VII. fejezet Ismét az osztjákok megkereszteléséről az 1714. évben
| ← VI. fejezet A vogulok megkereszteléséről az 1714. évben | Rövid leírás az osztják népről (1715) szerző: Grigorij Novickij, fordító: Ferincz István | VIII. fejezet A vogulok megkereszteléséről 1715-ben Kondában → |
VII. FEJEZET ISMÉT AZ OSZTJÁKOK MEGKERESZTELÉSÉRŐL AZ 1714. ÉVBEN
1. Amidőn már a hittérítő fáradozásainak gyümölcse: a hívők
gyülekezete az ő tanítása révén napról napra gyarapodott,
azonban szűnni nem akaró vágya, lankadatlan gondolatai,
az öregségtől megfáradó hittanító mestert arra ösztönöz-
ték, hogy meglátogassa híveit; leginkább a következő okok
kényszerítették az ország legtávolabbi települései
közé vezető útra: először, hogy maradtak még olyanok,
akik a maguk hitetlenségében elrejtőztek az Ob torkolat-
vidékén közvetlenül a Jeges-tenger közelében. Mások pe-
dig a különböző folyók mentén lévő távolabbi települések-
ben a megtévesztés és eltévelyedés útján kitértek az evan-
gélium tanítása elöl. Másodszor, hogy hívei közé, akiket
annyi munkával nyert meg, a mohamedánizmus hitetlen farka-
sai és ragadozói kezdtek bejárni; és ezt az egyszerű népet,
amely még a hithűségben nem volt szilárd, nagyon kezdték
csábítani, különböző gyönyörökkel tévesztvén meg híveiket,
hitetlenségüket ajánlva, hogy az ő hitük olyan erővel
bír, hogy a másvilágon is földi örömök sokaságában gyönyör-
ködnek majd, melyek iránt ez a nép régóta előszeretettel
viseltetik, és hittek ezekben a mesékben és a hitüket át-
vették, mert a bálványimádás hitetlenségének ősi véleke-
dése nyomán a földi boldogságot a túlvilágon is meglévő
boldogságnak hiszik. Tehát ezeknek a még megmaradt bál-
ványimádóknak a kiűzésére és az igaz Isten megismertetésé-
re, és hogy a hívők egyetlen gyülekezetébe kapcsolja őket,
tette ezt az útját.
2. Így tehát június 12-én lassú hajózással szerencsésen kezd-
tük meg utunkat Tobolszkból, és három nap alatt elértük az
osztják települést, a „burejkovi” jurtákat, itt bizonyos
okok miatt korábban nem került sor az evangélium terjesz-
tésére, így mind ez ideig a maguk rút istentelenségében ma-
radtak.
A mester érkezését megelőzte a sátán, aki a hitetlenkedés
és kérkedés antikrisztusi szolgálóival, a muzulmán taní-
tókkal idesietett. Egy bizonyos Abüz nevű tatár pap ugyan-
is néhány nappal megelőzte az igazi hit terjesztőjének ér-
kezését, azt kellett hinni, hogy az ördögi szellem, amely
oly gyorsan száguld, sietett oda és a maga gonosz hitének
úgy megnyerte az egész népet, hogy azok nemcsak figyelni
nem akartak az evangélium tanítására, de még csak egy han-
got sem akartak erről hallani. Amidőn a hittérítő hangját
hallatta, olyanok voltak, mint a süket áspiskígyók, bedug-
ván füleiket, egyetlen jurtába jöttek össze, sem maguk nem
jöttek ki a jurtából, sem a mieink közül nem engedtek be
magukhoz senkit.
3. Sokszor fáradozott a hittérítő küldöttjei révén azon,
hogy rábírja őket, jöjjenek ki az evangélium hirdetésére,
azonban eredménytelenül. A pogány csalárd volt, az ördög
eszköze, a korábban említett Abüz felszította haragjukat,
és gyilkosságra bujtotta fel őket. Oly haraggal rontottak
ránk, az első küldötteket gyilkolva kezdték elkergetni
és megsebesíteni, majd magára a dereglyére is rárontottak,
abból pedig maga a hittérítő ment ki hozzájuk, és magasba
emelvén kezeit, halkan, békésen kérlelte őket, hogy hagy-
janak föl az ártatlanok gyilkolásával. Azonban mocskos,
véres kezük nem szűnt meg sebet ejteni, a mieink közül
egyet a fején és a lábán nyíllal megsebeztek, ugyancsak
egy másik derék legényt: a főpap szolgáját, akit Pável-
nek hívtak, a vállán nyílvessző járt át. Ugyanígy puská-
ból egyiknek a kezét lőtték át, akkor a mieink valamennyi-
en, mivel üres volt a kezük, a dereglyébe menekültek, a
hittérítőt egyedül hagyván a parton; azonban a dühtől el-
vakult nép nem szégyellte magát a szent személy előtt,
sőt az egyik, vezetőjük, név szerint Ursanko [sic!] puskából
magára a hittérítőre lőtt és közvetlenül a hasát találta
el, de mindenki csodálkozására a golyó a ruha mindkét oldalt át-
fúródott, de őt magát egy cseppet sem sértette
meg, az Úr jobbja megvédte. Így tehát elkergetvén a meg-
váltás tanítóját, a mohamedánizmus tanítóinak, hitetlen
rontásának Abüz tanító révén behódoltak és elfogadták a
mohamedán istentelen hitvallást.
4. Az ördög kegyetlen fegyverének éle: az ármány, ezek kegyet-
len haragja nem akadályozta meg a hittérítő útját, bár harc-
cal szálltak szembe vele; nem rémült meg, bízva Üdvözítőjé-
nek közbenjárásában, innen nagyon távoli településeikre si-
etett, ahol sok összegyűlt, a keresztségtől megvilágosult
nép vonult ki a hittanító fogadására, és kimondhatatlan sze-
retettel üdvözölték. A hittanító az igaz hitben megerősítet-
teket tanította arra, ami korábban az osztják nemzetségben
idegen volt; a lakosságot ugyancsak mindenféle jó, keresz-
tény erkölcsre tanította, valamennyi gonosz, förtelmes, a
bálványimádással kapcsolatos szokást irtotta. Leginkább
azon szokásukat, hogy nem a megfelelő kor után és nem az
évek számának megfelelően választanak feleséget: hiszen
még gyermekeket, hét-nyolc éves lánykákat vesznek felesé-
gül, férjeik pedig húsz-harminc évesek, és törvénytelenül
kötnek házasságot. Irtotta ezen rossz szokást és keresztény
erkölcsre tanította őket, tanítása pedig ennek az egyszerű
és minden állampolgári szokástól korábban idegen népnek nagy
hasznára volt.
5. Így a Mindenható gyarapodó áldásának megfelelően sokasod-
tak a hit és a krisztusszerető hithűség gyümölcsei, hi-
szen kérlelték a mestert, hogy adjon nekik az üdvözülés
tanait oktató papokat, akik, állandóan ott-tartózkodván,
hithű erkölcsre tanítanák őket; isten templomának meg-
építését ugyancsak buzgón kérték. Ezen kívánságukhoz bő-
séges javakkal járult hozzá Szibéria kormányzója: Matvej
Petrovics herceg, midőn a hittérítő jelentése alapján és
állhatatos kérésére a méltó helyeken, ahol nagy tömegek
települései voltak isten templomait teremtették meg - a
prohorovi járásban[1] Osztrovban, ahol azelőtt a dicsőített
bálvány szentélye volt, most isten temploma áll a Szent-
háromság tiszteletére. Ugyanígy a szuhorukovi jurta-fal-
vakban[2] Malüj Atlümben, mások pedig, akik orosz telepü-
lések szomszédságában laknak, ezeket az istenegyházához
kapcsolták és egyházi tanítókra bízták, és így, miután
az Úr dicsőségének gyarapodását megszilárdította, útjára
indult oda, ahol még a megváltás örömét nem hirdették.
6. Tehát elértük a karinkari jurtákat,[3] és az ige hírnöke
hirdetni kezdte az üdvözülést, amelyet sokan kedvezően
fogadtak, azok között, akik elfogadták a hit tanítását,
és az Úr keresztségét szomjúhozták, volt az ő sámánjuk
/sajtancsik/, aki pogány áldozó pap volt, és „Javlak”-nak
hívták. Ez korábban az ördöggel állt kapcsolatban, miután
jövendölt, varázsolt. Amikor megkeresztelkedett, maga
mondta el nekünk ezt a csodát; hogy a hitszónok megérkezé-
se előtt szövetségese, az ördög hosszú időn át gyötörte
őt, és amíg verte őt, ezt hallotta: „Eddig veled voltam,
most pedig eltaszítasz engem; ha te ellenem az igazság
tanújeleit fogod nyilvánítani, testeden súlyos kór fog
jelentkezni.”
Az igaz hitre megtanítva őt, a mester megvédte és a ke-
reszt fegyverével felszerelte, ettől ugyanis annak ellen-
lábasa reszket és remeg, nem tudván a kereszt erejét el-
viselni.
7. Az Úr segítségével elértük Berezov vár[[os]át is, amely
egészen a Jeges-tengernél van, hiszen néhány nap alatt
Berezovból elérhető, ahol az Ob a Tazi-öbölbe torkollik,
a Tazi-öbölről korábban már szót ejtettünk, Berezov vár-
[os] pedig a Szoszva folyó közelében van és sok osztják
település járási központja, hozzá mint bírósági körzethez
tartozik: Obdor, Szoszva, Lapin, Kunopat és mások, amelye-
ket az ottani parancsnokok irányítanak, ahol is ebbe a
városba sokan összejöttek, elfogadván az evangélium taní-
tását és az Úr keresztkútjában megvilágosultak. А meg-
keresztelkedés után néhányan a szoszvai járásból kérték
a hittérítőt, hogy imáival segítsen nekik védekezni a
bálványokban korábban tisztelt tisztátalan szellemek tá-
madásaitól és ármányaitól, mivel korábban - mondották -
azok rabjai voltunk, különféle álnok rosszindulattal van-
nak irántunk. A mester pedig biztosítván őket erről, az
üdvözítő segítségének biztos reményével békével elbocsátotta
őket.
8. A hittérítő itt nagyon vágyott arra, hogy elérje az obdori
települést, sőt magát a Jeges-tengert, de az Úrnak, aki
mindent jobban átlát, más volt a szándéka: visszafordítá
útját ismét Tobolszkba, itt pedig papokat hagyott, hogy a
folyók menti valamennyi települést bejárják és a többieket
is csatlakoztassák a kereszténységhez; ezeknek nagy tömegét
megkeresztelték és ocsmány áldozati helyeiket lerombolták
és felégették. Tobolszkba érkezve itt találta Tobolszkban
a korábban említett „Ursanka”-t megkötözve sok cinkostár-
sával együtt, őket a polgári igazságszolgáltatás emberei
hallgatták ki támadásuk és a sok megsebesített ember miatt,
és őt a bíróság elé állították és polgári büntetéssel súj-
tották.
Azonban az ige hirdetője megszabadította őt a kötelektől,
és magával vitte a tyumenyi kolostorba és ott megtanította
az igaz hitre és megkeresztelte őt és a többi, annak keze
alatt levő cinkosát és így ezeket nemcsak a méltó földi
büntetéstől mentette meg, hanem a muzulmán hitetlenség
miatti örökös pusztulástól.
9. A beálló téli idő miatt a hitszónok nem késlekedett, útját
a vogul földön lévő Pelim város felé vette, ahol őt a szent
keresztség által az egyház fiaivá fogadott sok lelki gyer-
meke szeretettel fogadta, azokat hithűségre, és mindenféle
nemes, keresztényi szokásra tanítván némely méltó helyen
templomokat is alapított. Maga pedig felfelé hajózott a
Turán és más folyókon, amelyeket a vogul nép települései
vesznek körül, mindezeket a keresztelő medencében Isten
egyházának gyermekeivé fogadta és a Mindenható segítségé-
vel nemcsak ezeket a pogányokat, hanem a mohamedán erkölcs-
telenségben élő tatárokat, akik Opancsin városának közelé-
ben éltek, a hitetlenségükből szintén megszabadította. És
így történt, hogy a tisztátalanból tisztává, a méltatlan-
ból méltóvá tette őket, mivel ezeket az Úr keresztségének
szentségében részesíteni méltónak találta. Azonban már
annyira kimerült e vízi úton végzett munkájában, hogy úgy
tűnt nekünk, akik közelében voltunk, hogy ez az ő boldog-
ságának netovábbja: „nemes törekvés vezetett, vándorutamat
befejeztem, a hitet megóvtam, adassék a koszorú.”