s mindazokról, kiknek hatalma alatt vagyunk. Hogy pedig mily tisztelet, becsülés és hódolat illeti őket, bőven kifejti az apostol a Rómaiakhoz irt levelében:[1] a kikért még imára is int bennünket.[2] És szent Péter:[3] „Engedelmesek legyetek, úgymond, minden emberi teremtménynek az Istenért: akár a királynak, mint legfőbbnek, akár a helytartóknak, mint általa küldötteknek”. Mert, ha nekik tiszteletet adunk, az Istenre háramlik; mert az emberek tiszteletére érdemes a méltóságnak kitűnő foka, mivel az isteni hatalmat képviseli, melyben Istennek gondviselését is tiszteljük, ki a közjóról való gondoskodást rajok bízta és velök mint hatalmának szolgáival él.
XVI. Miért kell engedelmeskedni még a rossz világi tisztviselőknek is és mikor nem kell?
Mert nem az emberek rosszaságát vagy gonoszságát, ha ilyenek a tisztviselők, hanem a bennök levő isteni tekintélyt tiszteljük, úgy, hogy a mi tán csodálatra méltónak látszik, habár irántunk ellenséges és rossz akarattal viseltetnek, vagy kiengesztelhetlenek is, ez mégsem lehet elégséges ok arra, hogy tőlük a tiszteletet megtagadjuk. Mert Dávid is nagy szolgálatokat tett Saulnak, jóllehet az őt üldözte: mire e szavakkal czéloz:[4] „A béke gyűlölőkkel békességes vagyok”. Ellenben ha valami gonoszat vagy jogtalanul parancsolnak, minthogy azt nem a hatalomból kifolyólag, hanem igazságtalanságból s rosszakaratból teszik, épen nem kell nekik engedelmeskedni. Miután ezeket egyenkint kifejté a lelkipásztor, végre emelje ki, mily nagy és méltó jutalom van ígérve azoknak, kik Istennek ezen parancsát megtartják.
XVII. A szülők iránti engedelmességért Isten miig jutalmat tűzött ki?
A legnagyobb jutalom a hosszú élet; mert méltók, hogy minél tovább élvezzék azon jótéteményt, melynek emlékét folytonosan megőrzik. Minthogy tehát, a kik szüleiket tisztelik, azok iránt háladatosak, kiktől az életet és világosságot nyerték: jogosan és méltán örvendnek hosszú életnek. Ehhez kapcsolandó az isteni ígéretnek világos kifejtése; mert nem egyedül az örök boldogság,
