XX. Mily büntetések érik azokat, kik e parancsot megszegik?
S valamint azok számára, kik szüleik iránt kegyelettel viseltetnek, jámborságukért Isten jutalmat tűzött ki: úgy a hálátlan s gonosz gyermekekre a legkeményebb büntetések várnak. Mert írva van:[1] „A ki atyját vagy anyját átkozza, halállal haljon meg”: és:[2] „A ki atyját megszomorítja és anyját elűzi, gyalázatos és boldogtalan”; és:[3] „Ki atyját vagy anyját megátkozza, annak szövétneke eloltatik a sötétségnek közepette”; és:[4] „A szemet, mely megcsúfolja atyját és lenézi anyja szülését, vájják ki a patakok hollói és egyék meg a sasok fiai”. A kik szüleiket méltatlansággal illették, azok közöl, miként olvassuk, sokan voltak, kiknek megbosszulására Isten haragja felgyulladt. Mert nem hagyá megbosszulatlanul Dávidot, hanem fellázadásának méltó büntetését vevé Absolon,[5] kit bűneiért három lándzsadöféssel büntetett meg. Azokról pedig, kik a papoknak nem engedelmeskednek, írva van:[6] „A ki kevélységből nem akar engedelmeskedni a pap parancsának, ki az időben szolgálja a te Uradat Istenedet és a bíró végzésének: haljon meg azon ember”.
XXI. Hogyan tehetik főkép méltókká magokat a szülök az Istentől parancsolt tiszteletre.
S valamint az isteni törvény parancsolja, hogy a gyermekek szüleiket tiszteljék, nekik engedelmeskedjenek és hódoljanak: úgy a szülőknek kötelességéhez és tisztéhez tartozik, hogy gyermekeiket szent és erényes életre vezessék s nekik jó példát adjanak, hogy így a vallásra megtaníttatva és kiképeztetve Istent szentül és feddhetlenül tiszteljék; mikép Zsuzsánna szüleiről olvassuk.[7] Azért intse a lelkipásztor a szülőket, hogy az erényesség, igazság, mértékletesség, szerénység és szentség példaképéül szolgáljanak gyermekeiknek; s különösen hármat kerüljenek, a mikben gyakran szoktak botlani: először, hogy gyermekeik iránt fölötte szigornak sem szóban, sem cselekedetben ne legyenek, mit az apostol a Kolosszaiakhoz irt levelében így hagy meg:[8] „Atyák! ne ingereljétek bosszúságra fiaitokat, hogy
