Julius Caesar/Ötödik felvonás, 3. szín

← Ötödik felvonás, 2. szín

Julius Caesar
szerző: William Shakespeare, fordító: Vörösmarty Mihály
Ötödik felvonás, 3. szín

Ötödik felvonás, 4. szín →

Vörösmarty Mihály szövegét átdolgozta:

Ugyanott. Más része a síknak. Hadizaj. Cassius és Titinius jőnek.	SCENE III. Another part of the field. Alarum. Enter Cassius and Titinius.
CASSIUS Ó, nézd, Titinius, a gaz nép szalad! Magam magaméinak ellensége lettem. Ez a zászlóm már fordult; én a gyávát Megöltem és ezt tőle elvevém.	CASSIUS. O, look, Titinius, look, the villains fly! Myself have to mine own turn'd enemy: This ensign here of mine was turning back; I slew the coward, and did take it from him.
TITINIUS Ó, Cassius, Brutus nagyon korán Adá a jelt, s megnyomván egy kevéssé Octaviust, mohón hajtott neki. Vitézi zsákmányoltak, míg mi végképp Bezáratánk Antonius hadától. Pindarus jő.	TITINIUS. O Cassius, Brutus gave the word too early; Who, having some advantage on Octavius, Took it too eagerly: his soldiers fell to spoil, Whilst we by Antony are all enclosed. Enter Pindarus.
PINDARUS Szaladj tovább, uram, szaladj tovább. Már sátorodban jár Antonius. Nemes Cassius, távozzál messze innen.	PINDARUS. Fly further off, my lord, fly further off; Mark Antony is in your tents, my lord: Fly, therefore, noble Cassius, fly far' off.
CASSIUS E domb eléggé távol van. Titinius, Nézd: sátram az, hol látom a tüzet?	CASSIUS. This hill is far enough.—Look, look, Titinius; Are those my tents where I perceive the fire?
TITINIUS Az, uram.	TITINIUS. They are, my lord.
CASSIUS Titinius, ha engemet szeretsz, Ülj fel lovamra, sarkantyúzd, amíg Ama hadakhoz vitt és visszahoz, Hogy tudjam azt bizonnyal, a hadak Barát vagy ellenség-e?	CASSIUS. Titinius, if thou lovest me, Mount thou my horse and hide thy spurs in him, Till he have brought thee up to yonder troops And here again; that I may rest assured Whether yond troops are friend or enemy.
TITINIUS Itt termek tüstént, mint a gondolat. El.	TITINIUS. I will be here again, even with a thought. Exit.
CASSIUS Menj, Pindarus, menj, hágj fölebb a dombra. Látásom tompa volt mindenha; nézd Titiniust s mondd, mit látsz a mezőn? Pindarus el. Ez nap születtem, időm véget ért, És ahol kezdém, ott végzendem el: Éltem lejárta útkörét. Fiú, Mi újság?	CASSIUS. Go, Pindarus, get higher on that hill: My sight was ever thick: regard Titinius, And tell me what thou notest about the field.— Pindarus goes up. This day I breathed first: time is come round, And where I did begin, there shall I end; My life is run his compass.—Sirrah, what news?
PINDARUS fenn. Ó, uram!	PINDARUS. Above. O my lord!
CASSIUS Mi baj?	CASSIUS. What news?
PINDARUS Titiniust Lovasok kerítik s nekihajtanak, De vágtat ő is, most csaknem beérték. Most, most, Titinius! Leszállanak Néhányan, ó, és ő is: fogva van. Kiáltás. És halld! örömükben mint ujjonganak.	PINDARUS. Above. Titinius is enclosed round about With horsemen, that make to him on the spur: Yet he spurs on. Now they are almost on him.— Now, Titinius!—Now some 'light. O, he 'lights too: He's ta'en; Shout. and, hark! they shout for joy.
CASSIUS Jöjj el, ne nézd tovább. Ó, gyáva, én, Ki élek, míg legjobb barátimat Szemem előtt elfogják. Pindarus jő. Jöjj ide, Fiú. Rabbá tevélek Parthiában S meghagyva éltedet, fölesketélek, Hogy bármit megtenned parancsolok, Véghezviended. Jöjj most s teljesítsd Az esküt. Légy szabad s e karddal itt, Mely Caesart döfte, nyisd meg e kebelt. Ne válaszolj. Itt, tartsad markolatját, S ha arcom fedve lesz, mint most vagyon, Forditsd felém. Caesar! torolva vagy, S azon karddal, mely tégedet megölt. Meghal.	CASSIUS. Come down; behold no more.— O, coward that I am, to live so long, To see my best friend ta'en before my face! Pindarus descends. Come hither, sirrah: In Parthia did I take thee prisoner; And then I swore thee, saving of thy life, That whatsoever I did bid thee do, Thou shouldst attempt it. Come now, keep thine oath; Now be a freeman; and with this good sword, That ran through Caesar's bowels, search this bosom. Stand not to answer: here, take thou the hilts; And when my face is cover'd, as 'tis now, Guide thou the sword.—Caesar, thou art revenged, Even with the sword that kill'd thee. Dies.
PINDARUS Így most szabad vagyok, de nem levék az, Ha rajtam állott volna. Ó, Cassius, E hontól Pindar messze bujdosik, Hol őt ne lássa többé római. El. Titinius visszajő Messalával.	PINDARUS. So, I am free, yet would not so have been, Durst I have done my will.—O Cassius! Far from this country Pindarus shall run, Where never Roman shall take note of him. Exit. Re-enter Titinius with Messala.
MESSALA Kölcsönbe megy, Titinius. Nemes Brutus legyőzte Octavius hadát, Mint Cassius hadát Antonius.	MESSALA. It is but change, Titinius; for Octavius Is overthrown by noble Brutus' power, As Cassius' legions are by Antony.
TITINIUS E hír majd felvidítja Cassiust.	TITINIUS. These tidings would well comfort Cassius.
MESSALA Hol hagytad őtet?	MESSALA. Where did you leave him?
TITINIUS Teljes csüggedésben Rabjával, Pindarusszal, itt a dombon.	TITINIUS. All disconsolate, With Pindarus his bondman, on this hill.
MESSALA Nem ő, ki ott a földön elterült?	MESSALA. Is not that he that lies upon the ground?
TITINIUS Nem úgy terült, mint élő. Ó, szivem!	TITINIUS. He lies not like the living. O my heart!
MESSALA Nem ő az?	MESSALA. Is not that he?
TITINIUS Nem, Messala; volt, de már Nem Cassius többé. Ó, nyúgovó nap, Mint éjre szállasz rőt sugáraiddal, Úgy szálla vérben Cassius napja le: Rómának fénye szállt; lejárt napunk; Most felleg, harmat, vész, jöjj; tetteink Már téve vannak. Nem bizott merész Sikeremben és e tettet az tevé.	TITINIUS. No, this was he, Messala, But Cassius is no more.—O setting Sun, As in thy red rays thou dost sink to night, So in his red blood Cassius' day is set, The sun of Rome is set! Our day is gone; Clouds, dews, and dangers come; our deeds are done! Mistrust of my success hath done this deed.
MESSALA Nem vára jó sikert, s az tette ezt. Ó, mélabú fia, gyűlölt tévedés, Mért képzesz dolgokat, mik nincsenek, Az éber ész elé? Könnyen fogant Csalatkozás, te nem születel soha Szerencsésen; mert aki hordozott, Anyádat gyilkolod meg.	MESSALA. Mistrust of good success hath done this deed. O hateful Error, Melancholy's child! Why dost thou show to the apt thoughts of men The things that are not? O Error, soon conceived, Thou never comest unto a happy birth, But kill'st the mother that engender'd thee!
TITINIUS Pindarus! Hejh, hol vagy, Pindarus?	TITINIUS. What, Pindarus! where art thou, Pindarus?
MESSALA Keressed őt, Titinius, mig én megyek nemes Brutus fülét e hírrel általütni. Átütni, mondhatom: mert fent acél, Méregbe mártott nyíl Brutus fülének. Oly kedves éppen, mint e hír leend.	MESSALA. Seek him, Titinius, whilst I go to meet The noble Brutus, thrusting this report Into his ears: I may say, thrusting it; For piercing steel and darts envenomed Shall be as welcome to the ears of Brutus As tidings of this sight.
TITINIUS Siess el, Messala, én majd Pindarust Keresem fel addig. Messala el. Miért küldél tova, Derék Cassius? Én nem barátaiddal Találkozám-e? Nem tevék-e ők E győzelem füzérét homlokomra, Hogy adjam át neked? Nem hallhatád-e A felkiáltást? Ah, te balra értél Minden körülményt. Ám e koszorút Feltenni homlokodra Brutusod Parancsolá, s parancsát teljesítem. Jöjj gyorsan, Brutus, s lássad e helyen, Mint tisztelém meg Cajus Cassiust. Bocsánat, istenek, ez római halál: Jöjj, Cassiusnak kardja és találd Titinius szivét. Meghal. Riadó. Messala visszajő. Brutus, ifjú Cato, Strato, Volumnius és Lucilius.	TITINIUS. Hie you, Messala, And I will seek for Pindarus the while.— Exit Messala. Why didst thou send me forth, brave Cassius? Did I not meet thy friends? And did not they Put on my brows this wreath of victory, And bid me give it thee? Didst thou not hear their shouts? Alas, thou hast misconstrued every thing! But, hold thee, take this garland on thy brow; Thy Brutus bid me give it thee, and I Will do his bidding.—Brutus, come apace, And see how I regarded Caius Cassius.— By your leave, gods: this is a Roman's part: Come, Cassius' sword, and find Titinius' heart. Dies. Alarum. Re-enter Messala, with Brutus, young Cato, Strato, Volumnius, and Lucilius.
BRUTUS Hol, Messala, mondd, hol fekszik teteme?	BRUTUS. Where, where, Messala, doth his body lie?
MESSALA Amott, s Titinius kesergi őt.	MESSALA. Lo, yonder, and Titinius mourning it.
BRUTUS Titinius arca fölfelé van.	BRUTUS. Titinius' face is upward.
CATO Meghalt.	CATO. He is slain.
BRUTUS Ó, Caesar! most is tart hatalmad. Lelked körüljár, s minnen belseinkre Fordítja kardjainkat.	BRUTUS. O Julius Caesar, thou art mighty yet! Thy spirit walks abroad, and turns our swords In our own proper entrails. Low alarums.
CATO Derék Titinius! Im, Cassiust mint koszorúzta meg. Tompa zaj.	CATO. Brave Titinius! Look whether he have not crown'd dead Cassius!
BRUTUS Él, mint ezek, még két ily római? Az ég veletek, utolsó rómaiak. Lehetlen, hogy hasonlót valaha Szülhessen Róma. E halottnak én, Barátim, több könyűvel tartozom, Mint mennyit megfizetni láttok itt. De lelek időt, ó, Cassius, lelek Időt reá. Most küldjük tetemét Tharsosba innen. Itt a harcmezőn Nem tesszük sírba, mert csüggesztene. Lucilius, ifju Cato, jöjjetek, Keljünk a síkra; Labeo, Flavius, Vigyétek a hadat. Most három óra, S az éj előtt még, rómaiak, szerencsét Kisértni menjünk egy másik csatában. El.	BRUTUS. Are yet two Romans living such as these?— The last of all the Romans, fare thee well! It is impossible that ever Rome Should breed thy fellow.—Friends, I owe more tears To this dead man than you shall see me pay.— I shall find time, Cassius, I shall find time.— Come therefore, and to Thassos send his body: His funerals shall not be in our camp, Lest it discomfort us.—Lucilius, come;— And come, young Cato;—let us to the field.— Labeo and Flavius, set our battles on:— 'Tis three o'clock; and Romans, yet ere night We shall try fortune in a second fight. Exeunt.