II. Mit foglal magában e második kérés?
A dolog alapos és tüzetes kifejtését pedig igen meg fogja könnyíteni annak meggondolása, hogy, noha e kérés kapcsolatban all a többiekkel, mindazáltal megparancsolta az Úr, hogy azt a többitől elválasztva is használjuk, hogy, a mit kérünk, a legnagyobb buzgalommal keressük; mert így szól:[1] „Keressétek először Isten országát és az ő igazságát és ezek mind hozzá adatnak nektek.” Ezen kérésben pedig a mennyei ajándékok oly telje és bősége foglaltatik, hogy mindenre kiterjed, a mi csak szükséges a testi és lelki élet főntartására. Méltónak tartanók-e a királyi névre azt, a kinek nincs gondja azokra, a mik az ország üdvének alapját képezik? Ha pedig az emberek országuk jóllétéről gondoskodnak, elképzelhetjük, mily nagy gond és előrelátással oltalmazza a királyok királya mind életét, mind üdvét az embereknek. Tehát Isten országának e kérésében benfoglaltatnak mindazok, mikre e zarándokolás vagy inkább számkivetésben szükségünk van, miket megadni Isten kegyelmesen megígért; mert mindjárt hozzá tevé: „és ezek mind hozzáadatnak nektek.” És e szavakkal bizonyára kijelenté, hogy ő azon király, ki az emberi nemnek mindent bőven és gazdagon osztogat, kinek véghetetlen jóságáról elmélkedvén, éneklé Dávid:[2] „Az Úr igazgat engem és semmi híjával nem leszek.”
III. Mit kell azoknak cselekedni, kik ezen kérés gyümölcsét elnyerni kívánják?
Azonban nem elég buzgón kérni az Isten országát, ha kérésünkhöz mint eszközt nem alkalmazunk mindent, a mivel Isten országát sikerrel keresve, fel is találhatjuk. Mert azon öt balgatag szűz is buzgón könyörgött ugyan mondván:[3] „Uram, Uram! nyisd meg nekünk:” mindazáltal, mivel kérésüknek támasza hiányzott, kizárattak; nem is méltatlanul, mert Isten szájából jött amaz ítélet:[4] „Nem minden, a ki mondja nekem: Uram, Uram! megyen be mennyeknek országába.”
IV. Mely okokkal kell Isten országának óhajtását fölkelteni az emberekben?
Azért a lelkipásztorok a szentírásnak bőséges forrásaiból
