A lap feldolgozottságának foka

Csaba királyfi

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Csaba királyfi
szerző: Arany János
Töredék[1]
1852–1881. augusztus

Tartalom[szerkesztés]


Megjegyzés
  1. A költői művek között legnagyobb és legjelentékenyebb Csaba királyfi, a hún eposzi trilógia maradványa.
    Mi volt e trilógia terve, a töredékek élén közölt vázlatokból eléggé megérthető.
    Az Attiláról szóló eposz tervével talán mindjárt a forradalom után kezdett atyám foglalkozni. Azonban a kéziratokra itt-ott följegyzett évszámokból itélve, csak 1852–53 körűl fogott először a terv kivitelébe. Ez időből valók a legrégebbi maradványok, melyek alexandrinokban és még egészen az első Toldi népies hangján vannak írva. Terv-vázlat ez időből nem maradt; a későbbi hármas beosztás (trilógia) terve talán akkor még nem is volt meg; legalább a fennmaradt énekek annak meg nem felelnek. E kidolgozásból megvan az első ének, a másodikból két töredék és a hatodikból, melybe az akkori terv szerint Keveháza is be lett volna szőve, az ennek bevezetésére szánt sorok. A kézirat czímlapján föl van írva szép betűkkel: CSABA, S későbbi írással szomorkás rímnek oda-vetve: „Maradt végkép a'ba.”
    De még akkor nem végkép. Pár év múlva, 1855–1856-ban, új kidolgozáshoz kezdett, nibelung-strophákban, egészen mellőzve az előbbi maradványokat. Ily vers-formában a trilógia első részéből („Buda halála”) egy egész ének s a második énekből némi töredék, a trilógia harmadik részéből pedig („Csaba”) negyedfél ének maradt fenn.
    Harmad ízben Buda halála készült el, oly alakban a mint meg is jelent. Kéziratán följegyezte, hogy kezdette 1862. február végén, befejezte 1863. május 6-án. A nibelung-verseket végkép félretette s visszatért az alexandrinekhez, de az 1852–53 évi első dolgozatból alig egy-két versszakot vett át. Ez időben, vagy kevéssel korábban, vethette papírra a töredékek élén közlött egyik tervvázlatot is.
    S aztán újabb két évtized multával, 1881-ben még egyszer kézbe vette az annyiszor letett munkát, s a tervvázlatot emlékezetében megújítva, hamarjában, három hét alatt, meg is írt két éneket; kézirata elején föl van jegyezve: „Kezdtem 1881. augusztus 2.”; a végén pedig: „Eddig augusztus 20-án; aztán beteg lettem.” (A szerkesztő, Arany László jegyzete.)