és évfordulati áldozatokat tartatunk, ha végakaratjukat szorgosan teljesítjük.
XIII. Hogyan kell tisztelni a püspököket és papokat?
Azonban nemcsak azokat kell tisztelni, kiktől születtünk, hanem másokat is, kik atyáknak hívatnak, mint a püspökök és papok, királyok, fejedelmek és elöljárók, gyámok, gondviselők, tanítók, öregek s több ilyenek; mert méltók, hogy szeretetünk, engedelmességünk és segítségünk gyümölcsét élvezzék, sőt egyik a másiknál nagyobb fokban. A püspökökről és más lelkipásztorokról így van megírva:[1] „A jól foglalkozó egyházi szolgák kettős tiszteletre érdemesíttessenek; főképen, kik az igében és tanításban munkálkodnak”. Mily nagy bizonyságát adták szeretetüknek az apostol iránt a Galaták? kiknek jóakaratáról az jeles tanúbizonyságot adott:[2] „Bizonyságot teszek felőletek, hogy, ha lehetett volna, szemeiteket kivájtátok s nekem adtátok volna”.
XIV. Hogyan kell a papokat a táplálásukra szükségesekkel ellátni?
Sőt a papokat azokkal is el kell látni, a mik az élet szükségeire megkívántainak. Azért mondja az apostol:[3] „Ki vitézkedik valaha maga zsoldján?” És Jézus Sírák fiánál írva van:[4] „Tartsd tiszteletben a papokat és tisztítsd meg magadat a lapoczkák adományával. Adj részt nekik, amint megparancsoltatott neked, a zsengékből és a tisztulásért való áldozatból”, irántuk engedelmességet is parancsol az apostol,[5] mondván: „Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak és hódoljatok nekik; mert ők őrködnek, mint a kik számot fognak adni lelkeitekért”. Sőt Krisztus Urunk még azt is megparancsolta, hogy a gonosz pásztoroknak is engedelmeskedjünk, midőn mondja:[6] „Mózes székén ülnek az írástudók és farizeusok. Azért a miket mondanak nektek, mind tartsátok meg és cselekedjétek; de az ő tetteik szerint ne cselekedjetek; mert mondják és nem cselekszik”.
XV. A világi tisztviselők iránt tisztelettel tartozunk lenni.
Ugyanazt kell mondanunk a királyok, fejedelmek, tisztviselők
