nem teljesíti, minthogy hanyag és figyelmetlen imádkozásunkkal kijelentjük, hogy magunk sem akarjuk, a mit kérünk vagy olyasmit kérünk, a mi ránk nézve káros volna.
V. A kik kellően kérnek, többet nyernek, mint kérnek.
Ellenben azoknak, kik figyelemmel és buzgón imádkoznak, sokkal többet ad az Isten, mint a mennyit kérnek: a mit az apostol is bizonyít az Efezusiakhoz[1] írt levelében; és a tékozló fiúról szóló példázatban[2] is kijelentetik, ki kedvezőbb fogadtatást nem is várt, és igen megelégedett volna, ha atyja őt béres szolgául befogadja, ámbár Isten nem egyedül a kérőkre, hanem a jó lelkűekre is egyaránt árasztja kegyelmét, nemcsak adományainak bősége, hanem azok gyors megadása által is. Ezt bizonyítja a szentírás, midőn azt mondja:[3] „A szegények kívánságát meghallgatta az Úr.” Mert a szűkölködők benső és néma óhajait meghallgatja az Isten, be sem várván kérésüket.
VI. Miben áll az imának harmadik haszna?
Ehhez járul azon haszon is, hogy az imádság által a lelki erényeket nemcsak gyakoroljuk, hanem növeljük is, kiváltképp pedig a hitet. Mert valamint nem imádkoznak kellő módon azok, a kik Istenben nem hisznek; (mert „miképen hívhatják, úgymond,[4] azt segítségül, a kiben nem hittek?”): úgy a hívek, minél buzgóbban imádkoznak, annál nagyobb és erősebb hitük van az isteni gondoskodásba és gondviselésbe, mely leginkább azt kívánja tőlünk, hogy azokat, a mikre szükségünk van, eléje terjesztvén, érettük könyörögjünk.
VII. Miért akarja Isten, hogy ima által kérjük, holott tudja, mire van szükségünk?
Isten bőségesen megadhatna nekünk mindeneket, a nélkül, hogy azokat kérnék, sőt rájuk csak gondolnánk is, mint az oktalan állatokat is az életre szükségesekkel ellátja: azonban a jótevő atya azt akarja, hogy fiai őt kérjék; azt akarja, hogy naponkint kérvén, nagyobb bizalommal kérjünk; azok megadása
