Vesztegzár a Grand Hotelben/Negyvenhatodik fejezet
| ← XLV. fejezet | Vesztegzár a Grand Hotelben szerző: Rejtő Jenő | XLVII. fejezet → |
XLVI[szerkesztés]
A villanycentráléhoz állított posztot leütötték.
Amikor a kapcsoló egy csomó kékes szikrát fröcskölve lehanyatlott, és sötét lett, néhány másodpercnyi szünet után három lövés dörrent. Aki leütötte a rendőrt, máris elsuhant, fel a félemeletre, gyorsan egy szobához...
Elvakultan lépett hátra. Lámpafény csapott a szeme közé, és rendőrtiszt revolvere szegeződött rá.
- Fel a kezekkel, Wolfgang! - kiáltotta Sedlintz. - De nagyon gyorsan.
Mielőtt Wolfgang magához térhetett a meglepetésből, már bilincs volt rajta, és betaszították a saját szobájába. Egy perc múlva hozták a megbilincselt Csodálatos Nalayát, vérző orral.
A kapitány rendet csinált az emeleten.
- Mindenki menjen a szobájába - harsogta a kapitány. - Nincs semmi baj! Nem kell félni!
Erre többen is elájultak. Egy rendőrtiszt rohanva jött:
- Ég a szálló!
A folyosó falán beverték a tűzjelző üveglapot.
Rövidesen felharsantak a tűzoltótrombiták, megérkezett a tűzőrség.
Ég a Grand Hotel! Az emeleti ablakból kicsapó tűz messze világított.
Először csak egy csoport tűzoltó jött át a vesztegzáron, mert aki belép, az nem térhet vissza. Szerencsére a jelentéktelen tüzet sikerült ennek a csoportnak eloltani, és a hallba összeterelt vendégek ismét a szobáikba mehettek.
Elder elsősorban nem a foglyokkal törődött, miután látta; hogy Félix kissé imbolyogva, de a saját lábán jött Markheittal. A rendőrtiszteket hallgatta ki.
Előzőleg a főfelügyelő megbeszélte velük, hogy ha ismét elsötétedik, valamennyien egy megjelölt helyre siessenek, és ne mozduljanak onnan, bármi is történik. Az emeleti lépcsőházakhoz és néhány szobához osztotta be a tiszteket.
- Hol van Ferguson?
A tiszt jelentkezett. Homlokáról csorgott a vér, és fél arcán véraláfutás vonult.
- Mi történt?
- Odaálltam... a földszinti... feljáróhoz... ahogy mondta... Valaki jött... elkaptam... fejbe ütött...
- Nem menekülhet ki! Átkutatjuk a házat! - kiáltotta Elder.
- Egy embert kell keresni, vörös kockás pizsamában... Előre!
Félix gyorsan a mosókonyhába ment. Sötét volt. Ő sejtette, hogy merre menekült az illető.
- Dzsilda!
- Itt vagyok, sahib... - Kigyúlt a villany. A hindu leány remegve állt előtte.
- Egy hálóruhás embert keresek.
Dzsilda hallgatott.
- Ha leengedted, mondd meg. Akkor nem lesz bajod. Különben elvesztél.
- Itt ment le, uram.
- Hogy nézett ki?
- Nem láttam az arcát... kendővel bekötötte...
- Jól van, Dzsilda.
A rácsos fedél már könnyen járt. Harmadszor emelték ki aznap.
Félix lesietett a vaslépcsőn, és futott. Macskányi rőt patkányok rebbentek szét mindenfelől...
Végre, ahogy megállt hallgatódzni, mintha távoli lépések kopognának. Lábujjhegyen futott, teljes erőből...
Az egyik forduló után meglátta a menekülőt. Pizsamában volt. A fejét briganti módra átkötötte egy kendővel...
Most megfordul, észreveszi az üldözőt. Fut!
A következő fordulónál Félix minden elővigyázatosság nélkül kanyarodik.
A szűk, boltozatos csatornában dobhártyarepesztő visszhanggal dördül két lövés...
Valami megüti a fiatalembert, hogy le kell ülnie a fal mellett. És homályos lesz minden...
...A bekötött arcú pizsamás rohan tovább. Már sokkal nagyobb utat tett meg, mint Kramartz. A legközelebbi vaslépcsőn felsiet... Hosszas erőlködés után sikerül kimászni...
Aszfalton áll. Lihegve körülnéz.
Katonák és tűzoltók fogják körül hirtelen... Gyorsan felkapja a revolvert, de egy kard lecsap lapjával a kezére, hogy kiejti a fegyvert.
- Nem... Ez túl egyszerű lenne - mondja Elder, előlépve a csoportból, és leszakítja a kendőt a pizsamás fejéről...
A körülállók elszörnyedve lépnek hátra. A fogoly arcát csúf, vörös sebhelyek borítják.
- Mynheer professzor Decker: letartóztatom.
Egy karperec kattant.