VII. fejezet Ismét az osztjákok megkereszteléséről az 1714. évben

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
← VI. fejezet A vogulok megkereszteléséről az 1714. évbenRövid leírás az osztják népről (1715)
szerző: Grigorij Novickij, fordító: Ferincz István
VIII. fejezet A vogulok megkereszteléséről 1715-ben Kondában →
Grigorij Novickij: Kratkoe opssanie o narode ostjackom (1715). Fordította Ferincz István c. egyetemi tanár In: Studia uralo-altaica, III. 1973. (Forrás-kiadvány)

VII. FEJEZET ISMÉT AZ OSZTJÁKOK MEGKERESZTELÉSÉRŐL AZ 1714. ÉVBEN

1. Amidőn már a hittérítő fáradozásainak gyümölcse: a hívők
gyülekezete az ő tanítása révén napról napra gyarapodott,
azonban szűnni nem akaró vágya, lankadatlan gondolatai,
az öregségtől megfáradó hittanító mestert arra ösztönöz-
ték, hogy meglátogassa híveit; leginkább a következő okok
kényszerítették az ország legtávolabbi települései
közé vezető útra: először, hogy maradtak még olyanok,
akik a maguk hitetlenségében elrejtőztek az Ob torkolat-
vidékén közvetlenül a Jeges-tenger közelében. Mások pe-
dig a különböző folyók mentén lévő távolabbi települések-
ben a megtévesztés és eltévelyedés útján kitértek az evan-
gélium tanítása elöl. Másodszor, hogy hívei közé, akiket
annyi munkával nyert meg, a mohamedánizmus hitetlen farka-
sai és ragadozói kezdtek bejárni; és ezt az egyszerű népet,
amely még a hithűségben nem volt szilárd, nagyon kezdték
csábítani, különböző gyönyörökkel tévesztvén meg híveiket,
hitetlenségüket ajánlva, hogy az ő hitük olyan erővel
bír, hogy a másvilágon is földi örömök sokaságában gyönyör-
ködnek majd, melyek iránt ez a nép régóta előszeretettel
viseltetik, és hittek ezekben a mesékben és a hitüket át-


- 121 -

vették, mert a bálványimádás hitetlenségének ősi véleke-
dése nyomán a földi boldogságot a túlvilágon is meglévő
boldogságnak hiszik. Tehát ezeknek a még megmaradt bál-
ványimádóknak a kiűzésére és az igaz Isten megismertetésé-
re, és hogy a hívők egyetlen gyülekezetébe kapcsolja őket,
tette ezt az útját.

2. Így tehát június 12-én lassú hajózással szerencsésen kezd-
tük meg utunkat Tobolszkból, és három nap alatt elértük az
osztják települést, a „burejkovi” jurtákat, itt bizonyos
okok miatt korábban nem került sor az evangélium terjesz-
tésére, így mind ez ideig a maguk rút istentelenségében ma-
radtak.
A mester érkezését megelőzte a sátán, aki a hitetlenkedés
és kérkedés antikrisztusi szolgálóival, a muzulmán taní-
tókkal idesietett. Egy bizonyos Abüz nevű tatár pap ugyan-
is néhány nappal megelőzte az igazi hit terjesztőjének ér-
kezését, azt kellett hinni, hogy az ördögi szellem, amely
oly gyorsan száguld, sietett oda és a maga gonosz hitének
úgy megnyerte az egész népet, hogy azok nemcsak figyelni
nem akartak az evangélium tanítására, de még csak egy han-
got sem akartak erről hallani. Amidőn a hittérítő hangját
hallatta, olyanok voltak, mint a süket áspiskígyók, bedug-
ván füleiket, egyetlen jurtába jöttek össze, sem maguk nem
jöttek ki a jurtából, sem a mieink közül nem engedtek be


- 122 -

magukhoz senkit.

3. Sokszor fáradozott a hittérítő küldöttjei révén azon,
hogy rábírja őket, jöjjenek ki az evangélium hirdetésére,
azonban eredménytelenül. A pogány csalárd volt, az ördög
eszköze, a korábban említett Abüz felszította haragjukat,
és gyilkosságra bujtotta fel őket. Oly haraggal rontottak
ránk, az első küldötteket gyilkolva kezdték elkergetni
és megsebesíteni, majd magára a dereglyére is rárontottak,
abból pedig maga a hittérítő ment ki hozzájuk, és magasba
emelvén kezeit, halkan, békésen kérlelte őket, hogy hagy-
janak föl az ártatlanok gyilkolásával. Azonban mocskos,
véres kezük nem szűnt meg sebet ejteni, a mieink közül
egyet a fején és a lábán nyíllal megsebeztek, ugyancsak
egy másik derék legényt: a főpap szolgáját, akit Pável-
nek hívtak, a vállán nyílvessző járt át. Ugyanígy puská-
ból egyiknek a kezét lőtték át, akkor a mieink valamennyi-
en, mivel üres volt a kezük, a dereglyébe menekültek, a
hittérítőt egyedül hagyván a parton; azonban a dühtől el-
vakult nép nem szégyellte magát a szent személy előtt,
sőt az egyik, vezetőjük, név szerint Ursanko [sic!] puskából
magára a hittérítőre lőtt és közvetlenül a hasát találta
el, de mindenki csodálkozására a golyó a ruha mindkét oldalt át-
fúródott, de őt magát egy cseppet sem sértette
meg, az Úr jobbja megvédte. Így tehát elkergetvén a meg-


- 123 -

váltás tanítóját, a mohamedánizmus tanítóinak, hitetlen
rontásának Abüz tanító révén behódoltak és elfogadták a
mohamedán istentelen hitvallást.

4. Az ördög kegyetlen fegyverének éle: az ármány, ezek kegyet-
len haragja nem akadályozta meg a hittérítő útját, bár harc-
cal szálltak szembe vele; nem rémült meg, bízva Üdvözítőjé-
nek közbenjárásában, innen nagyon távoli településeikre si-
etett, ahol sok összegyűlt, a keresztségtől megvilágosult
nép vonult ki a hittanító fogadására, és kimondhatatlan sze-
retettel üdvözölték. A hittanító az igaz hitben megerősítet-
teket tanította arra, ami korábban az osztják nemzetségben
idegen volt; a lakosságot ugyancsak mindenféle jó, keresz-
tény erkölcsre tanította, valamennyi gonosz, förtelmes, a
bálványimádással kapcsolatos szokást irtotta. Leginkább
azon szokásukat, hogy nem a megfelelő kor után és nem az
évek számának megfelelően választanak feleséget: hiszen
még gyermekeket, hét-nyolc éves lánykákat vesznek felesé-
gül, férjeik pedig húsz-harminc évesek, és törvénytelenül
kötnek házasságot. Irtotta ezen rossz szokást és keresztény
erkölcsre tanította őket, tanítása pedig ennek az egyszerű
és minden állampolgári szokástól korábban idegen népnek nagy
hasznára volt.


- 124 -

5. Így a Mindenható gyarapodó áldásának megfelelően sokasod-
tak a hit és a krisztusszerető hithűség gyümölcsei, hi-
szen kérlelték a mestert, hogy adjon nekik az üdvözülés
tanait oktató papokat, akik, állandóan ott-tartózkodván,
hithű erkölcsre tanítanák őket; isten templomának meg-
építését ugyancsak buzgón kérték. Ezen kívánságukhoz bő-
séges javakkal járult hozzá Szibéria kormányzója: Matvej
Petrovics herceg, midőn a hittérítő jelentése alapján és
állhatatos kérésére a méltó helyeken, ahol nagy tömegek
települései voltak isten templomait teremtették meg - a
prohorovi járásban[1] Osztrovban, ahol azelőtt a dicsőített
bálvány szentélye volt, most isten temploma áll a Szent-
háromság tiszteletére. Ugyanígy a szuhorukovi jurta-fal-
vakban[2] Malüj Atlümben, mások pedig, akik orosz telepü-
lések szomszédságában laknak, ezeket az istenegyházához
kapcsolták és egyházi tanítókra bízták, és így, miután
az Úr dicsőségének gyarapodását megszilárdította, útjára
indult oda, ahol még a megváltás örömét nem hirdették.

6. Tehát elértük a karinkari jurtákat,[3] és az ige hírnöke
hirdetni kezdte az üdvözülést, amelyet sokan kedvezően
fogadtak, azok között, akik elfogadták a hit tanítását,


- 125 -

és az Úr keresztségét szomjúhozták, volt az ő sámánjuk
/sajtancsik/, aki pogány áldozó pap volt, és „Javlak”-nak
hívták. Ez korábban az ördöggel állt kapcsolatban, miután
jövendölt, varázsolt. Amikor megkeresztelkedett, maga
mondta el nekünk ezt a csodát; hogy a hitszónok megérkezé-
se előtt szövetségese, az ördög hosszú időn át gyötörte
őt, és amíg verte őt, ezt hallotta: „Eddig veled voltam,
most pedig eltaszítasz engem; ha te ellenem az igazság
tanújeleit fogod nyilvánítani, testeden súlyos kór fog
jelentkezni.”
Az igaz hitre megtanítva őt, a mester megvédte és a ke-
reszt fegyverével felszerelte, ettől ugyanis annak ellen-
lábasa reszket és remeg, nem tudván a kereszt erejét el-
viselni.

7. Az Úr segítségével elértük Berezov vár[[os]át is, amely
egészen a Jeges-tengernél van, hiszen néhány nap alatt
Berezovból elérhető, ahol az Ob a Tazi-öbölbe torkollik,
a Tazi-öbölről korábban már szót ejtettünk, Berezov vár-
[os] pedig a Szoszva folyó közelében van és sok osztják
település járási központja, hozzá mint bírósági körzethez
tartozik: Obdor, Szoszva, Lapin, Kunopat és mások, amelye-
ket az ottani parancsnokok irányítanak, ahol is ebbe a
városba sokan összejöttek, elfogadván az evangélium taní-
tását és az Úr keresztkútjában megvilágosultak. А meg-


- 126 -

keresztelkedés után néhányan a szoszvai járásból kérték
a hittérítőt, hogy imáival segítsen nekik védekezni a
bálványokban korábban tisztelt tisztátalan szellemek tá-
madásaitól és ármányaitól, mivel korábban - mondották -
azok rabjai voltunk, különféle álnok rosszindulattal van-
nak irántunk. A mester pedig biztosítván őket erről, az
üdvözítő segítségének biztos reményével békével elbocsátotta
őket.

8. A hittérítő itt nagyon vágyott arra, hogy elérje az obdori
települést, sőt magát a Jeges-tengert, de az Úrnak, aki
mindent jobban átlát, más volt a szándéka: visszafordítá
útját ismét Tobolszkba, itt pedig papokat hagyott, hogy a
folyók menti valamennyi települést bejárják és a többieket
is csatlakoztassák a kereszténységhez; ezeknek nagy tömegét
megkeresztelték és ocsmány áldozati helyeiket lerombolták
és felégették. Tobolszkba érkezve itt találta Tobolszkban
a korábban említett „Ursanka”-t megkötözve sok cinkostár-
sával együtt, őket a polgári igazságszolgáltatás emberei
hallgatták ki támadásuk és a sok megsebesített ember miatt,
és őt a bíróság elé állították és polgári büntetéssel súj-
tották.
Azonban az ige hirdetője megszabadította őt a kötelektől,
és magával vitte a tyumenyi kolostorba és ott megtanította
az igaz hitre és megkeresztelte őt és a többi, annak keze


- 127 -

alatt levő cinkosát és így ezeket nemcsak a méltó földi
büntetéstől mentette meg, hanem a muzulmán hitetlenség
miatti örökös pusztulástól.

9. A beálló téli idő miatt a hitszónok nem késlekedett, útját
a vogul földön lévő Pelim város felé vette, ahol őt a szent
keresztség által az egyház fiaivá fogadott sok lelki gyer-
meke szeretettel fogadta, azokat hithűségre, és mindenféle
nemes, keresztényi szokásra tanítván némely méltó helyen
templomokat is alapított. Maga pedig felfelé hajózott a
Turán és más folyókon, amelyeket a vogul nép települései
vesznek körül, mindezeket a keresztelő medencében Isten
egyházának gyermekeivé fogadta és a Mindenható segítségé-
vel nemcsak ezeket a pogányokat, hanem a mohamedán erkölcs-
telenségben élő tatárokat, akik Opancsin városának közelé-
ben éltek, a hitetlenségükből szintén megszabadította. És
így történt, hogy a tisztátalanból tisztává, a méltatlan-

ból méltóvá tette őket, mivel ezeket az Úr keresztségének
szentségében részesíteni méltónak találta. Azonban már
annyira kimerült e vízi úton végzett munkájában, hogy úgy
tűnt nekünk, akik közelében voltunk, hogy ez az ő boldog-
ságának netovábbja: „nemes törekvés vezetett, vándorutamat
befejeztem, a hitet megóvtam, adassék a koszorú.”


- 128 -

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. „Prohorovszkaja voloszty”
  2. „Szuhorukovszkije jurtü”
  3. „Karinkarszkije jurtü”