Hangicsál a fülemile a zöld ágon
Hangicsál a fülemile a zöld ágon,
A szerelem öröm s bánat e világon.
Sokszor röppen fülemile vad rózsára,
Lányka! szived titkát ne bizd csapodárra.
A harmatos bokrokban is csak azt mondja:
Hogy az álkép sok ifjúnak legfőbb gondja.
Csattog a kis fülemile kősziklán is,
Szép madárkát ohajt fogni madarász is.
Zengi ollykor fülemile kalitkában,
A szeretet nincs a farsang hatalmában.
Tavaszszal így, nyárban is így szól e madár:
A szerelem még a zúzos télben is nyár.
Párjától vált gerlicze is nyögdécseli,
A szív akkor boldog, hívét ha felleli.
Nem érezni baj, érezni aggodalom,
Szivet adni, szivet venni egy fájdalom.
Ifjú! hitelt adhatsz bár ki kakukjának:
Végre is meg fogsz hódolni egy lánykának.