ELSŐ RÉSZ.
I. FEJEZET.
A hitről és az apostoli hitvallásról.
I. Mit értünk itt hit alatt és mennyire szükséges az üdvösségre.
Mivel a szentirásban sokféle értelemben fordul elő a hit, itt arról van szó, mely által föltétlenül igaznak tartjuk mindazt, mit Isten kinyilatkoztatott. Hogy pedig ez az üdvösség elérésére szükséges, alaposan senki sem kételkedhetik; főkép miután irva vagyon: „Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni”.[1] Mert miután a czél, mely a boldogságra az ember elé tűzetett, magasabb, hogysem az emberi értelem erejével felfogható volna: annak ismeretét szükségképen Istentől kellett nyernie. Ezen ismeret pedig nem más, mint maga a bit, melynek ereje eszközli, hogy igaznak tartjuk azt, a mit a legszentebb anyának, az egyháznak tekintélye Istentől kinyilatkoztatottnak bizonyít. Mert semmi kételkedés sem támadhat a hívekben azokra nézve, miknek szerzőjük Isten, ki maga az igazság?[2] Á miből megértjük, mily nagy a különbség ezen Istenben helyezett hit és a között, melylyel az emberi történelem irói iránt viseltetünk. A hit pedig, jóllehet tág értelme van s mind nagyságra, mind méltóságra különböző, (mert a szentirás ilyképen nyilatkozik róla: „Kishitű, mért kétkedtél?”[3] és: „Nagy a te hited”, ismét: „Gyarapitsd hitünket”,[4] mégis: „a hit cselekedetek nélkül holt”,[5] ugyszinte: „hit, mely szeretet által működik:”[6] mindazáltal eredetére nézve egy és a hit különböző fokainak meghatározási módja ugyanaz. Mily áldásos pedig a hit és mennyi haszon háramlik belőle reánk, erről az ágazatok magyarázatánál leend szó.
