Vesztegzár a Grand Hotelben/Negyvenötödik fejezet

← XLIV. fejezet

Vesztegzár a Grand Hotelben szerző: Rejtő Jenő

XLVI. fejezet →

XLV

...A fiatalember végigosont a folyosón. A leány ajtaja előtt nem állt rendőr... Mégiscsak segíteni akart a főfelügyelő?... Kopogtatott. Azután lenyomta a kilincset és belépett...
A sötétben, a leány megszokott helyén, a karosszékben egy árnyat látott.
- Maud... - suttogta bizonytalanul.
- Nincs itt - felelte egy nyugodt hang. Elder ült a karosszékben.
- Hol van a leány?!
- Jó helyen. Miután tudtam, hogy meg akarod szöktetni, biztonsági intézkedéseket tettem. Maudot szigorúan őrzik.
- Elder!
- Nézd öregem, itt az igazság küzd a bűnnel. És az igazságnak, a maga rideg útján, a lovagiasság összes szabályai szerint győzni kell. Ebben hiszek, ezért élek, és nem alkuszom. A leányt tisztázni kell. Ha megszökteted, evvel egy gazember malmára hajtod a vizet.
- És ha nem sikerül tisztázni?
- Akkor... akkor...
- Akkor tönkretetted...
Elder gondolkozott.
- Nyugalom, Félix. Sok esélyünk van. Azután keresem a szőnyeget. Egy nagy perzsát nehéz megsemmisíteni, és a személyzetet talán mégsem avatják be... Elégetni nem lehet... Ha a szőnyeg előkerül, akkor nyertünk!
- Miféle szőnyegről beszélsz?
- Egy rozsdaszínű perzsáról.
- Azt... amikor én fürödtem... Wolfgang a 102-esbe vitette.
- Mit mondasz?! A beomlott falú szobába?
- Igen.
- Istenem, ha ezt előbb tudom... Miért nem szóltál... Gyerünk! - Még sohasem látta ilyen izgatottnak Eldert.
Siettek...
...A vizes, dohos szobában ott volt a szőnyeg. Elder letérdelt, azután...
Félix szinte hanyatt esett meglepetésében. A főfelügyelő végigfeküdt, és arcát a szőnyeghez szorítva szaglászott...
- Igen... - suttogta azután. - Jól sejtettem... - És lázasan csillogott a szeme. - Nem kell menekülni, öregem. Most már biztos minden! Gyere, csavarjuk össze a szőnyeget...
Ebben a pillanatban kialudt a villany...
- Vigyázz! - kiáltotta Elder, de későn. Félixet valaki, aki a nyitott ajtón belopódzott, fejbe ütötte, hogy elájult. Elder háromszor tüzelt. A lövések félelmetesen visszhangzottak. De nem a támadóra lőtt, hanem a levegőbe.
Közben a szőnyegről egy lobbanással nagy láng csapott fel. Éterbombát dobott valaki a perzsára, de máris kisurrant, és Elder, aki megbotlott Félix testében, nem érte el a menekülőt. Félixet magával vonszolta és rohant... De mintegy megbeszélt jelre, minden fordulónál kézilámpák csillantak fel. Rendőrök siettek előre meghatározott helyekre. Elder négy-öt fokonként ugrált le a vaslépcsőn...
A menekülő minden emeletnél egy lámpát látott felvillanni... Mögötte az üldöző... előtte az emeletenként kijelölt rendőrtisztek... Megtorpant...
Elder tíz lépcsőt ugorva, rávetette magát. Elkapta a torkát. Egymásra zuhantak.
- Lámpát! - ordította tele torokból. - Most megvagy, gazember, vége a játéknak.
A másik rezignáltan felelt:
- Ez egy nagy igazság, uram.