János király

A Wikiforrásból
Jump to navigation Jump to search
Ez a lap túl hosszú, allapokra kéne bontani. Lásd: Segítség:Könyv forma


János király
szerző: William Shakespeare, fordító: Arany János

Fejezetek[szerkesztés]

Felvonások[szerkesztés]

SZEMÉLYEK
JÁNOS KIRÁLY
HENRIK HERCEG, a fia
ARTHUR, bretagne-i herceg
MARESHALL VILMOS, Pembroke grófja
FITZ-PETER GODOFRÉD, Essex grófja
LONGSWORD VILMOS, Salisbury grófja
BIGOT RÓBERT, Norfolk grófja
DE BURGH HUBERT, a király főkamarása
FAULCONBRIDGE RÓBERT
FAULCONBRIDGE FILEP (később RICHÁRD néven)
GURNEY JAKAB, Faulconbridge-né szolgája
POMFRETI PÉTER
FÜLÖP, francia király
LAJOS, a dauphin
AUSZTRIA FŐHERCEGE
PANDOLF BÍBORNOK, a pápa követe
MELUN, francia úr
CHATILLON, francia követ
ELEONORA, II. Henrik angol király özvegye
CONSTANTIA, Arthur anyja
BLANKA, Alphonso castiliai király leánya
FAULCONBRIDGE-NÉ
Urak, hölgyek, Angiers város polgárai, sheriff, heroldok,
híradók, tisztek, katonák, porkolábok és kísérők
DRAMATIS PERSONAE
KING JOHN.
PRINCE HENRY, his son; afterwards KING HENRY III.
ARTHUR, Duke of Bretagne, son to GEFFREY, late Duke of Bretagne, the elder brother to King John.
WILLIAM MARSHALL, Earl of Pembroke.
GEOFFREY FITZ-PETER, Earl of Essex, Chief Justiciary of England.
WILLIAM LONGSWORD, Earl of Salisbury.
ROBERT BIGOT, Earl of Norfolk.
HUBERT DE BURGH, Chamberlain to the King.
ROBERT FALCONBRIDGE, son to Sir Robert Falconbridge.
PHILIP FALCONBRIDGE, his half-brother, bastard son to King Richard I.
JAMES GURNEY, servant to Lady Falconbridge.
PETER OF POMFRET, a prophet
PHILIP, King of France.
LOUIS, the Dauphin.
ARCHDUKE OF AUSTRIA.
CARDINAL PANDULPH, the Pope's legate.
MELUN, a French lord.
CHATILLON, Ambassador from France to King John.
ELINOR, Widow of King Henry II and Mother to King John.
CONSTANCE, Mother to Arthur.
BLANCH OF SPAIN, Daughter to Alphonso, King of Castile, and Niece to King John.
LADY FALCONBRIDGE, Mother to the Bastard and Robert Falconbridge.
Lords, Citizens of Angiers, Sheriff, Heralds, Officers, Soldiers,
Messengers, Attendants, and other Attendants.
Színhely: részint Angol-, részint Franciaországban.
SCENE: Sometimes in England, and sometimes in France.

Első felvonás[szerkesztés]

1. szín[szerkesztés]

1. szín Northampton. Trónterem a palotában.
SCENE 1. Northampton. A Room of State in the Palace.
János király, Eleonora királyné, Pembroke, Essex,
Salisbury és mások, Chatillonnal jőnek.
Enter KING JOHN, QUEEN ELINOR, PEMBROKE, ESSEX, SALISBURY, and others, with CHATILLON.
JÁNOS KIRÁLY
No szólj, Chatillon, mit kíván a Fransz?
KING JOHN.
Now, say, Chatillon, what would France with us?
CHATILLON
Frankhon királya, üdvözlés után,
Ezt mondja fölségednek általam,
Az álfönségnek, Angliában itt -
CHATILLON.
Thus, after greeting, speaks the King of France,
In my behaviour, to the majesty,
The borrow'd majesty of England here.
ELEONORA
Ez furcsa kezdet! Álfönség, ugyan?
ELINOR.
A strange beginning:—borrow'd majesty!
JÁNOS KIRÁLY
Békén, anyám: halljuk, mi a követség.
KING JOHN.
Silence, good mother; hear the embassy.
CHATILLON
Fülöp, franszok királya, néhai
Bátyád, Godofréd kiskorú fia,
Plantagenet Arthur jogán s nevében,
Törvényes ígényt formál ellened
E szép szigethez s tartományihoz,
Mint: Irland, Poitiers, Anjou, Touraine, Maine;
S kivánja, hogy tedd félre kardodat,
Mellyel bitorlod mind e címeket,
S add azt ifjú öcséd, Arthur kezébe,
Urad-királyodéba jog szerint.
CHATILLON.
Philip of France, in right and true behalf
Of thy deceased brother Geffrey's son,
Arthur Plantagenet, lays most lawful claim
To this fair island and the territories,—
To Ireland, Poictiers, Anjou, Touraine, Maine;
Desiring thee to lay aside the sword
Which sways usurpingly these several titles,
And put the same into young Arthur's hand,
Thy nephew and right royal sovereign.
JÁNOS KIRÁLY
Mi lesz belőle, ha ezt megtagadjuk?
KING JOHN.
What follows if we disallow of this?
CHATILLON
Hát büszke, véres háború daca,
Visszacsikarni a csikart jogot.
CHATILLON.
The proud control of fierce and bloody war,
To enforce these rights so forcibly withheld.
JÁNOS KIRÁLY
Had ellen itt lesz had, dac a dac ellen,
Vér ellen is vér: mondd a Fransznak ezt.
KING JOHN.
Here have we war for war, and blood for blood,
Controlment for controlment;—so answer France.
CHATILLON
Vedd hát királyom harcüzenetét,
Mely küldetésem véghatára volt.
CHATILLON.
Then take my king's defiance from my mouth,
The farthest limit of my embassy.
JÁNOS KIRÁLY
Vidd az enyém is; járj Isten hirével.
Légy mint a villám fransz urad szemébe;
Mert míg jelentést tennél, hogy megyek,
Ágyúm dörejje fog hallatszani.
Most menj! Te légy haragunk harsonája
S önpusztulástok gyász előjele.
Kövesse illő kíséret; te láss
Utána, Pembroke. Jó utat, Chatillon.
Chatilion és Pembroke el.
KING JOHN.
Bear mine to him, and so depart in peace:
Be thou as lightning in the eyes of France;
For ere thou canst report I will be there,
The thunder of my cannon shall be heard:
So, hence! Be thou the trumpet of our wrath,
And sullen presage of your own decay.—
An honourable conduct let him have:—
Pembroke, look to 't. Farewell, Chatillon.
Exeunt CHATILLON and PEMBROKE.
ELEONORA
Nos hát, fiam? nem mindig mondtam-e,
Hogy e kevély Constantia nem pihen,
Míg fel nem gyújtja Frankhont s a világot
Fia jogáért s pártja érdekében?
Ezt elkerülni, s jóra hozni, könnyű
Lett volna eddig szíves alkuval:
Most két királyság fölszerelt hada
Mond benne szörnyü vér-itéletet.
ELINOR.
What now, my son! Have I not ever said
How that ambitious Constance would not cease
Till she had kindled France and all the world
Upon the right and party of her son?
This might have been prevented and made whole
With very easy arguments of love;
Which now the manage of two kingdoms must
With fearful bloody issue arbitrate.
JÁNOS KIRÁLY
Részünkön a jog, s a birtokba tétel.
KING JOHN.
Our strong possession and our right for us.
ELEONORA
A birtok jóval inkább, mint a jog;
Baj volna másképp mind neked s nekem:
Füledbe öntudatom ezt sugallja;
Rajtunk kivűl csupán az Isten hallja.
Northampton megye sheriffje jő s valamit súg Essexnek.
ELINOR.
Your strong possession much more than your right,
Or else it must go wrong with you and me:
So much my conscience whispers in your ear,
Which none but heaven and you and I shall hear.
Enter the Sheriff of Northamptonshire, who whispers to Essex.
ESSEX
Királyom, itt a legfurcsább perügy
Van a megyéből s vár itéletedre;
Sohsem hallottam olyat életemben;
Előállítsam a két fél perest?
ESSEX.
My liege, here is the strangest controversy,
Come from the country to be judg'd by you,
That e'er I heard: shall I produce the men?
JÁNOS KIRÁLY
Hadd jöjjenek.
Sheriff el.
Monostorink, apátságink fizessék
E had költségeit.
Visszatér a sheriff, meg Faulconbridge Róbert és Filep,
ennek természetes bátyja.
Kik vagytok?
KING JOHN.
Let them approach.—
Exit SHERIFF.
Our abbeys and our priories shall pay
This expedition's charge.
Re-enter Sheriff, with ROBERT FAULCONBRIDGE and PHILIP, his bastard Brother.
What men are you?
FILEP
Én
Felséged hű jobbágya, e megyéből
Való nemesfi, és ha jól gyanítom,
Faulconbridge Róbert öregebb fia,
Egy bajnoké, kit harcmezőn ütött
Lovaggá Cordelion hős keze.
BASTARD.
Your faithful subject I, a gentleman
Born in Northamptonshire, and eldest son,
As I suppose, to Robert Falconbridge,—
A soldier by the honour-giving hand
Of Coeur-de-lion knighted in the field.
JÁNOS KIRÁLY
S ki vagy te?
KING JOHN.
What art thou?
RÓBERT
A mondott lovag fia,
És örököse.
ROBERT.
The son and heir to that same Falconbridge.
JÁNOS KIRÁLY
Ő az idősebb, s te az örökös?
Nem egy anyától vagytok eszerint.
KING JOHN.
Is that the elder, and art thou the heir?
You came not of one mother then, it seems.
FILEP
Egytől bizony mi, felséges király,
Sőt egy apától, én úgy gondolom;
Azonban e részt a való iránt
Az Éghez utasítlak, és anyámhoz;
Én kétkedem, mint bárki más fia.
BASTARD.
Most certain of one mother, mighty king,—
That is well known; and, as I think, one father:
But for the certain knowledge of that truth
I put you o'er to heaven and to my mother:—
Of that I doubt, as all men's children may.
ELEONORA
Píh, durva ember! e kételkedéssel
Anyádat sérted és becsűletét.
ELINOR.
Out on thee, rude man! thou dost shame thy mother,
And wound her honour with this diffidence.
FILEP
Én, asszonyom? Nekem nincs rá okom;
Öcsém használja érvül azt, nem én,
Mit ha bepróbál, hát engem kiüt
Éventi ötszáz fontból, legalább.
Ég, óvd anyám erényét s földemet!
BASTARD.
I, madam? no, I have no reason for it,—
That is my brother's plea, and none of mine;
The which if he can prove, 'a pops me out
At least from fair five hundred pound a-year:
Heaven guard my mother's honour and my land!
JÁNOS KIRÁLY
Be jó bolond fickó. - De mért igényli,
Ifjabb létére, a te örököd?
KING JOHN.
A good blunt fellow.—Why, being younger born,
Doth he lay claim to thine inheritance?
FILEP
Hát tudom én? Csak hogy föld kell neki.
Csúfolt, tudom, hogy zabgyerek vagyok:
Azonban, oly híven fogantam-e
Mint ő, anyámnak lelke rajta, mondok;
De hogy csakoly derékul megfogantam
(Áldás a csontra, mely fáradt velem!),
Vesd össze arcaink, s itélj magad.
Ha vén Sir Róbert nemze engem, őt is,
S rá, mint apára, e fiú ütött:
Ó, vén apám, Sir Róbert, térden, ím,
Adok hálát, hogy arcod nem enyim.
BASTARD.
I know not why, except to get the land.
But once he slander'd me with bastardy:
But whe'er I be as true begot or no,
That still I lay upon my mother's head;
But that I am as well begot, my liege,—
Fair fall the bones that took the pains for me!—
Compare our faces and be judge yourself.
If old Sir Robert did beget us both,
And were our father, and this son like him,—
O old Sir Robert, father, on my knee
I give heaven thanks I was not like to thee!
JÁNOS KIRÁLY
Mi dőre fickót külde ránk az Ég!
KING JOHN.
Why, what a madcap hath heaven lent us here!
ELEONORA
Vonási közt egy Cordelioné;
Rá emlékeztet hanglejtése is.
Nem látsz ez ember vaskos termetén
Fiamból, Cordelionból valót?
ELINOR.
He hath a trick of Coeur-de-lion's face;
The accent of his tongue affecteth him:
Do you not read some tokens of my son
In the large composition of this man?
JÁNOS KIRÁLY
Szemügyre vettem jól vonásait:
Richárd, tökéletes. - Fickó, felelj,
Te mért igényled bátyád földjeit?
KING JOHN.
Mine eye hath well examined his parts,
And finds them perfect Richard.—Sirrah, speak,
What doth move you to claim your brother's land?
FILEP
Azért la, hogy félképű, mint apám,
S e fél pofához kén’ egész vagyon:
Félarcu pénznek ötszáz font bevétel!
BASTARD.
Because he hath a half-face, like my father;
With half that face would he have all my land:
A half-fac'd groat five hundred pound a-year!
RÓBERT
Felséges úr, míg élt szegény apám
Szolgálatával bátyád sokszor élt.
ROBERT.
My gracious liege, when that my father liv'd,
Your brother did employ my father much,—
FILEP
De hé, így nem kapod meg birtokom:
Arról beszélj te: hogyan élt anyánkkal.
BASTARD.
Well, sir, by this you cannot get my land:
Your tale must be how he employ'd my mother.
RÓBERT
S egyszer követnek elküldötte volt,
Hogy a német császárral bizonyos
Fennforgó államügyben értekezzék.
Használta távollétét a király,
S atyám lakásán tölté ez időt;
Hogy boldogult ott, szégyen elbeszélni,
De a való való: sok messzi tenger
Sok part feküdt apám, anyám között
(Apám tulajdon ajkáról tudom),
Midőn e drága úrfi megfogant.
Halálos ágyán, véghagyásul írta
Földjét nekem; s haló hitére mondá,
Hogy nem övé anyámnak e fia;
Másképp tizennégy héttel hamarább
Jött vón világra, mint természetes.
Add meg tehát, felség, mi az enyém,
Apám földjét, apám hagyásaként.
ROBERT.
And once despatch'd him in an embassy
To Germany, there with the emperor
To treat of high affairs touching that time.
The advantage of his absence took the King,
And in the meantime sojourn'd at my father's;
Where how he did prevail I shame to speak,—
But truth is truth: large lengths of seas and shores
Between my father and my mother lay,—
As I have heard my father speak himself,—
When this same lusty gentleman was got.
Upon his death-bed he by will bequeath'd
His lands to me; and took it, on his death,
That this, my mother's son, was none of his;
And if he were, he came into the world
Full fourteen weeks before the course of time.
Then, good my liege, let me have what is mine,
My father's land, as was my father's will.
JÁNOS KIRÁLY
Fickó, a bátyád törvényes fiú:
Apádnak szülte, nász után, neje;
Ha csalfa volt az asszony, lelke rajta;
Ennek kitéve minden férj, ki nőt
Veszen magának. Hátha már az, aki
Szerinted e fiúval fáradott
Visszaperelte volna, mint övét?
Bizony, barátom, a kerek világér
Sem adta vón apád üszője borját;
Bizony, nem az. Hahát bátyám, fia
Levén, nem kívánhatta jog szerint:
Apádnak sincs kizárni őt joga,
Bár nem övé is. Egy szó annyi mint száz:
Apád utódot nyert anyám fiától:
S apád utódja nyerje birtokát.
KING JOHN.
Sirrah, your brother is legitimate;
Your father's wife did after wedlock bear him;
And if she did play false, the fault was hers;
Which fault lies on the hazards of all husbands
That marry wives. Tell me, how if my brother,
Who, as you say, took pains to get this son,
Had of your father claim'd this son for his?
In sooth, good friend, your father might have kept
This calf, bred from his cow, from all the world;
In sooth, he might; then, if he were my brother's,
My brother might not claim him; nor your father,
Being none of his, refuse him. This concludes,—
My mother's son did get your father's heir;
Your father's heir must have your father's land.
RÓBERT
Így hát nem áll atyám végrendelése,
Amely kizárja ezt a nem-fiát?
ROBERT.
Shall then my father's will be of no force
To dispossess that child which is not his?
FILEP
Cseppel sem áll jobban kizárni, hé,
Mint rajta állott engem nemzeni.
BASTARD.
Of no more force to dispossess me, sir,
Than was his will to get me, as I think.
ELEONORA
Faulconbridge lenni volna kedved inkább,
S úgy, mint öcséd, élvezni birtokod,
Vagy Cordelion hírneves fia,
Ura magadnak, s hozzá semmi földnek?
ELINOR.
Whether hadst thou rather be a Falconbridge,
And like thy brother, to enjoy thy land,
Or the reputed son of Coeur-de-lion,
Lord of thy presence and no land beside?
FILEP
Ha ő bírná külsőmet, asszonyom,
S én az övét, Sir Róbert képe mását;
Ha lábam oly két vesszőparipa,
Karom két oly tömött ángolnabőr,
S oly vézna orcám volna, mint neki,
Úgy hogy fülemhez egy rózsát se mernék
Feltűzni, félve, rám kiáltanak:
»Ni, a háromfilléres hol megyen!«
Örökleném ez országot vele,
Ne mozduljak ki e helyből soha,
Ha egy talpallat kéne, s az a kép:
Sir Róbert nem maradnék semmiképp.
BASTARD.
Madam, an if my brother had my shape
And I had his, Sir Robert's his, like him;
And if my legs were two such riding-rods,
My arms such eel-skins stuff'd, my face so thin
That in mine ear I durst not stick a rose
Lest men should say 'Look where three-farthings goes!'
And, to his shape, were heir to all this land,
Would I might never stir from off this place,
I would give it every foot to have this face;
I would not be Sir Nob in any case.
ELEONORA
Tetszel nekem. Hagyd néki birtokod,
Hagyd rája földed, és jer énvelem:
Harcos vagyok, megyünk a franciára.
ELINOR.
I like thee well: wilt thou forsake thy fortune,
Bequeath thy land to him, and follow me?
I am a soldier, and now bound to France.
FILEP
Öcsém, tiéd a föld; enyém a kocka.
Képed ma ötszáz font hasznot szerez:
Áruld öt pénzen, úgy is drága lesz.
Követlek a halálba, asszonyom.
BASTARD.
Brother, take you my land, I'll take my chance:
Your face hath got five hundred pound a-year;
Yet sell your face for fivepence and 'tis dear.—
Madam, I'll follow you unto the death.
ELEONORA
De már előttem menj inkább oda.
ELINOR.
Nay, I would have you go before me thither.
FILEP
Minálunk a feljebbvalót szokás
Elől bocsátni.
BASTARD.
Our country manners give our betters way.
JÁNOS KIRÁLY
Hogy hínak?
KING JOHN.
What is thy name?
FILEP
Filep;
Filep vagyok, mert úgy keresztelének;
Idősb fia vén Sir Róbert nejének.
BASTARD.
Philip, my liege, so is my name begun;
Philip, good old Sir Robert's wife's eldest son.
JÁNOS KIRÁLY
Viseld ezentúl annak a nevét,
Kinek alakját viseled. (Lovaggá üti)
Térdelj le mint Filep, s kelj mint nagyobb:
Állj fel mint Sir Richárd Plantagenet.
KING JOHN.
From henceforth bear his name whose form thou bear'st:
Kneel thou down Philip, but rise more great,—
Arise Sir Richard and Plantagenet.
RICHÁRD
Öcsém anyárul, addsza jobbodat:
Atyám díszt, a tied csak földet ad. -
Áldott az a nap, óra, perc, melyen
Fogantam s Róbert úr nem volt jelen.
BASTARD.
Brother by the mother's side, give me your hand:
My father gave me honour, yours gave land.—
Now blessed be the hour, by night or day,
When I was got, Sir Robert was away!
ELEONORA
Igaz Plantagenet szellem! - Richárd,
Híj nagyanyádnak, az vagyok.
ELINOR.
The very spirit of Plantagenet!—
I am thy grandam, Richard; call me so.
RICHÁRD
Esetleg,
Madám; nem jog szerint: de mit tesz az?
Így, vagy amúgy - kissé bal útakon;
Ha nem az ajtón, hát az ablakon;
Éjszaka jár, ki nappal járni nem mer;
S van a van, bárhogy jut hozzá az ember.
Távol, közel - csak célt lőj - egyre mén:
S én én vagyok, akárhogy lettem én.
BASTARD.
Madam, by chance, but not by truth; what though?
Something about, a little from the right,
In at the window, or else o'er the hatch;
Who dares not stir by day must walk by night;
And have is have, however men do catch:
Near or far off, well won is still well shot;
And I am I, howe'er I was begot.
JÁNOS KIRÁLY
Faulconbridge, elmehetsz: egy földtelen
Lovag, ím, földes apróddá teszen. -
Jerünk, anyám; Richárd, jer: nincs idő;
A franszra, franszra! Útunk siető.
KING JOHN.
Go, Falconbridge; now hast thou thy desire:
A landless knight makes thee a landed squire.—
Come, madam,—and come, Richard; we must speed
For France, for France, for it is more than need.
RICHÁRD
Öcsém, szerencse kísérjen, habár
Te a becsűletben fogantatál.
Mind el, Richárdon kívül.
Egy lábnyi ranggal több ma, mint valék,
De sok, sok lábnyi földdel kevesebb;
Most bármi Pannát úrnővé tehetnék.
»Jó reggelt, Sir Richárd.« - »Szervusz, fiú!«
S ha Péter volt, Pálnak szólítom őt,
Mert újdonsült rang a nevet felejti:
Ily fordulatkor, emlékezni rá
Komázás lenne s túlzott figyelem.
Nos, útazónk - ő, s fogpiszkája itt űl
»Mélt’sám« ebédjén, és midőn lovag
Gyomrom betelt, hát szívom a fogam,
S kicsípett emberkémet vallatom
Külországok felől: »Ah! kedves úr« -
Környékre dűlve így kezdek belé,
»Szabadna kérnem« - Ez kérdés vala;
Most jő a válasz kis-káté gyanánt:
»Szolgálatára« úgymond »kedves úr!
Tessék, uram! parancsoljon velem.«
»Nem!« szól a kérdés - »a parancs öné«;
S így, mielőtt tudná a felelet,
Mi hát a kérdés, puszta bók között
Foly Alpesről, Apenninről a szó,
Beléjön a Pyréne és a Pó,
És ily modorban eltart estvelig.
De hát ez a »jó társaság«, s nagyon kell
Kapaszkodó szellemnek, mint magam.
Mert az korának korcsszülötte csak,
Kin meg nem érzik e finomkodás
(Érzik, nem érzik: én már az vagyok)
Nemcsak szokásán, módján, külsején,
Egész valóján és viseletében:
De, hogy bel ösztönből is tudjon adni
A kor fogára édes, édes mérget;
Mit én is, bár nem szándokom vele
Rászedni mást, igyekszem eltanulni,
Csak hogy kerüljem a rászedetést;
Mert ez jövőm útját egyengeti. -
Hanem ki nyargal itt, lovagruhában?
Mi hölgyfutár ez? Nincsen férje, hogy
Fúná előtte a tülök-szarut?
Faulconbridge-né meg Gurney Jakab jő.
Ó, jéh! anyám ez. - Nos, jó asszony’ám?
Mi jóba fárad ily lélek-szakadva?
BASTARD.
Brother, adieu. Good fortune come to thee!
For thou wast got i' th' way of honesty.
Exeunt all but the BASTARD.
A foot of honour better than I was;
But many a many foot of land the worse.
Well, now can I make any Joan a lady:—
'Good den, Sir Richard:'—'God-a-mercy, fellow:'—
And if his name be George, I'll call him Peter:
For new-made honour doth forget men's names:
'Tis too respective and too sociable
For your conversion. Now your traveller,—
He and his toothpick at my worship's mess;—
And when my knightly stomach is suffic'd,
Why then I suck my teeth, and catechize
My picked man of countries:—'My dear sir,'—
Thus leaning on mine elbow I begin,—
'I shall beseech you'—that is question now;
And then comes answer like an ABC-book:—
'O sir,' says answer 'at your best command;
At your employment; at your service, sir:'—
'No, sir,' says question 'I, sweet sir, at yours:
And so, ere answer knows what question would,—
Saving in dialogue of compliment,
And talking of the Alps and Apennines,
The Pyrenean and the river Po,—
It draws toward supper in conclusion so.
But this is worshipful society,
And fits the mounting spirit like myself:
For he is but a bastard to the time,
That doth not smack of observation,—
And so am I, whether I smack or no;
And not alone in habit and device,
Exterior form, outward accoutrement,
But from the inward motion to deliver
Sweet, sweet, sweet poison for the age's tooth;
Which, though I will not practise to deceive,
Yet, to avoid deceit, I mean to learn;
For it shall strew the footsteps of my rising.—
But who comes in such haste in riding-robes?
What woman-post is this? hath she no husband
That will take pains to blow a horn before her?
Enter LADY FALCONBRIDGE, and JAMES GURNEY.
O me, 'tis my mother!—w now, good lady!
What brings you here to court so hastily?
FAULCONBRIDGE-NÉ
Hol a gazember? hol öcséd, aki
Becsűletem hurcolja fel s alá?
LADY FALCONBRIDGE.
Where is that slave, thy brother? where is he
That holds in chase mine honour up and down?
RICHÁRD
Róbert öcsém? vén Sir Róbert fia?
Colbrand, az órjás? a hatalmas ember?
A Sir Róbert fiát tetszik keresni?
BASTARD.
My brother Robert? old Sir Robert's son?
Colbrand the giant, that same mighty man?
Is it Sir Robert's son that you seek so?
FAULCONBRIDGE-NÉ
Róbert fiát! Azt hát, te rossz gyerek.
A Sir Róbert fiát. Mit gúnyolódol?
Ő Sir Róbert fia, s az vagy te is.
LADY FalcoNBRIDGE.
Sir Robert's son! Ay, thou unreverend boy,
Sir Robert's son: why scorn'st thou at Sir Robert?
He is Sir Robert's son, and so art thou.
RICHÁRD
Hagynál magunkra egy kissé, Jakab.
BASTARD.
James Gurney, wilt thou give us leave awhile?
GURNEY
Jó, jó, Filep.
GURNEY.
Good leave, good Philip.
RICHÁRD
Filep? csirip! Jakab,
Nem addig a! Majd mondok többet is.
Gurney el.
Én nem vagyok Sir Róberté, anyám:
Róbert úr, ami bennem része van,
Megehette volna, bőjtszegés nekűl,
Nagypénteken is. Róbert úr, ha lelkét
Kitette volna - csak szóljunk valót -
Bírt volna engem nemzeni? Soha! -
Ismerjük a müvét. - No hát, anyám,
Kinek köszönjem én e tagokat?
Róbert ezekhez társ nem volt soha.
BASTARD.
Philip—sparrow!—James,
There's toys abroad:—anon I'll tell thee more.
Exit GURNEY.
Madam, I was not old Sir Robert's son;
Sir Robert might have eat his part in me
Upon Good-Friday, and ne'er broke his fast.
Sir Robert could do well: marry, to confess,
Could not get me; Sir Robert could not do it,—
We know his handiwork:—therefore, good mother,
To whom am I beholding for these limbs?
Sir Robert never holp to make this leg.
FAULCONBRIDGE-NÉ
Hát már öcsédhez esküvél te is,
Ki védni tartoznál becsűletem
Önhasznodért is? Mit csufolkodol,
Te mosdatlan szájú cseléd!
LADY FALCONBRIDGE.
Hast thou conspired with thy brother too,
That for thine own gain shouldst defend mine honour?
What means this scorn, thou most untoward knave?
RICHÁRD
Lovag, anyám, lovag! - mint Basilisco.
Azzá ütöttek: itt van vállamon.
De Róbert úré nem vagyok, anyám;
Lemondtam Róbert úrról, birtokostul;
Törvényes állás, név - mind, mind oda.
No hát, anyácskám, mondd apám nevét:
Csinos legény volt, úgy-e? ki, anyám?
BASTARD.
Knight, knight, good mother,—Basilisco-like;
What! I am dubb'd; I have it on my shoulder.
But, mother, I am not Sir Robert's son:
I have disclaim'd Sir Robert and my land;
Legitimation, name, and all is gone:
Then, good my mother, let me know my father,—
Some proper man, I hope: who was it, mother?
FAULCONBRIDGE-NÉ
Hát megtagadtad Faulconbridge neved?
LADY FalcoNBRIDGE.
Hast thou denied thyself a Falconbridge?
RICHÁRD
Teljes szivemből, mint az ördögöt.
BASTARD.
As faithfully as I deny the devil.
FAULCONBRIDGE-NÉ
Oroszlánszívü Richárd volt atyád.
Megejte hosszu és hév ostroma,
Hogy férjem ágyán helyt adék neki. -
Az Ég ne rója bűnül tévedésem!
E drága vétség gyümölcse te lől:
Nem volt menekvés annyi csáb elől.
LADY FALCONBRIDGE.
King Richard Coeur-de-lion was thy father:
By long and vehement suit I was seduc'd
To make room for him in my husband's bed:—
Heaven lay not my transgression to my charge!—
Thou art the issue of my dear offence,
Which was so strongly urg'd, past my defence.
RICHÁRD
No, Isten engem! ha ma kéne újra
Foganni, sem kivánnék jobb apát.
Némely bűn e földön kivételes:
Az a tiéd: bűn volt, de nem bolondság.
Hogy is ne adtad volna szíved annak
Kényére, mint parancsoló szerelme
Jobbágy adóját, akinek dühe
S hatalma ellen még a félhetetlen
Oroszlán sem bírt harcot áltani
S megóni tőle fejdelmi szivét!
Az, ki oroszlánszíveket rabol,
Egy asszonyét ne? - Igenis, anyám,
Teljes szivemből köszönöm atyámat!
Ki élve gáncsot lél e tetteden,
Annak lelkét pokolba kergetem.
Most jer, anyám, ismerd meg a családot;
Azt mondja, meglásd, az lett volna bűn,
Ha Richárdot »nem« szóval elbocsátod;
Ki bűnnek mondja, hazud, egyszerűn.
Elmennek.
BASTARD.
Now, by this light, were I to get again,
Madam, I would not wish a better father.
Some sins do bear their privilege on earth,
And so doth yours; your fault was not your folly:
Needs must you lay your heart at his dispose,—
Subjected tribute to commanding love,—
Against whose fury and unmatched force
The aweless lion could not wage the fight
Nor keep his princely heart from Richard's hand:
He that perforce robs lions of their hearts
May easily win a woman's. Ay, my mother,
With all my heart I thank thee for my father!
Who lives and dares but say, thou didst not well
When I was got, I'll send his soul to hell.
Come, lady, I will show thee to my kin;
And they shall say when Richard me begot,
If thou hadst said him nay, it had been sin:
Who says it was, he lies; I say 'twas not.
Exeunt.

Második felvonás[szerkesztés]

1. szín[szerkesztés]

Franciaország, Angiers falai előtt.
Egyik oldalon Ausztria főhercege, csapatokkal;
másikon Fülöp, francia király és hadai; Lajos,
Constantia, Arthur és kíséret jőnek.
SCENE 1. France. Before the walls of Angiers.
Enter, on one side, the ARCHDUKE OF AUSTRIA and Forces; on the other, PHILIP, King of France, LOUIS, CONSTANCE, ARTHUR, and Forces.
LAJOS
Angiers előtt légy üdvöz, Ausztria. -
Vérednek, Arthur, nagy előde, Richárd,
Ki az oroszlánt megrablá szivétől
S Palesztinában szent hadat viselt,
E herceg által ment korán a sírba:
Ki, hogy utódján ezt jóvátegye,
Most unszolásainkra megjelent
S kibontja érted zászlait, fiú,
Hogy megtorolja természettelen
Bátyád, János király bitorlatát.
Öleld, szeresd meg, üdvözöld meg őt.
KING PHILIP.
Before Angiers well met, brave Austria.—
Arthur, that great forerunner of thy blood,
Richard, that robb'd the lion of his heart,
And fought the holy wars in Palestine,
By this brave duke came early to his grave:
And, for amends to his posterity,
At our importance hither is he come
To spread his colours, boy, in thy behalf;
And to rebuke the usurpation
Of thy unnatural uncle, English John:
Embrace him, love him, give him welcome hither.
ARTHUR
Isten bocsássa meg Richárd halálát,
Kivált hogy az övéit élteted
S hadadnak szárnya védi jogukat.
Erőtlen a kéz, mely ímhol köszönt,
De teljes a szív és tisztán szeret.
Üdv, herceg, itt, Angiers kapúinál.
ARTHUR.
God shall forgive you Coeur-de-lion's death
The rather that you give his offspring life,
Shadowing their right under your wings of war:
I give you welcome with a powerless hand,
But with a heart full of unstained love,—
Welcome before the gates of Angiers, duke.
LAJOS
Kedves fiú! ki hagyná el jogod?
LOUIS.
A noble boy! Who would not do thee right?
AUSZTRIA
Arcodra hintem e hév csókomat
Pecsétül arra, mit fogad szivem:
Hogy innen addig nem térek haza,
Míg Angiers, s ami fransz földön tied,
Meg a fehérlő, halványképü mart,
Mely visszarúgja a zúgó tenger-árt,
S elzárja más földtől szigetlakóit,
Míg e tenger-sövényü Anglia,
E vízfalú vár, biztos menedék
Mindenha külföld támadási ellen,
Míg a nyugatnak e szélső zuga.
Királyul nem köszönt: addig, fiú,
Csatázom és nem gondolok haza.
AUSTRIA.
Upon thy cheek lay I this zealous kiss,
As seal to this indenture of my love,—
That to my home I will no more return,
Till Angiers, and the right thou hast in France,
Together with that pale, that white-fac'd shore,
Whose foot spurns back the ocean's roaring tides,
And coops from other lands her islanders,—
Even till that England, hedg'd in with the main,
That water-walled bulwark, still secure
And confident from foreign purposes,—
Even till that utmost corner of the west
Salute thee for her king: till then, fair boy,
Will I not think of home, but follow arms.
CONSTANTIA
Vedd anyja háláját, az özvegyét,
Míg oly erőre kap erős karodtul,
Hogy megtetézze szíves kölcsönöd.
CONSTANCE.
O, take his mother's thanks, a widow's thanks,
Till your strong hand shall help to give him strength
To make a more requital to your love!
AUSZTRIA
Az Ég áldása lesz a fegyveren,
Mit íly igaz s kegyes harcban fogunk.
AUSTRIA.
The peace of heaven is theirs that lift their swords
In such a just and charitable war.
FÜLÖP KIRÁLY
No hát dologra. Szegjük ágyuink
Ez ellenálló város homlokának.
Hívjátok a vezérkar főbbjeit,
Hogy ostromunkhoz tervet adjanak.
Királyi csontunk itt rakjuk le, vagy
Be a piacra véren gázolunk:
De meghódítjuk e fiúnak azt.
KING PHILIP.
Well then, to work: our cannon shall be bent
Against the brows of this resisting town.—
Call for our chiefest men of discipline,
To cull the plots of best advantages:
We'll lay before this town our royal bones,
Wade to the market-place in Frenchmen's blood,
But we will make it subject to this boy.
CONSTANTIA
Várd meg, királyom, mit hoz a követ,
Nehogy vaktába vér szennyezze kardod.
Chatillon Angliából, úgy lehet,
Meghozza békén, amért harcra keltünk:
És akkor minden csöpp vér fájni fog,
Mit hő sietség ok nélkül kiont.
Chatillon jő.
CONSTANCE.
Stay for an answer to your embassy,
Lest unadvis'd you stain your swords with blood:
My Lord Chatillon may from England bring
That right in peace which here we urge in war;
And then we shall repent each drop of blood
That hot rash haste so indirectly shed.
FÜLÖP KIRÁLY.
Csudák csudája! - Íme, asszonyom,
Kivánatodra itt jön a követ. -
No, mit beszél az Angol, mondd hamar;
Rád várva, veszteg űlünk. Szólj, Chatillon.
KING PHILIP.
A wonder, lady!—lo, upon thy wish,
Our messenger Chatillon is arriv'd.
Enter CHATILLON.
What England says, say briefly, gentle lord;
We coldly pause for thee; Chatillon, speak.
CHATILLON
Hagyd félbe hát e hitvány ostromot,
S nagyobb tusára buzdítsd népedet.
János király, felbőszülvén jogos
Kivánatidra, fegyvert ragadott.
Én kedvező szelekre vártam, így
Ő partra is szállt már, együtt velem.
Gyors hadmenetben e város felé tart,
Erős a serge, bíznak harcosi.
Velök van anyja, az özvegy királyné,
Őt vérbosszúra késztő fúria;
Ezzel meg Blanka, spanyol hercegasszony,
A volt király egy fattya is velök;
S az ország minden nyugtalan feje,
Szilaj, nyers, vakmerő önkéntesek
Kisasszonyarccal, bősz sárkányepével;
Otthon eladtak házat és vagyont,
Egy-egy örökség büszke hátukon,
Hogy új szerencsét kísértsenek itt.
Egyszóval, elszánt szellemek különb
Csapatja ennél, mely most Anglia
Partjárul átkelt, nem lengett soha
A duzzadó habon, hogy a keresztyén
Világra romlást hozzon és veszélyt.
Dobszó.
De büszke dobjuk megszakítja már
Előadásom; jőnek; alkudozni
Vagy víni: rajta hát, résen legyünk.
CHATILLON.
Then turn your forces from this paltry siege,
And stir them up against a mightier task.
England, impatient of your just demands,
Hath put himself in arms: the adverse winds,
Whose leisure I have stay'd, have given him time
To land his legions all as soon as I;
His marches are expedient to this town,
His forces strong, his soldiers confident.
With him along is come the mother-queen,
An Ate, stirring him to blood and strife;
With her her neice, the Lady Blanch of Spain;
With them a bastard of the king's deceas'd:
And all the unsettled humours of the land,—
Rash, inconsiderate, fiery voluntaries,
With ladies' faces and fierce dragons' spleens,—
Have sold their fortunes at their native homes,
Bearing their birthrights proudly on their backs,
To make a hazard of new fortunes here.
In brief, a braver choice of dauntless spirits
Than now the English bottoms have waft o'er
Did never float upon the swelling tide
To do offence and scathe in Christendom.
Drums beat within.
The interruption of their churlish drums
Cuts off more circumstance: they are at hand;
To parley or to fight: therefore prepare.
FÜLÖP KIRÁLY
De mily váratlan egy hadjárat ez!
KING PHILIP.
How much unlook'd-for is this expedition!
AUSZTRIA
Minél váratlanabb, annál dacosb
Védelmi harcra szánjuk el magunk;
Szükséggel együtt nő meg a merény:
Hadd jöjjenek hát, mi készen vagyunk.
János király, Eleonora, Blanka, Richárd
és Pembroke jőnek haddal.
AUSTRIA.
By how much unexpected, by so much
We must awake endeavour for defence;
For courage mounteth with occasion:
Let them be welcome, then; we are prepar'd.
Enter KING JOHN, ELINOR, BLANCH, the BASTARD, PEMBROKE, Lords, and Forces.
JÁNOS KIRÁLY
Békét a Fransznak, ha békén a Fransz
Örökbe hagyja venni a miénket.
Ha nem, hadd folyjon a fransz vér, s a béke
Szálljon föl égbe, míg mi, haragos
Szolgája Istennek, a büszke gőgöt,
Mely visszaverte békéjét az égre
Megostorozzuk.
KING JOHN.
Peace be to France, if France in peace permit
Our just and lineal entrance to our own!
If not, bleed France, and peace ascend to heaven,
Whiles we, God's wrathful agent, do correct
Their proud contempt that beats his peace to heaven!
FÜLÖP KIRÁLY
Béke Angliának,
Ha innen a had Angliába tér
S békén marad. Mi Angliát szeretjük,
Érette izzaszt fegyverünk sulya.
Ez a mi munkánk rád nézett vala:
De nemhogy Angliát szeresd, hanem
Aláaknáztad törvényes királyát,
Elvágtad az öröklés fonalát,
A kiskorút kitudtad államából,
S rablást tevél a szűz, szent koronán.
Nézd, ím, Godofréd bátyád arca ez:
E szem, e homlok bátyádéra ömlött,
E másolat kicsínyben a nagyot
Mutatja, mely Godfréddal sírba ment,
S e kivonatból oly nagy kötetet
Fog majd csinálni az idő keze.
Elsőbb szülött volt nálad e Godofréd:
És ez Godfréd sarja. Az Istenért,
Hogyan neveznek hát téged királynak,
Míg e halánték élő vérrel üt,
Amelyre néz bitorlott koronád?
KING PHILIP.
Peace be to England, if that war return
From France to England, there to live in peace!
England we love; and for that England's sake
With burden of our armour here we sweat.
This toil of ours should be a work of thine;
But thou from loving England art so far
That thou hast under-wrought his lawful king,
Cut off the sequence of posterity,
Outfaced infant state, and done a rape
Upon the maiden virtue of the crown.
Look here upon thy brother Geffrey's face:—
These eyes, these brows, were moulded out of his:
This little abstract doth contain that large
Which died in Geffrey; and the hand of time
Shall draw this brief into as huge a volume.
That Geffrey was thy elder brother born,
And this his son; England was Geffrey's right,
And this is Geffrey's: in the name of God,
How comes it then, that thou art call'd a king,
When living blood doth in these temples beat,
Which owe the crown that thou o'er-masterest?
JÁNOS KIRÁLY
Kitől nyeréd, Fransz, e nagy megbizást,
Hogy megfeleltess kérdőpontjaidra?
KING JOHN.
From whom hast thou this great commission, France,
To draw my answer from thy articles?
FÜLÖP KIRÁLY
A leghatalmasb bírótól, ki üdvös
Eszmére gyújt fejdelmi szíveket,
S beláttat a jog szeplőzésibe.
Az a bíró tett őrül e fiúnak;
Parancsa folytán vádlom bűnödet,
Segélye által megfenyítem azt.
KING PHILIP.
From that supernal judge that stirs good thoughts
In any breast of strong authority,
To look into the blots and stains of right.
That judge hath made me guardian to this boy:
Under whose warrant I impeach thy wrong;
And by whose help I mean to chastise it.
JÁNOS KIRÁLY
Hahó! bitorlás ám ez a tekintély.
KING JOHN.
Alack, thou dost usurp authority.
FÜLÖP KIRÁLY
Bocsánat: a bitorlást sújtja le.
KING PHILIP.
Excus,—it is to beat usurping down.
ELEONORA
Ki a bitorló? kit nevezsz te így, Fransz?
ELINOR.
Who is it thou dost call usurper, France?
CONSTANTIA
Hadd én feleljek: ten bitor fiad.
CONSTANCE.
Let me make answer;—thy usurping son.
ELEONORA
Csitt, szemtelen! Fattyad legyen király?
Te meg királyné, s packázz a világgal?
ELINOR.
Out, insolent! thy bastard shall be king,
That thou mayst be a queen, and check the world!
CONSTANTIA
Ágyam fiadhoz mindig volt olyan hű,
Mint a tied férjedhez, s e fiú
Jobban hasonlít atyjához, Godofréd
Herceghez, mint te Jánoshoz, kivel
Erkölcsben oly hasonló vagy, miként
Víz és esőcsepp, ördög és az anyja.
Az én fiam fattyú! Lelkemre! apja
Oly tiszta ágyból nem került soha!
Hogy is, ha egyszer anyja te valál!
CONSTANCE.
My bed was ever to thy son as true
As thine was to thy husband; and this boy
Liker in feature to his father Geffrey
Than thou and John in manners,—being as like
As rain to water, or devil to his dam.
My boy a bastard! By my soul, I think
His father never was so true begot:
It cannot be, an if thou wert his mother.
ELEONORA
Jó kis mamád van, hé, gúnyt űz apádból!
ELINOR.
There's a good mother, boy, that blots thy father.
CONSTANTIA
Jó nagymamád van, hé, gúnyt űz belőled!
CONSTANCE.
There's a good grandam, boy, that would blot thee.
AUSZTRIA
Csend!
AUSTRIA.
Peace!
RICHÁRD
Halljuk a dobost!
BASTARD.
Hear the crier.
AUSZTRIA
Mi ördög ez?
AUSTRIA.
What the devil art thou?
RICHÁRD
Olyan, ki ördögöt fogat veled,
Csak bőröd egyszer a kezére kapja.
Te vagy a hős nyúl a példabeszédben,
Ki holt oroszlán bajszát tépdeli.
Megfüstölöm még kacagányodat,
Vigyázz, kölyök; meg én, meg én, biz Isten!
BASTARD.
One that will play the devil, sir, with you,
An 'a may catch your hide and you alone.
You are the hare of whom the proverb goes,
Whose valour plucks dead lions by the beard:
I'll smoke your skin-coat an I catch you right;
Sirrah, look to 't; i' faith I will, i' faith.
BLANKA
Ó, annak illett ez arszláni mez,
Ki az oroszlánt megmezteleníté.
BLANCH.
O, well did he become that lion's robe
That did disrobe the lion of that robe!
RICHÁRD
De ennek úgy való hátára, mint
Szamárra nagy Heráklesz sarui. -
Várj csak, szamár, lerántom terhedet,
Vagy megrakom vállad, hogy meggebed.
BASTARD.
It lies as sightly on the back of him
As great Alcides' shows upon an ass:—
But, ass, I'll take that burden from your back,
Or lay on that shall make your shoulders crack.
AUSZTRIA
Ki e gebeszkedő, hogy itt fülem
Ily bő beszéddel süketíti meg? -
AUSTRIA.
What cracker is this same that deafs our ears
With this abundance of superfluous breath?
Király
Lajos, határozz, mit tegyünk.
KING PHILIP.
Louis, determine what we shall do straight.
LAJOS
Nők és bolondok, félre a vitával. -
János király, eddig van az egész:
Angol- meg Írhont, Anjout, Maine-t, Touraine-t
Arthur nevében kívánom s jogán.
Lemondasz rólok, s lefegyverkezel?
LOUIS.
Women and fools, break off your conference.—
King John, this is the very sum of all,—
England and Ireland, Anjou, Touraine, Maine,
In right of Arthur, do I claim of thee:
Wilt thou resign them, and lay down thy arms?
JÁNOS KIRÁLY
Éltemrül inkább: dac neked, Fülöp. -
Bretagne-i Arthur, bízd magad kezemre;
S többet megád rokon szivem, bizony,
Mint gyáva Fransztól nyernél valaha.
Hódolj, fiú.
KING JOHN.
My life as soon:—I do defy thee, France.
Arthur of Bretagne, yield thee to my hand;
And out of my dear love, I'll give thee more
Than e'er the coward hand of France can win:
Submit thee, boy.
ELEONORA
Jer nagymamádhoz, édes.
ELINOR.
Come to thy grandam, child.
CONSTANTIA
No, édes! menj a nagymamához, édes:
Adj nagymamának országot, fiam,
S nagymámi ad szilvát, fügét, cseresznyét:
Jó nagymama!
CONSTANCE.
Do, child, go to it' grandam, child;
Give grandam kingdom, and it' grandam will
Give it a plum, a cherry, and a fig.
There's a good grandam!
ARTHUR
Anyám; lelkem, ne többet!
Ó, bár fekünném mélyen föld alatt!
Nem érdemes miattam ennyi patvar.
ARTHUR.
Good my mother, peace!
I would that I were low laid in my grave:
I am not worth this coil that's made for me.
ELEONORA
Szégyent hoz anyja rá; hogy sír szegény!
ELINOR.
His mother shames him so, poor boy, he weeps.
CONSTANTIA
Szégyen terád! Hoz, nem hoz anyja rá,
Nagyanyja sérti, nem anyja gyalázza;
Az csal szegénynek oly éghasgató
Gyöngyöt szeméből, mit ajándokul
Vesz a menny; úgy van, a kristály bogyók
Részére hajtják az eget, hogy álljon
Mellé ügyének, s bosszút rajtatok.
CONSTANCE.
Now, shame upon you, whe'er she does or no!
His grandam's wrongs, and not his mother's shames,
Draws those heaven-moving pearls from his poor eyes,
Which heaven shall take in nature of a fee:
Ay, with these crystal beads heaven shall be brib'd
To do him justice, and revenge on you.
ELEONORA
Te, menny-föld szörnyeteg rágalmazója!
ELINOR.
Thou monstrous slanderer of heaven and earth!
CONSTANTIA
Te, menny-föld szörnyeteg bántalmazója!
Rágalmazónak engemet ne mondj:
Te bitorlod s fiad, ez elnyomott
Gyermek biralmát, címeit, jogát.
Idősb fiadnak volt ez a fia,
Boldogtalan csak benned, általad.
Te bűneid vannak szegény gyerekben
Meglátogatva; érted fogta meg
A törvény súlya, mert csak másod íz,
Mely bűnfogantó méhedből eredt.
CONSTANCE.
Thou monstrous injurer of heaven and earth!
Call not me slanderer: thou and thine usurp
The dominations, royalties, and rights,
Of this oppressed boy: this is thy eldest son's son,
Infortunate in nothing but in thee:
Thy sins are visited in this poor child;
The canon of the law is laid on him,
Being but the second generation
Removed from thy sin-conceiving womb.
JÁNOS KIRÁLY
Bolondok háza, csitt!
KING JOHN.
Bedlam, have done.
CONSTANTIA
Csak még ez egyet:
Nemcsak nagyanyja bűniért lakol,
De Isten-átok bűne s ő maga
E távol ízen, melyet érte ver,
Az ő átkával, az ő bűniért;
Az ő bántalma, e vétek-poroszló,
Fiam bántalma, mindért ez lakol
S őérte mind. Az átok verje meg!
CONSTANCE.
I have but this to say,—
That he is not only plagued for her sin,
But God hath made her sin and her the plague
On this removed issue, plagu'd for her
And with her plague, her sin; his injury
Her injury,—the beadle to her sin;
All punish'd in the person of this child,
And all for her: a plague upon her!
ELEONORA
Bolond civódó, oly végrendelet
Van a kezemben, mely fiad kizárja.
ELINOR.
Thou unadvised scold, I can produce
A will that bars the title of thy son.
CONSTANTIA
Igen? ki kétli? Asszony-rendelet!
Rendetlen rendelet! gaz rendelet,
Minőt rendelhet egy rossz nagyanya!
CONSTANCE.
Ay, who doubts that? a will, a wicked will;
A woman's will; a canker'd grandam's will!
FÜLÖP KIRÁLY
Csend, asszonyom! vagy mérsékeld magad.
Illetlen e körhöz, lovalni e
Nem illő hangu kitöréseket. -
Egy kürt idézze a falakra Angiers
Lakóit; ők hadd szóljanak magok:
Arthurt uralják vagy János királyt?
Harsona. Polgárok a falon.
KING PHILIP.
Peace, lady! pause, or be more temperate:
It ill beseems this presence to cry aim
To these ill-tuned repetitions.—
Some trumpet summon hither to the walls
These men of Angiers: let us hear them speak
Whose title they admit, Arthur's or John's.
Trumpet sounds. Enter citizens upon the walls.
POLGÁR
Ki az, ki minket e falakra hí?
FIRST CITIZEN.
Who is it that hath warn'd us to the walls?
FÜLÖP KIRÁLY
Franszok királya, az angol nevében.
KING PHILIP.
'Tis France, for England.
JÁNOS KIRÁLY
Nem, az angol király, saját nevében.
Angiersi nép, kedvelt jobbágyaim -
KING JOHN.
England for itself:—
You men of Angiers, and my loving subjects,—
FÜLÖP KIRÁLY
Angiersi kedvelt nép, Arthur jobbágyi,
Kürtünk idéze, szép szót váltani.
KING PHILIP.
You loving men of Angiers, Arthur's subjects,
Our trumpet call'd you to this gentle parle.
JÁNOS KIRÁLY
A mi ügyünkben; hát mienk a szó. -
E várostok szemébe s kapui
Elé nyomuló fransz dandárok a ti
Romlásotokra táboroznak itt.
Álgyúik gyomra telve bősz haraggal,
És számszerelve vannak, érc boszút
Köpdösni e város bástyái ellen.
Egy véres ostrom minden készlete
S e franszok annyi ádáz hadmüve
Áll szembe várostok szemeivel, a
Behúnyt kapukkal; s ha mi nem jövünk,
E szunnyadó, s öv módra titeket
Körülfogó kövek, sortüzeikre,
Mész-ágyaikból már azóta ki-
Mállottak volna, tág rést nyitva, hol
Véres erőszak rontson csendetekre.
De látva minket, a jogos királyt,
Kik gyors hadúttal, fáradalmasan
Hozánk feloldó serget e kapukhoz,
Hogy meg ne sérüljön várostok arca:
Döbbenve a fransz, ím, alkudni készül;
És tűzbe burkolt ércgolyók helyett,
Miktől hideg rázná ki e falat,
Csak füstbe göngyölt szép szóval lövöldöz,
Hogy hitszegővé bújtsa fületek;
Úgy higgyetek, jó polgárok, neki!
Bocsássatok be minket, e sebes
Hadútban ellankadt királytokat,
Ki nyugtanyát kér e falak között.
KING JOHN.
For our advantage; therefore hear us first.
These flags of France, that are advanced here
Before the eye and prospect of your town,
Have hither march'd to your endamagement;
The cannons have their bowels full of wrath,
And ready mounted are they to spit forth
Their iron indignation 'gainst your walls:
All preparation for a bloody siege
And merciless proceeding by these French
Confronts your city's eyes, your winking gates;
And, but for our approach, those sleeping stones
That as a waist doth girdle you about,
By the compulsion of their ordinance
By this time from their fixed beds of lime
Had been dishabited, and wide havoc made
For bloody power to rush upon your peace.
But, on the sight of us, your lawful king,—
Who, painfully, with much expedient march,
Have brought a countercheck before your gates,
To save unscratch'd your city's threatn'd cheeks,—
Behold, the French, amaz'd, vouchsafe a parle;
And now, instead of bullets wrapp'd in fire,
To make a shaking fever in your walls,
They shoot but calm words folded up in smoke,
To make a faithless error in your ears:
Which trust accordingly, kind citizens,
And let us in, your king; whose labour'd spirits,
Forwearied in this action of swift speed,
Craves harbourage within your city-walls.
FÜLÖP KIRÁLY
Hadd szólok én is: úgy feleljetek. -
Jobbom felől, mely védni fogadá
Annak jogát szentül, kit fogva tart,
Áll, íme, az ifjú Plantagenet,
Ez ember elhunyt bátyjának fia,
S királya ennek, minden birtokostul.
Ez eltiport igazságért tiporja
Hadunk dobajja várostok gyöpét,
Ellenség nem tovább, addig csupán,
Míg kényszerítő vendégszeretet
Buzgalma serkent e nyomott fiú
Javára szentül. Szíveskedjetek
Megadni hát az illő tartozást
Annak, kit illet, e királyfinak:
S hadunk ártalma, mint kantárra tett
- Ránézni szörnyű - medve, kötve van;
Álgyúnk hiún fecsérli bősz dühét
Az ég sebezhetlen felhőire;
S mi áldások között hátrálva szépen,
Nem-csorba karddal, zúzatlan sisakkal
Visszük megint a pezsgő vért haza,
Mit e falakra fecskendezni jöttünk,
S békén hagyunk itt, nőstül, gyermekestül.
De, hogyha rá nem álltok botorul
Ajánlatunkra: e vén-arcu kőfal
Hadunk postái ellen meg nem óv,
Bár mind ez ángol s harci készlete
Belül tanyázna durva gyűrüjén.
Fog-é uralni várostok tehát,
Annak nevében, akiért idéztünk?
Avagy dühünknek adjunk harci jelt,
S véren hatoljunk önnön birtokunkba?
KING PHILIP.
When I have said, make answer to us both.
Lo, in this right hand, whose protection
Is most divinely vow'd upon the right
Of him it holds, stands young Plantagenet,
Son to the elder brother of this man,
And king o'er him and all that he enjoys:
For this down-trodden equity we tread
In war-like march these greens before your town;
Being no further enemy to you
Than the constraint of hospitable zeal
In the relief of this oppressed child
Religiously provokes. Be pleased then
To pay that duty which you truly owe
To him that owes it, namely, this young prince:
And then our arms, like to a muzzled bear,
Save in aspect, hath all offence seal'd up;
Our cannons' malice vainly shall be spent
Against the invulnerable clouds of heaven;
And with a blessed and unvex'd retire,
With unhack'd swords and helmets all unbruis'd,
We will bear home that lusty blood again
Which here we came to spout against your town,
And leave your children, wives, and you, in peace.
But if you fondly pass our proffer'd offer,
'Tis not the roundure of your old-fac'd walls
Can hide you from our messengers of war,
Though all these English, and their discipline,
Were harbour'd in their rude circumference.
Then, tell us, shall your city call us lord
In that behalf which we have challeng'd it?
Or shall we give the signal to our rage,
And stalk in blood to our possession?
POLGÁR
Szóval, mi az angol királyt uraljuk:
Jogán, s nevében védjük városát.
FIRST CITIZEN.
In brief: we are the King of England's subjects:
For him, and in his right, we hold this town.
JÁNOS KIRÁLY
Ismerjetek el hát, s bocsássatok be.
KING JOHN.
Acknowledge then the king, and let me in.
POLGÁR
Azt nem tehetjük; aki megmutatja,
Hogy ő király, mi annak hódolunk;
Addig kizárjuk az egész világot.
CITIZEN.
That can we not; but he that proves the king,
To him will we prove loyal: till that time
Have we ramm'd up our gates against the world.
JÁNOS KIRÁLY
Hát nem elég az angol korona?
S kell több bizonyság: íme, a tanúk:
Harmincezer szív, Angolhon fia -
KING JOHN.
Doth not the crown of England prove the king?
And if not that, I bring you witnesses,
Twice fifteen thousand hearts of England's breed,—
RICHÁRD
Fattyúk s a többi.
BASTARD.
Bastards, and else.
JÁNOS KIRÁLY
Pecsétli jogcimünket életével.
KING JOHN.
To verify our title with their lives.
FÜLÖP KIRÁLY
Megannyi, s oly nemes vér, mint azok -
KING PHILIP.
As many and as well-born bloods as those,—
RICHÁRD
Fattyúk is, szinte.
BASTARD.
Some bastards too.
FÜLÖP KIRÁLY
Áll szembe, s mond ellent igényeidnek.
KING PHILIP.
Stand in his face, to contradict his claim.
POLGÁR
Míg döntve nem lesz, ki joga különb,
Mi egyik félnek sem adunk jogot.
FIRST CITIZEN.
Till you compound whose right is worthiest,
We for the worthiest hold the right from both.
JÁNOS KIRÁLY
Isten bocsássa hát minden lélek bünét,
Kik, mielőtt az estharmat leszáll,
Örök honukba átlebbennek e
Szörnyű vitán: ki országunk királya.
KING JOHN.
Then God forgive the sin of all those souls
That to their everlasting residence,
Before the dew of evening fall, shall fleet,
In dreadful trial of our kingdom's king!
FÜLÖP KIRÁLY
Úgy légyen, ámen. Föl, fegyverre! lóra!
KING PHILIP.
Amen, Amen!—Mount, chevaliers; to arms!
RICHÁRD
Szent György, ki a sárkányt megölted, és
Azóta csapszék-ajtón lovagolsz,
Taníts harcolni egy kicsit.
Ausztria hercegéhez.
No, hé,
Volnék csak otthon, barlangodba, hé,
Nőstény oroszlánoddal: majd ökör
Fejet növesztnék arszlán bőrödön!
Csudádra járnának.
BASTARD.
Saint George, that swinged the dragon, and e'er since
Sits on his horse' back at mine hostess' door,
Teach us some fence!—Sirrah To AUSTRIA., were I at home,
At your den, sirrah, with your lioness,
I would set an ox-head to your lion's hide,
And make a monster of you.
AUSZTRIA
Csitt már! elég.
AUSTRIA.
Peace! no more.
RICHÁRD
Reszkess; világ! elbődült az oroszlán.
BASTARD.
O, tremble, for you hear the lion roar.
JÁNOS KIRÁLY
Feljebb, a síkra; ott bontjuk ki majd
Legrendesebben minden ezredünket.
KING JOHN.
Up higher to the plain; where we'll set forth
In best appointment all our regiments.
RICHÁRD
Sietve hát, hogy jó állást vegyünk.
BASTARD.
Speed, then, to take advantage of the field.
FÜLÖP KIRÁLY
Lajoshoz.
Legyen; s a többit e másik halomra
Parancsolod fel. - Isten és jogunk!
Mind el.
KING PHILIP.
It shall be so;—To LOUIS. and at the other hill
Command the rest to stand.—God and our right!
Exeunt severally.
After excursions, enter a French Herald, with trumpets, to the gates.

2. szín[szerkesztés]

Ugyanott. Riadó, csatározás, majd hátráló.
Francia hírnök jő, harsonákkal, a kapu elé.
FRANCIA HÍRNÖK
Angiers lakói! tárjatok kaput
Arthur bretagne-i hercegnek, ki ma
Frankhon kezével sok angol anyának
Könnyhullatásra bő okot csinált
Kiknek a véres földön fiai
Szórvást feküsznek; és sok özvegyasszony
Fetrengő férje fagyva öleli
A színevesztett földet szanaszét;
S a győzelem, kis veszteséggel, a
Fransz lobogókon lejtve játszadoz,
Melyek kibontva, diadalmasan
Közelgnek, hogy mint hóditók, bemenve,
Bretagne-i Arthurt egyben Anglia
Királyává, s tiétekké kiáltsák.
Angol hírnök jő, harsonákkal.
FRENCH HERALD.
You men of Angiers, open wide your gates
And let young Arthur, Duke of Bretagne, in,
Who, by the hand of France, this day hath made
Much work for tears in many an English mother,
Whose sons lie scatter'd on the bleeding ground;
Many a widow's husband grovelling lies,
Coldly embracing the discolour'd earth;
And victory, with little loss, doth play
Upon the dancing banners of the French,
Who are at hand, triumphantly display'd,
To enter conquerors, and to proclaim
Arthur of Bretagne England's king and yours.
Enter an ENGLISH HERALD, with trumpets.
ANGOL HÍRNÖK
Örvendj, angiersi nép; zúdíts harangot!
János, királytok s Angolhon királya,
E hév s gonosz nap hőse, közelít.
Ezüstös fényben indult fegyverét
Fransz vérrel aranyozva hozza vissza.
De toll se lengett angol sisakon,
Melyet levert voln’ a fransz dárdanyél;
Zászlónk mind visszatér, azon kezekben,
Melyek kibonták indulás előtt;
És mint vadászok vídám serge jő,
Vert ellenének véritől veres,
Bibor kezekkel, örvendő hadunk.
Tárj kaput, Angiers, a győző előtt.
ENGLISH HERALD.
Rejoice, you men of Angiers, ring your bells:
King John, your king and England's, doth approach,
Commander of this hot malicious day:
Their armours, that march'd hence so silver-bright,
Hither return all gilt with Frenchmen's blood;
There stuck no plume in any English crest
That is removed by a staff of France,
Our colours do return in those same hands
That did display them when we first march'd forth;
And, like a jolly troop of huntsmen, come
Our lusty English, all with purpled hands,
Dy'd in the dying slaughter of their foes:
Open your gates and give the victors way.
POLGÁR
Láttuk mi tornyainkból, hírnökök,
Hogy támadott s hátrált mindkét sereg
Eleitül végig, a legjobb szemű
Se bírt különbséget fölvenni köztük.
Vér díja vér volt, ütleg ütlegé,
Dac szembeszállt daccal, s erő erővel:
Egyforma két had, úgy tetszik, s egyenlőn
Tetszik nekünk, míg a győztes kitetszik.
Amíg nagyobb nem lesz, vagy ez, vagy az:
Mindkettőé e hely, de egyiké sem.
Egy oldalon János király és hada, Eleonora, Blanka, Richárd;
másikon Fülöp király, Lajos, az ausztriai herceg és hadaik jőnek.
FIRST CITIZEN.
Heralds, from off our towers, we might behold,
From first to last, the onset and retire
Of both your armies; whose equality
By our best eyes cannot be censured:
Blood hath bought blood, and blows have answer'd blows;
Strength match'd with strength, and power confronted power:
Both are alike, and both alike we like.
One must prove greatest: while they weigh so even,
We hold our town for neither; yet for both.
Enter, on one side, KING JOHN, ELINOR, BLANCH, the BASTARD, and Forces; at the other, KING PHILIP, LOUIS, AUSTRIA, and Forces.
JÁNOS KIRÁLY
Van még több véred tékozolni, Fransz?
Csapjon tovább is jogunk árvize?
Mely gátod által megboszantva útján,
Kihág szokott medréből, s elnyeli
Zavart folyammal szomszéd partod is,
Ha nem hagyod ezüst hullámait
Békén lefolyni a nagy óceánba.
KING JOHN.
France, hast thou yet more blood to cast away?
Say, shall the current of our right run on?
Whose passage, vex'd with thy impediment,
Shall leave his native channel, and o'erswell
With course disturb'd even thy confining shores,
Unless thou let his silver water keep
A peaceful progress to the ocean.
FÜLÖP KIRÁLY
Angol király, egy csöppel sem maradt
Több véred e tusában, mint nekünk,
Sőt több kifolyt; s karomra esküszöm,
Mely bírja mind ez égalj földeit,
Hogy mielőtt letennők fegyverünk,
Téged teszünk le, kire vontuk azt,
Vagy a holtakhoz egy királyi számot
Adunk, s királyi névvel ékesítjük
Az e csatán leöltek lajstromát.
KING PHILIP.
England, thou hast not sav'd one drop of blood
In this hot trial, more than we of France;
Rather, lost more: and by this hand I swear,
That sways the earth this climate overlooks,
Before we will lay down our just-borne arms,
We'll put thee down, 'gainst whom these arms we bear,
Or add a royal number to the dead,
Gracing the scroll that tells of this war's loss
With slaughter coupled to the name of kings.
RICHÁRD
Hah, fölség, mily dicsően tornyosulsz,
Ha a királyi dús vér lángra kap!
Ó, most acélba szegi a halál
Inyét: agyar s fog benne hősi kardok.
Most lakomázik, emberhúst fal ő,
Míg e király-vitának vége nincs. -
Mért áll merőn e két fejdelmi had?
»Hajrá«-t, királyok! Vissza vérmezőre,
Ti pár hatalmak, tűzláng szellemek!
Egy fél bukása szüljön másikának
Szilárd békét: addig seb, vér, halál!
BASTARD.
Ha, majesty! how high thy glory towers
When the rich blood of kings is set on fire!
O, now doth Death line his dead chaps with steel;
The swords of soldiers are his teeth, his fangs;
And now he feasts, mousing the flesh of men,
In undetermin'd differences of kings.—
Why stand these royal fronts amazed thus?
Cry, havoc, kings! back to the stained field,
You equal potents, fiery-kindled spirits!
Then let confusion of one part confirm
The other's peace: till then, blows, blood, and death!
JÁNOS KIRÁLY
Hát már kivel tart e nép odabenn?
KING JOHN.
Whose party do the townsmen yet admit?
FÜLÖP KIRÁLY
Polgáraim, ki éljen Angliában?
KING PHILIP.
Speak, citizens, for England; who's your king?
POLGÁR
Hát a király, ha tudnók, hogy ki az.
FIRST CITIZEN.
The King of England, when we know the king.
FÜLÖP KIRÁLY
Ismerjetek rá bennünk; jogait
Mi képviseljük.
KING PHILIP.
Know him in us, that here hold up his right.
JÁNOS KIRÁLY
Bennünk! mi tulajdon
Képünk viselve itt személyesen,
Magunk urai vagyunk, s a tiétek.
KING JOHN.
In us, that are our own great deputy,
And bear possession of our person here;
Lord of our presence, Angiers, and of you.
POLGÁR
Tagadja ezt egy felsőbb hatalom:
S amíg ez eldől, mi erős kapunk
Mögé rekesztjük az előbbi kételyt;
Félsz a királyunk, míg egy bizonyos
Király a félsztől meg nem szabadít.
FIRST CITIZEN.
A greater power than we denies all this;
And till it be undoubted, we do lock
Our former scruple in our strong-barr'd gates;
King'd of our fears, until our fears, resolv'd,
Be by some certain king purg'd and depos'd.
RICHÁRD
Biz Isten! ez angiersi pugrisok
Fölségetekből csak bolondot űznek,
Bámulva biztos bástyáik megől,
Mint színdarabban, és ujjal mutatva
A vércselekvényt, mit ti játszatok.
Fogadjon szót fölségetek nekem:
Mint Jéruzsálem belső pártjai,
Béküljenek ki egy időre, s úgy
Bontsák meg, összefogva, e falat.
Állítsa színig töltött ágyuit
A fransz keletről, nyúgatról az ángol,
Míg lelket rázó hangjok e makacs
Város kőbordáit lebömböli.
Lőném szünetlen e gabancokat,
Míg védtelen dúlás oly csupaszon
Nem hagyja őket, mint a puszta lég.
Ha ez megtörtént, váljanak külön
Az egyesült hadak, vegyült szinek:
Forduljon arcnak arc, és kard-ki-kard!
Egy pillanatban a szerencse majd
Kijegyzi boldog kedvencét, vagy itt
Vagy ott, hogy a nap hősévé tegye,
Győzelmi csókkal hintve a dicsőt.
Hogy tetszik e szilaj tanács, királyok?
Van benne egy kis politika-íz?
BASTARD.
By heaven, these scroyles of Angiers flout you, kings,
And stand securely on their battlements
As in a theatre, whence they gape and point
At your industrious scenes and acts of death.
Your royal presences be rul'd by me:—
Do like the mutines of Jerusalem,
Be friends awhile, and both conjointly bend
Your sharpest deeds of malice on this town:
By east and west let France and England mount
Their battering cannon, charged to the mouths,
Till their soul-fearing clamours have brawl'd down
The flinty ribs of this contemptuous city:
I'd play incessantly upon these jades,
Even till unfenced desolation
Leave them as naked as the vulgar air.
That done, dissever your united strengths,
And part your mingled colours once again:
Turn face to face, and bloody point to point;
Then, in a moment, fortune shall cull forth
Out of one side her happy minion,
To whom in favour she shall give the day,
And kiss him with a glorious victory.
How like you this wild counsel, mighty states?
Smacks it not something of the policy?
JÁNOS KIRÁLY
No, a felettünk függő boltozatra!
Nekem tetszik. - Ne fogjunk össze, Fransz,
Hogy ezt az Angierst rontsuk földszinig,
S vívjunk meg aztán, hogy ki a királya?
KING JOHN.
Now, by the sky that hangs above our heads,
I like it well.—France, shall we knit our powers,
And lay this Angiers even with the ground;
Then, after, fight who shall be king of it?
RICHÁRD
Ha van királyi benned valami,
Melyet csakúgy bánt e város daca:
Fordítsd az álgyuk torkait te is
E hetyke falnak, mint mi a miénket;
S ha földig ontók ezt: hajrá! neki
Egymásnak ütni-vétni, és dacolva
Ugratni egymást mennybe, vagy pokolba!
BASTARD.
An if thou hast the mettle of a king,—
Being wrong'd, as we are, by this peevish town,—
Turn thou the mouth of thy artillery,
As we will ours, against these saucy walls;
And when that we have dash'd them to the ground,
Why then defy each other, and, pell-mell,
Make work upon ourselves, for heaven or hell!
FÜLÖP KIRÁLY
Legyen tehát. - Hol fogsz támadni te?
KING PHILIP.
Let it be so.—Say, where will you assault?
JÁNOS KIRÁLY
Mi napnyugatról küldünk pusztulást
E vár szivébe.
KING JOHN.
We from the west will send destruction
Into this city's bosom.
AUSZTRIA
Én észak felől.
AUSTRIA.
I from the north.
FÜLÖP KIRÁLY
Mi délrül mennydörögjük e falakra
Golyóink felviharzó záporát.
KING PHILIP.
Our thunder from the south
Shall rain their drift of bullets on this town.
RICHÁRD
félre.
Ó, bölcs hadállás! Észak s dél felől
Osztrák és fransz egymás szájába lő.
Rákisztem őket. - Talpra hát! Jerünk!
BASTARD.
O prudent discipline! From north to south,—
Austria and France shoot in each other's mouth:
I'll stir them to it.Aside.—Come, away, away!
POLGÁR
Egy szót, királyok! Méltóztassatok
Kissé maradni, s én megmutatom
A békét, a fehérarcú frigyet.
Egy kardcsapás, egy seb nélkül tiétek
E város; ágyban halni meg, marad
A harcnak áldozandó ennyi élet.
Engedjetek szavamra, nagy királyok.
FIRST CITIZEN.
Hear us, great kings: vouchsafe awhile to stay,
And I shall show you peace and fair-fac'd league;
Win you this city without stroke or wound;
Rescue those breathing lives to die in beds
That here come sacrifices for the field:
Persever not, but hear me, mighty kings.
JÁNOS KIRÁLY
Folytasd, mi keggyel hallgatunk reád.
KING JOHN.
Speak on with favour; we are bent to hear.
POLGÁR
Ím Blanka, e spanyol királyleány,
János király kis-húga. Ám tekintsd
Lajos herceg korát, és e szüzét.
Szépért ha futna kéjes szerelem:
Hol lelne szebbet, mint e Blanka itt?
Hívért ha járna buzgó szerelem:
Hol kapna hűbbet, mint e Blanka itt?
Vért ha keresne büszke szerelem:
Ki már telibb-vér, mint e Blanka itt?
S mint a leány szép, hű, fejedelmi vér:
Az ifju herceg is merő tökély.
Egy híja van: hogy ő nem e leány:
A szűznek is - hiányul róva fel
Mi nem hiány: hogy ő meg nem Lajos,
Ki egy oly boldog fél-ember, hogy őt
Csupán egy ily szűz egészíti ki;
És Blanka szép, de csonka műremek,
Teljét, tökélyét Lajos adja meg.
Két íly ezüst ér, ó! ha egyesül,
Dicső az, összecsatló partinak:
S két egyesült ér, ily két partja ti
Lesztek, királyok, e két fejedelmi
Vérnek, ha őket egybeköltitek.
E frigy hatályosb lesz bezárt kapunkra
Ágyúitoknál: mert e nászra mi
Lőpor tüzénél pattanóbb robajjal
Tárjuk fel a bejárás nyitjait,
Hogy bébocsássunk; míg e nász nekűl
A vészes tenger nincs fél-oly süket;
Oroszlán nem bátrabb; hegy, szikla nem
Rendülhetetlenebb; sőt a halál,
Gyilkos dühében, nincs oly bősz maga,
Mint mi leszünk e várost védeni.
FIRST CITIZEN.
That daughter there of Spain, the Lady Blanch,
Is niece to England:—look upon the years
Of Louis the Dauphin and that lovely maid:
If lusty love should go in quest of beauty,
Where should he find it fairer than in Blanch?
If zealous love should go in search of virtue,
Where should he find it purer than in Blanch?
If love ambitious sought a match of birth,
Whose veins bound richer blood than Lady Blanch?
Such as she is, in beauty, virtue, birth,
Is the young Dauphin every way complete,—
If not complete of, say he is not she;
And she again wants nothing, to name want,
If want it be not, that she is not he:
He is the half part of a blessed man,
Left to be finished by such a she;
And she a fair divided excellence,
Whose fulness of perfection lies in him.
O, two such silver currents, when they join
Do glorify the banks that bound them in;
And two such shores to two such streams made one,
Two such controlling bounds, shall you be, kings,
To these two princes, if you marry them.
This union shall do more than battery can
To our fast-closed gates; for at this match,
With swifter spleen than powder can enforce,
The mouth of passage shall we fling wide ope,
And give you entrance; but without this match,
The sea enraged is not half so deaf,
Lions more confident, mountains and rocks
More free from motion; no, not Death himself
In mortal fury half so peremptory
As we to keep this city.
RICHÁRD
Ez hát az a gát, mely a vén halál
Rohadt dögét kirázza rongya közzől!
Ez egy nagy száj, valóban, mely halált,
Hegyet, sziklákat és tengert okád;
Sívó oroszlán oly kis szó neki,
Mint egy növendéklánynak ölebe.
Miféle pattantyús porontya ez,
Hogy álgyu, tűz, füst, puff, minden szava?
Huszonötig csap nyelve, és fülünk
Megostorozza; nem mond egy igét,
Melynél nagyobbat bökne fransz ököl.
Szent uccse! szó így meg nem vert, mióta
Öcsém apját úgy híttam, hogy: tata.
BASTARD.
Here's a stay
That shakes the rotten carcase of old Death
Out of his rags! Here's a large mouth, indeed,
That spits forth death and mountains, rocks and seas;
Talks as familiarly of roaring lions
As maids of thirteen do of puppy-dogs!
What cannoneer begot this lusty blood?
He speaks plain cannon,—fire and smoke and bounce;
He gives the bastinado with his tongue;
Our ears are cudgell'd; not a word of his
But buffets better than a fist of France.
Zounds! I was never so bethump'd with words
Since I first call'd my brother's father dad.
ELEONORA
Fiam, hallgasd meg, állj rá e kötésre,
Adj a hugoddal gazdag hozományt:
Mert e csomó oly bizton megköti
Most ingatag s nem biztos koronád,
Hogy e fiú zöld bimbaját hatalmas
Gyümölccsé nap nem érleli soha.
Látom szeméből, hajlandó Fülöp:
Ni, hogy susognak: verjed a vasat,
Míg még fogékony e becsvágyra lelkök,
Nehogy megolvadt mostani hevök
Lágy kérelem, szánás, önvéd szelétől
Kihűlve, azzá fagyjon, ami volt.
ELINOR.
Son, list to this conjunction, make this match;
Give with our niece a dowry large enough;
For by this knot thou shalt so surely tie
Thy now unsur'd assurance to the crown,
That yon green boy shall have no sun to ripe
The bloom that promiseth a mighty fruit.
I see a yielding in the looks of France;
Mark how they whisper: urge them while their souls
Are capable of this ambition,
Lest zeal, now melted by the windy breath
Of soft petitions, pity, and remorse,
Cool and congeal again to what it was.
POLGÁR
Mért nem felel hát ti-fölségetek
E féltett város feltételire?
FIRST CITIZEN.
Why answer not the double majesties
This friendly treaty of our threaten'd town?
FÜLÖP KIRÁLY
Angol király, ki e városhoz elsőbb
Tartál beszédet, szólj: mit válaszolsz?
KING PHILIP.
Speak England first, that hath been forward first
To speak unto this city: what say you?
JÁNOS KIRÁLY
Ha e dauphin itt, fönséges fiad,
Szerelmet olvas a szépség eme
Könyvébül: olyan lesz a hozomány,
Minőt királyné visz csupán jegyül:
Mert Anjou, szép Touraine, Maine, Poitiers
S mind, ami tenger innetső felén
(Letudva ez ostrom alatti várost)
Méltóságunkra s koronánkra néz,
Nászágya éke lesz, s dússá teendi
Őt címre, rangra, díszjelekre, mint
Szépségre, nemre, növelésre most
Bármely királyleánnyal versenyez.
KING JOHN.
If that the Dauphin there, thy princely son,
Can in this book of beauty read 'I love,'
Her dowry shall weigh equal with a queen;
For Anjou, and fair Touraine, Maine, Poictiers,
And all that we upon this side the sea,—
Except this city now by us besieg'd,—
Find liable to our crown and dignity,
Shall gild her bridal bed; and make her rich
In titles, honours, and promotions,
As she in beauty, education, blood,
Holds hand with any princess of the world.
FÜLÖP KIRÁLY
Mit szólsz te, gyermek? Nézz a hölgy szemébe.
KING PHILIP.
What say'st thou, boy? look in the lady's face.
LAJOS
Cselekszem váltig; és bennök csodát
Lelek, csodálatos látványt, atyám:
Árnyát találom bennök enmagamnak,
Mely, bár fiadnak puszta árnya, ott
Nap lesz, s fiadból árnyékot csinál.
Sosem szerettem magamat, bizony,
Míg képem ott nem láttam függeni
Levonva hízelgő lapján szemének.
LOUIS.
I do, my lord, and in her eye I find
A wonder, or a wondrous miracle,
The shadow of myself form'd in her eye;
Which, being but the shadow of your son,
Becomes a sun, and makes your son a shadow:
I do protest I never lov'd myself
Till now infixed I beheld myself
Drawn in the flattering table of her eye.
Whispers with BLANCH.
RICHÁRD
Levonva hízelgő lapján szemének,
Felkötve egy redőre homlokán,
Néggyé tagolva kamráin szivének:
Szerelmi árulót kémlel magán;
Kár, hogy levonva, felkötve s tagolva
Ily szeretőt kap egy hitvány bagoly ma.
BASTARD.
Aside. Drawn in the flattering table of her eye!—
Hang'd in the frowning wrinkle of her brow,
And quarter'd in her heart!—he doth espy
Himself love's traitor! This is pity now,
That, hang'd, and drawn, and quarter'd, there should be
In such a love so vile a lout as he.
BLANKA
Bátyám akarja, így én is. Ha ő
Talál szeretni bennem érdemest:
Mit ő szeretni méltónak talál,
Könnyen lesz abból nálam akarat;
Vagy, szabatosban szólva, könnyü arra
Szerelmemet rákényszeríteni.
Nem is hizelgek többet, hercegem,
- Hogy amit benned látok, az szeretni
Való - csak ennyit: hogy semmit se látok,
Bár lenne bírád a rosszkedv maga,
Mi gyűlöletre volna érdemes.
BLANCH.
My uncle's will in this respect is mine.
If he see aught in you that makes him like,
That anything he sees, which moves his liking
I can with ease translate it to my will;
Or if you will, to speak more properly,
I will enforce it easily to my love.
Further, I will not flatter you, my lord,
That all I see in you is worthy love,
Than this,—that nothing do I see in you,
Though churlish thoughts themselves should be your judge,—
That I can find should merit any hate.
JÁNOS KIRÁLY
Mit mond az ifju pár? mit szól hugom?
KING JOHN.
What say these young ones?—What say you, my niece?
BLANKA
Hogy tisztelettel tiszte megfogadni,
Mit bölcsességben felséged parancsol.
BLANCH.
That she is bound in honour still to do
What you in wisdom still vouchsafe to say.
JÁNOS KIRÁLY
Szólj, hercegem: tudnád szeretni e nőt?
KING JOHN.
Speak then, Prince Dauphin; can you love this lady?
LAJOS
Kérdezd, ha nem szeretni tudom-e?
Mert a legőszintébben szeretem.
LOUIS.
Nay, ask me if I can refrain from love;
For I do love her most unfeignedly.
JÁNOS KIRÁLY
Fogadd hát Volquessent, Touraine-t vele
S Maine-t, Poitiers-t, Anjout, ez öt tartományt,
És ráadásnak ángol veretű
Harmincezer ezüst márkát, kerekszám. -
Fülöp király, ha tetszésedre van,
Mondd, fogjanak kezet, fiad s menyed.
KING JOHN.
Then do I give Volquessen, Touraine, Maine,
Poictiers, and Anjou, these five provinces,
With her to thee; and this addition more,
Full thirty thousand marks of English coin.—
Philip of France, if thou be pleas'd withal,
Command thy son and daughter to join hands.
FÜLÖP KIRÁLY
Kedvünkre van. Szorítsatok kezet.
KING PHILIP.
It likes us well.—Young princes, close your hands.
AUSZTRIA
De ajkat is; én úgy tettem, bizony,
Midőn elmondtam, hogy Isten-bizony.
AUSTRIA.
And your lips too; for I am well assur'd
That I did so when I was first assur'd.
FÜLÖP KIRÁLY
Angiersi nép, nyisd meg tehát kapud,
S ereszd be, akit megbékéltetél:
Mert Boldogasszony templomába mindjárt
Meg fogjuk ülni a nászünnepélyt. -
Nincs e csoportban itt Constantia?
Nincsen, tudom; az ő ittlétele
E nászi alkut megzavarta volna.
Hol van, fiastul? Aki tudja, szóljon.
KING PHILIP.
Now, citizens of Angiers, ope your gates,
Let in that amity which you have made;
For at Saint Mary's chapel presently
The rites of marriage shall be solemniz'd.—
Is not the Lady Constance in this troop?
I know she is not; for this match made up
Her presence would have interrupted much:
Where is she and her son? tell me, who knows.
LAJOS
Búsan rajong felséged sátorában.
LOUIS.
She is sad and passionate at your highness' tent.
FÜLÖP KIRÁLY
S valóban e frigy, amelyet köténk,
Búját kevéssé gyógyíthatja meg -
Testvérem, Angol! hogy csitítjuk el
Ez özvegyasszonyt? Jogáért jövénk,
De tudja Isten, másra forditók:
Saját hasznunkra.
KING PHILIP.
And, by my faith, this league that we have made
Will give her sadness very little cure.—
Brother of England, how may we content
This widow lady? In her right we came;
Which we, God knows, have turn'd another way,
To our own vantage.
JÁNOS KIRÁLY
Mind megorvosoljuk:
Arthurt bretagne-i herceggé teszem,
Richmondi gróffá, s e szép gazdag város
Urává. Híni kell Constantiát:
Sebes futárunk menjen s kérje a
Nászünnepélyre. - Bízom benne, hogy
Ha bé nem töltjük is vágyát szinig,
Kiengeszteljük némi szín alatt
S végét szakítjuk jajgatásinak.
Jerünk, siessünk, amint csak lehet,
E készületlen s nem-várt ünnepélyre.
Mind el, Richárdon kívül;
polgárok a falról visszavonulnak.
KING JOHN.
We will heal up all;
For we'll create young Arthur Duke of Bretagne,
And Earl of Richmond; and this rich fair town
We make him lord of.—Call the Lady Constance:
Some speedy messenger bid her repair
To our solemnity:—I trust we shall,
If not fill up the measure of her will,
Yet in some measure satisfy her so
That we shall stop her exclamation.
Go we, as well as haste will suffer us,
To this unlook'd-for, unprepared pomp.
Exeunt all but the BASTARD. The Citizens retire from the Walls.
RICHÁRD
Bolond világ! bolond kötés! bolond királyok!
János, hogy Arthur ígényét egészben
Elállja, egy résztől önként eláll;
S a Fransz, kinek vértjét lelkösmeret
Csatolta fel, kit irgalom s kegyesség
Hozott e hadba, Isten harcosát,
Egy fülbesúgó, szándék-másoló
Furfangos ördög tanácsára hajt,
Azéra, ki a hit nyakát szegi,
Mindennap esküt szeg, s mindent behúz:
Királyt, koldúst, vént, ifjat és leányt,
Ha nincs is a »lány« névnél egyebe,
Szegény leánytól azt is elcseni;
E símaképü úr, az önhaszon,
Csiklándó önhaszon, mind a világ
Lejtője, mely különben súlyegyent
Tartván, mehetne szépen, igyenest;
Míg e haszonvágy, e jégsíma lejtő,
Mozgást irányzó hitvány nyereség,
Irány-, cél-, szándék-, pálya-, súlyegyen-
Veszítve, nyakrafőre kergeti;
Ez a lejtő, ez a haszonlesés,
Ez a hajhász, kerítő, bűvös íge
Fogá be szemhéját a fransz királynak,
Felejteté a megajánlt segélyt,
Az eltökélt, becsűletes hadat
Egy aljas, egy gazul kötött frigyért. -
De mért zajongok én így a haszonra?
Hanemha, mert nem járt kedvembe még.
Nem mintha öklöm eldugnám előle,
Ha angyalkái ütnék tenyerem;
De mert a szűz, még nem kenett marok
Szidhatja, mint koldús, a gazdagot,
No, szidom is hát, míg koldús vagyok,
Nincs bűn előttem más, csak aki gazdag;
Ha dús leszek, ez a szó lesz erényem:
Nincs bűn, csak élni koldusan, szegényen.
Ha már királlyal érdek szót szeget:
Jer, jer, haszon, imádlak tégedet!
El.
BASTARD.
Mad world! mad kings! mad composition!
John, to stop Arthur's title in the whole,
Hath willingly departed with a part;
And France,—whose armour conscience buckled on,
Whom zeal and charity brought to the field
As God's own soldier,—rounded in the ear
With that same purpose-changer, that sly devil;
That broker, that still breaks the pate of faith;
That daily break-vow, he that wins of all,
Of kings, of beggars, old men, young men, maids,—
Who having no external thing to lose
But the word maid, cheats the poor maid of that;
That smooth-fac'd gentleman, tickling commodity,—
Commodity, the bias of the world;
The world, who of itself is peised well,
Made to run even upon even ground,
Till this advantage, this vile-drawing bias,
This sway of motion, this commodity,
Makes it take head from all indifferency,
From all direction, purpose, course, intent:
And this same bias, this commodity,
This bawd, this broker, this all-changing word,
Clapp'd on the outward eye of fickle France,
Hath drawn him from his own determin'd aid,
From a resolv'd and honourable war,
To a most base and vile-concluded peace.—
And why rail I on this commodity?
But for because he hath not woo'd me yet:
Not that I have the power to clutch my hand
When his fair angels would salute my palm;
But for my hand, as unattempted yet,
Like a poor beggar, raileth on the rich.
Well, whiles I am a beggar, I will rail,
And say, There is no sin but to be rich;
And being rich, my virtue then shall be,
To say, There is no vice but beggary:
Since kings break faith upon commodity,
Gain, be my lord!—for I will worship thee.
Exit.

Harmadik felvonás[szerkesztés]

1. szín[szerkesztés]

Ugyanott. A francia király sátra.
Constantia, Arthur és Salisbury jőnek.
SCENE 1. France. The FRENCH KING'S tent.
Enter CONSTANCE, ARTHUR, and SALISBURY.
CONSTANTIA
Nászt ülni mentek! Békét kötni mentek
S ál vérhez ál vért! - Kézadásra mentek!
Blankát Lajos veszi? és Blanka mind
E tartományt? Nem úgy van; csak te mondtad
S hallád rosszul; gondold meg, kezdd elől;
Nem képes az; te mondod csak, hogy úgy van.
Bizony nem bízom én szavadba, mert az
Csak egy közember hiú lehellete.
Higgy nékem, ember, nem hiszek neked,
Királyi eskü áll jót ellenedben.
De meglakolsz, amért így rám ijesztél:
Beteg vagyok, lásd, hajló félelemre;
Bajtól levert, így rakva félelemmel;
Férjetlen, özvegy, rabja félelemnek;
Nő, nem szerint születve félelemre;
És valld be most bár, hogy csak tréfa volt,
E felzavart szív nem békül ma ki,
Hanem egész nap reszket és vonaglik.
Mit rázod ily jelentősen fejed?
Mért nézesz ily sötéten a fiamra?
Kebledre nyomva mit jelent a kéz?
Miért szemedben e siránkozó nedv,
Mint partjain felcsillanó folyam?
Szavad tanúi e komor jelek?
Mondd újra hát; ne mind az elsoroltat,
Csak ezt az egy szót: igaz-e beszéded?
CONSTANCE.
Gone to be married! gone to swear a peace!
False blood to false blood join'd! gone to be friends!
Shall Louis have Blanch? and Blanch those provinces?
It is not so; thou hast misspoke, misheard;
Be well advis'd, tell o'er thy tale again:
It cannot be; thou dost but say 'tis so;
I trust I may not trust thee; for thy word
Is but the vain breath of a common man:
Believe me, I do not believe thee, man;
I have a king's oath to the contrary.
Thou shalt be punish'd for thus frighting me,
For I am sick and capable of fears;
Oppress'd with wrongs, and therefore full of fears;
A widow, husbandless, subject to fears;
A woman, naturally born to fears;
And though thou now confess thou didst but jest,
With my vex'd spirits I cannot take a truce,
But they will quake and tremble all this day.
What dost thou mean by shaking of thy head?
Why dost thou look so sadly on my son?
What means that hand upon that breast of thine?
Why holds thine eye that lamentable rheum,
Like a proud river peering o'er his bounds?
Be these sad signs confirmers of thy words?
Then speak again,—not all thy former tale,
But this one word, whether thy tale be true.
SALISBURY
Oly igaz, amily csalfáknak hiszed,
Kik azt okozták, hogy igaz legyen.
SALISBURY.
As true as I believe you think them false
That give you cause to prove my saying true.
CONSTANTIA
Ó, hát ha e bút hinni megtanítsz,
Tanítsd meg e bút, hogy öljön meg engem!
Ütközzék egybe hívés, élet úgy,
Mint két reményhagyott vivó dühe,
Kik összecsapva, buknak, halnak együtt.
Blankát Lajos! Ó, gyermek! hol maradsz te?
Fransz, Angol egyek! Ó, mi lesz belőlem?
Menj, menj, barátom; rád se nézhetek:
E hír oly undok emberré teve.
CONSTANCE.
O, if thou teach me to believe this sorrow,
Teach thou this sorrow how to make me die;
And let belief and life encounter so
As doth the fury of two desperate men,
Which in the very meeting fall and die!—
Louis marry Blanch! O boy, then where art thou?
France friend with England! what becomes of me?—
Fellow, be gone: I cannot brook thy sight;
This news hath made thee a most ugly man.
SALISBURY
De mit vétettem én, jó asszonyom,
Csupán, hogy a más vétkét mondtam el?
SALISBURY.
What other harm have I, good lady, done,
But spoke the harm that is by others done?
CONSTANTIA
Mely vétek oly ocsmány magában is,
Hogy elmondóját vétkessé teszi.
CONSTANCE.
Which harm within itself so heinous is,
As it makes harmful all that speak of it.
ARTHUR
Anyám! könyörgök, légy nyugodt.
ARTHUR.
I do beseech you, madam, be content.
CONSTANTIA
Ha te,
Ki arra kérsz, legyek nyugodt, ijesztő
Volnál, anyádnak méh-gyalázata,
Szeplővel, ocsmány foltokkal teljes,
Vagy sánta, bárgyu, görbe, váz, csuda,
S foltozna visszás anyajegy, üszög:
Azt mondanám: jó, hát nyugodt leszek;
Szeretni úgy nem volnék kénytelen,
S méltó te sem nagy névre, koronára.
De íme szép vagy: természet, szerencse
Fogtak kezet már születéseden,
Kedves fiú, hogy felmagasszanak.
Természet arcod liljomit adá
S rá rózsabimbót. Ó, de a Szerencse,
Az korcs, az átvált, s elhódítva tőled,
János királlyal fajtalankodik;
Arany kezével a Franszt is bevonta,
Megtipratá fejdelmi jellemét:
Fölsége azok keritője lőn.
Fransz a kerítő a Szerencse s János -
Ringyó Szerencse és bitor János között!
Szólj, ember, nemde hitszegő Fülöp?
Mérgezd meg őt szóval, vagy takarodj,
S hagyd egyedül búm, melyet egyedül
Kell elviselnem.
CONSTANCE.
If thou, that bid'st me be content, wert grim,
Ugly, and slanderous to thy mother's womb,
Full of unpleasing blots and sightless stains,
Lame, foolish, crooked, swart, prodigious,
Patch'd with foul moles and eye-offending marks,
I would not care, I then would be content;
For then I should not love thee; no, nor thou
Become thy great birth, nor deserve a crown.
But thou art fair; and at thy birth, dear boy,
Nature and fortune join'd to make thee great:
Of nature's gifts thou mayst with lilies boast,
And with the half-blown rose; but Fortune, O!
She is corrupted, chang'd, and won from thee;
She adulterates hourly with thine uncle John;
And with her golden hand hath pluck'd on France
To tread down fair respect of sovereignty,
And made his majesty the bawd to theirs.
France is a bawd to Fortune and king John—
That strumpet Fortune, that usurping John!—
Tell me, thou fellow, is not France forsworn?
Envenom him with words; or get thee gone,
And leave those woes alone, which I alone
Am bound to under-bear.
SALISBURY
Asszonyom, bocsáss meg:
Nélkűled visszatérnem nem szabad.
SALISBURY.
Pardon me, madam,
I may not go without you to the kings.
CONSTANTIA
Szabad s fogsz: mert én nem megyek veled.
Én bánatom tanítom büszkeségre,
Mert büszke a bú, görnyed akié.
Ide gyűljenek mind hozzám s bánatom
Trónjához a királyok: mert ez a bú
Oly nagy, hogy a tömör földnél egyéb
Nem bírja meg; itt trónol búm velem:
Hajtson főt néki minden fejdelem.
Leül a földre
János király, Fülöp király, Lajos, Blanka, Eleonora,
Richárd, Ausztria hercege és kísérők jőnek.
CONSTANCE.
Thou mayst, thou shalt; I will not go with thee:
I will instruct my sorrows to be proud;
For grief is proud, and makes his owner stout.
To me, and to the state of my great grief,
Let kings assemble; for my grief's so great
That no supporter but the huge firm earth
Can hold it up: here I and sorrows sit;
Here is my throne, bid kings come bow to it.
Seats herself on the ground.
Enter KING JOHN, KING PHILIP, LOUIS, BLANCH, ELINOR, BASTARD, AUSTRIA, and attendants.
FÜLÖP KIRÁLY
Igaz, leányom; s ez áldott napot
Megűli Frankhon, évrül évre, mindig.
Ezt ünnepelni a dicső nap is
Megáll futtába s álkimista lesz,
Mert csillogó arannyá bűvöli
Szemének tündöklő sugárival
A föld sovány rögét. Évfordulója
Ne más, de mindig szent ünnep legyen.
KING PHILIP.
'Tis true, fair daughter; and this blessed day
Ever in France shall be kept festival:
To solemnize this day the glorious sun
Stays in his course and plays the alchemist,
Turning, with splendour of his precious eye,
The meagre cloddy earth to glittering gold:
The yearly course that brings this day about
Shall never see it but a holiday.
CONSTANTIA
Istentelen nap! nem szent nap! nem ünnep!
Mi érdemet tőn e nap és mi jót,
Hogy a naptárba, sátras ünnepek
Közé, aranybetűvel bétegyék?
Ki kell a hétből dobni e napot,
Napját erőszak-, szégyen-, hitszegésnek!
Vagy már ha bent lesz, terhes asszonyok
Kérjék az Istent, nehogy e napon
Vajúdjanak, s szörny váltsa fel reményök.
Hajós csak e napon féljen töréstől;
Alkut csak ez nap költet szegjenek;
E napi kezdet mind rossz végre váljon,
S odvas hazugsággá a hit maga!
CONSTANCE.
Rising. A wicked day, and not a holy day!
What hath this day deserv'd? what hath it done
That it in golden letters should be set
Among the high tides in the calendar?
Nay, rather turn this day out of the week,
This day of shame, oppression, perjury:
Or, if it must stand still, let wives with child
Pray that their burdens may not fall this day,
Lest that their hopes prodigiously be cross'd:
But on this day let seamen fear no wreck;
No bargains break that are not this day made:
This day, all things begun come to ill end,—
Yea, faith itself to hollow falsehood change!
FÜLÖP KIRÁLY
Az Égre, asszonyom, nem lesz okod
Átkozni e nap üdvös végzeményit.
Nem zálogúl adám fejdelmi szóm?
KING PHILIP.
By heaven, lady, you shall have no cause
To curse the fair proceedings of this day.
Have I not pawn'd to you my majesty?
CONSTANTIA
Rossz pénzt adál, rászedtél: próbakőn
Értéktelennek tűnt ki a csinált
Királykép. Hitszegő vagy, hitszegő;
Kardhúzva jöttél, hogy ontsd ellenim
Vérét: s karöltve, ím, belévegyülsz.
A harc erélyes, zord vonásiból
Mázolt barátság, lanyha béke lőn,
S elnyomatásunk szőtte a frigyet. -
Özvegy kiált: légy férje, ó, nagy Ég!
Sújtsd, sújtsd e hitszegő királyokat!
Ki ne napoljon ez istentelen nap.
Békével: indíts fegyveres viszályt
E hitszegő királyok közt napestig!
Halld meg, ó, hallj meg!
CONSTANCE.
You have beguil'd me with a counterfeit
Resembling majesty; which, being touch'd and tried,
Proves valueless; you are forsworn, forsworn:
You came in arms to spill mine enemies' blood,
But now in arms you strengthen it with yours:
The grappling vigour and rough frown of war
Is cold in amity and painted peace,
And our oppression hath made up this league.—
Arm, arm, you heavens, against these perjur'd kings!
A widow cries: be husband to me, heavens!
Let not the hours of this ungodly day
Wear out the day in peace; but, ere sunset,
Set armed discord 'twixt these perjur'd kings!
Hear me, O, hear me!
AUSZTRIA
Béken, asszonyom.
AUSTRIA.
Lady Constance, peace!
CONSTANTIA
Harc, harc! ne béke! békéd harc nekem.
Ó, Limoges! ó, Ausztria! be meg-
Gyalázod azt a véres martalékot.
Te szolga, gyáva, nyomorú; deréknak
Hitvány, gazembernek ugyan derék!
Te mindig az erősb félen erős!
Kalandor te, ki nem harcolsz soha,
Csak ha szeszélyes úrnőd, a Szerencse,
Melletted áll és biztosít! Te is
Már hitszegő vagy, s bújtod a nagyot
Hízelkedéssel? Mily bolond, futó
Bolond vagy: esküdözni részemen,
Lábbal topogni, szájaskodni! Gyáva,
Nem úgy beszéltél, mint az égdörej
Mellettem, esküdt lovagom gyanánt?
Nem azt mondád-e, bízzam csillagodba,
Szerencséd- és erődbe? Most pedig
Nyílt ellenimhez átpártolsz te is?
Oroszlánbőrt viselsz! Dobd el, piha!
S akassz borjúbőrt gyáva tagjaidra.
CONSTANCE.
War! war! no peace! peace is to me a war.
O Lymoges! O Austria! thou dost shame
That bloody spoil: thou slave, thou wretch, thou coward!
Thou little valiant, great in villainy!
Thou ever strong upon the stronger side!
Thou Fortune's champion that dost never fight
But when her humorous ladyship is by
To teach thee safety!—thou art perjur'd too,
And sooth'st up greatness. What a fool art thou,
A ramping fool, to brag, and stamp. and swear
Upon my party! Thou cold-blooded slave,
Hast thou not spoke like thunder on my side?
Been sworn my soldier? bidding me depend
Upon thy stars, thy fortune, and thy strength?
And dost thou now fall over to my foes?
Thou wear a lion's hide! doff it for shame,
And hang a calf's-skin on those recreant limbs!
AUSZTRIA
Ó, ha nekem ezt férfi mondaná!
AUSTRIA.
O that a man should speak those words to me!
RICHÁRD
Akassz borjúbőrt gyáva tagjaidra.
BASTARD.
And hang a calf's-skin on those recreant limbs.
AUSZTRIA
Gazember, azt ne mondd, ha kedves élted!
AUSTRIA.
Thou dar'st not say so, villain, for thy life.
RICHÁRD
Akassz borjúbőrt gyáva tagjaidra.
BASTARD.
And hang a calf's-skin on those recreant limbs.
JÁNOS KIRÁLY
Ezt nem szeretjük; feleded magad.
Pandolf jő.
KING JOHN.
We like not this: thou dost forget thyself.
FÜLÖP KIRÁLY
Itt jő a pápa szent legátusa.
KING PHILIP.
Here comes the holy legate of the Pope.
Enter PANDULPH.
PANDOLF
Üdv, fölkenett helytartói az Égnek! -
Hozzád, János király, e szent követség.
Én, Pandolf, szép Milán bíbornoka,
És Ince pápa képe mása itt,
Az ő nevében, és lelkedre kérdem:
Miért rugódozol te szent anyánk,
Az egyház ellen oly makrancosan
S tiltod ki Langton Istvánt, Canterbury
Választott érsekét e szent megyéből?
Ezt kérdem én, említett szent atyánk,
A pápa, Ince nagy nevébe tőled.
PANDULPH.
Hail, you anointed deputies of heaven!—
To thee, King John, my holy errand is.
I Pandulph, of fair Milan cardinal,
And from Pope Innocent the legate here,
Do in his name religiously demand
Why thou against the church, our holy mother,
So wilfully dost spurn; and, force perforce
Keep Stephen Langton, chosen Archbishop
Of Canterbury, from that holy see?
This, in our foresaid holy father's name,
Pope Innocent, I do demand of thee.
JÁNOS KIRÁLY
Mi földi név az, mely kérdőre vonja
Egy szent király szabad lehelletét?
Ki sem gondolhatsz oly silány nevet,
Bíbornok, oly fonákot, becstelent
Engem feleletre vonni, mint a pápa.
Mondd meg beszédem, s hozzá Anglia
Szájával ezt még: hogy dézsmát, adót
Nem szed olasz pap tartományimon,
De mint az Ég után fő mi vagyunk,
Utána e fő-fő hatalmat is mi
Fenntartjuk ott, hol mi országolunk,
Egyéb halandó kéz segélye nélkül.
Vidd válaszúl ezt a pápának, és
Mellőzz nevünkben minden hódolást
Bitor hatalma s önmaga iránt.
KING JOHN.
What earthly name to interrogatories
Can task the free breath of a sacred king?
Thou canst not, cardinal, devise a name
So slight, unworthy, and ridiculous,
To charge me to an answer, as the pope.
Tell him this tale; and from the mouth of England
Add thus much more,—that no Italian priest
Shall tithe or toll in our dominions:
But as we under heaven are supreme head,
So, under him, that great supremacy,
Where we do reign, we will alone uphold,
Without the assistance of a mortal hand:
So tell the pope, all reverence set apart
To him and his usurp'd authority.
FÜLÖP KIRÁLY
Testvérem, Angol, káromlást beszélsz.
KING PHILIP.
Brother of England, you blaspheme in this.
JÁNOS KIRÁLY
Bár téged, és más keresztyén királyt
Bután vezérel ez izgága pap,
Reszkettek átkától, mit pénz felold
S hitvány arany, por, polyva érteken
Egy embertől bocsánatot vehet, ki
Eladja ezzel önbocsánatát;
Bár te, s a többi, ily bután vezetve
Ez alakos tárházát töltitek:
Magam, magamban is, a pápa ellen
Szegűlök, és barátja nékem ellen.
KING JOHN.
Though you and all the kings of Christendom
Are led so grossly by this meddling priest,
Dreading the curse that money may buy out;
And by the merit of vile gold, dross, dust,
Purchase corrupted pardon of a man,
Who in that sale sells pardon from himself;
Though you and all the rest, so grossly led,
This juggling witchcraft with revenue cherish;
Yet I, alone, alone do me oppose
Against the pope, and count his friends my foes.
PANDOLF
Úgy, rám ruházott szent hatalma által,
Átkozva és egyházkivetve légy.
És légyen áldott az, ki egy eretnek
Iránti hűség ellen pártot üt;
És legyen érdem a kéznek nevén,
Szentté avatva, s úgy tisztelve az,
Mely bármi titkos úton elveszi
Gyűlöletes élted.
PANDULPH.
Then by the lawful power that I have,
Thou shalt stand curs'd and excommunicate:
And blessed shall he be that doth revolt
From his allegiance to an heretic;
And meritorious shall that hand be call'd,
Canonized, and worshipp'd as a saint,
That takes away by any secret course
Thy hateful life.
CONSTANTIA
Ó, ne rója Róma
Vétkül nekem, ha én is átkozom!
Jó kárdinál atyám, kiálts ament
Bősz átkaimra: mert nincs nyelv, az én
Sérelmeim nélkül, mely őt eléggé
Megátkozhassa.
CONSTANCE.
O, lawful let it be
That I have room with Rome to curse awhile!
Good father Cardinal, cry thou amen
To my keen curses: for without my wrong
There is no tongue hath power to curse him right.
PANDOLF
Asszonyom, az én.
Átkomra törvény van s teljhatalom.
PANDULPH.
There's law and warrant, lady, for my curse.
CONSTANTIA
Az enyémre is: ha törvény igazat
Nem képes tenni, hát törvény legyen, hogy
Ne tiltsa törvény a bántalmazást.
Törvény nem adja országát fiamnak,
Mert aki birja, a törvény azé:
Ha hát a törvény teljes bántalom,
Hogy tiltsa törvény vissza átkomat?
CONSTANCE.
And for mine too: when law can do no right,
Let it be lawful that law bar no wrong:
Law cannot give my child his kingdom here;
For he that holds his kingdom holds the law:
Therefore, since law itself is perfect wrong,
How can the law forbid my tongue to curse?
PANDOLF
Franszok királya; átoksúly alatt
Bocsásd el a fő-szakadár kezét,
S támaszd fejére országos hadad,
Ha meg nem adja Rómának magát.
PANDULPH.
Philip of France, on peril of a curse,
Let go the hand of that arch-heretic,
And raise the power of France upon his head,
Unless he do submit himself to Rome.
ELEONORA
Halványodol, Fransz? El ne vond kezed.
ELINOR.
Look'st thou pale, France; do not let go thy hand.
CONSTANTIA
Ördög, vigyázz, hogy a Fransz meg ne bánja
S kezét elvonva egy lelket veszíts!
CONSTANCE
Look to that, devil; lest that France repent
And, by disjoining hands, hell lose a soul.
AUSZTRIA
Fülöp király, a kárdinálra hallgass.
AUSTRIA.
King Philip, listen to the cardinal.
RICHÁRD
S akassz borjúbőrt gyáva tagjaira.
BASTARD.
And hang a calf's-skin on his recreant limbs.
AUSZTRIA
Jól van, gazember! ezt még zsebre tettem,
Mivel -
AUSTRIA.
Well, ruffian, I must pocket up these wrongs,
Because—
RICHÁRD
Nadrágzsebedbe fér elég.
BASTARD.
Your breeches best may carry them.
JÁNOS KIRÁLY
Mit szólsz, Fülöp, a bíbornok szavára?
KING JOHN.
Philip, what say'st thou to the cardinal?
CONSTANTIA
Mit szólna mást a bíbornok szavánál?
CONSTANCE.
What should he say, but as the cardinal?
LAJOS
Atyám, gondold meg; választásod ez:
Vagy Róma súlyos átkát nyerni meg,
Vagy János léha frígyét veszteni.
Hagyd a könnyebbiket.
LOUIS.
Bethink you, father; for the difference
Is, purchase of a heavy curse from Rome,
Or the light loss of England for a friend:
Forgo the easier.
BLANKA
S az Róma átka.
BLANCH.
That's the curse of Rome.
CONSTANTIA
Ó, tartsd magad, Lajos! Sátán kisért
Egy újdonúj menyasszony képiben.
CONSTANCE.
O Louis, stand fast! The devil tempts thee here
In likeness of a new uptrimmed bride.
BLANKA
Constantia asszony nem hitből beszél,
Hanem szükségből.
BLANCH.
The Lady Constance speaks not from her faith,
But from her need.
CONSTANTIA
Szükségből, no jó:
Ez csak azért él, hogy meghalt a hit;
E szükség szükségképp hozza magával,
Hogy, haljon a szükség, a hit föléled;
Tipord le szükségem: felhág a hit,
Tartsd fenn szükségem: a hit elsülyed.
CONSTANCE.
O, if thou grant my need,
Which only lives but by the death of faith,
That need must needs infer this principle,—
That faith would live again by death of need!
O then, tread down my need, and faith mounts up;
Keep my need up, and faith is trodden down!
JÁNOS KIRÁLY
Fülöp király megindult, nem felel.
KING JOHN.
The king is mov'd, and answers not to this.
CONSTANTIA
Ó, hátra indulj tőle, s mondj igent.
CONSTANCE.
O be remov'd from him, and answer well!
AUSZTRIA
Azt, azt, Fülöp király; miben akadsz fel?
AUSTRIA.
Do so, King Philip; hang no more in doubt.
RICHÁRD
Akassz te csak borjúbőrt, édes ökröm.
BASTARD.
Hang nothing but a calf's-skin, most sweet lout.
FÜLÖP KIRÁLY
Zavart vagyok; mit mondjak, nem tudom.
KING PHILIP.
I am perplex'd, and know not what to say.
PANDOLF
Mondhatsz-e, ami jobban megzavarjon,
Mint átkom és az egyházkivetés?
PANDULPH.
What canst thou say, but will perplex thee more,
If thou stand excommunicate and curs'd?
FÜLÖP KIRÁLY
Gondold helyembe, édes szent atyám,
S mondd, hogy viselnéd helyemben magad?
Ím, e királyi kéz, meg az enyém
Most kapcsolódott; frigyben lelkeink
Most házasodtak és füződtek össze
Szent fogadással, jámbor esküvel;
A csak imént hangzott lehellet is
Esküdt barátság, béke, szeretet volt
E két királyság és fejdelmi közt;
Pedig kevéssel e frigyünk előtt,
Nem többel, mint kezünk megmoshatók,
Hogy békejobbot üssünk alkura,
Tudj’ Isten, egyre mocskolá a harc
Ecsetje, mellyel festi a boszú
Lobbant királyok rettentő vitáit.
Hát már e vértől most tisztult - barátság
Most fonta - mindenikben oly erős -
Kezek feloldják üdvös kapcsukat?
Gyűrű-dugósdit játsszanak hitökkel?
Tréfát az Éggel? Változó gyerekként
Kapdossuk egymás tenyerét ki, be?
Esküdt hitünket visszaesküdjük?
Mosolygó béke nászágyára véres
Haddal tapossunk, s tomboljon csatánk
A nyíltszivűség szende homlokán?
Ó, tisztelendő férfi, szent atyám,
Csak ezt ne kívánd. Adj, rendelj, parancsolj
Valami rendszabályt kegyelmesen,
S mi boldogok leszünk, tetszésed is
Megnyerni és barátok is maradni.
KING PHILIP.
Good reverend father, make my person yours,
And tell me how you would bestow yourself.
This royal hand and mine are newly knit,
And the conjunction of our inward souls
Married in league, coupled and link'd together
With all religious strength of sacred vows;
The latest breath that gave the sound of words
Was deep-sworn faith, peace, amity, true love,
Between our kingdoms and our royal selves;
And even before this truce, but new before,—
No longer than we well could wash our hands,
To clap this royal bargain up of peace,—
Heaven knows, they were besmear'd and overstain'd
With slaughter's pencil, where revenge did paint
The fearful difference of incensed kings:
And shall these hands, so lately purg'd of blood,
So newly join'd in love, so strong in both,
Unyoke this seizure and this kind regreet?
Play fast and loose with faith? so jest with heaven,
Make such unconstant children of ourselves,
As now again to snatch our palm from palm;
Unswear faith sworn; and on the marriage-bed
Of smiling peace to march a bloody host,
And make a riot on the gentle brow
Of true sincerity? O, holy sir.
My reverend father, let it not be so!
Out of your grace, devise, ordain, impose,
Some gentle order; and then we shall be bless'd
To do your pleasure, and continue friends.
PANDOLF
Rend rendtelen, szabály szabálytalan,
Ha föl nem bomlik az ángol barátság.
Fegyverre hát, egyházunk bajnoka!
Vagy hadd lehelje átkát, anyai
Átkát, anyánk, az egyház pártütő
Fiára, rád is. Mert kígyót fulánknál,
Bőszült oroszlánt gyilkos körminél,
Éh tigrist a fogánál biztosabban
Foghatsz, mint békejobbul e kezet.
PANDULPH.
All form is formless, order orderless,
Save what is opposite to England's love.
Therefore, to arms! be champion of our church,
Or let the church, our mother, breathe her curse,—
A mother's curse,—on her revolting son.
France, thou mayst hold a serpent by the tongue,
A chafed lion by the mortal paw,
A fasting tiger safer by the tooth,
Than keep in peace that hand which thou dost hold.
FÜLÖP KIRÁLY
Kezem feloldhatom, de a hitet nem.
KING PHILIP.
I may disjoin my hand, but not my faith.
PANDOLF
Így hited a hit ellensége lesz;
Belharcra készted esküd, esküd ellen,
És nyelved, nyelved ellen. Ó, az Égnek
Előbb tett esküd teljesítsd előbb:
Azaz, légy a szentegyház bajnoka.
Azóta esküdt másik esküdet
Magad ellen esküvéd, s nem tarthatod meg:
Mert ha fonákul tenni esküvél,
Nem lesz fonák, visszáján tenni meg;
S nem téve ott, hol a tevés gonosz,
A nem tevés kész jócselekedet.
Ha vétkes a cél, jobb elvéteni,
Közvetve így közvetlen jót teszünk,
S hibával orvosoljuk a hibát,
Mint tűzzel a tűz meghüsíthető
Friss pörkölésü égett tag erében.
Vallás parancsa: tartsd meg esküdet;
De te, a vallás ellen esküvén,
Az ellen esküvél meg, amire,
S hiteddel a hit ellen bizonyítnád,
Hogy igazad van; ámde oly igazság,
Amelyre bizton nem esküdhetel,
Nem kötelezhet hamis esküre;
Másként minő gúny voln’ az esküvés!
De te hamis-hitűvé esküvél,
Még hamisabbá, ha megtartod azt.
Azért utóbbi esküd, szembe az
Előbbivel, kész lázadás magad
Ellen, magadban; s nem víhatsz soha
Szebb győzödelmet, mint ha nemesebb
Valódat harcra készted e hiú,
Fej-szédelegtető kisértet ellen;
Mely jobb valódért mi imádkozunk,
Ha tetszésedre van; ha nem pedig,
Úgy tudd meg, átkunk terhe száll reád
Oly súlyosan, hogy nem rázod le többé,
Hanem kétségb’esett halálra zúz
Sötét tömegje.
PANDULPH.
So mak'st thou faith an enemy to faith;
And, like a civil war, sett'st oath to oath,
Thy tongue against thy tongue. O, let thy vow
First made to heaven, first be to heaven perform'd,—
That is, to be the champion of our church.
What since thou swor'st is sworn against thyself
And may not be performed by thyself:
For that which thou hast sworn to do amiss
Is not amiss when it is truly done;
And being not done, where doing tends to ill,
The truth is then most done not doing it:
The better act of purposes mistook
Is to mistake again; though indirect,
Yet indirection thereby grows direct,
And falsehood falsehood cures, as fire cools fire
Within the scorched veins of one new-burn'd.
It is religion that doth make vows kept;
But thou hast sworn against religion,
By what thou swear'st against the thing thou swear'st;
And mak'st an oath the surety for thy truth
Against an oath: the truth thou art unsure
To swear, swears only not to be forsworn;
Else what a mockery should it be to swear!
But thou dost swear only to be forsworn;
And most forsworn, to keep what thou dost swear.
Therefore thy latter vows against thy first
Is in thyself rebellion to thyself;
And better conquest never canst thou make
Than arm thy constant and thy nobler parts
Against these giddy loose suggestions:
Upon which better part our prayers come in,
If thou vouchsafe them; but if not, then know
The peril of our curses fight on thee,
So heavy as thou shalt not shake them off,
But in despair die under the black weight.
AUSZTRIA
Harc! harc!
AUSTRIA.
Rebellion, flat rebellion!
RICHÁRD
Hogyne, néked!
Nem dugja bé a szád egy borjubőr?
BASTARD.
Will't not be?
Will not a calf's-skin stop that mouth of thine?
LAJOS
Atyám, fegyverre!
LOUIS.
Father, to arms!
BLANKA
Nászod ünnepén?
A vér ellen, melyet nőül vevél?
Holt emberek közt tartsuk a menyegzőt?
Üvöltő harsonák, pergő dobok
Pokol-zajánál vígy engem haza?
Ah, férjem - ó, jaj! be szokatlan e
Név ajkamon: férj - hallgass meg, e névért,
Mely most először hangzik nyelvemen:
Térden könyörgök, ne ragadj te a
Bátyámra fegyvert!
BLANCH.
Upon thy wedding-day?
Against the blood that thou hast married?
What, shall our feast be kept with slaughter'd men?
Shall braying trumpets and loud churlish drums,—
Clamours of hell,—be measures to our pomp?
O husband, hear me!—ay, alack, how new
Is husband in my mouth!—even for that name,
Which till this time my tongue did ne'er pronounce,
Upon my knee I beg, go not to arms
Against mine uncle.
CONSTANTIA
Én is térdemen,
Mely térdelésben összekérgesült,
Könyörgök, ó, dauphin, hogy meg ne másold
Az Ég itéletét.
CONSTANCE.
O, upon my knee,
Made hard with kneeling, I do pray to thee,
Thou virtuous Dauphin, alter not the doom
Forethought by heaven.
BLANKA
Most megtudom, szeretsz-e. Mi lehet
Nagyobb előtted, mint arád neve?
BLANCH.
Now shall I see thy love: what motive may
Be stronger with thee than the name of wife?
CONSTANTIA
Több a becsűlet, mely fölemeli,
Mint téged ő most. Ó, becsűleted,
Lajos, becsűleted!
CONSTANCE.
That which upholdeth him that thee upholds,
His honour:—O, thine honour, Louis, thine honour!
LAJOS
Csudálkozom
Felséged olyan egykedvű marad,
Midőn ily fontos érdek sürgeti.
LOUIS.
I muse your majesty doth seem so cold,
When such profound respects do pull you on.
PANDOLF
Kimondom a fejére átkomat.
PANDULPH.
I will denounce a curse upon his head.
FÜLÖP KIRÁLY
Nincs arra szükség - Angol, én szakítok.
KING PHILIP.
Thou shalt not need.—England, I will fall from thee.
CONSTANTIA
Ó, számüzött felség szép visszatérte!
CONSTANCE.
O fair return of banish'd majesty!
ELEONORA
Ó, francia léhaság rút lázadása!
ELINOR.
O foul revolt of French inconstancy!
JÁNOS KIRÁLY
Megbánod, Fransz, ez órát még ez órán.
KING JOHN.
France, thou shalt rue this hour within this hour.
RICHÁRD
Az órahúzó, vén harangozó,
A vén idő akarja így! No, jól van;
Megbánja hát a Fransz.
BASTARD.
Old Time the clock-setter, that bald sexton Time,
Is it as he will? well, then, France shall rue.
BLANKA
Vérrel borult
Be a nap: Isten hozzád, szép napom!
Melyikkel tartsak? Mindenik felen
Vagyok; két tábor fogja két kezem,
S dühökben, amint szétrobbannak, engem
Von mindenik fél s kétfelé szakítnak.
Férj, nem könyörghet szívem, hogy te győzz;
Nagybátya, kérnem azt kell, hogy veszíts;
Atyám, szerencsét nem kivánhatok;
Se, hogy beteljék vágyad, nagyanyám!
Akárki nyér, én vesztek oldalán,
Vesztésem biztos, a játék előtt.
BLANCH.
The sun's o'ercast with blood: fair day, adieu!
Which is the side that I must go withal?
I am with both: each army hath a hand;
And in their rage, I having hold of both,
They whirl asunder and dismember me.
Husband, I cannot pray that thou mayst win;
Uncle, I needs must pray that thou mayst lose;
Father, I may not wish the fortune thine;
Grandam, I will not wish thy wishes thrive:
Whoever wins, on that side shall I lose;
Assured loss before the match be play'd.
LAJOS
Velem tarts, hölgy: szerencséd már velem.
LOUIS.
Lady, with me: with me thy fortune lies.
BLANKA
Hol él szerencsém, meghal életem.
BLANCH.
There where my fortune lives, there my life dies.
JÁNOS KIRÁLY
Öcsém, eredj, vond össze sergemet.
Richárd el.
Fransz, már elégtem lángoló haragtól
Dühömben, ami oly természetü,
Hogy el nem oltja semmi, semmi, csak vér,
Fransz vér, de annak is a legjava.
KING JOHN.
Cousin, go draw our puissance together.—
Exit BASTARD.
France, I am burn'd up with inflaming wrath;
A rage whose heat hath this condition,
That nothing can allay, nothing but blood,—
The blood, and dearest-valu'd blood of France.
FÜLÖP KIRÁLY
Eléget a düh, és te hamuvá léssz
Előbb, hogysem vérünkkel oltsd tüzed.
Vigyázz magadra, kockán a fejed.
KING PHILIP.
Thy rage shall burn thee up, and thou shalt turn
To ashes, ere our blood shall quench that fire:
Look to thyself, thou art in jeopardy.
JÁNOS KIRÁLY
Nem jobban, mint azé, ki fenyeget. -
Csatára, gyorsan!
El mind.
KING JOHN.
No more than he that threats.—To arms let's hie!
Exeunt severally.

2. szín[szerkesztés]

Ugyanott. Térség Angiers közelében.
Riadó; csata. Richárd az ausztriai herceg fejével jő.
SCENE 2. The same. Plains near Angiers
Alarums. Excursions. Enter the BASTARD with AUSTRIA'S head.
RICHÁRD
No, istenuccse! már ma lesz meleg;
Valami ördög repdes odafenn.
S vészt szór nyakunkba. Hercegfő, pihenj itt,
Amíg Filep magát kifújja.
János király, Arthur és Hubert jőnek.
BASTARD.
Now, by my life, this day grows wondrous hot;
Some airy devil hovers in the sky
And pours down mischief.—Austria's head lie there,
While Philip breathes.
Enter KING JOHN, ARTHUR, and HUBERT.
JÁNOS KIRÁLY
Hubert!
Őrizd meg e fiút. - Hajrá, Filep!
Anyámat megrohanták sátorunkban,
El is fogták talán.
KING JOHN.
Hubert, keep this boy.—Philip, make up:
My mother is assailed in our tent,
And ta'en, I fear.
RICHÁRD
Kivágtam én,
Biztos helyen van őfelsége már.
De rajta, felség! kis erőlködéssel
Szerencsés véget ér e küzdelem.
Elmennek.
BASTARD.
My lord, I rescu'd her;
Her highness is in safety, fear you not:
But on, my liege; for very little pains
Will bring this labour to an happy end.
Exeunt.

3. szín[szerkesztés]

Ugyanott. Riadó; csata; visszavonulás.
János király, Eleonora, Arthur, Richárd, Hubert és urak jőnek.
SCENE 3. The same.
Alarums, Excursions, Retreat. Enter KING JOHN, ELINOR, ARTHUR, the BASTARD, HUBERT, and LORDS.
JÁNOS KIRÁLY
Eleonorához.
Legyen; fölséged addig, jó erős
Őrhaddal, itt marad.
Arthurhoz.
Öcsém, ne búsulj:
Nagyanyád szeret; s nagybátyád éppen oly
Jó lesz irántad, mint megholt atyád.
KING JOHN.
To ELINOR So shall it be; your grace shall stay behind,
So strongly guarded.—
To ARTHUR Cousin, look not sad;
Thy grandam loves thee, and thy uncle will
As dear be to thee as thy father was.
ARTHUR
Ó, meghal erre bú miatt anyám!
ARTHUR.
O, this will make my mother die with grief!
JÁNOS KIRÁLY
Richárdhoz.
Öcsém, siess előre, Angliába;
S míg odaérünk, láss utána, hogy
Fösvény apátok zsákját jól kirázd,
Szöktesd meg elzárt angyalkáikat;
A béke zsíros bordáin, nosza,
Hadd lakjék jól az éhes háború.
Használd szigorral teljhatalmadat.
KING JOHN.
Cousin To the BASTARD, away for England; haste before:
And, ere our coming, see thou shake the bags
Of hoarding abbots; imprison'd angels
Set at liberty: the fat ribs of peace
Must by the hungry now be fed upon:
Use our commission in his utmost force.
RICHÁRD
Harang, könyv, gyertya vissza nem riaszt,
Midőn kacsintva hí ezüst, arany.
Megyek, királyom. Édes nagymama,
Ha rám jön egyszer a szenteskedés,
Könyörgök érte. Csókolom kezét.
BASTARD.
Bell, book, and candle shall not drive me back,
When gold and silver becks me to come on.
I leave your highness.—Grandam, I will pray,—
If ever I remember to be holy,—
For your fair safety; so, I kiss your hand.
ELEONORA
Isten veled, fiú.
ELINOR.
Farewell, gentle cousin.
JÁNOS KIRÁLY
Jó útat; öcs!
Richárd el.
KING JOHN.
Coz, farewell.
Exit BASTARD.
ELEONORA
Jer, kis rokon, jer; egy szóm lesz veled.
Arthurt félrébb vezeti.
ELINOR.
Come hither, little kinsman; hark, a word.
She takes Arthur aside.
JÁNOS KIRÁLY
Jer ide, Hubert. - Édes, drága Hubert!
Sokkal vagyunk adósod: ámde e hús-
Falak között egy oly lélek tanyáz,
Mely tartozását kész bevallani,
S tetézve adni meg hűségedet.
Él, jó barátom, e kebelben önként
Adott hited, s forrón ápoljuk azt.
Nyújtsd jobbodat. Közölnék valamit -
De várok, míg jobb hangból kezdhetem.
Az Égre, Hubert, szinte átalom
Felhozni, mily nagy becsben állsz előttem.
KING JOHN.
Come hither, Hubert. O my gentle Hubert,
We owe thee much! within this wall of flesh
There is a soul counts thee her creditor,
And with advantage means to pay thy love:
And, my good friend, thy voluntary oath
Lives in this bosom, dearly cherished.
Give me thy hand. I had a thing to say,—
But I will fit it with some better time.
By heaven, Hubert, I am almost asham'd
To say what good respect I have of thee.
HUBERT
Felséged oly nagyon lekötelez.
HUBERT.
I am much bounden to your majesty.
JÁNOS KIRÁLY
Most még, barátom, ezt nem mondhatod;
De lesz okod rá: mert nem mászhat oly
Lassan, hogy el ne jöjjön az idő,
Mikor veled majd én is jót teszek.
Egyet akartam mondani - de hagyjuk.
Nagy-fel van a nap, s büszke fénye, minden
Világi kéjtől udvarolva, még
Sokkal ledérebb, játszibb, hogysem e szót
Hallhassa tőlem. Ha éjféli óra
Ércajkon és vasnyelven konganá
Végig az éjnek álmos ösvenyét;
Ha ez, hol állunk, sírkert volna itt,
S te rakva sújtó gondok ezrivel;
Vagy a búkór, ez a mogorva szellem
Sürűre főzte volna véredet
(Amely különben futva csörg alá s fel,
Szemünkbe egy bolondot, a kacajt,
Ültetve, mely vígságra vonja képünk,
Oly indulatra, mit tervem gyülöl);
Avagy ha engem látnál szem nekűl:
Meghallanád a szómat fül nekűl,
Felelnél nyelv nekűl, csak képzeletben,
Szem, fül, veszélyes szó-hangok nekűl:
Akkor e fészken-űlő nap dacára,
Kebledbe ráznám, amit gondolok.
De hajh! most nem teszem - pedig szeretlek,
S tudom bizonnyal, hogy te is szeretsz.
KING JOHN.
Good friend, thou hast no cause to say so yet:
But thou shalt have; and creep time ne'er so slow,
Yet it shall come for me to do thee good.
I had a thing to say,—but let it go:
The sun is in the heaven, and the proud day,
Attended with the pleasures of the world,
Is all too wanton and too full of gawds
To give me audience:—if the midnight bell
Did, with his iron tongue and brazen mouth,
Sound on into the drowsy race of night;
If this same were a churchyard where we stand,
And thou possessed with a thousand wrongs;
Or if that surly spirit, melancholy,
Had bak'd thy blood and made it heavy-thick,
Which else runs tickling up and down the veins,
Making that idiot, laughter, keep men's eyes,
And strain their cheeks to idle merriment—
A passion hateful to my purposes;—
Or if that thou couldst see me without eyes,
Hear me without thine ears, and make reply
Without a tongue, using conceit alone,
Without eyes, ears, and harmful sound of words,—
Then, in despite of brooded watchful day,
I would into thy bosom pour my thoughts:
But, ah, I will not!—yet I love thee well;
And, by my troth, I think thou lov'st me well.
HUBERT
Úgy én, az Égre! hogy bármit parancsolj,
Kerüljön életembe: megteszem.
HUBERT.
So well that what you bid me undertake,
Though that my death were adjunct to my act,
By heaven, I would do it.
JÁNOS KIRÁLY
Hát nem tudom? Meg, úgy-e? drága Hubert!
Ó, Hubert - Hubert, vesd csak a szemed
Ama fiúra. Mit mondok, barátom:
Ez a fiú - kígyó az útamon.
Akárhová lép lábam, ott hever
Előtte. - Értesz? - Őre vagy.
KING JOHN.
Do not I know thou wouldst?
Good Hubert, Hubert, Hubert, throw thine eye
On yon young boy: I'll tell thee what, my friend,
He is a very serpent in my way;
And wheresoe'er this foot of mine doth tread,
He lies before me: dost thou understand me?
Thou art his keeper.
HUBERT
S megőrzöm,
Hogy sose marja meg fölségedet.
HUBERT.
And I'll keep him so
That he shall not offend your majesty.
JÁNOS KIRÁLY
Halál.
KING JOHN.
Death.
HUBERT
Uram.
HUBERT.
My lord?
JÁNOS KIRÁLY
Sír.
KING JOHN.
A grave.
HUBERT
Nem fog élni.
HUBERT.
He shall not live.
JÁNOS KIRÁLY
Jó.
Tudnék örülni most. Hubert, szeretlek;
No, nem mondom meg, hogy mi vár reád;
Csak ne felejtsd. - Élj boldogúl, anyám;
Átküldöm aztán a segéderőt.
KING JOHN.
Enough!—
I could be merry now. Hubert, I love thee;
Well, I'll not say what I intend for thee:
Remember.—Madam, fare you well:
I'll send those powers o'er to your majesty.
ELEONORA
Kísérjen áldásom.
ELINOR.
My blessing go with thee!
JÁNOS KIRÁLY
Fel, Angliába!
Jerünk, öcsém; Hubert az embered:
Hű gondja lesz rád. Most Calais-ba, hej!
Mind el.
KING JOHN.
For England, cousin, go:
Hubert shall be your man, attend on you
With all true duty.—On toward Calais, ho!
Exeunt.

4. szín[szerkesztés]

Ugyanott. A francia király sátra.
Fülöp király, Lajos, Pandolf és kíséret jőnek.
SCENE 4. The same. The FRENCH KING's tent.
Enter KING PHILIP, LOUIS, PANDULPH, and Attendants.
FÜLÖP KIRÁLY
Így szórta hát el harsogó vihar,
Tenger dagályán, a társas vitorlák
Szétrobbantott egész hajóhadát!
KING PHILIP.
So, by a roaring tempest on the flood
A whole armado of convicted sail
Is scattered and disjoin'd from fellowship.
PANDOLF
Merény s vigasz! Még minden jóra válhat.
PANDULPH.
Courage and comfort! all shall yet go well.
FÜLÖP KIRÁLY
Mi válna jóra, ily válság után?
Nem tönkrevertek? Nincs elveszve Angiers?
Elfogva Arthur? Sok kedves barátunk
Levágva? Nem tért vissza Angliába,
Áttörve minden gátat véresen,
Frankhon dacára, az angol király?
KING PHILIP.
What can go well, when we have run so ill.
Are we not beaten? Is not Angiers lost?
Arthur ta'en prisoner? divers dear friends slain?
And bloody England into England gone,
O'erbearing interruption, spite of France?
LAJOS
Amit bevett, erőddel rakta meg;
Ily hév sietség, ily józan tanáccsal,
Ily vakmerő ügy, ily mérsékelő rend,
Példátlan az. Ki hallott, olvasott,
Ehhez hasonló tettet valaha?
LOUIS.
What he hath won, that hath he fortified:
So hot a speed with such advice dispos'd,
Such temperate order in so fierce a cause,
Doth want example: who hath read or heard
Of any kindred action like to this?
FÜLÖP KIRÁLY
Tűrném az Ángol e dicséretét,
Csak volna példa min-gyalázatunkra.
Constantia jő.
Ki jő emitt? Egy lélek sírja ez,
Mely bús lehellet hitvány börtönében
Nyűgözve tartja örök szellemét. -
Jer innen, kérlek, asszonyom, velem.
KING PHILIP.
Well could I bear that England had this praise,
So we could find some pattern of our shame.—
Look who comes here! a grave unto a soul;
Holding the eternal spirit, against her will,
In the vile prison of afflicted breath.
Enter CONSTANCE.
I pr'ythee, lady, go away with me.
CONSTANTIA
No, ládd, a béke mit szült! ládd-e most!
CONSTANCE.
Lo, now! now see the issue of your peace!
FÜLÖP KIRÁLY
Tűrj, édes asszonyom, s vigasztalódjál.
KING PHILIP.
Patience, good lady! comfort, gentle Constance!
CONSTANTIA
Nem, nem! Tanács se kell, segély se kell,
Csak ami vég-tanács, igaz segély:
Halál, halál. - Ó, kedves, jó halál,
Te illatos bűz! te ép rothadás;
Kelj örök éjed ágyából, te a
Boldogság réme és gyülölete!
S én csókkal hintem szörnyü vázodat,
Szem-üregedbe zárom szemgolyóm,
Hordom gyürűként házi férgeid,
E légnyitást rút porral bétömöm,
S irtózatos dög lészek, mint magad.
Jer, vicsorogj rám: azt hiszem, mosolygasz:
S ölellek mint nőd! Nyomorúk szerelme,
Ó, jer, jer!
CONSTANCE.
No, I defy all counsel, all redress,
But that which ends all counsel, true redress,
Death, death:—O amiable lovely death!
Thou odoriferous stench! sound rottenness!
Arise forth from the couch of lasting night,
Thou hate and terror to prosperity,
And I will kiss thy detestable bones;
And put my eyeballs in thy vaulty brows;
And ring these fingers with thy household worms;
And stop this gap of breath with fulsome dust,
And be a carrion monster like thyself:
Come, grin on me; and I will think thou smil'st,
And buss thee as thy wife! Misery's love,
O, come to me!
FÜLÖP KIRÁLY
Ó, hallgass, szép fájdalom!
KING PHILIP.
O fair affliction, peace!
CONSTANTIA
Nem, nem fogok, míg van lélegzetem
Üvöltni. - Ó! bár a dörgő egek
Szájába tudnám tenni nyelvemet,
Hogy jajszavam rázná meg a világot,
S verné föl a rémvázat álmiból,
Kinek fülébe női gyönge hang
Nem hat, ki földi hívást föl se vesz.
CONSTANCE.
No, no, I will not, having breath to cry:—
O, that my tongue were in the thunder's mouth!
Then with a passion would I shake the world;
And rouse from sleep that fell anatomy
Which cannot hear a lady's feeble voice,
Which scorns a modern invocation.
PANDOLF
Nem bú ez, asszony; ez őrült beszéd.
PANDULPH.
Lady, you utter madness, and not sorrow.
CONSTANTIA
Nem vagy te szent, ha nékem ezt veted.
Én őrült nem vagyok.
Ez a haj, amit tépek, az enyém;
Nevem Constantia; Godfréd nője voltam;
Arthur az én fiam volt, s elveszett!
Én őrült nem vagyok: adná az Isten,
Volnék az, úgy feledném enmagam!
Ó, csak lehetne, mennyi bút felednék! -
Papolj bölcselmet és őríts meg azzal,
Szentté avatnak érte, kárdinál:
Mert nem bolond, csak bús levén az elmém,
Okos részével mind okoskodik,
Hogy’ meneküljek búmtól, és tanít
Megölni vagy felkötni magamat.
Volnék bolond: feledném a fiam,
Vagy egy rongybábra ráfognám, hogy ő az.
Őrült én nem vagyok; nagyon, nagyon is
Érzek minden csapást külön-külön.
CONSTANCE.
Thou art not holy to belie me so;
I am not mad: this hair I tear is mine;
My name is Constance; I was Geffrey's wife;
Young Arthur is my son, and he is lost:
I am not mad:—I would to heaven I were!
For then, 'tis like I should forget myself:
O, if I could, what grief should I forget!—
Preach some philosophy to make me mad,
And thou shalt be canoniz'd, cardinal;
For, being not mad, but sensible of grief,
My reasonable part produces reason
How I may be deliver'd of these woes,
And teaches me to kill or hang myself:
If I were mad I should forget my son,
Or madly think a babe of clouts were he:
I am not mad; too well, too well I feel
The different plague of each calamity.
FÜLÖP KIRÁLY
Kösd fel hát fürteid. Ó, mily szerelmet
Mutat hajának e szép serege!
Hová ezüst csepp hull véletlenül,
E csöppre tízezer sodros barátja
Csapzódik össze társas fájdalomban:
Mint válhatatlan és igaz hivek,
Kik nagy veszélyben egymáshoz tapadnak.
KING PHILIP.
Bind up those tresses.—O, what love I note
In the fair multitude of those her hairs!
Where but by a chance a silver drop hath fallen,
Even to that drop ten thousand wiry friends
Do glue themselves in sociable grief;
Like true, inseparable, faithful loves,
Sticking together in calamity.
CONSTANTIA
El, Angliába!
CONSTANCE.
To England, if you will.
FÜLÖP KIRÁLY
Kösd fel a hajad.
KING PHILIP.
Bind up your hairs.
CONSTANTIA
No, felkötöm, fel; s mért cselekszem azt?
Letéptem nyűgöket és felkiálték:
»Ó, vajha e kéz a fiam szabaddá
Tehetné úgy mint most e fürtöket!«
De már irígylem szabadságukat,
S bilincseikbe visszakénytetem,
Mivel szegény jó gyermekem fogoly. -
Azt mondtad egyszer, kárdinál atyám,
Hogy kedvesinket mennyben újra látjuk:
Ha ez való: meglátom gyermekem,
Hisz Káin, az első figyermek óta
Addig, ki tegnap vőn lélegzetet,
Ily kedves angyalt még nem szült anya.
De most virágom őrlő bú eszi,
Elűzi arca úgy-szült kellemit,
Mint egy kisértet, oly csontváz leend,
Sovány, halottszín, mint a sárgaláz,
Úgy hal meg; és ha majd feltámad is,
Előtalálom a menny udvarán
S nem ismerek rá; így soha, soha
Nem látom én Arthurt, a lelkemet!
CONSTANCE.
Yes, that I will; and wherefore will I do it?
I tore them from their bonds, and cried aloud,
'O that these hands could so redeem my son,
As they have given these hairs their liberty!'
But now I envy at their liberty,
And will again commit them to their bonds,
Because my poor child is a prisoner.—
And, father cardinal, I have heard you say
That we shall see and know our friends in heaven:
If that be true, I shall see my boy again;
For since the birth of Cain, the first male child,
To him that did but yesterday suspire,
There was not such a gracious creature born.
But now will canker sorrow eat my bud,
And chase the native beauty from his cheek,
And he will look as hollow as a ghost,
As dim and meagre as an ague's fit;
And so he'll die; and, rising so again,
When I shall meet him in the court of heaven
I shall not know him: therefore never, never
Must I behold my pretty Arthur more!
PANDOLF
Nagyon kirívó bú ez a tiéd.
PANDULPH.
You hold too heinous a respect of grief.
CONSTANTIA
Még ő beszél! Sosem volt gyermeke.
CONSTANCE.
He talks to me that never had a son.
FÜLÖP KIRÁLY
Szerelmes vagy te búdba, mint fiadba.
KING PHILIP.
You are as fond of grief as of your child.
CONSTANTIA
Búm tölti be távol fiam helyét,
Az fekszik ágyán, az jár-kél velem:
Felölti kedves arcát, szavait
Ismétli, minden tagja kellemét
Eszembe hozza, és üres ruháit
Növendék termetével tölti be:
Van hát szeretni ezt a bút okom.
Isten veled! Ily veszteség után
Én jobb vigasszal szolgálnék neked. -
Nem kell ez a rend a fejem körűl!
Midőn az elmém ily zavarba van.
Ó, Istenem! fiam! szép gyermekem!
Arthurom, éltem, kedvem, falatom,
Egész világom, özvegy napjaim
Vigasztalása, búmnak gyógyulása!
El.
CONSTANCE.
Grief fills the room up of my absent child,
Lies in his bed, walks up and down with me,
Puts on his pretty looks, repeats his words,
Remembers me of all his gracious parts,
Stuffs out his vacant garments with his form;
Then have I reason to be fond of grief.
Fare you well: had you such a loss as I,
I could give better comfort than you do.—
I will not keep this form upon my head,
Tearing off her head-dress.
When there is such disorder in my wit.
O Lord! my boy, my Arthur, my fair son!
My life, my joy, my food, my ail the world!
My widow-comfort, and my sorrows' cure!
Exit.
FÜLÖP KIRÁLY
Kárt tesz magában, félek: követem.
El.
KING PHILIP.
I fear some outrage, and I'll follow her.
Exit.
LAJOS
Nincs e világon már nekem gyönyör;
Éltem unalmas, mint álmos fület
Kétszer beszélve zaklató rege:
Keserű gyalázat ízét vette az
Édes világnak, úgyhogy már nekem
Belőle csak bú és szégyen terem.
LOUIS.
There's nothing in this world can make me joy:
Life is as tedious as a twice-told tale
Vexing the dull ear of a drowsy man;
And bitter shame hath spoil'd the sweet world's taste,
That it yields nought but shame and bitterness.
PANDOLF
Ha nagy betegség fordulóhoz ért,
Éppen ha jobbra, gyógyulásra fordul,
Tetőzik a láz; búcsuzó gonosz
Éppen a válás pontján leggonoszb.
Hát mind veszett e napnak vesztivel?
PANDULPH.
Before the curing of a strong disease,
Even in the instant of repair and health,
The fit is strongest; evils that take leave
On their departure most of all show evil;
What have you lost by losing of this day?
LAJOS
Öröm, szerencse, hírnév napja mind!
LOUIS.
All days of glory, joy, and happiness.
PANDOLF
Igen, ha ezt kivívtad volna már.
Nem, nem: midőn a sors szándéka legjobb,
Legmarconábban akkor néz reánk.
Bámúlat az, mi mindent veszte János,
Ki e csatában tisztán nyerni vélt.
Bánod, hogy Arthur foglya lett, ugye?
PANDULPH.
If you had won it, certainly you had.
No, no; when Fortune means to men most good,
She looks upon them with a threatening eye.
'Tis strange to think how much King John hath lost
In this which he accounts so clearly won.
Are not you griev'd that Arthur is his prisoner?
LAJOS
Oly szív szerént, mint ő örül neki.
LOUIS.
As heartily as he is glad he hath him.
PANDOLF
Elméd oly ifju, mint véred, királyfi.
Halld hát beszélni jósló szellemem:
Már a lehellet, mellyel ezt kimondom,
Minden porszemnyi, gazszál-bökkenőt
Lefú az angol trónra vezető
Útból előled; jól figyelj tehát.
Elfogta Arthurt, jó; de míg e gyermek
Erében a hő élet játszadoz,
Nincs mód, hogy e bitor nyugton lehelljen
Egy óra-, egy perc-, egy pillantatig.
Mohó kézzel rabolt királyi pálcát
Éppoly mohón kell védni, mint nyeré:
Sikamlós téren aki áll, bizony
Hitvány fogódzó közt sem válogat.
Hogy János állni bírjon, bukni kell
Arthurnak; így lesz, mert csak így lehet.
PANDULPH.
Your mind is all as youthful as your blood.
Now hear me speak with a prophetic spirit;
For even the breath of what I mean to speak
Shall blow each dust, each straw, each little rub,
Out of the path which shall directly lead
Thy foot to England's throne; and therefore mark.
John hath seiz'd Arthur; and it cannot be
That, whiles warm life plays in that infant's veins,
The misplac'd John should entertain an hour,
One minute, nay, one quiet breath of rest:
A sceptre snatch'd with an unruly hand
Must be boisterously maintain'd as gain'd:
And he that stands upon a slippery place
Makes nice of no vile hold to stay him up:
That John may stand then, Arthur needs must fall:
So be it, for it cannot be but so.
LAJOS
S én mit nyerek, ha Arthur elbukott?
LOUIS.
But what shall I gain by young Arthur's fall?
PANDOLF
Nőd, Blanka herceg-asszony örökén
Mindazt kivánhatd, mit Arthur kivánt.
PANDULPH.
You, in the right of Lady Blanch your wife,
May then make all the claim that Arthur did.
LAJOS
S elveszthetem, mint Arthur, életemmel.
LOUIS.
And lose it, life and all, as Arthur did.
PANDOLF
Mily bamba vagy, s újonc ez ó világban!
János neked sző ármányt; az idő
Pártodra esküdt: mert ki bizodalmát
Hű vérbe mártja, véres, hűtelen
Bizalmat nyer csak. E rossz kezdetű tett
Meghűti összes népének szivét
És megfagyasztja jóindulatok,
Hogy bármi hitvány alkalom vetődjék
Buktára, felkarolják szívesen.
Nem vethet a lég oly természetes gőzt,
Nem járhat úgy idő, nem egy vihar,
Nem egy szokott szél, rendes tűnemény,
Hogy meg ne fosszák a természetes
Okától, hogy csudának, égi jelnek,
Baljóslatú szörnynek, Isten szavának
Ne mondanák, mely nyilván hirdeti
János király fejére a boszút.
PANDULPH.
How green you are, and fresh in this old world!
John lays you plots; the times conspire with you;
For he that steeps his safety in true blood
Shall find but bloody safety and untrue.
This act, so evilly borne, shall cool the hearts
Of all his people, and freeze up their zeal,
That none so small advantage shall step forth
To check his reign, but they will cherish it;
No natural exhalation in the sky,
No scope of nature, no distemper'd day,
No common wind, no customed event,
But they will pluck away his natural cause
And call them meteors, prodigies, and signs,
Abortives, presages, and tongues of heaven,
Plainly denouncing vengeance upon John.
LAJOS
De hátha nem nyúl Arthur életéhez,
Csak bizton őrzi fogságban magát?
LOUIS.
May be he will not touch young Arthur's life,
But hold himself safe in his prisonment.
PANDOLF
Ó, jó uram! Csak hallja, hogy közelgetsz,
S ha még az ifju Arthur nem halott,
E hírre meghal: akkor tőle mind
Elpártol a nép szíve, s minden új,
Szokatlan változást csókkal fogad,
S a pártütés, düh gyilkos ösztönét
Kitépi János véres ujja közzül.
Már mintha látnám ezt a zendülést;
S ó! mennyi szolgál még javadra olyan,
Mit föl se hoztam. Faulconbridge, a korcs,
Most Angliában egyházat zsebel
Megsértve minden buzgó érzetet.
Csak tíz-tizenkét harcos francia
Lehetne ottan, mint madárcsaló síp,
Legott követné ángol tízezer;
Vagy, mint maroknyi hó, görgetve mindjárt
Heggyé növekszik. Ó, nemes dauphin,
Jer a királyhoz. Bámulásra méltó,
Mit nem tesz e békétlen hangulat
Most, hogy színig van lelkök sérelemmel;
Menj Angliába; késztem a királyt is.
PANDULPH.
O, sir, when he shall hear of your approach,
If that young Arthur be not gone already,
Even at that news he dies; and then the hearts
Of all his people shall revolt from him,
And kiss the lips of unacquainted change;
And pick strong matter of revolt and wrath
Out of the bloody fingers' ends of john.
Methinks I see this hurly all on foot:
And, O, what better matter breeds for you
Than I have nam'd!—The bastard Falconbridge
Is now in England, ransacking the church,
Offending charity: if but a dozen French
Were there in arms, they would be as a call
To train ten thousand English to their side:
Or as a little snow, tumbled about
Anon becomes a mountain. O noble Dauphin,
Go with me to the king:—'tis wonderful
What may be wrought out of their discontent,
Now that their souls are topful of offence:
For England go:—I will whet on the king.
LAJOS
Erős okod erős tettet csinál:
Igen-edre nem mond nem-et a király.
Elmennek.
LOUIS.
Strong reasons makes strong actions: let us go:
If you say ay, the king will not say no.
Exeunt.

Negyedik felvonás[szerkesztés]

1. szín[szerkesztés]

Northampton. Szoba a várkastélyban.
Hubert két porkolábbal jő.
SCENE 1. Northampton. A Room in the Castle.
Enter HUBERT and two Attendants.
HUBERT
Hevítsd izzóra e vasat; te meg
Állj e kárpit mögé; s ha lábam a föld
Keblére toppan, hát rohanj elő,
S kötözd erősen székhez a fiút,
Akit velem lelsz. Jól vigyázz; eredj!
HUBERT.
Heat me these irons hot; and look thou stand
Within the arras: when I strike my foot
Upon the bosom of the ground, rush forth
And bind the boy which you shall find with me
Fast to the chair: be heedful: hence, and watch.
ELSŐ PORKOLÁB
Van teljhatalmad erre, gondolom?
FIRST ATTENDANT.
I hope your warrant will bear out the deed.
HUBERT
Csúf aggodalmak! Láss hozzá! Ne félj.
Porkolábok el.
Jer, kis öcsém, jer! Egy szóm lesz veled.
Arthur jő.
HUBERT.
Uncleanly scruples! Fear not you; look to't.—
Exeunt ATTENDANTS.
Young lad, come forth; I have to say with you.
Enter ARTHUR.
ARTHUR
Jó reggelt, Hubert.
ARTHUR.
Good morrow, Hubert.
HUBERT
Jó reggelt, kis herceg.
HUBERT.
Good morrow, little prince.
ARTHUR
Oly kicsi herceg, amily csak lehet,
Bár több lehetni oly nagy címe van.
Komor vagy.
ARTHUR.
As little prince, having so great a tide
To be more prince, as may be.—You are sad.
HUBERT
Volt már vígabb kedvem is.
HUBERT.
Indeed I have been merrier.
ARTHUR
Ó, boldog Isten! Hisz rajtam kivűl
Bús lenni oka sincsen senkinek;
Pedig fransz földön laktomban, tudom,
Sok úrfi oly komor volt, mint az éj,
Merő hívságból. A kereszt-vizemre!
Csak én fogoly ne volnék - őrzenék
Juhot bár - mily vidor lennék napestig!
Sőt itt is az; csak a nagybácsira
Gyanúm ne volna: mit forral megint.
Fél tőlem, én is tőle. Tehetek
Én róla, hogy Godofréd volt apám?
Nem, úgye? Nem bizony. Adná az Ég:
Volnék fiad! Szeretnél, úgye, Hubert?
ARTHUR.
Mercy on me!
Methinks no body should be sad but I:
Yet, I remember, when I was in France,
Young gentlemen would be as sad as night,
Only for wantonness. By my christendom,
So I were out of prison, and kept sheep,
I should be as merry as the day is long;
And so I would be here, but that I doubt
My uncle practises more harm to me:
He is afraid of me, and I of him:
Is it my fault that I was Geffrey's son?
No, indeed, is't not; and I would to heaven
I were your son, so you would love me, Hubert.
HUBERT
félre.
Ha szólok, ez ártatlan csevegés
Felkölti bennem holt irgalmamat:
Tehát dologra; végezzünk hamar.
HUBERT.
Aside. If I talk to him, with his innocent prate
He will awake my mercy, which lies dead:
Therefore I will be sudden and despatch.
ARTHUR
Beteg vagy, Hubert? Oly halvány az arcod.
Ó, vajha volnál egy kissé beteg,
Hogy én virrasszam ágyad reggelig;
Jobban szeretlek, mint engem te, lásd.
ARTHUR.
Are you sick, Hubert? you look pale to-day:
In sooth, I would you were a little sick,
That I might sit all night and watch with you:
I warrant I love you more than you do me.
HUBERT
félre.
Beszéde mindjárt meghódítja keblem. -
Olvasd, kis Arthur.
Papírt mutat. Félre.
Ejnye, balga nedv!
A szörnyü kínzást ajtón dobja ki!
Sietni kell, mert elhatározásom
Lágy női könnyben mindjárt elpotyog. -
Nem szép az írás? nem olvasható?
HUBERT.
Aside. His words do take possession of my bosom.—
Read here, young Arthur.
Showing a paper.
Aside. How now, foolish rheum!
Turning dispiteous torture out of door!
I must be brief, lest resolution drop
Out at mine eyes in tender womanish tears.—
Can you not read it? is it not fair writ?
ARTHUR
Ó, szép, nagyon is, ily rút tartalomhoz!
Ki kell taszítnod mind a két szemem
Tüzes vassal, Hubert?
ARTHUR.
Too fairly, Hubert, for so foul effect.
Must you with hot irons burn out both mine eyes?
HUBERT
Ki kell, fiú.
HUBERT.
Young boy, I must.
ARTHUR
És megteszed?
ARTHUR.
And will you?
HUBERT
Meg.
HUBERT.
And I will.
ARTHUR
Van hozzá szived?
Ha csak fejed fájt, én zsebkeszkenőm
Kötöttem, ládd-e, homlokod köré
(Az volt a legszebb, hercegnő himezte),
Azóta vissza sem kértem soha;
Kezembe tartám éjfelig fejed,
És, mint az óra fürge percei,
Fel-felvidítám a nehéz időt,
Kérdezve tőled: »hol fáj?« és: »mi kell?«
Vagy: »mit csináljak enyhitésedűl?«
Sok pórfi szunnyadt volna csendesen,
Nem vetted volna egy nyájas szavát;
Hanem királyfi volt az ápolód.
Gondolhatod most, e nagy szeretet
Csak színlés, tettetés: gondold, ha tetszik.
Ha Isten úgy akarta, hogy te bánts,
Hát bántanod kell. - Kisütöd szemem?
E két szemet, melyek terád soha
Görbén se néztek s nem fognak soha?
ARTHUR.
Have you the heart? When your head did but ache,
I knit my handkerchief about your brows,—
The best I had, a princess wrought it me,—
And I did never ask it you again;
And with my hand at midnight held your head;
And, like the watchful minutes to the hour,
Still and anon cheer'd up the heavy time,
Saying 'What lack you?' and 'Where lies your grief?'
Or 'What good love may I perform for you?'
Many a poor man's son would have lien still,
And ne'er have spoke a loving word to you;
But you at your sick service had a prince.
Nay, you may think my love was crafty love,
And call it cunning.—do, an if you will:
If heaven be pleas'd that you must use me ill,
Why, then you must.—Will you put out mine eyes,
These eyes that never did nor never shall
So much as frown on you?
HUBERT
Megesküvém; most vassal pörkölöm ki.
HUBERT.
I have sworn to do it!
And with hot irons must I burn them out.
ARTHUR
Ah! e csak ily vaskorban lehető.
De hiszen a vas, bár izzó-vörös,
Amíg szememhez ér, felissza könnyem,
S tüzes haragját e szerint maga
Ártatlanságom nedve oltja ki;
Búvában akkor rozsda rágja szét,
Amért tüzes volt, hogy szememnek ártson.
Tudnál keményebb lenni, mint a vert-vas?
Angyal ha jőne s mondaná nekem,
Hogy a szemem Hubert kiszúrja, mégse
Hinném; se másnak, Huberten kivűl.
ARTHUR.
Ah, none but in this iron age would do it!
The iron of itself, though heat red-hot,
Approaching near these eyes would drink my tears,
And quench his fiery indignation,
Even in the matter of mine innocence;
Nay, after that, consume away in rust,
But for containing fire to harm mine eye.
Are you more stubborn-hard than hammer'd iron?
An if an angel should have come to me
And told me Hubert should put out mine eyes,
I would not have believ'd him,—no tongue but Hubert's.
HUBERT
Gyertek be, hé!
Toppant
Porkolábok jőnek, kötéllel, vassal stb.
Tegyétek a parancsom.
HUBERT.
Stamps. Come forth.
Re-enter Attendants, with cords, irons, &c.
Do as I bid you do.
ARTHUR
Jaj, jaj! ne bánts, Hubert, ne bánts! szemem
Már e bakók láttára oda van!
ARTHUR.
O, save me, Hubert, save me! my eyes are out
Even with the fierce looks of these bloody men.
HUBERT
Mondom, kötözd meg; addszi a vasat.
HUBERT.
Give me the iron, I say, and bind him here.
ARTHUR
Jaj, jaj! mi szükség e bősz durvaságra?
Hisz meg se moccanok, mint egy darab kő.
Hubert, ne köttess meg, az Istenért!
Hallgass ki, Hubert: küldd el ezeket,
Oly csendesen megűlök, mint a bárány,
Egy moccanást, rúgást, szót nem teszek,
A vasra sem tekintek mérgesen,
Csak űzd el e két embert, s megbocsátom,
Akármi kínzást téssz rajtam magad.
ARTHUR.
Alas, what need you be so boist'rous rough?
I will not struggle, I will stand stone-still.
For heaven sake, Hubert, let me not be bound!
Nay, hear me, Hubert!—drive these men away,
And I will sit as quiet as a lamb;
I will not stir, nor wince, nor speak a word,
Nor look upon the iron angerly:
Thrust but these men away, and I'll forgive you,
Whatever torment you do put me to.
HUBERT
No, várjatok künn; hagyjatok magunkra.
HUBERT.
Go, stand within; let me alone with him.
ELSŐ PORKOLÁB
Sokér nem adnám, hogy itt nem leszek.
Porkolábok el.
FIRST ATTENDANT.
I am best pleas'd to be from such a deed.
Exeunt Attendants.
ARTHUR
Ó, jaj! kiszidtam egy barátomat:
Nézése zordon, de jó szíve van. -
Hídd vissza, hogy részvéte a tiédet
Élessze föl.
ARTHUR.
Alas, I then have chid away my friend!
He hath a stern look but a gentle heart:—
Let him come back, that his compassion may
Give life to yours.
HUBERT
Fiú, készítsd magad.
HUBERT.
Come, boy, prepare yourself.
ARTHUR
Hát nincs menekvés?
ARTHUR.
Is there no remedy?
HUBERT
Nincs; tartsd a szemed.
HUBERT.
None, but to lose your eyes.
ARTHUR
Ó, Istenem! bár a tiédbe csak
Egy szálka, porszem, hajszál volna most,
Vagy bármi e becses érzéknek árt:
Hogy érzenéd, mi kínos ott az is,
S elszörnyekednél bősz szándékodon.
ARTHUR.
O heaven!—that there were but a mote in yours,
A grain, a dust, a gnat, a wandering hair,
Any annoyance in that precious sense!
Then, feeling what small things are boisterous there,
Your vile intent must needs seem horrible.
HUBERT
Hát ezt igérted? Hallgass, fogd be szád.
HUBERT.
Is this your promise? go to, hold your tongue.
ARTHUR
Két száj se volna sok, Hubert, midőn
A két szemet kell védenünk vele.
Ne mondd, fogjam be a szám; ó, ne, Hubert:
Inkább, ha tetszik, vágd ki nyelvemet,
Csak a szemem ne bántsd. Ó, a szemem ne!
Ha másért nem, csak hogy nézhesselek.
Ni! eszközöd kihűlt; bizony ki az!
Lám, ő se bánt már.
ARTHUR.
Hubert, the utterance of a brace of tongues
Must needs want pleading for a pair of eyes:
Let me not hold my tongue,—let me not, Hubert;
Or, Hubert, if you will, cut out my tongue,
So I may keep mine eyes: O, spare mine eyes,
Though to no use but still to look on you!—
Lo, by my troth, the instrument is cold
And would not harm me.
HUBERT
Könnyű meghevítnem.
HUBERT.
I can heat it, boy.
ARTHUR
Nem azt ugyan; meghalt búvában a tűz,
Hogy, bár az ember kéjelmére van
Teremtve, ily méltatlan, szörnyü célra
Fordíttatik. - No, íme, nézd magad,
Nincs már e szénben semmi ártalom;
Az Ég fuvalma, ím, elfújta lelkét,
Szórván fejére bűnbánó hamut.
ARTHUR.
No, in good sooth; the fire is dead with grief,
Being create for comfort, to be us'd
In undeserv'd extremes: see else yourself;
There is no malice in this burning coal;
The breath of heaven hath blown his spirit out,
And strew'd repentant ashes on his head.
HUBERT
Csak rálehellek, és föléled újra.
HUBERT.
But with my breath I can revive it, boy.
ARTHUR
Akkor csak elpirítod újra, Hubert:
Szégyen miatt fog égni tetteden;
Sőt tán szemedbe szikrát is lövell,
És mint az eb, ha harcra mérgelik,
Hozzákap őtet csipkedő urához.
Lám, minden eszköz, mellyel ártanál,
Megvonja tisztét; csak benned hiányzik
Az irgalom, mely tűzbe, vasba megvan,
Tudjuk pedig, mily irgalmatlanok:
ARTHUR.
An if you do, you will but make it blush,
And glow with shame of your proceedings, Hubert.
Nay, it, perchance will sparkle in your eyes;
And, like a dog that is compell'd to fight,
Snatch at his master that doth tarre him on.
All things that you should use to do me wrong,
Deny their office: only you do lack
That mercy which fierce fire and iron extends,
Creatures of note for mercy-lacking uses.
HUBERT
Jó, láss, hogy élj: én nem bántom szemed
Bátyád egész kincstáraért se; bár
Megesküvém, fiú, és eltökéltem,
Hogy e tulajdon vassal kisütöm.
HUBERT.
Well, see to live; I will not touch thine eye
For all the treasure that thine uncle owes:
Yet I am sworn, and I did purpose, boy,
With this same very iron to burn them out.
ARTHUR
Ó, most megint Hubert vagy; ekkorig
Álcát viseltél.
ARTHUR.
O, now you look like Hubert! all this while
You were disguised.
HUBERT
Csitt! Isten veled.
Bátyád ne tudja, csak holt híredet.
E kém kutyákat álhírrel tömöm meg.
Aludj te bátran, kedves kis fiú:
Nincs a világnak kincse, amiért
Illetne Hubert.
HUBERT.
Peace; no more. Adieu!
Your uncle must not know but you are dead;
I'll fill these dogged spies with false reports:
And, pretty child, sleep doubtless and secure
That Hubert, for the wealth of all the world,
Will not offend thee.
ARTHUR
Ó, Ég! köszönöm.
ARTHUR.
O heaven! I thank you, Hubert.
HUBERT
Hallgass! ne többet. Jer titkon velem;
Kockára dobtam érted a fejem.
Elmennek.
HUBERT.
Silence; no more: go closely in with me:
Much danger do I undergo for thee.
Exeunt.

2. szín[szerkesztés]

Ugyanott. Trónterem a palotában. János király, koronásan.
Pembroke, Salisbury és más urak jőnek. A király trónra lép.

SCENE 2.The same. A Room of State in the Palace. Enter KING JOHN, crowned, PEMBROKE, SALISBURY, and other LORDS. The KING takes his State.

JÁNOS KIRÁLY
Megkoronázva újra, újra itt
Ülünk, s remélem, jó szemmel tekintve.
KING JOHN.
Here once again we sit, once again crown'd,
And look'd upon, I hope, with cheerful eyes.
PEMBROKE
Ez »újra«, felség, úgy tetszett; különben
Ez »újra« most egyszer fölösleges.
Felséged immár koronázva volt,
Megfosztva sem lőn e királyi dísztől;
Néped szivében nem forrt lázadás;
Országod új vágy nem zavarta fel
Várt változások, jobb kormány után.
PEMBROKE.
This once again, but that your highness pleas'd,
Was once superfluous: you were crown'd before,
And that high royalty was ne'er pluck'd off;
The faiths of men ne'er stained with revolt;
Fresh expectation troubled not the land
With any long'd-for change or better state.
SALISBURY
És így e pompát kétszer venni föl,
Dús címre új cikornyát hímzeni,
Futtatni színaranyt, kifestegetni
A liljomot, pancsolni violát
Illatszerekkel, a jeget gyalulni,
Pótolni a szivárvány színeit,
Vagy mécs-világgal gyámolítni fényét
Az ég dicső szemének: ez pazar
S nevetni méltó ráadás vala.
SALISBURY.
Therefore, to be possess'd with double pomp,
To guard a title that was rich before,
To gild refined gold, to paint the lily,
To throw a perfume on the violet,
To smooth the ice, or add another hue
Unto the rainbow, or with taper-light
To seek the beauteous eye of heaven to garnish,
Is wasteful and ridiculous excess.
PEMBROKE
Ne vón királyi tetszésed müve,
E tett hasonló ismételt regéhez:
Előlkezdése fülháborgató,
Kivált, ha rosszkor zaklatnak vele.
PEMBROKE.
But that your royal pleasure must be done,
This act is as an ancient tale new told;
And, in the last repeating troublesome,
Being urged at a time unseasonable.
SALISBURY
Ezáltal ódon, ismert képe a
Jó agg szokásnak eltorzul nagyon
És mint vitorlát egy szélfordulás,
Az elme-járást úgy téríti el,
Megbokrosítja a józan tanácsot,
Beteggé teszi az ép véleményt,
Gyanússá a valót, amért ilyen
Ujdon szabásu köntöst ölte fel.
SALISBURY.
In this, the antique and well-noted face
Of plain old form is much disfigured;
And, like a shifted wind unto a sail,
It makes the course of thoughts to fetch about;
Startles and frights consideration;
Makes sound opinion sick, and truth suspected,
For putting on so new a fashion'd robe.
PEMBROKE
Kézműves is, hajónál jobbra tör,
Becsvágyban elvész a tanult ügyesség;
S gyakorta mentség a hibát nagyobbá
Növeszti, mint volt a mentség előtt:
Így, folt takarván kicsi repedést,
Jobban gyanúba ejti a likat,
Mint maga a lik, a foldás előtt.
PEMBROKE.
When workmen strive to do better than well,
They do confound their skill in covetousness;
And oftentimes excusing of a fault
Doth make the fault the worse by the excuse,—
As patches set upon a little breach
Discredit more in hiding of the fault
Than did the fault before it was so patch'd.
SALISBURY
Váltig tanácslók mi az ünnepély
Előtt is ezt már; de méltóztatott
Felséged föl se venni: jó, legyen;
Hisz akarásunk, részben mint egészben,
Ott áll meg, amit felséged akar.
SALISBURY.
To this effect, before you were new-crown'd,
We breath'd our counsel: but it pleas'd your highness
To overbear it; and we are all well pleas'd,
Since all and every part of what we would
Doth make a stand at what your highness will.
JÁNOS KIRÁLY
Némely okát már közlém második
Koronázásomnak, s azt hiszem, erősek;
Többet, erősbet is fogok, mihelyt
Félelmem enyhül; addig, kérjetek:
Mit kell javítni, ami nem megyen jól,
És látni fogjátok, mily készakarva
Meghallgatom s adom kérelmetek.
KING JOHN.
Some reasons of this double coronation
I have possess'd you with, and think them strong;
And more, more strong, when lesser is my fear,
I shall indue you with: meantime but ask
What you would have reform'd that is not well,
And well shall you perceive how willingly
I will both hear and grant you your requests.
PEMBROKE
Én hát, ezeknek szája is levén
És hangadója szívök vágyinak,
Magam nevében s az övékben is,
De legkivált ten-biztosságodért,
Mely fő törekvés mind nekem s nekik,
Szívből könyörgök, hogy bocsásd el Arthurt,
Kinek fogsága e veszélyhozó
Okoskodásra készti a tömeg
Elégedetlen, morgó ajakát:
Ha mit nyugodtan bírsz, joggal birod:
Mért akkor e félsz, mely (mondják) csupán
A rossz nyomán jár, hogy kalitba csukd
Ifjú öcsédet, elfojtsd napjait
Barbár tudatlanságba, s fiatal
Korától megvond a nemes gyakorlat
Oly dús előnyét? - Hogy hát ez ürűgy se
Maradjon trónod ellenséginek:
Parancsold, kérjük, hogy mellette kérjünk;
Magunk javára ezt csak annyiban
Tesszük, mivel szabadságán saját
Üdvöd alapszik, s ezen a miénk.
PEMBROKE.
Then I,—as one that am the tongue of these,
To sound the purposes of all their hearts,—
Both for myself and them,—but, chief of all,
Your safety, for the which myself and them
Bend their best studies,—heartily request
The enfranchisement of Arthur, whose restraint
Doth move the murmuring lips of discontent
To break into this dangerous argument,—
If what in rest you have in right you hold,
Why then your fears,—which, as they say, attend
The steps of wrong,—should move you to mew up
Your tender kinsman, and to choke his days
With barbarous ignorance, and deny his youth
The rich advantage of good exercise?
That the time's enemies may not have this
To grace occasions, let it be our suit
That you have bid us ask his liberty;
Which for our goods we do no further ask
Than whereupon our weal, on you depending,
Counts it your weal he have his liberty.
JÁNOS KIRÁLY
Legyen tehát; megbízlak kiskora
Vezérletével.
Hubert jő.
Nos, Hubert, mi újság?
Hubert súg a királynak.
KING JOHN.
Let it be so: I do commit his youth
To your direction.
Enter HUBERT.
Hubert, what news with you?
PEMBROKE
Ez a vértettre választott egyén,
Parancsát egy barátom látta is.
Rút bűne képe a szemében űl,
A pisla nézés háborgó kebel
Tanúja: megtörtént, félek s hiszem,
Mitől remegtünk, hogy rábízatott.
PEMBROKE.
This is the man should do the bloody deed;
He show'd his warrant to a friend of mine:
The image of a wicked heinous fault
Lives in his eye; that close aspect of his
Doth show the mood of a much-troubled breast;
And I do fearfully believe 'tis done
What we so fear'd he had a charge to do.
SALISBURY
S ni, a királynak hogy jő-megy szine
Merénye s a bel-furdalás között,
Mint szemben álló két sereg között
A nyargalócok. Szenvedélye megkölt:
Ki kell fakadnia.
SALISBURY.
The colour of the king doth come and go
Between his purpose and his conscience,
Like heralds 'twixt two dreadful battles set.
His passion is so ripe it needs must break.
PEMBROKE
S ha fölfakad,
Rút evje e fiú halála lesz.
PEMBROKE.
And when it breaks, I fear will issue thence
The foul corruption of a sweet child's death.
JÁNOS KIRÁLY
Mi vissza nem tarthatjuk a halál
Erőszakos kezét. - Kérelmetek
Megadni bennem él az akarat;
De tárgya elhúnyt, nincs többé, urak:
Azt mondja, Arthur virradóra meghalt.
KING JOHN.
We cannot hold mortality's strong hand:—
Good lords, although my will to give is living,
The suit which you demand is gone and dead:
He tells us Arthur is deceas'd to-night.
SALISBURY
Féltünk bizony, halálos a baja.
SALISBURY.
Indeed, we fear'd his sickness was past cure.
PEMBROKE
Hallók biz azt, halálán van szegény,
Bár azt sem érté maga, hogy beteg.
Ezért felelni kell, vagy itt vagy ott!
PEMBROKE.
Indeed, we heard how near his death he was,
Before the child himself felt he was sick:
This must be answer'd either here or hence.
JÁNOS KIRÁLY
Mit hánytok énrám ily komor szemet?
Avagy enyém a végzet ollaja?
A szívverésnek én parancsolok?
KING JOHN.
Why do you bend such solemn brows on me?
Think you I bear the shears of destiny?
Have I commandment on the pulse of life?
SALISBURY
Ez szembeötlő gaz játék, s gyalázat,
Hogy ezt a nagyság oly durván üzi.
Szerencsét hozzá; most élj boldogul.
SALISBURY.
It is apparent foul-play; and 'tis shame
That greatness should so grossly offer it:
So thrive it in your game! and so, farewell.
PEMBROKE
Megállj, Lord Salisbury; én is megyek:
Keressük fel szegény fiú örökjét,
Kicsíny országát, az erőszakos sírt.
A vér, kié hosszába, széltibe
E nagy sziget, négy lábbal éri be.
Gonosz világ! Ezt nincsen tűrni mód:
Ez még kitör, s elébb tán, mint utóbb.
Urak el.
PEMBROKE.
Stay yet, Lord Salisbury, I'll go with thee
And find th' inheritance of this poor child,
His little kingdom of a forced grave.
That blood which ow'd the breadth of all this isle
Three foot of it doth hold:—bad world the while!
This must not be thus borne: this will break out
To all our sorrows, and ere long, I doubt.
Exeunt LORDS.
JÁNOS KIRÁLY
Égnek bosszútól. Bánom tettemet:
Vérben vetett alap nem biztosít;
Mások halála életet nem ad.
Egy híradó jön.
Ijedség űl szemedben. Hol az a vér,
Melyet lakozni láttam arcodon?
Ily rút idő nem tisztul vész nekűl:
Ontsd. - Hogy megyen Frankhonban a világ?
KING JOHN.
They burn in indignation. I repent:
There is no sure foundation set on blood;
No certain life achiev'd by others' death.—
Enter a MESSENGER.
A fearful eye thou hast: where is that blood
That I have seen inhabit in those cheeks?
So foul a sky clears not without a storm:
Pour down thy weather:—how goes all in France?
HÍRADÓ
Frankhonból Ángliába. - Íly erőt
Kültámadásra nem szedett soha
Egy tartományból senki, mint a fransz.
El is tanúlta gyors átköltödet:
Mert míg füledhez jutna készülése,
Már itt van a hír, hogy megérkezett.
MESSENGER.
From France to England.—Never such a power
For any foreign preparation
Was levied in the body of a land.
The copy of your speed is learn'd by them;
For when you should be told they do prepare,
The tidings comes that they are all arriv'd.
JÁNOS KIRÁLY
Ha! Részegen feküdtek és aludtak
Tudósitóink? Mit csinál anyám,
Hogy íly hadat gyüjt a franszok királya
S ő meg se hallja?
KING JOHN.
O, where hath our intelligence been drunk?
Where hath it slept? Where is my mother's care,
That such an army could be drawn in France,
And she not hear of it?
HÍRADÓ
Porral van füle
Betömve; ápril elsején kimúlt
Nemes királynénk; és úgy hallani,
Constantia asszony is tegnapelőtt
Őrjöngve meghalt; ezt csak szóbeszédből
Hallám; való-e vagy se? nem tudom.
MESSENGER.
My liege, her ear
Is stopp'd with dust; the first of April died
Your noble mother; and as I hear, my lord,
The Lady Constance in a frenzy died
Three days before; but this from rumour's tongue
I idly heard,—if true or false I know not.
JÁNOS KIRÁLY
Késleld futásod, szörnyü kénytelenség!
Kössünk frigyet, míg bőszült nagyjaim
Lecsöndesítem. - Meghalt az anyám!
Hogyan felfordult hát fransz birtokom!
Ki a vezére a fransz haderőnek,
Mely, mint igaznak mondod, partra szállt?
KING JOHN.
Withhold thy speed, dreadful occasion!
O, make a league with me, till I have pleas'd
My discontented peers!—What! mother dead!
How wildly, then, walks my estate in France!—
Under whose conduct came those powers of France
That thou for truth giv'st out are landed here?
HÍRADÓ
Maga a dauphin.
MESSENGER.
Under the Dauphin.
JÁNOS KIRÁLY
Elkábitod fejem
Rossz híreiddel. -
Richárd jő, Pomfreti Péterrel.
No, mit mondanak
Gazdálkodásodhoz? Csak sose tömd
Rossz hírrel a fejem, már tele van.
KING JOHN.
Thou hast made me giddy
With these in tidings.
Enter the BASTARD and PETER OF POMFRET.
Now! What says the world
To your proceedings? do not seek to stuff
My head with more ill news, for it is full.
RICHÁRD
Ha félsz a legrosszabbat hallani,
Essék fejedre hát hallatlanul.
BASTARD.
But if you be afear'd to hear the worst,
Then let the worst, unheard, fall on your head.
JÁNOS KIRÁLY
Öcsém, megengedj: elnyomott az ár,
De újra fönt lélegzem, a habon.
Most már kihallgatásra kész vagyok
Akármi nyelvnek, szólna bármiről.
KING JOHN.
Bear with me, cousin, for I was amaz'd
Under the tide: but now I breathe again
Aloft the flood; and can give audience
To any tongue, speak it of what it will.
RICHÁRD
Hogy boldogultam a papok között,
Arról beszéljen gyűjtött összegem.
De átkelőben országszerte a
Népnél csodás képzelmeket találtam,
Sok mendemondát, hiú álmokat;
Nem tudja bár, mitől, de fél nagyon.
Itt hozok egy jóst, Pomfretben fogám,
Sarkában száz meg száz ember tolult;
Nyers hangu, durva rímekben nekik
Azt gajdolá, hogy délben Áldozókor
Felséged a koronát leteszi.
BASTARD.
How I have sped among the clergymen,
The sums I have collected shall express.
But as I travell'd hither through the land,
I find the people strangely fantasied;
Possess'd with rumours, full of idle dreams.
Not knowing what they fear, but full of fear;
And here's a prophet that I brought with me
From forth the streets of Pomfret, whom I found
With many hundreds treading on his heels;
To whom he sung, in rude harsh-sounding rhymes,
That, ere the next Ascension-day at noon,
Your highness should deliver up your crown.
JÁNOS KIRÁLY
Hitvány ábrándozó, mér tetted azt?
KING JOHN.
Thou idle dreamer, wherefore didst thou so?
PÉTER
Előre látom, hogy beteljesűl.
PETER.
Foreknowing that the truth will fall out so.
JÁNOS KIRÁLY
Hubert, vitesd el, börtönözd be jól;
S az nap delén, mikorra koronám
Letételét jósolja, függni fog.
Add jó kezekbe, s fordulj vissza, mert
Szükségem van reád. -
Hubert és Péter el.
Ó, kedves öcs!
Hallád, mi hír van? mely had érkezett?
KING JOHN.
Hubert, away with him; imprison him;
And on that day at noon, whereon he says
I shall yield up my crown, let him be hang'd.
Deliver him to safety; and return,
For I must use thee.
Exit HUBERT with PETER.
O my gentle cousin,
Hear'st thou the news abroad, who are arriv'd?
RICHÁRD
A fransz, uram; minden száj hirdeti:
De meg Bigot s Salisbury lordokat
Találtam éppen lángvörös szemekkel:
Többed magukkal Arthur tetemét
Keresni mentek; úgy mondják, az éjjel
Kivánatodra meggyilkoltatott.
BASTARD.
The French, my lord; men's mouths are full of it;
Besides, I met Lord Bigot and Lord Salisbury,—
With eyes as red as new-enkindled fire,
And others more, going to seek the grave
Of Arthur, whom they say is kill'd to-night
On your suggestion.
JÁNOS KIRÁLY
Nemes rokon, menj, elegyűlj közéjök.
Módját találtam, hogy megnyerjem újra:
Hívd vissza őket.
KING JOHN.
Gentle kinsman, go
And thrust thyself into their companies:
I have a way to will their loves again:
Bring them before me.
RICHÁRD
Majd fölkeresem.
BASTARD.
I will seek them out.
JÁNOS KIRÁLY
De most, azonnal; egy, kettő: siess!
Ó! Csak ne lenne jobbágy-ellenem,
Midőn kül-ellen büszke támadása
Rémíti szörnyü fénnyel városim!
Légy Mercurom; köss szárnyat a bokádra,
És vissza ismét szállj, mint gondolat.
KING JOHN.
Nay, but make haste; the better foot before.
O, let me have no subject enemies
When adverse foreigners affright my towns
With dreadful pomp of stout invasion!
Be Mercury, set feathers to thy heels,
And fly like thought from them to me again.
RICHÁRD
Időnk lelke tanítson gyorsaságra.
BASTARD.
The spirit of the time shall teach me speed.
JÁNOS KIRÁLY
Lelkes, lovaghoz illő szó vala.
Richárd el.
Eredj utána, mert tán kelleni
Fog a lordok közt s köztem híradó:
Te légy az.
KING JOHN.
Spoke like a sprightful noble gentleman!
Exit BASTARD.
Go after him; for he perhaps shall need
Some messenger betwixt me and the peers;
And be thou he.
HÍRADÓ
Tiszta szívből, fejdelem.
El.
MESSENGER.
With all my heart, my liege.
Exit.
JÁNOS KIRÁLY
Anyám meghalt!
Hubert visszajő.
KING JOHN.
My mother dead!
Re-enter HUBERT.
HUBERT
Felség, az a hír, öt hold volt az éjjel:
Négy helyben álló, míg az ötödik
Csodás keringést tőn a négy körűl.
HUBERT.
My lord, they say five moons were seen to-night;
Four fixed, and the fifth did whirl about
The other four in wondrous motion.
JÁNOS KIRÁLY
Öt hold?
KING JOHN.
Five moons!
HUBERT
Vén emberek s banyák az utcán
Ebből veszélyes módra jóslanak.
Arthur halála közhír ajkukon,
S őt emlegetve, csóválják fejök.
Egymás fülébe súgnak; a beszélő
Megrántja csuklón a rá hallgatót,
Míg ez riadt mozdúlatot csinál,
Homlokredőzve int, s forog szeme.
Láttam kovácsot, így állt pőrölyével,
Miközben a vas üllőjén kihűlt,
Tátott ajakkal nyelni egy szabó,
Ujságait, ki hirtelen fonákul
Rántott papuccsal, a kezében olló
S mérték, beszélt tengernyi francia
Seregrül, amely Kentben talpon áll.
Egy másik vézna, mosdatlan müvész
Arthur halálát kezdve, vág szavába.
HUBERT.
Old men and beldams in the streets
Do prophesy upon it dangerously:
Young Arthur's death is common in their mouths:
And when they talk of him, they shake their heads,
And whisper one another in the ear;
And he that speaks doth gripe the hearer's wrist;
Whilst he that hears makes fearful action
With wrinkled brows, with nods, with rolling eyes.
I saw a smith stand with his hammer, thus,
The whilst his iron did on the anvil cool,
With open mouth swallowing a tailor's news;
Who, with his shears and measure in his hand,
Standing on slippers,—which his nimble haste
Had falsely thrust upon contrary feet,—
Told of a many thousand warlike French
That were embattailed and rank'd in Kent.
Another lean unwash'd artificer
Cuts off his tale, and talks of Arthur's death.
JÁNOS KIRÁLY
S te mért akarsz így elrémíteni?
Mit hányod ennyit az Arthur halálát?
Te gyilkolád meg; nékem volt okom
Holtát kivánni, nem neked, megölni.
KING JOHN.
Why seek'st thou to possess me with these fears?
Why urgest thou so oft young Arthur's death?
Thy hand hath murder'd him: I had a mighty cause
To wish him dead, but thou hadst none to kill him.
HUBERT
Nem volt, uram? hát nem te sürgetél?
HUBERT.
No had, my lord! why, did you not provoke me?
JÁNOS KIRÁLY
Fejdelmek átka szolga környezet,
Mely kész parancsul fogad egy szeszélyt
S az élet véres hajlokába tör;
Mely a hatalmas egy szemvillanását
Törvénynek érti, s tudja, mit jelent
Egy ránc e szörnyü felség homlokán,
Holott szeszély tán, inkább, mint parancs.
KING JOHN.
It is the curse of kings to be attended
By slaves that take their humours for a warrant
To break within the bloody house of life;
And, on the winking of authority,
To understand a law; to know the meaning
Of dangerous majesty, when perchance it frowns
More upon humour than advis'd respect.
HUBERT
Tettemre itt van írásod, pecséted.
HUBERT.
Here is your hand and seal for what I did.
JÁNOS KIRÁLY
Ó, majd ha menny s föld közt végszámadásra
Megyünk, ez írás, e pecsét leend.
A kárhozatra ellenünk tanú.
Hányszor nem indit a rossz eszközök
Látása rosszra! - Ha te nem vagy ott,
Természet által immár bélyeges,
Kivált, kijegyzett cinkos a gonoszra:
Eszembe se jut e gyilkos merény.
De észrevévén szörnyü arcodat,
Késznek találva, képesnek, mohónak
Véres gonoszra, főbejáró tettre:
Halkan elejtém, hogy haljon meg Arthur;
S te, csakhogy egy király kedvébe juss,
Nem vétkeléd, megölni egy királyfit.
KING JOHN.
O, when the last account 'twixt heaven and earth
Is to be made, then shall this hand and seal
Witness against us to damnation!
How oft the sight of means to do ill deeds
Make deeds ill done! Hadst not thou been by,
A fellow by the hand of nature mark'd,
Quoted and sign'd to do a deed of shame,
This murder had not come into my mind:
But, taking note of thy abhorr'd aspect,
Finding thee fit for bloody villainy,
Apt, liable to be employ'd in danger,
I faintly broke with thee of Arthur's death;
And thou, to be endeared to a king,
Made it no conscience to destroy a prince.
HUBERT
Uram -
HUBERT.
My lord,—
JÁNOS KIRÁLY
Ha csak fejet rázsz, elhallgatsz, midőn
Homályosan kimondám célomat,
Vagy kétkedőleg vetsz reám szemet,
Úgy, mintha nyíltabb szóra kérdenél:
Mélyen pirúlva megnémúlok és
Abbanhagynom, mivel félelmeid
Félelmeim fölgerjesztik vala.
De te megértéd puszta jelemet,
S viszont jel által ösztönzéd bünöm;
Igen, megállás nélkül ráleve
Bősz lelked, ádáz jobbod elkövetni
A tettet, amelyet kimondani
Mindkettőnk nyelve aljasnak talált.
Ki, színem elől! többé ne lássalak!
Fő-rendem elhagy; országommal, éppen
Kapumnál, idegen tábor dacol:
Mi több, e testi országban, eme
Vér- és lehellet-lakta tartomány
Határi közt is belharc, pártütés
Foly, lelkem és öcsém halála közt.
KING JOHN.
Hadst thou but shook thy head or made pause,
When I spake darkly what I purpos'd,
Or turn'd an eye of doubt upon my face,
As bid me tell my tale in express words,
Deep shame had struck me dumb, made me break off,
And those thy fears might have wrought fears in me:
But thou didst understand me by my signs,
And didst in signs again parley with sin;
Yea, without stop, didst let thy heart consent,
And consequently thy rude hand to act
The deed which both our tongues held vile to name.—
Out of my sight, and never see me more!
My nobles leave me; and my state is brav'd,
Even at my gates, with ranks of foreign powers;
Nay, in the body of the fleshly land,
This kingdom, this confine of blood and breath,
Hostility and civil tumult reigns
Between my conscience and my cousin's death.
HUBERT
Más ellenidre fegyverkezz: magad
S lelked között, ím, békét szerzek én.
Nem halt meg Arthur: e kéz, e tulajdon
Kezem, még szűz, ártatlan ekkorig,
Nem festi vérnek bíbor mocska ezt,
És e kebelbe még nem szállt soha
Bősz gerjedelmü gyilkos gondolat.
Fölséged a természetet gyalázá
Képemben, amely kívül durva bár,
Szebb lelket burkol, hogysem egy gyerek
Hóhéra lenne ily ártatlanul.
HUBERT.
Arm you against your other enemies,
I'll make a peace between your soul and you.
Young Arthur is alive: this hand of mine
Is yet a maiden and an innocent hand,
Not painted with the crimson spots of blood.
Within this bosom never enter'd yet
The dreadful motion of a murderous thought;
And you have slander'd nature in my form,—
Which, howsoever rude exteriorly,
Is yet the cover of a fairer mind
Than to be butcher of an innocent child.
JÁNOS KIRÁLY
Él Arthur? Ó, siess hát lordjaimhoz,
Öntsd lángoló dühökre hitedet,
Hajtsd vissza őket a hűségre hozzám.
Mit szenvedélyem arcodról beszélt,
Bocsásd meg: a düh vak volt bennem, és
A vérbe fordult szem rút képzete
Csúfabbnak tüntetett fel, mint valál.
Ó! ne felelj; csak hívd magánszobámba
A lordokat; menj, hogy hamar jöhess.
Lomhán sürgetlek: te jobban siess.
El.
KING JOHN.
Doth Arthur live? O, haste thee to the peers,
Throw this report on their incensed rage,
And make them tame to their obedience!
Forgive the comment that my passion made
Upon thy feature; for my rage was blind,
And foul imaginary eyes of blood
Presented thee more hideous than thou art.
O, answer not; but to my closet bring
The angry lords with all expedient haste:
I conjure thee but slowly; run more fast.
Exeunt.

3. szín[szerkesztés]

Ugyanott. A várkastély előtt.
Arthur, a falon.
SCENE 3. The same. Before the castle.
Enter ARTHUR, on the Walls.
ARTHUR
A fal magas; de már én csak leugrom. -
Jó föld, kegyelmezz, meg ne üss nagyon! -
Vagy ismer itt vagy senki; ha igen:
Ez a hajóinas-mez eltakar.
Félek, de már csak ráadom fejem.
Ha lent vagyok, s lábam ki nem törött,
Ezer kibúvóm lesz tovább inalni.
S mindegy, szökőben, vagy itt fogva halni.
Leugrik.
Ó! e kövekbe bátyám szíve van. -
Lelkem fogadd, Ég! testem Angolhon!
Meghal
Pembroke, Salisbury és Bigot jőnek.
ARTHUR.
The wall is high, and yet will I leap down:—
Good ground, be pitiful and hurt me not!—
There's few or none do know me: if they did,
This ship-boy's semblance hath disguis'd me quite.
I am afraid; and yet I'll venture it.
If I get down, and do not break my limbs,
I'll find a thousand shifts to get away:
As good to die and go, as die and stay.
Leaps down.
O me! my uncle's spirit is in these stones:—
Heaven take my soul, and England keep my bones!
Dies.
Enter PEMBROKE, SALISBURY, and BIGOT.
SALISBURY
Hozzá megyek Szent-Edmunds-Burybe,
Más menhelyünk nincs, s kapni kell, urak,
A zord idők e szép ajánlatán.
SALISBURY.
Lords, I will meet him at Saint Edmunds-Bury;
It is our safety, and we must embrace
This gentle offer of the perilous time.
PEMBROKE
Ki hozta a bíbornok levelét?
PEMBROKE.
Who brought that letter from the cardinal?
SALISBURY
Melun gróf, egy főrangu francia;
Titkos beszéde a dauphin baráti
Érzelmiről még több, mint e levél.
SALISBURY.
The Count Melun, a noble lord of France,
Whose private with me of the Dauphin's love
Is much more general than these lines import.
BIGOT
Menjünk elébe holnap reggelig.
BIGOT.
To-morrow morning let us meet him then.
SALISBURY
Azaz, hogy akkor indulunk; hiszen
Két hosszu nap kell, úgy érünk oda.
Richárd jő.
SALISBURY.
Or rather then set forward; for 'twill be
Two long days' journey, lords, or e'er we meet.
Enter the BASTARD.
RICHÁRD
Még egyszer jó napot, mogorva lordok,
Kéret magához tüstént a király.
BASTARD.
Once more to-day well met, distemper'd lords!
The king by me requests your presence straight.
SALISBURY
Minket lerázott a király magáról.
Mocskos palástját szűz becsűletünk
Nem bélli többé, s nem járunk tovább
A vérnyomon, mit minden lépte hágy.
Menj vissza, mondd: elszántuk életünket.
SALISBURY.
The King hath dispossess'd himself of us.
We will not line his thin bestained cloak
With our pure honours, nor attend the foot
That leaves the print of blood where'er it walks.
Return and tell him so: we know the worst.
RICHÁRD
Bármit koholtok, szép szó többre megy.
BASTARD.
Whate'er you think, good words, I think, were best.
SALISBURY
Sérvünk eszel most, nem illemszabály.
SALISBURY.
Our griefs, and not our manners, reason now.
RICHÁRD
De sérvetekben nincs sok ész; tehát
Ész volna, hogy tudnátok illemet.
BASTARD.
But there is little reason in your grief;
Therefore 'twere reason you had manners now.
PEMBROKE
Öcsém, öcsém! a bosszuságnak is
Megvan saját joga.
PEMBROKE.
Sir, sir, impatience hath his privilege.
RICHÁRD
Meg ám, való:
Urába tesz kárt, másba senkibe.
BASTARD.
'Tis true,—to hurt his master, no man else.
SALISBURY
Ez itt a börtön.
Meglátva Arthurt.
De ki fekszik itt?
SALISBURY.
This is the prison:—what is he lies here?
Seeing Arthur.
PEMBROKE
Halál, királyi szépségtől kevély!
Ó, hát a földnek nincs egy odva e
Bűnt eltakarni!
PEMBROKE.
O death, made proud with pure and princely beauty!
The earth had not a hole to hide this deed.
SALISBURY
A gyilkos, talán
Szörnyedve tettén, ím, itthagyja, hogy
Bosszút kiáltson.
SALISBURY.
Murder, as hating what himself hath done,
Doth lay it open to urge on revenge.
BIGOT
Vagy midőn a sírba
Kárhoztatá is e szép alakot,
Sajnálta sírba e királyi gyöngyöt.
BIGOT.
Or, when he doom'd this beauty to a grave,
Found it too precious-princely for a grave.
SALISBURY
No, hát te, Richárd, mit szólsz? Láttad-e
Mását? vagy olvastad, hallottad-e?
Képzelted-e, vagy most képzelheted
Hogy látva, látod? bírna képzeted,
E tárgy nekűl, ilyet teremteni?
Ez a fő csúcsa, leghegye, taréja,
Legisleg-teteje a címeres
Vérgyilkolásnak; a legvéresebb
Gyalázat, legvadabb és leggazabb
Embertelen csíny, mellyel hályogos
Szemű harag, vagy a meredtszemű düh
Szánó könnyet facsart ki valaha.
SALISBURY.
Sir Richard, what think you? Have you beheld,
Or have you read or heard, or could you think?
Or do you almost think, although you see,
That you do see? could thought, without this object,
Form such another? This is the very top,
The height, the crest, or crest unto the crest,
Of murder's arms: this is the bloodiest shame,
The wildest savagery, the vilest stroke,
That ever wall-ey'd wrath or staring rage
Presented to the tears of soft remorse.
PEMBROKE
Meg van bocsátva minden eddigi
Ölés ezáltal: mert ez oly egyetlen,
Páratlan ádáz, hogy megszenteli
Évszázadok még nem fogant bünét;
Halálos vérontás, ez iszonyú
Látványhoz mérve, puszta tréfa lesz.
PEMBROKE.
All murders past do stand excus'd in this;
And this, so sole and so unmatchable,
Shall give a holiness, a purity,
To the yet unbegotten sin of times;
And prove a deadly bloodshed but a jest,
Exampled by this heinous spectacle.
RICHÁRD
Átokra méltó, véres munka ez;
Istentelen kéz sujtoló müve,
Ha általában emberkéz müve.
BASTARD.
It is a damned and a bloody work;
The graceless action of a heavy hand,—
If that it be the work of any hand.
SALISBURY
Ha általában emberkéz müve? -
Sejtettük azt mi, hogy mi készül itt:
Hubert kezének aljas műve ez;
A csel, az ármány, a király esze.
Megtiltom e szív hűségét iránta,
Térdelve drága élted romjain,
És e lehelni szűnt fenség fölött
Szent fogadás tömjénét lehelem:
Ha földi kéjet meg nem ízlelek,
Gyönyör ragálya nem kap el soha,
Se kényelem-vágy, tétlen lustaság,
Míg e kezet dicsővé nem teszem
A bosszuállás tisztessége által.
SALISBURY.
If that it be the work of any hand?—
We had a kind of light what would ensue.
It is the shameful work of Hubert's hand;
The practice and the purpose of the king:—
From whose obedience I forbid my soul,
Kneeling before this ruin of sweet life,
And breathing to his breathless excellence
The incense of a vow, a holy vow,
Never to taste the pleasures of the world,
Never to be infected with delight,
Nor conversant with ease and idleness,
Till I have set a glory to this hand,
By giving it the worship of revenge.
PEMBROKE és BIGOT
Szavadra lelkünk híven esküszik.
Hubert jő.
PEMBROKE. and BIGOT.
Our souls religiously confirm thy words.
Enter HUBERT.
HUBERT
Uraim; kereslek, nagy-lélekszakadva.
Él Arthur: a király küld értetek.
HUBERT.
Lords, I am hot with haste in seeking you:
Arthur doth live; the king hath sent for you.
SALISBURY
Ó! vakmerő; hogy nem pirul halálra! -
Coki, gazember! elkotródj hamar.
SALISBURY.
O, he is bold, and blushes not at death:—
Avaunt, thou hateful villain, get thee gone!
HUBERT
Én nem vagyok gazember.
HUBERT.
I am no villain.
SALISBURY
kardot ránt.
Megraboljam
A törvény fáját?
SALISBURY.
Must I rob the law?
Drawing his sword.
RICHÁRD
Fegyvered ragyog:
Uram, dugd vissza.
BASTARD.
Your sword is bright, sir; put it up again.
SALISBURY
Nem, míg hüvelyűl
E gaz gyilkos bőrébe nem dugom.
SALISBURY.
Not till I sheathe it in a murderer's skin.
HUBERT
Vissza, Lord Salisbury! vissza, ha mondom:
Kardom csakoly éles, mint a tied.
Isten bizony! kár magad így feledni,
S kihívni vészes önvédelmemet,
Nehogy felejtsem rangod, érdemid,
Nagyságod, és csupán dühöd tekintsem.
HUBERT.
Stand back, Lord Salisbury,—stand back, I say;
By heaven, I think my sword's as sharp as yours:
I would not have you, lord, forget yourself,
Nor tempt the danger of my true defence;
Lest I, by marking of your rage, forget
Your worth, your greatness, and nobility.
BIGOT
Odább, szemétdomb! Még dacolni mersz
Egy főnemessel?
BIGOT.
Out, dunghill! dar'st thou brave a nobleman?
HUBERT
Én nem, a világért;
De védni ártatlanságom merem
Egy császár ellen is.
HUBERT.
Not for my life: but yet I dare defend
My innocent life against an emperor.
SALISBURY
Gyilkos vagy.
SALISBURY.
Thou art a murderer.
HUBERT
Azzá
Ne tégy! Még nem vagyok. Ki hamisat szól,
Nem mond valót, s ki azt nem mond, hazug.
HUBERT.
Do not prove me so;
Yet I am none: whose tongue soe'er speaks false,
Not truly speaks; who speaks not truly, lies.
PEMBROKE
Aprítsuk össze.
PEMBROKE.
Cut him to pieces.
RICHÁRD
Békesség, ha mondom.
BASTARD.
Keep the peace, I say.
SALISBURY
Odább, Faulconbridge, vagy megkeserűlöd.
SALISBURY.
Stand by, or I shall gall you, Falconbridge.
RICHÁRD
Meg ám az ördög, Salisbury. Ha rám
Csak rút szemet vetsz, egyet lépsz felém,
Vagy egy gyalázó szót ejtesz dühödben,
Tüstént leváglak. Dugd be kardodat,
Mert összeverlek úgy, nyársoddal együtt,
Hogy azt tudod, ördög ver, a pokolból.
BASTARD.
Thou wert better gall the devil, Salisbury:
If thou but frown on me, or stir thy foot,
Or teach thy hasty spleen to do me shame,
I'll strike thee dead. Put up thy sword betime:
Or I'll so maul you and your toasting-iron
That you shall think the devil is come from hell.
BIGOT
Mit akarsz te, híres Faulconbridge lovag?
Pártolni ezt a gyilkost, e gazembert?
BIGOT.
What wilt thou do, renowned Falconbridge?
Second a villain and a murderer?
HUBERT
Lord Bigot, én az egyik sem vagyok.
HUBERT.
Lord Bigot, I am none.
BIGOT
Ki ölte hát meg e kis herceget?
BIGOT.
Who kill'd this prince?
HUBERT
Én élve hagytam, egy órája sincs;
Tiszteltem őt, szerettem őt; s halálig
Fogom siratni kedves életét.
HUBERT.
'Tis not an hour since I left him well:
I honour'd him, I lov'd him, and will weep
My date of life out for his sweet life's loss.
SALISBURY
Hitelt ne adjon senki álkönyének!
Gazság sosincs ily folyadék nekűl;
S ez, régen űzve, úgy mutatja fel,
Mint szánalomnak ártatlan vizét,
El hát velem, ki vágópad mocsok-
Szagú körétől borzad lelkileg,
Mert engem itt bűn bűze fojtogat.
SALISBURY.
Trust not those cunning waters of his eyes,
For villainy is not without such rheum;
And he, long traded in it, makes it seem
Like rivers of remorse and innocency.
Away with me, all you whose souls abhor
Th' uncleanly savours of a slaughter-house;
For I am stifled with this smell of sin.
BIGOT
Siessünk a dauphinhoz, Burybe.
BIGOT.
Away toward Bury, to the Dauphin there!
PEMBROKE
Mondd a királynak: ott reánk akad.
Lordok el.
PEMBROKE.
There tell the king he may inquire us out.
Exeunt LORDS.
RICHÁRD
Itt jól foly a világ! Tudsz valamit
E szép dologban? Ó! az irgalom
Vég- és határtalan mezsgyéin is túl
El vagy kárhozva, ha te tetted e
Gaztettet, Hubert.
BASTARD.
Here's a good world!—Knew you of this fair work?
Beyond the infinite and boundless reach
Of mercy, if thou didst this deed of death,
Art thou damn'd, Hubert.
HUBERT
Hallgass ki, uram.
HUBERT.
Do but hear me, sir.
RICHÁRD
Ha! megmondjam, mi vagy?
Oly kárhozott vagy, mint a fekete -
Nem, semmi sincsen olyan fekete:
Sötétebb színre vagy kárhozva, mint
A Lucifer király; nincs ördöge
Pokolnak oly rút, aminő te léssz,
Ha e fiúnak gyilkosa te vagy.
BASTARD.
Ha! I'll tell thee what;
Thou'rt damn'd as black—nay, nothing is so black;
Thou art more deep damn'd than Prince Lucifer:
There is not yet so ugly a fiend of hell
As thou shalt be, if thou didst kill this child.
HUBERT
Egy lelkem, egy hitem -
HUBERT.
Upon my soul,—
RICHÁRD
Hacsak belé-
Egyeztél, a Júdás végére juss;
Kötél, ha kell, a leggyöngébb fonál,
Minőt hasából pók font valaha,
Bírjon meg; egy szál káka is gerendád
Legyen; s ha vízbe fojtanád magad,
Csak egy kanálba önts egy kis vizet,
Az, mint egész nagy tenger, oly elég
Lesz ily gazembert megfullasztani.
Felette súlyos a gyanúm reád.
BASTARD.
If thou didst but consent
To this most cruel act, do but despair;
And if thou want'st a cord, the smallest thread
That ever spider twisted from her womb
Will serve to strangle thee; a rush will be a beam
To hang thee on; or wouldst thou drown thyself,
Put but a little water in a spoon
And it shall be as all the ocean,
Enough to stifle such a villain up.
I do suspect thee very grievously.
HUBERT
Ha tett, helyeslés, vagy bár gondolat
Által bünös vagyok a drága élet
Elorzásában, mely e szép agyag
Lakója volt: ne légyen a pokolnak
Elég gyötrelme, engem kínzani.
Én jól hagyám.
HUBERT.
If I in act, consent, or sin of thought,
Be guilty of the stealing that sweet breath
Which was embounded in this beauteous clay,
Let hell want pains enough to torture me!
I left him well.
RICHÁRD
Menj, fogd öledbe, s vidd el.
Kábult vagyok, s út-vesztve bújdosom
E zord világ vészes tüskéi közt.
Mily könnyen elbirod nagy Angliát!
Mert e hazából élet, jog, igazság
E morzsa felség eltűntén, együtt
Felszálla mennybe; itt más nem maradt,
Csupán civódni, dúlni, tépni foggal
E büszke állam gazdátlan ügyét.
Most e királyság puszta koncain
Bősz háború dühös taréja berzeng
S a béke lágy szemébe kurrogat;
Külső hadak, benső békétlenek
Egy útba vágnak; s roppant zűrzavar
Les, mint a hollók egy esett baromra,
Egy kicsikart trónt, mely bukóban áll -
Boldog, kinek palástja és öve
Kibírja e vészt. - Vidd el a fiút,
Aztán siess utánam a királyhoz.
Markomban ezer a sürgős dolog;
S hazánkra, ím, az ég is agyarog.
Elmennek.
BASTARD.
Go, bear him in thine arms.—
I am amaz'd, methinks, and lose my way
Among the thorns and dangers of this world.—
How easy dost thou take all England up!
From forth this morsel of dead royalty,
The life, the right, and truth of all this realm
Is fled to heaven; and England now is left
To tug and scamble, and to part by the teeth
The unow'd interest of proud-swelling state.
Now for the bare-pick'd bone of majesty
Doth dogged war bristle his angry crest,
And snarleth in the gentle eyes of peace:
Now powers from home and discontents at home
Meet in one line; and vast confusion waits,
As doth a raven on a sick-fallen beast,
The imminent decay of wrested pomp.
Now happy he whose cloak and cincture can
Hold out this tempest.—Bear away that child,
And follow me with speed: I'll to the king;
A thousand businesses are brief in hand,
And heaven itself doth frown upon the land.
Exeunt.

Ötödik felvonás[szerkesztés]

1. szín[szerkesztés]

Ugyanott. Terem a palotában.
János király, Pandolf, kezében a korona, és kísérők jőnek.
SCENE 1. Northampton. A Room in the Palace.
Enter KING JOHN, PANDULPH with the crown, and Attendants.
JÁNOS KIRÁLY
És így kezedbe átszolgáltatám
Dicsőségem körét.
KING JOHN.
Thus have I yielded up into your hand
The circle of my glory.
PANDOLF
a koronát Jánosnak nyújtva.
Fogadd e kézből
Viszont: a pápa nyújtja általam,
Legfőbb hatalmu, nagy hűbér-urad.
PANDULPH.
Give KING JOHN the crown.
Take again
From this my hand, as holding of the pope,
Your sovereign greatness and authority.
JÁNOS KIRÁLY
De tartsd meg szent szavad: siess a fransz
Elé, s az őszentsége rád ruházta
Egész erőddel álld el útjokat,
Amíg fölöttünk a ház is nem ég.
Ím pártot ütnek zúgó lordjaink,
Népünk a jobbágy tiszttel pörbe száll,
Esküdve frígyet, lelki hódolást
Külföldi vérnek, jövevény királynak.
E felzavart kedélyek árvizét
Csupán terajtad áll mérsékleni.
Ne késs tehát: oly beteg a jelen,
Hogy rögtön adni kell gyógyszert, különben
Gyógyíthatatlan a felforgatás.
KING JOHN.
Now keep your holy word: go meet the French;
And from his holiness use all your power
To stop their marches 'fore we are inflam'd.
Our discontented counties do revolt;
Our people quarrel with obedience;
Swearing allegiance and the love of soul
To stranger blood, to foreign royalty.
This inundation of mistemper'd humour
Rests by you only to be qualified.
Then pause not; for the present time's so sick
That present medicine must be ministr'd
Or overthrow incurable ensues.
PANDOLF
Lehelletemből támadt e vihar,
Midőn a pápa ellen fortyanál.
De most, hogy visszatértél megjuházva,
E harci szélvészt elcsitítja nyelvem,
S bősz Angliádban jó időt csinál.
Ma Áldozó nap van, jól megjegyezd,
Ma tétetem le a fransz fegyverét.
El.
PANDULPH.
It was my breath that blew this tempest up,
Upon your stubborn usage of the pope:
But since you are a gentle convertite,
My tongue shall hush again this storm of war
And make fair weather in your blustering land.
On this Ascension-day, remember well,
Upon your oath of service to the pope,
Go I to make the French lay down their arms.
Exit.
JÁNOS KIRÁLY
Ma Áldozó van? Nem azt jósolák,
Hogy Áldozókor, délben, leteszem
Koronámat? Éppen az történt velem.
Azt gondolám: erőszak készt reá,
De, hála Isten, csak önkint tevém.
Richárd jő.
KING JOHN.
Is this Ascension-day? Did not the prophet
Say that before Ascension-day at noon
My crown I should give off? Even so I have:
I did suppose it should be on constraint;
But, heaven be thank'd, it is but voluntary.
Enter the BASTARD.
RICHÁRD
Hódolt egész Kent; csak Dover dacol még:
London baráti sergül fogadá
Hadastul a dauphint. A főurak,
Szavadra mit se hajtva, ellenidhez
Kínálni mentek szolgálatjokat;
S vad zűrzavar száguldoz fel s alá
Kétes barátid kisded száma közt.
BASTARD.
All Kent hath yielded; nothing there holds out
But Dover Castle: London hath receiv'd,
Like a kind host, the Dauphin and his powers:
Your nobles will not hear you, but are gone
To offer service to your enemy;
And wild amazement hurries up and down
The little number of your doubtful friends.
JÁNOS KIRÁLY
Akkor se tértek vissza lordjaim,
Midőn hallák, hogy a kis Arthur él?
KING JOHN.
Would not my lords return to me again
After they heard young Arthur was alive?
RICHÁRD
Holtan találták, s az utcára vetve -
Mint egy üres tok, melyből élete
Kincsét gonosz kéz elrabolta már.
BASTARD.
They found him dead, and cast into the streets;
An empty casket, where the jewel of life
By some damn'd hand was robb'd and ta'en away.
JÁNOS KIRÁLY
Hisz a gaz Hubert azt mondá, hogy él.
KING JOHN.
That villain Hubert told me he did live.
RICHÁRD
Élt, Istenemre! ő úgy tudta még.
De mért alélsz el? mért vagy ily borús?
Légy tettre is nagy, mint valál akarni;
Ne lásson a világ, hogy félelem,
Sötét bizatlanság kormányoz a
Király szemében egy mozdúlatot.
Légy, mint korunk, izgalmas; tűz a tűzben;
Ijessz ijesztőt; nézz farkasszemet
A kérkedő iszonnyal; így a jobbágy
Fejdelme nagy-voltáról varr himet,
Példádra nagy lesz, és felöltözi
Az eltökélés bátor szellemét.
Előre! tündökölj, mint egy Hadisten,
Ha tetszelegni vágy a harcmezőn,
Mutass bizalmat, dicsvágyó merényt.
Vagy odvában verjük föl az oroszlánt?
Onnan riasszák nagy-remegve ki?
Ó, ezt ne halljam. Fuss, csatázz, elébe
A borzalomnak, míg ajtódba nincs,
S birkozd le útján, míg idébb nem ér.
BASTARD.
So, on my soul, he did, for aught he knew.
But wherefore do you droop? why look you sad?
Be great in act, as you have been in thought;
Let not the world see fear and sad distrust
Govern the motion of a kingly eye:
Be stirring as the time; be fire with fire;
Threaten the threatener, and outface the brow
Of bragging horror: so shall inferior eyes,
That borrow their behaviours from the great,
Grow great by your example, and put on
The dauntless spirit of resolution.
Away, and glister like the god of war
When he intendeth to become the field:
Show boldness and aspiring confidence.
What, shall they seek the lion in his den,
And fright him there? and make him tremble there?
O, let it not be said!—Forage, and run
To meet displeasure farther from the doors,
And grapple with him ere he come so nigh.
JÁNOS KIRÁLY
Imént volt itt a pápa követe,
Szerencsésen kibékültem vele;
Szavát is adta, hogy elküldeti
Lajossal a hadát.
KING JOHN.
The legate of the pope hath been with me,
And I have made a happy peace with him;
And he hath promis'd to dismiss the powers
Led by the Dauphin.
RICHÁRD
Ó, dicstelen frigy!
Hát, míg van egy rög a lábunk alatt,
Mi alkudozni, béke-szónokot,
Irott hízelgést, és fegyverszünet-
Koldulni küldjünk, foglaló sereghez?
Egy símaállú fickó, egy puha
Selyempiperkőc mutasson fügét?
Hízlalja dölyfét e harcos mezőkön?
Lengesse csúfos, tétlen zászlait
Egünkre, és ne leljen akadályt? -
Fegyverre, fölség! A bíbornok úr
Talán nem is tud békét szerzeni,
Vagy ha tud is, ne mondják legalább,
Hogy ellenálló szándékunk se volt.
BASTARD.
O inglorious league!
Shall we, upon the footing of our land,
Send fair-play orders, and make compromise,
Insinuation, parley, and base truce,
To arms invasive? shall a beardless boy,
A cocker'd silken wanton, brave our fields,
And flesh his spirit in a warlike soil,
Mocking the air with colours idly spread,
And find no check? Let us, my liege, to arms;
Perchance the cardinal cannot make your peace;
Or, if he do, let it at least be said
They saw we had a purpose of defence.
JÁNOS KIRÁLY
Te légy parancsnok e nehéz időben.
KING JOHN.
Have thou the ordering of this present time.
RICHÁRD
Előre hát: bízvást indulhatunk:
Különb sereggel is bír még hadunk.
Elmennek.
BASTARD.
Away, then, with good courage! yet, I know
Our party may well meet a prouder foe.
Exeunt.

2. szín[szerkesztés]

Térség Szent-Edmunds-Bury mellett.
Lajos, Salisbury, Melun, Pembroke, Bigot és katonák fegyveresen jőnek.
SCENE 2. Near Saint Edmunds-bury. The French Camp.
Enter, in arms, LOUIS, SALISBURY, MELUN, PEMBROKE, BIGOT, and soldiers.
LAJOS
Irasd le, gróf Melun, e pontokat,
S hogy ne feledjük, őrizd gondosan.
Add ez uraknak az eredetit,
Hogy áttekintvén ez írásba tett
Szép egyességet, tudhassák, mi is
Miért vevők fel az úrvacsorát;
S tartsuk meg épen, sértetlen, hitünket.
LOUIS.
My Lord Melun, let this be copied out
And keep it safe for our remembrance:
Return the precedent to these lords again;
That, having our fair order written down,
Both they and we, perusing o'er these notes,
May know wherefore we took the sacrament,
And keep our faiths firm and inviolable.
SALISBURY
Megszegve, részünkről, nem lesz soha.
De jó dauphin, bár önkint esküvénk
Buzgó, baráti, nem-sürgölt hitet
Ügyed javára; hidd meg, fejdelem,
Én nem örűlök, hogy sebzett korunkra
Rút pártütésnek balzsamírja kell,
S rögzött fenéjét egy sebnek csupán
Az orvosolja, hogy többet nyitunk.
Ó! fáj az én lelkem, hogy e vasat
Özvegy-csinálni kell kirántanom,
És ott pedig, haj! hol becsűletem
Mentőnek hívja s védelemre föl
A Salisbury nevet. De oly nagy az
Idő fekélye, hogy jogunk csupán
A jogtalanság s romboló zavar
Kezével, ha lehet gyógyítanunk. -
Szegény barátim! hát nem sajnos az, hogy
Mi, e szigetnek édes magzati,
Megérni egy ily gyász órát születtünk,
Hogy drága keblét idegen zenére
Tapodva, töltsük elleni sorát?
Hogy távol ország főbbjei körében
(Haj! félremenve, sírnom kell ezen
A ránk erőtetett gyalázaton),
Szokatlan zászlaját kövessük itt?
Hah! éppen itt? - Ó, nemzet, vajha te
Mozdulni bírnál! vajha ölelő
Karjára véve Neptun, kiragadna
Öntudatodból s egy pogány vidékhez
Csatolna, hol bősz vérit e keresztény
Két had szövetség medrében folyatná,
S nem ontaná ily szomszéditlanúl!
SALISBURY.
Upon our sides it never shall be broken.
And, noble Dauphin, albeit we swear
A voluntary zeal and an unurg'd faith
To your proceedings; yet, believe me, prince,
I am not glad that such a sore of time
Should seek a plaster by contemn'd revolt,
And heal the inveterate canker of one wound
By making many. O, it grieves my soul
That I must draw this metal from my side
To be a widow-maker! O, and there
Where honourable rescue and defence
Cries out upon the name of Salisbury!
But such is the infection of the time,
That, for the health and physic of our right,
We cannot deal but with the very hand
Of stern injustice and confused wrong.—
And is't not pity, O my grieved friends!
That we, the sons and children of this isle,
Were born to see so sad an hour as this;
Wherein we step after a stranger-march
Upon her gentle bosom, and fill up
Her enemies' ranks—I must withdraw and weep
Upon the spot of this enforc'd cause—
To grace the gentry of a land remote,
And follow unacquainted colours here?
What, here?—O nation, that thou couldst remove!
That Neptune's arms, who clippeth thee about,
Would bear thee from the knowledge of thyself,
And grapple thee unto a pagan shore,
Where these two Christian armies might combine
The blood of malice in a vein of league,
And not to spend it so unneighbourly!
LAJOS
Nemes természet látszik e szavakból;
Kebledben a küzdő indúlatok
Nemes valódat földrengésbe hozzák.
Ó, mily magasztos harcot víhatál te
A kénytelenség s jobbágy-eskü közt!
Hadd törlöm el e tisztes harmatot,
Mely mint ezüst csepp gördül arcodon.
Olvadt szivem már női könnyeken,
Bár ez csak olyan rendes áradat;
De férfi könnyek ily ömletegén
Lélekviharnak egy ily záporán
Bámul szemem, s jobban megdöbbenek,
Mint ha az ég boltját telesteli
Rajzolva látnám égő meteorral.
Emeld fel arcod, híres Salisbury,
S nagyszívüséggel űzd szét e vihart;
Hagyd ezt a nedvet oly kisded-szemeknek,
Kik sose látták még dühében az
Órjás világot, a szerencse sem
Játszott velök máshol, mint lakomán,
Hol pezsdül a vér, kedv és tréfaszó.
Jer, jer. Csakoly ledughat’d még kezed
A dús szerencse tarsolyába, mint
Lajos maga - s ti szintén, jó urak,
Kiknek erőmhöz fonva idegi.
Pandolf jő kísérettel.
Úgy látszik, éppen angyal szólt belőlem:
Itt jő a pápa szent követje, hogy
Az égi teljhatalmat ránk ruházza,
És tetteinkre szent lehellete
A jog nevét.
LOUIS.
A noble temper dost thou show in this;
And great affections wrestling in thy bosom
Doth make an earthquake of nobility.
O, what a noble combat hast thou fought
Between compulsion and a brave respect!
Let me wipe off this honourable dew
That silverly doth progress on thy cheeks:
My heart hath melted at a lady's tears,
Being an ordinary inundation;
But this effusion of such manly drops,
This shower, blown up by tempest of the soul,
Startles mine eyes and makes me more amaz'd
Than had I seen the vaulty top of heaven
Figur'd quite o'er with burning meteors.
Lift up thy brow, renowned Salisbury,
And with a great heart heave away this storm:
Commend these waters to those baby eyes
That never saw the giant world enrag'd,
Nor met with fortune other than at feasts,
Full of warm blood, of mirth, of gossiping.
Come, come; for thou shalt thrust thy hand as deep
Into the purse of rich prosperity
As Louis himself:—so, nobles, shall you all,
That knit your sinews to the strength of mine.—
And even there, methinks, an angel spake:
Look, where the holy legate comes apace,
To give us warrant from the hand of heaven
And on our actions set the name of right
With holy breath.
Enter PANDULPH, attended.
PANDOLF
Légy üdvöz, nagy királyfi!
Ujságom ez: János király kibékült
Rómával, s lelke, mely úgy kitevé
Magát az egyház, szentszék, s az örök
Főváros ellen, már magábaszállt.
Most hát csavard fel rémes zászlaid,
Simítsd meg a bősz harc vad szellemét,
Hogy, mint oroszlán, mely kézhez tanult,
Szépen a béke lábához feküdjék,
S ártalmas volta csak látszó legyen.
PANDULPH.
Hail, noble prince of France!
The next is this,—King John hath reconcil'd
Himself to Rome; his spirit is come in,
That so stood out against the holy church,
The great metropolis and see of Rome:
Therefore thy threatening colours now wind up,
And tame the savage spirit of wild war,
That, like a lion foster'd up at hand,
It may lie gently at the foot of peace
And be no further harmful than in show.
LAJOS
Kegyelmes úr, bocsánat! nem teszem.
Többnek születtem, mint hogy mást uralva
Parancsolásban második legyek,
S használható jobbágya, eszköze
Bármely hatalmas trónnak a világon.
Te fújtad lángra a harc holt szenét
E sújtott ország és magam között
S tápláltad új anyaggal a tüzet;
Most már nagyobb az, mint kioltaná
A gyenge szellő, melytől lángra gyúlt.
Te tetted jogom arcát ismerőssé,
Fejtéd ki e honhoz igényemet,
Kötéd szivemre e hadjáratot:
És most azzal jössz, hogy János kibékült
Rómával? Eh! békéjök mit nekem?
Én, nászi ágyam tisztes jogcimén,
Enyémnek tartom Arthur örökét,
És most, midőn meg van hódítva félig,
Most hagyjam itt, mert hát János kibékült
Rómával? Róma rabja vagyok én?
Adott-e Róma egy fillért, egy embert,
Vagy, támogatni, bármely hadiszert?
Nem én viseltem minden terheit,
Nem én s a tőlem függők izzadunk
Ez ügyben, és tartjuk ki e hadat?
Nem azt kiálták e sziget lakói,
Hogy partjaikra szálltam: Vive le roy?
Nincs-é kezemben a kártyák java
Elnyerni könnyen ez egy koronát?
Most adjam át a biztos nyereményt?
Nem, úgy segéljen! azt ne várja senki.
LOUIS.
Your grace shall pardon me, I will not back:
I am too high-born to be propertied,
To be a secondary at control,
Or useful serving-man and instrument
To any sovereign state throughout the world.
Your breath first kindled the dead coal of wars
Between this chastis'd kingdom and myself,
And brought in matter that should feed this fire;
And now 'tis far too huge to be blown out
With that same weak wind which enkindled it.
You taught me how to know the face of right,
Acquainted me with interest to this land,
Yea, thrust this enterprise into my heart;
And come ye now to tell me John hath made
His peace with Rome? What is that peace to me?
I, by the honour of my marriage-bed,
After young Arthur, claim this land for mine;
And, now it is half-conquer'd, must I back
Because that John hath made his peace with Rome?
Am I Rome's slave? What penny hath Rome borne,
What men provided, what munition sent,
To underprop this action? Is't not I
That undergo this charge? Who else but I,
And such as to my claim are liable,
Sweat in this business and maintain this war?
Have I not heard these islanders shout out,
'Vive le roi!' as I have bank'd their towns?
Have I not here the best cards for the game,
To will this easy match, play'd for a crown?
And shall I now give o'er the yielded set?
No, no, on my soul, it never shall be said.
PANDOLF
Csak külsejét tekinted a dolognak.
PANDULPH.
You look but on the outside of this work.
LAJOS
Eh! külső, benső: vissza nem megyek,
Míg oly süket nem koronázza célom,
Minő biztatta dús reményimet,
Mielőtt e hősi dandárt fölszedém
S kiválogattam e tűz lelkeket,
Hogy szemmel a győzelmet is leverjék
S víják ki a hírt épen a halál
Veszélyi közzől és torkábul is.
Harsonaszó.
De mely vidám kürt riadása hív?
Richárd jő, kísérettel.
LOUIS.
Outside or inside, I will not return
Till my attempt so much be glorified
As to my ample hope was promised
Before I drew this gallant head of war,
And cull'd these fiery spirits from the world,
To outlook conquest, and to will renown
Even in the jaws of danger and of death.—
Trumpet sounds.
What lusty trumpet thus doth summon us?
Enter the BASTARD, attended.
RICHÁRD
Kérek kihallgatást, nemzetközi
Illem szerint: szót szólni küldtenek. -
Bíbornok úr, azt jöttem kérdeni:
Mit végeztél már a király ügyében?
És válaszodból majd tudom tovább
Szavam irányát s megszabott körét.
BASTARD.
According to the fair play of the world,
Let me have audience; I am sent to speak:—
My holy lord of Milan, from the king
I come, to learn how you have dealt for him;
And, as you answer, I do know the scope
And warrant limited unto my tongue.
PANDOLF
Bizony fölötte makacs a dauphin,
Kérelmeimre nem hajt, s kereken
Kimondá: ő kardját le nem teszi.
PANDULPH.
The Dauphin is too wilful-opposite,
And will not temporize with my entreaties;
He flatly says he'll not lay down his arms.
RICHÁRD
No, aki vért lehellő dühe van!
Az ifju jót mond. - Halljuk hát az ángol
Királyt: belőlem őfelsége szól.
Ő készen áll: azt bölcsen is teszi;
E majmoló, e csintalan berontás,
E vértes álca, e pajkos bohózat,
Csupaszszájú merény, gyermekhadak,
Mind csak nevetség a király előtt,
S ő készen áll, hogy vesszővel kiverje
E törpe tábort, e babszem hadat
Országa legszélső határain.
Ama kéz, mely elég erős vala
Korbácsot adni ajtótok előtt,
Mely, azt okozta, hogy árkot-sövényt
Ugorva, kútfenékre, mint vödör,
Merüljetek le, ól-, padlásokon
Szalmába, vagy mint zár alatti zálog,
Szekrénybe és ládába bújjatok,
Disznó vacokban henteregjetek,
Édes menekvést pince, börtön alján
Keressetek; hogy rázzon a hideg,
Ha egyet károg önnön nemzeti
Varjútok, vélve angol katona:
E diadalmas kéz itt lenne gyöngébb,
Mely a szobában, otthon, megrakott?
Nem! a vitéz király fegyverben áll,
Lebegve mint sas a fészek fölött,
Készen lecsapni, ha baj közelít. -
S ti háládatlan, ti korcs lázadók,
Ti szörnyü Nérók, kik föltépitek
Szülőanyátok, e hon kebelét,
Piruljatok: tulajdon nőitek,
S halvány leányitok, mint amazon-had,
Dobszóra lejtnek, a gyüszűiket
Lovagkesztyűvel, tűiket gerellyel
Cserélik, és lágy, szende szívöket
A büszke harcok véres hajlamával.
BASTARD.
By all the blood that ever fury breath'd,
The youth says well.—Now hear our English king;
For thus his royalty doth speak in me.
He is prepar'd; and reason too he should:
This apish and unmannerly approach,
This harness'd masque and unadvised revel
This unhair'd sauciness and boyish troops,
The king doth smile at; and is well prepar'd
To whip this dwarfish war, these pigmy arms,
From out the circle of his territories.
That hand which had the strength, even at your door,
To cudgel you, and make you take the hatch;
To dive, like buckets, in concealed wells;
To crouch in litter of your stable planks;
To lie, like pawns, lock'd up in chests and trunks;
To hug with swine; to seek sweet safety out
In vaults and prisons; and to thrill and shake
Even at the crying of your nation's crow,
Thinking this voice an armed Englishman;—
Shall that victorious hand be feebled here
That in your chambers gave you chastisement?
No: know the gallant monarch is in arms
And like an eagle o'er his aery towers
To souse annoyance that comes near his nest.—
And you degenerate, you ingrate revolts,
You bloody Neroes, ripping up the womb
Of your dear mother England, blush for shame;
For your own ladies and pale-visag'd maids,
Like Amazons, come tripping after drums,—
Their thimbles into armed gauntlets chang'd,
Their needles to lances, and their gentle hearts
To fierce and bloody inclination.
LAJOS
Elég a nagy-szó: fordulj vissza békén.
Megengedem, letorkolsz. Jó utat;
Nincs vesztegetni szánt, olcsó időnk
Ily kérkedővel.
LOUIS.
There end thy brave, and turn thy face in peace;
We grant thou canst outscold us: fare thee well;
We hold our time too precious to be spent
With such a brabbler.
PANDOLF
Én hadd szólok egyet.
PANDULPH.
Give me leave to speak.
RICHÁRD
Nem, én beszélek.
BASTARD.
No, I will speak.
LAJOS
Itt egyik se fog.
Pörögjön a dob! s hadd pöröljön a
Harc nyelve: mi jogon s miért vagyunk itt.
LOUIS.
We will attend to neither.—
Strike up the drums; and let the tongue of war,
Plead for our interest and our being here.
RICHÁRD
Elbődül a dob, ha verik: ti is,
Ha majd verünk mi. Ám riadjon a
Visszhang dobod zajárul: itt közel
Szintén van egy dob, felszorítva jól,
Mely visszaperdül s éppoly hangosan.
Veress te másat: más ropog legott
Az ég fülébe, s éppoly hangosan
Gunyolja a mennydörgést; mert közel
Van János, a hős (nem bizván ügyét
Ez ingatag követre, kit szeszélyből
Használt fel inkább, hogysem rászorult),
És homlokán ül egy csontváz-halál,
Melynek torozni lesz ma hívatása
A franciák hulláin, ezrivel.
BASTARD.
Indeed, your drums, being beaten, will cry out;
And so shall you, being beaten: do but start
And echo with the clamour of thy drum,
And even at hand a drum is ready brac'd
That shall reverberate all as loud as thine:
Sound but another, and another shall,
As loud as thine, rattle the welkin's ear,
And mock the deep-mouth'd thunder: for at hand,—
Not trusting to this halting legate here,
Whom he hath us'd rather for sport than need,—
Is warlike John; and in his forehead sits
A bare-ribb'd death, whose office is this day
To feast upon whole thousands of the French.
LAJOS
Verd rá, dobos! Hadd lám, hol e veszély.
LOUIS.
Strike up our drums, to find this danger out.
RICHÁRD
Meglátod mindjárt, jó dauphin, ne félj.
Mind el.
BASTARD.
And thou shalt find it, Dauphin, do not doubt.
Exeunt.

3. szín[szerkesztés]

Ugyanott. Csatatér.
Riadó. János király és Hubert jőnek.
SCENE 3. The same. The Field of Battle.
Alarums. Enter KING JOHN and HUBERT.
JÁNOS KIRÁLY
Hogy folyt nekünk a nap? Ó! monddsza, Hubert.
KING JOHN.
How goes the day with us? O, tell me, Hubert.
HUBERT
Félek, rosszul. Hogy van, felséges úr?
HUBERT.
Badly, I fear. How fares your majesty?
JÁNOS KIRÁLY
Ez a láz, mely rég háborgat, egészen
Rám nehezült. Ó! nagybeteg vagyok.
Híradó jön.
KING JOHN.
This fever that hath troubled me so long
Lies heavy on me;—O, my heart is sick!
Enter a MESSENGER.
HÍRADÓ
Uram, Faulconbridge, daliás öcséd,
Távozni kéret a harc színhelyéről,
S üzenje meg felséged, merre tart.
MESSENGER.
My lord, your valiant kinsman, Falconbridge,
Desires your majesty to leave the field
And send him word by me which way you go.
JÁNOS KIRÁLY
Swinsteadbe, mondjad: a zárdába ottan.
KING JOHN.
Tell him, toward Swinstead, to the abbey there.
HÍRADÓ
Bízzál, királyom, mert a nagy segélyhad,
Melyet várt a dauphin, tegnapelőtt
Hajóit törte Goodwin zátonyán.
Richárd ez új hírt éppen most vevé.
Csüggedve harcol és hátrál a fransz.
MESSENGER.
Be of good comfort; for the great supply
That was expected by the Dauphin here
Are wreck'd three nights ago on Goodwin Sands.
This news was brought to Richard but even now:
The French fight coldly, and retire themselves.
JÁNOS KIRÁLY
Ó, jaj! e zsarnok láz eléget, és
Nem hágy örülni e jó híreken.
Jerünk Swinstead felé; kólyámba, rögtön!
Nagy gyengeség jött rám, alélt vagyok.
Mind el.
KING JOHN.
Ay me! this tyrant fever burns me up
And will not let me welcome this good news.—
Set on toward Swinstead: to my litter straight;
Weakness possesseth me, and I am faint.
Exeunt.

4. szín[szerkesztés]

Ugyanott. A csatatér más része.
Salisbury, Pembroke, Bigot és mások jőnek.
SCENE 4. The same. Another part of the same.
Enter SALISBURY, PEMBROKE, and others.
SALISBURY
Nem gondolám, hogy a királynak ennyi
Barátja van még.
SALISBURY.
I did not think the king so stor'd with friends.
PEMBROKE
Rajta hát megint,
A franciába lelket önteni!
Ha ő ebül jár, úgy járunk mi is.
PEMBROKE.
Up once again; put spirit in the French;
If they miscarry, we miscarry too.
SALISBURY
Az a kurafi ördög, Faulconbridge,
Körömszakadtig helyt áll, egymaga.
SALISBURY.
That misbegotten devil, Falconbridge,
In spite of spite, alone upholds the day.
PEMBROKE
János király, azt mondják, betegen
Hagyá el a tért.
Melun, sebesülten, katonáktól vezetve jő.
PEMBROKE.
They say King John, sore sick, hath left the field.
Enter MELUN wounded, and led by Soldiers.
MELUN
Vezess az ángol pártütőkhöz itt.
MELUN.
Lead me to the revolts of England here.
SALISBURY
Míg volt szerencsénk, más volt a nevünk.
SALISBURY.
When we were happy we had other names.
PEMBROKE
Hisz ez Melun gróf.
PEMBROKE.
It is the Count Melun.
SALISBURY
Sebje van, halálos.
SALISBURY.
Wounded to death.
MELUN
Eladtak, angol lordok! fussatok;
Fejtsétek föl goromba szálait
A pártütésnek s menjetek haza
Az eldobott hűséget üdvözölni.
Keressétek fel, és boruljatok
János király lábához: mert ha győz
Ma a dauphin, el van tökélve, azzal
Díjazni annyi fáradságtokat,
Hogy lenyakaztat. Erre tőn hitet,
Én szinte, és több mások is velem,
Oltár előtt Szent-Edmunds-Buryben:
Azon oltárnál, hol nektek baráti
Örök hűséget, frígyet esküvénk.
MELUN.
Fly, noble English, you are bought and sold;
Unthread the rude eye of rebellion,
And welcome home again discarded faith.
Seek out King John, and fall before his feet;
For if the French be lords of this loud day,
He means to recompense the pains you take
By cutting off your heads: thus hath he sworn,
And I with him, and many more with me,
Upon the altar at Saint Edmunds-bury;
Even on that altar where we swore to you
Dear amity and everlasting love.
SALISBURY
Lehetne? és való lehetne ez?
SALISBURY.
May this be possible? may this be true?
MELUN
Nincs-é előttem a szörnyű halál?
Nem egy parányi van már életemből,
Mely vérben elfoly, mint viasz-alak
Idomtalanná olvad tűz előtt?
Miért akarnék csalni, a világon,
Ki már csalásban mit sem nyerhetek?
Miért hazudnám, tudva igazán:
Hogy itt halál vár, ott élet s igazság?
Ismételem: ha e nap Lajosé
S ti újra láttok egy kelő napot:
Úgy ő hamishitű; de már ez éjjel,
Melynek ragályos, barna gőzei
Ott füstölögnek a vén s fáradott nap
Égő taréján, már ez éjszaka
Végsőt lehelltek ti mindannyian,
Így a szegődött árulás diját
Árúló nyakszegéssel adva meg,
Ha győz, segélytek által, a dauphin.
Köszöntsetek majd egy Hubert nevűt
János királynál: a hozzá való
Barátság (és hogy ángol volt ösöm)
Furdalta lelkem, hogy kivalljam ezt.
Miért cserébe, kérlek, vígyetek
El innen, a harc tomboló zajából,
Hogy hátralévő gondolatimat
Békében elgondolhassam, s kegyes
Elmélkedésben, szent fohász között
Vehesse lelkem a testtől bucsúját.
MELUN.
Have I not hideous death within my view,
Retaining but a quantity of life,
Which bleeds away even as a form of wax
Resolveth from his figure 'gainst the fire?
What in the world should make me now deceive,
Since I must lose the use of all deceit?
Why should I then be false, since it is true
That I must die here, and live hence by truth?
I say again, if Louis do will the day,
He is forsworn if e'er those eyes of yours
Behold another day break in the east:
But even this night,—whose black contagious breath
Already smokes about the burning crest
Of the old, feeble, and day-wearied sun,—
Even this ill night, your breathing shall expire;
Paying the fine of rated treachery
Even with a treacherous fine of all your lives,
If Louis by your assistance win the day.
Commend me to one Hubert, with your king;
The love of him,—and this respect besides,
For that my grandsire was an Englishman,—
Awakes my conscience to confess all this.
In lieu whereof, I pray you, bear me hence
From forth the noise and rumour of the field,
Where I may think the remnant of my thoughts
In peace, and part this body and my soul
With contemplation and devout desires.
SALISBURY
Hiszünk szavadnak. - S vesszek el, ha e
Szép alkalomnak arca és alakja
Kedvemre nincs, mely által a szökésnek
Visszatapodjuk átkos ösvenyét;
S mint a dagály, ha megtér, meglohad,
Elhagyva árt és rendetlen folyást,
A túlcsapott part közzé megvonúlunk
És folydogálunk engedelmesen
Az óceánba: János nagy királyhoz. -
Jer, elsegítlek innét karomon,
Mert a halálos szörnyü kínokat
Látom szemedben. - El, barátaim!
Szöknünk kell újra; de kedves dolog
Az újítás, ha célja régi jog.
Melunt vive, mind el.
SALISBURY.
We do believe thee:—and beshrew my soul
But I do love the favour and the form
Of this most fair occasion, by the which
We will untread the steps of damned flight;
And like a bated and retired flood,
Leaving our rankness and irregular course,
Stoop low within those bounds we have o'erlook'd,
And calmly run on in obedience
Even to our ocean, to our great King John.—
My arm shall give thee help to bear thee hence;
For I do see the cruel pangs of death
Right in thine eye.—Away, my friends! New flight,
And happy newness, that intends old right.
Exeunt, leading off MELUN.

5. szín[szerkesztés]

Ugyanott. A. francia tábor.
Lajos és táborkara jőnek.
SCENE 5. The same. The French camp.
Enter LEWIS and his train.
LAJOS
Átallt lemenni mintegy a nap is,
Megálla s elpirítá nyúgatot,
Midőn az ángol önföldjét, aléltan
Hátrálva, mérte vissza. Ó, dicsőn
Zártuk be! sort tüzelve megmaradt
Töltényeinkkel, és jó éjszakát
Kivánva ennyi vérontás után,
Felgöngyölítve rongyos zászlainkat,
S megtartva a tért, csaknem urai!
Híradó jön.
LOUIS.
The sun of heaven, methought, was loath to set,
But stay'd, and made the western welkin blush,
When the English measur'd backward their own ground
In faint retire. O, bravely came we off,
When with a volley of our needless shot,
After such bloody toil, we bid good night;
And wound our tattrring colours clearly up,
Last in the field, and almost lords of it!
Enter a MESSENGER.
HÍRADÓ
Hol őfensége, a dauphin?
MESSENGER.
Where is my prince, the Dauphin?
LAJOS
Mi baj?
LOUIS.
Here:—what news?
HÍRADÓ
Melun gróf elesett; a lordokat
Felbújtogatta, s visszaszöktenek;
Az új segítség, a rég várt hajóhad,
Goodwin homokján összetört, s elült.
MESSENGER.
The Count Melun is slain; the English lords
By his persuasion are again falln off:
And your supply, which you have wish'd so long,
Are cast away and sunk on Goodwin Sands.
LAJOS
Ah, szörnyü hír! Üssön beléd az átok!
Nem ily bús éjszakát vártam, minőt
Csinál ez újság. - De ki mondta azt,
Hogy János, egy-két órával előbb
Futásra vette, mint a bukdosó éj
Elkülöníté fáradt sergeink?
LOUIS.
Ah, foul shrewd news!—beshrew thy very heart!—
I did not think to be so sad to-night
As this hath made me.—Who was he that said
King John did fly an hour or two before
The stumbling night did part our weary powers?
HÍRADÓ
Akárki mondta, fenség; de való.
MESSENGER.
Whoever spoke it, it is true, my lord.
LAJOS
Jól van; ma éjjel álljon gondos őr
Mindenfelé; én holnap fönn leszek
Előbb, mint a nap, megkisérteni
A jó szerencsét, mely reánk virad.
Mind el.
LOUIS.
Keep good quarter and good care to-night;
The day shall not be up so soon as I,
To try the fair adventure of to-morrow.
Exeunt.

6. szín[szerkesztés]

Térség a zárda körül Swinsteadben.
Richárd és Hubert más-más oldalról jőnek.
SCENE 6. An open place in the neighborhood of Swinstead Abbey.
Enter the BASTARD and HUBERT, meeting.
HUBERT
Ki az? megállj! szólj! Gyorsan, mert lövök.
HUBERT.
Who's there? speak, ho! speak quickly, or I shoot.
RICHÁRD
Barát. - S ki vagy te?
BASTARD.
A friend.—What art thou?
HUBERT
Ángol pártbeli.
HUBERT.
Of the part of England.
RICHÁRD
Hová mész?
BASTARD.
Whither dost thou go?
HUBERT
Mit tartozik rád! Vagy nem kérdhetem
Én a te járód, mint te az enyim?
HUBERT.
What's that to thee? Why may I not demand
Of thine affairs, as well as thou of mine?
RICHÁRD
Hubert, úgy gondolom.
BASTARD.
Hubert, I think.
HUBERT
Bölcs gondolat.
Látatlan elhiszem, jó emberem vagy,
Ha ily könnyen megismered szavam.
Ki vagy hát?
HUBERT.
Thou hast a perfect thought:
I will, upon all hazards, well believe
Thou art my friend that know'st my tongue so well.
Who art thou?
RICHÁRD
Akit te akarsz; s ha tetszik,
Kedveskedésből rám is foghatod,
Hogy félig-meddig egy Plantagenet.
BASTARD.
Who thou wilt: and if thou please,
Thou mayst befriend me so much as to think
I come one way of the Plantagenets.
HUBERT
Hálátlan emlék! te, s ez a vak éj
Csuffá tevétek. - Hős vezér, bocsánat,
Hogy nyelved egy kiejtett hangja is
Rászedheté jó-ismerős fülem.
HUBERT.
Unkind remembrance! thou and eyeless night
Have done me shame:—brave soldier, pardon me,
That any accent breaking from thy tongue
Should scape the true acquaintance of mine ear.
RICHÁRD
Ej, ej! ne bókolj; inkább mondd: mi hír?
BASTARD.
Come, come; sans compliment, what news abroad?
HUBERT
Nos, hát azért őgyelgek itt az éjben,
Ha rád találnék.
HUBERT.
Why, here walk I, in the black brow of night,
To find you out.
RICHÁRD
Frissen hát, mi újság?
BASTARD.
Brief, then; and what's the news?
HUBERT
Ó, kedves úr! újságom, mint az éj,
Sötét, borzasztó, és vigasztalan.
HUBERT.
O, my sweet sir, news fitting to the night,
Black, fearful, comfortless, and horrible.
RICHÁRD
Mutasd újságod legvérzőbb sebét:
Én nem vagyok nő, nem ájúlok el.
BASTARD.
Show me the very wound of this ill news;
I am no woman, I'll not swoon at it.
HUBERT
Félek, hogy a királyt egy szerzetes
Megéteté; már szinte szava is
Elállt, midőn utánad indulék,
Hogy e csapásrul értesítselek,
Hogy még erősben fölvértezd magad
E váratlanra, mintha várva jőne.
HUBERT.
The king, I fear, is poison'd by a monk:
I left him almost speechless and broke out
To acquaint you with this evil, that you might
The better arm you to the sudden time,
Than if you had at leisure known of this.
RICHÁRD
S hogy vette bé? ki volt a kóstoló?
BASTARD.
How did he take it; who did taste to him?
HUBERT
Lám, mondom, egy barát; elszánt gazember,
Rögtön kisűlt a béle; a király
Még tud beszélni, és tán felidül.
HUBERT.
A monk, I tell you; a resolved villain,
Whose bowels suddenly burst out: the king
Yet speaks, and peradventure may recover.
RICHÁRD
De kit hagyál most őfelsége mellett?
BASTARD.
Who didst thou leave to tend his majesty?
HUBERT
Hát nem tudod? A lordok visszajöttek,
Magokkal hozva Henrik herceget,
Kinek kértére atyja megbocsátott
Nekik; most ott vannak körülte mind.
HUBERT.
Why, know you not? The lords are all come back,
And brought Prince Henry in their company;
At whose request the king hath pardon'd them,
And they are all about his majesty.
RICHÁRD
Tartsd vissza bosszud, ó, hatalmas Ég
S vállunk ne kísértsd erőnkön felül!
Hubert, az éjjel - megmondom neked -
Hogy e mocsáros helyen átkelék,
Felét hadamnak elsöpré az ár;
Elnyelte Lincoln ingoványa őket:
Alig menekvém, jó lovon, magam.
Jerünk, vezess: előre! a királyhoz:
Félek, meg is hal, míg hozzájutok.
Elmennek.
BASTARD.
Withhold thine indignation, mighty heaven,
And tempt us not to bear above our power!—
I'll tell thee, Hubert, half my power this night,
Passing these flats, are taken by the tide,—
These Lincoln washes have devoured them;
Myself, well-mounted, hardly have escap'd.
Away, before! conduct me to the king;
I doubt he will be dead or ere I come.
Exeunt.

7. szín[szerkesztés]

A zárda kertje Swinsteadben.
Henrik herceg, Salisbury és Bigot jőnek.
SCENE 7. The orchard of Swinstead Abbey.
Enter PRINCE HENRY, SALISBURY, and BIGOT.
HENRIK
Késő: az összes vérnek élete
Már veszni indult: s az oly tiszta agy
(Hol, mint gyanítják, a lélek tanyáz)
Üres ábrándok által hirdeti
Halandó léte alkonyát.
Pembroke jő.
PRINCE HENRY.
It is too late: the life of all his blood
Is touch'd corruptibly, and his pure brain,—
Which some suppose the soul's frail dwelling-house,—
Doth, by the idle comments that it makes,
Foretell the ending of mortality.
Enter PEMBROKE.
PEMBROKE
Beszélni
Tud a király még; és oly hitben él,
Hogy a szabad lég, ha ide kihoznák,
Enyhítené gyötrelme lángjait,
Melyekkel a bősz méreg ostromolja.
PEMBROKE.
His Highness yet doth speak; and holds belief
That, being brought into the open air,
It would allay the burning quality
Of that fell poison which assaileth him.
HENRIK
Hozzák ki hát a kertbe, zsöllyeszéken.
Dühös még?
Bigot el.
PRINCE HENRY.
Let him be brought into the orchard here.—
Doth he still rage?
Exit BIGOT.
PEMBROKE
Csendesebb, mint amikor
Fenséged eljött; most éppen dalolt.
PEMBROKE.
He is more patient
Than when you left him; even now he sung.
HENRIK
Ó, játszi kórság! Túlzott fájdalom,
Végső fokán, nem érzi önmagát.
S ha feldulá a külrészt, a halál
Látatlan elvonúl; és most az elmét
Támadja meg; badar káprázatok
Sergével csípi, vérzi azt, melyek
Tolongva, e végső menhely körül
Bomolnak össze. Különös, hogy a
Halál daloljon. Ó! én vagyok e
Halvány s alélt hattyú fiókja, ki
Most zengi ön halottas énekét
És az enyészet orgonája mellett
Énekli testét-lelkét nyúgalomra.
PRINCE HENRY.
O vanity of sickness! fierce extremes
In their continuance will not feel themselves.
Death, having prey'd upon the outward parts,
Leaves them invisible; and his siege is now
Against the mind, the which he pricks and wounds
With many legions of strange fantasies,
Which, in their throng and press to that last hold,
Confound themselves. 'Tis strange that death should sing.—
I am the cygnet to this pale faint swan,
Who chants a doleful hymn to his own death;
And from the organ-pipe of frailty sings
His soul and body to their lasting rest.
SALISBURY
Vigasz, királyfi! Arra születél,
Hogy alakot adj e zilált tömegnek,
Mit ő durván s idomtalan hagyott.
Bigot jő kísérőkkel, János királyt zsöllyén hozatva.
SALISBURY.
Be of good comfort, prince; for you are born
To set a form upon that indigest
Which he hath left so shapeless and so rude.
Re-enter BIGOT and Attendants, who bring in KING JOHN in a chair.
JÁNOS KIRÁLY
No, itt a lelkem elfér legalább;
Nem akart kimenni ajtón, ablakon.
Oly rekkenő nyár dúlja keblemet,
Hogy a belem mind porrá őröli:
Hártyára tollal írott lap vagyok,
Ez a sebes tűz hamvvá zsugorít.
KING JOHN.
Ay, marry, now my soul hath elbow-room;
It would not out at windows nor at doors.
There is so hot a summer in my bosom
That all my bowels crumble up to dust;
I am a scribbled form, drawn with a pen,
Upon a parchment; and against this fire
Do I shrink up.
HENRIK
Hogy van, felséges úr?
PRINCE HENRY.
How fares your majesty?
JÁNOS KIRÁLY
Mérgezve - rosszul -
Halott, elhagyott, eldobott -
S nem hívja senki a telet nekem,
Hogy számba dugná jégcsap ujjait;
Se országom minden folyóvizét
Égő szivemre nem vezérlitek;
Se éjszakot nem kéri senki, hogy
Csókolja fúvó széllel kérges ajkam
S hűs enyhet adjon. Nem kérek sokat,
Csak hűvös enyhet; és ti azt sem adtok,
Ti szűkkeblűek, háladatlanok!
KING JOHN.
Poison'd,—ill-fare;—dead, forsook, cast off;
And none of you will bid the winter come,
To thrust his icy fingers in my maw;
Nor let my kingdom's rivers take their course
Through my burn'd bosom; nor entreat the north
To make his bleak winds kiss my parched lips,
And comfort me with cold:—I do not ask you much;
I beg cold comfort; and you are so strait,
And so ingrateful, you deny me that.
HENRIK
Ó, bár könnyemben volna oly erő,
Hogy megkönnyítne.
PRINCE HENRY.
O, that there were some virtue in my tears,
That might relieve you!
JÁNOS KIRÁLY
Éget a sava.
Bennem pokol van, melynek ördöge,
A méreg, itt bezárva zsarnokol
Menthetlen elkárhozott véremen.
Richárd jő.
KING JOHN.
The salt in them is hot.—
Within me is a hell; and there the poison
Is, as a fiend, confin'd to tyrannize
On unreprievable condemned blood.
Enter the BASTARD.
RICHÁRD
Ó, a futástól majd lángot vetek,
Rohanva, látni még fölségedet.
BASTARD.
O, I am scalded with my violent motion
And spleen of speed to see your majesty!
JÁNOS KIRÁLY
Szemem befogni érkezél, öcsém.
Eltépve, égve, szívem köteli
S élethajómnak alattsága mind
Egy cérna-, egy hajszállá változott;
Vékony fonálka tartja még szivem,
Az is, csak míg kimondod híredet;
Aztán, amit látsz, mindaz egy göröngy,
Az összetört felség mintája csak.
KING JOHN.
O cousin, thou art come to set mine eye:
The tackle of my heart is crack'd and burn'd;
And all the shrouds, wherewith my life should sail,
Are turned to one thread, one little hair:
My heart hath one poor string to stay it by,
Which holds but till thy news be uttered;
And then all this thou seest is but a clod,
And module of confounded royalty.
RICHÁRD
Készűl erősen a dauphin ide,
S az Isten tudja, hogy fogadjuk el:
Mert a hadamnak legjavát egy éjjel,
Amint, javunkra, hátráltam velök,
Az ingoványok közt véletlenül
A hirtelen jött árvíz elnyelé.
A király meghal.
BASTARD.
The Dauphin is preparing hitherward,
Where heaven he knows how we shall answer him;
For in a night the best part of my power,
As I upon advantage did remove,
Were in the washes all unwarily
Devoured by the unexpected flood.
The KING dies.
SALISBURY
Holt híredet holt fülbe leheled. -
Uram! királyom! - Csak imént király,
S most, íme!
SALISBURY.
You breathe these dead news in as dead an ear.
My liege! my lord!—But now a king,—now thus.
HENRIK
Így futok s állok meg én is,
Mi biztos e világon, mi örök:
Ha ez, imént király, most földi rög!
PRINCE HENRY.
Even so must I run on, and even so stop.
What surety of the world, what hope, what stay,
When this was now a king, and now is clay?
RICHÁRD
Elköltözél hát? Én itt maradok,
De csak, hogy bosszuálló tisztemet
Betöltsem érted; akkor lelkem a
Mennybe is oly híven követ, miképpen
Itt lent a földön hív szolgád vala. -
S ti, pályakörbe megtért csillagok
Hol a dandártok? Hadd lám megjavult
Hűségteket! Forduljunk vissza tüstént,
Kitolni vészt, örök gyalázatot,
Ájult hazánknak gyönge ajtain.
Támadni rögtön! vagy támadtatunk:
Sarkunkban a dauphin dúló hada.
BASTARD.
Art thou gone so? I do but stay behind
To do the office for thee of revenge,
And then my soul shall wait on thee to heaven,
As it on earth hath been thy servant still.—
Now, now, you stars that move in your right spheres,
Where be your powers? Show now your mended faiths;
And instantly return with me again,
To push destruction and perpetual shame
Out of the weak door of our fainting land.
Straight let us seek, or straight we shall be sought;
The Dauphin rages at our very heels.
SALISBURY
Úgy sejtem, azt te hát még nem tudod,
Amit tudunk mi: Pandolf kárdinál
Ott bent pihen; csak fél órája, hogy
Megérkezett, s oly bék’ajánlatot
Hoz a dauphintól, amely összefér
Becsűletünkkel, s elfogadható;
A háborút is félbehagyja rögtön.
SALISBURY.
It seems you know not, then, so much as we:
The Cardinal Pandulph is within at rest,
Who half an hour since came from the Dauphin,
And brings from him such offers of our peace
As we with honour and respect may take,
With purpose presently to leave this war.
RICHÁRD
Még rögtönebb, ha látja védelemre
Edzett karunkat.
BASTARD.
He will the rather do it when he sees
Ourselves well sinewed to our defence.
SALISBURY
De meglett dolog
Már némi részben: mert több csapatot
Indíta már a tengerpart felé,
A kárdinálra bizván ügy-baját,
Kivel, ha tetszik, én, te, s más urak
Ma délután Lajoshoz rándulunk,
Holott szerencsés véget ér ez ügy.
SALISBURY.
Nay, 'tis in a manner done already;
For many carriages he hath despatch'd
To the sea-side, and put his cause and quarrel
To the disposing of the cardinal:
With whom yourself, myself, and other lords,
If you think meet, this afternoon will post
To consummate this business happily.
RICHÁRD
Legyen. - Te addig itt, nemes királyfi,
S a hercegek, kik nem jőnek velünk
Atyád temetését rendezzétek el.
BASTARD.
Let it be so:—And you, my noble prince,
With other princes that may best be spar'd,
Shall wait upon your father's funeral.
HENRIK
Worcesterben nyugodjék teteme,
Mert úgy kivánta.
PRINCE HENRY.
At Worcester must his body be interr'd;
For so he will'd it.
RICHÁRD
Hát vigyék oda. -
És most ez ország örökös királyi
Díszét te öltsd fel, édes önmagad,
Kinek szent hódolattal, térdemen
Ajánlom hív jobbágyi tisztemet,
Szolgálatommal együtt, mindörökre.
BASTARD.
Thither shall it, then:
And happily may your sweet self put on
The lineal state and glory of the land!
To whom, with all submission, on my knee,
I do bequeath my faithful services
And true subjection everlastingly.
SALISBURY
S akképp ajánljuk hűségünk mi is,
Amely örökké szeplőtlen marad.
SALISBURY.
And the like tender of our love we make,
To rest without a spot for evermore.
HENRIK
Jó szívem úgy szeretné megköszönni
S nem tudja másképp, csak könyűivel.
PRINCE HENRY.
I have a kind soul that would give you thanks,
And knows not how to do it but with tears.
RICHÁRD
Ó! ne adózzunk szerfölötti búval
Az időnek: vett már sok előleget -
Még nem borult, nem is fog Ánglia
Kevély hódító lábához borulni,
Míg önmagába tőrt nem döf, soha.
Most, visszatérvén, ím, e nagyjai,
Bár jőne haddal a három világrész,
Mi visszaverjük. Amíg hű marad
Magához, Ánglia nagy és szabad.
Mind el.
BASTARD.
O, let us pay the time but needful woe,
Since it hath been beforehand with our griefs.—
This England never did, nor never shall,
Lie at the proud foot of a conqueror,
But when it first did help to wound itself.
Now these her princes are come home again,
Come the three corners of the world in arms,
And we shall shock them: nought shall make us rue,
If England to itself do rest but true.
Exeunt.