„A fogságban.” A hitet egész a börtönig, sőt ha a szükség úgy kívánja és a bíró sürget, egész a halálig meg kell vallanunk; és nem elégséges hogy az, – jóllehet igaz és őszinte – csak bensőnkben legyen meg, a mint ezt láthatjuk a 21. l.
Harmadik vasárnap.
„Megvallá és nem tagadá.” Ján. 1. 20. E helyből megtanuljuk, hogy az igazságot egyszerűen valljuk meg és ne keverjünk bele esküt, hogy higyjenek nekünk. Hogy mennyire és mily büntetés terhe alatt van megtiltva az esküvés a 2. parancsban, 340. l. található.
„Miért keresztelsz tehát.” Itt szólni kell a keresztség kiszolgáltatóiról 156. l.; és hogy minő viszonyban van a szentségek kiszolgáltatásánál Krisztus Urunk és a kiszolgáltató, a mi illeti a szentség hatását, 152. l.
„A kinek én nem vagyok méltó.” Itt a plebánosnak figyelmeztetnie kell a népet, hogy a karácsonyi ünnepek alkalmával készüljön a szent áldozáshoz és szólnia kell ezen nagy vendégnek méltó vételéről. Lásd az Oltáriszentséghez való előkészületről a 221. l.
Negyedik vasárnap.
„Tiberiusnak 15-ik évében.” Luk. 3. 1. Hogy miért tétetik itt említés a világi fejedelemről, annak ugyanaz az oka, mint a mi fel van hozva a 4. hitágazatban Pontius Pilátusról. 51. l.
„Lön az Úr szava János fölött.” Mivel János csak az Istentől törvényesen meghívatva gyakorolta az Isten ige hirdetésének hivatalát, azért itt szóljon a plebános az egyház szolgáinak törvényes hivatásáról, a mint ez az egyházi rend szentségéről szóló részben meg van 283. l. és mondja meg, hogy azok nem törvényes szolgák, a kik nem küldettek, a mint az az előszóban meg van. 11. l.
„A pusztában.” Itt az Isten ige hirdetőinek, – a kik a papok – hűségéről és erkölcseik tisztaságáról kell szólni és azon tisztaságról, a melyre a papok kötelezve vannak, 297. l.
„Hirdetvén a bűnbánat keresztségét.” Hogy a felnőtteknek, a kiknek fel kell venniük a keresztséget, mily lelki állapotban kell lenniük és előbbi életüket megbánniuk. 163. l. és hogy hogyan kellett itt János keresztségét ismételni. 156. l.
