Ugrás a tartalomhoz

Julius Caesar/Negyedik felvonás, 2. szín

A Wikiforrásból
Julius Caesar
szerző: William Shakespeare, fordító: Vörösmarty Mihály
Negyedik felvonás, 2. szín
Vörösmarty Mihály szövegét átdolgozta:
Brutus sátora előtt a Sardis melletti táborban. Dobszó.

Brutus, Lucilius, Lucius s katonák, szemben Titinius, Pindarus jőnek.

SCENE II. Before Brutus' tent, in the camp near Sardis.

Drum. Enter Brutus, Lucilius, Titinius, and Soldiers; Pindarus meeting them; Lucius at some distance.

BRUTUS
Állj!
BRUTUS.
Stand, ho!
LUCILIUS
Tovább a jelszót! és megálljatok!
LUCILIUS.
Give the word, ho! and stand.
BRUTUS
Mi hír, Lucilius? Nem jő-e Cassius?
BRUTUS.
What now, Lucilius! is Cassius near?
LUCILIUS
Közel van immár s íme Pindarus,
Urától téged üdvözölni jött.
Pindarus levelet ad által Brutusnak.
LUCILIUS.
He is at hand; and Pindarus is come
To do you salutation from his master.
Pindarus gives a letter to Brutus.
BRUTUS
Ez nyájas üdvözlés. De, Pindarus,
Urad, vagy önként változván, avagy
Gonosz tanács után, méltó okot
Adott a tettet nem tetté kivánnom.
De ha itt van, elégtételt adand.
BRUTUS.
He greets me well.—Your master, Pindarus,
In his own change, or by ill officers,
Hath given me some worthy cause to wish
Things done, undone: but, if he be at hand,
I shall be satisfied.
PINDARUS
Nemes
Uram, nem kétlem, úgy fog megjelenni,
Amíly méltányos és becsűletes.
PINDARUS.
I do not doubt
But that my noble master will appear
Such as he is, full of regard and honour.
BRUTUS
Nincs benne kétség. Jöjj, Lucilius,
Beszéld el, mint fogadtatál?
BRUTUS.
He is not doubted.—A word, Lucilius:
How he received you, let me be resolved.
LUCILIUS
Elég
Tisztességgel s nem udvariatlanul;
De nem oly bizalmas szívvel, oly baráti
És nyílt beszéddel, mint szokása volt.
LUCILIUS.
With courtesy and with respect enough;
But not with such familiar instances,
Nor with such free and friendly conference,
As he hath used of old.
BRUTUS
Hűlő barátot rajzoltál. Jegyezd meg,
Lucilius, midőn a szeretet
Betegszik s fogyni kezd, erőltetett
Modort veszen fel. A nyílt, egyszerű
Hűség nem ismer áltatást. De a
Színlett barát, mint kezdetben tüzes ló,
Erőt mutatva tombol délcegen,
Majd tűrni kellvén sarkantyú döfését
Száll büszkesége s rossz gabancs gyanánt
Kidől a pálya közben. Jön hada?
BRUTUS.
Thou hast described
A hot friend cooling: ever note, Lucilius,
When love begins to sicken and decay,
It useth an enforced ceremony.
There are no tricks in plain and simple faith;
But hollow men, like horses hot at hand,
Make gallant show and promise of their mettle;
But, when they should endure the bloody spur,
They fall their crests, and, like deceitful jades
Sink in the trial. Comes his army on?
LUCIUS
Szándékuk éjre Szárdon szállani;
De a lovasság s a nagyobb sereg
Jő Cassiusszal.
Induló, künn.
LUCILIUS.
They meant his night in Sard is to be quarter'd:
The greater part, the Horse in general,
Are come with Cassius.
March within.
BRUTUS
Halld! megérkezett.
Menj lassan ellenébe.
Cassius és katonák jőnek.
BRUTUS.
Hark! he is arrived.
March gently on to meet him.
Enter Cassius and Soldiers.
CASSIUS
Hó! megállj!
CASSIUS.
Stand, ho!
BRUTUS
Megállj; adjátok a szót tovább!
Kívül:.
„Megállj - megállj - megállj!”
BRUTUS.
Stand, ho! Speak the word along.
FIRST SOLDIER.
Stand!
SECOND SOLDIER.
Stand!
THIRD SOLDIER.
Stand!
CASSIUS
Öcsém! Te engem megbántál.
CASSIUS.
Most noble brother, you have done me wrong.
BRUTUS
Az ég
Legyen birám, ellent megbántok-e,
S ha nem, testvéremet hogy bántanám?
BRUTUS.
Judge me, you gods! wrong I mine enemies?
And, if not so, how should I wrong a brother?
CASSIUS
E józan szín, Brutus, bántalmakat
Fedez, s ha így...
CASSIUS.
Brutus, this sober form of yours hides wrongs;
And when you do them—
BRUTUS
Légy nyugton, Cassius.
Sérelmedet mondd halkan. Ismerünk jól.
Hadunk előtt, melynek nem kellene
Mást, mint szeretetet köztünk látnia,
Ne patvarkodjunk. Hadd távozzanak,
S majd sátramban tárd föl sérelmeid:
Kihallgatandalak.
BRUTUS.
Cassius, be content;
Speak your griefs softly, I do know you well.
Before the eyes of both our armies here,
Which should perceive nothing but love from us,
Let us not wrangle; bid them move away;
Then in my tent, Cassius, enlarge your griefs,
And I will give you audience.
CASSIUS
Menj, Pindarus,
Mondd hadnagyinknak, hogy vigyék tovább
A sereget innen.
CASSIUS.
Pindarus,
Bid our commanders lead their charges off
A little from this ground.
BRUTUS
Tedd meg ezt te is,
Lucilius, s ne jöjjön sátorunkhoz,
Míglen beszédünk tartand, senki is.
Lucius és Titinius álljon őrt.
El.
BRUTUS.
Lucilius, do you the like; and let no man
Come to our tent till we have done our conference.—
Lucius and Titinius, guard our door.
Exeunt.