRUTUS
Nem, Messala.
BRUTUS.
No, Messala.
MESSALA
Sem felőle semmi hír
A többiekben?
MESSALA.
Nor nothing in your letters writ of her?
BRUTUS
Semmi.
BRUTUS.
Nothing, Messala.
MESSALA
Különös.
MESSALA.
That, methinks, is strange.
BRUTUS
Mi okból kérdesz? Van talán
Hired felőle?
BRUTUS.
Why ask you? hear you aught of her in yours?
MESSALA
Semmi sincs, uram.
MESSALA.
No, my lord.
BRUTUS
Ha római vagy, beszélj nekem valót.
BRUTUS.
Now, as you are a Roman, tell me true.
MESSALA
S te a valót tűrjed, mint római:
Mert ő meghalt és rendkivűli módon.
MESSALA.
Then like a Roman bear the truth I tell:
For certain she is dead, and by strange manner.
BRUTUS
Isten veled hát, Portia. Halni kell
Mindünknek, Messala.
S tünődve, hogy egykor meg kell halnia,
Erőt nyerék most elviselni azt.
BRUTUS.
Why, farewell, Portia. We must die, Messala:
With meditating that she must die once,
I have the patience to endure it now.
MESSALA
Nagy veszteséget így tűrjön nagy ember.
MESSALA.
Even so great men great losses should endure.
CASSIUS
E tanhoz én is szinte jól tudok:
De nem viselné így természetem.
CASSIUS.
I have as much of this in art as you,
But yet my nature could not bear it so.
BRUTUS
Elég! most élő dolgainkra. Mit szólsz,
Ha most legitt Philippihez megyünk?
BRUTUS.
Well, to our work alive. What do you think
Of marching to Philippi presently?
CASSIUS
Nem tartom jónak.
CASSIUS.
I do not think it good.
BRUTUS
És miért?
BRUTUS.
Your reason?
CASSIUS
Ezért:
Előnyösebb, ha az ellenség keres fel,
Élelme fogy, fáradnak harcosi,
S magának árt; míg mink pihenve itt
Nyugodtak, fedve s fürgék maradunk.
CASSIUS.
This it is:
'Tis better that the enemy seek us;:
So shall he waste his means, weary his soldiers,
Doing himself offense; whilst we, lying still,
Are full of rest, defense, and nimbleness.
BRUTUS
Jobb oknak enged a jó. Itt s Philippi
Között a nép csak kényszerítve hódol,
S kedvetlenül hozott nekünk adót.
S ha most az ellen erre költözik,
Hadat szed itt és teljesb számu lesz
S ujabb erővel s bátorodva jő ránk,
Ezen haszontól elvághatjuk őt,
Ha szembeszállandunk Philippinél,
Megettünk hagyva e táj népeit.
BRUTUS.
Good reasons must, of force, give place to better.
The people 'twixt Philippi and this ground
Do stand but in a forced affection;
For they have grudged us contribution:
The enemy, marching along by them,
By them shall make a fuller number up,
Come on refresh'd, new-added, and encouraged;
From which advantage shall we cut him off,
If at Philippi we do face him there,
These people at our back.
CASSIUS
Hallgass meg, jó öcsém.
CASSIUS.
Hear me, good brother.
BRUTUS
Bocsánatoddal.
Jegyezd meg efölött, hogy társaink
Teljes létszámig összevonva vannak.
Hadunk fölös, s ügyünk megért, az ellen
Növekszik napról napra; mink a fő
Fokon vagyunk s hanyatlás vár reánk.
Az emberek dolgának árja van,
Mely habdagállyal boldogságra visz,
De elmulasztva, teljes életök
Nyomorban, s zátonyok közt zárva teng.
Ily duzzadt tenger visz most minket is,
Használni kell, mig áradatja tart,
Vagy vesztjük a sors kedvezéseit.
BRUTUS.
Under your pardon. You must note besides,
That we have tried the utmost of our friends,
Our legions are brim-full, our cause is ripe:
The enemy increaseth every day;
We, at the height, are ready to decline.
There is a tide in the affairs of men
Which, taken at the flood, leads on to fortune;
Omitted, all the voyage of their life
Is bound in shallows and in miseries.
On such a full sea are we now afloat;
And we must take the current when it serves,
Or lose our ventures.
CASSIUS
Legyen, mint akarod, megyünk mi is.
S Philippinél találkozunk velök.
CASSIUS.
Then, with your will, go on:
We'll along ourselves, and meet them at Philippi.
BRUTUS
Beszédeink közt meglepett az éj,
S természetünk adóját megkivánja,
Melyet rövid nyugvással csak szüken
Fizethetünk le. Nincs mit mondanunk még?
BRUTUS.
The deep of night is crept upon our talk,
And nature must obey necessity;
Which we will niggard with a little rest.
There is no more to say?
CASSIUS
Nincsen. Jó éjszakát. Holnap korán
Kelünk s megyünk.
CASSIUS.
No more. Good night:
Early to-morrow will we rise, and hence.
BRUTUS
Köntösöm, Lucius!
Lucius el.
Isten veled, jó Messala. Titinius,
Jó éjszakát. Nemes, jó Cassius,
Jó éjet, jó nyugalmat.
BRUTUS.
Lucius!—My gown.—Farewell now, good Messala:—
Good night, Titinius:—noble, noble Cassius,
Good night, and good repose.
CASSIUS
Ó, öcsém!
Az éjnek ez rossz megkezdése volt.
Ne férjen meghasonlás lelkeinkhez.
Ne engedd, Brutus.
CASSIUS.
O my dear brother!
This was an ill beginning of the night.
Never come such division 'tween our souls!
Let it not, Brutus.
BRUTUS
Minden jól van immár.
BRUTUS.
Every thing is well.
CASSIUS
Jó éjszakát.
CASSIUS.
Good night, my lord.
BRUTUS
Jó bátya, jól nyugodjál.
BRUTUS.
Good night, good brother.
TITINIUS ÉS MESSALA
Uram, jó éjszakát.
TITINIUS. MESSALA.
Good night, Lord Brutus.
BRUTUS
Mindnyájatokkal jó szerencse járjon.
Cassius, Titinius, Messala el. Lucius visszajő a hálóköntössel.
Add a köntösöm! Hol a hangszered?
BRUTUS.
Farewell, everyone.—
Exeunt Cassius, Titinius, and Messala.
Re-enter Lucius, with the gown.
Give me the gown. Where is thy instrument?
LUCIUS
Itt a sátorban.
LUCIUS.
Here in the tent.
BRUTUS
Hogy? te álmosan
Beszélsz? Szegény fiú, nem feddelek:
Erőn túl virrasztál. Hídd Claudiust,
S még egy cselédet. Háljanak
Itt sátoromban a párnáimon.
BRUTUS.
What, thou speak'st drowsily:
Poor knave, I blame thee not, thou art o'er-watch'd.
Call Claudius and some other of my men;
I'll have them sleep on cushions in my tent.
LUCIUS
Hejh! Varro! Claudius!
Varro és Claudius jőnek.
LUCIUS.
Varro and Claudius!
Enter Varro and Claudius.
VARRO
Hivott urunk?
VARRO.
Calls my lord?
BRUTUS
Kérlek, barátim, itten háljatok,
Lehet, hogy majd fölkeltlek s üzenettel
Testvérem Cassiushoz küldelek.
BRUTUS.
I pray you, sirs, lie in my tent and sleep;
It may be I shall raise you by-and-by
On business to my brother Cassius.
VARRO
Ha tetszik, állunk és várunk reád.
VARRO.
So please you, we will stand and watch your pleasure.
BRUTUS
Nem, azt nem akarom, csak feküdjetek le,
Mert meglehet, hogy még mást gondolok.
Nézd, Lucius, a könyv, melyet keresék,
Ruhám zsebében itt van.
Varro és Claudius lefeküsznek.
BRUTUS.
I would not have it so; lie down, good sirs:
It may be I shall otherwise bethink me.—
Look, Lucius, here's the book I sought for so;
I put it in the pocket of my gown.
Servants lie down.
LUCIUS
Jól tudám
Hogy uram nekem nem adta.
LUCIUS.
I was sure your lordship did not give it me.
BRUTUS
Légy türelmes,
Jó gyermekem, nagyon feledkező vagyok.
Nehéz szemed fenntarthatnád-e még
S játszhatnál egy-két dalt e hangszeren?
BRUTUS.
Bear with me, good boy, I am much forgetful.
Canst thou hold up thy heavy eyes awhile,
And touch thy instrument a strain or two?
LUCIUS
Igen, ha tetszik, uram.
LUCIUS.
Ay, my lord, an't please you.
BRUTUS
Tetszik, fiam.
Sokat zavarlak; ám te kész, szives vagy.
BRUTUS.
It does, my boy:
I trouble thee too much, but thou art willing.
LUCIUS
Tisztemben áll.
LUCIUS.
It is my duty, sir.
BRUTUS
Nem kéne tisztedet
Erőn fölül is kényszerítenem.
Tudom, nyugonni vágy az ifju vér.
BRUTUS.
I should not urge thy duty past thy might;
I know young bloods look for a time of rest.
LUCIUS
Már én alvám, uram.
LUCIUS.
I have slept, my lord, already.
BRUTUS
Jól van s megint
Elalhatol; nem tartalak soká.
Ha élek, jót teendek még veled.
Zene és dal.
Ez álmos hang. Ó, gyilkos szender! e kis
Fiúra nyújtod ólomjogarod,
Ki itt zenél neked? Kedves fiú,
Jó éjszakát. Olyan kiméltelen
Nem leszek hozzád, hogy fölkeltselek.
Ha bólogatsz, eltörnéd hangszered.
Kiveszem kezedből. Most jó éjszakát. -
Hadd látom. Nincs behajtva a levél,
Hol elhagyám az olvasást? De itt van! (Leül)
Caesar szelleme jő.
Mi rosszul ég a gyertya! Hah, ki jő itt?
Úgy gondolom, szememnek gyöngesége
Alkotja e kisértő tűneményt.
Felém közelget. Vagy te valami?
Isten vagy angyal, ördög, vagy mi vagy,
Mitől fagy vérem, felborzad hajam;
Mondd meg, mi vagy?
BRUTUS.
It was well done; and thou shalt sleep again;
I will not hold thee long: if I do live,
I will be good to thee.—
Lucius plays and sings till he falls asleep.
This is a sleepy tune.—O murderous Slumber,
Lay'st thou thy leaden mace upon my boy,
That plays thee music?—Gentle knave, good night;
I will not do thee so much wrong to wake thee:
If thou dost nod, thou breakst thy instrument;
I'll take it from thee; and, good boy, good night.—
Let me see, let me see; is not the leaf turn'd down
Where I left reading? Here it is, I think.
Enter the Ghost of Caesar.
How ill this taper burns! Ha! who comes here?
I think it is the weakness of mine eyes
That shapes this monstrous apparition.
It comes upon me.—Art thou any thing?
Art thou some god, some angel, or some devil,
That makest my blood cold and my hair to stare?
Speak to me what thou art.
SZELLEM
Rossz szellemed.
GHOST.
Thy evil spirit, Brutus.
BRUTUS
Miért jössz?
BRUTUS.
Why comest thou?
SZELLEM
Azt mondani, hogy meglátsz Philippinél.
GHOST.
To tell thee thou shalt see me at Philippi.
BRUTUS
Jól van. Akkor hát ott majd újra látlak.
BRUTUS.
Well; then I shall see thee again?
SZELLEM
Igen, Philippinél.
Eltűnik.
GHOST.
Ay, at Philippi.
BRUTUS
Nos, hát Philippinél látlak megint.
Im eltünöl, hogy bátorodni látsz.
Gonosz szellem, veled még több beszédem
Lett volna. Hejh! fiú te, Lucius!
Ébredjetek fel, Varro, Claudius!
Hejh, Claudius.
BRUTUS.
Why, I will see thee at Philippi, then.
Ghost vanishes.
Now I have taken heart, thou vanishest:
Ill spirit, I would hold more talk with thee.—
Boy! Lucius!—Varro! Claudius! Sirs, awake!—Claudius!
LUCIUS
Uram, a húr hamis.
LUCIUS.
The strings, my lord, are false.
BRUTUS
Azt véli, most is hangszerrel mulat.
Ébredj fel, Lucius.
BRUTUS.
He thinks he still is at his instrument.—
Lucius, awake!
LUCIUS
Parancsolóm!
LUCIUS.
My lord?
BRUTUS
Mi álmod volt, hogy úgy kiáltozál?
BRUTUS.
Didst thou dream, Lucius, that thou so criedst out?
LUCIUS
Tudtomra nem kiálték.
LUCIUS.
My lord, I do not know that I did cry.
BRUTUS
Sőt igen.
Láttál valamit?
BRUTUS.
Yes, that thou didst: didst thou see any thing?
LUCIUS
Nem láttam semmit is.
LUCIUS.
Nothing, my lord.
BRUTUS
Alugyál megint. Hejh, Varro, Claudius!
Fickó te, kelj fel!
BRUTUS.
Sleep again, Lucius.—Sirrah Claudius!—
To Varro. Fellow thou, awake!
VARRO ÉS CLAUDIUS
Uram!
VARRO.
My lord?
CLAUDIUS.
My lord?
BRUTUS
Miért kiáltozátok álmotokban?
BRUTUS.
Why did you so cry out, sirs, in your sleep?
VARRO ÉS CLAUDIUS
Kiáltozánk, uram?
VARRO. CLAUDIUS.
Did we, my lord?
BRUTUS
Igen. Talán
Szemléltetek valamit?
BRUTUS.
Ay: saw you any thing?
VARRO
Nem én, uram.
Nem láttam semmit.
VARRO.
No, my lord, I saw nothing.
CLAUDIUS
Én sem.
CLAUDIUS.
Nor I, my lord.
BRUTUS
Menjetek,
Ajánljatok testvérem Cassiusnak;
Mondjátok, menjen jó korán előre
Hadával, s mink követni fogjuk őt.
BRUTUS.
Go and commend me to my brother Cassius;
Bid him set on his powers betimes before,
And we will follow.
VARRO ÉS CLAUDIUS
Parancsod teljesítve lesz!
El.
VARRO. CLAUDIUS.
It shall be done, my lord.
Exeunt.

Ötödik felvonás[szerkesztés]

1. szín[szerkesztés]

Philippi síkja. Octavius, Antonius s hadaik jőnek. SCENE I. The plains of Philippi.

Enter Octavius, Antony, and their Army.

OCTAVIUS
Reményem, íme, teljesedve van,
Antonius. Te azt mondád, az ellen
Nem fog leszállni, a hegyen marad
S a felső tájakon. S másképp ütött ki:
Sergök közel van. Itt, Philippinél
Akarnak bennünket csatára hívni,
Előbb felelve, mint mi kérdenénk.
OCTAVIUS.
Now, Antony, our hopes are answered.
You said the enemy would not come down,
But keep the hills and upper regions:
It proves not so; their battles are at hand:
They mean to warn us at Philippi here,
Answering before we do demand of them.
ANTONIUS
Ne hidd! Szivökbe látok én, s tudom;
Mért tesznek így; örülnének bizony,
Ha más helyen volnának. S ím, leszállnak
Félelmes kérkedéssel, azt remélve
Velünk e mozgás által elhitetni,
Hogy szívök bátor; ám ez mind nem így van.
Hírnök jön.
ANTONY.
Tut, I am in their bosoms, and I know
Wherefore they do it: they could be content
To visit other places; and come down
With fearful bravery, thinking by this face
To fasten in our thoughts that they have courage;
But 'tis not so.
Enter a Messenger.
HÍRNÖK
Készüljetek, vezérek; ellenink
Vitézi pompával közelgenek.
A harci véres zászló fenn lobog,
S valaminek tüstént kell történnie.
MESSENGER.
Prepare you, generals:
The enemy comes on in gallant show;
Their bloody sign of battle is hung out,
And something to be done immediately.
ANTONIUS
Octavius, vezessed népedet
Bal kéz felé a síkon lassudan:
ANTONY.
Octavius, lead your battle softly on,
Upon the left hand of the even field.
OCTAVIUS
Te balra, és én jobbra.
OCTAVIUS.
Upon the right hand I; keep thou the left.
ANTONIUS
Tervemet
Mért vágod át ily súlyos pillanatban?
ANTONY.
Why do you cross me in this exigent?
OCTAVIUS
Nem vágom át; de tenni így fogok.
Hadzene. Dobszó mellett jőnek Brutus, Cassius és hadaik.
Lucilius, Titinius, Messala és mások.
OCTAVIUS.
I do not cross you; but I will do so.
March. Drum. Enter Brutus, Cassius, and their Army;
Lucilius, Titinius, Messala, and Others.
BRUTUS
Megállanak; szándékok szólani.
BRUTUS.
They stand, and would have parley.
CASSIUS
Megállj, Titinius; szóljunk velök.
CASSIUS.
Stand fast, Titinius: we must out and talk.
OCTAVIUS
Antonius, adjunk jelt a csatára?
OCTAVIUS.
Mark Antony, shall we give sign of battle?
ANTONIUS
Ne, Caesar; várjuk felhivásukat.
Távozzatok: a vezérek szólani
Akarnak.
ANTONY.
No, Caesar, we will answer on their charge.
Make forth; the generals would have some words.
OCTAVIUS
Várjatok, míg jelt adunk.
OCTAVIUS.
Stir not until the signal.
BRUTUS
Ütés előtt szó, nemde, honfiak?
BRUTUS.
Words before blows: is it so, countrymen?
OCTAVIUS
Nem mintha jobb szeretnők, mint ti, a szót.
OCTAVIUS.
Not that we love words better, as you do.
BRUTUS
Jobb rossz ütésnél a jó szó, Octavius.
BRUTUS.
Good words are better than bad strokes, Octavius.
ANTONIUS
Jó szót adsz, Brutus, rossz ütéseidhez;
Tanú a rés, melyet Caesar szivén
Ütél, mondván: Üdv, Caesar, élj soká!
ANTONY.
In your bad strokes, Brutus, you give good words:
Witness the hole you made in Caesar's heart,
Crying, "Long live! Hail, Caesar!"
CASSIUS
Antonius, döféseid mivolta
Bizonytalan: mi szódat illeti,
Az megrabolta Hybla méheit
S mézetlen hagyta.
CASSIUS.
Antony,
The posture of your blows are yet unknown;
But for your words, they rob the Hybla bees,
And leave them honeyless.
ANTONIUS
S nem fullánktalan?
ANTONY.
Not stingless too.
BRUTUS
Igen, sőt hangtalan; mert ellopád
Döngésöket, s nagy bölcsen fenyegetsz,
Előbb, mint szúrnál.
BRUTUS.
O, yes, and soundless too,
For you have stol'n their buzzing, Antony,
And very wisely threat before you sting.
ANTONIUS
Árulók, ti nem
Tevétek úgy, midőn alávaló
Gyiloktok egymást érte Caesaron.
Vigyorogtatok, mint a majom:
Csúszátok, mint az eb; bókoltatok
Rabszolgaként, míg hátulról gazul
Az átkos Casca nyakba szúrta Caesart.
Hizelkedők!
ANTONY.
Villains, you did not so when your vile daggers
Hack'd one another in the sides of Caesar:
You show'd your teeth like apes, and fawn'd like hounds,
And bow'd like bondmen, kissing Caesar's feet;
Whilst damned Casca, like a cur, behind
Struck Caesar on the neck. O flatterers!
CASSIUS
Hizelkedők! köszönd
Magadnak, Brutus; most sem sértene
E nyelv, ha Cassius rendelkezik.
CASSIUS.
Flatterers!—Now, Brutus, thank yourself:
This tongue had not offended so to-day,
If Cassius might have ruled.
OCTAVIUS
Térjünk az ügyre. Szóváltás ha izzaszt,
A próba véresb cseppeket kivánand.
Im árulókra rántom kardomat:
Azt vélitek, hogy ismét visszaszáll?
Soha, míg Caesar huszonhárom sebe
Bosszúlva nem lesz, vagy vérébe dől
Egy másik Caesar árulók vasától.
OCTAVIUS.
Come, come, the cause: if arguing makes us sweat,
The proof of it will turn to redder drops.
Look,—
I draw a sword against conspirators:
When think you that the sword goes up again?
Never, till Caesar's three and thirty wounds
Be well avenged; or till another Caesar
Have added slaughter to the sword of traitors.
BRUTUS
Caesar, te nem halhatsz meg árulóktól,
Hacsak magaddal nem hozsz.
BRUTUS.
Caesar, thou canst not die by traitors' hands,
Unless thou bring'st them with thee.
OCTAVIUS
Úgy hiszem,
Nem sorsom halni Brutus kardja által.
OCTAVIUS.
So I hope;
I was not born to die on Brutus' sword.
BRUTUS
Volnál fajodnak legnemesbje bár,
Ó, ifju, nem halhatnál díszesebben.
BRUTUS.
O, if thou wert the noblest of thy strain,
Young man, thou couldst not die more honourably.
CASSIUS
Kényes fiú, e díszre érdemetlen,
Ily korhely cimborával frígyesülten.
CASSIUS.
A peevish school boy, worthless of such honour,
Join'd with a masker and a reveller!
ANTONIUS
A régi Cassius.
ANTONY.
Old Cassius still!
OCTAVIUS
El! Jerünk, Antonius.
Szemben dacolva hivunk ki, árulók,
Ha víni mertek, szálljatok ma síkra;
Ha nem, mikor majd kedvetek derűl.
Octavius, Antonius és seregeik el.
OCTAVIUS.
Come, Antony; away!—
Defiance, traitors, hurl we in your teeth:
If you dare fight today, come to the field;
If not, when you have stomachs.
Exeunt Octavius, Antony, and their Army.
CASSIUS
Fújj, szél, dagadj, hullám és ússz, hajó:
Feljött az ár s kockán van mindenünk.
CASSIUS.
Why, now, blow wind, swell billow, and swim bark!
The storm is up, and all is on the hazard.
BRUTUS
Lucilius, halld, egy szóm van veled.
BRUTUS.
Ho, Lucilius! Hark, a word with you.
LUCILIUS
Uram?
Brutus és Lucilius elvonulva beszélnek.
LUCILIUS.
My lord?
Brutus and Lucilius talk apart.
CASSIUS
Messala!
CASSIUS.
Messala,—
MESSALA
Mit szól vezérem?
MESSALA.
What says my General?
CASSIUS
Messala,
Ez születésem napja; e napon
Látott világot Cassius. Messala,
Add jobbod s légy tanúm, hogy a szabadság
Ügyét, miként Pompejus, kénytelen
S akaratom ellen bízom egy csatára.
Tudod; Epicurus oktatásihoz
Szitottam eddig; most megváltozott
Gondolkodásom s részint hinni kezdek
A jósjeleknek. Sardisból jövén,
Zászlóink elsejére két hatalmas
Sas szállt le s ott ült, harcosink kezéből
Mohón falván s evén. Philippiig
Kisértek el. Ma reggel elhagyának,
S fejünk fölött helyettök varju, holló
És kánya repked s mint kór martalékra
Néznek le ránk s gyászmennyezet gyanánt
Terül ki árnyak, mely alatt hadunk
Lelkét feladni készen itt hever.
CASSIUS.
Messala,
This is my birth-day; as this very day
Was Cassius born. Give me thy hand, Messala:
Be thou my witness that against my will,
As Pompey was, am I compell'd to set
Upon one battle all our liberties.
You know that I held Epicurus strong,
And his opinion: now I change my mind,
And partly credit things that do presage.
Coming from Sardis, on our former ensign
Two mighty eagles fell; and there they perch'd,
Gorging and feeding from our soldiers' hands;
Who to Philippi here consorted us:
This morning are they fled away and gone;
And in their steads do ravens, crows, and kites
Fly o'er our heads and downward look on us,
As we were sickly prey: their shadows seem
A canopy most fatal, under which
Our army lies, ready to give up the ghost.
MESSALA
Ne higgyed azt.
MESSALA.
Believe not so.
CASSIUS
Csak úgy félig hiszem.
Mert lelkem ép, és eltökélt vagyok
Minden veszéllyel bátran szembeszállni.
CASSIUS.
I but believe it partly;
For I am fresh of spirit, and resolved
To meet all perils very constantly.
BRUTUS
Tedd azt, Lucilius.
BRUTUS.
Even so, Lucilius.
CASSIUS
Most, kedves Brutusom,
Adják az istenek, hogy napjainkat
Baráti frígyben húzzuk aggkorig.
De minthogy ember dolga tudva nincs,
Gondoljuk, ami legrosszabb jöhet ránk.
Ha e csatát elvesztjük, úgy utószor
Van most, hogy egymással beszélhetünk.
Mit vagy határzott tenni ily esetben?
CASSIUS.
Now, most noble Brutus,
The gods to-day stand friendly, that we may,
Lovers in peace, lead on our days to age!
But, since th' affairs of men rest still incertain,
Let's reason with the worst that may befall.
If we do lose this battle, then is this
The very last time we shall speak together:
What are you then determined to do?
BRUTUS
Mit bölcsesség azon szabálya tart,
Amely szerint Catót kárhoztatám,
Hogy önmagát megölte. Nem tudom, mint,
De gyávaságnak tartom, életet
Kétes jövő miatti félelemből
Így szegni meg. Türéssel fegyverezve
Bevárom a hatalmak végzetét,
Kik minket itt alant kormányzanak.
BRUTUS.
Even by the rule of that philosophy
By which I did blame Cato for the death
Which he did give himself;—I know not how,
But I do find it cowardly and vile,
For fear of what might fall, so to prevent
The time of life;—arming myself with patience
To stay the providence of some high powers
That govern us below.
CASSIUS
És így, ha vesztjük e csatát, türended,
Hogy Róma utcáin diadalmasan
Hurcoljanak?
CASSIUS.
Then, if we lose this battle,
You are contented to be led in triumph
Thorough the streets of Rome?
BRUTUS
Nem, azt nem, Cassius.
Nemes római, ne hidd, hogy valaha
Rómába Brutus kötve megy. Magasb
Érzelme van. De mit Martius idusa
Kezdett, a munkát e nap végzi be,
S ha látjuk ismét egymást, nem tudom.
Azért utolsó búcsúnkat vegyük.
Légy boldog mindörökre, Cassius.
Mosolygunk rajt, ha még találkozunk;
Ha tán nem, úgy e búcsuvét helyes volt.
BRUTUS.
No, Cassius, no: think not, thou noble Roman,
That ever Brutus will go bound to Rome;
He bears too great a mind. But this same day
Must end that work the Ides of March begun;
And whether we shall meet again I know not.
Therefore our everlasting farewell take:
For ever, and for ever, farewell, Cassius!
If we do meet again, why, we shall smile;
If not, why, then this parting was well made.
CASSIUS
Légy boldog mindörökre, Brutusom;
Ha találkozunk, mosolygunk rajt bizonnyal,
Ha nem, való: e búcsuvét helyes volt.
CASSIUS.
For ever and for ever farewell, Brutus!
If we do meet again, we'll smile indeed;
If not, 'tis true this parting was well made.
BRUTUS
Most rajta, menjünk! Ó, ha e napi
Dolgoknak végét tudná emberész!
De elég, hogy a nap véget ér s a vég
Majd akkor tudva lesz. Keljünk tova.
El.
BRUTUS.
Why then, lead on. O, that a man might know
The end of this day's business ere it come!
But it sufficeth that the day will end,
And then the end is known.—Come, ho! away!
Exeunt.

2. szín[szerkesztés]

Ugyanott. Csatamező. Zaj. Brutus és Messala jőnek. SCENE II. The same. The field of battle.

Alarum. Enter Brutus and Messala.

BRUTUS
Nyargalj, Messala, nyargalj s vidd ez írást
Oda túl a hadhoz; rohanjanak
Erős riadó.
Egyszerre mind, mert, amint észrevettem,
Lankadt a harc Octavius felén,
S gyors támadással megdönthetjük őket.
Nyargalj, Messala, mind rohanjanak le. (El)
BRUTUS.
Ride, ride, Messala, ride, and give these bills
Unto the legions on the other side:
Let them set on at once; for I perceive
But cold demeanor in Octavius' wing,
And sudden push gives them the overthrow.
Ride, ride, Messala: let them all come down.
Exeunt.

3. szín[szerkesztés]

Ugyanott. Más része a síknak. Hadizaj. Cassius és Titinius jőnek. SCENE III. Another part of the field.

Alarum. Enter Cassius and Titinius.

CASSIUS
Ó, nézd, Titinius, a gaz nép szalad!
Magam magaméinak ellensége lettem.
Ez a zászlóm már fordult; én a gyávát
Megöltem és ezt tőle elvevém.
CASSIUS.
O, look, Titinius, look, the villains fly!
Myself have to mine own turn'd enemy:
This ensign here of mine was turning back;
I slew the coward, and did take it from him.
TITINIUS
Ó, Cassius, Brutus nagyon korán
Adá a jelt, s megnyomván egy kevéssé
Octaviust, mohón hajtott neki.
Vitézi zsákmányoltak, míg mi végképp
Bezáratánk Antonius hadától.
Pindarus jő.
TITINIUS.
O Cassius, Brutus gave the word too early;
Who, having some advantage on Octavius,
Took it too eagerly: his soldiers fell to spoil,
Whilst we by Antony are all enclosed.
Enter Pindarus.
PINDARUS
Szaladj tovább, uram, szaladj tovább.
Már sátorodban jár Antonius.
Nemes Cassius, távozzál messze innen.
PINDARUS.
Fly further off, my lord, fly further off;
Mark Antony is in your tents, my lord:
Fly, therefore, noble Cassius, fly far' off.
CASSIUS
E domb eléggé távol van. Titinius,
Nézd: sátram az, hol látom a tüzet?
CASSIUS.
This hill is far enough.—Look, look, Titinius;
Are those my tents where I perceive the fire?
TITINIUS
Az, uram.
TITINIUS.
They are, my lord.
CASSIUS
Titinius, ha engemet szeretsz,
Ülj fel lovamra, sarkantyúzd, amíg
Ama hadakhoz vitt és visszahoz,
Hogy tudjam azt bizonnyal, a hadak
Barát vagy ellenség-e?
CASSIUS.
Titinius, if thou lovest me,
Mount thou my horse and hide thy spurs in him,
Till he have brought thee up to yonder troops
And here again; that I may rest assured
Whether yond troops are friend or enemy.
TITINIUS
Itt termek tüstént, mint a gondolat.
El.
TITINIUS.
I will be here again, even with a thought.
Exit.
CASSIUS
Menj, Pindarus, menj, hágj fölebb a dombra.
Látásom tompa volt mindenha; nézd
Titiniust s mondd, mit látsz a mezőn?
Pindarus el.
Ez nap születtem, időm véget ért,
És ahol kezdém, ott végzendem el:
Éltem lejárta útkörét. Fiú,
Mi újság?
CASSIUS.
Go, Pindarus, get higher on that hill:
My sight was ever thick: regard Titinius,
And tell me what thou notest about the field.—
Pindarus goes up.
This day I breathed first: time is come round,
And where I did begin, there shall I end;
My life is run his compass.—Sirrah, what news?
PINDARUS
fenn.
Ó, uram!
PINDARUS.
Above. O my lord!
CASSIUS
Mi baj?
CASSIUS.
What news?
PINDARUS
Titiniust
Lovasok kerítik s nekihajtanak,
De vágtat ő is, most csaknem beérték.
Most, most, Titinius! Leszállanak
Néhányan, ó, és ő is: fogva van.
Kiáltás.
És halld! örömükben mint ujjonganak.
PINDARUS.
Above. Titinius is enclosed round about
With horsemen, that make to him on the spur:
Yet he spurs on. Now they are almost on him.—
Now, Titinius!—Now some 'light. O, he 'lights too:
He's ta'en; Shout. and, hark! they shout for joy.
CASSIUS
Jöjj el, ne nézd tovább. Ó, gyáva, én,
Ki élek, míg legjobb barátimat
Szemem előtt elfogják.
Pindarus jő.
Jöjj ide,
Fiú. Rabbá tevélek Parthiában
S meghagyva éltedet, fölesketélek,
Hogy bármit megtenned parancsolok,
Véghezviended. Jöjj most s teljesítsd
Az esküt. Légy szabad s e karddal itt,
Mely Caesart döfte, nyisd meg e kebelt.
Ne válaszolj. Itt, tartsad markolatját,
S ha arcom fedve lesz, mint most vagyon,
Forditsd felém. Caesar! torolva vagy,
S azon karddal, mely tégedet megölt.
Meghal.
CASSIUS.
Come down; behold no more.—
O, coward that I am, to live so long,
To see my best friend ta'en before my face!
Pindarus descends.
Come hither, sirrah:
In Parthia did I take thee prisoner;
And then I swore thee, saving of thy life,
That whatsoever I did bid thee do,
Thou shouldst attempt it. Come now, keep thine oath;
Now be a freeman; and with this good sword,
That ran through Caesar's bowels, search this bosom.
Stand not to answer: here, take thou the hilts;
And when my face is cover'd, as 'tis now,
Guide thou the sword.—Caesar, thou art revenged,
Even with the sword that kill'd thee.
Dies.
PINDARUS
Így most szabad vagyok, de nem levék az,
Ha rajtam állott volna. Ó, Cassius,
E hontól Pindar messze bujdosik,
Hol őt ne lássa többé római.
El.
Titinius visszajő Messalával.
PINDARUS.
So, I am free, yet would not so have been,
Durst I have done my will.—O Cassius!
Far from this country Pindarus shall run,
Where never Roman shall take note of him.
Exit.
Re-enter Titinius with Messala.
MESSALA
Kölcsönbe megy, Titinius. Nemes
Brutus legyőzte Octavius hadát,
Mint Cassius hadát Antonius.
MESSALA.
It is but change, Titinius; for Octavius
Is overthrown by noble Brutus' power,
As Cassius' legions are by Antony.
TITINIUS
E hír majd felvidítja Cassiust.
TITINIUS.
These tidings would well comfort Cassius.
MESSALA
Hol hagytad őtet?
MESSALA.
Where did you leave him?
TITINIUS
Teljes csüggedésben
Rabjával, Pindarusszal, itt a dombon.
TITINIUS.
All disconsolate,
With Pindarus his bondman, on this hill.
MESSALA
Nem ő, ki ott a földön elterült?
MESSALA.
Is not that he that lies upon the ground?
TITINIUS
Nem úgy terült, mint élő. Ó, szivem!
TITINIUS.
He lies not like the living. O my heart!
MESSALA
Nem ő az?
MESSALA.
Is not that he?
TITINIUS
Nem, Messala; volt, de már
Nem Cassius többé. Ó, nyúgovó nap,
Mint éjre szállasz rőt sugáraiddal,
Úgy szálla vérben Cassius napja le:
Rómának fénye szállt; lejárt napunk;
Most felleg, harmat, vész, jöjj; tetteink
Már téve vannak. Nem bizott merész
Sikeremben és e tettet az tevé.
TITINIUS.
No, this was he, Messala,
But Cassius is no more.—O setting Sun,
As in thy red rays thou dost sink to night,
So in his red blood Cassius' day is set,
The sun of Rome is set! Our day is gone;
Clouds, dews, and dangers come; our deeds are done!
Mistrust of my success hath done this deed.
MESSALA
Nem vára jó sikert, s az tette ezt.
Ó, mélabú fia, gyűlölt tévedés,
Mért képzesz dolgokat, mik nincsenek,
Az éber ész elé? Könnyen fogant
Csalatkozás, te nem születel soha
Szerencsésen; mert aki hordozott,
Anyádat gyilkolod meg.
MESSALA.
Mistrust of good success hath done this deed.
O hateful Error, Melancholy's child!
Why dost thou show to the apt thoughts of men
The things that are not? O Error, soon conceived,
Thou never comest unto a happy birth,
But kill'st the mother that engender'd thee!
TITINIUS
Pindarus!
Hejh, hol vagy, Pindarus?
TITINIUS.
What, Pindarus! where art thou, Pindarus?
MESSALA
Keressed őt,
Titinius, mig én megyek nemes
Brutus fülét e hírrel általütni.
Átütni, mondhatom: mert fent acél,
Méregbe mártott nyíl Brutus fülének.
Oly kedves éppen, mint e hír leend.
MESSALA.
Seek him, Titinius, whilst I go to meet
The noble Brutus, thrusting this report
Into his ears: I may say, thrusting it;
For piercing steel and darts envenomed
Shall be as welcome to the ears of Brutus
As tidings of this sight.
TITINIUS
Siess el, Messala, én majd Pindarust
Keresem fel addig.
Messala el.
Miért küldél tova,
Derék Cassius? Én nem barátaiddal
Találkozám-e? Nem tevék-e ők
E győzelem füzérét homlokomra,
Hogy adjam át neked? Nem hallhatád-e
A felkiáltást? Ah, te balra értél
Minden körülményt. Ám e koszorút
Feltenni homlokodra Brutusod
Parancsolá, s parancsát teljesítem.
Jöjj gyorsan, Brutus, s lássad e helyen,
Mint tisztelém meg Cajus Cassiust.
Bocsánat, istenek, ez római halál:
Jöjj, Cassiusnak kardja és találd
Titinius szivét.
Meghal.
Riadó. Messala visszajő. Brutus, ifjú Cato, Strato, Volumnius és Lucilius.
TITINIUS.
Hie you, Messala,
And I will seek for Pindarus the while.—
Exit Messala.
Why didst thou send me forth, brave Cassius?
Did I not meet thy friends? And did not they
Put on my brows this wreath of victory,
And bid me give it thee? Didst thou not hear their shouts?
Alas, thou hast misconstrued every thing!
But, hold thee, take this garland on thy brow;
Thy Brutus bid me give it thee, and I
Will do his bidding.—Brutus, come apace,
And see how I regarded Caius Cassius.—
By your leave, gods: this is a Roman's part:
Come, Cassius' sword, and find Titinius' heart.
Dies.
Alarum. Re-enter Messala, with Brutus, young Cato,
Strato, Volumnius, and Lucilius.
BRUTUS
Hol, Messala, mondd, hol fekszik teteme?
BRUTUS.
Where, where, Messala, doth his body lie?
MESSALA
Amott, s Titinius kesergi őt.
MESSALA.
Lo, yonder, and Titinius mourning it.
BRUTUS
Titinius arca fölfelé van.
BRUTUS.
Titinius' face is upward.
CATO
Meghalt.
CATO.
He is slain.
BRUTUS
Ó, Caesar! most is tart hatalmad.
Lelked körüljár, s minnen belseinkre
Fordítja kardjainkat.
BRUTUS.
O Julius Caesar, thou art mighty yet!
Thy spirit walks abroad, and turns our swords
In our own proper entrails.
Low alarums.
CATO
Derék Titinius!
Im, Cassiust mint koszorúzta meg.
Tompa zaj.
CATO.
Brave Titinius!
Look whether he have not crown'd dead Cassius!
BRUTUS
Él, mint ezek, még két ily római?
Az ég veletek, utolsó rómaiak.
Lehetlen, hogy hasonlót valaha
Szülhessen Róma. E halottnak én,
Barátim, több könyűvel tartozom,
Mint mennyit megfizetni láttok itt.
De lelek időt, ó, Cassius, lelek
Időt reá. Most küldjük tetemét
Tharsosba innen. Itt a harcmezőn
Nem tesszük sírba, mert csüggesztene.
Lucilius, ifju Cato, jöjjetek,
Keljünk a síkra; Labeo, Flavius,
Vigyétek a hadat. Most három óra,
S az éj előtt még, rómaiak, szerencsét
Kisértni menjünk egy másik csatában.
El.
BRUTUS.
Are yet two Romans living such as these?—
The last of all the Romans, fare thee well!
It is impossible that ever Rome
Should breed thy fellow.—Friends, I owe more tears
To this dead man than you shall see me pay.—
I shall find time, Cassius, I shall find time.—
Come therefore, and to Thassos send his body:
His funerals shall not be in our camp,
Lest it discomfort us.—Lucilius, come;—
And come, young Cato;—let us to the field.—
Labeo and Flavius, set our battles on:—
'Tis three o'clock; and Romans, yet ere night
We shall try fortune in a second fight.
Exeunt.

4. szín[szerkesztés]

Más része a harcmezőnek. Riadó.

Katonák jőnek viaskodva mind a két seregből, azután Brutus, Cato, Lucilius s egyebek.

SCENE IV. Another part of the field.

Alarum. Enter, fighting, Soldiers of both armies; then Brutus, young Cato, Lucilius, and Others.

BRUTUS
Még rajta, bátran, rajta, honfiak.
BRUTUS.
Yet, countrymen, O, yet hold up your heads!
CATO
Mely fattyu nem megyen? Ki jő velem?
Kikiáltom, ím, a harcmezőn nevem:
Hejh! én vagyok Marcus Cato fia,
A hon barátja, zsarnokgyűlölő.
Hejh, én vagyok Marcus Cato fia!
Támad.
CATO.
What bastard doth not? Who will go with me?
I will proclaim my name about the field:—
I am the son of Marcus Cato, ho!
A foe to tyrants, and my country's friend;
I am the son of Marcus Cato, ho!
Charges the enemy.
BRUTUS
És Brutus én, Marcus Brutus vagyok,
Honom barátja;
Ismerjetek meg, Brutus én vagyok.
(Megy, az ellenséget megtámadja)
Cato, megnyomatván, elesik.
BRUTUS.
And I am Brutus, Marcus Brutus, I;
Brutus, my country's friend; know me for Brutus!
Exit, charging the enemy. Cato is overpowered, and falls.
LUCILIUS
Ifjú s nemes Cato! te halva vagy.
Vitézül, mint Titinius, halál;
Méltán becs illet, mint Cato fiát.
LUCILIUS.
O young and noble Cato, art thou down?
Why, now thou diest as bravely as Titinius;
And mayst be honour'd, being Cato's son.
ELSŐ KATONA
Add meg magad, vagy meghalsz.
FIRST SOLDIER.
Yield, or thou diest.
LUCILIUS
Megadom,
De csak hogy haljak; íme, fogjad ezt.
Pénzt nyújt.
S ölj meg legitt, öld meg Brutust s szerezz
Halála által hírt.
LUCILIUS.
Only I yield to die:
There is so much that thou wilt kill me straight;
Offering money.
Kill Brutus, and be honour'd in his death.
ELSŐ KATONA
Az nem szabad.
Ó, ez nemes fogoly.
FIRST SOLDIER.
We must not. A noble prisoner!
MÁSODIK KATONA
Hejh! félre innen,
Antoniusnak meg kell mondani,
Hogy Brutus fogva van.
SECOND SOLDIER.
Room, ho! Tell Antony, Brutus is ta'en.
ELSŐ KATONA
Majd megjelentem.
Jön a vezér.
Antonius jő.
Uram, Brutus fogoly;
Brutust fogollyá tettük.
FIRST SOLDIER.
I'll tell the news. Here comes the General.—
Enter Antony.
Brutus is ta'en, Brutus is ta'en, my lord.
ANTONIUS
Hol vagyon?
ANTONY.
Where is he?
LUCILIUS
Jó helyt, elég jó helyt, Antonius.
Hidd el nekem, hogy ellenség soha
Nemes Brutust nem fogja élve meg:
E szégyentől megóják istenek.
Ha halva vagy élve megleled, magához
Brutushoz illőleg találod őt.
LUCILIUS.
Safe, Antony; Brutus is safe enough:
I dare assure thee that no enemy
Shall ever take alive the noble Brutus:
The gods defend him from so great a shame!
When you do find him, or alive or dead,
He will be found like Brutus, like himself.
ANTONIUS
Barátom, ez nem Brutus, bár bizonyra
Mondom, nem olcsóbb értékű fogoly.
Vigyázzatok rá, tartsátok szelíden.
Inkább ohajtok ily embert barátul,
Mint ellenségemül. Most menjetek,
Nézzétek: Brutus él-e vagy halott,
S Octavius sátrába hozzatok hírt,
Mint állnak dolgaink.
El.
ANTONY.
This is not Brutus, friend; but, I assure you,
A prize no less in worth. Keep this man safe,
Give him all kindness; I had rather have
Such men my friends than enemies. Go on,
And see whether Brutus be alive or dead;
And bring us word unto Octavius' tent
How everything is chanced.
Exeunt.

5. szín[szerkesztés]

Más része a harcmezőnek.

Brutus, Dardanius, Clitus, Strato és Volumnius jőnek.

SCENE V. Another part of the field.

Enter Brutus, Dardanius, Clitus, Strato, and Volumnius.

BRUTUS
Szegény maradvány hű barátaimból,
Nyugodjatok meg e sziklán.
BRUTUS.
Come, poor remains of friends, rest on this rock.
CLITUS
Uram,
Statilius fáklyáját fölmutatta,
De nem jön; fogva, vagy tán ölve van.
CLITUS.
Statilius show'd the torch-light; but, my lord,
He came not back: he is or ta'en or slain.
BRUTUS
Clitus, jer, ülj le. „Ölni” most a jelszó;
Divat lett ölni. Hallod-e, Clitus?
Súg.
BRUTUS.
Sit thee down, Clitus: slaying is the word;
It is a deed in fashion. Hark thee, Clitus.
Whispering.
CLITUS
Mit? Én, uram? Nem, széles e világért.
CLITUS.
What, I, my lord? No, not for all the world.
BRUTUS
Csitt, szót se többé.
BRUTUS.
Peace then! no words.
CLITUS
Inkább magamat.
CLITUS.
I'll rather kill myself.
BRUTUS
súgva.
Dardanius, halld.
BRUTUS.
Hark thee, Dardanius.
Whispers him.
DARDANIUS
Én tenném-e azt?
DARDANIUS.
Shall I do such a deed?
CLITUS
Ó, Dardanius.
CLITUS.
O Dardanius!
DARDANIUS
Ó, Clitus.
DARDANIUS.
O Clitus!
CLITUS
Mily rossz ajánlást tett Brutus neked?
CLITUS.
What ill request did Brutus make to thee?
DARDANIUS
Hogy őt megöljem. Nézd, mint elmerült.
DARDANIUS.
To kill him, Clitus. Look, he meditates.
CLITUS
A jeles edény most már úgy telve van
Keservvel, hogy szemén kiömledez.
CLITUS.
Now is that noble vessel full of grief,
That it runs over even at his eyes.
BRUTUS
Egy szóra, jó Volumnius, jövel.
BRUTUS.
Come hither, good Volumnius; list a word.
VOLUMNIUS
Mit szól uram?
VOLUMNIUS.
What says my lord?
BRUTUS
Csak ezt, Volumnius.
Caesarnak lelke megjelent előttem
Két ízben éjjel. Sardisnál előbb
S múlt éjjel itt Philippi síkjain.
Órám eljött, tudom.
BRUTUS.
Why, this, Volumnius:
The ghost of Caesar hath appear'd to me
Two several times by night; at Sardis once,
And this last night here in Philippi fields:
I know my hour is come.
VOLUMNIUS
Nem úgy, uram.
VOLUMNIUS.
Not so, my lord.
BRUTUS
Sőt ez bizonyos, Volumnius.
Mint áll a világ, látod, Volumnius.
Az ellenség az örvényhez szorított;
Távoli zaj.
Jobb önként ugranunk, mint várni, míg
Belé taszítnak. Jó Volumnius,
Egy iskolába jártunk, jól tudod;
E régi szeretetünkre kényszerítlek,
Tartsd kardomat, míg én beléesem.
BRUTUS.
Nay I am sure it is, Volumnius.
Thou seest the world, Volumnius, how it goes;
Our enemies have beat us to the pit:
Low alarums.
It is more worthy to leap in ourselves
Than tarry till they push us. Good Volumnius,
Thou know'st that we two went to school together;
Even for that our love of old, I pr'ythee,
Hold thou my sword-hilts, whilst I run on it.
VOLUMNIUS
Ez nem baráthoz illő tiszt, uram.
Zaj közelít.
VOLUMNIUS.
That's not an office for a friend, my lord.
Alarums still.
CLITUS
Fuss, fuss, uram, tovább itt nem maradhatsz.
CLITUS.
Fly, fly, my lord! there is no tarrying here.
BRUTUS
Az istenek veled - s veled, Volumnius.
Strato, te eddig folyvást csak aludtál,
Élj boldogul, Strato. Jó földiim!
Örül szivem, hogy teljes életemben
Nem leltem embert, hozzám hűtelent.
Engem nagyobb dics ér e rossz napon,
Mint Marcus Antonius s Octavius
Ez aljas győzelemmel nyerni fognak.
Most éljetek mindnyájan boldogul,
Mert Brutus nyelve már bezárja élte
Történetét. Szememre éj borong,
Testem pihenni vágy, mely csak azért
Fáradt, hogy ezt az órát érje el.
Zaj, közben kiáltás: „Fuss, fuss, fuss!”
BRUTUS.
Farewell to you;—and you;—and you, Volumnius.—
Strato, thou hast been all this while asleep;
Farewell to thee too, Strato.—Countrymen,
My heart doth joy, that yet in all my life
I found no man but he was true to me.
I shall have glory by this losing day,
More than Octavius and Mark Antony
By this vile conquest shall attain unto.
So, fare you well at once; for Brutus' tongue
Hath almost ended his life's history:
Night hangs upon mine eyes; my bones would rest
That have but labour'd to attain this hour.
Alarums. Cry within, "Fly, fly, fly!"
CLITUS
Fuss, fuss, uram!
CLITUS.
Fly, my lord, fly!
BRUTUS
El, majd követlek.
Clitus, Dardanius, Volumnius el.
Kérlek, Strato, maradj urad körül.
Te jószivű legény vagy: életed
Ezáltal vett becsületízt magába.
Tartsd kardomat és fordulj el, amíg
Belé nem omlom. Strato, megteszed?
BRUTUS.
Hence! I will follow.—
Exeunt Clitus, Dardanius, and Volumnius.
I pr'ythee, Strato, stay thou by thy lord:
Thou art a fellow of a good respect;
Thy life hath had some smack of honor in it:
Hold, then, my sword, and turn away thy face,
While I do run upon it. Wilt thou, Strato?
STRATO
Add jobbodat, s az istenek veled.
STRATO.
Give me your hand first: fare you well, my lord.
BRUTUS
Élj boldogul. - Caesar, most légy nyugodt:
Nem öltelek meg fél ily örömest.
Kardjába omol s meghal.
Zaj. Visszavonulás. Octavius, Antonius, Messala, Lucius s a sereg jőnek.
BRUTUS.
Farewell, good Strato.—Caesar, now be still:
I kill'd not thee with half so good a will.
He runs on his sword, and dies.
Alarum. Retreat. Enter Octavius, Antony, Messala, Lucilius, and
Army.
OCTAVIUS
Mi ember ez itt?
OCTAVIUS.
What man is that?
MESSALA
Uramnak embere.
Szólj, Strato, hol van urad?
MESSALA.
My master's man.—Strato, where is thy master?
STRATO
Ment a bilincstől,
Melyet te hordasz, Messala; tetemét
Égethetik csak porrá a nyerők,
Mert Brutus önnön győzte meg magát
És senki másnak díszt nem ád halála.
STRATO.
Free from the bondage you are in, Messala:
The conquerors can but make a fire of him;
For Brutus only overcame himself,
And no man else hath honour by his death.
LUCILIUS
Így kelle Brutust lelni. Köszönöm,
Brutus, hogy megbizonylád szavamat.
LUCILIUS.
So Brutus should be found.—I thank thee, Brutus,
That thou hast proved Lucilius' saying true.
OCTAVIUS
Brutus cselédit mind megfogadom.
Legény, akarod idődet nálam tölteni?
OCTAVIUS.
All that served Brutus, I will entertain them.—
Fellow, wilt thou bestow thy time with me?
STRATO
Igen, ha általenged Messala.
STRATO.
Ay, if Messala will prefer me to you.
OCTAVIUS
Tedd azt, jó Messala.
OCTAVIUS.
Do so, good Messala.
MESSALA
Strato, mint halt uram?
MESSALA.
How died my master, Strato?
STRATO
A kardot én tartám s úgy dőlt belé.
STRATO.
I held the sword, and he did run on it.
MESSALA
Octavius, tehát vedd által őt,
Ki uramnak e végszolgálatot tevé.
MESSALA.
Octavius, then take him to follow thee,
That did the latest service to my master.
ANTONIUS
Ez volt a legnemesbik római
Mindnyája közt; a többi lázadók,
Amit tevének, őkivűle, mind
Irígységből tevék nagy Caesar ellen.
Ő tiszta szándékból és egyedül
Közjó miatt szövetkezett velök.
Szelíd volt élte; s úgy vegyültenek
Az elemek benne, hogy fölkelhete
A természet s világnak mondhatá:
„Ez férfi volt.”
ANTONY.
This was the noblest Roman of them all:
All the conspirators, save only he,
Did that they did in envy of great Caesar;
He only, in a general-honest thought
And common good to all, made one of them.
His life was gentle; and the elements
So mix'd in him that Nature might stand up
And say to all the world, "This was a man!"
OCTAVIUS
Erényéhez képest bánjunk vele
Temetési gyásszal s minden tisztelettel.
Bajnokhoz illő díszben teteme
Az éjjel sátoromban fog fekünni.
Most hadd nyugodjék a nép és mi menjünk
A nap dicsőségét megosztani.
El.
OCTAVIUS.
According to his virtue let us use him
With all respect and rites of burial.
Within my tent his bones to-night shall lie,
Most like a soldier, order'd honorably.—
So, call the field to rest; and let's away,
To part the glories of this happy day.
Exeunt.