Sirtál anyám, egykor értem
Sirtál anyám, egykor értem,
Hogy huszárnak fölütöttem.
Ne sirj anyám, fiad jól van,
Vitézek közt a táborban.
Fájva váltam Juliskától,
Szive repedt bánatjától;
Ne sirj Julis, hived jól van,
Vitézek közt a táborban.
De ha nem él anyám immár,
Ha Julishoz eddig más jár:
Akkor szivem a táborban,
Vitézek közt sincsen vigan.
Könyet ejtek nagyot erre,
Csak egy balzsam jő szivemre,
Körülnézek a táborban,
A hány pajtás, majd mind igy van.
Nyugodj anyám, édes dajkám!
Élj boldogul szép Juliskám,
Kedvesetek a táborban,
Királyaért s hazáért van.
Vitéz vagyok, fölmegyek én,
Paszománt lesz csákóm szélén,
S majd azt mondják a táborban:
Magyar tűz volt a fiuban.