Pünkösd utáni II. vasárnapon.
„Egy ember nagy vacsorát szerze.” Luk. 14. 16. A vacsora alatt, a mely a napnak vége felé tartatik, a mennyei dicsőséget jelezzük, a melyet ez a családatya életük végén a boldogoknak fog adni; az erre vonatkozó érvet lásd a 120. l. Vagy a vacsora alatt értjük szt. Pállal I. Kor. 11. 20. Krisztusnak testét az oltáriszentségben, a melyről lásd a 192. l.
„És kezdék együtt mindnyájan magokat mentegetni.” Mivel mindezen mentegetődzések a rossz kívánságból származnak, azért a gonosz kívánságok ellen kell szólni a 420. oldal szerint, egyszersmind szemeink elé állítandó a mi nyomorúságunk, a kik azokat, a mik üdvösségünkre szolgálnak, megvetjük, míg ellenben a veszélyes dolgoknak átadjuk magunkat, miként ezek cselekedtek. L. 468., 478. old.
„Majort vettem.” Lásd a kevélyek és kegyhajhászókra vonatkozólag, mert itt ezek jeleztetnek, azokat, amikről szó van a 426., 444. oldalokon.
„Öt iga ökröt vettem.” Lásd a fösvényekre vonatkozólag a 402. oldalon.
„Feleséget vettem.” Itt meg kell utáltatnunk a kéjvágyat és ajánlanunk kell az önmegtartóztatást és a tisztaságot, amely megkönnyíti számunkra a bemenetelt a mennyországba, lásd a 389. old.
Pünkösd utáni III. vasárnapon.
„Öröm lesz mennyben egy megtérő bűnösön.” Luk. 15. 7. Azon dolgok között a mik a bűnöst penitentia tartásra serkentik, foglaltatik az égi lakók azon öröme is, amelyet éreznek a bűnös megtérése felett, erről többet a 105., 234., 524. old.
Pünkösd utáni IV. vasárnapon.
„Midőn a sereg eléje tódult, hogy az Isten igéjét hallgassa.” Luk. 5. 1. Lásd a buzdítást Isten igéjének szorgalmas hallgatására a 12. oldalon és hogy hogyan kell előadni az evangélium tanát kinek-kinek a felfogó tehetségéhez képest, a 16. oldalon és hogy azt különösen ünnepnapokon kell hallgatni, a 361. oldalon.
„Bemenvén tehát az egyik hajóba, a mely Simoné vala.”
