Vita:Népdalok és mondák (3. kötet)

Információ erről a kiadásról
Eredeti kiadás:
Forrás:	[[1]]
Szerkesztő(k):	Orsb
Feldolgozottsági szint:	Teljes szöveg
Megjegyzések:
A szöveg pontosságát ellenőrizték:

Gutenberges verzió

Elkészítettem a Gutenberges verziót: http://www.gutenberg.org/ebooks/39649 Itt vannak az első mese különbségei (kár hogy fel vannak darabolva...) oldalszámokkal, le lehet ellenőrizni (vannak ocr-hibák és sajtóhibák):

pedig [--196--] mind a hetvenhéttől egy helyről, onnan, hol egy igen talál születni, az szebb lesz [--197- náladnál,-] {+naládnál,+} Igazságod van, jó néni! én tanácsodat követem, mit [-mondasz?-] {+mondasz ?+} — mondj akármit, én megcselekszem, csak hogy én a doktoroknak kitudni sehogy se, mitől halhatott meg a [-király.-] {+király,+} boszorkánynak, mit mondott neki a tükör. [--198--] [-gyönyörüséges-] {+gyönyörűséges+} kis leánya, kire rosz A tükör azt [-mondta:-] {+mondta :+} te is szép vagy, de leányod életben; de [--199--] a kis leány minden napon szebb lett. Nem azokat [-meggyújtván,-] {+rneggyújtván,+} tüzzel [-emészsze-] {+ernészsze+} föl az isten legszebb remekét, nagy kiabálás támadt miatt elájult, gondosan vitték ölükben. Fél óra [-mulva-] {+múlva+} felébredt a vén boszorkány, s inalt a vár felé, azon [-irtóztató-] {+irtóztaló+} boszorkány ölje el, a a ki őt megszólalt: te [-gyönyörü-] {+gyönyörű+} teremtése az istennek! [--200--] vagy; megszabadítottunk egy undok csuda kezéből, kit én közt gyönyörű királynéi ruhában sétált [--201--] a kisasszony, drágább egy sincs ujjain. A kisasszony megengedte, s az [-ujjára-] {+ujjara+} húzott gyűrüt meg is köszönte. De midőn a házba [--202--] ne beszéljen, mert a többi emberek gonoszak, irigykednek a elveszett, [-sirtak-] {+sírtak+} ők is, mikor a gyönyörü halottat s megbeszélte, hogy mostani halálát egy zsidó [--203--] asszony [--204--] négy napig mindig kérdezgette a tükröt, s az mindig kedve szépséget kell sokáig halottan [-nézniök. —-] {+nézniök.—+} kérdezni bajának okát. Éjjelre mindig [-elzárkozott,-] {+elzárkózott,+} s miután halott kedvesét keservesen megsiratgatta, estvénként, de semmit nem láthattak, [--205--] csak bátyjok és sirathatja, két álló óraig szobájába [-zárkozva-] {+zárkózva+} sirdogálván, s halottját végig hoszig legnagyobbik királyleány, — s ekkor [--206--] a szépséges ő koporsója az ágy alatt van. [--207--] Alig ugrott le a [-királyfi-] {+királyfí+} lováról, apjának még életét, a leányok elmondták, [-megvallották,-] {+megvallottak,+} [-óraig-] {+óráig+} kellett vizzel locsolni, mig felébredett. — Betegen ment a boszorkányhoz, isten nevében kérte, mentse [--208--] [-boszorkány-] {+borszorkány+} egy butykos pálinkát kötője alá táskájából a levelet, s a vén király [--209--] irását térjen, siessen a [-válaszszal. —-] {+válaszszal.—+} De az öreg A vén katona elbocsátotta a szomorú asszonyt, [-ki két-] {+kikét+} gyermekével egy fa odvába vonult. Az erdőben gyökerekkel holnap haza jő a háborúból. A katona [--210--] esküvel fölvette és csudálkozva [-olvasta. — Ez-] {+olvasta.—Ez+} — saját kezével irt valamellyik ördög. — [-Nem,-] {+Nem.+} édes Én, [-fiam, —-] {+fiam,—+} mond az öreg király — a mint országában örömünnepet hirdetett. [--211--] Ismét említette a téged az isten őrzött, anyád meg nem [-bolondúlt-] {+bolondult+} Az elrutult „világ szép [-asszonya“-] {+asszonya”+} oda is [-megbolondúlt-] {+megbolondult+} asszony, hogy a palotaablakról oltalmazta. — [--212--] Az arany haju két kis fiuból hatalmas

(Aláíratlan hozzászólás, szerzője Mennykű (vita • közreműködései) 2012. május 19., 11:29 (CEST))