Trienti Káté/HARMADIK RÉSZ. V. FEJEZET.

← HARMADIK RÉSZ. IV. FEJEZET.

Trienti Káté szerző: Trienti Zsinat, fordító: Szombathelyi Papneveldében fennálló Szt. Ágoston Társulat tagjai HARMADIK RÉSZ. V. FEJEZET.

HARMADIK RÉSZ. VI. FEJEZET. →

V. FEJEZET.

A negyedik parancsról.

Atyádat és anyádat tiszteljed, hogy hosszú életű lehess a földön, melyet a te Urad Istened ád tenéked.

I. Mily méltósággal bír e parancs, s hogyan egyes meg a fönebbiekkel?

Míg az előbbi parancsoknak legfőbb hatásuk és méltóságuk van, azok, a melyeket most tárgyalunk, mint igen szükségesek, méltán a legközelebbi helyen állanak. Mert amazokban mint czél folytonosan az Isten áll előttünk, ezek felebarátunk szeretetére tanítanak bennünket, ámbár közvetve Istenhez, a végczélhoz vezetnek, a kiért szeretjük felebarátunkat is. Azért Krisztus Urunk^[1] az Isten és felebarátunk szeretetéről szóló ama két parancsot egyenlőnek mondotta. Alig lehet kimondani, mily nagy haszna van e tárgynak, minthogy nemcsak bőséges és kitűnő gyümölcsöket hoz, hanem jelül is szolgál, melyből az első parancs iránti engedelmesség és tisztelet kiviláglik. „A ki nem szereti felebarátját, úgymond szent János,^[2] a kit lát: Istent, a kit nem lát, hogyan szeretheti?” Hasonlóképen ha a szülőket, kiket Isten szerint szeretni tartozunk, nem tiszteljük és becsüljük, midőn majdnem mindig szemeink előtt vannak: Isten, a legfőbb és legjobb atya iránt, kit nem láthatunk, mily tisztelettel és becsüléssel fogunk viseltetni? Ebből látható, hogy a két parancs egymással megegyez.

II. Mily messze terjed ki e parancs ereje, s mennyire segíttetnek e parancs által a szülők?

E parancs hatása pedig igen messze kiterjed; mert azokon kívül, kik minket nemzettek, vannak még sokan, kiket szülők gyanánt tartozunk tisztelni, hatalom vagy méltóság, haszon vagy valamely kitűnő állás és hivatal tekintetéből. Azonkívül könnyíti a szülők és elöljárók kötelességét. Mert fő gondjuk lévén, hogy, a kik hatalmuk alatt vannak, illően és az isteni törvénynyel megegyezőleg éljenek: igen könnyű leend e gond, ha mindnyájan belátják, hogy Istennek rendelése és intése szerint a szülőket legfőbb tisztelet illeti; minek teljesithetésére szükséges ismerni ama különbséget, mely az első és második tábla parancsai közt létezik.

III. A törvény parancsai miért osztattak két táblára?

Először tehát ezeket fejtse ki a plébános: s mindenekelőtt említse fel, hogy a tízparancsolat két táblára vésetett, melyek elsején, miként a szent atyáktól tudjuk, ama három foglaltatott, a melyeket már kifejtettünk, a többi pedig a másik táblára volt vésve. S ez elosztás ránk nézve igen alkalmas volt, hogy a parancsok minőségét maga a remi különböztesse meg; mert mindaz, a mit a szentirásban az isteni törvény parancsol vagy tilt, a két osztály, egyikéből származik: mert minden kötelesség vagy az Isten, vagy az emberek iránti szeretetetre vonatkozik. És pedig az Isten iránti szeretetet a három első parancs tanítja; a mi pedig az emberek összeköttetésére és társaságára vonatkozik, a többi hót parancsban foglaltatik. Azért nem ok nélkül történt azon megkülönböztetés, hogy némely parancsok az első, mások a második táblához tartoznak.

IV. Miként foglaltatik az Isten .iránti szeretet a három első parancsban, s a felebarát iránti szeretet a többiben, és mely különbség van közöttük?

Mert a három fönebbi parancsban, melyekről szólottánk, a tárgy, melyről szólnak, az Isten, az az: a legfőbb jó; a többiben pedig felebarátunk java. Azokban legfőbb, ezekben az azt megközelítő szeretet van kitűzve; azok a czélra, ezek pedig azokra vonatkoznak, a mik a czélra eszközül szolgálnak. Azonkívül Isten szeretető független: mert Istent önmagáért, nem másért, mindenek fölött keli szeretni; ellenben felebarátunk szeretető Isten szeretetéből származik, s mint biztos szabályhoz, ahhoz kell alkalmazkodnia. Mért ha szüleinket szeretjük, urainknak engedelmeskedünk, elöljáróinkat tiszteljük: mindezt főkép azért kell tennünk, mivel Isten az ő teremtőjük, és őket mások fölé helyezte, kiknek közreműködésével a többi embereket kormányozza és oltalmazza; s mivel ő parancsolja, hogy őket tiszteljük, ezt azért kell tennünk, mivel e tiszteletre maga az Isten méltatja őket. Innét van, hogy a tisztelet, mellyel szüleink iránt viseltetünk, inkább Isten, mint emberek iránt való tiszteletnek látszik. Mert szent Máténál,^[3] midőn az elöljárók iránti engedelmességről van szó, igy olvassuk: „A ki titeket befogad, engem fogad be;” s az apostol az Efezusiakhoz^[4] irt levelében a szolgákat oktatván így szól: „Szolgák, engedelmeskedjetek testi uraitoknak félelemmel és rettegéssel, szivetek egyenességében, mint Krisztusnak; nem szemre szolgálván, mint embereknek kedveskedők, hanem mint Krisztus szolgái.”

V. Hogyan van, hogy az Isten iránti szeretetnek határa nincs, a felebaráti szeretet pedig határok közé van szorítva?

Ehhez járul, hogy Istent eléggé méltóan becsülni, iránta elég áhítattal s tisztelettel lenni nem vagyunk képesek, de iránta a szeretet vég nélkül nőhet s azért szükséges, hogy szeretetünk iránta naponkint buzgóbb legyen; kit saját parancsa szerint^[5] teljes szívünkből, teljes lelkünkből s minden erőnkből tartozunk szeretni. Ellenben a szeretetnek, melylyel felebarátunk iránt viseltetünk, meg vannak a maga határai: mert az Ur^[6] azt parancsolja, hogy felebarátunkat úgy szeressük, mint minmagunkat. Ha valaki e határokat átlépi úgy, hogy Istennek s felebarátjának egyenlő szeretetet tulajdonit, az igen nagy bűnt követ el. „Ha ki hozzám jő, úgymond az Ur^[7] és nem gyűlöli atyját és anyját, feleségét és fiait, atyjafiait és nővéreit, sőt még önön lelkét sem, nem lehet az én tanítványom”; ugyanily értelmű az is:^[8] „Hadd temessék a holtak az ő halottaikat”, midőn egyvalaki először atyját el akaró temetni s azután követni Krisztust; a minek még világosabb magyarázata van szent Máténál:^[9] „Ki atyját és anyját inkább szereti, mint engem, az nem méltó hozzám”.

VI. Miként kell a szüléket szeretni s mi okból nem kell nekik néha engedelmeskedni?

Semmi kétséget sem szenved, hogy a szüléket híven kell szeretni és tisztelni: de a kegyelethez mindenekelőtt szükséges, hogy Isten, mint mindenek atyja és teremtője iránt legfőbb tiszteivel és hódolattal viseltessünk s a halandó szülőket azért szeretnünk, hogy a szeretet összes ereje a mennyei és örök atyára vonatkozzék. Ha néha a szülők parancsai Isten parancsaival ellenkeznek: kétséget nem szenved, hogy a gyermekek szüleik kívánatának elébe tartoznak tenni Isten akaratát, megemlékezvén amaz isteni mondatról:^[10] „Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek”.

VII. Mit jelent e parancsban tulajdonkép e szó: „tisztelni”?

Ezek kifejtése után a plébános a parancs szavait értelmezze és először azt, mit tesz „tisztelni”. Ez ugyanis annyit tesz, mint valaki felől tiszteletteljesen gondolkodni s az ő tulajdonait mind nagyra becsülni. E tisztelethez tartoznak: a szeretet, becsülés, engedelmesség és hódolat. Szándékosan tétetett pedig a törvénybe e szó: tisztelet és nem szeretet vagy félelem, habár a szüléket fölötte kell szeretni és félni: mert, a ki szeret, nem mindenkor becsül és tisztel; a ki fél, nem szeret mindig: de a ki valakit szívéből tisztel, azt szereti és féli is. Ha ezeket a plébános megmagyarázta, azután szóljon az atyákról s kik azok, a kik e néven neveztetnek.

VIII. Kiket értünk itt az atya név alatt?

Mert noha a törvény főkép azon atyákról szól, kik minket nemzettek, mindazáltal e név másokra is vonatkozik, kiket — úgy látszik — a törvény szintén szem előtt tart; miként több szentírási helyből könnyen következik. Azokon kivid tehát, kik minket nemzettek, másféle atyákról is szól a szentírás (mint előbb érintettük), kiknek mindegyikét megfelelő tisztelet illeti meg. És pedig először az egyházi elöljárók, lelkipásztorok és papok „atyáknak” mondatnak, amint az apostoltól tudjuk, ki a Korintusiakhoz^[11] írván, így szól: „Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem mint kedves fiaimat intelek. Mert ha tízezer tanítótok van is Krisztusban, de nincs sok atyátok; mert Krisztus Jézusban az evangélium által én nemzettelek titeket”. És Jézus Sirák fia könyvében^[12] írva van: „Dicsérjük a dicső férfiakat és atyáinkat nemzedékeikben”. Azután azok, kikre vagy uralkodás, vagy fölsőség, vagy hatalom bízatott, kik a társadalmat kormányozzák, „atyáknak” neveztetnek. Így Námánt^[13] szolgái „atyjuknak” hívták. Továbbá „atyák”-nak mondjuk azokat, a kiknek gondoskodására, hűségére, jámborságára s böleseségére bízatnak mások; milyenek a gyámatyák és gondnokok, nevelők és tanítók. Azért Illést és Elizeust a próféták tanítványai^[14] „atyjoknak” hívták. Atyáknak mondjuk végre az öregeket és aggokat, azokat is tisztelni tartozunk. S a plébános fő szabályul tekintse megmagyarázni, hogy az atyákat, akármely osztályba tartozzanak, főleg pedig azokat, kik által születtünk, kikről főkép szól az isteni törvény, tisztelni tartozunk.

IX. Miért tartoznak a keresztény gyermekek testi szüleiket kiválólag tisztelni?

Mert a halhatatlan Istennek mintegy képmásai s bennük származásunk képét szemléljük; tőlük vettük az életet; őket használta Isten arra, hogy nekünk lelket és értelmet adjon; általok vezettettünk a szentségekhez, ők oktattak a vallásra, emberi és polgári miveltségre, ők tanítottak az erkölcsi tökéletességre és szentségre. Tanítsa pedig a plébános, hogy e parancsban méltán van kifejezve az „anya” név, hogy az ő jótéteményeit és érdemeit irántunk megfontoljuk, mily gonddal és aggodalommal hordozott méhében s mily fáradság s kínnal szült s nevelt fel bennünket.

X. Hogyan tiszteltetnek a testi szülők?

A szülőket továbbá úgy kell tisztelni, hogy a nekik adott tiszteletből, szeretetből s lelkünk legbensőbb érzelméből lássék fakadni: e kötelességgel leginkább azért tartozunk irántuk, mivel úgy vonzódnak hozzánk, hogy érettünk semmi fáradságtól, erőfeszítéstől, semmi veszélytől vissza nem rettennek és semmi kedvesebben nem eshetik nekik, mint ha szerettetve érzik magokat gyermekeiktől, kiket fölötte szeretnek. József,^[15] ámbár Egyptomban tisztelet s tekintélyre a királyhoz legközelebb állott, atyját, midőn Egyptomba jött. tisztelettel fogadta; és Salamon^[16] hozzá jövő anyja előtt felkelt s őt tisztelettel üdvözölvén, királyi­ székén jobbjára ültette. Vannak még a tiszteletnek más kötelességei is, melyekkel a szülők iránt tartozunk. Mert akkor is tiszteljük őket, midőn Istent alázatosan kérjük, hogy sorsuk szerencsés és boldog legyen: az emberek előtt nagy kedvességben és becsülésben részesüljenek; Istennek s a mennyei szenteknek kedvesek legyenek. Tiszteljük továbbá a szülőket, ha nézeteinket az ő véleményük s akaratukhoz alkalmazzuk; mint Salamon tanácsolja:^[17] „Hallgasd fiam, úgymond, atyádnak oktatását és ne hagyd el anyád törvényét, hogy kegyelem adassák fejedre és aranyláncz nyakadba”. Ilyenek szent Pál^[18] intései is: „Gyermekek, engedelmeskedjetek szüléiteknek az Urban; mert ez kötelesség”; ismét:^[19] „Gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek mindenekben: mert ez kedves az Ur előtt”. Ezt erősítik a legszentebb emberek példái is. Mert Izsák,^[20] midőn atyjától az áldozatra megkötöztetnék, illedelmesen és minden ellenszegülés nélkül engedelmeskedett s a Rekabiták,^[21] hogy valamikor el ne térjenek atyjok tanácsától, a bortól magokat mindenkor megtartóztatták. Hasonlóképen tiszteljük a szülőket, ha jó cselekedeteiket s erényeiket utánozzuk. Mert legtöbbre becsüljük azokat, a kikhez minél inkább hasonlók lenni akarunk. Tiszteljük még szüleinket, ha tanácsukat nemcsak kikérjük, hanem követjük is.

XI. Miként kell szükségben levő szüleinknek segítségükre lenni és főleg halálos veszedelemben?

Hasonlóképen, ha segítségükre vagyunk, ellátván őket az élelmükre és ruházatukra szükségesekkel; a mit megerősít Krisztus tanúsága, ki, a farizeusok gonoszságát gáncsolván,^[22] mondá: „Miért hágjátok ti is át az Isten parancsolatát a ti hagyománytok miatt? Mert az Isten mondotta: Atyádat és anyádat tiszteljed: és: A ki atyját vagy anyját átkozza, halállal haljon meg. Ti pedig mondjátok: A ki atyjának vagy anyjának azt mondja: Mindaz, mit felajánlok, neked is használ és nem tiszteli atyját vagy anyját és meghiúsítjátok az Isten parancsát a ti hagyománytok miatt”. Es a tisztelet kötelességeit szüleink iránt mindenkor tartozunk ugyan teljesíteni, de leginkább akkor, mikor veszélyesen betegek; mert azon kell lennünk, hogy semmit el ne mulaszszanak, a mi vagy a bűnök meggyónásához, vagy a többi szentségekhez tartozik, melyeket a keresztény embernek halála közeledésekor felvennie kell s gondunk legyen arra, hogy őket jámbor s vallásos emberek gyakran meglátogassák, kik vagy az el csüggedteket megerősítsék s tanácscsal segéljék, vagy a kellőleg lelkesülteket a halhatatlanság reményére buzdítsák, hogy elméjüket az emberi dolgoktól elfordítván, egészen Istenre irányozzák. így leend, hogy a hit, remény és szeretet boldogító kíséretében s a vallás oltalma alatt a halált nemcsak nem valami félelmesnek, minthogy kikerülhetlen; hanem, mivel utat nyit az örökkévalóságba, kívánatosnak is tekintsék.

XII. Hogyan tiszteljük a meghalt szülőket?

Végre még meghalt szüleinknek is tiszteletet adunk, ha eltemettetésükről gondoskodunk, ha ünnepélyes engesztelő szertartást rendezünk, ha nyughelyüket emlékjellel feldíszítjük, ha szokásos és évfordulati áldozatokat tartatunk, ha végakaratjukat szorgosan teljesítjük.

XIII. Hogyan kell tisztelni a püspököket és papokat?

Azonban nemcsak azokat kell tisztelni, kiktől születtünk, hanem másokat is, kik atyáknak hívatnak, mint a püspökök és papok, királyok, fejedelmek és elöljárók, gyámok, gondviselők, tanítók, öregek s több ilyenek; mert méltók, hogy szeretetünk, engedelmességünk és segítségünk gyümölcsét élvezzék, sőt egyik a másiknál nagyobb fokban. A püspökökről és más lelkipásztorokról így van megírva:^[23] „A jól foglalkozó egyházi szolgák kettős tiszteletre érdemesíttessenek; főképen, kik az igében és tanításban munkálkodnak”. Mily nagy bizonyságát adták szeretetüknek az apostol iránt a Galaták? kiknek jóakaratáról az jeles tanúbizonyságot adott:^[24] „Bizonyságot teszek felőletek, hogy, ha lehetett volna, szemeiteket kivájtátok s nekem adtátok volna”.

XIV. Hogyan kell a papokat a táplálásukra szükségesekkel ellátni?

Sőt a papokat azokkal is el kell látni, a mik az élet szükségeire megkívántainak. Azért mondja az apostol:^[25] „Ki vitézkedik valaha maga zsoldján?” És Jézus Sírák fiánál írva van:^[26] „Tartsd tiszteletben a papokat és tisztítsd meg magadat a lapoczkák adományával. Adj részt nekik, amint megparancsoltatott neked, a zsengékből és a tisztulásért való áldozatból”, irántuk engedelmességet is parancsol az apostol,^[27] mondván: „Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak és hódoljatok nekik; mert ők őrködnek, mint a kik számot fognak adni lelkeitekért”. Sőt Krisztus Urunk még azt is megparancsolta, hogy a gonosz pásztoroknak is engedelmeskedjünk, midőn mondja:^[28] „Mózes székén ülnek az írástudók és farizeusok. Azért a miket mondanak nektek, mind tartsátok meg és cselekedjétek; de az ő tetteik szerint ne cselekedjetek; mert mondják és nem cselekszik”.

XV. A világi tisztviselők iránt tisztelettel tartozunk lenni.

Ugyanazt kell mondanunk a királyok, fejedelmek, tisztviselők s mindazokról, kiknek hatalma alatt vagyunk. Hogy pedig mily tisztelet, becsülés és hódolat illeti őket, bőven kifejti az apostol a Rómaiakhoz irt levelében:^[29] a kikért még imára is int bennünket.^[30] És szent Péter:^[31] „Engedelmesek legyetek, úgymond, minden emberi teremtménynek az Istenért: akár a királynak, mint legfőbbnek, akár a helytartóknak, mint általa küldötteknek”. Mert, ha nekik tiszteletet adunk, az Istenre háramlik; mert az emberek tiszteletére érdemes a méltóságnak kitűnő foka, mivel az isteni hatalmat képviseli, melyben Istennek gondviselését is tiszteljük, ki a közjóról való gondoskodást rajok bízta és velök mint hatalmának szolgáival él.

XVI. Miért kell engedelmeskedni még a rossz világi tisztviselőknek is és mikor nem kell?

Mert nem az emberek rosszaságát vagy gonoszságát, ha ilyenek a tisztviselők, hanem a bennök levő isteni tekintélyt tiszteljük, úgy, hogy a mi tán csodálatra méltónak látszik, habár irántunk ellenséges és rossz akarattal viseltetnek, vagy kiengesztelhetlenek is, ez mégsem lehet elégséges ok arra, hogy tőlük a tiszteletet megtagadjuk. Mert Dávid is nagy szolgálatokat tett Saulnak, jóllehet az őt üldözte: mire e szavakkal czéloz:^[32] „A béke gyűlölőkkel békességes vagyok”. Ellenben ha valami gonoszat vagy jogtalanul parancsolnak, minthogy azt nem a hatalomból kifolyólag, hanem igazságtalanságból s rosszakaratból teszik, épen nem kell nekik engedelmeskedni. Miután ezeket egyenkint kifejté a lelkipásztor, végre emelje ki, mily nagy és méltó jutalom van ígérve azoknak, kik Istennek ezen parancsát megtartják.

XVII. A szülők iránti engedelmességért Isten miig jutalmat tűzött ki?

A legnagyobb jutalom a hosszú élet; mert méltók, hogy minél tovább élvezzék azon jótéteményt, melynek emlékét folytonosan megőrzik. Minthogy tehát, a kik szüleiket tisztelik, azok iránt háladatosak, kiktől az életet és világosságot nyerték: jogosan és méltán örvendnek hosszú életnek. Ehhez kapcsolandó az isteni ígéretnek világos kifejtése; mert nem egyedül az örök boldogság, hanem e földi élet szerencséje is ígértetik: a mely értelmet kifejezi sz. Pál, midőn így szól:^[33] „Az ájtatosság mindenre hasznos, ígérete levén a jelen és jövendő élet felől”.

XVIII. Mennyire becsülendő itt a hosszú élet ígérete?

E jutalom pedig sem nem csekély, sem nem megvetendő, noha a legszentebb férfiak, mint Jób, Dávid és Pál a halált kívánatosnak tartották s a nyomorúsággal és szegénységgel küzdő embereknek az élet hosszúra terjedése kellemetlen is; mert e szavaknak hozzáadása: „melyet a te Urad ád teneked”, nemcsak hosszú időt az életre, hanem nyugalmat, békességet s épséget Ígér megelégedett életre. Mert Mózes V. könyvében^[34] nem egyedül azt mondja: „Hogy hosszú ideig élj”, hanem azt is hozzá teszi: „hogy jól legyen dolgod”, a mit aztán az apostol ismételt.

XIX. A kik szüleiket tisztelik, hogyan részesülnek ezen parancs jutalmában, habár hamar elhalnak is.

E javak pedig azoknak készitvék, kiknek kegyeletét Isten megjutalmazza. Mert különben az isteni ígéret hűsége és következetessége szenved, mert néha azoknak, kik szüleik iránt nagyobb tisztelettel viseltettek, élete rövidebb; kikkel ez vagy azért történik, mert rólok így legjobban van gondoskodva, mivel az életből előbb kimúlnak, mintsem az erény és kötelesség útjától eltántorodnának; a miért is elragadtatnak,^[35] hogy a gonoszság értelmüket meg ne változtassa s a tettetés lelküket meg ne csalja: vagy mivel a veszedelem és általános felforgattatás közeledtével kiszólittatnak az életből, hogy a közös ínséget kikerüljék. „Mert a gonoszság színe elől vétetik el az igaz”, úgymond a próféta;^[36] mi azért történik, hogy vagy erényök, vagy üdvök veszélybe ne kerüljön, midőn a halandókra vétkeik büntetését bocsátja az Isten, vagy hogy a szomorúság napjaiban rokonaik s barátaik nyomora felett keserű fájdalmat ne érezzenek. Azért méltán félni lehet akkor, midőn a jó emberek kora halállal ragadtatnak el.

XX. Mily büntetések érik azokat, kik e parancsot megszegik?

S valamint azok számára, kik szüleik iránt kegyelettel viseltetnek, jámborságukért Isten jutalmat tűzött ki: úgy a hálátlan s gonosz gyermekekre a legkeményebb büntetések várnak. Mert írva van:^[37] „A ki atyját vagy anyját átkozza, halállal haljon meg”: és:^[38] „A ki atyját megszomorítja és anyját elűzi, gyalázatos és boldogtalan”; és:^[39] „Ki atyját vagy anyját megátkozza, annak szövétneke eloltatik a sötétségnek közepette”; és:^[40] „A szemet, mely megcsúfolja atyját és lenézi anyja szülését, vájják ki a patakok hollói és egyék meg a sasok fiai”. A kik szüleiket méltatlansággal illették, azok közöl, miként olvassuk, sokan voltak, kiknek megbosszulására Isten haragja felgyulladt. Mert nem hagyá megbosszulatlanul Dávidot, hanem fellázadásának méltó büntetését vevé Absolon,^[41] kit bűneiért három lándzsadöféssel büntetett meg. Azokról pedig, kik a papoknak nem engedelmeskednek, írva van:^[42] „A ki kevélységből nem akar engedelmeskedni a pap parancsának, ki az időben szolgálja a te Uradat Istenedet és a bíró végzésének: haljon meg azon ember”.

XXI. Hogyan tehetik főkép méltókká magokat a szülök az Istentől parancsolt tiszteletre.

S valamint az isteni törvény parancsolja, hogy a gyermekek szüleiket tiszteljék, nekik engedelmeskedjenek és hódoljanak: úgy a szülőknek kötelességéhez és tisztéhez tartozik, hogy gyermekeiket szent és erényes életre vezessék s nekik jó példát adjanak, hogy így a vallásra megtaníttatva és kiképeztetve Istent szentül és feddhetlenül tiszteljék; mikép Zsuzsánna szüleiről olvassuk.^[43] Azért intse a lelkipásztor a szülőket, hogy az erényesség, igazság, mértékletesség, szerénység és szentség példaképéül szolgáljanak gyermekeiknek; s különösen hármat kerüljenek, a mikben gyakran szoktak botlani: először, hogy gyermekeik iránt fölötte szigornak sem szóban, sem cselekedetben ne legyenek, mit az apostol a Kolosszaiakhoz irt levelében így hagy meg:^[44] „Atyák! ne ingereljétek bosszúságra fiaitokat, hogy el ne csüggedjenek;” mert attól lehet tartani, hogy mindentől telvén, ingatagok s csüggedt lelkűek lesznek. Azért hagyja meg nekik, hogy a fölötte nagy szigorúságot kerüljék s inkább akarják gyermekeiket megjavítani, mint azokon bosszút állani.

XXII. A szülök gyermekeik iránt igen engedékenyek ne legyenek, se szerfölött ne törekedjenek, hogy nekik igen nagy örökséget hagyhassanak.

Továbbá, ha valamely hiba történt, mely miatt feddeni és büntetni szükséges, a gyermekeknek semmit engedékenységből hanyagul el ne engedjenek; mert a gyermekeket gyakran a szülőknek módnélküli gyöngédsége és engedékenysége rontja el. Azért a könnyelmű engedékenységtől rettentse el őket Heli főpap^[45] példája, ki, mivel fiai iránt nagyon engedékeny volt, szörnyű halállal bűnhődött. Végre, a mi a legrútabb, gyermekeiknek nevelésében és oktatásában fonák utat ne válaszszanak: mert igen sokan minden gondjukat és törekvésüket egyedül arra fordítják, hogy gyermekeiknek kincseket, pénzt, tetemes és terjedelmes örökséget hagyjanak; őket nem a vallásra, jámborságra, a hasznos ismeretek megszerzésére, hanem a fösvénységre s a családi javak gyarapítására serkentik; gyermekeiknek becsületével s üdvével nem törődnek, csak pénzesek s gazdagok legyenek; lehet-e ennél valami gyalázatosabbat mondani vagy gondolni? Így történik, hogy azokra nem annyira gazdagságot, mint inkább vétkeiket s gonoszságaikat hagyományozzák; kiknek így végre nem az égbe, hanem a pokol örök kínaira szolgálnak vezérekül. Azért oktassa a lelkipásztor a szülőket a keresztény élet szabályaira és serkentse őket Tóbiás^[46] példájának követésére, hogy így gyermekeiket az Isten tiszteletére, és szent életre jól megtanítván, azoktól a szeretet, tisztelet és engedelmesség bőséges gyümölcseit is vehessék.

1. Mát. 22, 39. Márk 12, 31.
2. I. Ján. 4, 20.
3. Mát. 10, 40.
4. Efez. 6, 5. 6.
5. Móz. V. K. 6, 5. Luk. 10, 27.
6. Mát. 22, 37.
7. Luk. 14, 26.
8. Luk. 9, 60.
9. Mát. 10, 37.
10. Apost. Csel. 5, 29.
11. I. Kor. 4, 14.
12. Sirák fia K. 44, 1.
13. Kir. IV. K. 5, 13.
14. Kir. IV. K. 2, 12. és 13. 14.
15. Móz. I. K. 46, 29.
16. Kir. III. K. 2, 19.
17. Példab. 1, 8. 9.
18. Efez. 6, 1.
19. Kolossz. 3, 20.
20. Móz. I. K. 22, 9.
21. Jer. 35, 5. s, k.
22. Mát. 15, 3. és k.
23. I. Tim. 5, 17.
24. Gal. 4, 15.
25. I. Kor. 9, 7.
26. Sirák fia K. 7, 33.
27. Zsid. 13, 17.
28. Mát. 23, 2. 3.
29. Rom. 13. r.
30. I. Tim. 2, 2.
31. I. Pét. 2, 13.
32. 119. Zsolt. 7.
33. I. Tim. 4, 8.
34. Móz. V. K. 5, 16.
35. Bölcs. 4, 11.
36. Izai. 57, 1.
37. Móz. II. K. 21, 17.
38. Péld. 19, 26.
39. Péld. 20, 20.
40. Péld. 30, 17.
41. Kir. II. K. 18, 14.
42. Móz. V. K. 17, 12.
43. Dán. 13, 3.
44. Kolossz. 3, 21.
45. Kir. I. K. 4. f.
46. Tob. 4. r.