VI. Mi a legfőbb oka minden nyomorúságnak?
Mi tehát az oka ezen áll hatatlanságnak és nyomornak? Bizonyára az isteni sugallat megvetése. Mert elzárjuk füleinket Isten intései előtt, nem akarjuk szemeinket azon világosságra emelni, melyet Isten előttünk hordoz, sem a mennyei Atya üdvös parancsaira nem hallgatunk. Azért a plébánosok arra törekedjenek, hogy mind e bajokat a hívő nép szemei elé állítsák, mind pedig a bajok okait feltüntessék és a gyógyszerek hasznosságát bebizonyítsák. Mindezekre sem fog nekik hiányzani az anyag, melyet legszentebb férfiak, aranyszájú sz. János és Ágoston irataiból, leginkább pedig azokból meríthetnek, a miket a hitvallás fejtegetésénél mondottunk. Mert van-e oly istentelen ember, ki ezeket megismervén, az Isten megelőző malasztjának segedelmével, a tékozló fiúnak példájára,[1] ne igyekeznék fölkelni, fölegyenesedni és a mennyei királynak s atyának színe elé járulni?
VII. Mit jelent a szentírásban az Isten országa?
Miután megmagyarázták, milyennek kell lenni a hívek könyörgésének, hogy sikere legyen, fejtsék ki, mi az, a mit e szavakkal Istentől kérünk, főkép, mivel e szónak „Isten országa” sok jelentése van, melyeknek meghatározása mind a szentírás megértésére hasznos, mind ezen pontok felfogására szükséges. Az Isten országának tehát közhasználatos, a szentírásban is gyakran előforduló jelentése nemcsak ama hatalomra, melylyel az emberek és teremtmények mindensége fölött bír, hanem a gondviselésre is kiterjed, melylyel mindeneket igazgat és kormányoz. „Mert kezében van, úgymond a próféta,[2] a föld minden határa.” Mely határok alatt azok is értetnek, a mik a földnek és egyéb dolgoknak benső részeibe rejtve vannak. Ezen értelemben nyilatkozott Mardokeus ama szavakkal:[3] „Uram, Istenem, mindenható király! mert mindenek a te birodalmadban vannak elhelyezve és nincs, a ki akaratod ellen állhasson ... Mindenek Ura vagy, és nincs, ki ellenálljon felségednek.”
