Trienti Káté/NEGYEDIK RÉSZ. XI. FEJEZET.

← NEGYEDIK RÉSZ. X. FEJEZET.

Trienti Káté
szerző: Trienti Zsinat, fordító: Szombathelyi Papneveldében fennálló Szt. Ágoston Társulat tagjai
NEGYEDIK RÉSZ. XI. FEJEZET.

NEGYEDIK RÉSZ. XII. FEJEZET. →

XI. FEJEZET.

A második kérésről.

Jöjjön el a te országod.

I. Isten országának hirdetése mily gyakran ajánltatik a szentírásban.

A mennyei ország, melyet e második kérésben kérünk, olyan, hogy az evangélium egész hirdetése arra vonatkozik és azon végződik. Mert ker. sz. János is azon kezdő a bűnbánatra buzdítását, midőn mondá:^[1] „Tartsatok bűnbánatot, mert elközelgetett mennyeknek országa;” az emberi nem Üdvözítője sem másunnan vevő tanításának kezdetét és amaz üdvös beszédében, melylyel a hegyen a boldogság utait jelelé ki tanítványainak, mint beszédének felvett tárgyán a mennyek országán, kezdé; u. i. így szólt:^[2] „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa.” Sőt annak is, a ki őt visszatartóztatni akarta, azon okot hozá föl^[3] arra, hogy el kell utaznia: „Más városoknak is kell hirdetnem az Isten országát, mert azért küldettem.” Azután ugyanazon ország hirdetését parancsolta az apostoloknak;^[4] és annak, ki el akart menni, hogy atyját eltemesse, felelé:^[5] „Te menj és hirdesd az Isten országát.” Miután pedig halottaiból föltámadott, ama negyven napon át, mely alatt az apostoloknak megjelent,^[6] az Isten országáról beszélt. Azért a lelkipásztorok a második kérésnek e pontját gondosan tárgyalják, hogy a hívek megértsék, mily nagy ezen kérés jelentősége és szükségessége.

II. Mit foglal magában e második kérés?

A dolog alapos és tüzetes kifejtését pedig igen meg fogja könnyíteni annak meggondolása, hogy, noha e kérés kapcsolatban all a többiekkel, mindazáltal megparancsolta az Úr, hogy azt a többitől elválasztva is használjuk, hogy, a mit kérünk, a legnagyobb buzgalommal keressük; mert így szól:^[7] „Keressétek először Isten országát és az ő igazságát és ezek mind hozzá adatnak nektek.” Ezen kérésben pedig a mennyei ajándékok oly telje és bősége foglaltatik, hogy mindenre kiterjed, a mi csak szükséges a testi és lelki élet főntartására. Méltónak tartanók-e a királyi névre azt, a kinek nincs gondja azokra, a mik az ország üdvének alapját képezik? Ha pedig az emberek országuk jóllétéről gondoskodnak, elképzelhetjük, mily nagy gond és előrelátással oltalmazza a királyok királya mind életét, mind üdvét az embereknek. Tehát Isten országának e kérésében benfoglaltatnak mindazok, mikre e zarándokolás vagy inkább számkivetésben szükségünk van, miket megadni Isten kegyelmesen megígért; mert mindjárt hozzá tevé: „és ezek mind hozzáadatnak nektek.” És e szavakkal bizonyára kijelenté, hogy ő azon király, ki az emberi nemnek mindent bőven és gazdagon osztogat, kinek véghetetlen jóságáról elmélkedvén, éneklé Dávid:^[8] „Az Úr igazgat engem és semmi híjával nem leszek.”

III. Mit kell azoknak cselekedni, kik ezen kérés gyümölcsét elnyerni kívánják?

Azonban nem elég buzgón kérni az Isten országát, ha kérésünkhöz mint eszközt nem alkalmazunk mindent, a mivel Isten országát sikerrel keresve, fel is találhatjuk. Mert azon öt balgatag szűz is buzgón könyörgött ugyan mondván:^[9] „Uram, Uram! nyisd meg nekünk:” mindazáltal, mivel kérésüknek támasza hiányzott, kizárattak; nem is méltatlanul, mert Isten szájából jött amaz ítélet:^[10] „Nem minden, a ki mondja nekem: Uram, Uram! megyen be mennyeknek országába.”

IV. Mely okokkal kell Isten országának óhajtását fölkelteni az emberekben?

Azért a lelkipásztorok a szentírásnak bőséges forrásaiból mentsék azokat, mik a hívekben a mennyország utáni vágyat és törekvést fölkeltsék, ez élet nyomorteljes voltát szemeik elé állítsák s őket arra bírják, hogy körültekintés és megfontolás útján elismerjék ama legfőbb boldogságot és kimagyarázhatlan jókat, melyekkel Istennek a mi Atyánknak örök háza bővelkedik. Mert száműzöttek vagyunk és pedig azon helynek lakói, hol az ördögök tartózkodnak, kiknek ellenünk való gyűlölsége semmiképp sem szelídíthető; mert az emberi nem ellen engesztelhetlenek és kérlelhetetlenek. Hát még a házi s belső harczok, melyeket a test és lélek, az anyag és szellem egymás közt folyton vínak? melyekben, hogy el ne essünk, szüntelenül félnünk kell; de nemcsak félhetünk, hanem nagyon is hirtelen eleséstől tarthatnánk, ha Isten jobbjával nem gyámolíttatnánk. Az apostol is, a bajoknak sokaságát érezvén, így kiáltott föl:^[11] „Én szerencsétlen ember! ki szabadit meg engem e halálnak testéből.”

V. Mily nagy az embernek nyomorúsága, kitűnik egyéb dolgoknak az emberrel való összehasonlításából?

Jóllehet nemünk ezen szerencsétlensége önmagában fölismerhető, mindazáltal egyéb lények és teremtett dolgok összehasonlításából könnyebben megérthető. Azokban, akár észnélküliek, akár érzéknélküliek legyenek is, ritkán tapasztaljuk, hogy valamely lény tulajdon munkaköréből kilépne, érzékétől, vagy ösztönétől eltérne úgy, hogy az eléje tűzött s meghatározott czélt eltévesztené. Ezt tapasztaljuk a mezei vadaknál, az úszóknál, a madaraknál úgy, hogy a dolog bizonyításra nem szorul. Nemde, ha fölnézesz az égre, tökéletesen igaznak találod, a mit Dávid mondott:^[12] „Uram a te igéd mennyben örökké megmarad.” Az ugyanis szakadatlan mozgásban és örökös forgásban van úgy, hogy az Isten által kiszabott törvénytől legkevésbé sem tér el. Ha a földet és az egész mindenséget tekinted, könnyen belátod, hogy vagy épen semmit, vagy csak igen keveset változnak. De a szerencsétlen emberi nem igen gyakran elesik; ritkán indul helyes gondolatai után s legtöbbnyire félben hagyja és megveti az elkezdett jó cselekedeteket; a legjobb szándék, mely még az imént tetszett, rögtön nem tetszik és azt elvetve, utálatos és veszedelmes tanácsokra vetemedik.

VI. Mi a legfőbb oka minden nyomorúságnak?

Mi tehát az oka ezen áll hatatlanságnak és nyomornak? Bizonyára az isteni sugallat megvetése. Mert elzárjuk füleinket Isten intései előtt, nem akarjuk szemeinket azon világosságra emelni, melyet Isten előttünk hordoz, sem a mennyei Atya üdvös parancsaira nem hallgatunk. Azért a plébánosok arra törekedjenek, hogy mind e bajokat a hívő nép szemei elé állítsák, mind pedig a bajok okait feltüntessék és a gyógyszerek hasznosságát bebizonyítsák. Mindezekre sem fog nekik hiányzani az anyag, melyet legszentebb férfiak, aranyszájú sz. János és Ágoston irataiból, leginkább pedig azokból meríthetnek, a miket a hitvallás fejtegetésénél mondottunk. Mert van-e oly istentelen ember, ki ezeket megismervén, az Isten megelőző malasztjának segedelmével, a tékozló fiúnak példájára,^[13] ne igyekeznék fölkelni, fölegyenesedni és a mennyei királynak s atyának színe elé járulni?

VII. Mit jelent a szentírásban az Isten országa?

Miután megmagyarázták, milyennek kell lenni a hívek könyörgésének, hogy sikere legyen, fejtsék ki, mi az, a mit e szavakkal Istentől kérünk, főkép, mivel e szónak „Isten országa” sok jelentése van, melyeknek meghatározása mind a szentírás megértésére hasznos, mind ezen pontok felfogására szükséges. Az Isten országának tehát közhasználatos, a szentírásban is gyakran előforduló jelentése nemcsak ama hatalomra, melylyel az emberek és teremtmények mindensége fölött bír, hanem a gondviselésre is kiterjed, melylyel mindeneket igazgat és kormányoz. „Mert kezében van, úgymond a próféta,^[14] a föld minden határa.” Mely határok alatt azok is értetnek, a mik a földnek és egyéb dolgoknak benső részeibe rejtve vannak. Ezen értelemben nyilatkozott Mardokeus ama szavakkal:^[15] „Uram, Istenem, mindenható király! mert mindenek a te birodalmadban vannak elhelyezve és nincs, a ki akaratod ellen állhasson ... Mindenek Ura vagy, és nincs, ki ellenálljon felségednek.”

VIII. Krisztus országa milyen a jámborokra nézve?

Isten országa továbbá a gondviselés azon kiváló és különös módját is jelenti, melylyel Isten a jámbor és szent embereket oltalmazza és róluk gondoskodik. Istennek e tulajdon és kitűnő gondoskodásáról mondja Dávid:^[16] „Az Úr igazgat engem, és semmi híjával nem leszek;” továbbá Izaiás:^[17] „Az Úr a mi királyunk: ő szabadít meg minket.” Jóllehet, Istennek ezen királyi hatalma alatt ez életben, a mint fönnebb mondottuk, kiválólag a szent és jámbor emberek állanak: mindazáltal Krisztus Urunk maga mondotta Pilátusnak, hogy országa nem e világból^[18] való, vagyis, hogy eredetét nem e világtól vette, mely, amint teremtetett, úgy el is fog enyészni; mert az említett módon uralkodnak a császárok és királyok, köztársaságok, vezérek és mindazok, kik vagy az emberektől fölkérve és megválasztva kormányozzák a városokat és tartományokat, vagy erőszak és bitorlás által ragadták magukhoz a hatalmat. Krisztus Urunk ellenben, mint a próféta mondja, Istentől rendeltetett királylyá,^[19] kinek országa, az apostol kifejezése szerint, az igazság; mert így szól:^[20] „Az Isten országa az igazság, béke és öröm a Szentlélekben.”

IX. Mily módon uralkodik Krisztus az ő hívei fölött?

Uralkodik pedig rajtunk Krisztus Urunk a benső erények: a hit, remény és szeretet által, mely erények által az országnak mintegy részei és sajátságos módon Istennek alattvalóivá leszünk, az ő szolgálatára és tiszteletére szenteltetünk, hogy, mint az apostol mondja:^[21] „Ugyanazért élek én, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem:” úgy mi is mondhassuk: „Uralkodom én, de már nem én, hanem Krisztus uralkodik énbennem.” Igazságnak pedig azért mondatik azon ország, mivel Krisztus Urunknak igazsága által alapíttatott. És ezen országról így szól az Úr szent Lukácsnál:^[22] „Istennek országa bennetek vagyon.” Mert jóllehet, Krisztus Urunk hit által uralkodik mindazokon, kik szent anyánknak, az egyháznak ölében és kebelében vannak: kiválólag azonban azokon uralkodik, kik élő hit-, remény- és szeretettel felékesítve, mint tiszta és élő tagok szolgálnak Istennek; és ezekről mondatik, hogy bennök van az isteni kegyelem országa.

X. Krisztus Urunk dicsőségének országáról.

Isten országa pedig a dicsőség országa is, melyről Krisztus Urunk sz. Máténál így szól:^[23] „Jöjjetek Atyámnak áldottai, bírjátok a világ kezdetétől nektek készített országot.” Ezen országot kérte tőle sz. Lukácsnál a jobb lator, bűneit töredelmesen megismervén, midőn mondá:^[24] „Uram! emlékezzél meg rólam, midőn országodba jutsz.” Ezen országról^[25] sz. János is tesz említést: „Ha ki újonnan nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be Isten országába.” Az apostol is említi az Efezusiakhoz^[26] írt levelében: „Semmi paráznának vagy tisztátalannak, vagy fösvénynek, a mi a bálványok szolgálata, nincs öröksége Krisztus és Isten országában.” Ugyanarra vonatkozik Krisztus Urunknak a mennyek országáról mondott^[27] néhány hasonlata is.

XI. Krisztus dicsőség és kegyelem országának természetéről és különbségéről.

Azonban előbb a kegyelem országáról kell szólani: mert lehetetlen, hogy valakibe Isten dicsősége uralkodjék, hacsak benne az ő kegyelme nem uralkodik. A kegyelem pedig, magának az Üdvözítőnek tanítása szerint,^[28] „szökőkút vize az örök életre.” A dicsőséget pedig ugyan minek neveznék, mint teljes és tökéletes kegyelemnek? Mert míg e gyarló és halandó testben vagyunk, gyámoltalanul e sötét zarándoklásban és számkivetésben tévedezve az Úrtól távol vagyunk, gyakran megbotlunk és elesünk, elvetvén a kegyelem országának segélyét, melyre támaszkodtunk; midőn pedig a dicsőség országának, – a mely tökéletes, – világossága fénylik előttünk, szilárdul és erősen fogunk állani; mert minden fogyatkozás, minden baj megszűnik, minden gyengeség megedződik, végre az Isten maga fog lelkünkben és testünkben uralkodni. E tárgyat bővebben kifejtettük az apostoli hitvallásban, midőn a test föltámadásáról szóltunk.

XII. Mit kérünk tehát főkép Istentől e kérésben?

Tehát ezeknek kifejtése után, melyekből Isten országának közönséges jelentése tűnik ki, meg kell mutatni, mit jelent tulajdonképen e kérés. Azt kérjük pedig Istentől, hogy Krisztus országa, t. i. az egyház terjedjen: hogy a hitetlenek és zsidók Krisztus Urunk hitére és az igaz Isten ismeretének elfogadására térjenek, a szakadárok, eretnekek az igazságra és Isten egyházának egységére, a melytől elszakadtak, visszatérjenek, hogy beteljesedjék és megvalósuljon, a mit Izaiás szája által mondott az Úr:^[29] „Szélesítsd ki sátorod helyét, és hajlékaid kárpitait terjeszd ki, – hosszabbítsd meg köteleidet és szegeidet erősítsd meg: mert jobbra és balra elhatsz, – mert az uralkodik rajtad, ki téged teremtett.” S ismét:^[30] „És a népek a te világosságodban járnak, és a királyok a neked támadott fényességben. Emeld föl köröskörül szemeidet és lássad, mindezek egybegyűlnek, hozzád jönnek: a te fiaid messzünnen jőnek és leányaid minden oldalról indulnak.”

XIII. Mit kérünk itt másodszor?

Mivel pedig vannak az egyházban, kik Istent szóval vallván, tettel tagadván,^[31] hamis hitet követnek, kikben a bűn miatt az ördög lakik és mint tulajdon házaiban uralkodik: azért kérjük, hogy azokhoz is jöjjön el az Isten országa, mely által, a bűnök homályának szétoszlása után, az isteni világosság sugaraitól megvilágíttatva, Isten fiainak előbbi méltóságába visszahelyeztessenek; hogy a mennyei Atya országából minden eretneket és szakadárt eltávolítva, a botrányokat és a gonoszságok okait megszüntetve, megtisztítsa az egyház szérűjét, hogy Isten iránt ájtatos és szent tisztelettel eltelve, nyugalmas és csendes békét élvezzen.

XIV. Mit kérünk ugyanezen kéréssel harmadszor?

Végre azt kérjük, hogy Isten egyedül éljen, egyedül uralkodjék bennünk; hogy ne legyen helye a halálnak, hanem, hogy az Krisztus Urunk győzelme által elnyelettessék, ki ellenségeink minden uralmát széttépve és szétszórva, hatalmával és erejével mindeneket saját uralma alá hajtson.

XV. E kérés tekintetéből mit kell a keresztényeknek főkép tenniök és megfontolniok?

A plébánosoknak pedig minden bizonynyal lesz gondjuk, a mint már e kérésnek szólja is követeli, hogy oktatja a híveket, mily gondolatokkal és elmélkedésekkel kell elkészülniük arra, hogy kéréseiket Istenhez ájtatosan intézhessék. Először is inteni fogják őket, hogy fontolják meg az Üdvözítőtől használt ama hasonlat jelentését és értelmét:^[32] „Hasonló mennyeknek országa a szántóföldön elrejtett kincshez, melyet ha megtalált az ember, elrejti, s azon való örömében, elmegyen és eladja minden vagyonát és megveszi azt a szántóföldet”. Mert a ki Krisztus Urunknak gazdagságát ismeri, az e gazdagság kedvéért mindent megvet, az előtt a vagyon, kincs és hatalom silányság; mert ama legfőbb kincsesei semmi még csak összehasonlításba sem jöhet, annál kevésbé állhat meg vele szemközt. Azért, a kik annak becsét megismerik, az apostollal fogják kiáltani:^[33] „Mindent kárnak tartok és szemétnek tekintek, hogy Krisztust megnyerjem”. Ez azon evangéliumi igaz gyöngy,^[34] melyet az ember, miután minden javainak eladásából begyűlt összegét erre fordította, magának megszerezvén, örökkétartó boldogságot élvez.

XVI. Mennyire kell kívánnunk Krisztus országát most a kegyelem által, a jövőben pedig a dicsőség által?

Oh mi szerencsések volnánk! ha Krisztus Jézus oly nagy világosságot árasztana ránk, hogy láthatnék az isteni kegyelem ama gyöngyét, melylyel övéiben uralkodik (mert nemcsak mindenünket, hanem önmagunkat is eladnék, hogy azt megszerezzük;) akkor bizton mondhatnék végre:^[35] „Ki szakaszt el minket Krisztus szeretetétől”. Ha pedig tudni akarjuk, mily kitűnő a dicsőség országának magasztossága, halljuk felőle a próféta és az apostol egyhangúlag magasztaló szavait:^[36] „Szem nem látta, fül nem hallotta, sem az ember szívébe föl nem hatott, a mit Isten azoknak készített, kik őt szeretik”.

XVII. Az alázatosságról, melyet ezen és más kérésekben tanúsítanunk kell.

Annak megnyerésére pedig, a mit kérünk, nagyon jó lesz meggondolnunk, mik vagyunk, t. i. Ádámnak s paradicsomból méltán kiűzött és számkivetett maradéki, kiknek méltatlansága és gonoszsága Isten legnagyobb gyűlöletét kelti tel és örökké tartó büntetéseket követel. Azért szükséges, hogy törődött és alázatos szívűek legyünk. Imánk is keresztény alázattal teljes legyen s magunkban épen nem bizakodva, mint ama vámos,^[37] folyamodjunk az Isten irgalmasságához és mindent kegyelmességének tulajdonítva, neki örök hálát mondjunk, ki az ő lelkét ajándékozta nekünk, melyben bízva felkiáltani bátorkodunk:^[38] „Abba, Atyánk”.

XVIII. Mennyire kell törekednünk, hogy egykor a mennyek országát elnyerjük?

Arra is gondunk legyen, mit kell cselekednünk s mit kerülnünk, hogy a mennyek országába eljuthassunk; mert nem henyélésre vagy tétlenségre hívattunk Istentől, sőt ellenkezőleg azt mondja:^[39] „Mennyeknek országa erőszakot szenved és az erőszakosak ragadják el azt;” és: „Ha^[40] be akarsz az életbe menni, tartsd meg a parancsolatokat”. Nem elég tehát Isten országát kérni, hanem magunknak is törekednünk és munkálkodnunk kell; mert szükséges, hogy Isten kegyelmének segédei és kiszolgálói legyünk, azon úton haladva, mely az égbe vezet. Isten, ki megígérte, hogy folyton velünk leend, soha sem hagy el minket, úgy, hogy csak arra kelj vigyáznunk, hogy Istent és minmagunkat el ne hagyjuk. És pedig az egyház ezen országában Istenéi mindazok, mikkel mind az emberek életét oltalmazza, mind az örök üdvet eszközli, a láthatatlan angyali seregek szintúgy, mint a szentségeknek mennyei erővel teljes látható ajándéka. Ezekben oly hatalmas támaszt nyertünk Istentől, hogy nemcsak legdühösebb ellenségeinknek uralmától mentek lehetünk, hanem magát a zsarnokot is és az ő gonosz poroszlóit legyőzhetjük és eltiporhatjuk.

XIX. E kérés befejezése és annak más, rövid magyarázata.

Azért végre buzgón kérjük Isten Lelkét, hogy eszközölje bennünk azt, hogy mindent az ő akarata szerint cselekedjünk; hogy az ördög országát rontsa le, hogy ama nagy napon fölöttünk semmi hatalma ne legyen; hogy győzzön és diadalmaskodjék Krisztus; az ő törvényei az egész föld kerekségén tiszteletben legyenek, parancsai megtartassanak; senki őt el ne árulja, se el ne hagyja; hanem úgy éljen mindenki, hogy az isteni király színe előtt habozás nélkül megjelenhessen és az öröktől fogva elkészített mennyország birtokába juthasson, hogy Krisztussal élvezze az örökké tartó boldogságot.

1. Mát, 3, 2.
2. Mát. 5, 3.
3. Luk. 4, 43.
4. Mát. 10, 7.
5. Luk. 9, 60.
6. Ap. Csel. 1, 3.
7. Mát. 6, 33.
8. 22. zsolt. 1.
9. Mát. 25, 11.
10. Mát. 7, 21.
11. Rom. 7, 24.
12. 118. zsolt. 89.
13. Luk. 15, 20.
14. 94. zsolt. 4.
15. Eszt. 13, 9. 11.
16. 22. zsolt. 1.
17. Iz. 33, 22.
18. Ján. 18, 36.
19. 2. zsolt. 6.
20. Rom. 14, 17.
21. Galat. 2, 20.
22. Luk. 17, 21.
23. Mát. 25, 34.
24. Luk. 23, 42.
25. Ján. 3, 5.
26. Efez. 5, 5.
27. Mát. 13, 24. s. k.
28. Ján. 4, 14.
29. Iz. 54, 2. 3. 5.
30. Iz. 60, 3. 4.
31. Tit. 1, 16.
32. Mát. 13, 44.
33. Filipp. 3, 8.
34. Mát. 13, 46.
35. Rom. 8, 35.
36. Iz. 64, 4. I. Kor. 2, 9.
37. Luk. 18, 13.
38. Rom. 8, 15.
39. Mát. 11, 12.
40. Ugyanott. 19, 17.