Virágos kert ajtajánál
Virágos kert ajtajánál,
Kökényszemű szép leány áll.
Előtte, az út közepén,
Gyakran jár egy barna legény.
Barna legény, ne nézz félre,
Ne nézz a kökényszeműre,
Mert ha reája tekintesz,
Szerelemnek rabja lészesz.
De a legény mégis csak néz,
Szeme, szive a lányra vész;
Százszor is visszanéz szegény,
Ugy ballag az út közepén.
Ládd megmondtam, ne nézz félre,
Ne nézz a kökényszeműre.
Magadnak is bút szereztél,
Szerelemnek rabja lettél.
Ha rab lettél, türd békével,
Talán enyhülsz majd idővel,
Talán fogják még mondani:
Kár neki igy elhervadni.