Julius Caesar/Harmadik felvonás, 1. szín

← Második felvonás, 4. szín

Julius Caesar
szerző: William Shakespeare, fordító: Vörösmarty Mihály
Harmadik felvonás, 1. szín

Harmadik felvonás, 2. szín →

Vörösmarty Mihály szövegét átdolgozta:

Capitolium. - A szenátus fent ülésezik. Egy sereg nép a Capitoliumba vivő utcán, közöttük Artemidorus s a jós. Trombitaszó. Caesar, Brutus, Cassius, Casca, Decius, Metellus, Trebonius, Cinna, Antonius, Lepidus, Popilius, Publius s mások.	SCENE I. Rome. Before the Capitol; the Senate sitting. A crowd of people in the street leading to the Capitol, among them Artemidorus and the Soothsayer. Flourish. Enter Caesar, Brutus, Cassius, Casca, Decius, Metellus, Trebonius, Cinna, Antony, Lepidus, Popilius, Publius, and others.
CAESAR Im, eljött Martiusnak idusa.	CAESAR. The Ides of March are come.
JÓS Igen, Caesar, de nem múlt el.	SOOTHSAYER. Ay, Caesar; but not gone.
ARTEMIDORUS Légy üdvöz, Caesar, olvasd e levélkét.	ARTEMIDORUS. Hail, Caesar! read this schedule.
DECIUS Óhajtaná Trebonius, ha érkezendel, Alázatos kérelmét áttekintnéd.	DECIUS. Trebonius doth desire you to o'er-read, At your best leisure, this his humble suit.
ARTEMIDORUS Enyémet olvasd, ó, Caesar, előbb; Ez Caesart legközelebbről illeti. Nagy Caesar, olvasd.	ARTEMIDORUS. O Caesar, read mine first; for mine's a suit That touches Caesar nearer: read it, great Caesar.
CAESAR Ami minket illet, Végül maradjon.	CAESAR. What touches us ourself shall be last served.
ARTEMIDORUS Ó, Caesar, ne hagyd el; Olvasd legitt.	ARTEMIDORUS. Delay not, Caesar; read it instantly.
CAESAR Ez a fickó bolond?	CAESAR. What, is the fellow mad?
PUBLIUS Tágulj, fiú.	PUBLIUS. Sirrah, give place.
CASSIUS Mit sürgetőzöl kérelmeddel utcán? A Capitoliumba jöjj. Caesar bemegy, a többi utána. A szenátorok fölkelnek.	CASSIUS. What, urge you your petitions in the street? Come to the Capitol. Caesar enters the Capitol, the rest following. All the Senators rise.
POPILIUS Óhajtom, hogy ma célt érjen merénytek.	POPILIUS. I wish your enterprise to-day may thrive.
CASSIUS Merény, Popilius?	CASSIUS. What enterprise, Popilius?
POPILIUS Élj boldogul. Caesar felé megy.	POPILIUS. Fare you well. Advances to Caesar.
BRUTUS Mit monda Popilius Lena?	BRUTUS. What said Popilius Lena?
CASSIUS Kivánta, hogy ma célt érjen merényünk. Szándékunk, félek, felfödöztetett.	CASSIUS. He wish'd to-day our enterprise might thrive. I fear our purpose is discovered.
BRUTUS Nézd, mint közelget Caesarhoz; figyelj rá.	BRUTUS. Look, how he makes to Caesar: mark him.
CASSIUS Serényen, Casca, mert megelőztetünk. Most mit tegyünk, Brutus? Ha ez kisűl, Cassius vagy Caesar nem tér vissza többé; Kivégzem magamat.	CASSIUS. Casca, be sudden, for we fear prevention.— Brutus, what shall be done? If this be known, Cassius or Caesar never shall turn back, For I will slay myself.
BRUTUS Légy nyúgodt, Cassius, Popilius nem dolgainkról beszél. Mert, nézd, mosolyg, s Caesar nem változik.	BRUTUS. Cassius, be constant: Popilius Lena speaks not of our purposes; For, look, he smiles, and Caesar doth not change.
CASSIUS Trebonius jól tudja idejét, Mert félrevonja már Antoniust. Antonius s Trebonius el. Caesar s a szenátorok üléseiket elfoglalják.	CASSIUS. Trebonius knows his time, for, look you, Brutus, He draws Mark Antony out of the way. Exeunt Antony and Trebonius. Caesar and the Senators take their seats.
DECIUS Hol van Metellus? jöjjön és legott Caesarnak a kérelmet nyújtsa be.	DECIUS. Where is Metellus Cimber? Let him go, And presently prefer his suit to Caesar.
BRUTUS Helyén van már; közelb, s pártoljuk őt.	BRUTUS. He is address'd; press near and second him.
CINNA S te, Casca, első vagy, ki kart emelsz.	CINNA. Casca, you are the first that rears your hand.
	CASCA. Are we all ready?
CAESAR Mind itt vagyunk? Mi tárgy van hátra még, Mit Caesar és tanácsa rendbe hozzon?	CAESAR. What is now amiss That Caesar and his Senate must redress?
METELLUS Dicső, fenséges s nagy hatalmu Caesar, Metellus Cimber székedhez borul S alázott szívvel... Letérdel.	METELLUS. Most high, most mighty, and most puissant Caesar, Metellus Cimber throws before thy seat An humble heart. Kneeling.
CAESAR Kénytelen vagyok Szavadba vágni, Cimber; e csuszás, E szolgahajlongás képes lehet Közemberek vérét felgyújtani, S első döntést, főparancsot gyerekmód Megváltoztatni. Dőrén azt ne hidd, Hogy Caesar vére olyan pártütő, Mely olyanért, mi csak bolondra hat, Valódiságából felolvadozzon: Az édes szókat, mélyen görbedő Hajlongást értem s rossz kopóhizelgést. Testvéred végzés által űzetett ki, S ha most te érte hajlongsz, kérsz, hizelgsz, Felrúglak, mint ebet; Caesar, jegyezd meg ezt, Igaztalant nem tesz, s azért nem is Engesztelődik ok nélkül.	CAESAR. I must prevent thee, Cimber. These couchings and these lowly courtesies Might fire the blood of ordinary men, And turn pre-ordinance and first decree Into the law of children. Be not fond, To think that Caesar bears such rebel blood That will be thaw'd from the true quality With that which melteth fools; I mean, sweet words, Low-crooked curtsies, and base spaniel-fawning. Thy brother by decree is banished: If thou dost bend, and pray, and fawn for him, I spurn thee like a cur out of my way.
METELLUS Nincs hát becsesb szó, mely Caesar fülében Kedvesb zengésü volna, mint enyém, Hogy visszahíja számütött öcsémet?	METELLUS. Caesar, thou dost me wrong.
	CAESAR. Caesar did never wrong but with just cause, Nor without cause will he be satisfied.
	METELLUS. Is there no voice more worthy than my own, To sound more sweetly in great Caesar's ear For the repealing of my banish'd brother?
BRUTUS Kezedet, de nem hízelegve, csókolom, Caesar, könyörgve, hogy legott adassék Szabadság visszatérni Publiusnak.	BRUTUS. I kiss thy hand, but not in flattery, Caesar; Desiring thee that Publius Cimber may Have an immediate freedom of repeal.
CAESAR Hogy? Brutus!	CAESAR. What, Brutus?
CASSIUS Bocsánatot, Caesar, bocsánatot. Lábadhoz omlik, íme, Cassius, Felmentését kérve Publiusnak.	CASSIUS. Pardon, Caesar; Caesar, pardon: As low as to thy foot doth Cassius fall, To beg enfranchisement for Publius Cimber.
CAESAR Volnék, miként ti, hajlanám; ha kérni Tudnék, hajthatna kérelem. De én Szilárd vagyok, mint éjszak csillaga, Melyhez kimérten nyugvó szerkezetre Hasonló nincs az égnek boltozatján. Számtalan szikra festi az eget És mindenik tűz, fénylő mindenik, De egy vagyon csak, mely helyén marad: Úgy a világ is fel van bútorozva Emberrel, s embervér, hús mindenik S érző; de mind e sok között csupán Egyet tudok, ki víhatatlanul És rendületlen megmarad fokán. Hogy ez én vagyok, hagyjátok megmutatnom Azáltal is, hogy eltökélt valék Száműzni Publiust, s elszánt vagyok Száműzetésben hagyni őt.	CAESAR. I could be well moved, if I were as you; If I could pray to move, prayers would move me: But I am constant as the northern star, Of whose true-fix'd and resting quality There is no fellow in the firmament. The skies are painted with unnumber'd sparks, They are all fire, and every one doth shine; But there's but one in all doth hold his place: So in the world; 'tis furnish'd well with men, And men are flesh and blood, and apprehensive; Yet in the number I do know but one That unassailable holds on his rank, Unshaked of motion: and that I am he, Let me a little show it, even in this,— That I was constant Cimber should be banish'd, And constant do remain to keep him so.
CINNA Ó, Caesar...	CINNA. O Caesar,—
CAESAR El innen! Olympot felforgatni törsz?	CAESAR. Hence! wilt thou lift up Olympus?
DECIUS Nagy Caesar!	DECIUS. Great Caesar,—
CAESAR Brutus nem hiába térdel-e?	CAESAR. Doth not Brutus bootless kneel?
CASCA Kéz, szólj helyettem. Casca nyakon döfi Caesart: Caesar megragadja karját: azután többektől s végre Brutustól döfetik meg.	CASCA. Speak, hands, for me! Casca stabs Caesar in the neck. Caesar catches hold of his arm. He is then stabbed by several other Conspirators, and at last by Marcus Brutus.
CAESAR Brutus, te is? Úgy halj meg Caesar. (Meghal) A nép s szenátorok zavarodva visszavonulnak.	CAESAR. Et tu, Brute?— Then fall, Caesar! Dies. The Senators and People retire in confusion.
CINNA Váltság! szabadság! meghalt a bitorlás. El! hirdessétek utcáinkon ezt.	CINNA. Liberty! Freedom! Tyranny is dead!— Run hence, proclaim, cry it about the streets.
CASSIUS Szószékre fel, s kiáltsa valaki: Váltság! szabadság!	CASSIUS. Some to the common pulpits and cry out, "Liberty, freedom, and enfranchisement!"
BRUTUS Nép és tanács, megállj, ne féljetek. A nagyravágyás bűne meglakolt.	BRUTUS. People and Senators, be not affrighted; Fly not; stand still; ambition's debt is paid.
CASCA Szószékre, Brutus.	CASCA. Go to the pulpit, Brutus.
DECIUS És te, Cassius.	DECIUS. And Cassius too.
BRUTUS Hol Publius?	BRUTUS. Where's Publius?
CINNA Teljes zavarban itt e lázadástól.	CINNA. Here, quite confounded with this mutiny.
METELLUS Együtt szilárdan álljatok, ha tán Caesarnak egy barátja...	METELLUS. Stand fast together, lest some friend of Caesar's Should chance—
BRUTUS Állást ne említs. Publius, nyugodtan. Személyed nincs szándékunk bántani S egy rómait sem; mondd meg ezt nekik.	BRUTUS. Talk not of standing.—Publius, good cheer! There is no harm intended to your person, Nor to no Roman else: so tell them, Publius.
CASSIUS És hagyj el, Publius, nehogy korodnak Árthasson a nép, mely felénk rohan.	CASSIUS. And leave us, Publius; lest that the people Rushing on us, should do your age some mischief.
BRUTUS Tedd azt; s a tett ne szálljon senkire, Mint ránk, kik azt tevők. Trebonius jő.	BRUTUS. Do so;—and let no man abide this deed But we the doers. Re-enter Trebonius.
CASSIUS Antonius Hová lőn?	CASSIUS. Where's Antony?
TREBONIUS Elképedve ment haza. És mintha végitélet volna, gyermek, Nő, férfi, szemmeresztve fut, sikolt.	TREBONIUS. Fled to his house amazed. Men, wives, and children stare, cry out, and run, As it were doomsday.
BRUTUS Végzet! kivárjuk most tetszésedet. Hogy halni kell, tudjuk: csupán idő, Miért az ember fárad, s haladék.	BRUTUS. Fates, we will know your pleasures: That we shall die, we know; 'tis but the time And drawing days out, that men stand upon.
CASCA S az életből ki húsz évet kivág, Halálfélelme éveit vágja ki.	CASCA. Why, he that cuts off twenty years of life Cuts off so many years of fearing death.
BRUTUS Valljuk meg ezt, s így jótét a halál. S mi, Caesar jó baráti, megszegők Halála félelmének idejét. Hajoljatok, rómaiak, és kezünket Könyökig fürösszük Caesar vériben: Fenjük be kardjainkat s egyenest Köztérre innen s vérszín fegyverinket Fejünk fölött forgatva fenn kiáltsuk: Béke, szabadság!	BRUTUS. Grant that, and then is death a benefit: So are we Caesar's friends, that have abridged His time of fearing death.—Stoop, Romans, stoop, And let us bathe our hands in Caesar's blood Up to the elbows, and besmear our swords: Then walk we forth, even to the market-place, And waving our red weapons o'er our heads, Let's all cry, "Peace, freedom, and liberty!"
CASSIUS Mosdjunk meg tehát! Hány késő század adja majd elő E büszke tettet még nem született Országokban s nem ismert nyelveken.	CASSIUS. Stoop then, and wash. How many ages hence Shall this our lofty scene be acted o'er In States unborn and accents yet unknown!
BRUTUS Játékban hányszor fog még vérzeni Caesar, ki most; a pornál nem becsesben, Pompejus oszlopalján itt hever.	BRUTUS. How many times shall Caesar bleed in sport, That now on Pompey's basis lies along No worthier than the dust!
CASSIUS S mindannyiszor, hogy az történni fog, Nevezve lesz frigyünk s a férfiak, Akik szabaddá tették e hazát.	CASSIUS. So oft as that shall be, So often shall the knot of us be call'd The men that gave their country liberty.
DECIUS Menjünk tehát?	DECIUS. What, shall we forth?
CASSIUS Igen! mindnyájan el. Elül Brutus, s mi díszezzük nyomát Rómának legjobb s bátrabb szellemeivel. Egy szolga jő.	CASSIUS. Ay, every man away: Brutus shall lead; and we will grace his heels With the most boldest and best hearts of Rome.
BRUTUS Halkan! Ki jő? Antonius barátja.	BRUTUS. Soft, who comes here? Enter a Servant.
	A friend of Antony's.
SZOLGA Uram parancsa, Brutus, térdepelnem, Antonius parancsa így borulnom Lábadhoz és ott ígyen szólanom: Brutus nemes, becsületes, bölcs, vitéz; Caesar nagy, bátor, jó s királyi volt. Mondd: Brutust kedvelem s becsűlöm őt: Mondd: Caesart féltem, tisztelém s szerettem. Ha Brutus engedi, hogy Antonius Hozzá jöhessen bizton és megértse, Mint érdemelte Caesar a halált: Nem fogja Caesart holtan úgy szeretni, Mint élve Brutust: sőt követni kész Nemes Brutusnak sorsát s lépteit Viszályi közt e járatlan világnak, Teljes hűséggel. Így szólott uram.	SERVANT. Thus, Brutus, did my master bid me kneel; Thus did Mark Antony bid me fall down; And, being prostrate, thus he bade me say: Brutus is noble, wise, valiant, and honest; Caesar was mighty, bold, royal, and loving; Say I love Brutus and I honor him; Say I fear'd Caesar, honour'd him, and loved him. If Brutus will vouchsafe that Antony May safely come to him, and be resolved How Caesar hath deserved to lie in death, Mark Antony shall not love Caesar dead So well as Brutus living; but will follow The fortunes and affairs of noble Brutus Thorough the hazards of this untrod state With all true faith. So says my master Antony.
BRUTUS Urad derék és bölcs egy római: Sosem hittem rosszabbnak. Mondd neki: Ha itt e helyre tetszik jőnie, Megtudhat mindent és, becsűletemre! Bántása nem lesz.	BRUTUS. Thy master is a wise and valiant Roman; I never thought him worse. Tell him, so please him come unto this place, He shall be satisfied and, by my honour, Depart untouch'd.
SZOLGA Tüstént hívom őt. El.	SERVANT. I'll fetch him presently. Exit.
BRUTUS Tudom, barátul nyerjük őt.	BRUTUS. I know that we shall have him well to friend.
CASSIUS Kivánnám. De bennem él a gondolat, Mely tőle tart s gyanúm mindig beüt. Antonius jő.	CASSIUS. I wish we may: but yet have I a mind That fears him much; and my misgiving still Falls shrewdly to the purpose.
BRUTUS De íme, jön. Légy üdvöz, Antonius!	BRUTUS. But here comes Antony.— Re-enter Antony. Welcome, Mark Antony.
ANTONIUS Hatalmas Caesar, íly alant heversz! Ily kis halomba hulltak össze minden Diadalmid, híred, hóditásaid. Légy boldog! Uraim, nem tudhatom, Mi célotok: ki van megérve már, Ki vére folyjon még. Ha tán enyém, Ugy annak jobb órája nem lehet, Mint melyben Caesar halt, sem eszköze Fél oly becses, mint kardotok, mit a Világon legnemesb vér díszesít. Kérlek, ha van haragtok ellenem, Most, míg pirosló vértől jobbotok, Töltsétek kedvetek. Éljek ezredévig, Oly kész halálra nem leszek soha, Sem hely, sem mód így nem fog tetszeni, Mint Caesarral megöletni s tőletek, A kor dicsői- s uralkodóitól.	ANTONY. O mighty Caesar! Dost thou lie so low? Are all thy conquests, glories, triumphs, spoils, Shrunk to this little measure? Fare thee well.— I know not, gentlemen, what you intend, Who else must be let blood, who else is rank: If I myself, there is no hour so fit As Caesar's death-hour, nor no instrument Of half that worth as those your swords, made rich With the most noble blood of all this world. I do beseech ye, if you bear me hard, Now, whilst your purpled hands do reek and smoke, Fulfill your pleasure. Live a thousand years, I shall not find myself so apt to die: No place will please me so, no means of death, As here by Caesar, and by you cut off, The choice and master spirits of this age.
BRUTUS Antonius, ne kérj tőlünk halált, Bár véres ádázaknak látszatunk, Mint jobbjaink s e tett után itélnéd. De csak kezünket, s melyet elkövettek, E véres munkát látod, nem szivünket. Az irgalommal teljes, s irgalom Rómának közbaján (mint tűz tüzet, Úgy fojt irgalmat irgalom) tevé Caesarral ezt. Rád nézve fegyverink Tompák, Antonius. Karunk, Dacára e vérműnek, és szivünk Testvérileg fogad be szeretet- És tiszteletben, legjobb indulattal.	BRUTUS. O Antony, beg not your death of us! Though now we must appear bloody and cruel, As, by our hands and this our present act You see we do; yet see you but our hands And this the bleeding business they have done: Our hearts you see not; they are pitiful; And pity to the general wrong of Rome— As fire drives out fire, so pity pity— Hath done this deed on Caesar. For your part, To you our swords have leaden points, Mark Antony; Our arms in strength of amity, and our hearts Of brothers' temper, do receive you in With all kind love, good thoughts, and reverence.
CASSIUS Szintoly nyomós lesz, mint másé, szavad, Új méltóságok rendezésekor.	CASSIUS. Your voice shall be as strong as any man's In the disposing of new dignities.
BRUTUS Csak légy türelmes, míg lenyugtatók A népet, mely a félelem miatt Magánkivűl van. S majd okát adandjuk, Mért tettem így, ki, amidőn döfém, Szerettem Caesart.	BRUTUS. Only be patient till we have appeased The multitude, beside themselves with fear, And then we will deliver you the cause Why I, that did love Caesar when I struck him, Have thus proceeded.
ANTONIUS Nem kétlem bölcsességed. Mindenki nyújtsa most véres kezét. Először, Brutus, rázom jobbodat; Most Cassius, veled fogok kezet; Most Decius, Metellus, Cinna, s most Veled, vitézlő Casca, s jó Trebonius, Legvégső bár, nem legkisebb szivemnek, Veled. Ah, uraim, mit szóljak? hitelem Oly csuszamlósan áll, hogy előttetek Két rossz közűl egynek kell látszanom: Gyávának vagy hizelgőnek. Hogy én Szerettelek, Caesar, ó, az való! S ha most reánk lenézhet szellemed, Nem fáj-e kínosabban, mint halálod, Frigyülni látnod Antoniusodat, És rázni véres jobbját ellenidnek, Ah, legdicsőbb te, holttested körében! Oly sok szemem ha volna, mint sebed van, Úgy könnyezők, mint véred csorg ezekből, Az jobban illenék, mint elleniddel Baráti szókban alkudoznom. Bocsáss meg, Julius. - Itt vadásztak el, Nemes vad; itt esél, s itt állanak Vadászaid zsákmánnyal ékesítve, Vérednek bíborában. Ó, világ! Te voltál e szarvasnak erdeje, S ő szíved volt, világ. Ó, mily hasonlón Fekszel te itt a vadhoz, mely halálra Királyok által űzetett.	ANTONY. I doubt not of your wisdom. Let each man render me his bloody hand: First, Marcus Brutus, will I shake with you;— Next, Caius Cassius, do I take your hand;— Now, Decius Brutus, yours;—now yours, Metellus;— Yours, Cinna;—and, my valiant Casca, yours;— Though last, not least in love, yours, good Trebonius. Gentlemen all—alas, what shall I say? My credit now stands on such slippery ground, That one of two bad ways you must conceit me, Either a coward or a flatterer.— That I did love thee, Caesar, O, 'tis true: If then thy spirit look upon us now, Shall it not grieve thee dearer than thy death To see thy Antony making his peace, Shaking the bloody fingers of thy foes,— Most noble!—in the presence of thy corse? Had I as many eyes as thou hast wounds, Weeping as fast as they stream forth thy blood, It would become me better than to close In terms of friendship with thine enemies. Pardon me, Julius! Here wast thou bay'd, brave hart; Here didst thou fall; and here thy hunters stand, Sign'd in thy spoil, and crimson'd in thy leth.— O world, thou wast the forest to this hart; And this, indeed, O world, the heart of thee.— How like a deer strucken by many princes, Dost thou here lie!
CASSIUS Antonius!	CASSIUS. Mark Antony,—
ANTONIUS Bocsáss meg, Cajus Cassius. Így Caesar ellenségi szólanak majd: Mert jó baráttól ez hideg szerénység.	ANTONY. Pardon me, Caius Cassius: The enemies of Caesar shall say this; Then, in a friend, it is cold modesty.
CASSIUS Nem feddlek, hogy Caesart magasztalod. De mely kötésre lépsz velünk? Akarsz Barátaink számában lenni? Vagy Menjünk tovább, számot nem tartva rád?	CASSIUS. I blame you not for praising Caesar so; But what compact mean you to have with us? Will you be prick'd in number of our friends, Or shall we on, and not depend on you?
ANTONIUS Azért fogék kezet; de szándokomtól Valóban eltértem, meglátva Caesart. Szeretlek mind, s barátotok vagyok, Azon reményben, hogy megérthetem: Caesar miért volt és miben veszélyes? Avagy különben ez vad látomány.	ANTONY. Therefore I took your hands; but was indeed Sway'd from the point, by looking down on Caesar. Friends am I with you all, and love you all, Upon this hope, that you shall give me reasons Why and wherein Caesar was dangerous.
BRUTUS Okunk oly meggondolt, Antonius, Hogy rajta megnyugszol, habár fia Volnál is Caesarnak.	BRUTUS. Or else were this a savage spectacle: Our reasons are so full of good regard That were you, Antony, the son of Caesar, You should be satisfied.
ANTONIUS Csak ezt kivánom. S azonfelül kérem, hogy tetemét Kitehessem a köztéren, s ott, miként Baráthoz illik, szószékből halotti Beszédet tartsak.	ANTONY. That's all I seek: And am moreover suitor that I may Produce his body to the market-place; And in the pulpit, as becomes a friend, Speak in the order of his funeral.
BRUTUS Azt megteheted.	BRUTUS. You shall, Mark Antony.
CASSIUS Egy szót veled, Brutus. Félre Brutushoz. Te nem tudod, Mit téssz. Ne hagyd Antoniust Beszédet tartni a holttest fölött. Tudod, hogy felzudúlhat majd a nép Beszéde által?	CASSIUS. Brutus, a word with you. Aside to Brutus. You know not what you do; do not consent That Antony speak in his funeral: Know you how much the people may be moved By that which he will utter?
BRUTUS Megbocsáss; előbb Én lépek a szószékre és okát Adom Caesar halálának. Miket Antonius mondand, kihírdetem, Hogy engedelmünkből beszéli, s hogy Nincs ellenünkre Caesarnak megadni Az illető szertartást s díszeket. Ez hasznos inkább, mint hogy ártana.	BRUTUS. Aside to Cassius. By your pardon: I will myself into the pulpit first, And show the reason of our Caesar's death: What Antony shall speak, I will protest He speaks by leave and by permission; And that we are contented Caesar shall Have all true rights and lawful ceremonies. It shall advantage more than do us wrong.
CASSIUS Mi eshetik, nem tudhatom; de ezt Nem szeretem.	CASSIUS. Aside to Brutus. I know not what may fall; I like it not.
BRUTUS Antonius, vedd Caesar tetemét. Vádat ne mondj beszédedben reánk; De ami jót csak bírsz Caesar felől. S mondjad, hogy engedelmünkből teszed. Egyébre e temetkezés körül Gondolnod tiltva. S melyre most megyek, Azon szószéken szólsz te is, ha én Végeztem a beszédet.	BRUTUS. Mark Antony, here, take you Caesar's body. You shall not in your funeral speech blame us, But speak all good you can devise of Caesar; And say you do't by our permission; Else shall you not have any hand at all About his funeral: and you shall speak In the same pulpit whereto I am going, After my speech is ended.
ANTONIUS Légyen úgy. Én nem kivánok többet.	ANTONY. Be it so; I do desire no more.
BRUTUS Készítsd tehát a testet és kövess. Mind el Antoniuson kívül.	BRUTUS. Prepare the body, then, and follow us. Exeunt all but Antony.
ANTONIUS Ó, megbocsáss, te vérző földdarab, Hogy hentesidhez íly nyájas vagyok. A legnemesbik férfi romja vagy te, Ki valaha az idők hullámában élt. Jaj a kéznek, mely e drága vért kiontá! Sebeid fölött, kik bíbor ajkaikkal Nyilongva néma szájként hangokat S szót kérnek tőlem, íme, jósolom: Átok csapand az embertestre le; Beldüh s vad honfi-háború sanyarja Itáliának minden részeit; Vér, rombolás oly nagy divatba jő, Oly megszokott lesz minden szörnyü tárgy, Hogy az anya csak mosolygni fog, ha látja A harc kezétől néggyé szelt fiát. Irgalmat elfojt vadtét megszokása, És Caesar lelke száguldván boszúért, S a hő pokolból jött Até vele Száll e határra és uralkodói Hangon kiáltja: Pusztitás! megoldván A harc ebeit, hogy égre bűzhödik fel Ezen cudar tett, emberek dögével, Kik nyögve kérnek sírt a föld felett! Egy szolga jő. Octavius szolgája, nemde az vagy?	ANTONY. O, pardon me, thou bleeding piece of earth, That I am meek and gentle with these butchers! Thou art the ruins of the noblest man That ever lived in the tide of times. Woe to the hand that shed this costly blood! Over thy wounds now do I prophesy,— Which, like dumb mouths do ope their ruby lips To beg the voice and utterance of my tongue,— A curse shall light upon the limbs of men; Domestic fury and fierce civil strife Shall cumber all the parts of Italy; Blood and destruction shall be so in use, And dreadful objects so familiar, That mothers shall but smile when they behold Their infants quarter'd with the hands of war; All pity choked with custom of fell deeds: And Caesar's spirit, ranging for revenge, With Ate' by his side come hot from Hell, Shall in these confines with a monarch's voice Cry "Havoc!" and let slip the dogs of war, That this foul deed shall smell above the earth With carrion men, groaning for burial.— Enter a Servant. You serve Octavius Caesar, do you not?
SZOLGA Igen, Antonius.	SERVANT. I do, Mark Antony.
ANTONIUS Caesar levéllel hítta őt ide.	ANTONY. Caesar did write for him to come to Rome.
SZOLGA Vevé az írást, s már uton vagyon, S meghagyta szóval mondanom neked - meglátva a holttestet. Ó, Caesar!	SERVANT. He did receive his letters, and is coming; And bid me say to you by word of mouth,— Seeing the body. O Caesar!—
ANTONIUS Menj félre, sírj: szived terhelve van. A szenvedély, látom, ragad; szemem Tiedben látva búnak gyöngyeit, Könnyezni kezd. Uton van már urad?	ANTONY. Thy heart is big, get thee apart and weep. Passion, I see, is catching; for mine eyes, Seeing those beads of sorrow stand in thine, Began to water. Is thy master coming?
SZOLGA Múlt éjjel innen hét mérföldre szállt meg.	SERVANT. He lies tonight within seven leagues of Rome.
ANTONIUS Sietve nyargalj vissza, s mondd, mi történt. Itt egy veszélyes, gyászos Róma van. Nem biztos Róma még Octaviusnak. Térj vissza s mondd ezt; mégis várj kevéssé. Ne menj előbb, mint én e tetemet A térre vittem; ott beszédem által Kikémlem, a nép mely szűvel veszi Ez ádáz emberek határzatát. S majd aszerint vidd hírét dolgainknak Octaviushoz. Nyújtsad karodat. El Caesar testével.	ANTONY. Post back with speed, and tell him what hath chanced. Here is a mourning Rome, a dangerous Rome, No Rome of safety for Octavius yet; Hie hence, and tell him so. Yet stay awhile; Thou shalt not back till I have borne this corse Into the market-place: there shall I try, In my oration, how the people take The cruel issue of these bloody men; According to the which thou shalt discourse To young Octavius of the state of things. Lend me your hand. Exeunt with Caesar's body.