XII. Mit kérünk tehát főkép Istentől e kérésben?
Tehát ezeknek kifejtése után, melyekből Isten országának közönséges jelentése tűnik ki, meg kell mutatni, mit jelent tulajdonképen e kérés. Azt kérjük pedig Istentől, hogy Krisztus országa, t. i. az egyház terjedjen: hogy a hitetlenek és zsidók Krisztus Urunk hitére és az igaz Isten ismeretének elfogadására térjenek, a szakadárok, eretnekek az igazságra és Isten egyházának egységére, a melytől elszakadtak, visszatérjenek, hogy beteljesedjék és megvalósuljon, a mit Izaiás szája által mondott az Úr:[1] „Szélesítsd ki sátorod helyét, és hajlékaid kárpitait terjeszd ki, – hosszabbítsd meg köteleidet és szegeidet erősítsd meg: mert jobbra és balra elhatsz, – mert az uralkodik rajtad, ki téged teremtett.” S ismét:[2] „És a népek a te világosságodban járnak, és a királyok a neked támadott fényességben. Emeld föl köröskörül szemeidet és lássad, mindezek egybegyűlnek, hozzád jönnek: a te fiaid messzünnen jőnek és leányaid minden oldalról indulnak.”
XIII. Mit kérünk itt másodszor?
Mivel pedig vannak az egyházban, kik Istent szóval vallván, tettel tagadván,[3] hamis hitet követnek, kikben a bűn miatt az ördög lakik és mint tulajdon házaiban uralkodik: azért kérjük, hogy azokhoz is jöjjön el az Isten országa, mely által, a bűnök homályának szétoszlása után, az isteni világosság sugaraitól megvilágíttatva, Isten fiainak előbbi méltóságába visszahelyeztessenek; hogy a mennyei Atya országából minden eretneket és szakadárt eltávolítva, a botrányokat és a gonoszságok okait megszüntetve, megtisztítsa az egyház szérűjét, hogy Isten iránt ájtatos és szent tisztelettel eltelve, nyugalmas és csendes békét élvezzen.
XIV. Mit kérünk ugyanezen kéréssel harmadszor?
Végre azt kérjük, hogy Isten egyedül éljen, egyedül uralkodjék bennünk; hogy ne legyen helye a halálnak, hanem, hogy az Krisztus Urunk győzelme által elnyelettessék, ki ellenségeink
