Trienti Káté/NEGYEDIK RÉSZ. II. FEJEZET.

← NEGYEDIK RÉSZ. I. FEJEZET.

Trienti Káté szerző: Trienti Zsinat, fordító: Szombathelyi Papneveldében fennálló Szt. Ágoston Társulat tagjai NEGYEDIK RÉSZ. II. FEJEZET.

NEGYEDIK RÉSZ. III. FEJEZET. →

II. FEJEZET.

Az ima hasznosságáról.

I. Mi az imának első gyümölcse?

Ezen szükségesség pedig legkellemesebb haszonnal jár, mely legbőségesebb gyümölcsöket terem; melyeknek bőségét találják a lelkipásztorok a sz. íróknál, ha szükséges lesz azokat a hívekkel közölni. Mi a sok közöl néhányat szemeltünk ki, melyeket itt előadni alkalmasnak véltünk. Tehát az első gyümölcs, melyben az ima által részesülünk, az, hogy az imádsággal az Istent tiszteljük; mivel az ima a hitnek némi bizonysága, mely a szentírásban tömjénnel hasonlíttatik össze. „Jusson tehát,” így szól a próféta,^[1] „imádságom, mint a jó illatszer a te színed elé.” Azért eképpen alárendeltségünket valljuk Isten iránt, kit minden jó szerzőjének ismerünk és hirdetünk, kiben egyedül bízunk, kiben boldogságunk és üdvünk egyedüli erősségét és menedékét bírjuk. E gyümölcsre azon szavakkal is intetünk:^[2] „Hijj segítségül engem a szorongatás napján; megmentelek és tisztelni fogsz engem.”

II. Miben áll a második haszon, melyet az imádság által nyerünk?

Az imából igen bőséges és kellemes haszon származik, midőn Isten imádságunkat meghallgatja: mert szent Ágoston mondása szerint,^[3] az ima a mennyország kulcsa. „Mert az ima, úgymond, fölszáll és az Isten könyörületessége leszáll. Jóllehet, mély a föld, magas az ég, mégis meghallja az Isten az ember kérését.” Az ima ezen gyakorlata oly nagy erővel és haszonnal bír, hogy általa a mennyei ajándékok bőségét nyerjük. Mert egyrészt a Szentlelket számunkra vezérül és segítségül megnyeri, másrészt a hit megtartását és tisztaságát eszközli, s a büntetésektől szabadulást, a kísértetekben isteni segedelmet és az ördög fölött győzelmet szerez. Valóban az ima az örömnek bő forrása. Azért mondá az Úr:^[4] „Kérjetek és megnyeretik, hogy örömötök teljes legyen.”

III. Az isteni fölség mindig meghallgatja az ájtatos imát.

Kétséget sem szenved, hogy Isten a buzgó imát meghallgatja, mint kitűnik a szentírás számos helyeiből, melyek közül, minthogy általában ismeretesek, példakép csak azokat érintjük, melyek Izaiásnál olvashatók. „Mert akkor, úgymond,^[5] könyörgesz és az Úr meghallgat, kiáltasz és mondja: íme jelen vagyok;” és ismét:^[6] „És leszen, mielőtt kiáltanak, én meghallgatom; és még mikor szólallak, meghallom.” Azok példáit pedig, kik Istentől meghallgattattak, minthogy majdnem megszámlálhatatlanok és ismeretesek, elhallgatjuk.

IV. Miért nem nyerjük meg néha, a miket kérünk?

Azonban megtörténik néha, hogy a mit Istentől kérünk, meg nem nyerjük. Úgy van; de akkor leginkább gondoskodik rólunk az Isten, vagy mivel más nagyobb vagy bővebb adományokkal ajándékoz meg bennünket, vagy mivel a mit kérünk, nekünk sem nem szükséges, sem nem hasznos; sőt tán fölösleges és káros hatású lehetne, ha megadná. „Mert némelyeket, így szól szent Ágoston,^[7] megtagad az Isten könyörületességből, miket megád haragból.” Némelykor az is megtörténik, hogy oly szórakozottan és hanyagul imádkozunk, miként magunk sem figyelünk azokra, a miket mondunk. Mivel pedig az ima az elmének Istenhez való felemelése, ha ima közben a lélek, melynek Istenre irányozva kell lennie, tétováz és az ima szavai minden buzgóság és ájtatosság nélkül figyelmetlenül mondatnak: az ilyen imádkozás üres hangját keresztény imának hogyan mondhatjuk? Azért épen nem lehet csodálni, ha Isten akaratunkat nem teljesíti, minthogy hanyag és figyelmetlen imádkozásunkkal kijelentjük, hogy magunk sem akarjuk, a mit kérünk vagy olyasmit kérünk, a mi ránk nézve káros volna.

V. A kik kellően kérnek, többet nyernek, mint kérnek.

Ellenben azoknak, kik figyelemmel és buzgón imádkoznak, sokkal többet ad az Isten, mint a mennyit kérnek: a mit az apostol is bizonyít az Efezusiakhoz^[8] írt levelében; és a tékozló fiúról szóló példázatban^[9] is kijelentetik, ki kedvezőbb fogadtatást nem is várt, és igen megelégedett volna, ha atyja őt béres szolgául befogadja, ámbár Isten nem egyedül a kérőkre, hanem a jó lelkűekre is egyaránt árasztja kegyelmét, nemcsak adományainak bősége, hanem azok gyors megadása által is. Ezt bizonyítja a szentírás, midőn azt mondja:^[10] „A szegények kívánságát meghallgatta az Úr.” Mert a szűkölködők benső és néma óhajait meghallgatja az Isten, be sem várván kérésüket.

VI. Miben áll az imának harmadik haszna?

Ehhez járul azon haszon is, hogy az imádság által a lelki erényeket nemcsak gyakoroljuk, hanem növeljük is, kiváltképp pedig a hitet. Mert valamint nem imádkoznak kellő módon azok, a kik Istenben nem hisznek; (mert „miképen hívhatják, úgymond,^[11] azt segítségül, a kiben nem hittek?”): úgy a hívek, minél buzgóbban imádkoznak, annál nagyobb és erősebb hitük van az isteni gondoskodásba és gondviselésbe, mely leginkább azt kívánja tőlünk, hogy azokat, a mikre szükségünk van, eléje terjesztvén, érettük könyörögjünk.

VII. Miért akarja Isten, hogy ima által kérjük, holott tudja, mire van szükségünk?

Isten bőségesen megadhatna nekünk mindeneket, a nélkül, hogy azokat kérnék, sőt rájuk csak gondolnánk is, mint az oktalan állatokat is az életre szükségesekkel ellátja: azonban a jótevő atya azt akarja, hogy fiai őt kérjék; azt akarja, hogy naponkint kérvén, nagyobb bizalommal kérjünk; azok megadása által, a miket kérünk, naponkint inkább akarja tanúsítani és hirdetni hozzánk való jótékonyságát.

VIII. Hogyan gyakoroljuk az ima által Isten iránti szeretetünket?

Öregbíttetik a szeretet is; mert minden jó és haszon szerzőjének, melyeket bírunk, őt ismervén, a tőlünk telhető legnagyobb szeretettel viseltetünk hozzá és valamint az egymást szeretők beszélgetés és társalgás által még nagyobb szeretetre gyulladnak: úgy a jámbor emberek, Istenhez imádkozván és jótékonyságát minél gyakrabban kérvén, úgy szólván beszélgetnek vele, minden egyes imánál annál nagyobb örömmel eltelve, lángolóbb szeretetére és tiszteletére buzdulnak.

IX. A gyakori ima által mind az isteni kegyelemre méltókká leszünk, mind az alázatosságra és az ördög elleni fegyverekre szert teszünk.

Azért akarja, hogy az imához gyakran folyamodjunk, hogy a mit óhajtunk, buzgósággal kérve, folytonos és buzgó kérés által méltókká legyünk azon jótétemények megnyerésére, melyeknek elfogadására előbb szívünk üressége és korlátoltsága miatt alkalmatlanok valánk. Azonkívül akarja, hogy megismerjük és tettleg tanúsítsuk azt, – a mi kétségen felül áll, hogy – a mennyei kegyelem segedelme nélkül, saját működésünk által semmit el nem érhetünk és azért teljes szívvel az imára támaszkodunk. Azonfelül az ima igen hathatós fegyver az emberi nem halálos ellensége ellen. Mert azt mondja sz. Vidor:^[12] „Az ördög és az ő fegyverei ellen imával kell küzdenünk.”

X. Miben áll az imából származó negyedik haszon?

Továbbá az imából azon kitűnő hasznot nyerjük, hogy jóllehet, a velünk született gyarlóság fogyatkozásából a rosszra és az érzékiség különféle kívánságaira hajlandók vagyunk, mégis lélekben hozzá emelkedhetünk: hogy midőn őt kérjük és ajándékait megérdemelni törekszünk, az ártatlanság óhajtását nyerjük és a bűnök kerülése által minden szennytől megtisztíttassunk.

XI. Mi az imának utolsó haszna?

Végre sz. Jeromos^[13] állítása szerint, az ima mérsékli Isten haragját. Azért monda Isten Mózesnek:^[14] „Hagyj engem.” aki imádságával akadályozá őt, midőn a népet meg akará büntetni. Mert semmi sem csillapítja Isten haragját, vagy a gonoszok megbüntetésében nem hátráltatja s a bosszútól annyira el nem vonja, mint a jámbor emberek imái.

1. 40. zsolt. 2.
2. 49. Zsolt. 15.
3. Szt. Ágost. 47. besz. App. ell.
4. Ján. 16, 24.
5. Izai. 58, 9.
6. Izai. 65, 24.
7. Sz. Ágost. 130. lev. 14. fej.
8. Ef. 3, 20.
9. Luk. 15.
10. 9. zsolt. 17.
11. Rom. 10, 14.
12. Sz. Vid. a 65. zsoltárr.
13. Sz. Jerom. Jer. magyaráz. 7. f. 16. v.
14. Móz. II, K. 32, 10.