Az isteni büntetés sok példáját említi a szentírás, melyeket a plébános a híveknek az undok bujaságtól való elrettentésére összegyűjthet; ilyenek: Sodoma s a többi vég városoknak elpusztulása,[1] a pusztában Moáb leányaival bujálkodó Izraeliták büntetése,[2] a Benjamiták kiirtatása.[3] A kik pedig a halált elkerülik, azon elviselhetlen kínok és büntetések gyötrelmeitől, melyekkel gyakran sújtatnak, meg nem menekülhetnek: mert lelkileg úgy megvakulnak, — s ez a legnagyobb büntetés — hogy sem az Istenre, sem becsületükre, sem méltóságukra, sem végre gyermekeikre és életükre nem tekintenek s ennek következtében oly tehetetlenekké s haszontalanokká válnak, hogy semmi fontosat rájuk bízni nem lehet s majd semmiféle tiszt teljesítésére nem alkalmatosak. Erre például szolgálnak Dávid[4] és Salamon,[5] kiknek elseje, miután házasságtörésbe esett, egyszerre egészen megváltozott és a legszelídebből oly kegyetlenné lett, hogy Uriást, ki neki nagy szolgálatot tett, megölette; a másik, mikor egészen az asszonyokkal való kéjelgésbe merült, úgy elfordult az Isten igaz vallásától, hogy az „idegen Isteneket imádta”. Elveszi tehát, mint Ozeás[6] mondja, e bűn az ember értelmét és gyakran megvakítja őt. Most térjünk át azon óvszerekre, melyek cselekedetben állanak.
X. Mik ingerlik az embereket bujaságra, amiket főkép kerülniük kell?
Ezek közt első az, hogy a henyélést szorgosan kerüljük, melyben midőn Sodoma lakosai — mint Ezekiel[7] írja — hivalkodva elmerültek, hanyatt-homlok rohantak az undok fajtalanság ama legocsmányabb bűnébe. Ezután a részegséget kell gondosan kerülni. „Megelégítettem őket, úgymond a látnok[8] és paráználkodnak”, mert a telt és jóllakott has a fajtalanság szülője. Ugyanezt jelenté az Ur ama szavakkal:[9] „Vigyázzatok magatokra, nehogy elnehezedjék szívetek a mámor és a részegség által”. Ugyanezt mondja az apostol is:[10] „Meg ne részegedjetek borral, melyben bujaság vagyon”. De leginkább a szemek szokták a szívet bujaságra ingerelni, mire vonatkozik Krisztus Urunk ama mondása is:[11] „Ha szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt
