Megszólal a kakuk madár
Megszólal a kakuk madár a kenderen,
A szerelem csupa merő veszedelem.
Fölszállott a kis kakuk a kőrösfára,
Ifjú! ne bizd szived nyugtát egy lánykára.
Hallik a kis kakuk szava a megyfákon,
Már ma csak a cselszín játszik a lánykákon.
Megszólal ollykor a kakuk a fűzfán is,
Szúrós tövisek teremnek a rózsán is.
De ha mégis megszólalna bodzafában,
Házasodj meg jó barátom! aratásban.
Mert télen a kakuk sem szól semmi fákon,
Hagyj fel tehát kis ideig a lánykákon.
Hogyha mégis megszólalna e tavaszszal,
Mindegy, világod bekötni egy ravaszszal.