Hej juhászbojtár, hol a juh
Hej juhászbojtár, hol a juh?
Mért vagy te ollyan szomoru?
Balaton mellett ott a juh,
Engemet üldöz egy nagy bú.
Nem ettem s ittam én még ma,
Itt fekszem dölve, mint a fa,
Lenyugszik a nap az égen,
Engemet itt hagy inségem.
Megesett rajtam, s fáj nekem,
Nem szeret engem a szépem.
Hasztalan fuvom furulyám,
Nem hallja, nem néz ő reám.
Fris tejet adtam, bárányt is,
Én neki teljes boglárt is.
Tőle nem szántam semmimet,
Odadtam volna lelkemet.
Csókokat nyomtam képére,
Sóhajtást küldék mellére,
Oldala mellé borultam,
Szájából szép szót koldultam.
Hej! de ő ezt mind felejti,
Életemet gyászba ejti,
Kínomon szánni nem indul,
Mást szeret és már másért gyul.
Büntesse őtet az isten,
Mért leve hozzám hitetlen.
Mért verte agyon kedvemet,
Mért verte által szivemet.
Majd ha a nyájam elszéled,
S bennem a lélek eltéved,
Mondani fogják: érted kár,
Szerelmes bohó, kis bojtár.