Szomorú hirt hoztak nekem nem régen (1)
Szomorú hirt hoztak nekem nem régen,
Hogy az én galambom tőlem idegen;
Haragszik rám, azt mondja,
Nem lesz reám több gondja;
Ha haragszik ő,
Majd megbékül ő.
Nyitva van galambom háza, ablaka,
Onnan int utánam, hogy menjek vissza.
De én bizony nem megyek,
Nem érdemes, hogy tegyek
Lépést utána,
Csókot reája.
Nem megyek én többet ahhoz a házhoz,
Mert szeretőt választott már magához.
Találok én szeretőt,
Velem szépen enyelgőt,
Szőkét, pirosat,
Barnát, magosat.