János király/Második felvonás, 2. szín

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
← Második felvonás, 1. színJános király
szerző: William Shakespeare, fordító: Arany János
Második felvonás, 2. szín
Harmadik felvonás, 1. szín →
Ugyanott. Riadó, csatározás, majd hátráló.
Francia hírnök jő, harsonákkal, a kapu elé.
FRANCIA HÍRNÖK
Angiers lakói! tárjatok kaput
Arthur bretagne-i hercegnek, ki ma
Frankhon kezével sok angol anyának
Könnyhullatásra bő okot csinált
Kiknek a véres földön fiai
Szórvást feküsznek; és sok özvegyasszony
Fetrengő férje fagyva öleli
A színevesztett földet szanaszét;
S a győzelem, kis veszteséggel, a
Fransz lobogókon lejtve játszadoz,
Melyek kibontva, diadalmasan
Közelgnek, hogy mint hóditók, bemenve,
Bretagne-i Arthurt egyben Anglia
Királyává, s tiétekké kiáltsák.
Angol hírnök jő, harsonákkal.
FRENCH HERALD.
You men of Angiers, open wide your gates
And let young Arthur, Duke of Bretagne, in,
Who, by the hand of France, this day hath made
Much work for tears in many an English mother,
Whose sons lie scatter'd on the bleeding ground;
Many a widow's husband grovelling lies,
Coldly embracing the discolour'd earth;
And victory, with little loss, doth play
Upon the dancing banners of the French,
Who are at hand, triumphantly display'd,
To enter conquerors, and to proclaim
Arthur of Bretagne England's king and yours.
Enter an ENGLISH HERALD, with trumpets.
ANGOL HÍRNÖK
Örvendj, angiersi nép; zúdíts harangot!
János, királytok s Angolhon királya,
E hév s gonosz nap hőse, közelít.
Ezüstös fényben indult fegyverét
Fransz vérrel aranyozva hozza vissza.
De toll se lengett angol sisakon,
Melyet levert voln’ a fransz dárdanyél;
Zászlónk mind visszatér, azon kezekben,
Melyek kibonták indulás előtt;
És mint vadászok vídám serge jő,
Vert ellenének véritől veres,
Bibor kezekkel, örvendő hadunk.
Tárj kaput, Angiers, a győző előtt.
ENGLISH HERALD.
Rejoice, you men of Angiers, ring your bells:
King John, your king and England's, doth approach,
Commander of this hot malicious day:
Their armours, that march'd hence so silver-bright,
Hither return all gilt with Frenchmen's blood;
There stuck no plume in any English crest
That is removed by a staff of France,
Our colours do return in those same hands
That did display them when we first march'd forth;
And, like a jolly troop of huntsmen, come
Our lusty English, all with purpled hands,
Dy'd in the dying slaughter of their foes:
Open your gates and give the victors way.
POLGÁR
Láttuk mi tornyainkból, hírnökök,
Hogy támadott s hátrált mindkét sereg
Eleitül végig, a legjobb szemű
Se bírt különbséget fölvenni köztük.
Vér díja vér volt, ütleg ütlegé,
Dac szembeszállt daccal, s erő erővel:
Egyforma két had, úgy tetszik, s egyenlőn
Tetszik nekünk, míg a győztes kitetszik.
Amíg nagyobb nem lesz, vagy ez, vagy az:
Mindkettőé e hely, de egyiké sem.
Egy oldalon János király és hada, Eleonora, Blanka, Richárd;
másikon Fülöp király, Lajos, az ausztriai herceg és hadaik jőnek.
FIRST CITIZEN.
Heralds, from off our towers, we might behold,
From first to last, the onset and retire
Of both your armies; whose equality
By our best eyes cannot be censured:
Blood hath bought blood, and blows have answer'd blows;
Strength match'd with strength, and power confronted power:
Both are alike, and both alike we like.
One must prove greatest: while they weigh so even,
We hold our town for neither; yet for both.
Enter, on one side, KING JOHN, ELINOR, BLANCH, the BASTARD, and Forces; at the other, KING PHILIP, LOUIS, AUSTRIA, and Forces.
JÁNOS KIRÁLY
Van még több véred tékozolni, Fransz?
Csapjon tovább is jogunk árvize?
Mely gátod által megboszantva útján,
Kihág szokott medréből, s elnyeli
Zavart folyammal szomszéd partod is,
Ha nem hagyod ezüst hullámait
Békén lefolyni a nagy óceánba.
KING JOHN.
France, hast thou yet more blood to cast away?
Say, shall the current of our right run on?
Whose passage, vex'd with thy impediment,
Shall leave his native channel, and o'erswell
With course disturb'd even thy confining shores,
Unless thou let his silver water keep
A peaceful progress to the ocean.
FÜLÖP KIRÁLY
Angol király, egy csöppel sem maradt
Több véred e tusában, mint nekünk,
Sőt több kifolyt; s karomra esküszöm,
Mely bírja mind ez égalj földeit,
Hogy mielőtt letennők fegyverünk,
Téged teszünk le, kire vontuk azt,
Vagy a holtakhoz egy királyi számot
Adunk, s királyi névvel ékesítjük
Az e csatán leöltek lajstromát.
KING PHILIP.
England, thou hast not sav'd one drop of blood
In this hot trial, more than we of France;
Rather, lost more: and by this hand I swear,
That sways the earth this climate overlooks,
Before we will lay down our just-borne arms,
We'll put thee down, 'gainst whom these arms we bear,
Or add a royal number to the dead,
Gracing the scroll that tells of this war's loss
With slaughter coupled to the name of kings.
RICHÁRD
Hah, fölség, mily dicsően tornyosulsz,
Ha a királyi dús vér lángra kap!
Ó, most acélba szegi a halál
Inyét: agyar s fog benne hősi kardok.
Most lakomázik, emberhúst fal ő,
Míg e király-vitának vége nincs. -
Mért áll merőn e két fejdelmi had?
»Hajrá«-t, királyok! Vissza vérmezőre,
Ti pár hatalmak, tűzláng szellemek!
Egy fél bukása szüljön másikának
Szilárd békét: addig seb, vér, halál!
BASTARD.
Ha, majesty! how high thy glory towers
When the rich blood of kings is set on fire!
O, now doth Death line his dead chaps with steel;
The swords of soldiers are his teeth, his fangs;
And now he feasts, mousing the flesh of men,
In undetermin'd differences of kings.—
Why stand these royal fronts amazed thus?
Cry, havoc, kings! back to the stained field,
You equal potents, fiery-kindled spirits!
Then let confusion of one part confirm
The other's peace: till then, blows, blood, and death!
JÁNOS KIRÁLY
Hát már kivel tart e nép odabenn?
KING JOHN.
Whose party do the townsmen yet admit?
FÜLÖP KIRÁLY
Polgáraim, ki éljen Angliában?
KING PHILIP.
Speak, citizens, for England; who's your king?
POLGÁR
Hát a király, ha tudnók, hogy ki az.
FIRST CITIZEN.
The King of England, when we know the king.
FÜLÖP KIRÁLY
Ismerjetek rá bennünk; jogait
Mi képviseljük.
KING PHILIP.
Know him in us, that here hold up his right.
JÁNOS KIRÁLY
Bennünk! mi tulajdon
Képünk viselve itt személyesen,
Magunk urai vagyunk, s a tiétek.
KING JOHN.
In us, that are our own great deputy,
And bear possession of our person here;
Lord of our presence, Angiers, and of you.
POLGÁR
Tagadja ezt egy felsőbb hatalom:
S amíg ez eldől, mi erős kapunk
Mögé rekesztjük az előbbi kételyt;
Félsz a királyunk, míg egy bizonyos
Király a félsztől meg nem szabadít.
FIRST CITIZEN.
A greater power than we denies all this;
And till it be undoubted, we do lock
Our former scruple in our strong-barr'd gates;
King'd of our fears, until our fears, resolv'd,
Be by some certain king purg'd and depos'd.
RICHÁRD
Biz Isten! ez angiersi pugrisok
Fölségetekből csak bolondot űznek,
Bámulva biztos bástyáik megől,
Mint színdarabban, és ujjal mutatva
A vércselekvényt, mit ti játszatok.
Fogadjon szót fölségetek nekem:
Mint Jéruzsálem belső pártjai,
Béküljenek ki egy időre, s úgy
Bontsák meg, összefogva, e falat.
Állítsa színig töltött ágyuit
A fransz keletről, nyúgatról az ángol,
Míg lelket rázó hangjok e makacs
Város kőbordáit lebömböli.
Lőném szünetlen e gabancokat,
Míg védtelen dúlás oly csupaszon
Nem hagyja őket, mint a puszta lég.
Ha ez megtörtént, váljanak külön
Az egyesült hadak, vegyült szinek:
Forduljon arcnak arc, és kard-ki-kard!
Egy pillanatban a szerencse majd
Kijegyzi boldog kedvencét, vagy itt
Vagy ott, hogy a nap hősévé tegye,
Győzelmi csókkal hintve a dicsőt.
Hogy tetszik e szilaj tanács, királyok?
Van benne egy kis politika-íz?
BASTARD.
By heaven, these scroyles of Angiers flout you, kings,
And stand securely on their battlements
As in a theatre, whence they gape and point
At your industrious scenes and acts of death.
Your royal presences be rul'd by me:—
Do like the mutines of Jerusalem,
Be friends awhile, and both conjointly bend
Your sharpest deeds of malice on this town:
By east and west let France and England mount
Their battering cannon, charged to the mouths,
Till their soul-fearing clamours have brawl'd down
The flinty ribs of this contemptuous city:
I'd play incessantly upon these jades,
Even till unfenced desolation
Leave them as naked as the vulgar air.
That done, dissever your united strengths,
And part your mingled colours once again:
Turn face to face, and bloody point to point;
Then, in a moment, fortune shall cull forth
Out of one side her happy minion,
To whom in favour she shall give the day,
And kiss him with a glorious victory.
How like you this wild counsel, mighty states?
Smacks it not something of the policy?
JÁNOS KIRÁLY
No, a felettünk függő boltozatra!
Nekem tetszik. - Ne fogjunk össze, Fransz,
Hogy ezt az Angierst rontsuk földszinig,
S vívjunk meg aztán, hogy ki a királya?
KING JOHN.
Now, by the sky that hangs above our heads,
I like it well.—France, shall we knit our powers,
And lay this Angiers even with the ground;
Then, after, fight who shall be king of it?
RICHÁRD
Ha van királyi benned valami,
Melyet csakúgy bánt e város daca:
Fordítsd az álgyuk torkait te is
E hetyke falnak, mint mi a miénket;
S ha földig ontók ezt: hajrá! neki
Egymásnak ütni-vétni, és dacolva
Ugratni egymást mennybe, vagy pokolba!
BASTARD.
An if thou hast the mettle of a king,—
Being wrong'd, as we are, by this peevish town,—
Turn thou the mouth of thy artillery,
As we will ours, against these saucy walls;
And when that we have dash'd them to the ground,
Why then defy each other, and, pell-mell,
Make work upon ourselves, for heaven or hell!
FÜLÖP KIRÁLY
Legyen tehát. - Hol fogsz támadni te?
KING PHILIP.
Let it be so.—Say, where will you assault?
JÁNOS KIRÁLY
Mi napnyugatról küldünk pusztulást
E vár szivébe.
KING JOHN.
We from the west will send destruction
Into this city's bosom.
AUSZTRIA
Én észak felől.
AUSTRIA.
I from the north.
FÜLÖP KIRÁLY
Mi délrül mennydörögjük e falakra
Golyóink felviharzó záporát.
KING PHILIP.
Our thunder from the south
Shall rain their drift of bullets on this town.
RICHÁRD
félre.
Ó, bölcs hadállás! Észak s dél felől
Osztrák és fransz egymás szájába lő.
Rákisztem őket. - Talpra hát! Jerünk!
BASTARD.
O prudent discipline! From north to south,—
Austria and France shoot in each other's mouth:
I'll stir them to it.Aside.—Come, away, away!
POLGÁR
Egy szót, királyok! Méltóztassatok
Kissé maradni, s én megmutatom
A békét, a fehérarcú frigyet.
Egy kardcsapás, egy seb nélkül tiétek
E város; ágyban halni meg, marad
A harcnak áldozandó ennyi élet.
Engedjetek szavamra, nagy királyok.
FIRST CITIZEN.
Hear us, great kings: vouchsafe awhile to stay,
And I shall show you peace and fair-fac'd league;
Win you this city without stroke or wound;
Rescue those breathing lives to die in beds
That here come sacrifices for the field:
Persever not, but hear me, mighty kings.
JÁNOS KIRÁLY
Folytasd, mi keggyel hallgatunk reád.
KING JOHN.
Speak on with favour; we are bent to hear.
POLGÁR
Ím Blanka, e spanyol királyleány,
János király kis-húga. Ám tekintsd
Lajos herceg korát, és e szüzét.
Szépért ha futna kéjes szerelem:
Hol lelne szebbet, mint e Blanka itt?
Hívért ha járna buzgó szerelem:
Hol kapna hűbbet, mint e Blanka itt?
Vért ha keresne büszke szerelem:
Ki már telibb-vér, mint e Blanka itt?
S mint a leány szép, hű, fejedelmi vér:
Az ifju herceg is merő tökély.
Egy híja van: hogy ő nem e leány:
A szűznek is - hiányul róva fel
Mi nem hiány: hogy ő meg nem Lajos,
Ki egy oly boldog fél-ember, hogy őt
Csupán egy ily szűz egészíti ki;
És Blanka szép, de csonka műremek,
Teljét, tökélyét Lajos adja meg.
Két íly ezüst ér, ó! ha egyesül,
Dicső az, összecsatló partinak:
S két egyesült ér, ily két partja ti
Lesztek, királyok, e két fejedelmi
Vérnek, ha őket egybeköltitek.
E frigy hatályosb lesz bezárt kapunkra
Ágyúitoknál: mert e nászra mi
Lőpor tüzénél pattanóbb robajjal
Tárjuk fel a bejárás nyitjait,
Hogy bébocsássunk; míg e nász nekűl
A vészes tenger nincs fél-oly süket;
Oroszlán nem bátrabb; hegy, szikla nem
Rendülhetetlenebb; sőt a halál,
Gyilkos dühében, nincs oly bősz maga,
Mint mi leszünk e várost védeni.
FIRST CITIZEN.
That daughter there of Spain, the Lady Blanch,
Is niece to England:—look upon the years
Of Louis the Dauphin and that lovely maid:
If lusty love should go in quest of beauty,
Where should he find it fairer than in Blanch?
If zealous love should go in search of virtue,
Where should he find it purer than in Blanch?
If love ambitious sought a match of birth,
Whose veins bound richer blood than Lady Blanch?
Such as she is, in beauty, virtue, birth,
Is the young Dauphin every way complete,—
If not complete of, say he is not she;
And she again wants nothing, to name want,
If want it be not, that she is not he:
He is the half part of a blessed man,
Left to be finished by such a she;
And she a fair divided excellence,
Whose fulness of perfection lies in him.
O, two such silver currents, when they join
Do glorify the banks that bound them in;
And two such shores to two such streams made one,
Two such controlling bounds, shall you be, kings,
To these two princes, if you marry them.
This union shall do more than battery can
To our fast-closed gates; for at this match,
With swifter spleen than powder can enforce,
The mouth of passage shall we fling wide ope,
And give you entrance; but without this match,
The sea enraged is not half so deaf,
Lions more confident, mountains and rocks
More free from motion; no, not Death himself
In mortal fury half so peremptory
As we to keep this city.
RICHÁRD
Ez hát az a gát, mely a vén halál
Rohadt dögét kirázza rongya közzől!
Ez egy nagy száj, valóban, mely halált,
Hegyet, sziklákat és tengert okád;
Sívó oroszlán oly kis szó neki,
Mint egy növendéklánynak ölebe.
Miféle pattantyús porontya ez,
Hogy álgyu, tűz, füst, puff, minden szava?
Huszonötig csap nyelve, és fülünk
Megostorozza; nem mond egy igét,
Melynél nagyobbat bökne fransz ököl.
Szent uccse! szó így meg nem vert, mióta
Öcsém apját úgy híttam, hogy: tata.
BASTARD.
Here's a stay
That shakes the rotten carcase of old Death
Out of his rags! Here's a large mouth, indeed,
That spits forth death and mountains, rocks and seas;
Talks as familiarly of roaring lions
As maids of thirteen do of puppy-dogs!
What cannoneer begot this lusty blood?
He speaks plain cannon,—fire and smoke and bounce;
He gives the bastinado with his tongue;
Our ears are cudgell'd; not a word of his
But buffets better than a fist of France.
Zounds! I was never so bethump'd with words
Since I first call'd my brother's father dad.
ELEONORA
Fiam, hallgasd meg, állj rá e kötésre,
Adj a hugoddal gazdag hozományt:
Mert e csomó oly bizton megköti
Most ingatag s nem biztos koronád,
Hogy e fiú zöld bimbaját hatalmas
Gyümölccsé nap nem érleli soha.
Látom szeméből, hajlandó Fülöp:
Ni, hogy susognak: verjed a vasat,
Míg még fogékony e becsvágyra lelkök,
Nehogy megolvadt mostani hevök
Lágy kérelem, szánás, önvéd szelétől
Kihűlve, azzá fagyjon, ami volt.
ELINOR.
Son, list to this conjunction, make this match;
Give with our niece a dowry large enough;
For by this knot thou shalt so surely tie
Thy now unsur'd assurance to the crown,
That yon green boy shall have no sun to ripe
The bloom that promiseth a mighty fruit.
I see a yielding in the looks of France;
Mark how they whisper: urge them while their souls
Are capable of this ambition,
Lest zeal, now melted by the windy breath
Of soft petitions, pity, and remorse,
Cool and congeal again to what it was.
POLGÁR
Mért nem felel hát ti-fölségetek
E féltett város feltételire?
FIRST CITIZEN.
Why answer not the double majesties
This friendly treaty of our threaten'd town?
FÜLÖP KIRÁLY
Angol király, ki e városhoz elsőbb
Tartál beszédet, szólj: mit válaszolsz?
KING PHILIP.
Speak England first, that hath been forward first
To speak unto this city: what say you?
JÁNOS KIRÁLY
Ha e dauphin itt, fönséges fiad,
Szerelmet olvas a szépség eme
Könyvébül: olyan lesz a hozomány,
Minőt királyné visz csupán jegyül:
Mert Anjou, szép Touraine, Maine, Poitiers
S mind, ami tenger innetső felén
(Letudva ez ostrom alatti várost)
Méltóságunkra s koronánkra néz,
Nászágya éke lesz, s dússá teendi
Őt címre, rangra, díszjelekre, mint
Szépségre, nemre, növelésre most
Bármely királyleánnyal versenyez.
KING JOHN.
If that the Dauphin there, thy princely son,
Can in this book of beauty read 'I love,'
Her dowry shall weigh equal with a queen;
For Anjou, and fair Touraine, Maine, Poictiers,
And all that we upon this side the sea,—
Except this city now by us besieg'd,—
Find liable to our crown and dignity,
Shall gild her bridal bed; and make her rich
In titles, honours, and promotions,
As she in beauty, education, blood,
Holds hand with any princess of the world.
FÜLÖP KIRÁLY
Mit szólsz te, gyermek? Nézz a hölgy szemébe.
KING PHILIP.
What say'st thou, boy? look in the lady's face.
LAJOS
Cselekszem váltig; és bennök csodát
Lelek, csodálatos látványt, atyám:
Árnyát találom bennök enmagamnak,
Mely, bár fiadnak puszta árnya, ott
Nap lesz, s fiadból árnyékot csinál.
Sosem szerettem magamat, bizony,
Míg képem ott nem láttam függeni
Levonva hízelgő lapján szemének.
LOUIS.
I do, my lord, and in her eye I find
A wonder, or a wondrous miracle,
The shadow of myself form'd in her eye;
Which, being but the shadow of your son,
Becomes a sun, and makes your son a shadow:
I do protest I never lov'd myself
Till now infixed I beheld myself
Drawn in the flattering table of her eye.
Whispers with BLANCH.
RICHÁRD
Levonva hízelgő lapján szemének,
Felkötve egy redőre homlokán,
Néggyé tagolva kamráin szivének:
Szerelmi árulót kémlel magán;
Kár, hogy levonva, felkötve s tagolva
Ily szeretőt kap egy hitvány bagoly ma.
BASTARD.
Aside. Drawn in the flattering table of her eye!—
Hang'd in the frowning wrinkle of her brow,
And quarter'd in her heart!—he doth espy
Himself love's traitor! This is pity now,
That, hang'd, and drawn, and quarter'd, there should be
In such a love so vile a lout as he.
BLANKA
Bátyám akarja, így én is. Ha ő
Talál szeretni bennem érdemest:
Mit ő szeretni méltónak talál,
Könnyen lesz abból nálam akarat;
Vagy, szabatosban szólva, könnyü arra
Szerelmemet rákényszeríteni.
Nem is hizelgek többet, hercegem,
- Hogy amit benned látok, az szeretni
Való - csak ennyit: hogy semmit se látok,
Bár lenne bírád a rosszkedv maga,
Mi gyűlöletre volna érdemes.
BLANCH.
My uncle's will in this respect is mine.
If he see aught in you that makes him like,
That anything he sees, which moves his liking
I can with ease translate it to my will;
Or if you will, to speak more properly,
I will enforce it easily to my love.
Further, I will not flatter you, my lord,
That all I see in you is worthy love,
Than this,—that nothing do I see in you,
Though churlish thoughts themselves should be your judge,—
That I can find should merit any hate.
JÁNOS KIRÁLY
Mit mond az ifju pár? mit szól hugom?
KING JOHN.
What say these young ones?—What say you, my niece?
BLANKA
Hogy tisztelettel tiszte megfogadni,
Mit bölcsességben felséged parancsol.
BLANCH.
That she is bound in honour still to do
What you in wisdom still vouchsafe to say.
JÁNOS KIRÁLY
Szólj, hercegem: tudnád szeretni e nőt?
KING JOHN.
Speak then, Prince Dauphin; can you love this lady?
LAJOS
Kérdezd, ha nem szeretni tudom-e?
Mert a legőszintébben szeretem.
LOUIS.
Nay, ask me if I can refrain from love;
For I do love her most unfeignedly.
JÁNOS KIRÁLY
Fogadd hát Volquessent, Touraine-t vele
S Maine-t, Poitiers-t, Anjout, ez öt tartományt,
És ráadásnak ángol veretű
Harmincezer ezüst márkát, kerekszám. -
Fülöp király, ha tetszésedre van,
Mondd, fogjanak kezet, fiad s menyed.
KING JOHN.
Then do I give Volquessen, Touraine, Maine,
Poictiers, and Anjou, these five provinces,
With her to thee; and this addition more,
Full thirty thousand marks of English coin.—
Philip of France, if thou be pleas'd withal,
Command thy son and daughter to join hands.
FÜLÖP KIRÁLY
Kedvünkre van. Szorítsatok kezet.
KING PHILIP.
It likes us well.—Young princes, close your hands.
AUSZTRIA
De ajkat is; én úgy tettem, bizony,
Midőn elmondtam, hogy Isten-bizony.
AUSTRIA.
And your lips too; for I am well assur'd
That I did so when I was first assur'd.
FÜLÖP KIRÁLY
Angiersi nép, nyisd meg tehát kapud,
S ereszd be, akit megbékéltetél:
Mert Boldogasszony templomába mindjárt
Meg fogjuk ülni a nászünnepélyt. -
Nincs e csoportban itt Constantia?
Nincsen, tudom; az ő ittlétele
E nászi alkut megzavarta volna.
Hol van, fiastul? Aki tudja, szóljon.
KING PHILIP.
Now, citizens of Angiers, ope your gates,
Let in that amity which you have made;
For at Saint Mary's chapel presently
The rites of marriage shall be solemniz'd.—
Is not the Lady Constance in this troop?
I know she is not; for this match made up
Her presence would have interrupted much:
Where is she and her son? tell me, who knows.
LAJOS
Búsan rajong felséged sátorában.
LOUIS.
She is sad and passionate at your highness' tent.
FÜLÖP KIRÁLY
S valóban e frigy, amelyet köténk,
Búját kevéssé gyógyíthatja meg -
Testvérem, Angol! hogy csitítjuk el
Ez özvegyasszonyt? Jogáért jövénk,
De tudja Isten, másra forditók:
Saját hasznunkra.
KING PHILIP.
And, by my faith, this league that we have made
Will give her sadness very little cure.—
Brother of England, how may we content
This widow lady? In her right we came;
Which we, God knows, have turn'd another way,
To our own vantage.
JÁNOS KIRÁLY
Mind megorvosoljuk:
Arthurt bretagne-i herceggé teszem,
Richmondi gróffá, s e szép gazdag város
Urává. Híni kell Constantiát:
Sebes futárunk menjen s kérje a
Nászünnepélyre. - Bízom benne, hogy
Ha bé nem töltjük is vágyát szinig,
Kiengeszteljük némi szín alatt
S végét szakítjuk jajgatásinak.
Jerünk, siessünk, amint csak lehet,
E készületlen s nem-várt ünnepélyre.
Mind el, Richárdon kívül;
polgárok a falról visszavonulnak.
KING JOHN.
We will heal up all;
For we'll create young Arthur Duke of Bretagne,
And Earl of Richmond; and this rich fair town
We make him lord of.—Call the Lady Constance:
Some speedy messenger bid her repair
To our solemnity:—I trust we shall,
If not fill up the measure of her will,
Yet in some measure satisfy her so
That we shall stop her exclamation.
Go we, as well as haste will suffer us,
To this unlook'd-for, unprepared pomp.
Exeunt all but the BASTARD. The Citizens retire from the Walls.
RICHÁRD
Bolond világ! bolond kötés! bolond királyok!
János, hogy Arthur ígényét egészben
Elállja, egy résztől önként eláll;
S a Fransz, kinek vértjét lelkösmeret
Csatolta fel, kit irgalom s kegyesség
Hozott e hadba, Isten harcosát,
Egy fülbesúgó, szándék-másoló
Furfangos ördög tanácsára hajt,
Azéra, ki a hit nyakát szegi,
Mindennap esküt szeg, s mindent behúz:
Királyt, koldúst, vént, ifjat és leányt,
Ha nincs is a »lány« névnél egyebe,
Szegény leánytól azt is elcseni;
E símaképü úr, az önhaszon,
Csiklándó önhaszon, mind a világ
Lejtője, mely különben súlyegyent
Tartván, mehetne szépen, igyenest;
Míg e haszonvágy, e jégsíma lejtő,
Mozgást irányzó hitvány nyereség,
Irány-, cél-, szándék-, pálya-, súlyegyen-
Veszítve, nyakrafőre kergeti;
Ez a lejtő, ez a haszonlesés,
Ez a hajhász, kerítő, bűvös íge
Fogá be szemhéját a fransz királynak,
Felejteté a megajánlt segélyt,
Az eltökélt, becsűletes hadat
Egy aljas, egy gazul kötött frigyért. -
De mért zajongok én így a haszonra?
Hanemha, mert nem járt kedvembe még.
Nem mintha öklöm eldugnám előle,
Ha angyalkái ütnék tenyerem;
De mert a szűz, még nem kenett marok
Szidhatja, mint koldús, a gazdagot,
No, szidom is hát, míg koldús vagyok,
Nincs bűn előttem más, csak aki gazdag;
Ha dús leszek, ez a szó lesz erényem:
Nincs bűn, csak élni koldusan, szegényen.
Ha már királlyal érdek szót szeget:
Jer, jer, haszon, imádlak tégedet!
El.
BASTARD.
Mad world! mad kings! mad composition!
John, to stop Arthur's title in the whole,
Hath willingly departed with a part;
And France,—whose armour conscience buckled on,
Whom zeal and charity brought to the field
As God's own soldier,—rounded in the ear
With that same purpose-changer, that sly devil;
That broker, that still breaks the pate of faith;
That daily break-vow, he that wins of all,
Of kings, of beggars, old men, young men, maids,—
Who having no external thing to lose
But the word maid, cheats the poor maid of that;
That smooth-fac'd gentleman, tickling commodity,—
Commodity, the bias of the world;
The world, who of itself is peised well,
Made to run even upon even ground,
Till this advantage, this vile-drawing bias,
This sway of motion, this commodity,
Makes it take head from all indifferency,
From all direction, purpose, course, intent:
And this same bias, this commodity,
This bawd, this broker, this all-changing word,
Clapp'd on the outward eye of fickle France,
Hath drawn him from his own determin'd aid,
From a resolv'd and honourable war,
To a most base and vile-concluded peace.—
And why rail I on this commodity?
But for because he hath not woo'd me yet:
Not that I have the power to clutch my hand
When his fair angels would salute my palm;
But for my hand, as unattempted yet,
Like a poor beggar, raileth on the rich.
Well, whiles I am a beggar, I will rail,
And say, There is no sin but to be rich;
And being rich, my virtue then shall be,
To say, There is no vice but beggary:
Since kings break faith upon commodity,
Gain, be my lord!—for I will worship thee.
Exit.