Trienti Káté/FÜGGELÉK.

← NEGYEDIK RÉSZ. XVII. FEJEZET.

Trienti Káté
szerző: Trienti Zsinat, fordító: Szombathelyi Papneveldében fennálló Szt. Ágoston Társulat tagjai
FÜGGELÉK.

FÜGGELÉK.

A káté gyakorlati alkalmazása a szent beszédek készítésénél, tekintve az egyes vasárnapokra előírt evangéliumi szakaszokat.

Advent első vasárnapja.

„Jelek lesznek a napban és holdban.” Luk. 21. 25. Ezen evangéliumi részt lehet alkalmazni az utolsó ítéletre. Azért a plébános vegye szemügyre az ap. hitvallás ez ágozatát: „onnan lészen eljövendő ítélni eleveneket és holtakat”, a mint a 18. lapon tárgyalva van. Vagy a más egyházak rítusa szerint:

„Íme jön a te királyod.” Mát. 25. 5. Itt alkalomszerűen tárgyalni fogja a plébános azokat, a mik a megtestesülésről és Krisztus Urunk eljövetelének okairól szólnak az apostoli hitvallás 2. és 3. fejezetében, 35. 41. lap.

„Találtok egy megkötött szamárvemhet, oldjátok el.” Szent Athanáz ezen helyből mutatja ki, hogy az apostoloknak és azok utódainak adatott a hatalom, hogy feloldozzák azokat, a kiket a bűnök terhe nyom; azért itt a plébános fejtse ki azt, ami a gyónásról a 252. l. és a feloldozásról a 240., 258. l., az egyházban meglevő bűnbocsátási hatalomról a 106. l. mondatik.

Második vasárnap.

„Midőn János meghallotta a fogságban.” Mát. 11. 2. Jánosnak oly serény kérdése megmutatja, hogy mily buzgósággal kell törekednünk arra, hogy a hit dolgait, mind magunk, mind pedig azok, a kik nekünk alá vannak rendelve, helyesen és kath. tudósoktól megtanuljuk. Lásd, a mi ezen anyagra vonatkozik a káté elején egészen a hitvallás első ágazatáig. „A fogságban.” A hitet egész a börtönig, sőt ha a szükség úgy kívánja és a bíró sürget, egész a halálig meg kell vallanunk; és nem elégséges hogy az, – jóllehet igaz és őszinte – csak bensőnkben legyen meg, a mint ezt láthatjuk a 21. l.

Harmadik vasárnap.

„Megvallá és nem tagadá.” Ján. 1. 20. E helyből megtanuljuk, hogy az igazságot egyszerűen valljuk meg és ne keverjünk bele esküt, hogy higyjenek nekünk. Hogy mennyire és mily büntetés terhe alatt van megtiltva az esküvés a 2. parancsban, 340. l. található.

„Miért keresztelsz tehát.” Itt szólni kell a keresztség kiszolgáltatóiról 156. l.; és hogy minő viszonyban van a szentségek kiszolgáltatásánál Krisztus Urunk és a kiszolgáltató, a mi illeti a szentség hatását, 152. l.

„A kinek én nem vagyok méltó.” Itt a plebánosnak figyelmeztetnie kell a népet, hogy a karácsonyi ünnepek alkalmával készüljön a szent áldozáshoz és szólnia kell ezen nagy vendégnek méltó vételéről. Lásd az Oltáriszentséghez való előkészületről a 221. l.

Negyedik vasárnap.

„Tiberiusnak 15-ik évében.” Luk. 3. 1. Hogy miért tétetik itt említés a világi fejedelemről, annak ugyanaz az oka, mint a mi fel van hozva a 4. hitágazatban Pontius Pilátusról. 51. l.

„Lön az Úr szava János fölött.” Mivel János csak az Istentől törvényesen meghívatva gyakorolta az Isten ige hirdetésének hivatalát, azért itt szóljon a plebános az egyház szolgáinak törvényes hivatásáról, a mint ez az egyházi rend szentségéről szóló részben meg van 283. l. és mondja meg, hogy azok nem törvényes szolgák, a kik nem küldettek, a mint az az előszóban meg van. 11. l.

„A pusztában.” Itt az Isten ige hirdetőinek, – a kik a papok – hűségéről és erkölcseik tisztaságáról kell szólni és azon tisztaságról, a melyre a papok kötelezve vannak, 297. l.

„Hirdetvén a bűnbánat keresztségét.” Hogy a felnőtteknek, a kiknek fel kell venniük a keresztséget, mily lelki állapotban kell lenniük és előbbi életüket megbánniuk. 163. l. és hogy hogyan kellett itt János keresztségét ismételni. 156. l. „Készítsétek az Úr útját.” Itt a szent áldozáshoz való előkészületről, – a melyről a fentebbi vasárnapon – és az Isten parancsainak szükséges megtartásáról lehet beszélni. 325., 336. l.

Karácsony ünnepén.

„Szülte elsőszülött fiát.” Luk. 2. 7. Fejtessék ki e hitágazat: „Ki születék szűz Máriától” a mi e helyhez legközelebb áll. 39. l.

„Kezdetben vala az ige.” Ján. 1. 1. Mivel e hely, midőn Krisztus Urunk születéséről van szó, felhozatik a 41. oldalon, innen merítse a plebános e helynek kifejtését.

„És az ige testté lőn.” Itt fejtessék ki a megtestesülés titka, a mint ez van a 42. oldalon.

„Mint az atya egyetlen szülöttének dicsőségét” Hogyan testvérünk nekünk ezen egyszülött lásd a 459. old.

Karácsony nyolczada alá eső vasárnap.

„A te lelkedet is tőr járja át.” Luk. 2. 35. Simeonnak ezen szavait felhasználhatja a lelkipásztor annak megmagyarázására, miért nem kíméli meg Isten a megkeresztelt hívőket, kiket kedves fiainak tart, az életnek kellemetlenségeitől. Lásd 289. old. és hova kell ily esetben fordulnunk. Lásd 435. old.

„Nem távozék a templomból.” A magán és nyilvános imádságról lásd a 447. old. Hogyan kell az imádságot böjttel és alamizsnálkodással összekötni lásd 450. old. és hogyan vezet e három dolog a bűnökért való elégtételre. Lásd a 272. old.

Kiskarácsony napján.

„Hogy körülmetéltessék a gyermek.” Lukács 2. 21. Mivel a körülmetélés helyébe a keresztség lépett, itt általában lehet beszélni az új szövetség szentségeinek az ó szövetség szentségei felett való erejéről és hatásáról. 143. l.

„Hivaték az ő neve Jézusnak.” Hogy mily megfelelően adatott e név Krisztusnak és miért lásd a 38. old. Meg kell itt jegyezni, hogy a kisdedeknek ma is szokás a keresztségben nevet adni. Hogy miben bírja ez alapját és milyen nevet kell nekik adni, lásd a 179. old. Végül mivel a névadás a keresztség szentségének egy szertartása, itt alkalmas beszédet lehet tartani a keresztség szentségének szertartásairól és kiszolgáltatásáról. Lásd a 165. old.

Vízkereszt napján.

„Mert láttuk csillagát.” Máté 2. 2. Mivel ezen csillag alatt helyesen érthetjük Istennek tudományos megismerését, valamint a papok felelete alatt a hitnek világosságát, czélszerűen lehet itt alkalmazni azon különbséget, mely a keresztény bölcsesség és világi bölcsesség közt van. Lásd 23. old.

„És leborulván imádák őt.” Máté 2. 11. Itt az Isten iránti tiszteletről, melyet imádásnak nevezünk és a szentek iránti kegyeletről, melyet tiszteletnek hívunk, beszéljen a szónok. Lásd a tízparancsolat magyarázatát a 326. old. Szólhat még az oltáriszentség imádásáról és tiszteletéről, mert ha mi ugyanazon Krisztust, kit a bölcsek imádtak, az oltáriszentségben megismerjük és megvalljuk, 203. l., ha jámborok akarunk lenni, miért ne imádnék úgy, mint bölcsek. 193. l.

Vízkereszt nyolczada alá eső vasárnap.

„Az ünnepi szokás szerint.” Lukács 2. 42. Az ünnepnapok megüléséről lásd 356. old.

„És engedelmes vala nekik.” A gyermekek kötelességéről szülőik iránt 369. l.

Vízkereszt után II. vasárnap.

„Menyegző lőn.” János 2. 1. A házasság szentségéről 306. l.

„Ez volt Jézus csodatételeinek kezdete.” A víznek ezen borrá változtatása különösen alkalmas a műveletlenebbeknek abbeli meggyőzésére, hogy az átlényegülést, mely az Oltáriszentségben történik, elhigyjék. 212. l.

Vízkereszt után III. vasárnap.

„Íme egy poklos jövén.” Máté 8. 2. A szent atyák szerint a poklosság az eretnekséget jelképezi. Hogy kik ezen eretnekek, kik az egyház kebeléből, – mint hajdan a poklosok, – kizárandók, lásd 90., 94. l. „Menj mutasd meg magadat a papnak.” Aranysz. szt. János szerint a mi papjaink sokkal magasztosabb hatalommal bírnak, mint az ó szövetség papjai, mert ezek a poklosokat nem tisztíthatták meg, hanem tisztultaknak jelentették ki: a mi papjaink pedig a bűn poklossága által beszennyezett embert akkor, midőn a feloldozásban részesítik, valóban megtisztítják és teljesen egészségessé teszik. A kulcsok hatalmáról 240. l.

Vízkereszt után IV. vasárnap.

„És bemenvén Jézus a hajóba.” Máté 8. 23. A hajó vagy Noé bárkája egyike azon dolgoknak, melyek az egyházat jelentik. 93. l. Itt a plébános a kath. egyházról és annak ismertető jeleiről beszélhet. 94. l.

„Uram szabadíts meg minket, elveszünk.” Mivel nincs idő, melyben az emberek élete oly nagy veszélyben forogna, mint a halál óráján; azért a plébános buzdíthatja itt híveit, hogy midőn haláluk napja elérkezik, Istenhez meneküljenek és az utolsó kenet szentségét felvegyék. 275. l.

„Kicsoda ez, hogy a szelek és tenger engedelmeskednek neki.” Hogy miként tartja meg minden teremtmény kivéve az embert azon rendet, melyet az Isten kezdettől fogva megállapított, lásd 68. oldalon.

Vízkereszt után V. vasárnap.

„Eljőve az ő ellensége és fölül konkolyt vete a búza közé.” Máté 13. 25. Az egyházban az embereknek két faja van, jók, kik a búza nevével jelöltetnek és gonoszok, kiket a konkoly nevével jelzünk. 94. l. A konkoly alatt érthető azon gyűlölet és békétlenkedés is, melyet a gonosz lélek a békétlenség atyja szór a béke fiainak földjére, mely ellen orvosság található a 469. lapon.

„Ellenséges ember cselekedte ezt.” Az ördögöknek irántunk való gyűlöletéről és a kísértésekre való merészségéről és gonoszságáról, lásd az 512. oldalon és hogy minden rossznak, bűnnek szerzője és a rossz büntetésének végrehajtója. 513. l.

Vízkereszt után VI. vasárnap.

„Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz.” 13. 31. Mivel a hittudorok szerint a mustármag alatt a hit értendő, itt elő keli adni mindazt, a mi annak szükségességéről van a 19. oldalon és hogy nem kell azokat vizsgálgatni, a mik előadatnak, hogy azokat hittel higyjük, 21. l. és annak kiválóságát és hogy mennyire különbözik az Istenről való bölcsesség, az isteni dolgoknak bölcseleti ismeretétől, 22. l.

„Midőn azonban felnevekedett.” Hogy a hitet nevelni lehet, lásd a 446. l.

„Ismét hasonló mennyek országa a kovászhoz.” Ezen asszony alatt az egyház értendő, a mely hogy nem tévedhet hit és erkölcs dolgokban, a mit a kovász jelent, előadatik a 93., 99. old.

„Mígnem kovász az egész.” Itt a szentek egyességéről és érdemeikben való részesülésünkről kifejthető, a mi a 101. old. van.

Hetvened vasárnap.

„Hasonló mennyek országa a családatyához.” Mát. 20. 1. Ez a családatya az Isten, a ki, hogy miért mondatik atyának, l. a 26., 451. oldalakon.

„Mindegyik egy dénárt kapott.” A dénár a boldogságot jelenti, a melyet itt a családatya az ő szőlőjében, azaz az isteni parancsok művelésében serényen és őszintén dolgozóknak nyújt. Az örök élet e dénárjáról olvasd, ami van a 121., 315., 325., 467. oldalakon. Ezen boldogság elérésének biztos útját és módját l. a 428., 472. oldalakon. Nem különben a parancsok ezen szőlőjének művelésére világos buzdítást lásd a 319. l.

„Egy-egy dénárt.” Az égben az érdemeknek és a dicsőségnek különböző foka van a munka és szeretet szerint, a melylyel kiki dolgozik. 117., 127. l.

Hatvanad vasárnap.

„Kiméne a magvető.” Luk. 8. 5. Eme földbe vetett mag az Isten igéje, a mint az Ur kifejti 495. I. és hogy miképen kell hallgatni, azt 1. az előszóban.

„Jött az ördög.” Az ördögnek kísértéseiről és megtámadásáról, 512. l.

„És a szorgoskodástól és gazdagságtól.” Hogy a gazdagság és az ideig való dolgoknak fékezetlen vágyai mennyire megakadályozzák ezen isteni magnak gyümölcsözését, l. a 427. old.

Ötvened vasárnap.

„Átadatik ugyanis a pogányoknak.” Luk. 48. 32. Hogy Krisztusnak katonái az ő keresztjét, mint vezérük zászlaját, szemlélvén a bűnbánat fegyvereinek vételére serkentessenek, azért olvastatik ezen evangélium a negyvennapi böjt beköszöntővel, amely az Úr szenvedésének teljességét magában foglalja; amely helyen alkalomszerűen fejtessék ki, ami az Úr szenvedéséről bőven tárgyaltatik az 51. lapon.

„Egy vak üle az út mellett.” Ez a vak az emberi nemet jelenti, a melynek a bűn után való nyomorult állapotáról I. a 477. oldalon.

„Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam.” Itt mutassa meg a plébános, hogy miként tiszteljük Istent, másképpen mint a szenteket, a mint a 441. oldalon. Továbbá, hogyha szorongatás vagy szomorúság ér bennünket, vagy ha valamire szükségünk van, ezen vakkal nekünk is az Úrhoz kell fordulnunk és kéréseinkkel ostromolnunk az Istent, hogy segítségünkre legyen. Az imádság szükségességéről és hasznáról lásd a 427. lapot.

„Mit akarsz, hogy cselekedjem neked.” Itt azon okokat lehet előhozni, hogy miért akarja a legkegyesebb Isten azt, hogy kérjünk Tőle, jóllehet tudja, miben szűkölködünk, 433. l.

Hamvazó szerda.

„Midőn pedig böjtöltök.” Mát. 6. 16. Mivel a negyven napi böjt azon czím alatt rendeltetett, hogy az egész évnek bűneit ezzel, mint ünnepélyes bírsággal megváltsuk, ma fel kell indítani a hívőket a bűnbánat elfogadására, a melynek szükségességéről szó van a 448. lapon és meg kell tanítani, hogy mily módon juthatunk el a bűnbánatra 237. l. és minemű cselekedetekkel tehetünk eleget bűneinkért 272. l.

„Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön.” Azok ellen a kik kincseket törekszenek gyűjteni, a 396. oldalon.

„Gyűjtsetek magatoknak kincseket az égben.” Mivel a plébánosoknak gyakran fel kell hívniok a hívőket arra, hogy a szegényeknek alamizsnát nyújtsanak, itt buzgólkodva fogják ezt tenni azok szerint, a mik mondatnak a 401. oldalon.

Böjt 1-ső vasárnapja.

„Hogy megkísértessék az ördögtől.” Mat. 4. 1. Mivel kísértés az ember élete e földön (Job. 7. 1.) itt a kísértésről kell szólni; a kísértések nemeiről: miért engedtetik meg, hogy az emberek kísértessenek; minő fegyverekkel kell ellenállanunk a kísértéseknek és több ilyesféléről, a mint van az 512. oldalon.

„Nem csak kenyérrel él az ember.” A lelki kenyérről, a melyről itt Krisztus szól, lásd a 496. lapon.

„Angyalainak parancsolja az Isten.” Az angyalok őrizetéről lásd a 452. l.

„Az Istent imádd.” Az Isten imádásáról, a mely a hittel, reménynyel és szeretettel végeztetik, l. a 326. l.

Böjt 2. vasárnapja.

„Maga mellé vevé Jézus Pétert.” Mát. 17. 1. Itt felhozhatók azok, amik a helyről és időről, amelyben az emberek az isteni dolgok szemlélésére alkalmasabbak, meg vannak írva a 324. lapon.

„Jó nekünk itt lennünk.” Itt tárgyalhatok azok, amik azoknak nagy méltóságáról szólnak, kik Istennek engedelmeskednek a 471. l. vagy a szent életű embereknek belső örömeiről a 495. l. Beszélhetnek még a plébánosok a 12. hitágozatról, a 120. l.

„Ez az én szerelmes Fiam.” Itt a Fiam örök születéséről bőven lehet szólni. 41. l.

Böjt 3. vasárnapja.

„Jézus kiűzte az ördögöt.” Luk. 11. 14. Az ördögnek a sajátsága az, hogy azt, a kit megszáll, megnémítja, azaz a bűnök megváltásától visszatartja. Azonban még sincsen más módja az ördög kiűzésének, mint az, hogy megoldjuk nyelvünket a bűnöknek a pap előtt való föltárására: l. a mi a gyónásról van a 251. old.

„Minden önmagában meghasonlott ország elpusztul.” Az egyház Krisztusnak az országa, a mint mondatik a 470. lapon. ahhoz azonban, hogy ne legyen meghasonlott önmagában, szükséges, hogy egységes legyen, azért itt az egyház egységéről kell szólani a 95. lap nyomán.

„Visszatérek házamba.” A vétekbe visszaesők súlyos állapotáról l. az 510. lapon, és mit kell tenni a gyónás után a 271. lapon.

„Akkor maga mellé vett.” Ez a hely felhozatik annak igazolására, hogy nemcsak egy ördög, hanem több is kísérti az embert; világos azonban e helyből, hogy az ördög hevesebben kísérti azokat, a kik tőle elpártoltak. 511. l.

„Boldog a méh, mely téged hordozott.” A boldogságos Szűz dicsőítésével záródik ez az evangélium, a miről a 46., 441. oldalakon van szó.

Böjt 4. vasárnapja.

„Honnan vegyünk kenyereket?” Ján. 6. 5. Itt alkalmasan kifejthető az Úr imádságának az a kérése: „mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma” 487. l. Azonkívül meg kell jegyezni, hogy ezen kenyér a szomjúságot is lecsillapító erővel bír, a mint tanítják a doktorok. Így a szent ostya egyszersmind kehelyül is szolgál a híveknek, olvasd az egy szín alatt való áldozásról a 226. l.

„Ezt pedig mondá, kísértvén őt.” Hogy hogyan próbálja Isten az embert, lásd 514. oldalon.

„Kiosztá a letelepülteknek.” Krisztus nem osztotta ki, hanem az apostoloknak adta, és ők kiosztották a tömegnek (Mát. 14. 19.); így szolgáltatja ki Isten az ő igéjét és szentségeit a világ kezdetétől a pátriárkák és próféták és azután az apostolok és azok utódai által 204. l., azonban Krisztus az, aki ezeket különösen eszközli. 139. l.

„Ez valóban próféta.” A hálaadásról lásd a 334. oldalon, Pünkösd után 3. vasárnapon.

Fekete vasárnap.

„Ki vádol engem közületek bűnről?” Ján. 8. 46. Krisztus ártatlansága a mai evangéliumban alkalomszerűen állíttatik szemeink elé, hogy az Úr szenvedésének oka előttünk Jegyen, amelyet ma kezd az egyház bemutatni, t. i. nem az Ő, hanem a mi bűneink miatt; Krisztus szenvedéseinek okairól. 57. l. „Ha igazságot mondok nektek.” Itt tanítsuk meg a népet arra, hogy a hazugságtól óvakodni kell, a melyről sok van a 412. l.

„Aki az Istentől van, Isten igéjét hallgatja.” Az Isten igéjének hallgatásáról 12, 495. l.

„Nemde jól mondjuk mi, hogy szamaritánus vagy?” Ezen helyről a plébános alkalmat vehet magának, hogy övéit a méltatlanságok megbocsátására ösztönözze, a mely dologról sok van a 440, 505. oldalakon.

„Hanem dicsőítem az Atyát és ti tiszteletlenséggel illettek engem.” Krisztus gyakran és sokaktól tiszteletlenséggel illettetik, de különösen azok részéről, a kik az ő igéjét vagy rosszul magyarázván, vagy elferdítvén beszennyezik, 351. l.

„Köveket hozának tehát.” Ezen helyből világos, hogy halálának mind idejét, mind pedig nemét Krisztus választotta, a miről az 52. oldalon.

Virág vasárnap.

Lásd: Advent 1-ső vasárnapját a 2. és 3. szám alatt. Mivel különben az oltári-szentség vételére az egyház parancsából ezen időben mindnyájan, akik erre képességgel bírnak kötelezve vannak, azért az evangélium ezen szavaiból: „Íme jön a te királyod hozzád” a plébános a hívőket buzdíthatja azokból, a mik vannak a 192. oldalon. És mivel a szülők legtöbbnyire igen hanyagok arra, hogy gyermekeiket az oltári-szentség vételére bocsássák, azért azoknak leginkább szívükbe kell vésni, ami a gyermekek koráról, amikor annak vételéhez járulni tartoznak, van a 225. oldalon.

Nagy Pénteken. Mivel e napon Krisztus szenvedésének titkáról ünnepélyes beszéd szokott tartatni, azért azokon kívül, amik a hitvallás 4. ágazatában vannak 51. l., ezek is tárgyalhatók e napon: azon páratlan szeretet, a melylyel Isten ez emberi nem iránt viseltetett, midőn azt egyszülött Fiának halálával megváltani akarta, a 456. l.; az első szüleink bukása és azon nyomorúságok, a melyek azt követték, 36, 469. l., hogy Krisztus szenvedéséből bűneink teljes megbocsátása, hogyan származik, 132, 498. l.; és ennélfogva minden szentség Krisztus szenvedéséből nyeri erejét, a mint van a 108, 143. oldalakon: Krisztusnak áldozata, a melyről 231. l., végre, hogy senki sem jutott és nem is juthat el a mennyországba az emberi nemnek Krisztus által történt megváltásban való hit nélkül, 36. l. és hogy az a teljessége és sarkköve az egész ker. vallásnak, tudni Jézus Krisztust, a megfeszítettet, 15. l.

Húsvétvasárnapja.

„Föltámadt, nincs itt.” Márk. 16. 6. Az Úr feltámadásáról fejtessék ki e hitágazat: „Harmadnapon halottaiból föltámada” a 61. l.

Húsvéthétfő.

„Tanítványai közül ketten ménének.” Luk. 24. 13. Mivel lehetetlen, hogy a plébános mindazt, ami Krisztus feltámadásához tartozik, az előző napon kimagyarázza, amit elmulasztott e helyből helyrepótólhatja.

„Krisztusnak szenvednie kellett.” Ez a hely nagyon jó arra, hogy kifejtessenek az okok, a melyek miatt Krisztusnak fel kellett támadnia, a 68. l., és Krisztus példájára intessenek a hívők, hogy minden buzgósággal rajta legyenek, hogy a mennyországot elnyerjék, 476. l.

„Vevé a kenyeret.” E helyen bizonyíttassék be, hogy a világiaknak az oltári-szentséget mindkét szín alatt nem kell venniök, a 226. l.

Húsvét utáni kedden.

„Az Úr Jézus tanítványai között állott.” Luk. 24. 36. Itt a megdicsőült testnek négy ajándékáról lehet szólni, amint elő van adva a 117. l.

„Béke nektek.” Mivel Isten országa az apostol tanúsága szerint, béke és öröm a Szentlélekben, itt tárgyalható, hogy milyen Krisztus országa a gonoszokra nézve. 476. l.

„Hirdetni az Ő nevében bűnbánatot.” E helyből bizonyíttatik, hogy Krisztus hogyan szívükre kötötte az apostoloknak a bűnbánat hirdetését, 105. l. Itt igen hosszú beszédet tarthat mind a bűnök megbocsátásáról szóló hitágazat kifejtéséből, mind pedig azokból, a mik a bűnbánat szentségéről itt tanúskodnak.

Húsvét után 1-ső vasárnap.

„Mikor tehát este lőn az napon.” Ján. 20. 19. Krisztus föltámadását mint példányképet bebizonyítani leginkább szükséges volt, hogy a mienk is bebizonyítható legyen. Azonban minő írásokkal vagy minő okokkal erősíttetik meg a mi föltámadásunk, lásd a 110. oldalon.

A hét első napján, hogy mi ez, lásd a 357. l.

„A kiknek megbocsátjátok bűneiket.” Ján. 20. 23. A papoknak engedett kulcsok hatalmáról lásd a 45, 287. oldalakon.

„Bocsásd ujjadat oldalomba.” Milyen leszen a test a föltámadás után és Krisztus és a vértanúk miért fogják megtartani sebeiket, 117. l.

Húsvét után a második vasárnap.

„Én vagyok a jó pásztor.” Ján. 11. 10. Pásztorok alatt nemcsak a püspökök és papok értendők, hanem a királyok, szülők, tanítók és elöljárók is. Hogy mi teendőjük van a pásztoroknak a nyájjal szemben és viszont, lásd a 367, 368. oldatokon.

„És egy akol lesz és egy pásztor.” Itt az egyháznak az egységéről, a 95. l. és az egyháznak egy isteni Pásztoráról, Péterről és Péter utódjáról, a római pápáról, 295. l.

„A béres, aki nem pásztor”, lásd a 284- oldalon.

Húsvét után harmadik vasárnap.

„Egy kevéssé és nem fogtok látni engem.” Ján. 16. 16. A vigasztalásnak hathatós neme, midőn a Krisztusért való ideiglenes szomorúság, örökké tartó örömmel kárpótoltatik: lásd, amik az örök életről szólnak a 121. l.

„Ti pedig szomorkodni fogtok.” Hogy miért támadja meg az ördög a gonoszokat kevésbbé, mint a jámborokat és hogy azok örülnek, ezek pedig szomorkodnak, 512. l.

„A ti szomorúságtok örömre fordul.” Hogy a jövendő javaknak reményében hogyan kell elviselnünk erős és állhatatos lélekkel minden szerencsétlenséget a 120. l. És miért hagyja Isten sújtani a jókat, az 517. oldaton.

Húsvét után negyedik vasárnap.

„Ha ugyanis én nem megyek el, a vigasztaló nem fog eljönni.” Ján. 16. 7. A Szentlélekről és annak csodálandó működéséről és ajándékairól lásd a 83. oldalon.

„Vádolni fogja a világot bűnről.” A Szentlélek különös munkája a szíveket megindítani és a vétkezőt vádolni, nyugtalanítani. Hogy mi az igazi bánat és minő kellékekkel kell bírnia, lásd 249. l. Itt felhozhatók mindazon dolgok, melyek azon bűnökről mondatnak, amelyek meg nem bocsáthatók a 242. l.

Húsvét után az ötödik vasárnap.

Ha valamit kérendetek az Atyától az én nevemben. Ján. 16. 23. Itt az imáról és annak részeiről lehet beszélni. 428. l.

„Eddig nem kértetek semmit.” Tanítsa meg a szónok hallgatóit, hogyan kell Krisztus által imádkozniok, melyről a 429. lapon; bizonyítsa, hogy mindent Jézus nevében kell kérniük a mennyei Atyától.

Krisztus Urunk mennybemenetele ünnepén.

„Felvétetett a mennybe.” Márk. 16. 19. E helyen a mennybemenetelről szóló hitczikkelyt fejtse ki a szónok, amint az 71. lapon van.

Krisztus Urunk mennybemenetele után való vasárnapon.

„Mikor pedig eljövend a Vigasztaló, ki az Atyától származik.” Ján. 15. 26. Itt adja elő a szónok, hogy a Szt. Lélek Isten az Atyától és Fiútól származik, a mint a 87. lapon van.

„Hogy mindaz, ki megöl titeket.” Ján. 16. 2. Itt meg kell magyaráznia a szónoknak az Úr Isten V. parancsát: Ne ölj! melyről a 376. lapon van szó.

„Szolgálatot vél tenni az Istennek.” Ján. 16. 2. Ezen élet minden bajáról, szerencsétlenségéről úgy kell ítélnünk, mint olyanokról, melyeket Krisztusért tűrünk el t. i. hogy azok az Úr Isten irántunk való jóakaratának jelei, mint a 268. lapon.

Pünkösd ünnepén.

„Ha ki engem szeret, az én beszédemet megtartja.” Ján. 14. 23. A hívők azért nyerik le a Szt. Lelket, hogy az Úr Isten törvényeit, melyek a tízparancsolatban foglaltatnak, megtarthassák; és hogy erre annál készségesebbek legyenek, sorolja el a szónok azokat, miket a tízparancsolat magyarázatára felhoztunk a 317. lapon; vagy mivel ezen hely annak bebizonyítására hozatik fel, hogy az Úr Isten parancsai nem lehetetlenek, ezért ezt is tárgyalhatja a plébános, mint a 321. lapon van. Vagy magyarázza meg a bérmálás szentségét, mint a 180. lapon, mert mint a szt. Atyák tanítják, az apostolok is e napon nyerték el a Szt. Lelket.

Pünkösd hétfőn.

„Mert úgy szerette Isten e világot.” Ján. 3. 16. E hely alkalmas arra, hogy a szónok kimutassa a mennyei Atyának az emberi nem iránt tanúsított végtelen szeretetét, mely a világ teremtésében, kormányzatában és különösen a megváltásban nyilvánul, a mint arról szó van a 49, 452. lapokon.

„Hogy minden, aki ő benne hisz, el ne veszszen.” Itt mutassa ki a szónok, hogy mennyire szükséges volt minden embernek minden időben a Krisztusba vetett hit, amint az a 36. lapon van.

„Aki ő benne hisz, meg nem ítéltetik.” A mit itt a „hinni” szóról mondani lehet, az föltalálható a 21. lapon, a miből azt is ki lehet mutatni, hogy az Isten Fia valóban Isten, amiről a 41., 51. lapokon.

„. . . Mert nem hisz az Isten egyszülött Fia nevében.” A 41. lapon mondottakból kimutatható, hogy az Isten Fia miért mondatik egyszülöttnek; a 41. 459. lapokon mondottakból pedig, hogy miért mondjuk mégis, hogy testvérei voltak.

Pünkösd után való kedden.

„A ki nem az ajtón megyen be.” Ján. 10. 1. Itt magyarázza meg a szónok, a mit az egyház szolgáinak törvényes felszenteléséről a 284. lapon mondottunk; és ki az egyházi rend szentségének törvényes kiszolgáltatója? ez a 297. lapon.

„És a juhok ismerik az ő szavát . . .” A püspökök és papok iránt való engedelmességről és tiszteletről a 371. lapon.

Idegent pedig nem követnek. Az eretnekek papjait nem szabad követni, l. a 13. lapon; a kik mégis követik őket, nem juhok, hanem bakok, l. az 511. lapon.

Szt. Háromság vasárnapján.

„Minden hatalom nekem adatott.” Mát. 28. 18. Itt meg kell magyaráznunk mindazt, a miket Krisztus országáról vonatkozással a jámborokra a 476. lapon mondottunk, a miket országának dicsőségéről a 472. lapon; – a szentségek rendelésére vonatkozó hatalmáról a 139 lapon; – és a kulcsok hatalmáról a bűnök megbocsátására nézve a 143. 240. lapokon fölsoroltunk.

„Megkeresztelvén őket.” Itt fejtse ki a szónok, mikor kötelez a keresztség szentsége, mint a 155. lapon; és mily szükséges mar a csecsemőknek is, mint a 160. lapon.

„Az Atyának és Fiúnak és Szt. Léleknek nevében.” Itt meg kell magyarázni a keresztség anyagát és alakját, mint a 148. lapon van; és a Szt. Háromság titkát, mint az a 27. lapon van. Meg fogják tanítani különösen a tudatlan népet, hogy a Szentháromságot, lefesteni és elképzelni nem lehet és azért ha mégis lefestetik, az a festmény annak bizonyos sajátságait fejezi ki, lásd a 333. l.

„Tanítván őket megtartani mindazt, a miket parancsoltam.” Itt adja elő a szónok az isteni törvény szükségességéről és lehetőségéről, a miket a 320 lapon fölhoztunk.

„Legyetek tehát irgalmasok.” Luk. 6. 36. Hogy Krisztus nekünk megbocsásson, előbb nekünk kell megbocsátanunk azoknak, kik bennünket megbántottak. Lásd ezen kérés magyarázatát: „bocsásd meg a mi vétkeinket” a 498. lapon.

„Adjatok és nektek is adatni fog.” Itt az alamizsnáról 494. l. és mindarról lehet szólni, mivel felebarátinkon egyáltalában segíthetünk. 451. l.

„Képmutató! vesd ki előbb a gerendát.” A képmutatókról, kiknek imádságait az Úr megveti, lásd a 449. lapon.

Úrnapján.

„Mert az én testem bizonynyal étel.” Ján. 6. 56. Az oltáriszentségről l. a 192. l.

Pünkösd utáni II. vasárnapon.

„Egy ember nagy vacsorát szerze.” Luk. 14. 16. A vacsora alatt, a mely a napnak vége felé tartatik, a mennyei dicsőséget jelezzük, a melyet ez a családatya életük végén a boldogoknak fog adni; az erre vonatkozó érvet lásd a 120. l. Vagy a vacsora alatt értjük szt. Pállal I. Kor. 11. 20. Krisztusnak testét az oltáriszentségben, a melyről lásd a 192. l.

„És kezdék együtt mindnyájan magokat mentegetni.” Mivel mindezen mentegetődzések a rossz kívánságból származnak, azért a gonosz kívánságok ellen kell szólni a 420. oldal szerint, egyszersmind szemeink elé állítandó a mi nyomorúságunk, a kik azokat, a mik üdvösségünkre szolgálnak, megvetjük, míg ellenben a veszélyes dolgoknak átadjuk magunkat, miként ezek cselekedtek. L. 468., 478. old.

„Majort vettem.” Lásd a kevélyek és kegyhajhászókra vonatkozólag, mert itt ezek jeleztetnek, azokat, amikről szó van a 426., 444. oldalokon.

„Öt iga ökröt vettem.” Lásd a fösvényekre vonatkozólag a 402. oldalon.

„Feleséget vettem.” Itt meg kell utáltatnunk a kéjvágyat és ajánlanunk kell az önmegtartóztatást és a tisztaságot, amely megkönnyíti számunkra a bemenetelt a mennyországba, lásd a 389. old.

Pünkösd utáni III. vasárnapon.

„Öröm lesz mennyben egy megtérő bűnösön.” Luk. 15. 7. Azon dolgok között a mik a bűnöst penitentia tartásra serkentik, foglaltatik az égi lakók azon öröme is, amelyet éreznek a bűnös megtérése felett, erről többet a 105., 234., 524. old.

Pünkösd utáni IV. vasárnapon.

„Midőn a sereg eléje tódult, hogy az Isten igéjét hallgassa.” Luk. 5. 1. Lásd a buzdítást Isten igéjének szorgalmas hallgatására a 12. oldalon és hogy hogyan kell előadni az evangélium tanát kinek-kinek a felfogó tehetségéhez képest, a 16. oldalon és hogy azt különösen ünnepnapokon kell hallgatni, a 361. oldalon.

„Bemenvén tehát az egyik hajóba, a mely Simoné vala.” Péternek és nem más apostolnak hajójába szállt be Krisztus, hogy ezen cselekedetével kijelentse, hogy Péter az ő utódjaival együtt feje az egyháznak és főnöke az ő pásztorainak; lásd a 95, 296. oldalakon.

„Menj ki tőlem Uram.” Akik a szent áldozáshoz járulnak, ezzel és a Százados példájával ismerjék el, hogy ők a legméltatlanabbak arra, hogy ily nagy vendég előtt megjelenjenek: lásd erre nézve, a mik a szent áldozásra való előkészületről tárgyaltatnak a 222. oldalon.

Pünkösd utáni V. vasárnapon.

„A régieknek mondatott: Ne ölj.” Máté 5. 33. Itt ki lehet fejteni a tízparancsolatnak ezt a parancsát, mint a 376. oldalon van.

„Én pedig mondom nektek: minden, aki haragszik.” Ezen szavakat kifejtve találjuk a 380. oldalon.

„Mondatott a régieknek: Ne paráználkodjál.” Ki kell fejteni ezt a parancsot, a melyről szó van a 386. oldalon.

Pünkösd utáni VI. vasárnapon.

„Szánom a sereget.” Márk. 8. 2. Erre vonatkozólag felhozhatja a plébános azokat, amiket Istennek az emberek körül való atyai gondoskodásáról találunk a 456. oldalon.

„Ha étlen bocsátom őket el, elfogyatkoznak az úton.” Itt szólnunk kell az emberek tehetetlenségéről, a kik semmi, az Isten előtt kedves dolgot nem végezhetnek az Isten segítsége nélkül, miként látjuk a 402. old.

Pünkösd utáni VII. vasárnapon.

„Őrizkedjetek a hamis prófétáktól.” Máté 7. 15. Itt az van parancsolva, hogy őrizkednünk kell az eretnekektől; hogy kit kell eretneknek tartani, megtalálhatjuk a 94. oldalon; azt pedig, hogy hogyan büntetheti ezeket az egyház, a kik nincsenek az ő kebelében, ugyanott találhatjuk és a 100. oldalon; hogy pedig ezen hamis próféták minő eszközöket használnak istentelen tanaik szétterjesztésére, látjuk a 13. oldalon. „A tűzre küldetik.” Ezen pokolbeli tűzről szó van a 81. oldalon.

„A ki megcselekszi Atyám akaratát.” Ez a mondat mintegy a legrövidebb módszert adja elő, a mely tanítja, hogy miképpen juthatunk el a Mennyországba; miért is mindannyian, akik azt elérni óhajtjuk, ezt a mondást szemeink előtt tartsuk, lásd a 479. oldalon és végül, a hol a harmadik kérés: „Legyen meg a te akaratod, miképpen mennyben, úgy itt a földön is” kifejtetik.

Pünkösd utáni VIII. vasárnapon.

„Adj számot sáfárkodásodról.” Luk. 16. 2. A számadásról, midőn mindenki kiköltözik e világból, lásd a 77. oldalon.

„Szerezzetek magatoknak barátokat a mammonából.” Az Úr a gazdagokat azért halmozza el javakkal, hogy a szegényeknek azokat kioszszák, a 497. oldalon. Itt az alamizsnálkodásra buzdíthatja övéit a plébános, mint a 401. oldalon van. Itt egyszersmind alkalmat vehet, hogy szóljon a szentek közbenjárásáról, a miről szó van a 329. oldalon.

Pünkösd utáni IX. vasárnapon.

„Síra azon.” Luk. 19. 41. Krisztus sír, hogy minket sírni tanítson. Hogy a bűn bánatában miként kell könnyeznünk és mily szorgalmasan kell ezt tennünk, lásd a 247. oldalon, a hol a bánatról van szó.

„Vajha megismerted volna.” Állapotunknak a legnagyobb nyomorúsága az, hogy nem ismerjük el nyomorúságunkat, lásd a 476. oldalon.

„Mert rád fognak jönni a napok és körülvesznek téged.” Jeruzsálem azon embernek példájául állíttatik fel, kit az Isten sok jóval halmozott el, de ő ezekkel saját kárára visszaélt, lásd 514. lap.

Pünkösd utáni X. vasárnap.

„Így imádkozék magában.” Lukács 18. 11. Milyen legyen imádságunk, hogy az Istennek tessék s hogy azt meghallgassa, láthatjuk a 447. l. „Isten légy irgalmas nekem, bűnösnek.” Itt az igaz bűnbánónak példáját láthatjuk 508. lap. A miért is ennek s másoknak példája által, kik ott fel vannak említve és 250. l. a hívőket az igaz bűnbánatra buzdíthatjuk. Vagy nézzük azokat, kik bűnösök s az Úrhoz fordulnak s meghallgattatnak. 435. lap. Végre mily alázattal kell az Ur elé járulnunk, mikor imádkozni akarunk, láthatjuk a 445. lapon.

„A ki magát felmagasztalja, megaláztatik.” Az Úr Jézus alázatossága a legnagyobb indító ok arra, hogy a kevélységet magunkban elfojtsuk. 49. l.

Pünkösd utáni XI. vasárnap.

„És kérék őt.” Márk. 7. 32. Krisztushoz egy siketnémát hoztak, hogy gyógyítsa meg, ez figyelmeztessen minket arra, hogy másokért imádkozzunk; miképpen kell ezt tennünk s kikért kell imádkoznunk, lásd 439. l.

„Annak füleibe bocsátá ujjait.” Krisztus példájára a keresztségben a gyermekek füleit, szemeit, mellét, vállait helyesen jelelik meg a kereszt jelével. Ezeket és más a keresztségnél előforduló szertartásokat s ezek jelentőségét illetőleg lásd a 174. l.

„És föltekintvén az égre fohászkodék.” Miért van az Isten mindenütt jelen s miért fordítjuk inkább szemeinket az égre mint máshová s miért mondjuk, hogy az égben van, lásd 460. l. Azonkívül mivel a szentírás minket gyakran nevez siketeknek, némáknak, bénáknak 501. lap, ezekről, melyeket a bűn hoz létre, elég bőven beszélhet a pap.

Pünkösd utáni XII. vasárnap.

„Szeressed a te Uradat Istenedet.” Lukács 10. 27. Itt beszélhet az Ur Isten első parancsáról, a mint láthatjuk a 318. lapon. Hasonlítsd össze a Pünkösd u. 17. vasárnappal.

„Egy ember méné Jeruzsálemből Jerikóba.” Ezen szerencsétlen, a rablóktól megsebesített ember neve alatt az egyháztanítók az emberi természetet értik Ádám vétke után, ezen természet gyarlóságait láthatjuk 39., 469., 476., 489. lapokon.

„Egy szamaritánus azonban olajat töltvén azokba.” Itt a pap beszélhet a szentségekről, melyeket Krisztus szerzett mint eszközöket, hogy gyarló természetünkön segítsen, lásd 134. lap. „Viseld gondját ennek.” Itt beszélhet arról, hogy Krisztus az emberi nemet és egyházát egy emberre bízta, lásd 95. és a 296. lapokon.

„Ezek közül, kiről véled, hogy felebarátja volt.” Itt kifejtheti, ki a mi felebarátunk. l. 407. l.

Pünkösd utáni XIII. vasárnap.

„Jézus, mester könyörülj rajtunk.” Lukács 17. 13. Az Úr Jézus nevéről l. 38. l.

„Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak.” Hasonlítsd össze Vízkereszt utáni II. vasárnappal és lásd 254. l., hol ezen hely felemlíttetik. Miképpen bocsáttatnak meg a bűnök igaz törödelem által, ezen helyből bizonyítjuk, lásd 251. l., a bűnbocsátáshoz szükséges a gyónás, erről lásd 252. l.

Pünkösd utáni XIV. vásárnap.

„Ne aggódjatok éltetekről.” Máté 6. 25. Mennyire ártanak a léleknek a földi javak után való féktelen vágy s más kívánságok, lásd a 422. l. ezen betegségnek orvosságát láthatod 426. oldal.

„Tudja a ti Atyátok.” Jóllehet az Isten tudja a mi kívánságainkat s szükségeinket, miért imádkozunk mégis ezekért lásd a 432. l.

„Keressétek először Isten országát.” Mit kérjünk s hogyan kérjünk lásd 437. és 447. l. Itt továbbá kifejtjük a Miatyánk második kérését, lásd erről a 467. l.

„És ezek mind hozzáadatnak nektek.” Mennyiben kérhetjük a földi dolgokat az Úrtól, lásd 487. l.

Pünkösd utáni XV. vasárnap.

„És felüle, aki meghalt vala.” Ha ezen megholtat s másokat az Ur Jézus feltámasztott, miképpen értsük azt, hogy Krisztus legelőször támadt fel, lásd 66. l. Itt beszélhetünk a test feltámadásáról, lásd 110. l.

Pünkösd utáni XVI. vasárnap.

„Szabad-e szombaton gyógyítani.” Lukács 14. 3. Az ünnepek megszenteléséről beszélhetünk itt és mitől kell tartózkodnunk és mit tehetünk, lásd a 353 l.

„Midőn meghívnak.” Itt intsük a híveket, hogy ne legyenek kevélyek, lásd a 459. l. és ne vágyakozzanak szerfölött a földi tisztségek után lásd a 49. l.

Pünkösd utáni XVII. vasárnap.

„Szeresd Uradat Istenedet.” Máté 22. 37. Hasonlítsd össze Pünkösd utáni XII. vasárnappal.

„Mit gondoltok Krisztusról?” Hogyan lehet Krisztus Dávid fia? 38. l. Miért nem lehet Ő istensége szerint Dávid fia? 41. l.

Pünkösd utáni XVIII. vasárnap.

„Látván pedig Jézus azok hitét”. Mát. 9. 2. Íme annyira becsüli Isten másoknak hitét, hogy nemcsak olyanokat halmoz el ajándékaival, a kik azt nem is kérik, hanem még azokat is, kiknek kérni nem is jut eszükbe. Innen magyarázható meg az is, hogy miért lesznek a kisdedek részesei az újjászületésnek, nem mintha értelmükkel hinni képesek volnának, hanem mert szülőik vagy keresztszülőik, ha hívők, – ha pedig nem, a kath. egyház hitével megerősíttetnek. L. 101. és a keresztszülőkről 157. l.

„Megbocsáttatnak neked a te bűneid” E szavak azt bizonyítják, hogy Krisztus mint ember bírt első sorban bűnbocsátási hatalommal, a 108. l. Azután, midőn a pap, ki rendes vagy átruházott joghatósággal bír, a méltó bűnbánónak megbocsátja bűneit, nem kevésbbé oldozza fel azt, amennyiben a szentség ereje hozza magával, mint az inaszakadtat Krisztus Urunk. A feloldozás alakjáról 240. l.

„Ez káromkodik.” A káromkodásról 351. l. Az esküről a 343. l.

Pünkösd utáni XIX. vasárnap.

„Mennyegzőt szerze fiának.” Máté 22. 2. Minő okokból kötendők össze a férfi és nő 305. 1. és minő jegyesek választan kik inkább 306. l. a férj és feleség kölcsönös kötelmeiről 313. l. és hogy az Isten imádásának egyes különös időszakaiban a házassági jogok gyakorlásától tartózkodjanak 316. l., a házasság hármas javáról 311. l.

„Szidalmakkal illetvén, megölék őket.” A rágalmazás, megszólás, zúgolódás s egyéb vétkekről, melyek sértik felebarátunkat. 409. l.

„Nem levén mennyegzős ruhája.” Ezt a ruhát juttatja eszünkbe az a fehér gyolcs, melyet a megkeresztelteknek adnak, a melyről a 178. l.

„Vessétek őt a külső sötétségre.” Az ítéletről s a bűnösök büntetéséről 81. l.

Pünkösd utáni XX. vasárnap.

„És vala egy királyi ember, kinek fia beteg vala.” Ján. 4. 46. Honnan annyi nyomor és baj, melyek azok és számuk, 470. és 489. l. A baj és nyomorúság között hova kell fordulnunk 519. 522. l. Itt meg lehet magyarázni a „Miatyánk” e kérését: „és szabadíts meg minket a gonosztól.” 521. l.

Pünkösd utáni XXI. vasárnap.

„Fizesd meg, a mivel tartozol.” Máté 18. 28. Mielőtt a bűnös feloldoztatnék, kártérítésre köteles, „mert a bűn csak a kártérítés után bocsáttatik meg”. Szt. Ágoston 396. l. A lopásról, rablásról, uzsoráról és más visszaélésekről 397. l.

„Ha nem bocsáttotok meg.” Itt megmagyarázható a „Miatyánk” e kérése: „bocsásd meg a mi vétkeinket” a 498. l.

Pünkösd utáni XXII. vasárnap.

„Mester! tudjuk, hogy igazmondó vagy.” Máté 22. 16. A hízelgés leggonoszabb faja az, mely a felebarátnak romlására s szerencsétlenségére használtatik. A hízelgésről 410. l. A hazugságról a 408. l.

„Adjátok meg a császárnak, a mi a császáré.” Mivel tartozol elöljáróidnak s hatalommal felruházott felebbvalóidnak 371. l.

Pünkösd utáni XXIII. vasárnap.

„Íme egy fejedelem járula hozzá.” (Máté 9. 18.) Itt azon különbségről beszélhetünk, a mely fenn áll a pogányok és keresztények között a betegségektől való megszabadulásra vonatkozólag 523. l. és hogy miként kell betegségeinkben az Istenhez folyamodnunk. 523. l.

„Leányom most halt meg.” Itt a halálról s az utolsó dolgokról, a melyekről gyakran kell a néphez szólni, lehet tárgyalni. 79. és 274. l.

„Hacsak ruházatát illetem is.” Itt a plébános a szentek ereklyéinek kegyeletben tartásáról s azok tiszteletéről szólhat a 330. l.

„És midőn Jézus a házba jött.” Itt azon módról, a mely szerint a szent mise áldozat és az imádságok által a holtakon segítünk, lehet tárgyalni. 232. és 441. lapokon.

Pünkösd utáni XXIV. vasárnap.

„Midőn tehát látjátok a pusztulás utálatosságát.” (Mát. 24. 15.) Itt az ítéletet megelőző jelekről kell szólni, a melyekről 79. l.

„Imádkozzatok tehát, hogy futástok ne legyen.” Ezen szavak annak bizonyítására szolgálnak, hogy a földi javakat Istentől kérhetjük. 487. l. miért is a plébánosok erről is beszélhetnek 432. l.

„De a választottakért megrövidíttetnek ama napok.” Itt a gonosz lelkek hatalmáról lehet szólni a kik annyira, a menynyire hatalmukban áll s a meddig akarják, az embereket nem kísérthetik, a mint az 516. l. mondatik.