Oldal:Trienti Káté.pdf/375

A Wikiforrásból
A lap nincsen korrektúrázva

általok vezettettünk a szentségekhez, ők oktattak a vallásra, emberi és polgári miveltségre, ők tanítottak az erkölcsi tökéletességre és szentségre. Tanítsa pedig a plébános, hogy e parancsban méltán van kifejezve az „anya” név, hogy az ő jótéteményeit és érdemeit irántunk megfontoljuk, mily gonddal és aggodalommal hordozott méhében s mily fáradság s kínnal szült s nevelt fel bennünket.

X. Hogyan tiszteltetnek a testi szülők?

A szülőket továbbá úgy kell tisztelni, hogy a nekik adott tiszteletből, szeretetből s lelkünk legbensőbb érzelméből lássék fakadni: e kötelességgel leginkább azért tartozunk irántuk, mivel úgy vonzódnak hozzánk, hogy érettünk semmi fáradságtól, erőfeszítéstől, semmi veszélytől vissza nem rettennek és semmi kedvesebben nem eshetik nekik, mint ha szerettetve érzik magokat gyermekeiktől, kiket fölötte szeretnek. József,[1] ámbár Egyptomban tisztelet s tekintélyre a királyhoz legközelebb állott, atyját, midőn Egyptomba jött. tisztelettel fogadta; és Salamon[2] hozzá jövő anyja előtt felkelt s őt tisztelettel üdvözölvén, királyi­ székén jobbjára ültette. Vannak még a tiszteletnek más kötelességei is, melyekkel a szülők iránt tartozunk. Mert akkor is tiszteljük őket, midőn Istent alázatosan kérjük, hogy sorsuk szerencsés és boldog legyen: az emberek előtt nagy kedvességben és becsülésben részesüljenek; Istennek s a mennyei szenteknek kedvesek legyenek. Tiszteljük továbbá a szülőket, ha nézeteinket az ő véleményük s akaratukhoz alkalmazzuk; mint Salamon tanácsolja:[3] „Hallgasd fiam, úgymond, atyádnak oktatását és ne hagyd el anyád törvényét, hogy kegyelem adassák fejedre és aranyláncz nyakadba”. Ilyenek szent Pál[4] intései is: „Gyermekek, engedelmeskedjetek szüléiteknek az Urban; mert ez kötelesség”; ismét:[5] „Gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek mindenekben: mert ez kedves az Ur előtt”. Ezt erősítik a legszentebb emberek példái is. Mert Izsák,[6] midőn atyjától az áldozatra megkötöztetnék, illedelmesen és minden ellenszegülés nélkül engedelmeskedett s a Rekabiták,[7] hogy valamikor el ne térjenek atyjok tanácsától, a bortól magokat mindenkor megtartóztatták.

  1. Móz. I. K. 46, 29.
  2. Kir. III. K. 2, 19.
  3. Példab. 1, 8. 9.
  4. Efez. 6, 1.
  5. Kolossz. 3, 20.
  6. Móz. I. K. 22, 9.
  7. Jer. 35, 5. s, k.