ahhoz azonban, hogy ne legyen meghasonlott önmagában, szükséges, hogy egységes legyen, azért itt az egyház egységéről kell szólani a 95. lap nyomán.
„Visszatérek házamba.” A vétekbe visszaesők súlyos állapotáról l. az 510. lapon, és mit kell tenni a gyónás után a 271. lapon.
„Akkor maga mellé vett.” Ez a hely felhozatik annak igazolására, hogy nemcsak egy ördög, hanem több is kísérti az embert; világos azonban e helyből, hogy az ördög hevesebben kísérti azokat, a kik tőle elpártoltak. 511. l.
„Boldog a méh, mely téged hordozott.” A boldogságos Szűz dicsőítésével záródik ez az evangélium, a miről a 46., 441. oldalakon van szó.
Böjt 4. vasárnapja.
„Honnan vegyünk kenyereket?” Ján. 6. 5. Itt alkalmasan kifejthető az Úr imádságának az a kérése: „mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma” 487. l. Azonkívül meg kell jegyezni, hogy ezen kenyér a szomjúságot is lecsillapító erővel bír, a mint tanítják a doktorok. Így a szent ostya egyszersmind kehelyül is szolgál a híveknek, olvasd az egy szín alatt való áldozásról a 226. l.
„Ezt pedig mondá, kísértvén őt.” Hogy hogyan próbálja Isten az embert, lásd 514. oldalon.
„Kiosztá a letelepülteknek.” Krisztus nem osztotta ki, hanem az apostoloknak adta, és ők kiosztották a tömegnek (Mát. 14. 19.); így szolgáltatja ki Isten az ő igéjét és szentségeit a világ kezdetétől a pátriárkák és próféták és azután az apostolok és azok utódai által 204. l., azonban Krisztus az, aki ezeket különösen eszközli. 139. l.
„Ez valóban próféta.” A hálaadásról lásd a 334. oldalon, Pünkösd után 3. vasárnapon.
Fekete vasárnap.
„Ki vádol engem közületek bűnről?” Ján. 8. 46. Krisztus ártatlansága a mai evangéliumban alkalomszerűen állíttatik szemeink elé, hogy az Úr szenvedésének oka előttünk Jegyen, amelyet ma kezd az egyház bemutatni, t. i. nem az Ő, hanem a mi bűneink miatt; Krisztus szenvedéseinek okairól. 57. l.
