Vesztegzár a Grand Hotelben/Harmincegyedik fejezet

← XXX. fejezet

Vesztegzár a Grand Hotelben szerző: Rejtő Jenő

XXXII. fejezet →

XXXI

A kapitány és Elder ott álltak a 102-es szobában. A mennyezet átázott, egy jó darabon beomlott, és jelenleg deszkával takarták el a nyílást.
- Hogy ilyesmit így hagyjanak egy ilyen finom hotelben.
- Ne felejtse el - mondta Elder -, hogy már egy vendég sem tartózkodna a szállóban, ha nem lenne vesztegzár. Igazán ráértek a javítási munkákkal szezon után foglalkozni... Hát ez mi?
A földön egy félig szívott arany végű cigaretta feküdt.
"Bruns"
- Érdekes. Azt hiszem, meglátogathatnánk Mr. Brunst. Nem gondolja, kapitány úr?
- Semmi kifogásom... De miért hívták ide Villiersnét? És ki volt az a férfi, akinek Sergius herceg csak a kezét látta?
- Villiersné ügyéről megvan a speciális feltevésem. Az egyetlen lehető megoldás...
- Talán közölhetné a megoldást.
- Nagyjából. Illetve szimbolikusan. Tehát: azért, mert valaki rendőrkapitány, tudhat hegedülni is.
- Ezt a célzást visszautasítom. Csak magamnak szoktam hegedülni otthon, és fogalmam sincs, hogy honnan tudja!
- Bocsánat, csak a példa kedvéért mondtam. De vehetünk másikat. Ha egy ember várja a feleségét a pályaudvaron, és ugyanakkor egy jó barátja is érkezik, ezért még nem bizonyos, hogy közös fülkében utaztak.
- De nagyon valószínű.
- Többet azért nem mondok, mert a vizsgálat eredményét közölni vagy gyanúsítani, az kettő.
- Szóval van gyanúsítottja dr. Ranke gyilkosát illetőleg?
- Igen.
- Valami feltevés?
- Nem: tudom, hogy ki a gyilkos! Biztosan tudom, már az első naptól kezdve.
- De hát miért nem mondja?
- Nincs bizonyítékom. Menjünk Brunshoz.