Vezekényben, meg Átányban

A Wikiforrásból
← Megizentem az édes anyámnak (1)Népdalok és mondák (2. kötet)
szerző: Erdélyi János
Vezekényben, meg Átányban
Csúszik szürke lovam →

Vezekényben, meg Átányban,
Jó természet van a lányban;
Maga mondja a legénynek:
Ajtót is nyitok én kendnek.

Vörös sapka, selyem sujtás,
Jerünk a lányokhoz, pajtás!
Estve, estve, még sincs estve,
Maga hítt meg a menyecske.

Járok hozzá minden estve,
Nem veti senki szememre.
Csirke csipog a nád alatt,
Megfogjuk a garád alatt.