Julius Caesar/Ötödik felvonás, 1. szín

← Negyedik felvonás, 3. szín

Julius Caesar
szerző: William Shakespeare, fordító: Vörösmarty Mihály
Ötödik felvonás, 1. szín

Ötödik felvonás, 2. szín →

Vörösmarty Mihály szövegét átdolgozta:

Philippi síkja. Octavius, Antonius s hadaik jőnek.	SCENE I. The plains of Philippi. Enter Octavius, Antony, and their Army.
OCTAVIUS Reményem, íme, teljesedve van, Antonius. Te azt mondád, az ellen Nem fog leszállni, a hegyen marad S a felső tájakon. S másképp ütött ki: Sergök közel van. Itt, Philippinél Akarnak bennünket csatára hívni, Előbb felelve, mint mi kérdenénk.	OCTAVIUS. Now, Antony, our hopes are answered. You said the enemy would not come down, But keep the hills and upper regions: It proves not so; their battles are at hand: They mean to warn us at Philippi here, Answering before we do demand of them.
ANTONIUS Ne hidd! Szivökbe látok én, s tudom; Mért tesznek így; örülnének bizony, Ha más helyen volnának. S ím, leszállnak Félelmes kérkedéssel, azt remélve Velünk e mozgás által elhitetni, Hogy szívök bátor; ám ez mind nem így van. Hírnök jön.	ANTONY. Tut, I am in their bosoms, and I know Wherefore they do it: they could be content To visit other places; and come down With fearful bravery, thinking by this face To fasten in our thoughts that they have courage; But 'tis not so. Enter a Messenger.
HÍRNÖK Készüljetek, vezérek; ellenink Vitézi pompával közelgenek. A harci véres zászló fenn lobog, S valaminek tüstént kell történnie.	MESSENGER. Prepare you, generals: The enemy comes on in gallant show; Their bloody sign of battle is hung out, And something to be done immediately.
ANTONIUS Octavius, vezessed népedet Bal kéz felé a síkon lassudan:	ANTONY. Octavius, lead your battle softly on, Upon the left hand of the even field.
OCTAVIUS Te balra, és én jobbra.	OCTAVIUS. Upon the right hand I; keep thou the left.
ANTONIUS Tervemet Mért vágod át ily súlyos pillanatban?	ANTONY. Why do you cross me in this exigent?
OCTAVIUS Nem vágom át; de tenni így fogok. Hadzene. Dobszó mellett jőnek Brutus, Cassius és hadaik. Lucilius, Titinius, Messala és mások.	OCTAVIUS. I do not cross you; but I will do so. March. Drum. Enter Brutus, Cassius, and their Army; Lucilius, Titinius, Messala, and Others.
BRUTUS Megállanak; szándékok szólani.	BRUTUS. They stand, and would have parley.
CASSIUS Megállj, Titinius; szóljunk velök.	CASSIUS. Stand fast, Titinius: we must out and talk.
OCTAVIUS Antonius, adjunk jelt a csatára?	OCTAVIUS. Mark Antony, shall we give sign of battle?
ANTONIUS Ne, Caesar; várjuk felhivásukat. Távozzatok: a vezérek szólani Akarnak.	ANTONY. No, Caesar, we will answer on their charge. Make forth; the generals would have some words.
OCTAVIUS Várjatok, míg jelt adunk.	OCTAVIUS. Stir not until the signal.
BRUTUS Ütés előtt szó, nemde, honfiak?	BRUTUS. Words before blows: is it so, countrymen?
OCTAVIUS Nem mintha jobb szeretnők, mint ti, a szót.	OCTAVIUS. Not that we love words better, as you do.
BRUTUS Jobb rossz ütésnél a jó szó, Octavius.	BRUTUS. Good words are better than bad strokes, Octavius.
ANTONIUS Jó szót adsz, Brutus, rossz ütéseidhez; Tanú a rés, melyet Caesar szivén Ütél, mondván: Üdv, Caesar, élj soká!	ANTONY. In your bad strokes, Brutus, you give good words: Witness the hole you made in Caesar's heart, Crying, "Long live! Hail, Caesar!"
CASSIUS Antonius, döféseid mivolta Bizonytalan: mi szódat illeti, Az megrabolta Hybla méheit S mézetlen hagyta.	CASSIUS. Antony, The posture of your blows are yet unknown; But for your words, they rob the Hybla bees, And leave them honeyless.
ANTONIUS S nem fullánktalan?	ANTONY. Not stingless too.
BRUTUS Igen, sőt hangtalan; mert ellopád Döngésöket, s nagy bölcsen fenyegetsz, Előbb, mint szúrnál.	BRUTUS. O, yes, and soundless too, For you have stol'n their buzzing, Antony, And very wisely threat before you sting.
ANTONIUS Árulók, ti nem Tevétek úgy, midőn alávaló Gyiloktok egymást érte Caesaron. Vigyorogtatok, mint a majom: Csúszátok, mint az eb; bókoltatok Rabszolgaként, míg hátulról gazul Az átkos Casca nyakba szúrta Caesart. Hizelkedők!	ANTONY. Villains, you did not so when your vile daggers Hack'd one another in the sides of Caesar: You show'd your teeth like apes, and fawn'd like hounds, And bow'd like bondmen, kissing Caesar's feet; Whilst damned Casca, like a cur, behind Struck Caesar on the neck. O flatterers!
CASSIUS Hizelkedők! köszönd Magadnak, Brutus; most sem sértene E nyelv, ha Cassius rendelkezik.	CASSIUS. Flatterers!—Now, Brutus, thank yourself: This tongue had not offended so to-day, If Cassius might have ruled.
OCTAVIUS Térjünk az ügyre. Szóváltás ha izzaszt, A próba véresb cseppeket kivánand. Im árulókra rántom kardomat: Azt vélitek, hogy ismét visszaszáll? Soha, míg Caesar huszonhárom sebe Bosszúlva nem lesz, vagy vérébe dől Egy másik Caesar árulók vasától.	OCTAVIUS. Come, come, the cause: if arguing makes us sweat, The proof of it will turn to redder drops. Look,— I draw a sword against conspirators: When think you that the sword goes up again? Never, till Caesar's three and thirty wounds Be well avenged; or till another Caesar Have added slaughter to the sword of traitors.
BRUTUS Caesar, te nem halhatsz meg árulóktól, Hacsak magaddal nem hozsz.	BRUTUS. Caesar, thou canst not die by traitors' hands, Unless thou bring'st them with thee.
OCTAVIUS Úgy hiszem, Nem sorsom halni Brutus kardja által.	OCTAVIUS. So I hope; I was not born to die on Brutus' sword.
BRUTUS Volnál fajodnak legnemesbje bár, Ó, ifju, nem halhatnál díszesebben.	BRUTUS. O, if thou wert the noblest of thy strain, Young man, thou couldst not die more honourably.
CASSIUS Kényes fiú, e díszre érdemetlen, Ily korhely cimborával frígyesülten.	CASSIUS. A peevish school boy, worthless of such honour, Join'd with a masker and a reveller!
ANTONIUS A régi Cassius.	ANTONY. Old Cassius still!
OCTAVIUS El! Jerünk, Antonius. Szemben dacolva hivunk ki, árulók, Ha víni mertek, szálljatok ma síkra; Ha nem, mikor majd kedvetek derűl. Octavius, Antonius és seregeik el.	OCTAVIUS. Come, Antony; away!— Defiance, traitors, hurl we in your teeth: If you dare fight today, come to the field; If not, when you have stomachs. Exeunt Octavius, Antony, and their Army.
CASSIUS Fújj, szél, dagadj, hullám és ússz, hajó: Feljött az ár s kockán van mindenünk.	CASSIUS. Why, now, blow wind, swell billow, and swim bark! The storm is up, and all is on the hazard.
BRUTUS Lucilius, halld, egy szóm van veled.	BRUTUS. Ho, Lucilius! Hark, a word with you.
LUCILIUS Uram? Brutus és Lucilius elvonulva beszélnek.	LUCILIUS. My lord? Brutus and Lucilius talk apart.
CASSIUS Messala!	CASSIUS. Messala,—
MESSALA Mit szól vezérem?	MESSALA. What says my General?
CASSIUS Messala, Ez születésem napja; e napon Látott világot Cassius. Messala, Add jobbod s légy tanúm, hogy a szabadság Ügyét, miként Pompejus, kénytelen S akaratom ellen bízom egy csatára. Tudod; Epicurus oktatásihoz Szitottam eddig; most megváltozott Gondolkodásom s részint hinni kezdek A jósjeleknek. Sardisból jövén, Zászlóink elsejére két hatalmas Sas szállt le s ott ült, harcosink kezéből Mohón falván s evén. Philippiig Kisértek el. Ma reggel elhagyának, S fejünk fölött helyettök varju, holló És kánya repked s mint kór martalékra Néznek le ránk s gyászmennyezet gyanánt Terül ki árnyak, mely alatt hadunk Lelkét feladni készen itt hever.	CASSIUS. Messala, This is my birth-day; as this very day Was Cassius born. Give me thy hand, Messala: Be thou my witness that against my will, As Pompey was, am I compell'd to set Upon one battle all our liberties. You know that I held Epicurus strong, And his opinion: now I change my mind, And partly credit things that do presage. Coming from Sardis, on our former ensign Two mighty eagles fell; and there they perch'd, Gorging and feeding from our soldiers' hands; Who to Philippi here consorted us: This morning are they fled away and gone; And in their steads do ravens, crows, and kites Fly o'er our heads and downward look on us, As we were sickly prey: their shadows seem A canopy most fatal, under which Our army lies, ready to give up the ghost.
MESSALA Ne higgyed azt.	MESSALA. Believe not so.
CASSIUS Csak úgy félig hiszem. Mert lelkem ép, és eltökélt vagyok Minden veszéllyel bátran szembeszállni.	CASSIUS. I but believe it partly; For I am fresh of spirit, and resolved To meet all perils very constantly.
BRUTUS Tedd azt, Lucilius.	BRUTUS. Even so, Lucilius.
CASSIUS Most, kedves Brutusom, Adják az istenek, hogy napjainkat Baráti frígyben húzzuk aggkorig. De minthogy ember dolga tudva nincs, Gondoljuk, ami legrosszabb jöhet ránk. Ha e csatát elvesztjük, úgy utószor Van most, hogy egymással beszélhetünk. Mit vagy határzott tenni ily esetben?	CASSIUS. Now, most noble Brutus, The gods to-day stand friendly, that we may, Lovers in peace, lead on our days to age! But, since th' affairs of men rest still incertain, Let's reason with the worst that may befall. If we do lose this battle, then is this The very last time we shall speak together: What are you then determined to do?
BRUTUS Mit bölcsesség azon szabálya tart, Amely szerint Catót kárhoztatám, Hogy önmagát megölte. Nem tudom, mint, De gyávaságnak tartom, életet Kétes jövő miatti félelemből Így szegni meg. Türéssel fegyverezve Bevárom a hatalmak végzetét, Kik minket itt alant kormányzanak.	BRUTUS. Even by the rule of that philosophy By which I did blame Cato for the death Which he did give himself;—I know not how, But I do find it cowardly and vile, For fear of what might fall, so to prevent The time of life;—arming myself with patience To stay the providence of some high powers That govern us below.
CASSIUS És így, ha vesztjük e csatát, türended, Hogy Róma utcáin diadalmasan Hurcoljanak?	CASSIUS. Then, if we lose this battle, You are contented to be led in triumph Thorough the streets of Rome?
BRUTUS Nem, azt nem, Cassius. Nemes római, ne hidd, hogy valaha Rómába Brutus kötve megy. Magasb Érzelme van. De mit Martius idusa Kezdett, a munkát e nap végzi be, S ha látjuk ismét egymást, nem tudom. Azért utolsó búcsúnkat vegyük. Légy boldog mindörökre, Cassius. Mosolygunk rajt, ha még találkozunk; Ha tán nem, úgy e búcsuvét helyes volt.	BRUTUS. No, Cassius, no: think not, thou noble Roman, That ever Brutus will go bound to Rome; He bears too great a mind. But this same day Must end that work the Ides of March begun; And whether we shall meet again I know not. Therefore our everlasting farewell take: For ever, and for ever, farewell, Cassius! If we do meet again, why, we shall smile; If not, why, then this parting was well made.
CASSIUS Légy boldog mindörökre, Brutusom; Ha találkozunk, mosolygunk rajt bizonnyal, Ha nem, való: e búcsuvét helyes volt.	CASSIUS. For ever and for ever farewell, Brutus! If we do meet again, we'll smile indeed; If not, 'tis true this parting was well made.
BRUTUS Most rajta, menjünk! Ó, ha e napi Dolgoknak végét tudná emberész! De elég, hogy a nap véget ér s a vég Majd akkor tudva lesz. Keljünk tova. El.	BRUTUS. Why then, lead on. O, that a man might know The end of this day's business ere it come! But it sufficeth that the day will end, And then the end is known.—Come, ho! away! Exeunt.