János király/Harmadik felvonás, 3. szín

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
← Harmadik felvonás, 2. színJános király
szerző: William Shakespeare, fordító: Arany János
Harmadik felvonás, 3. szín
Harmadik felvonás, 4. szín →
Ugyanott. Riadó; csata; visszavonulás.
János király, Eleonora, Arthur, Richárd, Hubert és urak jőnek.
SCENE 3. The same.
Alarums, Excursions, Retreat. Enter KING JOHN, ELINOR, ARTHUR, the BASTARD, HUBERT, and LORDS.
JÁNOS KIRÁLY
Eleonorához.
Legyen; fölséged addig, jó erős
Őrhaddal, itt marad.
Arthurhoz.
Öcsém, ne búsulj:
Nagyanyád szeret; s nagybátyád éppen oly
Jó lesz irántad, mint megholt atyád.
KING JOHN.
To ELINOR So shall it be; your grace shall stay behind,
So strongly guarded.—
To ARTHUR Cousin, look not sad;
Thy grandam loves thee, and thy uncle will
As dear be to thee as thy father was.
ARTHUR
Ó, meghal erre bú miatt anyám!
ARTHUR.
O, this will make my mother die with grief!
JÁNOS KIRÁLY
Richárdhoz.
Öcsém, siess előre, Angliába;
S míg odaérünk, láss utána, hogy
Fösvény apátok zsákját jól kirázd,
Szöktesd meg elzárt angyalkáikat;
A béke zsíros bordáin, nosza,
Hadd lakjék jól az éhes háború.
Használd szigorral teljhatalmadat.
KING JOHN.
Cousin To the BASTARD, away for England; haste before:
And, ere our coming, see thou shake the bags
Of hoarding abbots; imprison'd angels
Set at liberty: the fat ribs of peace
Must by the hungry now be fed upon:
Use our commission in his utmost force.
RICHÁRD
Harang, könyv, gyertya vissza nem riaszt,
Midőn kacsintva hí ezüst, arany.
Megyek, királyom. Édes nagymama,
Ha rám jön egyszer a szenteskedés,
Könyörgök érte. Csókolom kezét.
BASTARD.
Bell, book, and candle shall not drive me back,
When gold and silver becks me to come on.
I leave your highness.—Grandam, I will pray,—
If ever I remember to be holy,—
For your fair safety; so, I kiss your hand.
ELEONORA
Isten veled, fiú.
ELINOR.
Farewell, gentle cousin.
JÁNOS KIRÁLY
Jó útat; öcs!
Richárd el.
KING JOHN.
Coz, farewell.
Exit BASTARD.
ELEONORA
Jer, kis rokon, jer; egy szóm lesz veled.
Arthurt félrébb vezeti.
ELINOR.
Come hither, little kinsman; hark, a word.
She takes Arthur aside.
JÁNOS KIRÁLY
Jer ide, Hubert. - Édes, drága Hubert!
Sokkal vagyunk adósod: ámde e hús-
Falak között egy oly lélek tanyáz,
Mely tartozását kész bevallani,
S tetézve adni meg hűségedet.
Él, jó barátom, e kebelben önként
Adott hited, s forrón ápoljuk azt.
Nyújtsd jobbodat. Közölnék valamit -
De várok, míg jobb hangból kezdhetem.
Az Égre, Hubert, szinte átalom
Felhozni, mily nagy becsben állsz előttem.
KING JOHN.
Come hither, Hubert. O my gentle Hubert,
We owe thee much! within this wall of flesh
There is a soul counts thee her creditor,
And with advantage means to pay thy love:
And, my good friend, thy voluntary oath
Lives in this bosom, dearly cherished.
Give me thy hand. I had a thing to say,—
But I will fit it with some better time.
By heaven, Hubert, I am almost asham'd
To say what good respect I have of thee.
HUBERT
Felséged oly nagyon lekötelez.
HUBERT.
I am much bounden to your majesty.
JÁNOS KIRÁLY
Most még, barátom, ezt nem mondhatod;
De lesz okod rá: mert nem mászhat oly
Lassan, hogy el ne jöjjön az idő,
Mikor veled majd én is jót teszek.
Egyet akartam mondani - de hagyjuk.
Nagy-fel van a nap, s büszke fénye, minden
Világi kéjtől udvarolva, még
Sokkal ledérebb, játszibb, hogysem e szót
Hallhassa tőlem. Ha éjféli óra
Ércajkon és vasnyelven konganá
Végig az éjnek álmos ösvenyét;
Ha ez, hol állunk, sírkert volna itt,
S te rakva sújtó gondok ezrivel;
Vagy a búkór, ez a mogorva szellem
Sürűre főzte volna véredet
(Amely különben futva csörg alá s fel,
Szemünkbe egy bolondot, a kacajt,
Ültetve, mely vígságra vonja képünk,
Oly indulatra, mit tervem gyülöl);
Avagy ha engem látnál szem nekűl:
Meghallanád a szómat fül nekűl,
Felelnél nyelv nekűl, csak képzeletben,
Szem, fül, veszélyes szó-hangok nekűl:
Akkor e fészken-űlő nap dacára,
Kebledbe ráznám, amit gondolok.
De hajh! most nem teszem - pedig szeretlek,
S tudom bizonnyal, hogy te is szeretsz.
KING JOHN.
Good friend, thou hast no cause to say so yet:
But thou shalt have; and creep time ne'er so slow,
Yet it shall come for me to do thee good.
I had a thing to say,—but let it go:
The sun is in the heaven, and the proud day,
Attended with the pleasures of the world,
Is all too wanton and too full of gawds
To give me audience:—if the midnight bell
Did, with his iron tongue and brazen mouth,
Sound on into the drowsy race of night;
If this same were a churchyard where we stand,
And thou possessed with a thousand wrongs;
Or if that surly spirit, melancholy,
Had bak'd thy blood and made it heavy-thick,
Which else runs tickling up and down the veins,
Making that idiot, laughter, keep men's eyes,
And strain their cheeks to idle merriment—
A passion hateful to my purposes;—
Or if that thou couldst see me without eyes,
Hear me without thine ears, and make reply
Without a tongue, using conceit alone,
Without eyes, ears, and harmful sound of words,—
Then, in despite of brooded watchful day,
I would into thy bosom pour my thoughts:
But, ah, I will not!—yet I love thee well;
And, by my troth, I think thou lov'st me well.
HUBERT
Úgy én, az Égre! hogy bármit parancsolj,
Kerüljön életembe: megteszem.
HUBERT.
So well that what you bid me undertake,
Though that my death were adjunct to my act,
By heaven, I would do it.
JÁNOS KIRÁLY
Hát nem tudom? Meg, úgy-e? drága Hubert!
Ó, Hubert - Hubert, vesd csak a szemed
Ama fiúra. Mit mondok, barátom:
Ez a fiú - kígyó az útamon.
Akárhová lép lábam, ott hever
Előtte. - Értesz? - Őre vagy.
KING JOHN.
Do not I know thou wouldst?
Good Hubert, Hubert, Hubert, throw thine eye
On yon young boy: I'll tell thee what, my friend,
He is a very serpent in my way;
And wheresoe'er this foot of mine doth tread,
He lies before me: dost thou understand me?
Thou art his keeper.
HUBERT
S megőrzöm,
Hogy sose marja meg fölségedet.
HUBERT.
And I'll keep him so
That he shall not offend your majesty.
JÁNOS KIRÁLY
Halál.
KING JOHN.
Death.
HUBERT
Uram.
HUBERT.
My lord?
JÁNOS KIRÁLY
Sír.
KING JOHN.
A grave.
HUBERT
Nem fog élni.
HUBERT.
He shall not live.
JÁNOS KIRÁLY
Jó.
Tudnék örülni most. Hubert, szeretlek;
No, nem mondom meg, hogy mi vár reád;
Csak ne felejtsd. - Élj boldogúl, anyám;
Átküldöm aztán a segéderőt.
KING JOHN.
Enough!—
I could be merry now. Hubert, I love thee;
Well, I'll not say what I intend for thee:
Remember.—Madam, fare you well:
I'll send those powers o'er to your majesty.
ELEONORA
Kísérjen áldásom.
ELINOR.
My blessing go with thee!
JÁNOS KIRÁLY
Fel, Angliába!
Jerünk, öcsém; Hubert az embered:
Hű gondja lesz rád. Most Calais-ba, hej!
Mind el.
KING JOHN.
For England, cousin, go:
Hubert shall be your man, attend on you
With all true duty.—On toward Calais, ho!
Exeunt.