Trienti Káté/HARMADIK RÉSZ. VII. FEJEZET.

← HARMADIK RÉSZ. VI. FEJEZET.

Trienti Káté
szerző: Trienti Zsinat, fordító: Szombathelyi Papneveldében fennálló Szt. Ágoston Társulat tagjai
HARMADIK RÉSZ. VII. FEJEZET.

HARMADIK RÉSZ. VIII. FEJEZET. →

VII. FEJEZET.

A hatodik parancsról.

Ne paráználkodjál.^[1]

I. Mire irányul e parancs s hogyan kell a lelkipásztoroknak ezt tárgyalniok?

Minthogy a férj és feleség közti kötelék a legszorosabb s mindkettőre nézve semmi kedvesebb nem lehet, mint tapasztalni, hogy egymás iránt kölcsönös és kiváló szeretettel viseltetnek: ellenben semmi sem fájdalmasabb, mint érezni, hogy a köteles és törvényes szeretet tőlük másra vitetik át: azon törvény után, mely az ember életét a gyilkosság ellen védi, helyesen és rendszerüleg következik ez, mely a paráznaság vagyis házasságtörésről szól, hogy a házasságnak azon szent és tisztességes összekötését, melyből a szeretet nagy bősége szokott származni, senki házasságtörés bűnével megsérteni vagy szétszakasztani ne merészelje. Mindamellett e tárgy kifejtésében igen óvatos és körültekintő legyen a plébános s leplezett szavakkal említse a dolgot, melyhez mérséklet illik inkább, mint bőbeszédűség. Mert attól lehet tartani, nehogy, ha hosszasan s igen bőven iparkodik fejtegetni, mily módon térnek el az emberek e törvény parancsától, talán azon dolgok elbeszélésére tévedjen, melyek inkább anyagot szolgáltatnak a bujaság felgerjesztésére, mint módot annak megfékezésére.

II. Mik parancsoltaknak e törvényben?

De mivel e parancsban sok foglaltatik, a miket mellőzni nem szabad, azokat annak helyén fejtsék ki a lelkipásztorok. Két részből áll tehát: az első határozott szavakkal tiltja a házasságtörést: a másodiknak az az értelme, hogy gondunk legyen a lélek és test tisztaságára.

III. Mi tiltatik itt a házasságtörés vagy paráznaság neve alatt?

Hogy pedig a tanítást azon kezdjük, a mi tiltatik: a házasságtörés a törvényes házas-ágy megsértése, akár idegen, akár tulajdon legyen az. Mert, ha a férj valamely szabad nővel vétkezik, tulajdon házas-ágyát szennyezi be; ha pedig szabad férfi más nejével közösködik, a házasságtörés szennyével más házas-ágya mocskoltatik be. A házasságtörés e tilalmában pedig szent Ambrus^[2] és Ágoston^[3] tanúságaik szerint minden benne foglaltatik, a mi illetlen és szemérmetlen. Hogy ezen értelemben veendők e szavak, kivehető mind az ó, mind az uj szövetségi szentírásból; mert a házasságtörésen kívül a bujaság más nemeire is büntetések vannak szabva Mózes törvényében.

IV. A bujaságnak a szentirásban elöszámlált különféle nemei.

Mózes 1. könyvében^[4] Írva van Judás ítélete menye fölött. Mózes V. könyvében^[5] kitűnő ama törvény, hogy Israel leányai közöl senki ne legyen kéjhölgy. Továbbá olvassuk Tóbiásnak,^[6] fiához tett amaz intését: „Óvd magadat, fiam, minden paráznaságtól.” Jézus Sirák fia^[7] is: „Szégyeljétek,” úgymond, „a parázna asszonyra való tekintést.” Az evangéliumban is Krisztus Urunk^[8] azt mondja, hogy a szívből erednek „a házasságtörések és paráznaságok, melyek az embert megfertőzik.” Szent Pál apostol pedig e bűnt gyakran kemény szavakkal kárhoztatja:^[9] „Ez az Isten akarata, úgymond, a ti megszenteléstek, hogy megtartóztassátok magatokat a paráznaságtól;” és:^[10] „Fussatok a paráznaságtól;” ismét:^[11] „Ne társalkodjatok a paráznákkal.” „A paráznaság pedig, úgymond^[12] s bármely tisztátalanság vagy fösvénység ne is említtessék közöttetek;” és:^[13] „Sem a paráznák, sem a házasságtörők, sem a férfiakkal bujálkodók, sem a puhák nem fogják bírni Isten országát.”

V. Miért emlittetik e parancsban főleg a házasságtörés?

A házasságtörés azért tiltatik határozottan, mivel az undokságon kívül, mely a mértékletlenség egyéb nemeivel közös tulajdona, igazságtalanság bűne is van hozzákötve és pedig nemcsak a felebarát, hanem a polgári társaság ellen is. Az is bizonyos, hogy a ki a bujaság más nemeitől nem tartózkodik, könnyen házasságtörésre is vetemedik. Azért könnyen érthető, hogy a házasságtörés tilalma a tisztátalanság és szemérmetlenség minden nemére, mely által a test megfertőztetik, kiterjed; sőt, hogy e parancs minden benső tisztátalan kívánságot tilt, magának a törvénynek, — melyet szelleminek ismerünk, — értelme is jelenti, Krisztus Urunk is tanítja, mondván:^[14] „Hallottátok, hogy mondatott a régieknek: Ne paráználkodjál. Én pedig mondom nektek, hogy mindaz, ki asszonyra néz, őt megkívánván, már paráználkodott vele szívében.” Ezek azok, miket a hívek előtt nyilván elő kell adni; ezekhez adván még azokat, miket a trienti sz. zsinat^[15] a házasságtörők s azok ellen határozott, kik kéjhölgyeket és ágyasokat tartanak; mellőzvén a szemérmetlenség és bujaságnak sok más és különféle nemeit, melyekről mindenkit, mint az idő és személyek körülményei kívánják, külön kell intenie a lelkipásztornak. Most azoknak kifejtése következik, a mik parancsoltatnak.

VI. Azokon kívül, a mik tiltva vannak, mi parancsoltatik itt, amit szükségkép meg kell tartani?

Tanítani és hathatósan inteni kell tehát a híveket, hogy a szemérmetességet és megtartóztatást nagy buzgalommal megőrizzék, a test és lélek minden szennyétől tisztán tartsák magokat, megszentelésüket az Isten félelmében végezvén be. Főkép pedig arra kell őket emlékeztetni, hogy, jóllehet a tisztaság erénye jobban tündöklik azokban, kik a szüzességnek ama szép és igazán isteni fogadalmát szentül és lelkiismeretesen megtartják: mindazáltal azokat is megilleti, kik vagy nőtlen életet élnek, vagy házasságban lévén, a tilos kéjtől tisztán és szenny nélkül megőrzik magokat.

VII. Mire kell annak főkép gondolnia, a ki kéjvágyát meg akarja zabolázni?

Mivel pedig a sz. atyák sokat írtak, a mik a tisztátalan kívánságok fékezésére s a kéjvágy zabolázására tanítanak bennünket, törekedjék a plébános azokat a népnek szabatosan kijelenteni és megmagyarázásukra nagy szorgalmat fordítson. Ezek pedig részint olyanok, melyek gondolaton, részint, melyek cselekedeten alapulnak. A gondolaton alapuló óvszer főleg annak megismerésében áll, mily nagy ezen bűn undoksága és veszélyessége: mit belátván, könnyebb lesz azt megutálni. Veszélyességét pedig abból lehet megismerni, hogy e vétek miatt űzetnek és záratnak ki az emberek az Isten országából, a mi minden rossz között legnagyobb. Ezen csapás minden bűnnel közös. Ezen véteknek az a sajátsága, hogy a paráználkodók tulajdon testük ellen vétkeznek, az apostol szerint, ki így ír:^[16] „Fussatok a paráznaságtól: mert minden bűn, melyet az ember cselekszik, a testen kívül vagyon: a ki pedig paráználkodik, tulajdon teste ellen vétkezik.” A mi azért van, mivel testével méltatlanul bánik, midőn annak szentségét megsérti; miről így ír szent Pál a Tesszalonikaiakhoz:^[17] „Ez, úgymond, az Isten akarata, a ti megszenteléstek, hogy megtartóztassátok magatokat a paráznaságtól, hogy tudja mindenitek bírni az ő edényét szentségben és tisztességben, nem a kívánság ösztöne szerint, mint a pogányok is, kik nem ismerik az Istent.” Azután, a mi még rosszabb, ha a keresztény ember a kéjhölgygyel rútul összeadja magát, tagjait, melyek Krisztuséi, a kéjhölgy tagjaivá teszi; mert azt mondja szent Pál:^[18] „Nem tudjátok-e, hogy a ti testetek a Krisztus tagjai? Elszakasztván tehát Krisztus tagjait, parázna tagjaivá tegyem? Távol legyen. Nem tudjátok-e, hogy a ki paráznához ragaszkodik, egy testté leszen vele?” Azonfelül a keresztény ember, mint ugyanő bizonyítja,^[19] „a Szentlélek temploma,” melyet megsérteni annyit tesz, mint a Szentlelket belőle kiűzni.

VIII. Miből lehet megismerni a házasságtörés iszonyúságát?

A házasságtörés bűnében nagy igazságtalanság rejlik, Mert ha, mint az apostol mondja,^[20] a házasok egymás hatalma alatt vannak, úgy hogy „egyiknek sincs hatalma” s joga „tulajdon testén,” hanem kölcsönösen mintegy szolgálatra vannak egymásnak lekötelezve, úgy, hogy a férjnek neje akaratához s viszont a nőnek férje intéséhez s akaratához kell alkalmazkodnia: bizonyára nagy igazságtalanságot követ el az, ki testét, melyhez másnak van joga, attól, kihez kötve van, elszakítja. És mivel a becstelenség félelme mind azokra, a mik parancsoltainak, hathatósan ösztönzi, mind a tiltottaktól erősen visszariasztja az embereket: fejtse ki a plébános, hogy a házasságtörés nagy undokság bélyegét süti az emberekre. Mert a szentírás tanítja^[21] „Ki házasságtörő, a szívnek fogyatkozása miatt elveszti lelkét. Szégyent és gyalázatot gyűjt magának és gyalázata nem töröltetik el.” Ezen bűn nagysága könnyen érthető a büntetés szigorúságából is; mert a házasságtörők az ó szövetségben^[22] az Úrtól adott törvény szerint megköveztettek.

IX. Minő büntetések szokták a bujaságot többnyire követni?

Sőt egynek bujasága miatt néha nemcsak a bűn elkövetője, hanem egész város is eltöröltetett, mint a Szikemitákról^[23] olvassuk. Az isteni büntetés sok példáját említi a szentírás, melyeket a plébános a híveknek az undok bujaságtól való elrettentésére összegyűjthet; ilyenek: Sodoma s a többi vég városoknak elpusztulása,^[24] a pusztában Moáb leányaival bujálkodó Izraeliták büntetése,^[25] a Benjamiták kiirtatása.^[26] A kik pedig a halált elkerülik, azon elviselhetlen kínok és büntetések gyötrelmeitől, melyekkel gyakran sújtatnak, meg nem menekülhetnek: mert lelkileg úgy megvakulnak, — s ez a legnagyobb büntetés — hogy sem az Istenre, sem becsületükre, sem méltóságukra, sem végre gyermekeikre és életükre nem tekintenek s ennek következtében oly tehetetlenekké s haszontalanokká válnak, hogy semmi fontosat rájuk bízni nem lehet s majd semmiféle tiszt teljesítésére nem alkalmatosak. Erre például szolgálnak Dávid^[27] és Salamon,^[28] kiknek elseje, miután házasságtörésbe esett, egyszerre egészen megváltozott és a legszelídebből oly kegyetlenné lett, hogy Uriást, ki neki nagy szolgálatot tett, megölette; a másik, mikor egészen az asszonyokkal való kéjelgésbe merült, úgy elfordult az Isten igaz vallásától, hogy az „idegen Isteneket imádta”. Elveszi tehát, mint Ozeás^[29] mondja, e bűn az ember értelmét és gyakran megvakítja őt. Most térjünk át azon óvszerekre, melyek cselekedetben állanak.

X. Mik ingerlik az embereket bujaságra, amiket főkép kerülniük kell?

Ezek közt első az, hogy a henyélést szorgosan kerüljük, melyben midőn Sodoma lakosai — mint Ezekiel^[30] írja — hivalkodva elmerültek, hanyatt-homlok rohantak az undok fajtalanság ama legocsmányabb bűnébe. Ezután a részegséget kell gondosan kerülni. „Megelégítettem őket, úgymond a látnok^[31] és paráználkodnak”, mert a telt és jóllakott has a fajtalanság szülője. Ugyanezt jelenté az Ur ama szavakkal:^[32] „Vigyázzatok magatokra, nehogy elnehezedjék szívetek a mámor és a részegség által”. Ugyanezt mondja az apostol is:^[33] „Meg ne részegedjetek borral, melyben bujaság vagyon”. De leginkább a szemek szokták a szívet bujaságra ingerelni, mire vonatkozik Krisztus Urunk ama mondása is:^[34] „Ha szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt és vesd el magadtól”. Gyakran szólnak erről továbbá a látnokok is; mint Jób:^[35] „Szövetséget kötöttem szemeimmel, hogy ne is gondolnék szűzre”. Végre számtalan példa van arra, hogy mily sok rossz származott a szemek őrizetlenségéből. Így vétkezett Dávid,^[36] így Szichem királya;^[37] ily módon vétkeztek ama vének is, Zsuzsánna rágalmazói.^[38]

XI. A túlságos női piperét, az ocsmány beszédeket s egyéb a bujaságra ingerlő dolgokat kerülni kell.

Továbbá a testnek hiú felékesítése, mely a szemeket ingerli, gyakran nem csekély alkalmat szolgáltat a bujaságra; azért int Jézus Sirák fia:^[39] „Fordítsd el arczodat a felczifrázott asszonytól”. Ha tehát a nők hajlandók a túlzott czifrálkodásra, nem lesz fölösleges, ha a plébános arra is némi szorgalmat fordít, hogy őket néha intse és feddje szent Péternek erre vonatkozó igen nyomós szavaival:^[40] „Az asszonynak ne a külső hajdíszben, vagy arany viseletben, vagy öltözékben legyen ékessége”. Így szól szent Pál is:^[41] „Nem fodorított hajakkal, vagy aranynyal, vagy gyöngyökkel, vagy drága öltözékkel”; mert a sok arany és a drága gyöngygyel díszített asszony elvesztette a lélek és a test ékességeit. A bujaság ezen izgató szerét, mely az öltözet ékesítéséből származik, követi a másik, a tisztátalan és ocsmány beszéd; mert a trágár szavak égő szövétnekként lángra gyújtják az ifjak kebleit. Mert „megvesztegetik a jó erkölcsöket a gonosz beszélgetések”, úgymond az apostol;^[42] mivel nagy mértékben ugyanezt okozzák az enyelgő és olvadozó énekek és tánczok, azoktól is szorgosan kell óvakodni. Ide tartoznak az erkölcstelen és szerelmes modorban írt könyvek is, melyeket szintúgy kerülni kell, mint azon képeket, melyek valamely rútságot ábrázolnak, minthogy bennük a rut csábításokra s az ifjú keblek fel ingerlésére igen nagy erő rejlik. De főkép gondoskodjék a plébános, hogy ezekre nézve a trienti sz. zsinattól^[43] hozott jámbor és vallásos határozatokat szentül megtartsák. Ha az eddig megemlítetteket mind nagy szorgalommal és gonddal kerüljük, a bujaságnak majd minden anyaga eltávolíttatik.

XII. A gyónás, oltáriszentség s más istenes dolgok használata a tisztaság megőrzésére szükséges.

Azonban a bujaság erejének elnyomására legtöbbet használ a gyónás és áldozás; továbbá a folytonos és áhítatos imák, alamizsnával és böjttel összekapcsolva. Mert a tisztaság Isten ajándéka, melyet az igazán kérőktől nem tagad meg és nem is engedi meg, hogy erőnk fölött kísértessünk.

XIII. Aki a tisztaságra törekszik, annak testét fékeznie kell.

A testet pedig nemcsak böjtökkel és főkép azokkal, melyeket az anyaszentegyház rendelt, hanem virrasztás, ájtatos búcsújárások s másféle sanyargatásokkal is edzeni kell s az érzékek kívánságait megfékezni; mert ezekben s hasonló dolgokban áll leginkább a mértékletesség erénye. Ezen értelemben ír sz. Pál a Korintusiakhoz:^[44] „Mindaz, ki küzdésben tusakodik. megtartóztatja magát: és azok ugyan, hogy hervatag koszorút nyerjenek, mi pedig hervadatlant”. És alább: „Sanyargatom testemet és szolgálat alá vetem, nehogy, midőn másokat tanítok, önmagam elvettessem”. És más helyen:^[45] „A testet ne ápoljátok a kívánságok szerint”.

1. Móz. II. K. 20, 14.
2. Sz. Ámbr. Ábrahámr. 1, 4.
3. Sz. Ágost. 71. kérd. Móz. II. K. f.
4. Móz. I. K. 38, 24.
5. Móz. V. K. 23, 17.
6. Tób. 4, 13.
7. Sirák fia K. 41, 21. 25.
8. Mát. 15, 19.
9. I. Tesszal. 4, 3.
10. I. Kor. 6, 18.
11. I. Kor. 5, 9.
12. Efez. 5, 3.
13. I. Kor. 9, 9. 10.
14. Mát. 5, 27. 28.
15. Trient. zsin. 24. ül. 8. fej. a házass. reform.
16. I. Kor. 6, 18.
17. I. Tessz. 4, 3. 5.
18. I. Kor. 6, 15. 16.
19. I. Kor. 6, 19.
20. I. Kor. 7, 4.
21. Példab. 6, 32.
22. Móz. III. K. 20, 10. Jozs. 8, 5.
23. Móz. I. K. 34.
24. Móz. I. K. 19.
25. Móz. IV. K. 25.
26. Bírák. K. 20.
27. Kir. II. K. 11.
28. Kir. III. K. 11.
29. Óz. 4, 11.
30. Ezek. 16, 49.
31. Jer. 5, 7.
32. Luk. 21, 34.
33. Efez. 5, 18.
34. Mát. 5, 29.
35. Job. 31, 1.
36. Kir. II. K. 11, 2.
37. Móz. I. K. 34, 2.
38. Dán. 13, 8.
39. Jézus Sirák fia K. 9, 8.
40. I. Pét. 3, 3.
41. I. Tim. 2, 9.
42. I. Kor. 15, 33.
43. Trient. zsin. 25 ül. a sz. képekr. hat.
44. I. Kor. 9, 25. 27.
45. Rom. 13, 14.