„Isten légy irgalmas nekem, bűnösnek.” Itt az igaz bűnbánónak példáját láthatjuk 508. lap. A miért is ennek s másoknak példája által, kik ott fel vannak említve és 250. l. a hívőket az igaz bűnbánatra buzdíthatjuk. Vagy nézzük azokat, kik bűnösök s az Úrhoz fordulnak s meghallgattatnak. 435. lap. Végre mily alázattal kell az Ur elé járulnunk, mikor imádkozni akarunk, láthatjuk a 445. lapon.
„A ki magát felmagasztalja, megaláztatik.” Az Úr Jézus alázatossága a legnagyobb indító ok arra, hogy a kevélységet magunkban elfojtsuk. 49. l.
Pünkösd utáni XI. vasárnap.
„És kérék őt.” Márk. 7. 32. Krisztushoz egy siketnémát hoztak, hogy gyógyítsa meg, ez figyelmeztessen minket arra, hogy másokért imádkozzunk; miképpen kell ezt tennünk s kikért kell imádkoznunk, lásd 439. l.
„Annak füleibe bocsátá ujjait.” Krisztus példájára a keresztségben a gyermekek füleit, szemeit, mellét, vállait helyesen jelelik meg a kereszt jelével. Ezeket és más a keresztségnél előforduló szertartásokat s ezek jelentőségét illetőleg lásd a 174. l.
„És föltekintvén az égre fohászkodék.” Miért van az Isten mindenütt jelen s miért fordítjuk inkább szemeinket az égre mint máshová s miért mondjuk, hogy az égben van, lásd 460. l. Azonkívül mivel a szentírás minket gyakran nevez siketeknek, némáknak, bénáknak 501. lap, ezekről, melyeket a bűn hoz létre, elég bőven beszélhet a pap.
Pünkösd utáni XII. vasárnap.
„Szeressed a te Uradat Istenedet.” Lukács 10. 27. Itt beszélhet az Ur Isten első parancsáról, a mint láthatjuk a 318. lapon. Hasonlítsd össze a Pünkösd u. 17. vasárnappal.
„Egy ember méné Jeruzsálemből Jerikóba.” Ezen szerencsétlen, a rablóktól megsebesített ember neve alatt az egyháztanítók az emberi természetet értik Ádám vétke után, ezen természet gyarlóságait láthatjuk 39., 469., 476., 489. lapokon.
„Egy szamaritánus azonban olajat töltvén azokba.” Itt a pap beszélhet a szentségekről, melyeket Krisztus szerzett mint eszközöket, hogy gyarló természetünkön segítsen, lásd 134. lap.
