Nem adott az isten nekem nagy palotát
Nem adott az isten nekem nagy palotát,
Sem ágyamra selymet, sem czifra tafotát,
De adott az isten nekem egészséget,
És mellé egy jó kis barna feleséget.
Vele keresem én minden nap kenyerem,
S be jó izűn esik azt vele megennem.
Ha munkánk végeztük, lenyugszunk ágyunkba,
S egymást átkarolva pihenünk álmunkba.
Ha felvirad a nap, vigadva kelünk fel,
S folytatjuk munkánkat ujitott erővel;
Tavaszkor a mező körülöttünk virit,
S a fűszálon lengő harmatocska frisit.
A pipis éneke mulatgat bennünket,
S a nyár verejtékben könnyiti kezünket,
Őszkor szüretelünk urunk szőlejében,
S vidám dudolással unalmunk kergeti.
Magam faragcsálok magamnak szerszámot,
S ezért se fizetek idegennek vámot.
Ha vasárnap eljő, czifrázott bundába
Megyek hálát adni istennek házába.
Dél után pajtással betérek korcsmába,
S kényre iddogálunk a jó borocskába.
Ha felmelegedem: huzd rá Gazsi! mondom,
Enyim egész világ, semmire sincs gondom.
Nem vagyok én adós, nekem sem adós más,
Nem bántok én senkit, engem se bántson más!
Az ur isten pajtás, éltessen bennünket,
Tartsa meg mind holtig, vidám jó kedvünket.