János király/Harmadik felvonás, 1. szín

← Második felvonás, 2. szín

János király
szerző: William Shakespeare, fordító: Arany János
Harmadik felvonás, 1. szín

Harmadik felvonás, 2. szín →

Ugyanott. A francia király sátra. Constantia, Arthur és Salisbury jőnek.	SCENE 1. France. The FRENCH KING'S tent. Enter CONSTANCE, ARTHUR, and SALISBURY.
CONSTANTIA Nászt ülni mentek! Békét kötni mentek S ál vérhez ál vért! - Kézadásra mentek! Blankát Lajos veszi? és Blanka mind E tartományt? Nem úgy van; csak te mondtad S hallád rosszul; gondold meg, kezdd elől; Nem képes az; te mondod csak, hogy úgy van. Bizony nem bízom én szavadba, mert az Csak egy közember hiú lehellete. Higgy nékem, ember, nem hiszek neked, Királyi eskü áll jót ellenedben. De meglakolsz, amért így rám ijesztél: Beteg vagyok, lásd, hajló félelemre; Bajtól levert, így rakva félelemmel; Férjetlen, özvegy, rabja félelemnek; Nő, nem szerint születve félelemre; És valld be most bár, hogy csak tréfa volt, E felzavart szív nem békül ma ki, Hanem egész nap reszket és vonaglik. Mit rázod ily jelentősen fejed? Mért nézesz ily sötéten a fiamra? Kebledre nyomva mit jelent a kéz? Miért szemedben e siránkozó nedv, Mint partjain felcsillanó folyam? Szavad tanúi e komor jelek? Mondd újra hát; ne mind az elsoroltat, Csak ezt az egy szót: igaz-e beszéded?	CONSTANCE. Gone to be married! gone to swear a peace! False blood to false blood join'd! gone to be friends! Shall Louis have Blanch? and Blanch those provinces? It is not so; thou hast misspoke, misheard; Be well advis'd, tell o'er thy tale again: It cannot be; thou dost but say 'tis so; I trust I may not trust thee; for thy word Is but the vain breath of a common man: Believe me, I do not believe thee, man; I have a king's oath to the contrary. Thou shalt be punish'd for thus frighting me, For I am sick and capable of fears; Oppress'd with wrongs, and therefore full of fears; A widow, husbandless, subject to fears; A woman, naturally born to fears; And though thou now confess thou didst but jest, With my vex'd spirits I cannot take a truce, But they will quake and tremble all this day. What dost thou mean by shaking of thy head? Why dost thou look so sadly on my son? What means that hand upon that breast of thine? Why holds thine eye that lamentable rheum, Like a proud river peering o'er his bounds? Be these sad signs confirmers of thy words? Then speak again,—not all thy former tale, But this one word, whether thy tale be true.
SALISBURY Oly igaz, amily csalfáknak hiszed, Kik azt okozták, hogy igaz legyen.	SALISBURY. As true as I believe you think them false That give you cause to prove my saying true.
CONSTANTIA Ó, hát ha e bút hinni megtanítsz, Tanítsd meg e bút, hogy öljön meg engem! Ütközzék egybe hívés, élet úgy, Mint két reményhagyott vivó dühe, Kik összecsapva, buknak, halnak együtt. Blankát Lajos! Ó, gyermek! hol maradsz te? Fransz, Angol egyek! Ó, mi lesz belőlem? Menj, menj, barátom; rád se nézhetek: E hír oly undok emberré teve.	CONSTANCE. O, if thou teach me to believe this sorrow, Teach thou this sorrow how to make me die; And let belief and life encounter so As doth the fury of two desperate men, Which in the very meeting fall and die!— Louis marry Blanch! O boy, then where art thou? France friend with England! what becomes of me?— Fellow, be gone: I cannot brook thy sight; This news hath made thee a most ugly man.
SALISBURY De mit vétettem én, jó asszonyom, Csupán, hogy a más vétkét mondtam el?	SALISBURY. What other harm have I, good lady, done, But spoke the harm that is by others done?
CONSTANTIA Mely vétek oly ocsmány magában is, Hogy elmondóját vétkessé teszi.	CONSTANCE. Which harm within itself so heinous is, As it makes harmful all that speak of it.
ARTHUR Anyám! könyörgök, légy nyugodt.	ARTHUR. I do beseech you, madam, be content.
CONSTANTIA Ha te, Ki arra kérsz, legyek nyugodt, ijesztő Volnál, anyádnak méh-gyalázata, Szeplővel, ocsmány foltokkal teljes, Vagy sánta, bárgyu, görbe, váz, csuda, S foltozna visszás anyajegy, üszög: Azt mondanám: jó, hát nyugodt leszek; Szeretni úgy nem volnék kénytelen, S méltó te sem nagy névre, koronára. De íme szép vagy: természet, szerencse Fogtak kezet már születéseden, Kedves fiú, hogy felmagasszanak. Természet arcod liljomit adá S rá rózsabimbót. Ó, de a Szerencse, Az korcs, az átvált, s elhódítva tőled, János királlyal fajtalankodik; Arany kezével a Franszt is bevonta, Megtipratá fejdelmi jellemét: Fölsége azok keritője lőn. Fransz a kerítő a Szerencse s János - Ringyó Szerencse és bitor János között! Szólj, ember, nemde hitszegő Fülöp? Mérgezd meg őt szóval, vagy takarodj, S hagyd egyedül búm, melyet egyedül Kell elviselnem.	CONSTANCE. If thou, that bid'st me be content, wert grim, Ugly, and slanderous to thy mother's womb, Full of unpleasing blots and sightless stains, Lame, foolish, crooked, swart, prodigious, Patch'd with foul moles and eye-offending marks, I would not care, I then would be content; For then I should not love thee; no, nor thou Become thy great birth, nor deserve a crown. But thou art fair; and at thy birth, dear boy, Nature and fortune join'd to make thee great: Of nature's gifts thou mayst with lilies boast, And with the half-blown rose; but Fortune, O! She is corrupted, chang'd, and won from thee; She adulterates hourly with thine uncle John; And with her golden hand hath pluck'd on France To tread down fair respect of sovereignty, And made his majesty the bawd to theirs. France is a bawd to Fortune and king John— That strumpet Fortune, that usurping John!— Tell me, thou fellow, is not France forsworn? Envenom him with words; or get thee gone, And leave those woes alone, which I alone Am bound to under-bear.
SALISBURY Asszonyom, bocsáss meg: Nélkűled visszatérnem nem szabad.	SALISBURY. Pardon me, madam, I may not go without you to the kings.
CONSTANTIA Szabad s fogsz: mert én nem megyek veled. Én bánatom tanítom büszkeségre, Mert büszke a bú, görnyed akié. Ide gyűljenek mind hozzám s bánatom Trónjához a királyok: mert ez a bú Oly nagy, hogy a tömör földnél egyéb Nem bírja meg; itt trónol búm velem: Hajtson főt néki minden fejdelem. Leül a földre János király, Fülöp király, Lajos, Blanka, Eleonora, Richárd, Ausztria hercege és kísérők jőnek.	CONSTANCE. Thou mayst, thou shalt; I will not go with thee: I will instruct my sorrows to be proud; For grief is proud, and makes his owner stout. To me, and to the state of my great grief, Let kings assemble; for my grief's so great That no supporter but the huge firm earth Can hold it up: here I and sorrows sit; Here is my throne, bid kings come bow to it. Seats herself on the ground. Enter KING JOHN, KING PHILIP, LOUIS, BLANCH, ELINOR, BASTARD, AUSTRIA, and attendants.
FÜLÖP KIRÁLY Igaz, leányom; s ez áldott napot Megűli Frankhon, évrül évre, mindig. Ezt ünnepelni a dicső nap is Megáll futtába s álkimista lesz, Mert csillogó arannyá bűvöli Szemének tündöklő sugárival A föld sovány rögét. Évfordulója Ne más, de mindig szent ünnep legyen.	KING PHILIP. 'Tis true, fair daughter; and this blessed day Ever in France shall be kept festival: To solemnize this day the glorious sun Stays in his course and plays the alchemist, Turning, with splendour of his precious eye, The meagre cloddy earth to glittering gold: The yearly course that brings this day about Shall never see it but a holiday.
CONSTANTIA Istentelen nap! nem szent nap! nem ünnep! Mi érdemet tőn e nap és mi jót, Hogy a naptárba, sátras ünnepek Közé, aranybetűvel bétegyék? Ki kell a hétből dobni e napot, Napját erőszak-, szégyen-, hitszegésnek! Vagy már ha bent lesz, terhes asszonyok Kérjék az Istent, nehogy e napon Vajúdjanak, s szörny váltsa fel reményök. Hajós csak e napon féljen töréstől; Alkut csak ez nap költet szegjenek; E napi kezdet mind rossz végre váljon, S odvas hazugsággá a hit maga!	CONSTANCE. Rising. A wicked day, and not a holy day! What hath this day deserv'd? what hath it done That it in golden letters should be set Among the high tides in the calendar? Nay, rather turn this day out of the week, This day of shame, oppression, perjury: Or, if it must stand still, let wives with child Pray that their burdens may not fall this day, Lest that their hopes prodigiously be cross'd: But on this day let seamen fear no wreck; No bargains break that are not this day made: This day, all things begun come to ill end,— Yea, faith itself to hollow falsehood change!
FÜLÖP KIRÁLY Az Égre, asszonyom, nem lesz okod Átkozni e nap üdvös végzeményit. Nem zálogúl adám fejdelmi szóm?	KING PHILIP. By heaven, lady, you shall have no cause To curse the fair proceedings of this day. Have I not pawn'd to you my majesty?
CONSTANTIA Rossz pénzt adál, rászedtél: próbakőn Értéktelennek tűnt ki a csinált Királykép. Hitszegő vagy, hitszegő; Kardhúzva jöttél, hogy ontsd ellenim Vérét: s karöltve, ím, belévegyülsz. A harc erélyes, zord vonásiból Mázolt barátság, lanyha béke lőn, S elnyomatásunk szőtte a frigyet. - Özvegy kiált: légy férje, ó, nagy Ég! Sújtsd, sújtsd e hitszegő királyokat! Ki ne napoljon ez istentelen nap. Békével: indíts fegyveres viszályt E hitszegő királyok közt napestig! Halld meg, ó, hallj meg!	CONSTANCE. You have beguil'd me with a counterfeit Resembling majesty; which, being touch'd and tried, Proves valueless; you are forsworn, forsworn: You came in arms to spill mine enemies' blood, But now in arms you strengthen it with yours: The grappling vigour and rough frown of war Is cold in amity and painted peace, And our oppression hath made up this league.— Arm, arm, you heavens, against these perjur'd kings! A widow cries: be husband to me, heavens! Let not the hours of this ungodly day Wear out the day in peace; but, ere sunset, Set armed discord 'twixt these perjur'd kings! Hear me, O, hear me!
AUSZTRIA Béken, asszonyom.	AUSTRIA. Lady Constance, peace!
CONSTANTIA Harc, harc! ne béke! békéd harc nekem. Ó, Limoges! ó, Ausztria! be meg- Gyalázod azt a véres martalékot. Te szolga, gyáva, nyomorú; deréknak Hitvány, gazembernek ugyan derék! Te mindig az erősb félen erős! Kalandor te, ki nem harcolsz soha, Csak ha szeszélyes úrnőd, a Szerencse, Melletted áll és biztosít! Te is Már hitszegő vagy, s bújtod a nagyot Hízelkedéssel? Mily bolond, futó Bolond vagy: esküdözni részemen, Lábbal topogni, szájaskodni! Gyáva, Nem úgy beszéltél, mint az égdörej Mellettem, esküdt lovagom gyanánt? Nem azt mondád-e, bízzam csillagodba, Szerencséd- és erődbe? Most pedig Nyílt ellenimhez átpártolsz te is? Oroszlánbőrt viselsz! Dobd el, piha! S akassz borjúbőrt gyáva tagjaidra.	CONSTANCE. War! war! no peace! peace is to me a war. O Lymoges! O Austria! thou dost shame That bloody spoil: thou slave, thou wretch, thou coward! Thou little valiant, great in villainy! Thou ever strong upon the stronger side! Thou Fortune's champion that dost never fight But when her humorous ladyship is by To teach thee safety!—thou art perjur'd too, And sooth'st up greatness. What a fool art thou, A ramping fool, to brag, and stamp. and swear Upon my party! Thou cold-blooded slave, Hast thou not spoke like thunder on my side? Been sworn my soldier? bidding me depend Upon thy stars, thy fortune, and thy strength? And dost thou now fall over to my foes? Thou wear a lion's hide! doff it for shame, And hang a calf's-skin on those recreant limbs!
AUSZTRIA Ó, ha nekem ezt férfi mondaná!	AUSTRIA. O that a man should speak those words to me!
RICHÁRD Akassz borjúbőrt gyáva tagjaidra.	BASTARD. And hang a calf's-skin on those recreant limbs.
AUSZTRIA Gazember, azt ne mondd, ha kedves élted!	AUSTRIA. Thou dar'st not say so, villain, for thy life.
RICHÁRD Akassz borjúbőrt gyáva tagjaidra.	BASTARD. And hang a calf's-skin on those recreant limbs.
JÁNOS KIRÁLY Ezt nem szeretjük; feleded magad. Pandolf jő.	KING JOHN. We like not this: thou dost forget thyself.
FÜLÖP KIRÁLY Itt jő a pápa szent legátusa.	KING PHILIP. Here comes the holy legate of the Pope. Enter PANDULPH.
PANDOLF Üdv, fölkenett helytartói az Égnek! - Hozzád, János király, e szent követség. Én, Pandolf, szép Milán bíbornoka, És Ince pápa képe mása itt, Az ő nevében, és lelkedre kérdem: Miért rugódozol te szent anyánk, Az egyház ellen oly makrancosan S tiltod ki Langton Istvánt, Canterbury Választott érsekét e szent megyéből? Ezt kérdem én, említett szent atyánk, A pápa, Ince nagy nevébe tőled.	PANDULPH. Hail, you anointed deputies of heaven!— To thee, King John, my holy errand is. I Pandulph, of fair Milan cardinal, And from Pope Innocent the legate here, Do in his name religiously demand Why thou against the church, our holy mother, So wilfully dost spurn; and, force perforce Keep Stephen Langton, chosen Archbishop Of Canterbury, from that holy see? This, in our foresaid holy father's name, Pope Innocent, I do demand of thee.
JÁNOS KIRÁLY Mi földi név az, mely kérdőre vonja Egy szent király szabad lehelletét? Ki sem gondolhatsz oly silány nevet, Bíbornok, oly fonákot, becstelent Engem feleletre vonni, mint a pápa. Mondd meg beszédem, s hozzá Anglia Szájával ezt még: hogy dézsmát, adót Nem szed olasz pap tartományimon, De mint az Ég után fő mi vagyunk, Utána e fő-fő hatalmat is mi Fenntartjuk ott, hol mi országolunk, Egyéb halandó kéz segélye nélkül. Vidd válaszúl ezt a pápának, és Mellőzz nevünkben minden hódolást Bitor hatalma s önmaga iránt.	KING JOHN. What earthly name to interrogatories Can task the free breath of a sacred king? Thou canst not, cardinal, devise a name So slight, unworthy, and ridiculous, To charge me to an answer, as the pope. Tell him this tale; and from the mouth of England Add thus much more,—that no Italian priest Shall tithe or toll in our dominions: But as we under heaven are supreme head, So, under him, that great supremacy, Where we do reign, we will alone uphold, Without the assistance of a mortal hand: So tell the pope, all reverence set apart To him and his usurp'd authority.
FÜLÖP KIRÁLY Testvérem, Angol, káromlást beszélsz.	KING PHILIP. Brother of England, you blaspheme in this.
JÁNOS KIRÁLY Bár téged, és más keresztyén királyt Bután vezérel ez izgága pap, Reszkettek átkától, mit pénz felold S hitvány arany, por, polyva érteken Egy embertől bocsánatot vehet, ki Eladja ezzel önbocsánatát; Bár te, s a többi, ily bután vezetve Ez alakos tárházát töltitek: Magam, magamban is, a pápa ellen Szegűlök, és barátja nékem ellen.	KING JOHN. Though you and all the kings of Christendom Are led so grossly by this meddling priest, Dreading the curse that money may buy out; And by the merit of vile gold, dross, dust, Purchase corrupted pardon of a man, Who in that sale sells pardon from himself; Though you and all the rest, so grossly led, This juggling witchcraft with revenue cherish; Yet I, alone, alone do me oppose Against the pope, and count his friends my foes.
PANDOLF Úgy, rám ruházott szent hatalma által, Átkozva és egyházkivetve légy. És légyen áldott az, ki egy eretnek Iránti hűség ellen pártot üt; És legyen érdem a kéznek nevén, Szentté avatva, s úgy tisztelve az, Mely bármi titkos úton elveszi Gyűlöletes élted.	PANDULPH. Then by the lawful power that I have, Thou shalt stand curs'd and excommunicate: And blessed shall he be that doth revolt From his allegiance to an heretic; And meritorious shall that hand be call'd, Canonized, and worshipp'd as a saint, That takes away by any secret course Thy hateful life.
CONSTANTIA Ó, ne rója Róma Vétkül nekem, ha én is átkozom! Jó kárdinál atyám, kiálts ament Bősz átkaimra: mert nincs nyelv, az én Sérelmeim nélkül, mely őt eléggé Megátkozhassa.	CONSTANCE. O, lawful let it be That I have room with Rome to curse awhile! Good father Cardinal, cry thou amen To my keen curses: for without my wrong There is no tongue hath power to curse him right.
PANDOLF Asszonyom, az én. Átkomra törvény van s teljhatalom.	PANDULPH. There's law and warrant, lady, for my curse.
CONSTANTIA Az enyémre is: ha törvény igazat Nem képes tenni, hát törvény legyen, hogy Ne tiltsa törvény a bántalmazást. Törvény nem adja országát fiamnak, Mert aki birja, a törvény azé: Ha hát a törvény teljes bántalom, Hogy tiltsa törvény vissza átkomat?	CONSTANCE. And for mine too: when law can do no right, Let it be lawful that law bar no wrong: Law cannot give my child his kingdom here; For he that holds his kingdom holds the law: Therefore, since law itself is perfect wrong, How can the law forbid my tongue to curse?
PANDOLF Franszok királya; átoksúly alatt Bocsásd el a fő-szakadár kezét, S támaszd fejére országos hadad, Ha meg nem adja Rómának magát.	PANDULPH. Philip of France, on peril of a curse, Let go the hand of that arch-heretic, And raise the power of France upon his head, Unless he do submit himself to Rome.
ELEONORA Halványodol, Fransz? El ne vond kezed.	ELINOR. Look'st thou pale, France; do not let go thy hand.
CONSTANTIA Ördög, vigyázz, hogy a Fransz meg ne bánja S kezét elvonva egy lelket veszíts!	CONSTANCE Look to that, devil; lest that France repent And, by disjoining hands, hell lose a soul.
AUSZTRIA Fülöp király, a kárdinálra hallgass.	AUSTRIA. King Philip, listen to the cardinal.
RICHÁRD S akassz borjúbőrt gyáva tagjaira.	BASTARD. And hang a calf's-skin on his recreant limbs.
AUSZTRIA Jól van, gazember! ezt még zsebre tettem, Mivel -	AUSTRIA. Well, ruffian, I must pocket up these wrongs, Because—
RICHÁRD Nadrágzsebedbe fér elég.	BASTARD. Your breeches best may carry them.
JÁNOS KIRÁLY Mit szólsz, Fülöp, a bíbornok szavára?	KING JOHN. Philip, what say'st thou to the cardinal?
CONSTANTIA Mit szólna mást a bíbornok szavánál?	CONSTANCE. What should he say, but as the cardinal?
LAJOS Atyám, gondold meg; választásod ez: Vagy Róma súlyos átkát nyerni meg, Vagy János léha frígyét veszteni. Hagyd a könnyebbiket.	LOUIS. Bethink you, father; for the difference Is, purchase of a heavy curse from Rome, Or the light loss of England for a friend: Forgo the easier.
BLANKA S az Róma átka.	BLANCH. That's the curse of Rome.
CONSTANTIA Ó, tartsd magad, Lajos! Sátán kisért Egy újdonúj menyasszony képiben.	CONSTANCE. O Louis, stand fast! The devil tempts thee here In likeness of a new uptrimmed bride.
BLANKA Constantia asszony nem hitből beszél, Hanem szükségből.	BLANCH. The Lady Constance speaks not from her faith, But from her need.
CONSTANTIA Szükségből, no jó: Ez csak azért él, hogy meghalt a hit; E szükség szükségképp hozza magával, Hogy, haljon a szükség, a hit föléled; Tipord le szükségem: felhág a hit, Tartsd fenn szükségem: a hit elsülyed.	CONSTANCE. O, if thou grant my need, Which only lives but by the death of faith, That need must needs infer this principle,— That faith would live again by death of need! O then, tread down my need, and faith mounts up; Keep my need up, and faith is trodden down!
JÁNOS KIRÁLY Fülöp király megindult, nem felel.	KING JOHN. The king is mov'd, and answers not to this.
CONSTANTIA Ó, hátra indulj tőle, s mondj igent.	CONSTANCE. O be remov'd from him, and answer well!
AUSZTRIA Azt, azt, Fülöp király; miben akadsz fel?	AUSTRIA. Do so, King Philip; hang no more in doubt.
RICHÁRD Akassz te csak borjúbőrt, édes ökröm.	BASTARD. Hang nothing but a calf's-skin, most sweet lout.
FÜLÖP KIRÁLY Zavart vagyok; mit mondjak, nem tudom.	KING PHILIP. I am perplex'd, and know not what to say.
PANDOLF Mondhatsz-e, ami jobban megzavarjon, Mint átkom és az egyházkivetés?	PANDULPH. What canst thou say, but will perplex thee more, If thou stand excommunicate and curs'd?
FÜLÖP KIRÁLY Gondold helyembe, édes szent atyám, S mondd, hogy viselnéd helyemben magad? Ím, e királyi kéz, meg az enyém Most kapcsolódott; frigyben lelkeink Most házasodtak és füződtek össze Szent fogadással, jámbor esküvel; A csak imént hangzott lehellet is Esküdt barátság, béke, szeretet volt E két királyság és fejdelmi közt; Pedig kevéssel e frigyünk előtt, Nem többel, mint kezünk megmoshatók, Hogy békejobbot üssünk alkura, Tudj’ Isten, egyre mocskolá a harc Ecsetje, mellyel festi a boszú Lobbant királyok rettentő vitáit. Hát már e vértől most tisztult - barátság Most fonta - mindenikben oly erős - Kezek feloldják üdvös kapcsukat? Gyűrű-dugósdit játsszanak hitökkel? Tréfát az Éggel? Változó gyerekként Kapdossuk egymás tenyerét ki, be? Esküdt hitünket visszaesküdjük? Mosolygó béke nászágyára véres Haddal tapossunk, s tomboljon csatánk A nyíltszivűség szende homlokán? Ó, tisztelendő férfi, szent atyám, Csak ezt ne kívánd. Adj, rendelj, parancsolj Valami rendszabályt kegyelmesen, S mi boldogok leszünk, tetszésed is Megnyerni és barátok is maradni.	KING PHILIP. Good reverend father, make my person yours, And tell me how you would bestow yourself. This royal hand and mine are newly knit, And the conjunction of our inward souls Married in league, coupled and link'd together With all religious strength of sacred vows; The latest breath that gave the sound of words Was deep-sworn faith, peace, amity, true love, Between our kingdoms and our royal selves; And even before this truce, but new before,— No longer than we well could wash our hands, To clap this royal bargain up of peace,— Heaven knows, they were besmear'd and overstain'd With slaughter's pencil, where revenge did paint The fearful difference of incensed kings: And shall these hands, so lately purg'd of blood, So newly join'd in love, so strong in both, Unyoke this seizure and this kind regreet? Play fast and loose with faith? so jest with heaven, Make such unconstant children of ourselves, As now again to snatch our palm from palm; Unswear faith sworn; and on the marriage-bed Of smiling peace to march a bloody host, And make a riot on the gentle brow Of true sincerity? O, holy sir. My reverend father, let it not be so! Out of your grace, devise, ordain, impose, Some gentle order; and then we shall be bless'd To do your pleasure, and continue friends.
PANDOLF Rend rendtelen, szabály szabálytalan, Ha föl nem bomlik az ángol barátság. Fegyverre hát, egyházunk bajnoka! Vagy hadd lehelje átkát, anyai Átkát, anyánk, az egyház pártütő Fiára, rád is. Mert kígyót fulánknál, Bőszült oroszlánt gyilkos körminél, Éh tigrist a fogánál biztosabban Foghatsz, mint békejobbul e kezet.	PANDULPH. All form is formless, order orderless, Save what is opposite to England's love. Therefore, to arms! be champion of our church, Or let the church, our mother, breathe her curse,— A mother's curse,—on her revolting son. France, thou mayst hold a serpent by the tongue, A chafed lion by the mortal paw, A fasting tiger safer by the tooth, Than keep in peace that hand which thou dost hold.
FÜLÖP KIRÁLY Kezem feloldhatom, de a hitet nem.	KING PHILIP. I may disjoin my hand, but not my faith.
PANDOLF Így hited a hit ellensége lesz; Belharcra készted esküd, esküd ellen, És nyelved, nyelved ellen. Ó, az Égnek Előbb tett esküd teljesítsd előbb: Azaz, légy a szentegyház bajnoka. Azóta esküdt másik esküdet Magad ellen esküvéd, s nem tarthatod meg: Mert ha fonákul tenni esküvél, Nem lesz fonák, visszáján tenni meg; S nem téve ott, hol a tevés gonosz, A nem tevés kész jócselekedet. Ha vétkes a cél, jobb elvéteni, Közvetve így közvetlen jót teszünk, S hibával orvosoljuk a hibát, Mint tűzzel a tűz meghüsíthető Friss pörkölésü égett tag erében. Vallás parancsa: tartsd meg esküdet; De te, a vallás ellen esküvén, Az ellen esküvél meg, amire, S hiteddel a hit ellen bizonyítnád, Hogy igazad van; ámde oly igazság, Amelyre bizton nem esküdhetel, Nem kötelezhet hamis esküre; Másként minő gúny voln’ az esküvés! De te hamis-hitűvé esküvél, Még hamisabbá, ha megtartod azt. Azért utóbbi esküd, szembe az Előbbivel, kész lázadás magad Ellen, magadban; s nem víhatsz soha Szebb győzödelmet, mint ha nemesebb Valódat harcra készted e hiú, Fej-szédelegtető kisértet ellen; Mely jobb valódért mi imádkozunk, Ha tetszésedre van; ha nem pedig, Úgy tudd meg, átkunk terhe száll reád Oly súlyosan, hogy nem rázod le többé, Hanem kétségb’esett halálra zúz Sötét tömegje.	PANDULPH. So mak'st thou faith an enemy to faith; And, like a civil war, sett'st oath to oath, Thy tongue against thy tongue. O, let thy vow First made to heaven, first be to heaven perform'd,— That is, to be the champion of our church. What since thou swor'st is sworn against thyself And may not be performed by thyself: For that which thou hast sworn to do amiss Is not amiss when it is truly done; And being not done, where doing tends to ill, The truth is then most done not doing it: The better act of purposes mistook Is to mistake again; though indirect, Yet indirection thereby grows direct, And falsehood falsehood cures, as fire cools fire Within the scorched veins of one new-burn'd. It is religion that doth make vows kept; But thou hast sworn against religion, By what thou swear'st against the thing thou swear'st; And mak'st an oath the surety for thy truth Against an oath: the truth thou art unsure To swear, swears only not to be forsworn; Else what a mockery should it be to swear! But thou dost swear only to be forsworn; And most forsworn, to keep what thou dost swear. Therefore thy latter vows against thy first Is in thyself rebellion to thyself; And better conquest never canst thou make Than arm thy constant and thy nobler parts Against these giddy loose suggestions: Upon which better part our prayers come in, If thou vouchsafe them; but if not, then know The peril of our curses fight on thee, So heavy as thou shalt not shake them off, But in despair die under the black weight.
AUSZTRIA Harc! harc!	AUSTRIA. Rebellion, flat rebellion!
RICHÁRD Hogyne, néked! Nem dugja bé a szád egy borjubőr?	BASTARD. Will't not be? Will not a calf's-skin stop that mouth of thine?
LAJOS Atyám, fegyverre!	LOUIS. Father, to arms!
BLANKA Nászod ünnepén? A vér ellen, melyet nőül vevél? Holt emberek közt tartsuk a menyegzőt? Üvöltő harsonák, pergő dobok Pokol-zajánál vígy engem haza? Ah, férjem - ó, jaj! be szokatlan e Név ajkamon: férj - hallgass meg, e névért, Mely most először hangzik nyelvemen: Térden könyörgök, ne ragadj te a Bátyámra fegyvert!	BLANCH. Upon thy wedding-day? Against the blood that thou hast married? What, shall our feast be kept with slaughter'd men? Shall braying trumpets and loud churlish drums,— Clamours of hell,—be measures to our pomp? O husband, hear me!—ay, alack, how new Is husband in my mouth!—even for that name, Which till this time my tongue did ne'er pronounce, Upon my knee I beg, go not to arms Against mine uncle.
CONSTANTIA Én is térdemen, Mely térdelésben összekérgesült, Könyörgök, ó, dauphin, hogy meg ne másold Az Ég itéletét.	CONSTANCE. O, upon my knee, Made hard with kneeling, I do pray to thee, Thou virtuous Dauphin, alter not the doom Forethought by heaven.
BLANKA Most megtudom, szeretsz-e. Mi lehet Nagyobb előtted, mint arád neve?	BLANCH. Now shall I see thy love: what motive may Be stronger with thee than the name of wife?
CONSTANTIA Több a becsűlet, mely fölemeli, Mint téged ő most. Ó, becsűleted, Lajos, becsűleted!	CONSTANCE. That which upholdeth him that thee upholds, His honour:—O, thine honour, Louis, thine honour!
LAJOS Csudálkozom Felséged olyan egykedvű marad, Midőn ily fontos érdek sürgeti.	LOUIS. I muse your majesty doth seem so cold, When such profound respects do pull you on.
PANDOLF Kimondom a fejére átkomat.	PANDULPH. I will denounce a curse upon his head.
FÜLÖP KIRÁLY Nincs arra szükség - Angol, én szakítok.	KING PHILIP. Thou shalt not need.—England, I will fall from thee.
CONSTANTIA Ó, számüzött felség szép visszatérte!	CONSTANCE. O fair return of banish'd majesty!
ELEONORA Ó, francia léhaság rút lázadása!	ELINOR. O foul revolt of French inconstancy!
JÁNOS KIRÁLY Megbánod, Fransz, ez órát még ez órán.	KING JOHN. France, thou shalt rue this hour within this hour.
RICHÁRD Az órahúzó, vén harangozó, A vén idő akarja így! No, jól van; Megbánja hát a Fransz.	BASTARD. Old Time the clock-setter, that bald sexton Time, Is it as he will? well, then, France shall rue.
BLANKA Vérrel borult Be a nap: Isten hozzád, szép napom! Melyikkel tartsak? Mindenik felen Vagyok; két tábor fogja két kezem, S dühökben, amint szétrobbannak, engem Von mindenik fél s kétfelé szakítnak. Férj, nem könyörghet szívem, hogy te győzz; Nagybátya, kérnem azt kell, hogy veszíts; Atyám, szerencsét nem kivánhatok; Se, hogy beteljék vágyad, nagyanyám! Akárki nyér, én vesztek oldalán, Vesztésem biztos, a játék előtt.	BLANCH. The sun's o'ercast with blood: fair day, adieu! Which is the side that I must go withal? I am with both: each army hath a hand; And in their rage, I having hold of both, They whirl asunder and dismember me. Husband, I cannot pray that thou mayst win; Uncle, I needs must pray that thou mayst lose; Father, I may not wish the fortune thine; Grandam, I will not wish thy wishes thrive: Whoever wins, on that side shall I lose; Assured loss before the match be play'd.
LAJOS Velem tarts, hölgy: szerencséd már velem.	LOUIS. Lady, with me: with me thy fortune lies.
BLANKA Hol él szerencsém, meghal életem.	BLANCH. There where my fortune lives, there my life dies.
JÁNOS KIRÁLY Öcsém, eredj, vond össze sergemet. Richárd el. Fransz, már elégtem lángoló haragtól Dühömben, ami oly természetü, Hogy el nem oltja semmi, semmi, csak vér, Fransz vér, de annak is a legjava.	KING JOHN. Cousin, go draw our puissance together.— Exit BASTARD. France, I am burn'd up with inflaming wrath; A rage whose heat hath this condition, That nothing can allay, nothing but blood,— The blood, and dearest-valu'd blood of France.
FÜLÖP KIRÁLY Eléget a düh, és te hamuvá léssz Előbb, hogysem vérünkkel oltsd tüzed. Vigyázz magadra, kockán a fejed.	KING PHILIP. Thy rage shall burn thee up, and thou shalt turn To ashes, ere our blood shall quench that fire: Look to thyself, thou art in jeopardy.
JÁNOS KIRÁLY Nem jobban, mint azé, ki fenyeget. - Csatára, gyorsan! El mind.	KING JOHN. No more than he that threats.—To arms let's hie! Exeunt severally.