Ugrás a tartalomhoz

János király/Harmadik felvonás, 4. szín

A Wikiforrásból
János király
szerző: William Shakespeare, fordító: Arany János
Harmadik felvonás, 4. szín
Ugyanott. A francia király sátra.
Fülöp király, Lajos, Pandolf és kíséret jőnek.
SCENE 4. The same. The FRENCH KING's tent.
Enter KING PHILIP, LOUIS, PANDULPH, and Attendants.
FÜLÖP KIRÁLY
Így szórta hát el harsogó vihar,
Tenger dagályán, a társas vitorlák
Szétrobbantott egész hajóhadát!
KING PHILIP.
So, by a roaring tempest on the flood
A whole armado of convicted sail
Is scattered and disjoin'd from fellowship.
PANDOLF
Merény s vigasz! Még minden jóra válhat.
PANDULPH.
Courage and comfort! all shall yet go well.
FÜLÖP KIRÁLY
Mi válna jóra, ily válság után?
Nem tönkrevertek? Nincs elveszve Angiers?
Elfogva Arthur? Sok kedves barátunk
Levágva? Nem tért vissza Angliába,
Áttörve minden gátat véresen,
Frankhon dacára, az angol király?
KING PHILIP.
What can go well, when we have run so ill.
Are we not beaten? Is not Angiers lost?
Arthur ta'en prisoner? divers dear friends slain?
And bloody England into England gone,
O'erbearing interruption, spite of France?
LAJOS
Amit bevett, erőddel rakta meg;
Ily hév sietség, ily józan tanáccsal,
Ily vakmerő ügy, ily mérsékelő rend,
Példátlan az. Ki hallott, olvasott,
Ehhez hasonló tettet valaha?
LOUIS.
What he hath won, that hath he fortified:
So hot a speed with such advice dispos'd,
Such temperate order in so fierce a cause,
Doth want example: who hath read or heard
Of any kindred action like to this?
FÜLÖP KIRÁLY
Tűrném az Ángol e dicséretét,
Csak volna példa min-gyalázatunkra.
Constantia jő.
Ki jő emitt? Egy lélek sírja ez,
Mely bús lehellet hitvány börtönében
Nyűgözve tartja örök szellemét. -
Jer innen, kérlek, asszonyom, velem.
KING PHILIP.
Well could I bear that England had this praise,
So we could find some pattern of our shame.—
Look who comes here! a grave unto a soul;
Holding the eternal spirit, against her will,
In the vile prison of afflicted breath.
Enter CONSTANCE.
I pr'ythee, lady, go away with me.
CONSTANTIA
No, ládd, a béke mit szült! ládd-e most!
CONSTANCE.
Lo, now! now see the issue of your peace!
FÜLÖP KIRÁLY
Tűrj, édes asszonyom, s vigasztalódjál.
KING PHILIP.
Patience, good lady! comfort, gentle Constance!
CONSTANTIA
Nem, nem! Tanács se kell, segély se kell,
Csak ami vég-tanács, igaz segély:
Halál, halál. - Ó, kedves, jó halál,
Te illatos bűz! te ép rothadás;
Kelj örök éjed ágyából, te a
Boldogság réme és gyülölete!
S én csókkal hintem szörnyü vázodat,
Szem-üregedbe zárom szemgolyóm,
Hordom gyürűként házi férgeid,
E légnyitást rút porral bétömöm,
S irtózatos dög lészek, mint magad.
Jer, vicsorogj rám: azt hiszem, mosolygasz:
S ölellek mint nőd! Nyomorúk szerelme,
Ó, jer, jer!
CONSTANCE.
No, I defy all counsel, all redress,
But that which ends all counsel, true redress,
Death, death:—O amiable lovely death!
Thou odoriferous stench! sound rottenness!
Arise forth from the couch of lasting night,
Thou hate and terror to prosperity,
And I will kiss thy detestable bones;
And put my eyeballs in thy vaulty brows;
And ring these fingers with thy household worms;
And stop this gap of breath with fulsome dust,
And be a carrion monster like thyself:
Come, grin on me; and I will think thou smil'st,
And buss thee as thy wife! Misery's love,
O, come to me!
FÜLÖP KIRÁLY
Ó, hallgass, szép fájdalom!
KING PHILIP.
O fair affliction, peace!
CONSTANTIA
Nem, nem fogok, míg van lélegzetem
Üvöltni. - Ó! bár a dörgő egek
Szájába tudnám tenni nyelvemet,
Hogy jajszavam rázná meg a világot,
S verné föl a rémvázat álmiból,
Kinek fülébe női gyönge hang
Nem hat, ki földi hívást föl se vesz.
CONSTANCE.
No, no, I will not, having breath to cry:—
O, that my tongue were in the thunder's mouth!
Then with a passion would I shake the world;
And rouse from sleep that fell anatomy
Which cannot hear a lady's feeble voice,
Which scorns a modern invocation.
PANDOLF
Nem bú ez, asszony; ez őrült beszéd.
PANDULPH.
Lady, you utter madness, and not sorrow.
CONSTANTIA
Nem vagy te szent, ha nékem ezt veted.
Én őrült nem vagyok.
Ez a haj, amit tépek, az enyém;
Nevem Constantia; Godfréd nője voltam;
Arthur az én fiam volt, s elveszett!
Én őrült nem vagyok: adná az Isten,
Volnék az, úgy feledném enmagam!
Ó, csak lehetne, mennyi bút felednék! -
Papolj bölcselmet és őríts meg azzal,
Szentté avatnak érte, kárdinál:
Mert nem bolond, csak bús levén az elmém,
Okos részével mind okoskodik,
Hogy’ meneküljek búmtól, és tanít
Megölni vagy felkötni magamat.
Volnék bolond: feledném a fiam,
Vagy egy rongybábra ráfognám, hogy ő az.
Őrült én nem vagyok; nagyon, nagyon is
Érzek minden csapást külön-külön.
CONSTANCE.
Thou art not holy to belie me so;
I am not mad: this hair I tear is mine;
My name is Constance; I was Geffrey's wife;
Young Arthur is my son, and he is lost:
I am not mad:—I would to heaven I were!
For then, 'tis like I should forget myself:
O, if I could, what grief should I forget!—
Preach some philosophy to make me mad,
And thou shalt be canoniz'd, cardinal;
For, being not mad, but sensible of grief,
My reasonable part produces reason
How I may be deliver'd of these woes,
And teaches me to kill or hang myself:
If I were mad I should forget my son,
Or madly think a babe of clouts were he:
I am not mad; too well, too well I feel
The different plague of each calamity.
FÜLÖP KIRÁLY
Kösd fel hát fürteid. Ó, mily szerelmet
Mutat hajának e szép serege!
Hová ezüst csepp hull véletlenül,
E csöppre tízezer sodros barátja
Csapzódik össze társas fájdalomban:
Mint válhatatlan és igaz hivek,
Kik nagy veszélyben egymáshoz tapadnak.
KING PHILIP.
Bind up those tresses.—O, what love I note
In the fair multitude of those her hairs!
Where but by a chance a silver drop hath fallen,
Even to that drop ten thousand wiry friends
Do glue themselves in sociable grief;
Like true, inseparable, faithful loves,
Sticking together in calamity.
CONSTANTIA
El, Angliába!
CONSTANCE.
To England, if you will.
FÜLÖP KIRÁLY
Kösd fel a hajad.
KING PHILIP.
Bind up your hairs.
CONSTANTIA
No, felkötöm, fel; s mért cselekszem azt?
Letéptem nyűgöket és felkiálték:
»Ó, vajha e kéz a fiam szabaddá
Tehetné úgy mint most e fürtöket!«
De már irígylem szabadságukat,
S bilincseikbe visszakénytetem,
Mivel szegény jó gyermekem fogoly. -
Azt mondtad egyszer, kárdinál atyám,
Hogy kedvesinket mennyben újra látjuk:
Ha ez való: meglátom gyermekem,
Hisz Káin, az első figyermek óta
Addig, ki tegnap vőn lélegzetet,
Ily kedves angyalt még nem szült anya.
De most virágom őrlő bú eszi,
Elűzi arca úgy-szült kellemit,
Mint egy kisértet, oly csontváz leend,
Sovány, halottszín, mint a sárgaláz,
Úgy hal meg; és ha majd feltámad is,
Előtalálom a menny udvarán
S nem ismerek rá; így soha, soha
Nem látom én Arthurt, a lelkemet!
CONSTANCE.
Yes, that I will; and wherefore will I do it?
I tore them from their bonds, and cried aloud,
'O that these hands could so redeem my son,
As they have given these hairs their liberty!'
But now I envy at their liberty,
And will again commit them to their bonds,
Because my poor child is a prisoner.—
And, father cardinal, I have heard you say
That we shall see and know our friends in heaven:
If that be true, I shall see my boy again;
For since the birth of Cain, the first male child,
To him that did but yesterday suspire,
There was not such a gracious creature born.
But now will canker sorrow eat my bud,
And chase the native beauty from his cheek,
And he will look as hollow as a ghost,
As dim and meagre as an ague's fit;
And so he'll die; and, rising so again,
When I shall meet him in the court of heaven
I shall not know him: therefore never, never
Must I behold my pretty Arthur more!
PANDOLF
Nagyon kirívó bú ez a tiéd.
PANDULPH.
You hold too heinous a respect of grief.
CONSTANTIA
Még ő beszél! Sosem volt gyermeke.
CONSTANCE.
He talks to me that never had a son.
FÜLÖP KIRÁLY
Szerelmes vagy te búdba, mint fiadba.
KING PHILIP.
You are as fond of grief as of your child.
CONSTANTIA
Búm tölti be távol fiam helyét,
Az fekszik ágyán, az jár-kél velem:
Felölti kedves arcát, szavait
Ismétli, minden tagja kellemét
Eszembe hozza, és üres ruháit
Növendék termetével tölti be:
Van hát szeretni ezt a bút okom.
Isten veled! Ily veszteség után
Én jobb vigasszal szolgálnék neked. -
Nem kell ez a rend a fejem körűl!
Midőn az elmém ily zavarba van.
Ó, Istenem! fiam! szép gyermekem!
Arthurom, éltem, kedvem, falatom,
Egész világom, özvegy napjaim
Vigasztalása, búmnak gyógyulása!
El.
CONSTANCE.
Grief fills the room up of my absent child,
Lies in his bed, walks up and down with me,
Puts on his pretty looks, repeats his words,
Remembers me of all his gracious parts,
Stuffs out his vacant garments with his form;
Then have I reason to be fond of grief.
Fare you well: had you such a loss as I,
I could give better comfort than you do.—
I will not keep this form upon my head,
Tearing off her head-dress.
When there is such disorder in my wit.
O Lord! my boy, my Arthur, my fair son!
My life, my joy, my food, my ail the world!
My widow-comfort, and my sorrows' cure!
Exit.
FÜLÖP KIRÁLY
Kárt tesz magában, félek: követem.
El.
KING PHILIP.
I fear some outrage, and I'll follow her.
Exit.
LAJOS
Nincs e világon már nekem gyönyör;
Éltem unalmas, mint álmos fület
Kétszer beszélve zaklató rege:
Keserű gyalázat ízét vette az
Édes világnak, úgyhogy már nekem
Belőle csak bú és szégyen terem.
LOUIS.
There's nothing in this world can make me joy:
Life is as tedious as a twice-told tale
Vexing the dull ear of a drowsy man;
And bitter shame hath spoil'd the sweet world's taste,
That it yields nought but shame and bitterness.
PANDOLF
Ha nagy betegség fordulóhoz ért,
Éppen ha jobbra, gyógyulásra fordul,
Tetőzik a láz; búcsuzó gonosz
Éppen a válás pontján leggonoszb.
Hát mind veszett e napnak vesztivel?
PANDULPH.
Before the curing of a strong disease,
Even in the instant of repair and health,
The fit is strongest; evils that take leave
On their departure most of all show evil;
What have you lost by losing of this day?
LAJOS
Öröm, szerencse, hírnév napja mind!
LOUIS.
All days of glory, joy, and happiness.
PANDOLF
Igen, ha ezt kivívtad volna már.
Nem, nem: midőn a sors szándéka legjobb,
Legmarconábban akkor néz reánk.
Bámúlat az, mi mindent veszte János,
Ki e csatában tisztán nyerni vélt.
Bánod, hogy Arthur foglya lett, ugye?
PANDULPH.
If you had won it, certainly you had.
No, no; when Fortune means to men most good,
She looks upon them with a threatening eye.
'Tis strange to think how much King John hath lost
In this which he accounts so clearly won.
Are not you griev'd that Arthur is his prisoner?
LAJOS
Oly szív szerént, mint ő örül neki.
LOUIS.
As heartily as he is glad he hath him.
PANDOLF
Elméd oly ifju, mint véred, királyfi.
Halld hát beszélni jósló szellemem:
Már a lehellet, mellyel ezt kimondom,
Minden porszemnyi, gazszál-bökkenőt
Lefú az angol trónra vezető
Útból előled; jól figyelj tehát.
Elfogta Arthurt, jó; de míg e gyermek
Erében a hő élet játszadoz,
Nincs mód, hogy e bitor nyugton lehelljen
Egy óra-, egy perc-, egy pillantatig.
Mohó kézzel rabolt királyi pálcát
Éppoly mohón kell védni, mint nyeré:
Sikamlós téren aki áll, bizony
Hitvány fogódzó közt sem válogat.
Hogy János állni bírjon, bukni kell
Arthurnak; így lesz, mert csak így lehet.
PANDULPH.
Your mind is all as youthful as your blood.
Now hear me speak with a prophetic spirit;
For even the breath of what I mean to speak
Shall blow each dust, each straw, each little rub,
Out of the path which shall directly lead
Thy foot to England's throne; and therefore mark.
John hath seiz'd Arthur; and it cannot be
That, whiles warm life plays in that infant's veins,
The misplac'd John should entertain an hour,
One minute, nay, one quiet breath of rest:
A sceptre snatch'd with an unruly hand
Must be boisterously maintain'd as gain'd:
And he that stands upon a slippery place
Makes nice of no vile hold to stay him up:
That John may stand then, Arthur needs must fall:
So be it, for it cannot be but so.
LAJOS
S én mit nyerek, ha Arthur elbukott?
LOUIS.
But what shall I gain by young Arthur's fall?
PANDOLF
Nőd, Blanka herceg-asszony örökén
Mindazt kivánhatd, mit Arthur kivánt.
PANDULPH.
You, in the right of Lady Blanch your wife,
May then make all the claim that Arthur did.
LAJOS
S elveszthetem, mint Arthur, életemmel.
LOUIS.
And lose it, life and all, as Arthur did.
PANDOLF
Mily bamba vagy, s újonc ez ó világban!
János neked sző ármányt; az idő
Pártodra esküdt: mert ki bizodalmát
Hű vérbe mártja, véres, hűtelen
Bizalmat nyer csak. E rossz kezdetű tett
Meghűti összes népének szivét
És megfagyasztja jóindulatok,
Hogy bármi hitvány alkalom vetődjék
Buktára, felkarolják szívesen.
Nem vethet a lég oly természetes gőzt,
Nem járhat úgy idő, nem egy vihar,
Nem egy szokott szél, rendes tűnemény,
Hogy meg ne fosszák a természetes
Okától, hogy csudának, égi jelnek,
Baljóslatú szörnynek, Isten szavának
Ne mondanák, mely nyilván hirdeti
János király fejére a boszút.
PANDULPH.
How green you are, and fresh in this old world!
John lays you plots; the times conspire with you;
For he that steeps his safety in true blood
Shall find but bloody safety and untrue.
This act, so evilly borne, shall cool the hearts
Of all his people, and freeze up their zeal,
That none so small advantage shall step forth
To check his reign, but they will cherish it;
No natural exhalation in the sky,
No scope of nature, no distemper'd day,
No common wind, no customed event,
But they will pluck away his natural cause
And call them meteors, prodigies, and signs,
Abortives, presages, and tongues of heaven,
Plainly denouncing vengeance upon John.
LAJOS
De hátha nem nyúl Arthur életéhez,
Csak bizton őrzi fogságban magát?
LOUIS.
May be he will not touch young Arthur's life,
But hold himself safe in his prisonment.
PANDOLF
Ó, jó uram! Csak hallja, hogy közelgetsz,
S ha még az ifju Arthur nem halott,
E hírre meghal: akkor tőle mind
Elpártol a nép szíve, s minden új,
Szokatlan változást csókkal fogad,
S a pártütés, düh gyilkos ösztönét
Kitépi János véres ujja közzül.
Már mintha látnám ezt a zendülést;
S ó! mennyi szolgál még javadra olyan,
Mit föl se hoztam. Faulconbridge, a korcs,
Most Angliában egyházat zsebel
Megsértve minden buzgó érzetet.
Csak tíz-tizenkét harcos francia
Lehetne ottan, mint madárcsaló síp,
Legott követné ángol tízezer;
Vagy, mint maroknyi hó, görgetve mindjárt
Heggyé növekszik. Ó, nemes dauphin,
Jer a királyhoz. Bámulásra méltó,
Mit nem tesz e békétlen hangulat
Most, hogy színig van lelkök sérelemmel;
Menj Angliába; késztem a királyt is.
PANDULPH.
O, sir, when he shall hear of your approach,
If that young Arthur be not gone already,
Even at that news he dies; and then the hearts
Of all his people shall revolt from him,
And kiss the lips of unacquainted change;
And pick strong matter of revolt and wrath
Out of the bloody fingers' ends of john.
Methinks I see this hurly all on foot:
And, O, what better matter breeds for you
Than I have nam'd!—The bastard Falconbridge
Is now in England, ransacking the church,
Offending charity: if but a dozen French
Were there in arms, they would be as a call
To train ten thousand English to their side:
Or as a little snow, tumbled about
Anon becomes a mountain. O noble Dauphin,
Go with me to the king:—'tis wonderful
What may be wrought out of their discontent,
Now that their souls are topful of offence:
For England go:—I will whet on the king.
LAJOS
Erős okod erős tettet csinál:
Igen-edre nem mond nem-et a király.
Elmennek.
LOUIS.
Strong reasons makes strong actions: let us go:
If you say ay, the king will not say no.
Exeunt.