Trienti Káté/ELSŐ RÉSZ. I. FEJEZET.

A Wikiforrásból
← BEVEZETÉSTrienti Káté
szerző: Trienti Zsinat, fordító: Szombathelyi Papneveldében fennálló Szt. Ágoston Társulat tagjai
ELSŐ RÉSZ. I. FEJEZET.
ELSŐ RÉSZ. II. FEJEZET. →
[19]

ELSŐ RÉSZ.

I. FEJEZET.

A hitről és az apostoli hitvallásról.

I. Mit értünk itt hit alatt és mennyire szükséges az üdvösségre.

Mivel a szentirásban sokféle értelemben fordul elő a hit, itt arról van szó, mely által föltétlenül igaznak tartjuk mindazt, mit Isten kinyilatkoztatott. Hogy pedig ez az üdvösség elérésére szükséges, alaposan senki sem kételkedhetik; főkép miután irva vagyon: „Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni”.[1] Mert miután a czél, mely a boldogságra az ember elé tűzetett, magasabb, hogysem az emberi értelem erejével felfogható volna: annak ismeretét szükségképen Istentől kellett nyernie. Ezen ismeret pedig nem más, mint maga a bit, melynek ereje eszközli, hogy igaznak tartjuk azt, a mit a legszentebb anyának, az egyháznak tekintélye Istentől kinyilatkoztatottnak bizonyít. Mert semmi kételkedés sem támadhat a hívekben azokra nézve, miknek szerzőjük Isten, ki maga az igazság?[2] Á miből megértjük, mily nagy a különbség ezen Istenben helyezett hit és a között, melylyel az emberi történelem irói iránt viseltetünk. A hit pedig, jóllehet tág értelme van s mind nagyságra, mind méltóságra különböző, (mert a szentirás ilyképen nyilatkozik róla: „Kishitű, mért kétkedtél?”[3] és: „Nagy a te hited”, ismét: „Gyarapitsd hitünket”,[4] mégis: „a hit cselekedetek nélkül holt”,[5] ugyszinte: „hit, mely szeretet által működik:”[6] mindazáltal eredetére nézve egy és a hit különböző fokainak meghatározási módja ugyanaz. Mily áldásos pedig a hit és mennyi haszon háramlik belőle reánk, erről az ágazatok magyarázatánál leend szó. [20]

II. Mikor és miért szerkesztették az apostolok a hit tizenkét ágazatát.

A miket tehát a keresztény embernek mindenekelőtt hinnie kell, azok, miket a hit vezérei és tanítói, a szent apostolok, a Szentlélektől ihletve, a hitvallásnak tizenkét ágazatában előadtak. Mert midőn az Úrtól ama parancsolatot vették, hogy érette való küldetésükben eljárván, az egész világba szétmenjenek és hirdessék az evangéliumot minden teremtménynek:[7] jónak találták a keresztény hitnek mintáját elkészíteni, hogy tudniillik mindnyájan egyformán érezzenek és tanítsanak,[8] s hogy ne legyenek azok között, a kiket a hit egységére hívtak, szakadások, hanem tökéletesek legyenek ugyanúgy értelemben és ítéletben.

III. Honnan a „hitvallás" nevezete.

A keresztény hit és reménynek emez általuk szerkesztett vallását pedig a szerzők symbolumnak nevezték, vagy azért, mert különféle, az egyesek által közre hordott tételekből áll; vagy mivel azzal mintegy ismérvvel és jellel éltek, melynek segítségével az elpártolt és alattomosan belopódzott hamis tanítókat, a kik az evangéliumot meghamisították, azoktól, a kik Krisztus zászlójához őszintén esküdtek, könnyen megkülönböztethették.

IV. Mennyire szükséges ezen hitvallás és hány részre osztatik fel.

Hiszek Istenben.

Amellett, hogy sok adatik elő a keresztény vallásban a híveknek, a miket különösen vagy általában biztos és erős hittel kell hinniük; mindenekelőtt mégis és szükségképen hinnünk kell mindnyájunknak, mire mint az igazságnak alapjára és foglalatjára maga az Isten tanított bennünket, úgymint: Isten lénye, egysége s a három személynek különsége és ezeknek azon működései, melyek kiváló módon nekik tulajdonittatnak. A lelkipásztor tanítsa tehát, hogy eme titkokról szóló tan röviden az apostoli hitvallásban foglaltatik.

Mert mint elődeink, kik e tárgygyal szentül és szabatosan [21]foglalkoztak, megjegyezték, három főrészre oszlik olyformán, hogy az első részben az istenségnek első személye és a teremtésnek csodálatos müve iratik le; a másikban a második isteni személy és az emberi nem megváltásának titka; a harmadikban pedig a harmadik isteni személy, megszentelésünknek teje és kutforrása van különféle és igen alkalmas tételekbe foglalva. Ezen tételeket pedig őseinktől gyakran használt hasonlat szerint ágazatoknak nevezzük. Mert valamint a testnek tagjai izek (artieulus) szerint különböztetnek meg, úgy ezen hitvallásban is mindazt, a mit megkülönböztetve és a többitől elválasztva kell hinnünk, helyesen és alkalmasan nevezzük ágazatnak (articulusnak).

  1. Zsid. 11, 6.
  2. Ján. 14, 6.
  3. Mát. 14, 31.
  4. Luk. 17, 5.
  5. Jak. 2, 20.
  6. Galat. 5, 6.
  7. Mát. 28, 19.
  8. Kor. I. 1, 10.